Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-16 / 269. szám

Taekwon-do ünnep Vásárhelyen Vásárhelyen rendezte meg az Országos Szövetség a Taekwon-do magyar bajnokságot. Ünnepi országos rendezvény volt ez, mert a Fiatal szövetségnek a 15. évforduló is jelentőséggel bír. Az sem volt véletlen, hogy pont Vásárhelyen került sor az országos bajnokságra, hisz a város fiataljai nem egyszer bizonyították már, hogy az ország legjobbjai közé tartoznak. A verseny részletes eredményeit holnapi lapszámunkban ismertetjük. Röplabda KEK i SPORTJA A DELMAGYARORSZAG KFT. MELLEKLETE Letaszították trónjáról a királynőt Valóban „elszálltak" volna a remények? - ez a gondolat foglalkoztatta a visszavágó előtt nemcsak a szegedi csa­patot. hanem lelkes szurkolóit is. A harkovi 3:l-es vereség valóban nem sok jóval kecseg­tetett (a játszmaarány 54:37 volt az ukránok javára), ám a papironosokat ez egyáltalán nem zavarta, sőt inkább fel­paprikázta őket. Az öltözői hangulat semmiféle megillető­döttségről nem árulkodott, elszántságot tükrözött. Az első játszmában jól kezdtek a hazaiak, ha egy-két ponttal is, de vezettek. Forgást forgás követett, majd a ven­dégek vették át a vezetést (5:7), de Hulmannék összekap­ták magukat és ismét ők irá­nyítottak. Elveszett labdát nem ismerve, mondhatni oroszlán­ként küzdöttek, akarásuk játsz­magyőzelemhez vezetett. A második szettben igencsak belelendültek a harkoviak, jó nyitások után jól előkészített leütésekkel és átüthetetlen sáncokkal elhúztak 9:l-re (!) Bondarenko óriási bombáit szinte nem lehetett hárítani, a szegedieknek viszont semmi nem jött össze. Ezzel szemben az „izomból" játszó ukránok­nak minden sikerült. Kereszt­leütéseik rendre vonalon belül értek talajt, s ebben az idő­szakban mezőnyözésben is felülmúlták ellenfelüket. Csí­kosék azonban nem adták fel a küzdelmet, a szurkolók fre­netikus biztatása mellett fer­geteges hajrába kezdtek, s sikerült kiegyenfítenük (12:12). Leírhatatlan izgalmak uralkod­tak a nézőtéren és a pályán egyaránt, óriási volt a küz­delem. Sajnos cseppnyi sze­rencséjük sem vólt a szege­dieknek, míg H7fé. térfelükön a labda a traverzekbe akadt el, addig az ellenfél térfelén ugyanilyen szituációban elke­rülte a csarnok „tetejét". Ahogy mondani szoktuk, véletlenül sem nekik pattant a labda, s balszerencséjük játsz­maveszteséggel párosult. A harmadik játékrészben azt találgatták a nézők, vajon Vámos és Lapsin nemegyszer kiválóan blokkolt. (Fotó: Gyenes) mennyit vett ki a szegediekből az előbbi, igazán színvonalas csata? Ez a játszma is kísér­tetiesen hasonlított az előző­höz, az ukránok már 4:0-ra vezettek. Később kiegyenlítet­tek a vendéglátók, forgást forgás követett, az eredmény továbbra is szoros volt. Hul­mannék órási akarással és jól röplabdázva ezt a játékrészt is abszolválták. A negyedik játszma elején lázas számol­gatásba fogott szinte mindenki. Az eddig elért pontok alapján gyorsan kiszámolható volt, amennyiben a vendégek hat pontot szereznek, már ők jut­nak tovább. Ennek megfele­lően a drámai csata, ha lehet, még drámaiabbá vált, hiszen mindkét fél vállát óriási teher nyomta. A tét nagysága hibák­ban is megmutatkozott, a cso­dálatos megoldások mellett olykor igen sok rossz megmoz­dulást is láthattunk. Sajnos gyorsan bebizonyosodott, hogy ennek a mérkőzésnek bárme­lyik fél is lesz a győztese, az ukránok jutnak tovább, ugyanis elhúztak 6:5-re, majd 7:5-re. Szinte fej-fej mellett haladtak a csapatok, s a vég­játékban a jobban összpon­tosító ukránok megnyerték ezt a szettet. A rövidített játsz­mában felpörögtek az esemé­nyek, hol az egyik, hol a másik csapat szerzett pontot, mígnem a hazaiak 1 l:7-re vezettek. Mégsem tudták ezt az előnyt kihasználni, ám a végén Petheő szerválása után Melkvi vizet fakasztó bombája tett pontot a találkozó végére. Hallatlan izgalmak közepet­te egy minden tekintetben nemzetközi szintű, nagyon jó mérkőzésen alakult ki a vég­eredmény. A minden dicséretet megérdemlő Papíron SC gár­dája ezt a csatát megnyerte, ám a végső győztes, veresége ellenére is a harkovi csapat, amely továbbjutott a kupában. Nyári Sándor: - Az első játszma után nagyon nagy előnyt adtunk egy igazán jól játszó csapatnak. Kezünkben volt a továbbjutás sorsa, ami a minden igényt kielégítő második játszmában dőlt el. Leonyid Likhno: - Egy igazán jó meccsen két valóban jól játszó csapat találkozott. Gondolom, a nézők jól szóra­koztak ezen az estén. A mérkőzés jegyzőkönyve. Papiron SC Szeged-Lo­komotív Harkov 3:2 (11, -14, 9,-15,12). Férfimérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 1200 néző. Vezette: Picchi (olasz), Babati (magyar). Papiron SC: Vámos, PRI­COP, CSÍKOS, HULMANN, Lapsin, Voronkov. Csere: Polgár, PETHEŐ, Melkvi. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Lokomotív Harkov: IVA­NENKO, BONDARENKO, Doliacsenko, Onipko, Pober­scsenko, Veretenikov. Csere: RAZINKOV, Sushinsky, Ofen­ko. Edző: Leonyid Likhno. GY. E. Kosárlabda Délmadár Kupa, Gabányi László-emléktorna fi vásárhelyiek nem udvariaskodtak A Hódmezővásárhelyi Ko­sárlabda Klub másodízben rendezte meg a Gabányi Lász­ló emléktornát, emlékezve elhunyt válogatott kosárlab­dázójára, a város szülöttére. A Délmagyarország Könyv­és Lapkiadó Kft. által szpon­zorált mérkőzéssorozatot jól időzítette a kosárlabdaklub, hisz ötvenéves a Kosárlabda Szövetség, és ez az évforduló jó alkalom az emlékezésre. Mint azt Faragó József, a csapat edzője elmondta, a torna jó alkalom arra, hogy a gárda (tétmérkőzésen) ismét ráhan­golódjon a játékra. Két hete kezdték el az intenzív felké­szülést és a torna lehetőséget ad arra. hogy felmérjék a következő, a Nagykőrös ellen idegenben sorra kerülő találko­zó előtt, hol is tart az együttes a hoss/ii pihenő után. A torna szervezése során több akadályt kellett leküzdeni, végül sike­rült a testvérváros Kelme csa­patát (Litvánia) és a Vásárhely színeiben külföldi játékosként először játszó két kosaras ­akikre ma is szívesen emlé­kezik a város sportot kedvelő közönsége -, Stevancev és Dragin jelenlegi csapatát, a kis-jugoszláviai Csóka együt­tesét megnyerni. Rajtuk kívül a kosárlabdaberkekben jól ismert MAFC öregfiúk és a vásár­helyi öregfiúk is megmér­kőztek egymással. A mérkőzéssorozat már pénteken megkezdődött. Elő­ször a fiatal kosárlabdázók mutathatták be tudásukat a nagyok előtt, bizonyítva, hogy a HKK sikere „megfertőzte" a fiatalokat is, és ma már valamennyi korosztályban van utánpótlásreménység. A következő találkozó még „ba­rátságos szinten" folyt a litván testvérvárossal, ahol a helyiek helyenként látványos játékkal győzték le a vendégeiket. Va­sárnap reggeltől már élesben folytak a mérkőzések. Kilenc órától, most már barátság ide, vagy oda, a tornagyőzelemért küzdöttek a csapatok. A HKK ezúttal is magabiztosan ját­szott, és arra is volt energiája, hogy látványos akciókból szerezze pontjait. Ha figyelnek a védekezésre, a különbség nagyobb is lehetett volna. A HKK legeredményesebb játé­kosa Szása Zobovity volt, aki 24 pontot ért el, kétszer annyit, mint a mezőny bármelyik já­tékosa. A litvánok becsülettel küzdöttek, de a nagyobb tudás előtt meg kellett hajolniuk. Legeredményesebb játékosuk egyébként Leikus volt, 12 ponttal. A nap egyik fénypontjának ígérkező MAFC-Vásárhelyi öregfiúk mérkőzés több fővárosi játékos elfoglaltsága miatt nem hozta a várt szín­vonalat. A vendégeknél Guót és Nagy játéka idézte hajdani kosárlabdatudásukat, míg a hazaiaknál az örökifjú Kenéz mellett Pataricza dr. bizonyí­totta, hogy nem felejtett el kosárlabdázni. A torna befe­jező összecsapásán a HKK ellen két egykori megbecsült játékosa is pályára lépett (Stevancev és Dragin), akik végig úgy játszottak, mint vásárhelyi pályafutásuk során, de ez is kevés volt a vásár­helyiek ellen. A mérkőzés befejeztével köszönte meg a vásárhelyi csapat és a közön­ség, hogy ketten együtt 198 mérkőzésen 3329 pontot szereztek a város színeiben. (Folytatás a 4. oldalon.) Párosban vigasztalódott... Feltehetőleg semmi sem menti meg az aerobikot attól, hogy az olmipia felvegye mű­sorába. Igaz, addig még sok víz lefolyik a Dunán (szege­dieknek a Tiszán), de dr. Schmidt Pálné (akit a tévé­nézők milliói inkább Makrai Katiként ismernek, a régi esti torna eredményeképpen) szer­int talán 2004 körül eljöhet ez a pillanat. Higgyünk neki. hi­szen nem csupán mint az aero­bik szövetség szaktanácsadója, hanem mint Schmidt Pál fele­sége is közel van ahhoz a bi­zonyos húsosfazékhoz. A versenyről... Szombaton közel 1000 néző ütemes tap­sától visszhangzott az újsze­gedi Sportcsarnok. Kezdődött amatőröknek szóló nyflt elő­adással, melyen 70-en igye­keztek ellesni Figlár Gabriel­lának, a versenyt szervező Jumping Jack Spicco Club gyakorlatvezetőjének mozdula­tait. A „B" kategóriás verseny következett, amelynek 15 hölgy indulója közül az első öt kvalifikálta magát a délutáni „A" kategóriások viadalára. Természetesen a legna­gyobb érdeklődést ez utóbbiak váltották ki. Csinosabbnál csi­nosabb lányok adták át a stafétabotot egymásnak a küz­dőtéren felállított dogobón, ahol a „királyságokra" abszolút nem jellemző módon megtör­tént, amire senki sem igen számított: hazánk legjobbjának tartott aerobikosát, a sportág királynőjét teljesen demok­ratikus módon (pontozással) letaszították trónjáról. A férfiak küzdelme a papírformát hozta, bár a „befutó" igen szo­rosnak tűnt. Tatár András tel­jesítményét befolyásolta ma­kacs, lázzal járó betegsége, míg Simkó Andrea szereplésére magyarázat lehet az utóbbi hetek megfeszített tempója, mellyel klubtársait is felké­szítette a bajnokságra. Mindez nem csorbítja a „trónbitorló", Dallos Anna teljesítményét, akinek gyakorlatán kfvül más­sal is sikerült rabul ejtenie a sóvárgó férfiszívet... Párosban azután Simkó Andrea, Csizmarik Károly oldalán vigasztalódott. A verseny csillogását még csak fokozta a díszvendégek jelenléte. Farkas Bertalan kutató űrhajós neve még min­dig sokat mond, Fábián László olimpiai bajnok öttusázót pedig szükségtelen bemutatni: - Milyen apropóból lát­hatunk aerobik versenyen? - Feleségem egyik alapítója a J. J. Spicco Clubnak, egyben elnökségi tagja is. Élőben még soha nem láttam ilyet, ezért könnyedén mondtam igent Guczoghy György barátomnak. Dinamikus sport, csinosak a hölgyek, nem hiszem, hogy van, akinek ne tetszene. - Véleményed szerint ki a verseny legcsinosabb hölgye? - Ő itt mellettem - mutatott jellegzetes mosollyal felesé­gére... A szombati küzdelmeket követő díjátadáson dr. Ványai Éva alpolgármesternő, Farkas Bertalan, Fábián László és Bálint Ákos sportigazgató, valámint a J. J. Spicco Club vezetői különdíjakat is kiosz­tottak. így Simkó Andrea a közönség elismerését, mfg a hatalmas sikert aratott 16 éves, 152 cm „magas" Mészáros Réka a legfiatalabbnak járó ajándékot tudhatta magáénak. A hazai pályán mozgó sze­gediek bíztató kivitelezésű gyakorlataikkal a középme­zőnyben szorítottak helyet maguknak: Császár Edina a hetedik, mfg a Császár-End­reiné Csonka O. páros az ötödik helyen végzett. A szombati versenynap le­vezetéseként vasármap orszá­gos találkozót iktattak be. A kora reggeltől délig tartó prog­ramban neves aerobikoktatók vezetésével zajlott bemutató profi tanfolyamvezetőknek és amatőr érdeklődőknek egy­aránt. Egy dolog bizonyos. Ha nem is tudjuk utolérni az USA 25 milliós és Japán 15 milliós táborát (hiába no, kis ország vagyunk), de talán nem is oly' soká nálunk is a legnagyobb tömegeket vonzó sporttá nőheti ki magát az aerobik... Eredinények. „A" kategó­ria női egyéni: 1. Dallos (Testnevelési Főiskola WL.), 2. Sinkó (JJSP), 3. Juhász (Andi), ... 7. Császár (Ildikó). „A" kategória férfi egyéni: 1. Tatár (TFWL), 2. Körtvélyessy (JJSP), 3. Csizmarik (ELTE). „A" páros: 1. Simkó­Csizmarik (JJSP-ELTE), ... 5. Császár-Endreiné Csonka O. „B" kategória: 1. Balogh (Andi), 2. Kondor (Andi), 3. Mészáros (Andi). PIGNICZKI JÓZSEF Az ilyen és ehhez hasonló „mutatványok" bizonyítják: az aerohie szinte még a csontot is rugalmassá teszi. (Fotó: Révész)

Next

/
Oldalképek
Tartalom