Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

2 Hl! SPORTJA 1992. július 13. Sípost a közönség Korona nélkül Kis-Király... űzte" a 55 (folytatás az 1. oldalról) A zalaegerszegi Hári Gyula kétszer is az érdeklődés középpontjába került, először amikor szinte esélytelenül jutott a 12. órában a második, majd utánna a 3. helyre, amit még a 21. órában is tartani tudott, de ekkor valami közbe jött, amit a teljesen kimerült ember gyaloglás közben így kommentált: - Kétszáz kilométer után idegileg szétestem, ugyanis a kísérőim taccsra tettek. Elképzelheti, hogy kivagyok, amikor 22 óra alatt mindössze egyetlen grillcsirkét adtak enni! Most sétálok, aztán majd lesz valami - ötödik lett. A verseny finisében egyre élesedett a harc, amihez hozzájárult Sipos István „feltámadása" is. A Szegcdi VSE futója szinte megtáltosodott, ezt észrevette a szegedi közönség is, s lelkes bíztatással űzte, hajtotta az idei EB negyedik helyezettjét. Sipi, az dobogóra q hegedi Szabó Gáza volt a trónfosztó I utolsó órában tízszer fordult w V utolsó órában tízszer fordult körbe, s „feldolgozta" magát a dobogó harmadik fokára. Teljesen kimerülten, de boldogan vette át a bronzérmesnek járó díjat. A 24 órás Európa Kupa végeredménye, férfiak: 1. Peter Polák 190 kör, 236,248 km, 2. Seman Stefan (mindkettő Cseh és Szlovák Köztársaság) 186, 230,791,2, 3. Sipos István (SZVSE) 184, 228,129,8, 4. Koratecki Valeri (lett) 181, 224,329,2, 5. Hári Gyula'(Zalaegerszeg) 177, 219,627,4, 6. Lőw András (Budapest) 173, 215,229,6 , ... 9. dr. Mózes Ervin (Szegedi Maróczy SE) 165, 205,426,0 km. Nők: 1. Tamara Merzlikina (lett) 147 kör, 182,162,4, 2. Jánosi Elvira (hontalan) 91, 113,898,2. fiz Elszo Az eredményhirdetés mindig tele van meglepetésekkel, vajon mit kap a győztes, a dobogósok, s hányan térnek haza feledhetetlen emléktárgyakkal. így volt ez ezen a versenyen is, de azért egyben mégis kitűnt ez a szombati végelszámolás. A szpíker, Burján Attila, miután a 24 órás futás díjazottjai átvették a jól megérdemelt jutalmakat, egy meglepő bejelentést tett, hogy Sipos Istvánnak ezen felül a Szegedi Elektromos Szövetkezet (Elszo) felajánlja a New York-i ezer mérföldes versenyre való utazásának repülőjegyét! A felajánlás „okáról" Dudás János elnököt kérdeztük, aki ismert szegedi focista volt, s elárulta: a labdarúgás nagy hanyatlása miatt pártolt át az atlétikához. - Sipos Pista nem ismeretlen a szövetkezetünk - úgy döntöttünk, a 75 nap alatt senki sem adta be kiválási szándékát, nem válunk meg ettől a termelői formától dolgozói előtt, hiszen már tavaly is szponzoráltuk a versenyét. Most, azt mondtuk neki, hogy csak akkor kapja meg a repülőjegyet ha az első három között végez. Fél négykor teljesen összetörve hallom, hogy Sipos csak a 9. Aztán csoda történt, a szegedi közönség „feléieszetette", s így örömmel tolmácsolhattam a szövetkezeti tagság elhatározását. Szendergő napfényben indult útjára vasárnap reggel 7 órakor az a 38 futó, aki a DM 12 órás nemzetközi versenyén tette próbára kitartását, teljesítő képességét. A félnapos versengés sztárja és esélyese a több nagy futóviadal győztese, a showmannak sem utolsó Kis-Király Ernő volt. Az első, 1987-ben rendezett szegedi 12 órás futás nyertese már pénteken Szegeden volt, és hűen önmagához - vidám csipkelődéssel hozta a rendezők tudomására, elégedetlen a hőmérséklettel... Hűvösnek találta az időjárást, mondván, ő a rekkenő hőségben ttid és szeret igazán futni, és amennyiben nem emelkedik rohamosan a hőmérő higanyszála, lehet, hogy nem áll rajthoz... Kijelentését persze senki, ő maga sem vette komolyan. A rajtolók között természetesen ő is ott volt, és az első 4 órában 11-11 kört teljesítve bizonyította, nagyon is szeretne nyerni, azaz trónon maradni. Szinte mindvégig kemény tempót diktált, riválisaival, a szegedi Szabó Gézával és Tabajdi Józseffel szemben jelentős előnyhöz jutott. Mindenki elkönyvelte győzelmét, sőt, a 6. óra után úgy látszott, ha tudja tartani az önmaga által diktált iramot, a csúcsjavítás sem kizárt. Csupán egy futó, a szegedi Szabó Géza nem óhajtotta mindezt tudomást venni. Az egykori kerékpáros mindvégig nyomában volt, nem hagyta magát lerázni. A fordulópont a 7. óra után következett be, amikor is Kis-Király - akin mintha lenne egy-két kiló felesleg - fáradni látszott. Olyannyira, hogy fel akarta adni a versenyt! Ekkor barátai, köztük Szekeres János, az Ultrafutók Magyarországi Szövetségének főtitkára mellészegődve, futva nógatta, kérte a folytatásra. Kis-Királynak használt az ösztökélés, ám már közel sem tudott olyan iramban „száguldozni", mint annak előtte. Szabó Géza viszont, túl a „félidőn", újból erőre kapott és óránként egy-egy kört vert riválisára. Az utolsó órában egyértelművé vált, új név kerül a bajnokok listájára. Nem állhatott dobogóra, de mindenképpen említést érdemel a szegedi Autoferr Vállalatnál fémforgácsolóként dolgozó Mucsi Sándor 125.909.2 km-res teljesítménye, amivel az 5. helyet szerezte meg. A 25 éves fiatalember négy (!) hónapja kezdett el futni Antal Andor edző felügyelete mellett. Első próbálkozása a tavaszi IBUSZ maraton volt, melyen becsülettel helytállt. Ottani teljesítménye inspirálta az újabb megmérettetésre. - Végtelenül boldog vagyok, hogy volt erőm, kitartásom végig futni a 12 órát mondta, de inkább pihegte imbolyogva közvetlenül célbaérése után, mészfehér arccal. Sápadsága is jelezte kimerültségét, azt, hogy ájulás környékezi, ami pillanatokon belül be is következett. Szerencsére nem tartott sokáig, gyorsan magához tért az edzője szerint tehetséges, szép reményekre jogosító ultramaratonista. - Hálával tartozom Gerecz Péternek, a Finis sportbolt tulajdonosának, akinek segítsége nélkül - tőle kaptam márkás futócipómet -, aligha lehettem volna részese ennek a számomra mindenképpen felejthetetlen versenynek. A Délmagyarország 12 órás versenyének eredménye. Férfiak: 1. Szabó Géza (Szeged) 142.902 km, 2. Kis-Király Ernő (Pécs) 139.346.4, 3. Tabajdi József (Budapest) 136.582. Nők: Bontovics Tímea (Budapest) 93.002, 2. dr.Friedl Wanda (Szeged) 81.849.2. Fotó: Gyenes Kálmán Kis-Király Frnő a vége felé, amikor egyértelművé vált, hogy nem lehet első, fel akarta adni a versenyt... Futás nélkül is hős volt... Szabó, a „király" Önmegvalósítás Aki fut, az ugye gyorsan halad, van amikor szinte a lába sem éri a földet... Van aki „helyben jár", el sem mozdul a számára kijelölt másfél négyzetméternyi helyről, ám teljesítménye majdhogy felér egy hosszútávfutóéval, jelen esetben egy ultramaratonistáéval. Burján Attiláé mindenképpen... Az egykori atléta - 1966-tól 1985-ig az Újpesti Dózsa közép- és hosszútávfutója volt - 24 órán át, megszakítás nélkül közvetítette fáradhatatlanul a nagy futás eseményeit, színes sztorikkal mutatta be a futókat, közölte az érdeklődőkkel, mit érdemes tudni az éppen előtte elhaladó maratonistáról. Foglalkozását nézve ugyan nem hivatásos újságíró, nem rádióriporter, mégis profiként tolmácsolta a mozzanatokat, ü de színfoltja volt az eseménynek. A kezdet kezdetén kiderült, avatottja a szakmának, ami nem csoda, hiszen 14 éve műveli, valamennyi Budapest Nagydíjon ő volt a szpíker, közvetített a két budapesti fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon, a világbajnokságon. ,Az ilyen versenyeknek, mint a szegedinek is, sajátos hangulatuk van, ezeket át kell élni, együtt szenvedni, kínlódni a futóval! " - jegyezte meg igencsak fáradtan a díjkiosztó után. Hogy mit érez a kritikus pillanatokban egyegy futó, maga is tapsztalta, többször megtette már a 200 km-es távot, együtt gyötrődött, verejtékezett az ultramaratonistákkal. „Csak magadra hagyatkozhatsz, nincs aki segítsen. Mindegy, hogy a kimerültség határáig jutottál, fázol vagy éppen a hőguta kerü Iget, menned kell, mert önmagadat akarod legyőzni!" érzékeltette magyarázatával, no meg a verseny élvezetes tolmácsolásával is, mily' közeli hozzá e sajátos világ. Amit végzett, ahhoz csak gratulálni lehet! A DM 12 órás nemzetközi versenyének szenzációját az egykori kerékpáros, a szegedi Szabó Géza szolgáltatta. A tapasztalt, öreg rókáknak számító futók között még „zöldfülűnek" titulált ifjú nem kisebb „csínytevést" követett el, minthogy legyőzte az ultramaratonisták között királyként tisztelt Kis-Király Ernőt! Hogy ez bekövetkezhetett, nem másnak, mint feleségének köszönheti, aki másfél éve karacsonyi ajándékként vett neki egy torziós cipőt. Azért, hogy inkább fusson, minthogy őt magára hagyja és elmenjen síelni... - Kis-Királyt legyőzni óriási dolog! - „mosolygott" fülig érő szájjal a dobogó legmagasabb fokán ülve, az ajándékhalmaz közepén. - Ha a verseny előtt valaki azt mondja, Ernő megver tíz kilométerrel, büszke lettem volna rá, hogy csak ennyivel maradtam le mögötte. így viszont majd szét pattanok a boldogságtól, mert én vagyok a legjobb! Magáról a versenyről így emlékezett. - Lazán futottam, mert lelki csatára is készültem. Az elején rámvert négy-öt kört, gondolom rajtam kívül mindenki őt könyvelte el győztesnek. Ahogy visszagondolok a történtekre, mintha tartott volna tőlem Ernő. Érdekes, hogy többször is érdeklődött, hol tartok, hány kört futok egy-egy órán belül. Ez feldobott, és az utolsó két órához közelítve már éreztem, tudtam, nagy lehetőség előtt állok. Előnyhöz jutottam, amit sikerült növelnem. Akkor az is megfordult fejemben, ha Kis-Király netalán befog, ráteszek még egy-két lapáttal, fokozom a tempót, hogy lássam, melyikünk bírja tovább? A végén viszont nem kellett feszülnöm, úgy érzem biztosan szereztem meg életem első igazán nagy versenyén a boldogító győzelmet. Többször hallottam már ilyen és hasonló futóversenyen: emberfeletti amit csinálnak, érthetetlen, megmagyarázhatatlan ilyetén szenvedésük. Csodálják, magasztalják, olykor pedig, ha nem is bántó, ám dicsérőnek semmiképpen sem mondható jelzőkkel illetik az ultramaratonistákat. Ha meg hölgyeket is felfedeznek soraikban, az sem ritka, hogy megbotránkoznak, szörnyülködnek effajta cselekedetükön. A mostani nagy futásról sem hiányoztak hölgyek, négy „amazon" is nekivágott a 12, illetve 24 órás gyötrődésnek. Egyiküket, dr.Friedl Wandát régről, egészen pici lány korától ismerem. Emlékezetem szerint soha nem sportolt aktívan, a mozgást azonban nem kerülte, 3 éves korától tíz éven át balettozott. Nem kis meglepetésemre a 12 órás futás rajtlistáján az ifjú fogorvosnő nevét is felfedeztem. Amikor a köröket róva megláttam, minden kétségem eloszlott, nem másról, róla van szó... - Hobbiból futok, soha nem volt, azután sem áll szándékomban, hogy magáért a versenyért versenyezzek közölte indíttatását meglepően fitten az eredményhirdetés után. - Először 1990-ben a szegedi kismaratonin futottam pusztán kíváncsiságból: mire vagyok képes? A mostani, életem első ilyen jellegű versenyére csupán két hétig készültem. Egyébként mindig arra törekszem, hogy a szellemi és fizikai maximumot kihozzam magamból. Ezzel a futással is ez volt a célom. Nem az ellenfelet, hanem az önmegvalósításért magamat akartam legyőzni! Sikerült, s ez igazán boldoggá tesz...