Délmagyarország, 1991. október (81. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

KEDD, 1991. OKT. 1. HONATYÁK 5 Küldött - Képviselő - Szenátor Az alkotmányjogi képviselettel kapcsolatban használatos három fogalom lényegét az államhatalom (szuverenitás) gyakorlásának módjára elfogadott modellek eltéréseire, és ezzel szoros összefüggésben a képviselői megbízatás (mandátum) jellegére, továbbá a képviselet tartalmára vezethetjük vissza. A válasz tehát - némi egyszerűsítéssel - abban keresendő, hogy a megválasztott személy jogi értelemben kit, mit képvisel, mennyiben kötődik választóihoz, mire terjed ki megbízatása illetve felelőssége. A helyes terminológia megválasztásakor ezekre a tényezőkre kell elsősorban figyelemmel lenni, mivel az egyes államokban alkalmazott konkrét elnevezések ettől eltérőek is lehetnek. (Nem is beszélve a publicisztikában tapasztalható sajátos „ferdítésekről"!) A szocialista képviseleti rendszerekben a megbízatás tartalmát legpontosabban a „küldött" terminus technicus fejezi ki. (Ez használatos egyébként általában is a különböző társadalmi szervezetek delegáltjaira.) Ezek a megoldások a kötött (imperatív vagy prohibitív) mandátum talaján álltak, amelynek az a lényege, DM KISKEXIKON hogy a képviselőnek be kell tartania a számára adott választói utasításokat. Altalánossá azonban az ún. limitatív - imperatív, vagyis korlátozottan kötött mandátum vált. A választók csak általános politikai irányvonalat szabhattak a küldötteknek, s egyben fontosabb közérdekű ügyekben utasíthatták is őket, anélkül, hogy a megbízott köteles lett volna minden konkrét ügyben választói állásfoglalását kérni. Ehhez kapcsolódott a választott szervek tagjainak beszámolási kötelezettsége, és a nem megfelelően tevékenykedő vagy méltatlan meghatalmazottak visszahívásának lehetősége. A polgári államokban ezzel szemben - különösen egyértelműen a századforduló óta - a szabad vagy más néven abszorptív (a választók akaratát „elnyelő") mandátum rendszerét érvényesítik. A megválasztott képviselő megválasztása után jogilag nem kötődik közvetlenül választóihoz, nem azok meghatalmazottja. A mandátumot elnyert személy nem a választókerületét, hanem a közösség egészét, a népet, a nemzetet, illetve a település összességét képviseli. A képviselő közvetlenül nem utasítható, nem számoltatható be, és nem is hívható vissza választói által, azokhoz csak politikai illetve erkölcsi kötelékekkel kapcsolódik. Ily módon a választópolgárok egyet nem értésüket, csak a következő választások alkalmával érvényesíthetik. Azonos elvi alapon áll a jelenlegi magyar képviseleti rendszer is. Az alkotmány szerint az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik, jogállásuk azonos, bármilyen módon is kerültek megválasztásra. (A megválasztás módja tehát csak bizonyos (párt)politikai és erkölcsi kötelesség alapja lehet.) Az önkormányzati törvény értelmében a „települési képviselők" (nem szenátorok!) a település egészéért vállalt felelősséggel kötelesek választóik érdekének képviseletére, jogaik és kötelességeik azonosak. A szenátus egyes államokban a második parlamenti kamara sajátos elnevezése. A szenátus illetve általában a második vagy felsőkamarák - az általános szabályok szerint közvetlenül választott parlamenti alsóházak mellett a területi intézményeket, önkormányzati egységeket, vagy szövetségi állam esetében a tagállamokat képviselik. A szenátus tagjai, a szenátorok megválasztasa döntően közvetett mpdon történik. Az Egyesült Államok Szenátusának tagjait például az egyes államok törvényhozó testülete választja, tagállamonként két-két főt. A francia szenátust általános, közvetett választás alapján a megyék képviseletére hozzák létre, ahol a szenátorok valamennyien a helyi közigazgatás választott tisztségviselői. Az Olasz Köztársaságban régiónként, de ugyanakkor a lakosság számarányához igazítva közvetlenül választják a szenátorokat. A szenátus tagjai továbbá a volt köztársasági elnökök, illetve a köztársasági elnök által életük végéig szenátorrá kinevezett öt személy, akik a hazának magas elismerést szereztek. A szenátorrá választás feltételei általában szigorúbbak a képviselővé választás feltételeinél, például a magasabb életkor stb. revén. DR. KISS BARNABÁS ADJUNKTUS „A választók képviselőjének érzem magam" Beszélgetés Bratinka Józseffel - Milyen feladatok állnak a törvényhozás előtt az ősszel? - Most jött el az az időszak, amikor a gazdasági törvényhozásra kell koncentrálnunk. El kell fogadnunk a privatizációs és a társadalombiztosítási törvényt, majd a költségvetési vita következik, ahol igen komoly összecsapások várhatók. - Szegedet az a „csapás" érte, hogy három egyéni kerületben megválasztott képviselője közül kettő „magasabb beosztásba került": Ön Európa Tanácsi képviselő lett, majd alelnök, Raffay Ernő pedig honvédelmi államtitkár. Marad-e elég idejük a képviselői munkára, a választópolgárokkal való kapcsolattartásra? - Én szegedi képviselőként indultam, így választottak meg, és továbbra is ennek érzem magam. Ellentétben a hiedelmekkel én nem Strassbourgban lakom, hanem a Gyöngyvirág utcában. A hét első felében vagyok Budapesten, de amikor csak tehetem (gyakorlatilag minden hétvégén) itt vagyok, és Teszáry Gábor titkárommal mindig betervezünk valamilyen programot: fogadóórát, találkozót önkormányzati képviselőkkel. A képviselői munka azonban igen sokrétű. Mindenkinek kialakult a profilja, mindenki szakosodott. Én, úgy tűnik, ahhoz értek ebben a munkamegosztásban, hogy ezeket az ügyeket külföldön vigyem. Törekszem arra, hogy az önkormányzattal jó kapcsolatom legyen. Külföldön, elsősorban Franciaországban forgó emberként, megpróbálok a városom számára is egynéhány lehetőséget megszerezni. - Mondana példát? - Az ösztöndíjlehetőségek és az egyetemi együttműködés szempontjából eddig is értünk el eredményket. Ebben többen is résztvesznek, például Csemus Sándor, a Magyar Intézet tanácsosa. Legutóbb a kulturális menedzserképzésben merült föl együttműködési lehetőség, melyet most dolgoznak ki a minisztériumban. Ezen kívül van még egy nagyszabású tervem, aminek megintcsak az elején tartunk: egy telekommunikációs felsőfokú számítógépes szervező tagozatot akarunk nyitni Szegeden, ami bekapcsolódna egy Citcom nevű európai hálózatba. - A politikai elemzők az utóbbi időben egyre gyakrabban mondják, hogy az országgyűlési képviselők sokkal inkább a pártjukat képviselik, semmint választóikat. - Hozzám is számtalan olyan választó fordul, akinek a szavaiból az derül ki: ő valóban úgy érzi, hogy képviselője őt a Parlamentben személyesen képviseli, sót ha szükséges, lehetővé teszi számára, hogy akár a Parlament előtt beszéljen is. Régen valóban volt ilyen közvetlen kapcsolat, már csak azért is, mert a választó visszahívhatta a képviselőjét. Én a munkám és az eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a kapcsolat nem ilyen közvetlen. Nem arról van szó, hogy egyes embereket, egyes problémákat, egyes gondokat képviseljünk. Nekünk ebből az egészből kell leszűrni valami olyasmit, ami a törvényhozásra tartozik. A választók gyakran nem tudják, hogy milyen kérdéssel hova kell menni. Például sokan jönnek hozzám tipikusan önkormányzati problémákkal. Sokan úgy tekintik, hogy ha már végképp kimerült minden lehetőség, bíróság is döntött, akkor csak hozzám lehet fordulni. Ebben van is némi igazság, hiszen a képviselő az az ember, aki ha kell, a törvényt is meg tudja változtatni. A mi felelősségünk az, hogy ezeknek a dolgoknak a súlyát fölméijük, és összhangba hozzuk az országos, nagy gondokkal. Én valóban a választók képviselőjének érzem magam. - Tehát a képviselője a választóknak és nem az ügyintézője. - Ha kell, az ügyintézője is! A fogadóórákon nem utasítok el senkit, akkor sem, ha alapvetően nem rámtartozó ügyben jön. Ez szerintem alapvetően udvariassági kérdés: ha valaki segítségért jön hozzám, akkor nekem meg kell próbálnom segíteni. - Hogy áll most a képviselői iroda ügye? - Mi ezt egyéni képviselőtársaimmal már pontosan egy éve forszírozzuk. Ugyanis az a véleményem, hogy az egyéni képviselő abban különbözik a listástól, hogy nem a saját pártja választóit képviseli, illetőleg nem a saját pártján keresztül teremt kapcsolatot a választókkal, hanem kell olyan fórumot-biztosítani, ahol mindenki elérheti őt. El kell ismernem, ha én az MDF székházban tartok fogadóórákat, akkor egy bizonyos választóréteg eleve nem jön el. - Végülis Ön azoknak a választóknak is képviselője, akik nem Önre szavaztak... - A kerület képviselőjének érzem magam, nekem mindenkit fogadnom kell - olyan körülmények között, hogy az senkit ne sértsen. MÁROK TAMÁS Emlékeztető A szegedieket képviselő honatyák nevét és a választók bizalmát jelző szavazati arányokat talán nem haszontalan másfél év múltún felfrissíteni. Szegedi egyéni választókerületi képviselők: Bratinka József (MDF), első forduló: 41,17%, második forduló: 65,97%. Raffay Ernő (MDF), első forduló: 53,42 %; Király Zoltán (független, MDF-támogatott), első forduló: 65,47%. Területi pártlistáról jutott a Parlamentbe: MDF: Grezsa Ferenc, Póda Jenő, Kószó Péter SZDSZ: Rózsa Edit, Tamás Gáspár Miklós FKgP: Pintér István MSZP: Annus József, később: Géczi József. „Már nem lehet fenegyerekeskedni" Telefoninterjú Király Zoltánnal - Az egykori Parlament „fenegyerekével", „A szegedi képviselő" munkájával ma elégedetlenek a választópolgárok. - Az új Parlamentet új munkamódszerek jellemzik. Most akkor érvényesülhet a képviselő, ha mögötte pártfrakció, pártszervezet és fizetett szakértői gárda áll. Itt nem lehet fenegyerekeskedni, egy ember nem tud szembeszállni a képviselők 90 százalékának akaratával. A parlamenti munka egyébként sem az ülésteremben zajlik, a döntések a háttérben, a bizottságokban, illetve a folyosói alkuk alapján születnek. Független képviselőként nincs lehetőségem, hogy e törvénygyár munkájában úgy vegyek részt, mint korábban: baráti alapon már nem kérhetek szakértői tanácsokat ilyen tempó mellett, mikor hetente új jogszabály megalkotása a lecke. - Gondolom, tudja: a szegediek kifogásolják, hogy itt egyre kevesebbet látják. - Az utóbbi időben valóban megcsappant fogadóóráim, látogatásaim száma. Ennek csak részben a nyári politikai uborkaszezon az oka. A fontosabb, családi ok, hogy fiam született. Októberben újra végigjárom a választókerületem egészét. Jó egy esztendeje távollétemben Mohos Gábor munkatársam tartja a kapcsolatot a polgárokkal, megbízásomból intézi a helyi ügyeket. - A parlamenti nagyüzem újraindulása mit hoz? - A gazdasági törvényalkotásra kapott rá a kormány, így kényszerűségből - a Parlament is kapkodni fog, s attól tartok, ismét csak az utolsó pillanatban lesz költségvetésünk. Törvényt törvény után vitatunk, mert ez a kormány alkalmatlan a törvényelőkészítésre, fércmunkákat tesz elénk jogszabálytervezetként. Szerintem ezt a kapkodást abba kéne hagyni, s a gazdasági rendszerváltáshoz szükséges 10 legfontosabb törvényt kellene megalkotni. ÜT Iroda nincs, de miért ? A honatyáknak Szegeden nincs olyan irodájuk, ahol az állampolgár bármikor elérhetné képviselőjét. Erre a lehetetlen helyzetre udvarias, de kemény hangú levélben hívta föl a polgármester figyelmét a két MDF-es egyéni választókerületi képviselő, hangsúlyozva: természetesen a bérleti díjat és az igénybe vett szolgáltatások díját fizetnék. A válasz augusztus végén érkezett: a polgármesteri hivatal átszervezése után, de legkésőbb szeptember végéig megoldódik a honatyák gondja. Ám ma, október első napján sincs képviselői iroda. Miért? Egyes vélemények szerint a liberális többségű önkormányzati testület nem akar helyet adni a városházán a többségében MDF-es országgyűlési képviselőknek. - Az önkormányzatnak nem előírt feladata a képviselői iroda biztosítása - válaszolt kérdésünkre Tűhegyi József alpolgármester. Ennek ellenére megpróbálunk mihamarabb mindenki számára elfogadható megoldást találni, hiszen a városért történő képviselői lobbizás Szeged alapvető érdeke. Az utca embere: „A Parlamentben sok az üres szék" Egy nyugdíjas hölgy: - A mi képviselőnk, Király Zoltán szerintem nem képviseli jól a választók érdekeit. Most is felemelték a vízdíjat anélkül, hogy ezt bárki is közölte volna velünk, arról nem is beszélve, hogy ezt előzetesen megvitathattuk volna képviselőnkkel. Raffay Ernő képviselő úrnak is, mondhatom, szépen elsimították az ügyét. Egy ideig beszédtéma volt, de aztán eltussolták. Azt mondták, az egypártrendszerben nem közvetítette a tévé az Országgyűlést. Most megint nem tudjuk, mi folyik ott, mert az, hogy a Híradóban a riporter elmondja, mit mondott ez és ez, nem ugyanaz, mintha mi is hallanánk az illetőt. így igazán nem tudhatom, hogy valaki hozzászól, vagy sem, tesz valamit a választóiért, vagy nem. A Parlamentben rengeteg az üres szék. Kíváncsi vagyok, hogy hol vannak ezek a képviselők. Az adófizetők pénzén lopják a napot? Falkus Károly: - A mi képviselőnk, Raffay Ernő, és azt hiszem, amit ő csinál, az nem rossz. De feltétlenül sokrétűbbnek kellene lennie. Nem ismeri igazán a választókerületének életét. Másfél éve, hogy lezajlottak a parlamenti választások Magyarországon. Az akkori felfokozott érdeklődést a helyhatósági választásokon már egyfajta passzivitás követte. Vajon most hogyan vélekedik az „utca embere" a Parlamentbe Szegedről bekerült képviselőkről, hogyan ítéli meg tevékenységüket, mennyire elégedettek a munkájukkal? Mondok egy konkrét példát. ItfFelsővároson égető szükség volna egy postahivatalra, hogy az ittenieknek ne kelljen feleslegesen beutazniuk a Belvárosba. Azt hiszem, Raffay Ernőt jobban leköti a hadügyminisztériumi munkája, mint az itteniek ügyes-bajos dolgai. Talán vannak informátorai, akik beszélnek neki a legfontosabb problémákról? Király Zoltán addig volt igazán jó, amíg többet volt Szegeden, s többet foglalkozott az itteni gondokkal. Mostanra egy kicsit ellaposodott. Azt, hogy átment az MDF-től a függetlenekhez, úgy ítélem meg, teljes mértékben az ő magánügye. Jónak tartom, hogy Bratinka József az Európa Tanácsban is képviseli Magyarországot. Ezzel talán Szeged is közelebb kerül egy kicsit Európához. Minden parlamenti képviselőre érvényes: túl sok időt tartózkodnak a Parlamentben, s túl keveset vannak az emberek között. Nógrádiné Rózsavölgyi Mária: - Király Zoltán képviselőnk volt a Parlament „fenegyereke", s nagyon jól végezte a munkáját. Gyakran tartott lakossági fórumot, kijárt falura is, tehát tartotta a kapcsolatot a körzetével. Mostanában már kevésbé intenzív a munkája, nem tudom, miért. Joó Judit: - Bratinka József a képviselőnk. Egyáltalán nem bántam meg, hogy rászavaztam. Elégedett vagyok a munkájával. Szimpatizáltam az MDF eszmeiségével, és azt hiszem, ő nem képvisel szélsőséges nézeteket, józan politikus. A többi képviselőről: Raffay Ernőt túlságosan leköti a honvédelmi minisztériumbeli feladata, Király Zoltán egy kicsit halványabb az új politikai érában, de ez így szokott lenni. Még jó, hogy egy politikus pályafutása nem tart ötven évig. Póda Jenő MDF-es képviselőt megfelelőnek tartom, Rózsa Edit SZDSZ-es képviselőnő is igyekszik a gyermek- és családvédelemmel kapcsolatos terveit megvalósítani. Annus József és az MSZP-s Géczi József munkáját nem ismerem részletesen, de összességében azt hiszem, mi szegediek, elégedettek lehetünk a képviselőinkkel. Tuska János: - Szegeden Király Zoltánt mindenki ismeri, ő „A szegedi képviselő". De én már nem vagyok olyan elégedett vele, sokat vesztett a népszerűségéből. Tamás Gáspár Miklóst, aki szintén innen került be listán, túlságosan arrogánsnak tartom. Bratinka Józseftől többet vártam, és Rózsa Edittől is. De azt hiszem, valamennyi honatyára érvényes, hogy már sokkalta konkrétabban képviseli a felvállalt ügyeket, és nem azzal törődik, hogyan járassa le az ország vezetőit. Most már jobban illik rájuk a „képviselő" név. PÁL TAMÁS PÉTER