Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-23 / 197. szám

PÉNTEK, 1991. AUG. 23. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Csernobil gyermekei Andrej Tarkovszkij, a nagy orosz filmrendező, nem sokkal a halála előtt mondta egy interjúban, hogy rosszul értelmezzük a Jelenések Könyvét - az Utolsó ítélet, az Apokalipszis nem egyszerre fog bekövetkezni, hanem már évszázadok óta tart. János a vizeket megmérgező Ürömcsillagról írt, nos, a Csernobil szó jelentése ukránul: üröm... Az alabbiakban egy orosz gyermeklap (Kosztyor, 1991. május) levelezési rovatából idézek - a Csernobil körüli területeken élő gyerekek írták, akik 10-14 éves korukban látták fellobbanni az Úrömcsillag gyilkos fényét. Koporsópénz gyógykezelésre Amikor az erőmű felrobbant, egy ideig semmi sem változott. Az emberek kicsinosították magukat május l-jére. De ünnep már nem volt. A gyerekeket nem engedték ki az utcára. Aki mégis kiment, annak kendőt kellett tennie a fejére. Most már hozzászoktunk a sugárzáshoz. 15 rubelt kapunk fejenként. Kínos lenne koporsópénznek hívni, ezért ezt mondják rá: „Gyógykezelési hozzájárulás". Natasa Lomartyenko, 12 éves (Csernyigovi terület, Menszki járás) Faljunk petrezselymet? Azelőtt nyolcvanheten jártunk iskolába, most negyvenegyen maradtunk. A többiek elutaztak. Nincs mit ennünk. A kertben csak a petrezselyem és a fokhagyma terem meg. A boltban meg nincs élelmiszer, a pultok üresek. Más falvakba kell utazni, hogy kapjunk valamit. De a mi családi költségvetésünk nagyon ala­csony. 15 rubel „koporsópénz" jut egy főre - ez nagyon kevés. Le na Brajceva (Gomeli terület, Zaleszje község) Kivágták a fenyőket Nálunk, a katonai egység területén, ahol a papám szolgál, azelőtt mindenfelé fenyők nőttek. Olyan csodás volt! De kiderült, hogy a fenyőre minden ráragad ­teljesen radioaktívvá válik. így hát kivágták a fákat. De az iskolában ugyanolyan magas a sugárzás, mint volt. Magasabb, mint az erdőben. Kolja Szokolov, 11 éves (Mogiljovi terület, Klicsevszki járás) Szörnyűséges kölyökmacska Megígérték, hogy rögtön a baleset után kitelepítenek minket, de mindmáig még senkit sem evakuáltak. Egy mocsár mellett lakunk, ahol igen magas a sugárzási szint. De a hatóságok azonkívül, hogy lecsapolták a mocsarat és egyszer megmérték a radioaktivitást, nem tettek semmit. A falunkban háromfejű, kétfarkú macska szü­letett. Saját szememmel láttam. A falevelek nagyon nagyok lettek, és ezért tilos az erdőbe járni. De mi mégis ott szedünk gombát, megesszük, és eddig még semmi baj nem történt. Csak a baleset után fél évvel kezdtek tiszta élelmiszereket szállítani, addig a magunkét ettük. Makszim Konozopko (Mogiljovi terület, Prigurka falu) Ne hőköljetek vissza tőlünk! A múlt nyáron az Észak-Kaukázusban nyaraltam, két óra járásnyira Pjatyigorszktól. Amikor ellátogattunk a Lermontov-múzeumba, egy asszony, megtudva, hogy a mogiljovi területről jöttünk, rászólt az övéire: Jaj, ne menjetek a közelükbe, megfertőzhetnek benneteket!" De hát mi semmi rosszat nem csináltunk! Miért bánnak így velünk?... Zsanna Avgyejeva, 14 éves (Mogiljovi terület, Guszliscse község) Vlagyimir Kornyilov Eső A fenyőn, a nyíren és a hárson Gonosz szándékú eső pereg. Ifjú, felnőtt - mindegyiket szánom, És új módon a gyermekeket. Éltünk ennél gyilkosabb időben. Lelkünk Csernobiltől sem remeg... De a szivem fáj, hogy az esőben Nem sétálnak többé gyerekek. Magam is, csuklya alól kinézve. Gyűjtöttem kezembe az esőt, S azt hittem, ha megöntöz, az égbe, Egészen a felhőkig növök. Mit tettünk mi ezzel a világgal. Hogy a zápor átokként szakad. És akár a tömlöcbe - lakásba Zárjuk a vidám gyerekhadat. Elhittük magunknak, hogy ez így jó. Hogy minden az ölünkbe potyog, Ravaszabbak voltunk, mint a kígyó, S mint a gyermek, gyámoltalanok. Esik az eső - időnk lepergett. De miért is élnénk még tovább?! Elmegyünk hát lassan, és a gyermek Ablakhoz támasztja homlokát. VÁLOGATTA ÉS FORDÍTOTTA: BAKA ISTVÁN Szeged -14. szám A város folyóiratának 14. száma a múlt héten látott napvilágot - a Hun­garológiai Világkongresszus tagjai vehették először kezükbe. Tartalma az alkalomhoz illó igényű: köszöntő mondatait ár. Lippai Pál polgár­mester írta. Többek között a követ­kezőket fogalmazta meg: „Szegedet gyakorta emlegették, hogy inkább elengedő, mint megtartó város. Ter­mészetesen ebben sok igazság van. Jó néhány tehetséget száműzött innen a porlódi kicsinyesség, a rosszul ér­telmezett lokálpatriotizmus, a kör­töltésen bezáruló horizont. De ugyan­akkor egy egyetemi városnak, egy diákcentrumnak lehet-e nemesebb feladata, mint tehetségeket röppen­teni országnak, világnak... Szeret­nénk, ha mindazok, akik jó szívvel gondolnak Szegedre - éljenek bár a szomszéd településen vagy tengeren­túli kontinenseken - alkalmanként találkozhatnának, beszélgethetnének, koccinthatnának egymás egészségére." A Hungarológiai Kongresszus kapcsán kél fontos interjú kcs/iilt. az egyik llia Mihállyal a magyarság­tudományról, kapcsolattörténetröl, a közös történelemről, a régi kísér­letekről és a levelesládáról: a másik Monok IstvánnáI, a kongresszus titkárával. Egy jegyzet is csatlakozik a két beszélgetéshez, melyben a szerző, Csúri Ákos a következőképpen elmélkedik: „Veszélyes ma magyar­nak lenni Magyarországon Még veszélyesebb nagy magyarnak lenni. Tudniillik nincs értelme. A fitogtatás, a hangoztatás, a mellveregetés többet árt mint használ - s mellesleg senkit sem érdekel. Ezért dicséretes e kongresszus idehozatala (túl a tudo­mányos értéken), mert a világ majd minden tájáról érkező tudós profesz­szórok csendben bizonyítják, hogy a magyarsággal nem szégyen halkan foglalkozni, sőt ezt jobb helyeken tudományos elmélyülésnek hívják." A Kovács László-Löffler Tibor szerzőpáros az elmúlt időszakban a Szeged hasábjain már több választási elemzést tett közkinccsé. Most a sze­gedi önkormányzati választások sze­gedi vonatkozásait tették górcső alá. •Ml. 14. SZASt * »«RŰS POC1ÍWAH térképekkel, táblázatokkal. Szeged napján, május 21-én ünnepélyes keretek között vette át a díszpolgári címről szóló oklevelet Szőkefalvi­Nagy Béla akadémikus. Az ott el­hangzót! beszédét is közli a Szeged. Egy kiváló festőművész, Fischer Ernő jelentós szálakkal kapcsolódik városunkhoz. Nem véletlen, hogy a Szegedi Móra Ferenc Múzeum művészettörténésze, Szuromi Pál kismonográfiát írt róla. Ennek né­hány részletét és a művész rajzait mutatja be az új lapszám. Ugyancsak a művészet rovatban közlik Nagy László szociográfiai ihletésű fotóit, melyekhez Podmaniczky Szilárd írt asszociatív sorokat. Az értékőrzés és örökségmentés jegyében Csongor Győző 1848-49-es emlékeket tesz közkinccsé, a szegedi sajtótörténetből Balassa Ármin port­réját rajzolja meg Lengyel András, a múzeum új állandó népművészeti kiállításán kalauzol a rendező Juhász Antal, régi szegedi mérnökök kata­lógusát készítette el Bátyai Jenő. Mintegy a pápalátogatáshoz kapcso­lódva, közli ifjú Lele József azokat a levélrészleteket, amelyek Bálint Sándornak, a „szögedi nemzet" tudós fiának boldoggá avatását sürgetik. A Szeged galériája ezúttal Szathmáry Gyöngyi Munkácsy-díjas szobrász­művész portrészobrait és dombormű­veit mutatja be. Cinkelt kádak (Sziveri János: Magánterület) Kilencven őszén, az egyik helybeli irodalmi folyóirat felolvasóestjén B. P. vajdasági költő pajzán versei fölol­vasása után hangulatot váltott. Szi­veri János albérleti szobája - hang­zott az új verscím, megtörve az addigi szövegek hangulatát. Csönd lett. Talán mégis van folytonosság, hiszen a vers pontosan olyan volt, miután elhangzott, mint amilyennek lennie kellett: Sziveri hangját idézte. Ez járhatott a fejekben akkor, és ez jutott eszembe újra, mikor Sziveri János Magánterület című kötetéi olvastam. És az a mondat is eszembe jutott, amit a tavalyi Kortárs májusi számában a Zavar című vers alatt olvastam: „Utolsó verseddel búcsú­zunk tőled, barátunk, munkatársunk, Sziveri János." Mert az utolsó vers volt, ez pedig utolsó kötet. Sziveri köteteiben a rímes ver­seknek nem olyan a légkörük, mint más rímes verseknek. Itt a rímvárás nem kelt olyan érzést, mint máskor, másutt; a legritkább esetben ébreszt feszültséget az olvasóban, akkor is csak az első versek alatt. Utána a sa­játos hangulat magával ragad. A kín­rímek, szójátékok és nagyon tiszta rímek elveszlik elsődleges hatásukat; jelentőségük akkor mutatkozik meg, mikor elolvastuk a teljes verset. Talán azért van ez így, mert a Rák­románc félrímes, nyolcsoros szaka­szai után, mely a kötet első verse, minden formai bravúrt görcsösnek, erőltetettnek, ugyanakkor mélyen tényleg bravúrosnak érzünk. A versritmus kihagy. A sorlejtés megtörik, a ritmus által diktált rövid és hosszú szótagok sorrendje meg­változik, ez az olvasás közben el­bizonytalanítja az olvasót, aki több­ször is átolvas egy-egy verset, míg tisztázódik benne, hogy minden a helyén van. a ritmus - sajátos ritmus - a jelentéshez idomul, a szöveget formai szempontból, kívülről tehál mégis a kínrímek tartják össze. A kevés szabad vers hangulatilag illeszkedik a többihez, ugyanolyan disszonáns, mint a többi. A versek nem a csöndet törik meg. Az elviselhetetlen és ismeretlen ere­detű zajt szakítják félbe, ami talán egy rádióállomás szünetjeléhez hasonlít, vagy ahhoz, mikor a cinkelt kádak összeérnek. Ez az érzés végig­kíséri az olvasót a Rákrománc olva­sása közben, kihallatszik a sorok közül. Később csak a versek között érzékelhető; a rövidebb versek kö­zött hosszabban. Sz. J. pedig meg­szakítja a zajt, jelen van. ő az egye­düli. aki képes elnyomni a cinkelt kádak visításának hangját. Azután már ó sem. Az utolsó vers kötőjellel végződik, a zaj megerősödik. Ez a vers a Zavar, az utolsó, amit Sz. J. írt. és amit utolsó Kortárs-beli publikációjaként ismerünk: Elődbe járulnék akár, de nem tudlak még egészen megnevezni. Hangod mintha hersegne... Vagy csak a gyerty a krémje? Valakit elszólítottak belőlem ­(Szépirodalmi. I99I.) Ad hökk Szabadtéri munkáim lejártával csak most tudok reagálni a Délmagyarország hasábjain augusztus 13-án M. T. jelzéssel publikált információra: Mi lesz a színházzal? Az írás kopfja szerint „elvégezte a munkáját az ad hoc bizottság, mely Szeged leendő színházi struktúrájának vázlatát dolgozta ki... a szervezeti és működési szabályzat tervezetét kimunkálta." Anélkül, hogy további részletekbe bonyolódnék, néhány alapvető észrevétel az olvasó informálására, úgyis mint az ad hoc bizottság tagja. Merthogy éppen azt a munkát nem ismerem - bizottsági tagtársaimmal egyetemben -, melyei elvégeztünk volna. Nem utolsósorban a szervezeti és működési szabályzattal kapcsolatban, melyről egyértelműen kiderült, nincs is kompetenciánk rá, lévén az a mindenkori intézmény dolga. Ha emlékezetem nem csal, dúlt egy színházi struktúra-pályázat, amit szakzsűri véleménye szerint nyert volna el szerény személyem dolgozata. Ám megvalósításának útjába két tényező állt vala. Az egyik: a többi pályázat értékes elemeinek okos fölhasználása. A másik, a fonto­sabb pedig: részletes gazdasági számítások hiánya. Nos, ez utóbbi változatlanul nem készült-készülheteít el, mert az előbbi hiánya miatt nem is lehetett mihez elkészíteni. A többi pályázat értékes elemeinek fölhasználása ugyanis a bizottság néhány ülésén abban merült ki, hogy minduntalan a Kormos Tibornak és Jáni Gábornak valahányadik helyre rangsorolt munkájából készült esszenciákat és bonyolult táblázatokat csócsáltuk. Mind reménytelenebbül, hiszen fordulóról fordulóra csupán az került elő. Magam lassan két esztendeje hadakozom. írom a beadványokat, elképzeléseket, pályázatokat egy ésszerű struktúra érdekében - a színi­világon bévülról ismerve az anomáliákat, szakemberekkel konzultálva, csiszolva az érdes felületeket -, s ezek ptán látom, tagja voltam egy bizottság által fémjelzett anyag szerzőinek, mégsem ismerem a doku­mentumot. Mely hamarosan az önkormányzat kulturális bizottsága, majd közgyűlése elé kerül. A Délmagyarországban olvasott (minden bizony­nyal körültekintően, tisztességgel kiválogatott) részletei alapján azonban alázatosan kijelentem, eme irracionalizmusért semmiféle réstfelelősséget sem vállalhatok. Legföljebb reménykedem, előbb-utóbb a valódi szer­zők is frontvonalba állnak, valóságos személyiségükkel. Miként tettem volt kénytelen-kelletlen magam az országos és helyi sajtó, televízió, rádió, a színház nyilvánossága elé citálva, kihíva haragos kereszttüzét az ellenvéleményeknek, munícióim szerény birtokában, ám legjobb, legtisz­tességesebb szándékaim szerint. De hál más tollával talán mégsem dallanék. Falvédőről kivált nem. Hisz aligha lehet cél még jobban össze­zutyulni valamit, mely a mai krónikus gazdasági állapotjaink közepette egyébként sem oly virulens, tán alig életképes. Az Úr 199I. esztendejében, a színházügyek elhúzódó válságainak delén NIKOLÉNYÍ ISTVÁN A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK MŰVÉSZETI VEZETŐJE r-. /i , j" 4 004 Az idén november 18-án LTZSeDet-aiJ 1 ""l. ötödik alkalommal nyújtják át az Erzsébet-dijat. Ezúttal is - az alapszabálynak megfelelően - az elmúlt színiévad kiemel­> kedö művészi teljesítményeiből válogattak a zsűritagok, ki-ki a sa­| ját kategóriájában ötöt. Közülük mindegyik dijat érdemelne, de nyertes kategóriánként csak egy lehet. A közönség - vagyis most Ön - dönti el: a legjobbak között ki legyen az első azzal, hogy az ö ; neve elé tesz (minden kategóriában) egy X jelet. 1991. október tO-éig küldheti be a következő cimre: Erzsébet-díj, Budapest, 116. Pl. 64. 1500. Az 1991-es Erzsébet Díjkiosztó Gálaestet a Magyar Állami Ope­raházban rendezik. Ön Is nyerhet, nemcsak a müveszek! A szavazatok szamilóge­| pes, hitele* földolgozása után a szavazók között 25 értékes jutal­mat, technikai újdonságot sorsolnak ki. SZÍNHÁZ (Vámos László ajanlatai) A. SZÍNÉSZ B. SZÍNÉSZNŐ 0 BAJOR IMRE {TöbbWfmtetdó u«p) 0 ESZTERGÁLYOS CECiUA^J,rtj£n) 0 HAUMANN PÉTER (At.rv.ki 0 HERNÁDI JUDITa..b.pó i.nrt»<»..»on (3) SZOBOSZLAY SÁNDORSirti zon.nn. 0 KOVÁTS ADÉL lEri.M*tv»ro«l a SZTANKAY ISTVÁN (A ..Hrtooi C..I.) 0 KÚTVÖLGYI ERZSÉBET 0 TERNYÁK ZOLTÁN (Hopp*..*™1) 0 PARTOS ERZSI (FoígoumpMI FILMMŰVÉSZÉT (Nemeskürty István ajánlatai) C. SZÍNÉSZ D. SZÍNÉSZNŐ 0 EPERJES KÁROLY|l»l.nkrt.l.l.nwpy)0 BASTIJUU (Sl1.linm.n,í«Mlonr«| 0 JORDÁN TAMÁS (Twoiipiimc.9.) 0 CZINKÓCZI ZSUZSA j^y " 0 KOZÁK ANDRÁS <£.«.. konyvti 0 ESZENYIENIKÓlE.iwkenyv.i ® LUKÁCS SÁNDOR tStcdiHrtMi.il a FUR ANIKÓ (SioP. kirtMirt 0 MADARAS JÓZSEF iHtn h.t-.iii.m^,[5j POGÁNY JUDIT (Síufkowi RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ (dr. Veress József ajanlatai) E. SZÍNÉSZ F. SZÍNÉSZNŐ 0 ANDORAI PÉTER (mm .ni. n.i.iodigl 0 KEREKES EVA iZu. • miirom 0 HEGEDŰS D. GÉZA (Bot. hiy.nl 0 KOMLÓS JUCI (Siomurtok) 0 KÉZDY GYÖRGY |Es» H*™1 0 NAGY-KALÓZY ESZTERlEo.. inn.i a MENSÁROSLASZLÓ«cscnp.iy.Ufl».i0 VARGA MÁRIA (Anycgmi 0 RUDOLF PETER (Vidivi gj VOITH ÁGI (Kányütn.kíigykOríkbrt) OPERA (Gregor József ajánlatai) H. ENEKESNÖ 0 CSAVLEK ETELKA (A totüioYMi G.ENEKES 0 BENDE ZSOLT (Fip.fok.iMi.pil 0 JUHÁSZ JÓZSEF I8rtki.nl 0 KELEN PETER lu.noni.Mc.uti 0 KOVÁTS KOLOS (8o*tnAnn.l 0 MOLNÁR ANDRAS IP.'RTRT I. SZINMUIRO (Czíne Mihály ajanlatai) a CSURKA ISTVÁN |H«».«.f.».ioi 0 EÓRSI ISTVÁN (S.rkOi.kMMi 0 HUBAY MIKLÓS teX'.T.,., 0 K0ML0SSY ILDIKÓ |Arot..io«.pi 0 MISURA ZSUZSA |Tn.irtisi.oio.| 0 PÁSZTHY JÚLIA (A rotuionpl 0 ZEMPLENI MARIA IS*om.| J. DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ (Kállai Ferenc a|ánlatai) 0 BAKÓ JÓZSEF diSZl il<.M.tpoip.to»i 0 FEHER MIKLÓS díszl f:;^, 0 GÖTZBELAdiszl. IO«IOI BAKOS ANDRÁS a NAGY ANDRÁSAnn.Kvinin.p»iy.u«v«f0 PAPP JÁNOS jelm. jJJJJJÜJJJ!'* 0 TOLCSVAY-MULLER«K...v.np.i,umÁ5j SCHÁFFER JUDIT jelmicxpktfoivk.i t* K. HUMORISTA t(Agardy Gábor ajanlatai) 0 HOFIGEZA j. 0 MARKOS-NÁDAS DUO % 0 SAS JÓZSEF « 3 SELMECZI TIBOR S TRUNKÓBARNABAS 4 A BEKÜLDŐ NEVE ÉS CÍME:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom