Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám

6 Sport 1991. január 31., csütörtök Á pompás gólok mérkőzésén • B Ügyesen „ Valahogy hiányzott már az a fajta megmagyarázha­tatlan izgalom, ami azonnal úrrá lesz minden szurkolón (igen, még a „hivatásoson" is), ha belép egy stadion te­rületére. Nos, tegnap dél­után legalább kétszázunkat kaphatott el ez a furcsa ér­zés, merthogy közel ennyi­en gyúltunk össze a Felső Tisza parti focicentrum — javított, de még mindig nem tökéletes talajú — edzöpá­lyája mellett. Eredetileg egyetlen előkészületi mér­kőzésre készültünk (a Sze­ged SC—Kecskeméti TE ösz­szecsapásra), de „apró je­lekből" hamar kikövetkez­tethettük,- hogy legalább két találkozó vár majd ránk ... — Az alapozást bö hu­szonnégyes kerettel végezzük — mondta a „napsütéses" mínuszoktól hozzánk hason­lóan didergő Pióker gyúró —, és ennyien sokan len­nénk egy meccsre. Így ma a társaság egyik fele a kecs­kemétiekkel játszik, a má­sik pedig ezt követően a Kiskőrös csapatával méri össze erejét. A kék anorákban feszítő Szeged SC „A" (én nevez­tem el így őket) Leboniczky — Hurguly, Bogdán, Miha­lache, Szécsényi — Sallai, Arki, Takács J. — Puskás, Apró, Takács Z. összeállítás­ban kezdte a játékot az NB II-ben szereplő-KTE. el­len, és alig öt "p^rÍ! éltelté­vel Apró — Takács Z. gu­rigázás után a „kis Táki" lövésével megszerezte a ve­zetést. A gólt a kapu mö­gött melegítő Bárány is megtapsolta. —Szerencsére már nem érzem a sérülésemet — ör­vendezett a 26 éves csatár —, a combom nagyszerűen bírja a terhelést. Bizom ben­ne, hogy tavasszal bekerül­hetek a csapatba .., Szünet után a hazaiak két csodaszép találattal biztosí­tották be győzelmüket. A 63 percben a kecskeméti kapu­:" a Takácsok Takács J. (sötét mezben) lőtt egy pazar gólt. és a szer­vezésben is jeleskedett tói 18 méterre jutottak sza­badrúgáshoz a szegediek. Takács J, hármat lépett, és annak rendje, s módja sze­rint ballal a jobb felső sa­rokba zúdította a labdát. (A '82-es spanyolországi világ­bajnokságon a francia Genghini lőtt hasonló gólt az osztrák Koncilia hálójá­ba .. .) Tíz perccel később a csereként beállt Bárány Ta­kács J. elé tolta a labdát, akinek bal oldali beadását a remekül érkező Mihalache kapásból bombázta a kapu bal oldalába. Bár a játék helyenként még akadozott, a 3-0-ás sze­gedi győzelemmel végződött mérkőzésen (amelyet Kor­mányos, Bokor és Bodó di­rigált) jó néhány biztató momentumot is felfedezhet­tünk a hazaiak támadásai­ban — Nem játszottunk rosz­szul — értékelt röviden á lefújás után Szalai István, a Szeged SC mestere —, de remélem, hogy a bajnoki­kon még ennél is jobban megy majd a csapatnak. A további programról Zá­dori Gyula szakosztályveze­tő beszélt. — A hét végén a gyulai Hőforrás Szálló teremtorná­ján veszünk részt a békés­csabai sportcsarnokban. Saj­nos, a február közepére ter­vezett belgiumi túra elma­rad, de reményeink szerint Olaszországba vagy Jugo­szláviába mindenképpen el­utazhatunk. A bajnoki raj­tig egyébként még 5-6 ed­zőmérkőzés és legalább egy Magyar Kupa-találkozó is vár a fiúkra . . . A Szeged SC „B" a. sala­kos edzőpályán súrú hóesés­ben csapott össze az NB lil­ás Kiskőrössel, és 4-2-es ve­reséget szenvedett. A hazai­ak góljait Illyés és Török szerezte. • • ~ . . • A szegedlek összeállítása: fóth Z. — Krajczár, Bóka, Kemenes, Csányi, Publik (Lévai), Illyés, Török, [Bá­rány (Kószó), Barna (Pus­kás T.). (réthi) Diákok a küzdőtéren A Szeged Városi Diák­sport Bizottság szervezésé­ben rendezték meg a váro­si középiskolai leány torná­szok diákolimpiai verse­nyét A csapatbajnokság A kategóriájában a Textilipa­ri Szakközépiskola Rovó, Gubucz, Baráth, Battancs, Tóth, Gera (testnevelő: Ba­barc Tünde) összeállítású együttese lett a legjobb. A B kategóriában pedig az alábbi sorrend alakult ki: 1. Széchenyi I Gimnázium: Szabadi, Rácz, Otott Ko­vács, Nagy Cs., Vida, Nagy J., Barna László (testneve­ló, edző: Béltaki Pál) 186,4p ponttal, 2. Deák F. Gimná­zátim 175,45, 3. JATÉ Ság­vári E. Gyakorló Gimnázi­um 173,40 ponttal. Az egyé­ni legjobbak. A kategória: 1. Rovó Mónika, 2. Gubucz Márta, 3. Baráth Szilvia (valamennyien Textilipari szakközép). B kategória: 1. Vida Mónika, 2. Otott Ko­vács Hajnalka, 3. Nagy Csilla (mindhárman Szé­chenyi I. Gimn.). * A Szaliven Ipari és Ke­reskedelmi Szövetkezet (ré­gen Fémtex) anyagi támo­gatásával bonyolították le az első osztályos középisko­lai fiúcsapatok teremkézi­labda-bajnokságát a Szali­ven Gólya Kupáért. A két hét végén megtartott küz­delmekből a Deák Ferenc Gimnázium Dancsházi, Kis­juhász, Filep, Horváth, Du­dás, Horváth, Szőke, Ga­lambos, Basa, Eerta, Már­ton (testnevelő: Szabó Zsolt) összeállítású gárdája került ki győztesen, megelőzve a Csonka János Gimnázium és Szakközépiskola, valamint á Déri Miksa' Szákközépis­kola együttesét. A torna legjobb kapusa: Sajdik Ta­más (Bebrits szakközép.); mezőnyjátékosa: Bunye­vácz Miioje (Csonka J.); legjobb góllövóje: Nagy Roland (Déri) 59 góllal lett. Horgász­Totólóknak 5. HÉT Olasz A 1. Atalanta— Juventus 2 x 2. Bologna—Internazionale X 1 3. Cagliari—Napoli X 1 4.- Lccce—Pisa X O 5. Milán—Cesena 1 6. Parma—Lazio 1 7. Roma—Gcnoa 1 X 8. Sampdoria— Fiorentina 1 9. Torino—Bari 1 X Olasz B 10. Avellino—Udincse X o 11. Lucchese—Rrggiana X 1 13. Salernitana—Breseia 1 13. Tricstina—Messina 1 + 1 Olasz B Reggina—Pescua pingpong Az Alföldi Porcelángyár tomegsportbizottsága feb­ruár 23-án reggel 8 órától asztalitenisz-versenyt ren­dez a Dól-Alföld horgászai­nak. Helye a poncelángyár sportcsarnoka (Hódmező­vásárhely, Erzsébet út 7,). A vetélkedővel szeretnék a horgászok és az asztaliteni­szezök barátságát, kapcso­latát szorosabbá tenni. A versenyt női és férfi (felnőtt, valamint ifjúsági) számokban rendezik, indul­hat minden horgász, aki '91, évi érvényes horgászdga­zolvánnyal rendelkezik! Nevezési határidő: 1991. február 20. Jelentkezni az Alföldi Porcelángyár sport­csarnokában (Hödrhezőva­sárhely, Erzsébet út 7.) le­het telefonon (62] 45-222/421) vagy levélben, illetve a helyszínen. Sorsolás a ver­seny kezdete előtt. Hor­gászbörze is lesz és hor­gász jellegű videofilmeket is láthatnak az érdeklődők. 0:3 ötvennyolc perc alatt Á tizennegyedik vereség Szerdán egy mérkőzést rendeztek a férfi röplabda­bajnokság A csoportjában. A Fáy utoai csarnokban le­játszott találkozón a Fabu­lon-Vasas 68 perc alatt 3:0 (11, 8, 11) arányban legyőz­te a Szegedi Építőket. A Szeged ezzel 14. vereségét szenvedte el, s a még hát­ralevő három mérkőzésé­nek eredményétől függet­lenül nem jutott a play-off nyolc csapatot ézánmláJó me­zőnyébe Szakadék szélén a Volán „Mosolygós" edzések nem vezetnek eredményre A kedd délutáni edzést egészen jó hangulatban vé­gezték a fiúk. Mintha mi sem történt volna vasárnap a fővárosban. — Nincs itt semmi prob­léma — mondom a lelátón üldögélő edzőnek. — Dehogy nincs! — vágja rá egyből. — Éppen az a legnagyobb probléma, hogy túlságosan is „mosolygósak" az edzések. A vasárnapi gsúfos vereség után azon­ban kezdenek magukba száll­ni a játékosok. Aztán ömlik Barabás ed­zőből a szó: — Köriilbelül az őszi sze­zon közepe óta hajtogatom, hogy edzéseken nem elég részt v,enni, hanem teljes lelkesedéssel kell végezni a munkát. Sajnos, nem maxi­mális erőbedobással dolgo­zik a csapat, amint említet­tem, a lelkesedés pedig csak 50 százalékos szeptember óta. Két ilyen vereség után értették meg, a gyakorlá­sok nem arra valók, hogv örömködjenek, hanem ott bizony küszködni kell, kü­lönben a mérkőzéseken el­kapnak bennünket. Meg­mondom őszintén, én nem a játékvezetőkben keresem a hibát, csapaton belül el kell dönteniük a játékosok­nak, hogy mit is akarnak. — Talán nincs motiváció számukra? — A játékosok fizetése nem több, mint- egy átlag magyar emberé, de premi­zálási szisztémánk szerint kereshetnek sokkal többet is! Ehhez viszont teljesíte­niük kell, és nem elég csak a meccsen hajtani. Ennek ellenére a fegyelmezés ke­mény .eszköze nincs a. ke­zemben, hiszen áz alappén­Csak tájékoztatásul, a Tisza Volán SC férfi kézi­labda-együttesének, amely az első osztályú bajnokság­ban a tizedik helyen áll: a 14 csapatos NB I. utolsó két helyezettje automatikusan kicsik, mig a 11. és 12. helyezett osztályozót játszhat a bentmaradásért. Ebből azonnal látszik, hogy a Tisza Volán SC gárdája bajban van. sót óriási veszélyben, hiszen ugyanannyi pontot gyűjtött, mint a mögötte álló Nyíregyháza és Békés­csaba. Valami nincs rendjén a csapat körül! A Veszprém és az Elektromos elleni, szégyenteljes vereség után, azt hiszem, a szurkolók is kíváncsian várják, vajon milyen magyarázat lehet erre a teljesítményre? Mindenesetre Barabás Zsolt edzővel el tudtam volna képzelni kelle­mesebb beszélgetést is. zekhez nem nyúlhatok, az edzésekről pedig miért za­varjam el a játékost? Mit érek vele? — Azt emiitette, hogy túl­zottan lazán veszik a játéi­kosok az edzéseket... — Egy pillanat — állít meg az edző. — Aki azt várja tőlem, hogy szentsé­geljek edzéseken, annak máris kijelenthetem, ez nem az én stílusom. Húsz éve ugyanis a játékosok értel­mére próbálok hatni, s még egyszer mondom, „anyázás­sal" senkit sem ösztökélek munkára. — ... ezek után csak azt akarom kérdezni, milyen a kapcsolata a játékosokkal? — Ugyanolyan, mint. ta­valy! Senkivel sem vágyok baráti viszonyban, az idő­sebbekkel megbeszéljük a mérkőzést, de haverkodás hincs. Ügy veszem észre, a fiatalok jobban dolgoznak, talán őket még fűti a győ­zelem öröme. — Apropó, fiatalok! Mi az oka, hogy hirtelen beve­tette az ifiket is? — Vegyük- őket sorba. Ko­tormán Attila az ősszel nem akart velünk edzeni, de­cemberben meggondolta ma­gát, és mindenki láthatja: tehetséges fiú. Telek Gyulát súlyos sérülése után nem mertem mérkőzésen játszat­ni, most már megkapta az orvosi engedélyt, és azt hi­szem, hamarosan stabil tag­ja lesz a csapatnak. Oszlán­czy Andrást pedig már ősz­szel is kipróbáltam. A leg­nagyobb baj azonban, hogy nincs vezéregyéniség a csa­patban. Csak együttes össze­fogással juthatunk előbbre, de addig, míg a játékosok­nak a mérkőzésen nem jut eszükbe az edzésen gyako­rolt figura, ne sokat várja­nak. — A három hét múlva folytatódó bajnokság továb­bi részében mit várhat a ki­tartó volános szurkolótábor együttesétől? — Mindent megteszek, hogy felfelé haladjunk, de egyedül kevés vagyok, kell a játékosok jobb hozzáállása is. Mindenesetre a mai hely­zetben úgy látom, akármi lehet! Szóval, kicsit bizony­talan vagyok... Cs. Gá|t László Teke Taroltak az olajosok A napokban Szolnok adott otthont az alföldi olajbá­nyászok amatőr tekeverse­nyének. Az NKFV szegedi üzemének dolgozói vala­mennyi kategóriában leis­kolázták ellenfeleiket. A szegediek helyezései: Nők (csak egyéni ver­senyt rendeztek): 1. Korcs­marekné, 2. Gyöngyösi, 3. Gécziné. Férfiak. Csapat: 1. NKFV I. (Mészáros, Gál, Révész, Bolba, Bauer, Simon), 2. NKFV „vegyes" (Gécziné, Sebők, Feith, Bogdán, Gal­góczi, Orosz). Egyéni: 1. Gál, 2. Révész, 3. Mészáros és Bauer. Áz apa elnök, az anya mos, de a gyerekek is segítenek Egy mórahalmi család az ásotthalmi fociért áldoz Az elmúlt ősszel, a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság kezdete előtt, felke­resett egy „rámenős" fiatalember. Bemu­tatkozott: Halász Zsoltnak hívják, s ő lett az Asotthalom csapatának edzője. Nem sokat kertelt, megkért, irjak róluk. Gyözködés után megegyeztünk, majd ké­sőbb. Időközben kiderült, az édesapja a községi sportkör elnöke, aki amellett, hogy szabadidejét adja a labdarúgásnak, anyagi áldozatot is hoz a csapatért. Így már más a helyzet — gondoltam —. egy sportcsalád érdekel. Aztán a találkozá­sunkkor kiderült, nagyon keveset tudok az ásotthalmi csapatról, s a Halász rsa­ládról. — Az egész család az ásotthalmi labda­rúgás patrónusa — mondja Halász József. a klub elnöke, maid így folytatja —: a fe­leségem mos. Attila fiam a szertáros és a mindenes. Zsolt fiam pedig az edző. Mi mindannyian társadalmi munkában dolgo­zunk. ezért még egy fillért sem vettünk fel. Imádjuk a labdarúgást! — Honnan ez a sportszeretet? — Valamikor fociztam, a balatonalmádiak kapuját védtem. Aztán visszajöttem, hiszen ásotthalmi születésű vagyok. Igaz. Móra­halmon telepedtünk le. maszek villanysze­relő lettem, rengeteg munkám volt. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer ennyire beleásom magam a labdarúgásba Előbb Jóska- fiam. majd Attila, végül pedig Zsolt lett labdarúgó. Így a család hét végi prog­ramja is adott lett: labdarúgó-mérkőzések­re jártunk. Eddig jutva a beszélgetésben, elbúcsúzott tőlünk a mama. a/ egyetlen nem villany­szerelő családtag. Ö a mórahalmi kenyér­bolt vezetője, s szerinte ezen a vidéken ott lehet a legjobb kenyeret vásárolni — Régóta Mórahalmon - élnek, akkor ho­gyan kerültek az ásotthalmi sportkörhöz? — tettem fel az újabb kérdést Halász Jó-, zsefnek. — A rokonaim Asotthalmon élnek. Tud­ják. mennyire szeretem a focit Többen megkerestek, vállaljam el a sportkór veze­tését nem tudtam ellenállni a hívásnak. Társadalmi munkát ajánlottunk fel. — Goniolom, az elején nem unatkoztak? — Gondolhatja! A pénztárban egy fillér sem volt. a felszerelés siralmasan nézett ki. Felruháztuk a játékosokat, labdákat vá_ sároltunk. Rendszeressé váltak az edzések. Támogatásárt kilincseltünk, a polgármesteri hivatalban, a takarékszövetkezetnél, az áíésznél. Szerencsére, nem mentünk hiá­ba.. . A Mórahaíom SK-töl is kaptunk 30 ezer forintot Födi Zsolt kölcsönadásáért. Játékosokat igazoltunk. — Jelenleg a csapat a kilencedik helyen áll a tabellán. Elégedett ezzel? — Nem teljesen. Igaz. a hazai mérlegünk jó, a győzelmek mellett 2 döntetlent értünk el. Idegenben már csapnivaló, amit elér­tünk. mert a vereségek mellett csak egyet­len árva pontot szereztünk. Jó a játékosál­lományunk. Jelenleg 20-an készülnek a ta_ vaszi folytatásra. Egyébként az első hatba várom a csapatot. Alapozom ezt az elvárást arra. hogy változatlanul következetes mun­ka folyik, megfelelő verseny alakult ki a különböző posztokra kerülésért. A polgár­mesteri hivatal is támogat bennünket de magunk mögött érezzük a szurkolókat is. Különösen tehetséges fiataljaink vannak az ifiben, ez Dedig a iövö záloga. Terveink is vannak, elkészítettük a villanyvilágítást, most labdafogó hálót állítunk fel a kapuk mögé. majd hozzálátunk a sportpálya beke­rítéséhez. S természetesen, azon leszünk, hogy a csapat minél jobb hetven zárja a bajnokságot! Süli József

Next

/
Oldalképek
Tartalom