Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-08 / 256. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 256. szám 1990. október 8., hétfő Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint IS férfiak korán halnak... Szirmok, virágok, koszorúk — Gyilkosság a diszkóhajón — Sör helyett szex? — Szegénységünk oszlopai P ihent a világ vasárnap. Legalábbis erre lehetett kö­vetkeztetni az igen csak gyéren csordogáló nemzet­közi hírekből. Ausztriában kilencvenszázalékos rész­vétel mellett ismét bizalmat szavaztak a szocialistáknak. A tizenhárom aradi hősre emlékezett a magyarság: szir­mok, virágok, koszorúk borították az aradi emlékhelyet. Idehaza, a két választás között, békésen élvezhettük a „vénasszonyok nyarát". Egyedül a kisgazdák szombati deb­receni tanácskozása kavart nagy vitát. Még a párt elnöke is elhatárolta magát az elhangzottaktól. Szegedre viszont igazán nem a békesség volt jellemző vasárnap hajnalban. A Szőke Tisza-diszkóhajón az évad­záró rendezvény torkollott tragédiába. A fékevesztett in­dulatok vége: gyilkosság. Részletekkel — reményeink sze­rint — holnap szolgálhatunk majd. Sokkal vidámabb té­ma: ma délelőtt kaput nyit Szeged elsó szexüzlete. Mert­hogy ez is üzlet, a javából. Hiába no, változik a világ, változnak az erkölcsök. Miközben szép csendben tovább szegényedünk. Legalábbis ez olvasható ki az oldal alján látható oszlopokból. Osztrák parlamenti választások Marad a nagykoalíció Ausztriában vasárnap a szavazópolgárok igen nagy arányú részvételével zajlott le. és a szocialista párt (SPÖ) újabb győzelmét eredmé­nyezte a választás. A szavazatok 19 százalé­kának összeszámlálására tá­maszkodó első, nem hivata­los adatok szerint az évszá­zados osztrák szociáldemok­rácia eszméit képviselő SPÖ nemcsak meg tudta őrizni, hanem meg is erősítette több mint húsz éve tartott első helyét, miközben a ve­le csaknem négy éve közö­sen kormányzó, keresztény­demokrata irányzatú nép­párt (ÖVP) jelentős szava­zatveszteséggel végzett mö­götte a második helyen. A néppárt elveszített szavaza­tainak nagy része a parla­ment két ellenzéki pártja közül a nagyobbnak, a jobb­oldali polgári, bizonyos mér­tékig liberális jellegű sza­badságpártnak (FPÖ) ju­tott, amely 1986-ban a sza­vazatok 9,7 százalékát kapta. Tüntetés a Stefánián! Elsült o gumibot Az MLSZ elnöke a szertárban remegő hangon nyi­latkozott, miközben a felbőszült tameg odakint a „fejét" követelte, amiért nem a Szeged, hanem a Vasas jutott túl az osztályozón. Körülbelül ugyanilyen hangulat uralkodott szombaton délután a mérkőzést követően a Stefánián, a sajtóház előtt, ahol mintegy háromszázan kórusban kiabálták: „Gyertek ki! Gyertek ki!" ... — Amikor a meccs végén „Szép volt, fiúk!"-kal üd­vözöltük a csapatunkat, természetesen a nézőtérről, ak­kor valamelyik rendőr gumibotjával szembespray-zte az egyik srácot. — A gumibotjával? — tudatlankodtam. — Hát persze, abba van beépítve a könnygáza.? spray... (Riportunkat a 6. oldalon olvashatják.) Ausztria hét és fél millió­nyi lakosából ezen a válasz­táson több mint öt és fél millió személy volt szava­zásra jogosult. Becslések szerint a választásokon tény­legesen részt vettek aránya ezúttal is — Ausztriában hagyományosan, nyugati vi­szonylatban kiemelkedően — magas volt, kilencven százalék körül alakult. Az eddigi eredmények, az SPÖ megőrzött elsősége alapján bizonyosnak látszik, hogy a kormányalakításra ismét a szocialista párt el­nöke, Franz Vranitzky kap megbízást. Az SPÖ-nek el­vileg módja van arra, hogy kisebbségi kormányt hozzon létre, vagy kiskoalíciót ala­kítson, sót, esetleg ellenzék­be vonuljon. Franz Vranitz­ky azonban már a választás előtt többször is kizárta a szabadságpárttal való szö­vetkezés lehetőségét, és egy­értelműen a nagykoalíció mellett foglalt állást. A pénzügyminiszterek később találkoznak A CTK csehszlovák hír­ügynökség közzétette Vóc­lav Klaus szövetségi pénz­ügyminiszter nyilatkozatát azzal kapcsolatban, hogy el­maradt a csehszlovák, a len­gyel és a magyar pénzügy­miniszter vasárnapra terve­zett budapesti találkozója. A CTK azért kérte nyilat­kozattételre Václav Klaust, mert — mint a hírügynök­ség fogalmazott — a talál­kozó elmaradásának okát il­letően ellentmondó infor­mációk kerültek nyilvános­ságra. A csehszlovák pénzügy­miniszter egyértelműen le­szögezte, hogy a prágai kor­mány ezekben a napokban intenzíven tevékenykedik az olajhelyzet megoldásán, és a lehető legrövidebb időn belül csúcsszintű találkozót szorgalmaz., a szovjet illeté­kesekkel. Ezért értesítette Václav Klaus a lengyel és a magyar pénzügyminisztert, hogy nem tud részt venni a vasárnapra tervezett buda­pesti találkozón. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy meg­felelő időben nem kerül sor a találkozóra — hangsúlyoz­ta a miniszter. Költségvetési háború Antall József Hollandiába utazik Antall József miniszterelnök Ruud Lubbers holland miniszterelnök meghívására október 12-én hivatalos láto­gatást tesz Hollandiában. (MTI) Megmerevedtek a frontok az amerikai kormány és a törvényhozás költségvetési háborújában, és szünetel a közszolgáltatások egy része: érvényes költségvetés híján nem fogadnak látogatókat a nemzeti parkok és emlékhe­lyek. Ma munkaszüneti nap lesz az Egyesült Államok­ban. A vita arról folyik, hogy milyen adóemelésekkel, il­letve mely szociális kiadá­sok csökkentésével mérsé­keljék az állam költségveté­si hiányát. A kormány képviselői és a mindkét pártbeli törvényhozási veze­tők által kidolgozott komp­romisszumot a képviselőhúz elutasította. Ezután viszont George Bush elnök megvé­tózta a ház áthidaló tör­vényjavaslatát. (MTI) (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) DM-gralikon Az évtized eleji 4100 fo­rintról közel 8 ezerre emel­kedett az egy főre jutó ha­vi átlagkereset Csongrád megyében. Sajnos, ez idő alatt a fogyasztói árak erő­teljesebben, több mint a duplájára emelkedtek. 1987-ig a keresetek — a KSH adatai szerint — áll­ták a versenyt az árakkal. A fordulópont 1988, a sze­mélyi jövedelemadó beve­zetésének éve volt, amikor az átlagkereset csak 110 forinttal, 2 százaléknál ki­sebb mértékben növeke­dett, miközben a fogyasz­tói árak egy esztendő alatt közel 16 százalékkal emel­kedtek. Az árak tehát el­szaladtak, s szinte biztos, hogy az idén sem könyvel­hetünk el érdemi javulást. (kovács) Árak és keresetek versenyfutása 250 200 ­150 ­szazalek 100 ­1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 megyei átlagkereset • fogyasztoi aridex Aradi tizenhármak emléke „Jaj annak a nemzetnek, melynek a hálára emlékezete nincs Tizenhárom honvéd tá­bornok emlékét jöttünk meg­látogatni, Aradra. Jó sor­sunk egy külvárosi utcába vezérel bennünket. Nevének ottani leírása számunkra meglehetősen furcsa bár, de rájövünk: a Csajkovszkij utcában járunk. Hirtelen ha­talmas teherautókra leszünk figyelmesek. Bukaresti rend­számúak. Lassan haladunk el mellettük, hetet számo­lunk meg. Mind tömve a Securitate állig felfegyver­zett egyenruhásaival. „Azokat csak akkor vetik be, ha baj van, ha rendza­varás van" — mondja ké­sőbb," megnyugtatásnak szán­va szavait, egy aradi isme­rősünk. Teljesen azért nem nyugszunk meg. Főként ak­kor nem, amikor kezünkbe kerül a helyi román lap, az Adevarul (Igazság) aznapi száma. Először egy helyesbí­tést fordít számomra erdé­lyi származású kollégám, Panek József, melynek lé­nyege: a lap közlésével el­lentétben sem az aradi pre­fektúra, sem a polgármes­teri hivatal nem tárgyalt a vértanúk ünnepén való rész­vételről a szervezőkkel, s nem is engedélyezték, hogy nevüket védnökként emle­gessék a megemlékezésen, amit egyébként — közli a lap — a prefektúra engedé­lyezett. A bennfentesek azt mond­ják: ez a közlemény valót­lanságokat tartalmaz, s csu­pán keménykedő szerveze­tek nyomására született. E véleményt erősíteni látszik az Adevarul címlapján meg­jelent másik írás, melynek címe: A román nemzet hő­sei. „A román nép sohasem az elnyomó nemzet fiait fogja ünnepelni, hanem pél­dául Avram lancut, a le­gendás hőst, aki határozot­tan az erdélyi románok di­csőségéért harcolt Mi nem feledhetjük, hogy a magyar honvédek úgynevezett sza­badságharcuk során román falvak egész sorát pusztítot­ták el — erre tanú lehet akárhány történész, aki nem hazudik" — írja többek közt a lap. Jövőre is szeretnénk... Ilyes hangulati alapozott­sággal haladunk hát a vér­tanúk emlékhelye felé. Ha nem tudnánk az utat, sem tévedhetnénk el: rendőrök százai sétálnak, irányítanak a városban, s autónk ma­gyar rendszámát megpillant­va azonnal a helyes irányba terelnek, rendkívül barátsá­gosan. Amikor a Maros macska­köves, gyönyörű kőhídján gurulunk át, gyalogosok ha­da ballag mellettünk, s ez így van végig azon a csak­nem két kilométeren, amíg az emlékműhöz érünk. Kicsi területre zsúfolódik főbb ezer ember. A teret egyik oldalról futballpálya, másik oldalról egy kemping kocsmája szűkíti le. Lépten­nyomon rendőrök, civil ren­dezők. A tömeget szalag­kordonnal próbálják távol tartani az emlékmű közvet­len közeléből, de ez időn­ként nehezen megy. „Em­berek! Az volt az ünnep feltétele, hogy rend lesz, kérem, viselkedjenek, jövő­re is szeretnénk megemlé­kezni!" — kérleli egy kar­szalagos rendező a tömeget, s úgy tűnik, szavai hatáso­sak. A kordonon belül a ko­szorúzni szándékozók gyüle­keznek, köztük András Im­re országgyűlési képviselő: „A képviselőház csütörtöki ülésének végén a kolozsvári loan Gavra, aki ismert szél­(Folytatás a 2 oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom