Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-06 / 254. szám

80. évfolyam, 254. szám 1990. október 6., szombat Havi előfizetési díj: 101 +20 forint Ara: 5,30 forint Kinek nagyobb a szíve ? Pártok — versenyben a választókért — A bolygók státusa Az első fecske a torony alatt — Vologya volt? A maratoni kormányülést követő maratoni sajtótájé­koztatóból az is kiderül, hogy — egy héttel a vá­lasztási második forduló előtt — rátalált a kormány a szívére, és szociális érzékenységről tett bizonyságot. Akárhogy is, a kisnyugdíjasoknak juttatott pénzekről szí­vesebben olvasunk (még szivesebben „olvasnánk" a valódi ezreseket), mint a Miniszterelnöki Hivatalnak a Magyar Hírlap tegnapi számában megjelent választási elemzésével vitatkozó állításairól. Levelet írtak a parlamenti pártok vezetőinek a szocia­listák, felajánlva szakértőik hozzájárulását egy inflációel­lenes kormányprogram kidolgozásához. Kiindulási elveik között található: ne a lakosságot sújtó intézkedésekkel csökkentsék a költségvetés kiadásait; ne terheljek az ál­lampolgárokat újabb adókkal. Nyugdíjak, moratórium, bányászok, jegyzők kiemelt nyugdíjazásával és a korkedvezményes nyug­díjazással kapcsolatos gya­korlatot. lA kormány a szénbányá­szat helyzetének rendezésé­vel kapcsolatos intézke­déscsomagot fogadott el. Ennek részleteiről, az ipar­ág helyzetéről Auth Henrik államtitkár és Pulay Gyula helyettes államtitkár szá­molt be. Számos olyan juttatás van érvényben, amelyet a bá­nyászok aktív dolgozókként kapnak, s ha megszűnik foglalkoztatásuk, elesnek a járandóságtól. A kormány (Folytatás a 2. oldalon.) Maratoni kormányülés után maratoni tájékoztató. A több mint két órán át tar­tó szóvivői értekezleten fő­ként a különböző szociális természetű és a szénbányá­szattal összefüggő humán­politikai intézkedésekről kaptak információt az új­ságírók. A nagycsaládosok, illetve a nyugdíjasok hely­zetének javítását célzó cso­magtervet ismertetve Kele­men András népjóléti mi­nisztériumi államtitkár elöljáróban egy téves hí­resztelést igyekezett elosz­latni, amely 6zerint szociá­lis segélyt kapnak a leg­rosszabb helyzetben levő nyugdíjasok. Mint mondta: a bérből és fizetésből élők jövedelméhez igazodóan a nyugdíjminimum három­szorosát el nem érő nyugdíjasok kapnak egyszeri 2400 forintot, kompenzációként. Ez az in­tézkedés a nyugdijasok 90 százalékát érinti. A családi­pótlék folyósításának módo­sításaként határozat szüle­tett arra, hogy a javítóinté­zeti, a jogerős szabadság­vesztést töltő gyermekek után is jár családi pótlék, felvételére az intézet veze­tője, illetve annak megbí­zottja jogosult. Ugyancsak folyósítható az összeg a to­vábbtanuló fiatal után, an­nak 20 éves koráig akkor is, ha bizonyos kereseti forrás­sal rendelkezik, ez azonban nem haladhatja meg a mi­nimálnyugdíjak értékét. Tárgyalt a kormány a kiemelt nyugdíjak, valamint a nyugdíjkedvezmények sorsáról. A volt állami ve­zetők. a magas politikai tisztséget betöltők nyugdí­ját ugyanis az általános nyugdíjszabályoktól eltérő módon állapították meg. Ezt az 54/88-as miniszter­tanácsi rendeletet most ha­tályon kívül helyezi a kor­mány; ezt követően az al­lami vezetőkre is a minden­kor érvényes nyugdíjelő­írások vonatkoznak. A kor­mány felülvizsgálja az egy­kori állampárt vezetőinek Gondolkodó, gondoskodó önkormányzatot! Kis János, az SZDSZ elnöke éis Tamás Gáspár Miklós országgyűlési képviselő lesz a vendég az SZDSZ gyűlésén, hétfőn este 6-kor, a JATE bölcsészkarának auditórium maximumában (Egyetem utca 2.). A politikusok az ön­kormányzatokról szóló előadások után kérdésekre is vá­laszolnak. DH-interjú Diego Haradonával Munkatársunk, Cs. Gát László, villáminterjút készített Diego Maradonával, a világ jelenlegi leghíresebb labda­rúgójával. A beszélgetést lapunk 4. oldalán olvashatják. Úszni? Az adósságban... Néhány esztendeje még fürdővárossá szerették volna fejleszteni Szegedet, most pedig arról szól a hír, hogy az idén fedett uszoda nélkül marad a város. A Sportuszo­dát ugyanis felújítják, az időközben elkészült újszege­di termálfürdőt pedig anyagi okok miatt nem tudja ki­nyitni a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat. — Ügy hírlik, nincs pén­zük befűteni a Gombát! — így nem egészen igaz. Elkészült a tetőszerkezet fel­újítása. Ez éppen csak arra elegendő, hogy ne roggyon be a kupola, a nyitáshoz újabb tízmillió forint kelle­ne, ami nincs — mondja Kovács Gábor főmérnök. — Mire? — A légtechnikai beren­dezés korszerűsítésére. — Amikor hozzáfogtak a tetőhöz, ezt még nem tud­ták? — De. Pénzünk akkor sem volt, de nem szakadha­tott ránk a mennyezet. Ti­zennégy milliós támogatást kaptunk erre az évre. Így is hatmilliós veszteséget hoz­nak a fürdők. Nem tudunk miből korszerű szellőztetőt beépíteni. — Es a régi rendszer? — Azzal nem nyithatunk, újból begombásodna a Gom­ba. A főmérnök azt is el­mondta, reménytelen az idei nyitás. A szegedieknek ma­rad a nyitott SZUE — igaz téliesítve. És persze jó zsú­foltan, hiszen a sportuszo­dából kiszorult vízipólósok ezentúl itt tartják az edzé­seket. A száznyolcvanezres (fürdő)-városnak marad egy fél medencéje. — Remény? — Csak az van. Pénz nincs. Egyelőre még az sem akad, akihez forulhatnánk. Az új minisztérium még fel sem állt igazából, az önkor­mányzat, amely a gazdánk, szintén most változik. Az sincs, aki meghallgatna ben­nünket. — Jövőre? — Ha leépítik a támoga­tást, be kell zárni a fürdő­ket. Vagy háromszorosára emelni a jegyárakat, de a kettő tulajdonképpen ugyan­az. A Gomba hideg, a szege­dieknek viszont „befűtött" egy időre a szegénység. Úsz­ni? Az adósságban tessék ezután!... R. G. Nagy László felvétele Arad, 1819. október 6. Megborzongok, ha az aradi várat látom. Pedig a Maros-kanyar partfaló, lusta hullámai és az erő­dítmény pagonyod környéke inkább békés sétá­ra kínálja magát, mint borzongásra; tán eszembe sem jutna minden domborulatban sírhalmot keresni, ha e táj láttán nem szomorkodott volna azóta élt nemzedé­kek egész sokasága. A vidéket járva egyszerűen nem lehet nem gon­dolni rá, vagy megfeledkezni róla hogy 1849 októberé­nek hatodik napján a megsarcolt, hónapok óta császá­ri kézen levő város lakossága valahol ott kényszerült tizenhárom hős tábornoka elrettentő kivégzését végig­nézni. Azon a hajnalon még a kutyák sem ugattak — írja Tóth András* a város korabeli krónikása A féle­lem, mint sűrű köd ülte meg a lelkeket, volt, ki házá­ba húzódott, s imádkozott, mások a Maros partján jár­káltak, mintha jelenlétükkel vigaszt adhatnának az el­ítélteknek. Az egykori vársáncon kívül, máig sem tud­ni, pontcran hol, kilenc bitófa állt, s várta a szomorú halálmenetet. Négy tábornok ekkor Haynau lőpor és golyó általi kegyelme folytán már halott volt. Majd másfél évszázada ügyködött itt a császári jelentések szerint „nagy tudású és hozzáértő" brünni hóhér, mert­hogy Brünnből kellett elhozatni Franz Bottot: az aradi hóhér megszökött. Talán a kivégzés kegyetlensége, ta­lán a tizenhárom, mártírhalált halt tábornok álmatla­nul eltöltött utolsó éjszakája kísért a vidék fölött Üj­Aradon, vagyis a Maros túlpartján fekvő városrészen ez a térség most is beépítetlen. A helybeliek csak vesz­tőhelynek nevezik. Vesztóhely. A szabadságharc bukása, Petőfi Sándor halála és a nemzeti kultúra szétzilálása után Aradon még mindig veszhetett valami, ezt a kegyelmi kéré­sektől mereven elzárkózó császári kamara nagyon jól tudta. Amíg ők éltek, élhetett volna a szabadságharc, vagy legalább a reménye. A halálos ítéletek az akkori európai viszonyokhoz képest is embertelennek számí­tottak, de a birodalom nem feledte sem a tavaszi had­járatot, sem Buda felszabadításét — nekik Damjanich és Pöltenberg, Aulich és Vécsey feje kellett, a szerb, osztrák, s magyar nemzetiségű felkelőké. Rajtuk ke­resztül lehetett példát statuálni minden engedetlen nemzetnek. Az a megrázó aradi éjszaka sehogyan sem hagy nyugodni. Szabad caatamezókön mutatott bátorságuk szinte csekélység lelkierejük mellett, melyre szükség volt az élet utolsó perceiben. Legyen az történetírói, vagy hadbírósági jegyzőkönyvvezető,' a tábornokok bá­torságát senki sem vitatta. Szeretteikhez írt leveleik méltóságról tanúskodnak, a vigasztaló szavak egyetlen vigasztalansága az elbukott szabadságharc, amiért Dam­janich utolsó p>apírra vetett soraiban is imádkozik: „Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlen­ségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem lehet ismeret­len előtted. Azok szerint ítélj fölöttem, s engedj a túl­világra kegyek elfogadást találnom. Ámen." Panek József • VASÁRNAP IS DfiLNMfMSDKSZfifi A TARTALOMBÓL: — Magyarok — Nyugaton: — Rabold el a gyermekemet; — Oskola utcai képeslapok; — Az első csanádi püspök; — Tudósítás a Szeged—Vasas bajnoki labdarúgó­mérkőzésről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom