Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-25 / 243. szám

1990. szeptember 25., kedd A Kultúra 5 i Szakszervezeti álláspont A Felsőoktatási Dolgozók JATE Szakszervezeti Bizottsága egyetért az egyetemi hallgatók szociális helyzetének romlása miatti tiltakozással. Átérzi kiszolgáltatott helyzetüket, és minden rendelkezésre álló eszközzel segiti őket megmozdulásaikban. A hallgatók objektív érdekei — a felsőoktatás működési és szociális feltételeinek elfogadható szintre való felemelése — egybeesnek az egyetemi dolgozók törekvéseivel. Emlékeztetünk arra, hogy az 1988 őszi hallgatói—oktatói összefogás Tnár akkor is eredményre vezetett. Felhívjuk kollégáinkat, hogy ők is támogassák az egyetemi hallgatók célkitűzéseit. Ez a kormány ne folytassa a korábbiak értelmiségellenes politikáját. Szeged, 1990. szeptember 24. FDSZ JATE SZB Nagygyűlés a tanárképzőn Ü főiskolások is csatlakoznak a tiltakozáshoz A két szegedi egyetem múlt heti nagygyűlése után a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán is tömeggyűlést tartottak tegnap este a hallgatók; jelezvén, ők sem értenek egyet a művelődési miniszter néhány hete kiadott az ösztöndijakat érintő rendeletével. A hallgatói képviselői testület nevében a harmadéves Nyulassy Zsolt vázolta a főbb elképzeléseket, követeléseket, és indítványozott vitát diáktársai körében arról, miként demonstrálják szerdán a kulturális kormányzattal való egyet nem értésüket. A JATE képviseletében Márton Zsuzsa ötödéves fizikus hallgató ismertette, mi az álláspont az egyetemen. Talán először fordult elő az utóbbi évtizedek történetében, hogy a három legnagyobb szegedi felsőoktatási intézmény hallgatósága együttesen lép fel érdekeinek képviseletében. A főiskola főépületének dísztermét zsúfolásig megtöltő diákság a részletkérdések megbeszélése után az alább olvasható, Antall József miniszterelnöknek írt levelet vitatta meg és fogadta el. (balogh) Tisztelt Miniszterelnök Ür! Szeptember 22-én, szombaton Szegeden, a JATE auditórium maximumában politikai nagygyűlést tartott az MDF és a KDNP szegedi, szervezete. A gyűlés tő szónoka ön volt. A szegedi felsőoktatási intézmények hallgatóinak képviselői bejutottak a gyűlésre annak ellenére, hogy ezt több ízben is igyekeztek megakadályozni a szervezők. Ez a csoport nem az ellenzék által felheccelt 15-20 fős hangos kisebbség volt (ahogy ezt ön állította), hanem a hallgatóság egészének képviselője. Itt elhangzott beszédének és a nagygyűlést követő sajtónyilatkozatainak kijelentései, vádjai sértik a jogos igényeikért szót emelő hallgatóságot, félretájékoztatják a közvéleményt. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ellenvetéseinket és tiltakozásunkat ilyen formában hozzuk nyilvánosságra. 1. Nem igaz, hogy a szegedi egyetemisták és főiskolások provokálták, kitapsolták volna önt. 2. Nem igaz, hogy ugyanaz a 15-20 fős harcias kisebbség vett volna részt az ELTE tanévnyitóján és a JATE-n tartott nagygyűlésen. Csak a követelésük volt azonos. 3. Nem igaz, hogy a diákok jogos megmozdulása mögött bármiféle pártérdek húzódna. Tiltakozunk azonban, mert ön még mindig 500 forintos ösztöndíj emelést emleget, holott ez az ösztöndíjrendszer az intézmények többségében a támogatás csökkenését jelenti. Tiltakozunk, mert amíg a felsőoktatás támogatására fordított pénz nominálértékben is csökkent, addig például a hadsereg számára új egyenruhára is jut a költségvetésből. Tiltakozunk, mert ön demagóg kijelentésekkel igyekszik szembeállítani a közvéleményt az egyetemi-főiskolai hallgatók követeléseivel. Reméljük, hogy az eddigi szembenállás helyett előbbutóbb eljutunk a higgadt hangú, kölcsönös megértésen alapuló tárgyalásokig. Nélkülünk, a jövendő magyar értelmiség nélkül senki nem juthat el Európába. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatói Ha vasárnap, „Nosztalgia koktél"l Akik a '60-as, '70-es években voltak huszonegynéhány évesek, tehát az idő szemszögéből nézve fiatalok, mára szinte teljesen kiszorultak a táncos, vidám szórakozóhelyekről. Nem csak azért, mert anyukák, és apukák lettek, hanem mert a diszkókon kívül egyebet nemigen találnak. Persze a nosztalgia, gondolom, sokakban felébred régi számok hallatán: előtűnik a már rég felszedett táncparkett, az akkor divatos ruhák, a társaság, a régi bárátok, barátnők arca. És mit tehet az ember? Esetleg sóhajt egyet, és folytatja a krumplihámozást? Nem, nem. Ugyanis az ifjúsági házban Vasárnapi koktél címmel nosztalgia táncok, zenés estek indulnak első ízben október 7-én este 7 órától éjfélig. Mit kevertek a szervezők a koktélba? A házigazda Albatros együttes (Pomázi Zoltán, Vörös Andor, Sötét Gábor, Barna Zoltán, Szűcs Antal Gábor) a '60-as, '70-es évek hazai és külföldi slágerzenéiből játszik. Vendégművészként Soltész Rezső szórakoztatja a közönséget, kiket terített, fehér asztalok várják, mert a megújult büfében vacsorát és széles választékban finom italokat is felszolgálnak, természetesen szolid árakon, A vacsora előre is megrendelhető. Az estet színesíti még Pomázi Zoltán, a Danubius rádió munkatársa által, külön erre a célra összeállított és kedvesen kommentált „korhű'' zenei és kívánságműsor. A kíváncsibbak kedvéért elárulható, hogy Erotikus tánc című programban sem lesz hiány. Asztalfoglalás 18 éven felülieknek a 14-344-es teleIonszámon. Folytatás minden második vasárnap. Biblia a társművészetekben A Juhász Gyula Művelődési Központban immár a negyedik Biblia-sorozat indul, melynek programját most is. Reisinger János szerkesztette. A 12 előadás a helyes életmód kérdéseivel foglalkozik, s a Biblia idevágó fejezeteinek kérdéseit tárgyalja, kapaszködót kívánva adni az embereknek a mindennapi élethez. Az első előadás az alapkérdést teszi fel: Mi az életcélja? A következőkben a Rossz eredetéről, a Gonoszról, az emberi természet eltorzulásairól, Jézus erkölcsi győzelmeinek forrásairól is szó lesz. Igen aktuális téma lehet manapság, a Biblia tanítása az ember megváltozásának törvényszerű útjáról, a búnfelismeréstől a bűnbánáson át a megbócsátásig. Mi a boldogság? — teszi fel a kérdést az egyik előadás címe, az Énekek éneke pedig az egyik legnépszerűbb fejezete a Bibliának. Reisinger János mellett Vankó Zsuzsa és Egervári Oszkár is tart előadásokat, melyek kéthetenként, szerdán este 7 órakor kezdődnek a Juhász Gyula Művelődési Központban. Az első előadást holnap este hallgathatják meg az érdeklődők. A szép élet Már megint a reggeli rassz kedvemet vonszolom föl a délelőtti gyorsra, Kőbánya-Kispest piros dobozállomása gyorsan elmarad, én meg ezen az átkozott és lerázhatatlan állapoton tűnődöm. Rossz kedv? Mi az, hogy rossz kedv? Sok apró kis nem: nem jó reggel, nem jó délelőtt, nem jó látvány, nem jó város... nem és nem, különben béke van. Hárman ülnek a kupéban, öregasszonyok, beszélgetnek, afféle öreges témákról: nyugdíjról, _ családról, betegségekről, mígnem egy történetet a másikba csalva, elröppen egy önkéntelen mondat, amit tán -csak én hallok meg. „Tudják, én szeretek élni." Hirtelen rámeredek. Arca ráncoktól barázdált, hószín haja kicsi kontyba gyűrve, cserepes ajkai sarkában nyál pici ékszere csillog, szeme szürke, májfoltos kezei alant kulcsolódnak. Megrendít ez az öntudatlan egyszerűség. Még hogy szeret élni! Éppen az előbb mondta, már betöltötte a hetvenegy esztendőt Ezek szerint a bőrkabátos Szamuely láthatta még anyabimbót harapdosó csecsemőemberként.- Horthy Miklós kormányzó megoaskolhatta a copfos kislány." rózsálló Orcáit. Húszéves, és tán már túl van az első férfin,, amikor azt hallja: Németország lerohanta Lengyelországot. Hat év múlva, mire véget ér a háború, pontos ishneretei vannak arról, milyen az éjszakai ostrom, á zuhánóbomba, a légnyomás utáni tompa csönd, a tetű marta fejbőr Viszketése, a kétheti mosdatlanság. tudja, milyen éYzés, ha a doni kozák a combja közé markol. Aztán. 28 évesen, ragyogó szemmel tapsol egy kicsi és kopasz. ízes magyarsággal üvöltöző embernek Egy év múlva ugyanezek a szemek üvegesen merednek az éjszakába. hol':' nagy fekete autók sik1ahak> mint megannyi motorizált koporsó. Az első napokban boldog a forradalomtól, aztán amikor hullákat lát újra, megretten, két gyerekét nem engedi ki az utcára, a menekülő, ajtaját véres körmökkel kaparászó államvédelmisnek nem mer ajtót nyitni. Később ezért feljelentik, állásából elbocsátják, bűneit újra megbánja, visszafogadják. Ha hall is kivégzésekről, gyorsan elfelejti. Így egyszerűbb. Van háza („Tiszta udvar, rendes ház"), szerető férje, család, ja. Él. mint én. te, ön, él. és megöregszik. Kompromisszumai soha nem nehezebbek egy napnál. Aztán felül egy vonatra, hetvenegy évesen, és mint egy öreg kismadár csicsergi a többi öreg kismadárnak, hogy szeret élni. Hát ezért ez elképesztő. Ecce homo, akin nem fog a háború, majd az egész életét beárnyékoló, bolsevizált elnyomás, a kicsi nyugdíj, a szabadon választott országos rossz kedv, nem veszi kedvét a halál növekvő árnyéka, nem, és szeret élni. Vagyis nem állít mást e század ezerszer megtiport és meggyalázott kisembere, mint högy az élet szeretetre méltó. Az élet szép. Íme, az operettmondat egy vonatfülkében, ahol lám, tényleg minden megtörténhet. S valóban, mintha létezésünk mélyebb rétegeiből villanna fol a nvornorúságval. esendőjéggel szembeszálló, kikezdhetetlen életszeretet, amit nem tehet tönkre sem történelem, sem politika, sém sors. Van ilyen, biztosan mindenkinek a lelkébe) szőve. Hogy tudta megőrizni ez az öregasszony. rejtély. Mielőtt leszállt volna, még elmesélte, miért veszett össze hatvankilenc éves gával. Kiskertjükben kiszáradt az öreg diófa. Nem tudtak megegyezni, milyen csemetét ültessenek helyette, mert hogy ő a barackot, ellenben a húga a meggyet szereti! Darvasi László Quo vadis, Salzburger Festspiele ? Ám mindenekelőtt: honnan jöttél? Milyen körülményeknek, kiknek köszönhető, hogy Európa .legrangosabb zenei fesztiváljának ad helyt Salzburg? Elsősorban persze Mozartnak. Az Ö emlékével van tele ez a gyönyörű rokokó városka, szülőháza zarándokhely, az ö képe tekint ránk lemezekről, képeslapokról, bonbonokról, könyvekről és egyáltalán, minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyről. Mozart személye azonban nem lett volna elegendő, ha hét évtizede Max Reinhardt és Hugó von Hofmannsthal lelkesedése nem hívja életre a Fesztivált — és ez a rendezvénysorozat nem maradhatott volna életben, ha másfél évtizeddel később olyan világnagyságok, mint Toscanini, Bruno Valter, Thomas Ma nn és mások nem adnak tényleges és erkölcsi támogatást (hogy az utóbbi a harmincas évek elejétől mit jelentett, gondolom, nem kell részletezni...) A II. világháború után először Wilhelm Fúrtwángler, majd mindinkább Herbert von Karajan neve kapcsolódott össze elválaszthatatlanul Salzburggal. Karajan — a .másik"' Fesztivál, a Húsvéti Játékok megalapítása mellett — szó szerint haláláig kiállt Salzburg és a Játékok mellett — tavaly, az Álarcosbál próbái közben érte a halál. Salzburg tehát fesztiválváros. Nekünk, szegedieknek ezt talán könynyebb átérezni, hiszen nyaranta mi is megküzdünk a látogatók hatalmas hadával, a forgalom óriásivá duzzadásával, a felszökő árakkal. Nemcsak a turisták koncentrálódnak ilyenkor a Salzach menti városba, hanem kulturális események is. A zenei rendezvények párhuzamosan futnak, s a „nagyok" mellett templomi koncertek, kamaraestek, szerenádok színesítik a választékot. De a „botfülű" művészetbarátok sem maradnak élmények nélkül. Ottjártamkor Klimt-kiállítást, vagy a Guggenheim-gyűjtemény legszebb darabjait bemutató tárlatot lehetett látogatni. Akinek mindez nem élég? Látogassa meg a városiul pár tucat kilométerre lévő Salzkammergutat, gyönyörködjék a hegycsúcsokban és a kristálytiszta vizű tavakban, a muskátlis, rusztikus házacskákban, a több száz éves templomokban. De milyenek voltak a zenei produkciók? Hat nap. alatt négy opera-előadáson és ugyanennyi koncerten tudtam részt venni — igy lehetetlen valamennyit részletesen ismertetni. Kedves hangversenyt adott a Mozarteum zenekara, névadójuk műveiből. Dániel Barenboim a Berlini Filharmonikusok élén vigasztalanul unalmas Eroica-tolmácsolással „lepett meg". Először hallottam a Clevelandieket, Christoph von Dohnányi irányításával — nagyszerű zenekar, s igen szimpatikus volt a Schönberg-versenyművet zongorázó Michuko Uchida. Ám a Fesztivál igazi zenekarsztárja a Bécsi Filharmonikusok, ők az opera-előadások közreműködői is. Riccardő Muti, úgy tűnik, a leginkább esélyes arra, hogy Karajan méltó utódja legyen itt. A bécsiek élén minden excentricitástól mentes, gyönyörű Teremtést dirigált. Cosi-elöadása alatt időnként úgy éreztem, megáll az idő („Muti nagyszerű — a tenyerén hordoz bennünket" — mondta róla baráti társaságban egyik énekese.) A Don Giovanni pedig, egyöntetű vélemény szerint az idei Játékok legjelentősebb tolmácsolása volt, igaz, ehhez a kivételes énekesi gárda — Sámuel Ramey Dunja, Ferruccio Furlanetto mint szolgája, Edita Gruberóva Donna Annája, Vaness Elvirája, s az üstökösként felfelé szárnyaló új tenorsztár, Frank Lopardo is részt vállalt. * A többiek? A „veterán-" Anna Tomowa-S-intov) és Theo Adam emlékezetes volt R. Strauss Capricciojában. Domingo pedig még mindig Domingo, sőt Otelló, Lohengrin és Tristan után még mindig igazi spinto Riccardo — az Alarcosbálat egyébként Sir Georg Solti, azaz Solti György irányította, örökifjú lendülettel (sajnálom, hogy rövid beszélgetésünk alatt nem volt merszem megkérni: üzenjen valamit a szegedi zenebarátoKnak...) Salzburgban sem lehet minden tökéletes. A rende zósek zöme konvencionális vagy kifejezetten " bugyuta, hasonlóan a közönség egy — nem is kicsi!! — részéhez. Ennyi, az előadás közben a műsorfüzetet bújó, cukrospapírt zörgető, közismert áriák strófái közé beletapsoló embert ritkán látni együtt Ugyanakkor a hölgyek zöme nagyestélyiben, az urak kivétel nélkül legalább zakóban és nyakkendővel... S hogy miért a címben a költői kérdés? Ügy tűnik, jövőre ismét, új szakasz kezdődik a Salzburgi Játékok életében. Vezetőjévé Gérard Mortiert nevezték ki, aki máris radikális elképzelésekkel hökkentette meg a gemütlich salzburgi polgárokat: öt és fél órás Messiaenopera előadását, általában, a kortárs zene jóval erőteljesebb propagálását hirdette meg, száműzni akarja a szerinte fölösleges sztárokat, s egyéb meglepetéseket is tartogat tarsolyában. Meglátjuk, mit hoz 1991. (heiner) Szempont Ki tat föl kit? Szempont elnevezéssel indult új erdélyi irodalmi folyóirat Kolozsvárott, mely' nek érdekessége, hogy igenT csak- fiatalok „csinálják", a lap főszerkesztője Jakabffy Tamás például alig múlt 25 éves. A lap célja, hogy bekapcsolja az erdélyi magyar művelődés belső erővonalait a magyarországi és (közvetve) az európai kulturális vérkeringésbe; Kezdetben kis példányszámban jelenik meg, hogy esélyt adjon magának az igényeltségre, hogy mérhetővé tegye ezt az igényt. Várhatóan Magyarországon is megjelenik majij. Különös, ámbátor bizonyosan élő és választ sürgető körkérdést tesznek fel anyaországi és erdélyi íróknak, költőknek, írodalrnároknak a szerkesztők: Fölfalja-e Magyarország az erdélyi magyar kultúrái? Szó cs Géza szerint a? anyaországi kultúra beáramlása inspiratív "lesz. Cs. Gyimesi Éva a piáéi törvényszerűségekre figyelmeztet, vagyis a magyarországi lapok mindig versenyképesebbek lesznek. Ara'i-Kot'ács Attila szerint az erdélyi kultúra legnagyobb ellensége a romániai szellem, ilyeténképpen a kérdés nem pontos, llia Mihály szerint: „Minden nemzetiségi kultúra kölcsönös védelemre szorul ebben a rettenetes nagy egységesülésben, hiszen az emberiség fejlődésének archetípusa zárványul benne." Pomogats Béla visszafordít,: „ ... a magyarországi kultúra is megsínylette azt, hogy az utóbbi két évben teljesen el volt zárva Erdélytől ..." Verseket * közöl még a lapban Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc és Eörji István. Orwelítől eszszét fordíttattak a szerkesztők. Dal . A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) programjából: A mindenkori kormánytól politikailag és pénzügyileg független, valóságos önkormányzatot! Szavazzon egyéni jelöltjeinkre, és a • Sbm -es listára! 12 í