Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

2 1990. január 29., hétfő (Folytatót az j. oldalról.) tévéállomás műsorában azt js hitelesítette, hogy nemcsak a különlegés státusú Nyugat-Berlin és az NSZK többi területe közötti beszélgetéseket hallgatták le, hanem az NSZK-n belüli telefonén ntikezést js. Az államtitkár — a Der Spiegel feltételezéseivel egybecsengően — nyomás közvetett bizonyítékokra hivatkozott, amikor azt imondta, hogy az említett kiterjedt lehallgatási gyakorlaton nem változtatott a Hans Modrow vezette mostani -keletnémet kormány sem. Burkhard Hirsch, a bonni kormánykoalícióban résztvevő Szabad Demokrata Párt (FDP) parlamenti csoportjának szóvivője vasárnap megjelent sajtónyilatkozatában felkérte Helmut Kohl kancellárt, hogy a Hans Modrow miniszterelnökkel február közepere Bonnban kitűzött találkozóján sürgesse a lehallgatás megszüntetését. A kölni Express Című lapban napvilagot látott interjújában a tekintélyes liberális politikus egyidejűleg megjegyezte, hogy NSZK-beli mikrohullámú telefonkapcsolatokat nemcsak az NDK hallgatja le, hanem „a nyugati barátaink is hallgatóznak." Közelednek az álláspontok A szlovák kormány elnöksége szükségesnek tartja, hogy minél előbb előzetes tárgyalások kezdődjenek Magyarországgal a bős —nagymarosi vízlépcsőről szóló 1977-es kormánymegállapodás módosításáról. A testület síombati pozsonyi ülésén foglalkozott egyebek között a vízlépcső kérdésével. A szlovák kormányfő, Milán Cic, ugyancsak szombaton, a szlovák parlament elnökének, Rudolf Schusternek a társaságában helikopteres szemlét tartott a bősi építkezésen, hogy a vízlépcső sorsáról felújítandó csehszlovák—magyar tárgyalások előtt megfelelően tájékozódjanak a jelenlegi helyzetről. A szemle után adott nyilatkozatukban azt hangoztatták, meggyőződésük, hogy sikerül olyan megoldást találni, amely mindkét fél számára elfogadható. Uton Hogyan váltották le Zsivkovot? Január 26-én, pénteken az Országgyűlés sajtótörvényról szóló vitájában felszólaló Szentágothai János erőteljesen támadta a Debrecenben megjelenő, Ütőn című hetilapot egy, a lapban megjeient, antiszemita hangvételű írás miatt. A felszólalással kapcsolatban a lap szerkesztősége az: alábbiak közreadására kérte az Országos Sajtószolgálatot: A Szentágothaj professzor által idézett és joggal bírált frás egy olvasói levél volt, amely a lapnak jól láthatóan elkülönített részén, a Nyílt tér címet viselő rovatban jelent meg Tudni kell azonban, hogy a szerkesztőség többször elhatárolta magát a levélben foglaltaktól, miközben helyet adott számtalan, az inkriminált írást elutasító írásnak Is. Ha a lapot rendszeresen olvasta volna Szentágothai prnfoszszor, akkor arról Is tudna, hogy az Ütőn egész oldalas riportban mutatta be a debreceni zsidó közösség történetét, jelenlegi helyzetét, olyan pozitív megközelítéssel, amelyhez hasonlóval nem találkoztunk az utóbbi . 40 év debreceni sajtójában. Megemlítjük továbbá, hogy háromrészes, egész oldalas Sorozatban emlékeztünk meg Raoul Wallenberg zsidómentő tevékenységéről, nagy nyilvánosságot adva egykori közvetlen munkatársának a Debrecenben élő F.l'ás József református lelkésznek. Ügy véljük, hogy a sajtóban Románia folyó tevékenység tárgyilagos bemutatását nem szolgálja egy-egy önmagában valóban szélsőséges beállítottságú, de környezetétől megfosztva félremagyarázásra alkalmas publikáció kiragadása. Az Ütőn szerkesztősége nevében: Görömbölyi László főszerkesztő Kommentárt igényel ez a közlemény, és külön magyarázatot közlésünk ténye. Mi ugyanis néhány hónapja alig-alig adunk közre az Országos Sajtószolgálat útján nyilvánossá tett közleményeket, mert már elárasztottak bennünket ezek a szövegek. sőt immúnissá váltunk az OS-dolgozatok iránt. Most mégis közlünk az OS-töl, mégpedig azért, inert Görömbölyi Lászlónak igazá van. Szemben egy olyan te. kintcllyel, akinek szavai általában mértékadóak. Am most tévedett Szentágothai professzor. Nyugodt lélekkel állithatom ezt. inert a Szegeden is terjesztett Ütőn körültekintően szerkesztett, színvonalas, mértéktartó hetilap. tehát messze áll tőle az antiszemitizmus és minden más szélsőség A professzor úr minden bizonnyal szándéktalanul elkövetett hitelrontására legalább a nyomtatott sajtóban meg kell adni a válaszadás lehetőségét. Ekként. D. I. Tódor Zsivkov volt bolgár pártfőtitkár és államfő leváltásának előzményeiről annyi közismert, hogy Zsivkov mindenfajta átalakítás és glasznoszty esküdt ellensége volt, noha ezekről gyakran beszélt és sokat. Mint most Vencel Rajcsevnek, a Sofia News volt főszerkesztőjének írásából kiderül: Zsivkov már rég „szemétnek" nyilvánította az olyan szovjet lapokat, mint az Izvesztyija, az Ogonyok, a Moszkovszkije Novosztyi stb. A többi szocialista országban végbemenő események benne azt a meggyőződést erősítették meg, hogy „az ellenzékkel nem vitatkozni kell, hanem el kell taposni, mint a férget". Ellenzéknek pedig nem csupán a szerveződni kezdő független társaságokat. mozgalmakat tartotta, hanem a legfőbb állami és pártvezetésben is mindenkit, akinek véleménye az övétől eltér. Márpedig ilyenek a legfelsőbb vezetésben is egyre többen voltak, világosan látva a veszélyt, amit Zsivkov hatalmon maradása jelenthet. Szervezkedni kezdtek — tűnik ki Vencel Rajcsev írásából, amelyet a Moszkovszkije Novosztyi után a bolgár újságíró-szövetség hetilapja, a Pogled közöl hétfői számában. „Eleinte csak néhányan voltak: Dobri Dzsurov, Petar Mladenov, Georgi Atanaszov, Andrej Lukanov, Dimitar Sztanisev. Vajon öszszebeszéltek volna? Igen, összebeszéltek, s még abban Is megállapodtak, hogy közülük kinek kell a központi bizottság mely tagjaival beszélnie, kiben lehet megbízni ezt a halálos veszélyt jelentő ügyet illetően. A kb 1989. november 10-re kitűzött ülésének előestéjén különböző forrásokból megtudták, hogy a belügy és az állambiztonság egységeit Zsivkov harckészültségbe helyezte. Világossá vált, hogy a késíülő csapást meg kell előzni. Ennek jegyében Sztanisevvel és Jotovval (utóbbi már nincs a politikai bizottság tagjai között) együtt Dzsurov tábornokra jutott a feladat, hogy közöljék Zsivkovval: azonnal adja be lemondását (érdekes megjegyezni, hogy egykor valamennyien a ,Csavdar' partizánosztagban harcoltak, amellyel Zsivkovnak is kapcsolata volt). A beszélgetés nagyon nehéz volt, Zsivkov megkísérelte elhalasztani a hatalomból való visszavonulását. Hogy pontosan mi hangzott el? Volt-e hajlam szélsőséges akcióra is? A történtekből ítélve — igen. Ismeretes, hogy ez a beszélgetés közvetlenül előzte meg a politikai bizottság november 9-én 17.00 órára kitűzött Ülését. Pontosan ezért nem sikerült Zsivkovnak riadót fújnia, figyelmeztetnie a közvetlen környezetéhez tartozó embereket." „Mintha tehát a legveszélyesebb pillanatán túljutott volna az ügy. Ám a politikai bizottság ülésén Zsivkov megkísérelte átvenni a kezdeményezést. Bejelentette lemondását, de a főtitkári posztra Georgi Atanaszovot javasolta. Atanaszov (miniszterelnök) azonban elutasította ezt. Elfogadták Todoi' Zsivkov lemondását, megválasztották Petar Mladenovot jelöltnek. Zsivkov a végén azt kérte, hogy szólhasson a központi bizottság ülésén. Nagyon rábeszélő volt, amazok végül beleegyeztek." „így jött el november 10. reggele. Megkezdődött a kbúlés. Arról, aminek történnie kellett, csupán a politikai bizottság tagjai és póttagjai, s a kb titkárai tudtak. Informálták előzetesen továbbá a területi pártbi-. zottságok titkárait és a központi bizottság néhány más tagját. A többiek meglepetten látták, hogy a napirendi pontok között , szervezeti kérdés' is szerepel. Zsivkov itt még egy utolsó kísérletet tett rá, hogy elragadja a kezdeményezést — erről bőbeszédű felszólalása tanúskodik, úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna és minden az ö rendje szerint menne . 1. Mire számított? Hogy hű támogatói az utolsó pillanatban tesznek valamit és mégis megmentik? Talán." „De nem történt semmi. A kb-ülésen tartott szünet után Georgi Atanaszov előterjesztette a politikai bizottság és a titkárság javaslatát. A plénum elfogadta. A Zsivkov-korszak véget ért." Vencel Rajcsev — aki egyébként maga is Zsivkov áldozata volt, mert túl komolyan vette az átalakítást és a glasznosztyot — felteszi a kérdést cikke végén, hogy mi volt ez: összeesküvés? Sokan mindenesetre így minősítik. Mintha némelyeknek nem tetszene, hogy Zsivkov megbuktatása békés, demokratikus úton történt, ezért „palotaforradalomhak" nevezik az akciót De ez nem palotaforradalom, hanem politikai akció volt, amely a vérontástól, az erőszaktól, az értelmetlen áldozatoktól mentette meg az országot, a pártot pedig a jóvátehetetlen szégyentől — véli Vencel Rajcsev. Nagy Károly Á nemzetiségi oktatásról Romániában az iskolai tanév végéig fenntartják a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának jelenlegi szervezeti struktúráját, ami azt jelenti, hogy visszavonjak az oktatásügyi minisztérium nemzeti kisebbségi osztályának a nemzetiségi oktatás helyzetének javítására hozott intézkedési programját. Szombaton délelőtt a bukaresti rádió közölte, hogy az oktatásügyi miniszter felmentette tisztségéből Pálfalvi Attila miniszterhelyettest Indoklásként azt említi a közlemény, hogy a miniszterhelyettes hatáskörét túllépve olyan intézkedéseket foganatosított, amely feszültségeket okozott. A miniszter döntésével a Nemzeti Megmentési Front is egyetértett, A Ceausescu-diktatúra idején gyakorlatilag elsorvasztották a nemzetiségi vidékeken az anyanyelvi oktatást. A minisztérium gyors és váratlan döntésével nyilván arra törekszik, hogy az „oktatás egyensúlyának fenntartása érdekében" meghagyja a régi — vagyis a Ceausescukorszakban kialakított — szervezeti kereteket. A halogató politika miatt a magyar nemzetiség jogos sérelmeinek orvoslása késedelmet szenved, s azt jelenti, hogy a meghirdetett elveket nem ültetik át a gyakorlatba. A rendelkezés egyúttal azzal jár, hogy a magyarságot az oktatáspolitikában ért súlyos jogsérelmek felszámolása kitolódott a választások utáni időszakra, amelynek politikai és nemzetiségi vetületeit ma még senki, sem láthatja át Romániában Romániában rendeletet adnak ki arra vonatkozóan, hogy megtarthatják kialakított új formájukat azok a magyar nyelvű iskolák és osztályok, amelyeknél a változtatásokat az elmúlt napokban hajtották végre. Érvényben maradnak mindazok a határozatok és döntések, amelyeket a nemzetiségi területen a reális helyzet figyelembevételével konszenzus alapján hoztak. Erre a megegyezésre jutottak azon a találkozón, amely a romániai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére jött létre szombaton a Nemzeti Megmentési Front Tanácsával. A megbeszélésen a front részéről ion Iliescu, az NMFT elnöke, Petre Román miniszterelnök és több más vezető vett részt, míg az RMDSZ-t Domokos Géza, az ideiglenes intézd bizottság elnöke képviselte szintén jelen volt a tanácskozáson Lorincz László, az NMFT nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó bizottságának tagja, és Pálfalvi Attila professzor, aki szombatig az oktatásügyi miniszter helyetteseként tevékenykedett. Domokos Géza kifejtette a szövetség álláspontját, sérelmezve az oktatásügy terén hozott újabb intézkedésekel. A kormány elnöke és a Nemzeti Megmentési Front vezetői egyetértettek az aggodalmakkal, és kinyilvánították készségüket a problémák rendezésére. Megígérték, hogy az oktatásügyi minisztérium módosítja szombaton kiadott rendelkezéseit. A lelkész harca Kemény próbatétel körvonalai Tőkés László színre lépése óta lapunk vigyázó tekintetét Temesváron, tartotta, egy. pillanatig sem feledkezve meg azonban Aradról, Kolozsvárról, Brassóról, Bukarestről sem. Mivel abban a szerencsében volt részem, hogy a Tőkéssel való ismeretségem régebbi keletű, a ikörülötte zajló csatározások, minden új mozzanata véleménynyilvánításra késztet, amj egyúttal a/ olvasónak szánt információszeletet is tartalmaz. E gondolatsor medrében merem remélni, az erdélyi magyarság sorsának alakulása továbbra is közügy marad, a sokak által megfogalmazott szellemiség jegyében: „közös dolgaink" rendezése Európa ezen fertályán sem maradhat függőben, s bár felelőtlen személyek és örökölt érvekkel manipuláló csoportosulások igyekeznek elnapolni a megoldást, ezt nem tehetik meg e régi heg elfekélyesedése nélkül. Az egyik első próbatételt — a román—magyar együttélésről van szó — a jelenlegi vezetés egyértelműen a kondukátor modorában oldotta meg: a Bolyai Egyetem jövőjéért ügyködő Pálfalvi Attilát elmozdították oktatásügyi miniszterhelyettesi székéből. (S jött a hír: ipari miniszterhelyettessé nevezték ki . ..) Marosvásárhelyről érkező sorstársaim beszámolója szerint pedig Mitterrand francia elnök nyilatkozata (amit közvetett figyelmeztetésként lehet felfogni) az utca román emberében szunnyadó nacionalista kirohanásokat hozott a felszínre . .. * Változó valóság címmel a Kriterion Könyvkiadó gondozásában (amíg lehetett) évente megjelent egy szociográfiai tanulmányokat tartalmazó kötet. A Korunk évkönyv sorozatában is számtalan hasonló dolgozat látott napvilágot Az évek múlásával a szerzői- gárdában mind több lelkészre figyelhettünk fel. A beavatottakon kivül mind többen tudomásul vették: a magyarság helyzetének legjobb ismerői tulajdonképpen a nép körében élő lelkészek és plébánosok. Csak egy szerzőt és dolgozata címét említem: Geréb Attila 1978ban közölte A családok helyzete a Hargita megyei Hodgyában című tanulmányát. Nos. a Tőkés körül csoportosuló lelkészek tulajdonképpen a népismeretben gyökerező szemlélet képviselői — az idősebb nemzedék tagiai viszont oly annyira elkötelezettel (tisztelet a kivételnek) a két egykori püspöknek, hogy képesek az, ellentétek egyházon belüli kiélezésére. Annak ellenére, hogy ók iis tudatában vannaki: a nagy protestáns fejedelmek. Fráter György, avagy a legújabb korban Makkai Sándor és Márton Aron óta az egyházak nem álltak a figyelem (és lehetőségek) olyan kereszttüzében, mint 1990 el&ó napjaiban. * „Közösségben, népben, nemzetben egyetemesen kell gondolkodnunk. Ki kell emelnem a közösségi élet fontosságát — ránk vár az új várospolitika kidolgozása, mely átfogja az iskolaügytől a gyermekek, az ifjak és az idősek problémáinak összességét. A művelődési tevékenység minden, területet és köre magába kell hogy tömörítsen, legyen az táncház, stúdiószínpad, néprajzi gyűjtés, avagy ifjak bibliaköre. Minden korosztály igényeit ki kel] elégítenünk. Közösségben él az egy en, és az egységes szemlélettől nem szabad elszakadni. Egymásra kell találnunk. így tudjuk kiküszöbölni az ellenséges erők szította széthúzást. Ne a külsőségekre fektessük a hangsúlyt, hanem arra, ami összeköt bennünket. Ne süppedjünk a provincializmus és akarnokság hibájába. Ne szégyenkezzünk, hogy magyarok vagyunk! Románul önszántunkból szólalunk meg, és így édessé válik a román szó. hisz önmagunkat fejezhetjük ki. Nem léphet föl többet szakadás a nemzetiségek között! Kézen fogva kell figyelnünk egymásra." A romániai és erdélvi forradalom, tömegek előtti leghitelesebb emberének, Tőkés Lászlónak a szavait idéztem. Elhangzott mindez 1990. január II-én, Dósén, az ottani magyar nyelvű szabadegyetem újraindítása alkalmával. Büte Mária aradi titkárnő jegyezte le a szónok szavait, aki a napokban fölkeresett itt. Szegeden. Balogh Andrásne társaságában A Tisza-partról Budapestre, a Panoráma szerkesztőségébe tartottak, onnan pedig Bécs. be. Tőkés igazát hirdetve és népszerűsítve. Bevilágítván egyúttal a kulisszák mögé. tisztán látásunkat elősegítve. Ami lehangoló képet fest arról a hatalmi harcról, mely a református egvház berkeiben kibontakozott Tőkés László személye, elvei és tettei körül. Az aradi Jelen (egykoron Vörös Lóbogó volt a neve. ..) hasábjain Darázs József újságíró háromrészes cikksorozatban számolt be a helybeli esperesi hivatalban őrzött Töké^ dosszié „eltűnéséről". Mely tartalmazta az aradj egyházmegye hez tartozó lelkészek gyűlésein elhangzottakat: átolvasásuk révén kialakulhatott volna az a-kép, mely Tőkés és társai — ezen a szinten folytatott — harcát hitelesítette • volna. Nem visszaemlékezések, hanem dokumentumok alapján. Kovács József esperes nem tudta (nem akarta?) bemutatni a jegyzőkönyveket Tőkés egy magánlevélben — amit közölt az aradi román nyelvű napilap is — a változások legfőbb ellenzékének az emiitett esperest és Higyed István lugosi lelkipásztort, egykori püspökhelyettest nevezte meg az aradi egyházmegyében. A temesvári lelkészszel sorsközásséget vállalók már 1988-ban aláírták azt a falurombolás elleni tiltakozást, amit Molnár János kezdeményezett, fogalmazott meg, és Tőkés László egészített ki — akkor tizennégyen voltak... Súlyos vadak hangzottak ei az aradi küldöttség szájából Tőkés ellenzékével kapcsolatban. Ezek szerint a magyar és holland segélyszállítmányok manipulálásával azt akarják elérni, hogy a presbitériumok pártjukra álljanak; Tőkést vádolják a temesvári vérengzés kirobbantójával (szembetűnő az ok és okozat fölcserélése — mintha tudomást se szereznének a kondukár tor vérgőzös orssságlásáról. ..) — ilyen körülmények között elképzelhetetlen Tőkés László püspökké jelölése. nemhogy megválasztása Mindez a hívek, körében lincshangulatot váltott ki. Kovács József aradi esperes házának falán az alábbi föliratok díszelegtek, öklömnyi betűkkel: Menekülj. Kovács! Józsi, tűnj el Aradról! Ezek szerint az egyház berkein belül Tőkés László tovább folytatja a diktatúra idején megkezdett harcát. Kénytelen megtenni. Maroknyi társsai ellenben hívei ezreivel. A kimenetel nem lehet kétségei — annál nagyobb presztízsveszteség érheti magát az évszázados intézményt. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, a változó valóság kerékkötőjeként kerül be a történelembe. Pataki Sándor Értesülésünk szerint Tőkés Láskló 1990. február 10-én, szombaton délután öt órakor a szegedi dómban ökumenikus istentiszteletet tart magyarországi körútja során. I