Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

1989. auyus/lus 5., szombat •V.7 W, •H KV, magazin | [DM SZEMÉRMETLEN .KÉRDÉSEK Avetkőzés divattörténete Reszelgi-tc* Sárdy H. Ferenc társadalomkutatóval — A fa csupán addig él, míg a kérge, az ember pedig addig, amíg él benne a szeméremérzet. Ha a nyárra gondolunk, olykor úgy tűnik, nyugodtan elfelejthetjük ezt a régi, arab közmondást, nem gondolja? — Elfeledhetjük, ez ugyanis a középkor viselkedési szokásaira utal. Márpedig minden kornak megvoltak a ruházattal, a beszéddel, a gesztusokkal kapcsolatos szabályai. Ezek be nem tartása bún volt, de mindenképpen szégyenérzetet keltett. Vagyis azt az érzést, hogy a szóhunforgó személy alábbvaló másoknál, hogy kedvezőtlen véleményt alkotnak róla. Ebből máris kitűnik, hogy nem lehettek örökérvényű normák; a mai felfogásunk is változik tehát. És crról bárki meggyőződhet, hiszen a szemérmesség — szégyentelcnség téma úgy jellemezhető, hogy egyaránt támadják és védelmezik, kcresztcsháború folyik ellene és védelmében. Attól függ, melyik táborból szemléljük a dolgokat. S ugyebár az is közismert, hogy igen sokan nosztalgiával emlegetik a régi szép idóket. — Végül is kinek van igaza? — Nehéz, talán nem is lehet egyértelműen dönteni. Mondok két példát. Általános tapasztalat, hogy még ma is feszélyezettnek érzi magát a legtöbb nó. ha az orvos előtt le kell vetkőznie. Ezzel szemben a strandokon — cs elsősorban Nvugat-Európában — már befogadták a monokinit: nem zavarja a viselőjét, a többiek meg igyekeznek feltűnés nélkül hozzászokni. — De Itdt ön is említette, hogv él még a nosztalgia a többség által elfőgadott. de már kikezdett öltözködési, vagy ha ügy tetszik: vetkőzési szokás iránt... — Azt gondolom .-hogy a szemérmes. avagy szemérmetlen viselkedés pontos megítélése a leglátványosabb példája lehet a közös egyet nem értésnek Tény. hogy a társadalomban jelentós liberalizálódás játszódott le, számos tabu dóit le. de pontosan senki sem tudná megmondani. hogy hol is tartunk. — Arra gondol, hogy hol tartunk mi magvarok, vagy a tágabb közösség? — Csak a szűkebb körre gondolhatok. hiszen például Európa északi és déli része között is óriási az eltérés. A finnekről és a svédekről köztudott, hogy meztelenül szaunáznak együtt a vendégeikkel. Ugyanakkor Pulermóban, Szicíliában, néhány évvel ezelőtt egy bíró megbüntetett egy dán turistalányt, mert forrónadrágban járt-kelt a műemlékek között. Ott természetesnek veszik a meztelenséget, itt a legszívesebben Donatello Dávidjára is gatyát adnának... — Az Ön példájánál maradva: a Dávid-szobornak szánt fürdőnadrág végül is egyfajta divatfelfogást képvisel. A monukini is. Az egyiket már elfogadtak, a másikul még botránykőnek tekintik. Hol van tehát a sokat emlegetett közszemérem? — És elsősorban a nők magatartására, miért? — Ma a nó. s itt főleg KözépEurópára gondolok, végsó sorban a testét szerzi vissza. Arra törekszik, hogy ezt minél kisebb szégyenérzettel. tehát fokozatosan tegye. Ne felejtsük el. hogy alig két nemzedék ment el azóta, hogy a nók még bokáig eltakarva jelentek meg a strandon. — Hogyan határozná meg röviden a szemérmességet? — A szemérmesség a szerelem egyik fegyvere. A leghatékonyabbak közül. — Aki tehát monokinit vesz fel. az lefegyverzi önmagát? — Ezt nem mondanám. De az biztos, hogy aki leveszi a felsőrészt, az többnyire nincs tisztában vele. hogy a teljes látvány kevésbé hatásos. mint amit csak sejtet. — Mit ért azon. hogy a szerelem egyik leghatékonyabb fegyvere? — A kevésbé szép nóknek lehetőséget ad. hogy palástoljak tökéletlenségüket. a szebbeknek, hogy kiemeljék erényeiket. — Végül is mit tanácsolna? — Az a véleményem, hogy a függönyt nem szabad azonnal felhúzni. A színházi példánál maradva: a közönség mindig szívesen cl a boldog várakozás tudatában. Azonban az is kínos, ha a függönvkezelö elkésik. — Miért? — Mert a néző felkel és hazamegy. vagy átmegy egy másik színházba. és akkor a művészek sikerélménye is elmarad. ü. M. A szikla végül is megunta az örökös hercehurcát és úgy döntött hogy fönt marad a csúcson PÁKOLITZ ISTVÁN Nyugalmazott A nyugalmazol Sziszifusz ölbe tehetné kezét De inkább agyaggolyóbisokat gyárnál hadd gurigázzék az unoka ZENIT ES NADÍR KÖZT - „MENNEM KELL, EL S ODA-" Bolya Péter író! világáról Szuverén írónak tekinthető, ki érvényes, saját világot hoz létre. E világ teremtésének során konkrét élmények szimbolikus jelentést öltenek magukra, fél füllel meghallott történetek teljes egésszé kerekednek, az elődök fölhalmozott s formába öntött ismeretanyaga az önálló világ szerves részévé egységesül — aki pedig mindezt előidézi, maga a szuverén író. Az író saját világától szuverén, világa meg az írótól érvényes. Csak az szuverén, ami érvényes; ami érvényes, az szuverén. Bolya Péter szuverén alkotó; érv ényes írói világa jó ideje szintetizálási törekvések jegyeit hordozza magán. Egyébiránt az írás folyamata mindig analízis, hisz az ábrázolni kívánt világ benyomáshalmazát összetevőkre kell bontani, külön-külön meghatározni — s minél több alkotórészt értelmez az író, életműve annál inkább közelít a szintézis felé. Bólya már behatárolta világát, az analízist elvégezte jócskán — eközben pedig lassanként megteremtődik a szintézis. Kötetekbe foglalt müveiben - Az eltűntszoba (novellák, 1975); A felelős (novellák. 1979); A veréb századik lépése, A védőirat. Szüret (kisregények, 1984); Mindenhez közel (novellák. 1983); C-dúr, fisztnoll. Nyáridé (két kisregény. 1986); Külhon (regény. 1986); Puhára falon (kisregény, 1989) — tehát, műveiben bejárta világának mindkét pólusát, „a magasságokat s a mélységeket", a Zenitet és a Nadírt. Kezdte a negatív pólussal, a gyerekkor, a gimnáziumi, az egyetemi évek, a közbeiktatott kallódások és kalandozások biografikus ábrázolásával, az írói lét rosszabbik felének láttutásával. A komor élmények mögött mindig ott lebeg valamely elérhetetlen, optimális jövó, egyfajta „lelki komfort" iránti vágyakozás. Ez a kettősség Bólya szinte minden írására jellemző, még önálló novella is születik e tényből (Mindenhez közel), mely dolgozat később kötetcímadó művé jelentősül. „Hiszen ó, ezt jól tudta, mindentől távol van ezen a nyári reggelen, mindentől távol... Távol a sikertől, a pénztől, az egészségtől, u feleségétől, a szüleitől... Fényes délelőtt lesz, amikor rátalál a házra, amely mindenhez közel van, a szomszédos templomban lakik a siker..." — Folytatta a pozitív pólussal, az íróság jobbik felének bemutatásával, a Kolostörténetekben. Itt sem lel megnyugvásra a sokarcú, ám egylényegú alteregó; míg a negatív póluson levőnek egyenletesen sugárzó, elérendő, konstans pontot jelentett a Zenit — a pozitív póH

crmész érezte, hogy baj lesz. A/nap mindenkit probléma nélkül adott át. de ennél az egynél, az utolsónál, tudta, nem segít majd semmilyen ravaszság sem. Az isteni törvény kikezdhetetlen. Jól emlékezett még. hogyan falt bele türelmetlenül a szőke fonatú Demetér a feltálalt emberi húsba. Tantulosz. az apa. ki halandó létére azt hitte, becsaphatja az Isteneket, tagra nyílt szemekkel. remegve ült az asztal szélén s várta, mikor látnak hozzá tulajdon fiához. Az Istenek persze tudták, tudta Demetér is. mégis elég volt egyetlen pillanat, hogy mindenről megfeledkezve a húshoz kapjon, harapjon és nyel jen. Éhscg? Istennői szeszély? A megszokás hatalma? Most már mindegy. A mozdulat jóvátehetetlen volt. Ha Pelopszot föl is támasztották, miközben iszonyú szenvedésekkel sújtották a bűnös apát. a lenyelt húst nem adhatták vissza. Arannyal pótolták. Isten Isten mozdulatát meg nem másíthatja. Ilyen volt a kötelező egy obolosz törvénye is. Ennyi, nem több. ennyi járt Kharonnak. és az öregember ezt soha nem felejtette. Hermcsz sejtette, hogy az utolsónál, ki báréltcbcn király volt. nincs rendezve a fuvardíj ügve. Azért próbálkozott. Olyan sokan haltak meg aznap, hogy reménykedett, fáradt már az öregember, figvelmctlen. tán engedékenyebb. Kharon morogva evezett vissza. Valóban fáradt volt. unta már a szállításokat, de Hermész aranybotjának csillogása újabb útról árulkodott. — Hadd lássam! — lépett mérgesen a partra, s az Isten botjának egyetlen intésével a révész felé terelte a halni készülőt. Az öregember gyors, szakavatott mozdulattal feszítette szét a makacs állkapcsokat. — Hol a pénz? — dugta piszkos ujját a haldokló nyelve alá. — Nem találom! Nem viszem át! — fordult méltatlankodva Hermész felé. MITOLÓGIAI HÍRADÓ Az egy obolosz — Tedd meg Kharon! A nagylelkűséget nem tiltja a törvény — próbálta meg a lehetetlent az Isten. Az öregember azonban többet nem szólt. Leült a szennyes folyó szennyes partjára, magara terítette rongyos köpenyét s úgy maradt, mozdulatlan. Hermész dühében nagyot lendített az utas telé. — Na indulj előttem! Visszamegyünk. A következő pillanatban újra a palotában voltak. Az új király sápadtan nézett a zavartan pislogó tanácsadók felé. Hosszú és kinos csend telepedett a szégyenkező tekintetekre. Hiába kutatták át u zsebeket, a padlók repedéseit, a festmények mögét, még a bohóc perselyében sc találtak pénzt, kavicsokat rázogatott az már évek óta. Hermész türelmetlenül topogott. — Itt hagyjam? Jöjjek vissza egy év múlva? Minden szem az utas telé fordult. Magyarázkodjanak? Azt nem lehet. Az igazi szégyenre képtelenség szavakat találni. Ekkor látta meg az egyik ajtónálló a palota előtt talicskázó vargát. Bűzlő disznóbőröket hozott a vágóhídról. Napok óta forróság kínozta a várost, a bőröket döngték a legyek, a varga arcáról sűrű patakokban csorgott az izzadság, meztelen, barna vállából vastag kék kötelekként dagadtak ki az erek. A bőröket hitelbe kapta. A pénzdarabról, ami hetek óta lapult zsírtól fényes kötényzsebében, s amit kisebbik fia szájából kapart ki. már mit sem tudott. A katonák pillanatok alatt ráakadtak az oboloszra. hiszen erre specializálták őket. s kiabálva, egymást taposva vittek az új királynak. A varga feküdt a porban, nem értette mi történt. Lassan felállt, összeszedegette a bürökét. hiánytalanul megvoltak. Akkor mi kellett nekik? Kharon úgy bólintott, miközben visszazárta az ajkakat, mintha szívességet tenne, holott az ügy most már kötelessége volt. Hermész mosolygott. — Jó utat. öreg. — Kernelem, ma már nem latlak! — dünynyögött amaz. A ladik nehézkesen útnak indult. Aprókat reccsent a meg-megfeszülö lapát, alatta, felette fekete örvények kavarogtak s a túlpartról mind hangosabban hallatszott a kutyafejű, kígyótestű Kerberosz szaggatott üvöltése. Az utas megborzongott. — Ne felj, hamar megszokod — szolt oda Kharon. Az utas dermedten nézte a közelgő partot. Ügyelte le az eletet, hogy nem hitt túlvilágban, s most tessék, mi más lenne ez a halott embertelen táj. hanem örökkévalóságának egy újabb színpada. Ekkor vette észre a másik faklyamod világító, várakozó árnyát. Nyomban felismerte. meglehet harminc földi eve nem láttak egymást — Vártalak régen! — siklott a szellemkép a megérkező felé. — Tudom — bolintott lebegve a megszólított. — Sokat gondoltain rád. így alakult. Haragszol? — Már nem haragszom. A halottak legfeljebb az élőkre haragszanak, de ezt is csak odafenn terjesztik. Most jöjj. Elvezetlek az uj királyhoz, akinek ezentúl alattvalója leszel. Imbolyogva indultak a halott ország belseje felé. Már nem láthatták, amikor Kharon előveszi az utazók hatalmas könyvét és bejegyzi, Utas neve:.... foglalkozása: király, fuvardíj: fizetve. DARVASI LÁSZLÓ lusra megérkezót ólomsülyokkal rántaná alá a Nadír szuggesztív mélye. A sikertelen, a vegetáló egyre az igazi élet, a siker után vágyik — a sikerest pedig folyvást kerülgeti az ezerarcú Halál, olyannyira, hogy végül meg is rajzolja alteregója halálát Bólya Péter. A kör bezárult. Bólya sajátos alteregórendszert épített ki történetei során Berecz Lászlótól Ágostonig. Ágostontól Dobosiig, a Szekeresi-PoharasiSzékesi tablótól Pelbártig, Somostól,Kolosig. Kolostól pedig — Pietróig. (Utóbbi halálának történetét előbbi végig is hallgatja; a mesélő pedig az, akivé Pietró válhatott volna, amennyiben meg nem mérgezik.) Az ulteregók bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással, összeadódásukból teljes emberi élet rajzolódik lassanként ki. Az orvos valaha hullahordó volt (most meg: valami egészen más); pincérként ivott egykor, ki most vendég-mivoltában teszi ugyanezt; a sikeres író korábban sikertelen volt, s bármikor udvarossá lehet, — aki pedig az egyik kisregényben gyilkossá vált (véletlenül), a másik kisregényben áldozat lesz (tévedésből). Aki gátlásos, egyszersmind gátlástalan. aki agresszív, az valójában szorong. Áki fél. az cinikus, s azért cinikus, mert fél... Szintézisek. lépten-nyomon. A helyszínek csak darabjai a térnek, ám a törésvonalak egymáshoz illenek. A fő-főbelvárosra világvégi tanya rímel. Akácfa utcára akácfaerdő, D.-Alsóra D.-Felsó. belföldre Külhon. Eklektikus a stílus is, Bólya „mindenből a legjobbat" válogatta, elsó renden azonban két, egymástól minden szempontból különböző irányzat elemeit integrálta sajátjává. Jelen van e stílben Krúdy, Bródy, a két Cholnoky, meg még néhány más szomorú ypszilonos. kik külön-külön is több humorérzékkel bírtak, mint a mai kabarészerzők összesen — s jelen van Kerouac, az amerikai beatnemzedék írói betetőzője is. Az előbbi „vonulat" lírai állóképekkel dolgozik, utóbbi jellegzetessége a sodró, dinamikus prózafolyam; az összes többi stílbéli kii* lönbség ezen alapvető eltérés folyománya — a szóhasználattól a narrációs formákig. Bólya, irodalmunkban alighanem egyedülálló módon, legjobb műveiben sikerrel szintetizálta e széttartó két irányzat elemeit, valami egészen új, harmadik minőséget hozva létre. E harmadik minőség pedig nem más, mint az érvényes, szuverén írói világ. (Bólya Péternek új kötete jelenik meg hamarost. Siker és siker címmel, a Móra kiadónál. Az előzmények ismeretében bizonyara másként olvassuk majd, mint ahogyan éneikül tettük volna.) FARKAS CSABA