Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-18 / 194. szám

5 1989. augusztus 19., szombat Búcsúzik a Turandot Nagy IjüsiIó tólvétele Puccini Turandotjának harmadik és egyben utolsó sza­badtéri előadását ma este tartják; a jegytulajdonosok mintha premierre mennének, ugyanis két új szereplő áll be, és a karmesteri pálcát is átveszi Angelo Cavallarótól Pál Tamás. Misura Zsuzsa énekli a címszerepet (Szvetla­na Kotlenko bolgár művész volt a másik Turandot), Pitti Katalin pedig Liu szólamát (Tokody Ilona szerepelt az el­ső két előadásban). A többiek a „régiek", vagyis Szabó Miklós a császár, Gregor József Timur, Dániel Munoz Kalaf. Szakaly Péter a Mandarin. A három miniszter (ké­pünkön: balról jobbra): Korcsmáros Pcter, Gyimesi Kál­mán, Rozsos István Kitüntetések A művelődési miniszter augusztus 20. alkalmából a József Attila Tudomány­egyetem dolgozói közül a következőknek adományo­zott kitüntetést kiemelkedő munkájuk elismeréseként: Szocialistc. kultúráért ki­tüntetésben részesült Gaál Endre, Trogmaye: Ottóné. Kiváló munkáért kitüntetést kapott: Kocsisné Mihalik Erzsébet, Kisj László, Be­lény. Gyula. Szabó Enéh. Miniszter; dicséretbei: ré­szesült: Tóth Gábor. Tóth Jánosné, Duna. Péterné. Bakony. Géza. Pelsöcz: Györgyi, Szabj L ászióné, Kövesd. Lajosné, Falken­hein: István. Szabó Ervin Emlékérem kitüntetésben részésült Má­der Béla, a központi könyv­tár főigazgató-helyettese, aki a kitüntetést a Parla­mentben vette át. Csiszá: Lajosné, a;: szmt központi könyvtár munka­társa tegnap a SZOT-ban vehette át a Szocialista kul­túráért kitüntetést. Kiváló együttes kitünte­tést kapott a 100 éves MAV Hazánl: Munkáskórus. A történelemtanítás pálfordulása (2.) Vajon milyen lehet ma egy nyolcadikos diák tör­ténelemszemlélete? Hogyan lehet gondolkodni történe­lemről 14 éves fejjel? Elő­ször ennek példázásaként álljon itt néhány idézet a március 15-e tiszteletére megrendezett történelemve­télkedő dolgozataiból. (Az idézetek a Szeged című lap ez évi 4. számából valók.) „Azt nem tartom törté­nelemkutatásnak, mikor egy korról erőltetetten be akar­íják bizonyítani, hogy jó vagy rossz volt. Az utó­korra hagyott öröksége úgyis egyértelműen bizo­nyítja a kor minőségét." „... a történész akármit is kutat, az csak hasznos le­het. Ha pl. azt kutatja, hogy milyen anyagból készült a középkori jobbágyok ruhá­ja, az is fontos." „Egy-egy ember élete során elköve­tett .balul sikerült' tettei­ért vállalnia kell a felelős­séget." A történelemtanítás pil­lanatnyi helyzetéről Mol­nárné Ferenczy Valéria tör­ténelemtanár, vezető szak­tanácsadó beszél. — A legutóbbi időkig az a helyzet, hogy adva van a Biró Ferencné által ké­szített tankönyv. Nyolca­dikban két tankönyvvel dol­gozunk: az első félévben egy történelemkönyvvel, a másodikban egy Állampol­gári ismeretek című tan­könyvvel. Az utóbbit telje­sen átdolgozzák, az új címe, Társadalmi ismeretek lesz. Ez tartalmi változtatást is jelent; kimarad belőle a politizálás. Az új történe­lem tankönyv vázlatos ki­vonatát már láttam az OPI­ban. Két szerző munkája, Az általános iskolában csak sajnos egyikőjük sem gyakorlott tankönyvíró. Az új tankönyvben hangsúlyel­tolódások lesznek; árnyal­tabb képet próbál adni a 45 utáni időről. Két lényeges tartalmi változás: nem az 1917-es oroszországi forra­dalommal kezdődik a nyol­cadikos könyv, hanem a versailles-i békeszerződéssel, ezenkívül az egyetemes és a magyar történelem telje­sen elkülönül egymástól. — Mikorra lesz kész ez a tankönyv? — Az előzetes tájékozta­tó szerint tanévkezdésre rendelkezésünkre áll, de va­lószínűleg csak szeptember közepére kapjuk kézhez. — Milyen reakció várható a nevelök részéről? — Borzasztó nehéz a teg­napi tudással a katedrán ma megállni. Itt az a kérdés, hogy a nevelöknek mennyi idejük van olvasni, és ho­gyan tudják az új informá­ciókat beépíteni a tananyag­ba. Ez a változás igazából egyik kollégát sem érhette váratlanul, mert már több mint egy éve kiscsoportos foglalkozásokon beszélget­tünk a tankönyv hibáiról. De azért továbbra is min­denki saját felelőssége sze­rint tanítja a 45 utáni ma­gyar történelmet. — Azok a tanárok hogyan viszonyulnak ehhez a vál­tozáshoz, akik átélték az ál­taluk tanított időszakot? — Az órákon erre nem­igen derül fény, inkább sze­mélyes beszélgetések során. Olyanról már hallottam, hogy hadifogolyélménye­ket meséltek. De azt hi­szem, ez nem jellemző, mindenki tartja magát a tankönyvek és a források anyagához, inkább a fiata­loknál van gond, akik na­gyobb vehemenciával és szubjektívebben állnak hoz­zá egy-egy rész magyaráza­tához. — Hogyan élhetik 'meg a nyolcadikosok ezt a szem­léletváltozást? — A gyerekek általában olyan közegben élnek, amely már előkészítette ezt a változást. Tévéből, rádió­ból, újságokból vagy a szü­lők beszélgetéseiből vala­milyen módon értesülhettek a fejleményekről. — De az a diák hogyan éli meg, aki csak a törté­nelemórán találkozik a tör­ténelemmel? Mert szerintem ilyen gyerekek is akadnak szép 'számmal. — Itt van a tanár fe­lelőssége, hogy a diákot „rá­kényszerítse" az állandó tá­jékozódásra, a forrásmun­kák feldolgozására. Az ál­talános iskolában már nem is annyira a lexikális tu­dás, a mennyiségi ismere­tek állnak előtérben, hanem egyfajta történelemszemlé­let, történelemben való gon­dolkodás kialakítása a cél. Tehát szerintem már min­denütt megtörténtek a kellő előkészületek, hogy egy ek­kora változást megfelelő hozzáértéssel fogadjanak a gyerekek. — Mikorra várható teljes és részletes útmutatás az ál­talános iskolai történelem­oktatáshoz? — Augusztus 25-én tart az OPI tájékoztatót, melyen, remélem, minden homályos pontra fény derül. Podmaniczky Szilárd Alig néhány éve még arra panaszkodtunk, hogy moziforgalmazásunk mel­lőzi a tőlünk Nyugatra oly nagy sikerrel vetített filmeket. Teltek múltak az évek és íme eljött a Kánaán, beteljesülőben vágyaink. A partizánok helyett kommandósok, indiánok helyett szivart rágó, nem sokat teketó­riázó westernhősök ölnek, hogy a rémek tetteiről említést se tegyek. Felol­dásként kacér hölgyek bájait csodálhatjuk. A műsorkínálatban végre mindenki kedvére Kánaán valót találhat, a mozik szakosodtak: a Filmtéka művészfilmeket, a kama­raterem főleg matinékat; a három nagy mozi siker­filmeket vetít. Nem cso­da hát, hogy teltház ese­tén a nyári melegben alig kapni levegőt. Az egy­mást követő előadásokon egyre erősödő testszag vi­szont orrfacsaró. A mozi­rajongókat azonban ezek a kellemetlenségek sem riasztják el. A dráguló jegyek ellenére sem pa­naszkodnak. Egy román haramiafilmen bizonyára kevesebben gyűlnének össze, hógy kellemesebb körülmények között mo­zizzanak. Aki nem vállalja a megpróbáltatásokat, az ne járjon moziba! Az igazi filmrajongó hokedlin is végignéz egy jobb törté­netet, fizet ötven forintot és nem panaszkodik. Té­len pedig nem adja le nagykabátját a ruhatár­nál — rutinja lenyűgöző. V. I. Örömmel értesítjük a magyar népet, hogy 1989. augusztus 16-án elvi meg­állapodás jött létre a Ma­gyar Népnadsereg vezető­sége és a Megamorv Pe­tőfi Bizottság között. A megállapodás szerint a néphadsereg felvállalja Petőfi Sándor temetéséveL kapcsolatos feladatok el­végzését a kormány egyet­értésével. A ravatalozással és temetéssel kapcsolatos feladatokat a két fél a Szovjetunióban végrehaj­tandó. újbóli antropológiai vizsgálat után pontosítja, és hozza nyilvánosságra) A Megamorv Petőfi Bi­zottság neheztelését fejezi ki a magyar kormány hallgatása, tartózkodása miatt. A bizottság nehez­telését fejezi ki továbbá a sajtó egyes képviselőivel szemben, amiért visszafog­ják a bizottság' által köz­A Megamorv közleménye lendő tájékoztatásokat, ugyanakkor teret enged­nek azon egyének anyagai közlésének, akik gúnyossá kívánják tenni Petőfi Sándor személyiségét. Értesítjük a magyar né­pet arról is, hogy 1989. augusztus 16-án megállapo­dás történt a Magyar Te­levízió elnökségével ab­ban is, hogy a televízió elnöke lehetőséget ad a Megamorv Petőfi Bizott­ságnak, hogy a bizottság vezetői a televízió l-es és 2-es csatorna vezetőivel egyenes adás keretéri be­lül. az ország nyilvánossá­ga előtt tisztázzák, mi történt a Petőfi Sándorral kapcsolatos hírközléseket tartalmazó szerződések körül. Miért került eluta­sításra a kutatás megkez­dése előtt a két program vezetői részéről a bargu­zini eseményekről való hírközlés. A bizottság a televízió elnökének a le­hetőségért köszönetét fe­jezi ki, és kéri. hogy a nyilvános fórumra mi­előbb sor kerüljön. A Megamorv Petőfi Bi­zottság kijelenti, hogy amennyiben a nyilvános egyeztetés megtörténik, az 5 darab 7 perces, adásra kész dokumentumfilmet (amennyiben a városi ká­beltévék leadták) költség­térítői nélkül az MTV rendelkezésére bocsátja. Nagyréde, 1989. augusz^ tus1 17. Morvái Ferenc, a Megamorv Petőfi Bizott­ság elnöke. (OS) Hz újjáéledő munkástanácsokról Az újjáéledő munkástaná­csok nagyon kedvező fejle­ményt jelenthetnek a refor­mok végrehajtásában, mert a korábbi reformok sikerte­lenségében mindenképp sze­repet játszott az a tény, hogy a változásokat egy szűk hatalmi csoport diktál­ta, s nem tartott igényt a dolgozók aktív részvételére — nyilatkozta az MTI mun­katársának Kende János, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa. Mint ismere­tes, ezen a héten előbb a Herendi Porcelángyárban, majd a Péti Nitrogénmű­vekben alakult meg a mun­kástanács. Céljuk, hogy egyebek közt beleszóljanak a vállalati stratégia kiala­kításába, az üzemi vagyon felhasználásába, a termelés irányításába. Magyarországon először 1918 januárjában történt kí­sérlet munkástanács meg­alakítására, ám a szerve­zőket letartóztatták. Az őszirózsás forradalom ide­jén újjáalakult munkástaná­csok megvalósították a mun­kásellenőrzést, leváltották a régi vezetőket. A Tanács­köztársaság idején rájuk épült a gazdaságirányítás. 1944—1945-ben a hasonló jellegű üzemi bizottságok a gazdaság ellenőrzését végez­ték a tőkés tulajdonú üze­mekben. Később már csak az üzemi szociálpolitikát bízták rajuk, de ez a funk­ció az ötvenes évek elejé­re elhalt. 1956. október vé­gén ismét megalakultak a munkástanácsok. Az 1957 elejére kidolgozott reform­koncepció az üzemek ellen­őrzését a munkástanácsokra bízta volna, de a kísérletre már nem nyílt lehetőség, mert megindult a visszaren­deződés. Az 1968-as reform pedig már nem is számolt a munkás-önigazgatással. Kende János emlékezte­tett arra: a korábbi idők­ben szó sem volt arról, hogy aki szakszervezeti tag, az nem vehet részt a munkás­tanácsban, mint ahogy azt most Herenden az alapsza­bályban lefektették. Ez ki­rekesztés, mert nem másik szakszervezetre van szük­ség, hanem önkormányzati testületre. Ezért jó lenne, ha a szakszervezet nem kon­kurenciát látna a munkás­tanácsokban, mint Péten, ahol kikapcsolták a mikro­font, amikor a munkásta­nács szervezője a dolgozók­hoz kívánt szólni. A két szervezetnek ugyanis elté­rő a feladata: a munkásta­nácsoknak a gazdálkodás el­lenőrzésére, a szakszerveze­teknek pedig a dolgozók ér­dekvédelmére kell helyez­nie a hangsúlyt. Végezetül arról szólt: szerinte nem lenne kívánatos a munkás­tanácsok országos szerve­zetté válása, mert az már politikai szervezet lenne, s nem tölthetné be azt a funk­cióját, hogy a bérmunkást tulajdonossá tegye. (MTI) Lengyel-magyar két jú barát...? Azt kérdezi a börtönben a lengyel rab: Ez itt egy jog­állam? Nos. nincs kifejezet­ten — pontosabban: kifeje­zetten nincs — aibban a helyzetben, hogy kérdésére mértékadó forrásból választ kapjon. Történt, hogy ez az immár börtönlakó lengyel az „Arab presszó" környékén téblá­bolt, arra várva, hogy bő­séges számú forintjait ke­ményebb valutára cserélje, 'l'éblábolását élénk figye­lemmel kísérte egy nyomo­zó, majd erősítést kért. s így közelítette meg a valu­tára vadászó lengyelt. „Rendőrség" — mondta ne­ki, mire a férfi futásnak eredt. A szerv utolérte, az üldözött belerúgott. Bilincs csörrent, rácsos ajtó kat­tant. Kezdetét vette a nem­zetközi kihallgatás. A nyo­mozást tudvalevőleg az ügyészség felügyeli. Ügyész fiatal, liberális szellemű. Mondjon el mindent — ta­nácsolja a lengyelnek —. s gyors ütemben kiutasítják az országból. Lengyel belemegy. Mindent elmond. Azt is, amit nem kérdeztek. De jön a hír: a lefoglalt összeg nagysága miatt (ezerdolláros uorciók, vagyis ötször .ki­lencvenegye/er forint) nem lehet „gyorsban" tárgyalni, azaz napokon belül. Len­gyel reménykedik: majd nyolc nap elteltével — ki is tűzik három hétre a tárgya­lást. Lengyel elkeseredett, de még három hetet is ki­bír. Megbízottja közben autójának papírjait intézi, hogy majd mehessen azzal haza. Elérkezik hát a tár­gyalás napja. Közben törté­nik egy apróság. Értekezlet az ügyészségen. „A lengyel állapot már kezelhetetlen" — szögezik le. Szóval, tár­gyalás. Jelen a szerv is. El­mondja, akárhányszor meg­fogják az arab valutázókat, az ügyészség — magasabb szempontokra hivatkozva — megszünteti az eljárást. Nem tartozik a tárgyhoz — mondja a bíró. Kérem jegy­zőkönyvezni — mondja a védő: Üjból a szerv beszél. Vannak kis halak és nagy halak. A kicsik tízezres, a nagyok több százezres nagy­ságrendben „dolgoznak", vásárolnak, főként az ara­boktól. Az ügyész perbeszél. A „lengyel állapot kezelhetet­lenségére" való tekintettel, letöltendő szabadságvesztést indítványoz. Erre utasították az értekezleten. A védő ér­vel. Megvádolták a lengyelt üzérkedéssel — tele az or­szág azzal, hogy a hiány­gazdálkodás kísérőjét, az üzérkedést, mint bűncselek­ményfajtát. meg kell szün­tetni. Magánmegjegyzés: a , .kezelhetetlen" lengyelek piaci jelenléte kifejezetten hasznos (nekünk, vevőknek), mért letörik a követhetetle­nül magas állami árakat. De most a védő beszél. Meg­vádolták a lengyelt deviza­bűncselekménnyel, holott az előkészület, az, hogy nála volt a pénz, nem bünteten­dő. Újabb magánmondat: ráadásul a valutavásárlás Lengyelországban nem bün­tetendő cselekmény. Igaz, ez itt nem mentség, ám kép­zeljük magunkat az ő he­lyébe. s gondoljunk arra: ha Kuwaitban egy magyart halálra ítélnek azért, mert alkoholt ivott, fölháboro­dunk rajta, pedig az. ottani torvények ezt lehetővé te­szik ... A biró elfogadta az in­dítványt, hat hónap, letöl­tendő börtönt szabott ki. S persze, jön a kérdések sora: vajon az ügyészség feladata-e a „lengyel hely­zetet" értékelni, s ehhez igazítani büntetési indítvá­nyaikat? Nem hasonlit-e ez, a kinyilatkoztatás átkos idők kimunkált vádbeszé­deire? Nem a lengyel kor­mányra kellene inkább bíz­ni. hogy úrra legyen „a" helyzeten? Persze, addig is tennünk kell(ene) valamit. Nem az arabokat kellene netán megakadályozni a dollár eladásában? Abből az eg\szerü megfontolásból: ha nincs kínálat, kereslet sem lehet. . . Tudom, ez a bo­nyolultabb feladat. Diplo­máciailag is. Függönyózott Mercedes-batár már járt Szegeden azért, hogy na bántsák a barna fiúkat. A lengyel követ még sohasem, kérte: engedjék szabadjára a Cserepes sori népünne­pélyt. E „kis hal" esetében sem fogja kérni: engedjék ki a sittről. A legfontosabb kérdés azonban mégis az: igazság­szolgáltatásunkba vetett, egyre apadó bizalmunk va­lamelyes megőrzése fonto­sabb-e, vagy kétes értékű és eredményű elrettentés az üzletelő lengyelek körében? Atejtés árán. Neki ugyanis azt ígérték: ha őszinte, me­het. Mehetett. A dutyiba. A tanulságot lengyel—magyar (két jó barát-e még egyálta­lán?) egvformán levonhatja: hazudj kitartóan! Balogh Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom