Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

lu ^ \A, VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARO 78. évfolyam, 285. szám 1988. november 30., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban Több mint tízezer budapesti kommunista részvételével pártaktívát rendeztek kedden a Budapest Sportcsarnokban. A rendezvény előadója Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára volt. Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára köszöntötte a kerületek küldötteit, a főváros országgyűlési képviselőit, a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács tágjait, a tömegszervezetek képviselőit, valamint a meghívott pártonkivüiieket. Megragadva az alkalmat, kifejezte azt a vélemenyét. miszerint az elmúlt másfél évben, Grósz Károly miniszterelnöksége idején, a kormány munkája karakterisztikusabb lett, megalapozva a párt határozataira épülő kormányprogram megvalósítását. Hangsúlyozta, a Magyar Népköztársaság tekintélye, megbecsültsége a világban megszilárdult. A fővárosi pártszervek többségében kialakult véleményt is tolmácsolva, elmondta: bár Grósz Károly személyét többen megsokszorozva, több funkcióban is elképzelték, általános az elégedettség, hogy képességét és energiáját ezután a párt ügyeinek intézésére, a pártmunka szervezésére, megújítására, az MSZMP előtt álló feladatok megoldására fordítja. Ezt követően Grósz Károly lépett a mikrofonhoz. Az aktíváülés befejezéseként a résztvevők közösen elénekelték az Internacionálét. Grósz Károly beszéde — Joggal vetődik fel a kérdés — k**dte előadói beszédét Grósz Károly —. hogy van-e valami rendkívüli oka ennek a mai találkozónak? Szerintem nincs. Egy politikai párt természetes létezési módja, hogy időről időre ilyen formában is megbeszéli teendőit, s megfogalmazza véleményét az időszerű politikai kérdésekről. Tudatja elvtársaival idehaza és hazánk határain túl is, hogy létezik, hogy van véleménye a világról, s az országon beiül lezajló eseményekről. Jelzi jelenlegi vagy potenciális szövetségeseinek, hogy számithatnak rá, van kivel szövetséget kötniük, és időről időre mérhetik rugalmasságát, magatartását, korrektségét. Közli ellenfeleivel is es ellenségeivel is: szerte az országban birtokolja a sportcsarnokokat, a munkahelyeket, a területeket és természetesen — ha kell — az utcákat is. (Nagy taps.) Megüzeni, hogy jelen van, nehogy felreértsék vagy rosszul magyarázzák higgadtságát, türelmét, megértését. Az elmúlt években nem éltünk gyakran ezzel a munkaformával, mostanában kezd gyakoribbá válni, a jövőben rendszeressé teszszük. A pártaktívára készülve nagyon sok jó, aktuális, lényegi kérdést kaptam. Azokban a kérdésekben, •amelyekben van hivatalos testületi állásfoglalás, azt mondom el, s amelyekben nincs, a saját véleményemet. Számítva arra természetesen, hogy ez további viták forrása lesz. A kérdések döntő többsége a belpolitikai életre, a gazdaságra és a Dártmunkára vonatkozik. Érthető, hisz ezek foglalkoztatnak mindnyájunkat. Milyen a belpolitikai helyzet? A jelenleg zajló átalakulásnak mennyi a véletlenszerű és mennyi a tudatosan megtervezett, előre megkomponált eleme? A belpolitikai élet régen tapasztalt sokszínűségének vagyunk szemtanúi és — megítélésem szerint — cselekvő formálói, alakítói is. Azt persze nem állíthatom, hogy mindent előre megterveztünk, minden úgy történik ma, ahogyan elképzeltük. Nem panaszképpen mondom ezt. Hatnak már, jó irányban, a mozgás öntörvényei, új, alkotó energiák szabadulnak fel a közélet számára. Vannak természetesen — szinte kikerülhetetlenül — vadhajtások is, olyan jelepségek, melyeknek bár nem örülünk, számítottunk rájuk. A belpolitikai helyzet összességében pozitív irányban változik. A politizáló társadalom eszménye soha nem volt idegen tőlünk, mi magunk is szerveztük az aktív politikai közéletet. Sajnos — és ezt négy évtizedes történelmünk bizonyítja — a politikai élet akkor élénkült meg igazán, ha megnőttek nehézségeink, gondjaink, s elkényelmesedtünk, ha jobban ment a sorunk. Tulajdonképpen erről van ma is szó. Mi a biztató, mi az értékes ebben a megélénkült politikai légkörben? Mindenekelőtt az, hogy csokketi a közömbösség, és nő az érdeklődés a jelen és a jövő sorsfordulót is jelentő kérdései iránt. Egyre "több öszszefüggést ismertek fel az emberek a gazdaság és a politika között, a hazai folyamatok, a változás, illetőleg a nemzetközi tendenciák, nemzetközi viszonyok között. Tapasztaljuk: nagy a tenni akarás, a cselekvési vágy, és az értelmes — ezt hangsúlyozni szeretném — áldozatkészség is. A felelősen gondolkodó emberek nagy többsége úgy akar változást és megújulást, hogy vállalja a négy évtized értékeinek a folyamatosságát is. Nem a szocializmust tagadja, hanem azt a modellt, ami 1948 és 1956 között jellemző volt, s mely az utolsó 30 évben eltűnt az életünkből. Ugyanakkor, mivel a helyette kiépült gyakorlat nem adott biztosítékot az újabb szubjektivizmus, a hibás vezetői döntésekkel szemben, s az egyebek mellett ebből is következően jelentkező ismert nehézségeink miatt, a társadalom igényli a maradványaiban, és következményeiben ma is tetten érhető sztálinista modell teljes felszámolását Sok értékes, új vezető is feltűnik a politikai közéletben, számos öntevékeny közösség jön létre, sok hasznos gondolat fogalmazódik meg, tanácsként is a vezetés számára, a helyi kérdések megoldására. Mi ad okot a nyugtalanságra? Mindenekelőtt a nagy hajlam a megújulás, a felfrissülés parttalansága iránt. Divat lett mindent tagadni, akár van indoka, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása. A sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés, az eleve teljesíthetetlen igények tömeges megfogalmazása. Nyugtalanságra ad okot az egyoldalú, csak az elosztással foglalkozó szemlélet, az a magatartás, amely lebecsüli a termelést, az értékteremtő munkát. Ugy tapasztalom, hogy a város nyugtalanabb, mint a falu, ami azt jelzi, hogy inkább a városokban halmozódtak fel azok a feszültségek, amelyek mindenekelőtt a fiatalok és az értelmiségi körökben érhetők tetten. Figyelmeztető továbbá, hogy megnőtt az ellenséges, kis létszámú, de hangos, a polgári restaurációs, ellenforradalmi erők agresszivitása is. Taktikájuk átlátszó, ismert, de nem veszélytelen, mert könnyen megtévesztheti a politikai kérdésekkel aktivan nem foglalkozó embereket. A demokrácia, a reform hangos követelése mögé rejtik szándékukat a vezetés lejáratására, a folyamatok olyan típusú felgyorsítására, amely egy ponton már kezelhetetlenné válik. Ügy tűnik mostanában, hogy a legnagyobb tekintélyű államhatalmi szervezet, a Parlament lejáratásával, s a választások előrehozatalának kierőszakolásával akarják a vezetést kényszerlépésre késztetni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. Zavarják nemzetközi kapcsolatainkat. Védelmi rendszerünk lejáratására és szétzilálására törekszenek. Hangulatot keltenek a hadsereg ellen, a közbiztonsági erők ellen azon a címen, hogy sokat fordítunk rájuk. Követelik a munkásőrség megszüntetését azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. Látszik tehát, hogy célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarják széjjelzilálni a szocializmus intézményrendszerét. A kérdésre tehát — amit feltettek — az a válaszom: a magyar párt és társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye is. Ellenségeink is tudják ezt és spekulálnak rá. Osztályharc ez a javából. Eredménye csak tőlünk függ; attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és — ne legyen illúzió — fehérterror uralkodik el. Nemzeti összefogás kell tehát, és nem politikai válság. Jogos az a kérdés is, amit mindenütt hallok, amikor különböző közösségekkel találkozom hogyan jutottunk politikailag is ilyen nehéz helyzetbe. Egyetemes-e, törvényszerű-e a szocializmus válsága időről időre? Erre akkor tudok válaszolni, ha röviden visszatekintünk azokra a tapasztalatokra, amelyeket akkor szereztünk, amikor 1956 után konszolidáltuk a magyarországi politikai folyamatokat. A magyar politika akkor nyíltan és határozottan szembefordult egyrészt a sztálinizmussal, másrészt az ellenforradalommal. Élére állt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongreszszusán megfogalmazott elvek magyarországi megvalósításának. Tapasztalat az is, hogy kis létszámú, de politikailag erős, harcra kész pártot szervezett, és elhatárolta magát mindenfajta ideológiai dogmatizmustól. Helyreállította a törvényességet, korszerű gazdaságpolitikát dolgozott ki, olyan agrárpolitikát, amely a háztáji gazdaságokkal kombinált, piacra orientált, önigazgató szövetkezeti mozgalmat szüit. Érezhetően emelkedett az életszínvonal, reformmozgalom indult, s kihasználta az akkor kibontakozó kedvező nemzetközi folyamatot, az enyhülés elsö lehetőségét. Elkezdett egy hosszú utat, melynek célja az állampolgári szabadságjogok kiszélesítése volt. Mindez megerősítette a nemzet öntudatát — olykor eltúlzott nemzeti büszkeséghez is vezetett, hiszen divat volt akkor önmagunkról állítani, hogy mintaország vagyunk, és élenjárunk a reformtörekvésekben. Ezzel együtt is erősítette azt a kohéziót, mely összefogta az országot. A nyolcvanas évek második felére kialakult bizalmi válságnak is több oka van, éppúgy, mint a közmegegyezés korábbi kialakulásának. Gyorsan romlott a gazdasági helyzet, s ez egy borűs jövő képét, a kilátástalanságot vetítette elénk. Kiderült, hogy a gazdasági gondjaink alapvető oka a kialakult termelési struktúra és a műszaki színvonal, amely nem felei meg a nemzetközi versenynek, a világpiac követelményeinek. Hiába nyitunk a világ felé, termékeink nem versenyképesek, gyenge, közepes minőségűek, többségük csak magas költséggel állitható elő, s ezen rövid távon nem lehet változtatni. A bizalmi válság okai között szerepel, hogy kialakult egy nagyléptékű infláció, mely erősen kikezdte a bizalmat, mert — a munkanélküliség indokolatlan túlhangsúlyozásával együtt — visszahozta életünkbe a már régen elfelejtett létbizonytalanságot. Társadalomirányítási rendszerünk bonyolultsága pedig elmosta a személyes felelősséget, és nehéz tettenérni, hogy ki vagy kik követték el a hibákat. A politikai intézményrendszer reformja ezért lélektanilag is a közmegegyezés helyreállításának feltételévé vált. Nehezíti a helyzetünket, hogy a bizalmi válság — valljuk be — először a pártban alakult kl. Miért? A párttagság úgy érezte, s ma is űgy érzi, hogy osztoznia kell a felelősségben, miközben nem volt tényleges be(Folytatás a 2 oldalon) Tanácskozott az MSZMP Politikai Bizottsága December 15>ére összehívták a Központi Bizottság ülését November 29-én ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület eszmecserét folytatott a Hazafias Népfront megújulási törek véseiről, amiről a közeijövő.ben széles körű, nyilvános vita kezdődik. A Politikai Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy lakóhelyükön aktivan vegyenek részt a népfront megújítását szolgáló társadalmi vitákban Az MSZMP — mint politikai szervezet — egyik alkotója és részese a népfrontmozgalomnak. A párt a Hazafias Népfrontot az új nemzeti közmegegyezés megteremtését szolgáló, szocialista értékeket valló, a nemzet alapvető problémáinak megoldásán fáradozó mozgalomnak tekinti. A testület támogatja, hogy a mozgalom biztosítson lehetőséget az állampolgároknak és közösségeiknek — világnézeti és politikai meggyőződésüktől függetlenül — nézeteik és javaslataik kifejtésére. A Politikai Bizottság támogatja, hogy az illetékes pártszervek létrehozzák a népfronttestületekben dolgozó kommunisták csoportjait. A Politikai Bizottság megvitatta a párt foglalkoztatáspolitikai elképzeléseiről készült előterjesztést. Ügy foglalt állast, hogy a foglalkoztatáspolitika az MSZMP megújítandó gazdasági, társadalmi és politikai programjának része. A testület állást foglalt a szaktudás, a munkakultúra, a műveltség fejlesztése mellett. Támogatja, hogy a gazdaságban az eredményesség alapján folyó verseny, a munkában pedig az érték, a tudás, a teljesítmény alapján történő kiválasztódás és díjazás érvényesüljön. Fel kell számolni a munkaerőpiac adminisztratív kötöttségeit, ki kell építeni a pályaválasztást, a beiskolázást, a munkába állást, a munkahely- vagy szakmaváltást segítő intézményrendszert. A Politikai Bizottság olyan kormányzati politikát támogat, amely a gazdasági lehetőségekből kiindulva minden lehetséges eszközt igénybe vesz a mind teljesebb foglalkoztatásért, a munkába való visszailleszkedés segítéséért, s a munka nélkül maradókról méltányosan gondoskodik. Alapvető politikai érdek, hogy a fiatalok munkába állhassanak, tudásukat, tenni akarásukat a társadalmi-gazdasági magújulás szolgálatúba állithassák — állapította meg a Politikai Bizottság A Politikai Bizottság áttekintett több fontos — a társadalmat es különösen u parttagsagot foglalkoztató — belpolitikai kérdést. Ügy határozott, hogy javasolja a Központi Bizottságnak, e kérdéseket a következő ülésén vitassa meg. A Politikai Bizottság 1988. december 15-re összehívta a Központi Bizottságot. A szaloniki sakkolimpián Aranyérmes a magyar női csapat Valóra vált az, amire a legvérmesebb magyar szurkolók is csak titkon számítottak: a magyar női válogatott aranyérmet szerzett a kedden befejeződött szaloniki sakkolimpián. Ugyanakkor a férfiak az Egyesült Államokkal azonos ponttal a 4—5. helyet osztották, a két csapat között az úgynevezett Buchholz-számitás döntött. Az utolsó fordulót a magvar és a szovjet női' válogatott holtversenyben, 31 — 31 ponttal kezdte, tehát adott volt a keplet: amelyik együttes jobb eredményt ér el, az az olimpiai bajnok Magyarország— Svédország 1,5:0,5 (1) Polgár Zsuzsa—Cramling függj A magyar éltáblás ellen a kiváló svéd sakkozónő — az eddigi 13 fordulóban 12 pontot szerzett — a királyindiai védelmet választotta. A legidősebb Polgár nővér előbb lezárta a vezérszárnyat, majd heves királyszárnyi támadással fölényes állásra tett szert. A svéd jól védekezett, s amikor Polgár Zsuzsa időzavarában gyalogáldozatot hozott, veszni látszott a játszma. De sikerült visszanyerni a gyalogot, s amikor este 9 órakor függőben maradt a parti, már szinte biztos volt a döntetlen. Borisova—Polgár Judit 0:1 Az angol megnyitásban a magyar csapat Benjáminja, a 12 éves Polgár Judit gyorsan felülkerekedett, s négyórai játék után győzött. Így tehát szenzációs mérleggel zárta az olimpiát: 13 játszmából 12,5 pontot gyűjtött! Mádl Ildikó—Bener döntetlen Világosnak csak halvány előnyt sikerült szereznie a megnyitásban, ami a későbbiekben el is tűnt. A 40. lépésben elkerülhetetlenné vált a döntetlen. Ezalatt magvar szempontból jól alakultak a dolgok a szomszéd aszta'ol-n^l, ahol a Szovjetunió Hollandiával mérkőzött. Az éltáblán a világbajnok Csiburdanidze sötéttel csak döntetlenre volt képes a szinte „nevtelen' Harmsen ellen. A másik ket táblán Levityina es Lityinszkaja rosz(Folytatás a 6 oldalon)