Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

5 Köszönés — kis hibával — Jó napot kívánok! — üdvözlöm — fordulok hatra váratlan látogatóm kényszerű köszöntésére. Hisz ki örül manapság, nyakig munkában, ha valaki meg­zavarja. — Hát nem ismer meg? — hallom a kérdést, s egy­úttal őrölni kezd memóriám. Igen. ismerős az arc, az em­ber. valahonnan. De hon­nan is? Aztán fölrémlik va­lami. Talán a köszöntés pi­ciny akcentusától, minimális kiejtési hibájától is su­gallva: hisz mi valóban ta­lálkoztunk. jó másfél éve. Csak éppen akkor „Guten Tag"-ként hangzott a kö­szöntés. és segítségért jött hozzánk, hogy hátha sze­rezhetnénk neki nyomdai fényszedöi kapacitást, mi­velhogy ő NSZK-állampol­garként itt. Magyarországon, amatőr néprajzosként ku­tatja a letűnt korszakok svabjainak életét, régi ma­gyarországi mesterségek his­tóriáját. amiről könyvet szerelne kiadni az NSZK­ban, magánkiadásban. Saját költségén. S úgv hallotta, itt olcsóbb a szedés, a nyom­da. Nosza, segítsünk rajta — mondottuk akkoriban. s minden tőlünk telhetőt el is követtünk érte. De oly bo­nyolult volt az engedélyez­tetési mechanizmus, hogy a szerencsétlen nyomda kénytelen volt lemondani a szabad szedési kapacitásáért járó esetleges márkabevétel­röl. mert Konrád Gerescher — ugyanis így hívják láto­gatómat — érzésem szerint teljes joggal úgy döntött, inkább drágábban, de gyor­sabban és egyszerűbben az NSZK-ban szedeti ki köny­ve szövegét. — Már elnézést — mon­dom. miután derengeni kezd az egykori ismeretség —, nem azt nyilatkozta ön va­laha a Délmagyarországban, hogy addig marad Magyar­országon, amíg nem tanul meg magyarul? Márpedig, ha az akcentus kis hibáját­leszámítjuk — és ki nem hibázik manapság a nyelv­ben? — maga kiválóan be­szél immár magyarul... A választ hadd ne idéz­zem. A lényeg az. hogy a Bácskában született, innen majd negyven éve az NSZK­ba került, később gépész­mérnöki diplomát szerzett Konrád Gereschernek a néprajz lett jó hat éve a szenvedélye. Otthon, már­mint az NSZK-ban is fog­lalkozott ezzel a diszciplíná­val, magánszorgalomból, munkája mellett. Mígnem születési helye és a családi emlékek fel nem keltették érdeklődését a Kárpát-me­dencében élő, és élt svábok múltja iránt. Ezért jött Magyarországra, hisz otthon csak korlátozott anyag állt rendelkezésére a kutatás­hoz, ugyanakkor óriási ér­deklődés. És nem győzte annak idején sem dicsérni a magyar múzeumok, könyv­tárak és levéltárak készsé­ges és sokirányú segítségét, amely révén — a nyomdai kudarcot leszámítva — meg­írhatta és az NSZK-ban megjelentethette első köny­vét a Duna menti svábok életének múltjáról, Daheim (Otthon) címmel És most ismét meglátoga­tott. Mit tagadjam, öröm­mel hallom magyar beszé­dét, holott másfél éve még szinte kizárólag németül ér­tekezhettünk, saját korlá­taimon belül. S mit tagad­jam, örömmel hallom, hogy kötete azóta megérte a má­sodik kiadást is. Sőt, a Dél­magyarország szerkesztősé­gének dedikálva, elém teszi a Daheim II-t, az azóta el­készült második kötetet is. Stuttgartban adták ki, 1987 nyarán. Majd kétszáz vala­ha élő és használatos szak­ma múltjáról gyűjtött össze képekkel illusztrált adato­kat, amely kiadványok egy­ben Dél-Magyarország múlt­jának is figyelemre méltó dokumentumai az NSZK­beli olvasó számára Óhatatlan, hogy további terveiről ne érdeklődjem. Mint mondja, szeretné ki­terjeszteni a kutatást a szerves egységet képező táj­egység határon túli részeire is, de hát ez egyelőre tú­lontúl is nehéz ügynek tű­nik számára. Mert itt vé­gül is mindenhol segítik, így hát itt igyekszik foly­tatni, egy képes album a következő terve, hisz „ott­hon", az NSZK-ban roppant nagy az érdeklődés a valaha innen repatriált családok körében — gyökereik iránt. Magamban csak azt fű­zöm hozzá mindehhez: ad­ja Isten, hogy ez az érdek­lődés tisztes módon kielé­gíttessék! És még rákérde­zek: — De ugye, azt nyilat­kozta nekünk másfél éve, hogy addig marad Magyar­országon, míg meg nem tanul magyarul. És már tud. A válasz, kis akcentushi­bával': — Csak szeretnék igazán tudni. És különben is, egyre inkább itthon ér­zem magam. Találkoztam egy asszonnyal, Molnár Má­riával, aki nagyon sokat se­gített nekem. Aztán közösen vettünk egy tanyát, rend­be hoztuk, s már vendége­ket is fogadtunk benne az NSZK-ból. És nekik is cso­dálatos volt, nemcsak ne­kem. Szeretnék tovább dol­gozni itt. Legalább, amíg a képes album elkészül. Még ha évente négy-öt hónapot otthon is kell töltenem, gé­pészmérnöki munkámmal, hogy megkeressem a mun­kához szükségeseket. Mit is fűzhetnék hozzá? Jó munkát Konrád Gere­scher! És sok sikert! Búcsúzáskor mar ő teszi hozzá, magától: megszerette Szegedet, ahol megszépült a Belváros, érdekesebbek a ki­állítások, jobb az ellátás, mint régebben. Ami nem tetszik neki: sokan ron­gálják a fákat, padokat, nem öntözik, nem gondozzák a ház körül a növényeket. Sajnos, ez csak az ő szá­mára furcsa. Sz. I. Búcsúzás ff Ili film uj nini Színes szovjet film, ír­ta: Raszputyin kisregénye nyomán Larisza Scpityko, Rudolf Tyurin és Germán Klimov. Fényképezte: Alekszej Rogyionov, Jurij Szhirtladze és Szergej Ta­raszkin. Zene: Vjacseszlav ArkVomov és Alfréd Snit­ke. Rendezte: Elem Kli­mov. Főbb szereplők: Szte­fanyija Sztanyuta. I,ev Durov. Alekszej Petrenko és Eeonyid Krjuk. Panteista siratóének — tragikus foglalatban. Klimov egy Matyóra nevű falu pusztulásának történetét ugy meséli el, hogy a sze­mélyes tragédiák mögött egy zord, de átalakulásra váró társadalom ellentmon­dásai sejthetők. A falu ha­lálra van ítélve, mert egy epülö, hatalmas víztároló területén fekszik. A sziget lakói tudják, hogy el kell távozniuk, de képtelenek beletörődni a változtatha­tallanba. A tanácselnök nagyhatalmú úrként «sz-t parancsokat, ö a távoli, ért­hetetlen akarat megtestesí­tője Vele szemben a falu népe, többnyire öregek és gyerekek. A dramaturgia gondoskodik a két ellentétes szándék között őrlődő hős­ről, a brigádvezetöről, aki leszi ugyan a dolgát, de te­hetetlen dühvel keresi azo­kat a bűnösöket, akik idáig juttatták szülőfaluját. Búnosök — természetesen — nincsenek. Csak a temető keresztjei tűnnek el, csupán a műemlék faházak vetnek lobot, csak az öregek arcán keményednek és mélyednek a barázdák. A tanácselnök rögtönzött példabeszédben arról szónokol, hogy az em­bernek elol van a szeme, hogy előre nézzen A hall­gatóság hallgatása azonban fölér egy bölcs válasszal: emlékek nélkül semmit sem ér az ember. ; „Nem létezhet tiltott té­ma. A jelek szerint a politi­kai moralizálásnak semmi köze sincs a művészi alko­tásokhoz" — mondotta rtem­reg Klimov. Ez az engedmé­nyeket és feltételes módot nem ismerő magatartás, gondolkodás erősen érezteti jelenlétét a Búcsúzás kép­sorain, ám valamiféle tehe­tetlenség is érződik. Itt el­sősorban arra gondolok, hogy a szovjet tömegfilmek­ben hagyományosan fölbuk­kanó és a művészfilmekben is kitörölhetetlénül föl-föl­tünő didaktikusság nehezé­kei ennek a műnek a szár­nyalását is erősen nehezí­tik. S ha már nehezékekről esett szó: miként a szovjet társadalmi, politikai élet, úgy a kultúra, a filmmű­vészet is megszabadult jó néhány tehertől. Ennek a fólszabadultságnak köszön­hető. hogy a dobozbol élő­került — több más film mellett — a Búcsúzás is. Klimov nagyon mélyről ke­rült az élre, a Szovjet Film­művészek Szövetsége veze­tői posztjára. Saját szavai szerint ma az a legnagyobb gondja, hogyyn lehet elke­rülni a „nézők ízlése általi korrumpálódást"? A néha megrendítő, olykor megtisz­tító erejű, ám a mondandót éppen a hagyományos film­eszközökkel korlátozó mű minden bizonnyal garancia árra, hogy Klimov új. nagy lilmek fele lepjen ' tovább. Ezt a megállapítást talán a film utolsó képsora hitele­siti leginkább a falut rövi­desen elsodorja az ár, s a szigeten maradt öregeket kutatni indult hajó eltéved 'az őszi ködben. A brigádve­zető üvöltését csak látjuk a hajóablak üvegén át. Ma­tyura, a falu neve lerövi­dül: maty, édesanya Jesz belőle, hisz a férfj idős any­ja is az önkéntes halált, az ősökkel való sorsközösséget választja. Végül ez a maty tovább szegényedik, egyre gyermekibbé szelídül, mama lesz belőle. Kétségbeesett, torz és néma kiáltás. Ösi. mint a film fájdalma. Dlusztus Imre A drogambulancia első hónapjai Ez év elején a narkomán fiatalok megsegítésére ala­kult Szegeden a drogmegelőzési program társadalmi ta­nácsadó testülete, amit márciusban követett az úgyneve­zett drogambulancia létrehozása. Az indulás óta végzett munkáról, a közeli jövő terveiről, illetve az ambulancia tevékenységét nehezítő gondokról számolt be a közelmúlt­ban a testületnek Farkasinszky Teréz, az ifjúsági ideg­gondozó főorvosa. Tájékoztatójából megtud­tuk, hogy a drogambulancia két főállású és négy rész­munkaidőben dolgozó szak­embere három hónapos kép­zésen vett részt, amit még egyhetes budapesti tovább­képző tanfolyam követett. Jóllehet a dorgambulancia majdan végleges helye. a Fésű utcai épület még átala­kítás alatt áll, a pszichiáte­rek, pszichológusok alkotta „csapat" már július elseje óta fogadja a narkomániá­ban szenvedő betegeket (pil­lanatnyilag a JATE volt kol­légiumában). A felvilágositó, illetve megelőzést szolgáló akcióik közül kiemelkedik az a tár­sadalmi fórum, amelynek előadója volt Marék Kotans­ki, aki hazájában, Lengyel­országban — követésre mél­tó módszerével — jelentős eredményeket ért már el a narkomán fiatalok gyógyítá­sában. A drogambulancia munka­társai a szegedi pszicholó­giai és művészeti napokon a Dugonics téren felállított drogsátorban három napon át folytatták felvilágosító munkájukat. Itt gyűjtötték a „Tiszta szívvel" mozgalom­hoz csatlakozni kívánók alá­írásait is. Az ötszázhetven név közül 374 pontos címmel került a kifüggesztett tobor­zpplakátra. Az ifjúsági napok országos hírűvé lett .drogos akciója": a Tisza-parti élőlánc. Egyes becslések szerint kétezren, mások megfigyelései szerint közel négyezren nyújtották egymásnak kezet, kifejezvén együvétartozásukat a narko­mánia elleni küzdelemben. Tény, hogy a hétköznapok keserves gyógyitómunkája mellett szükség van a látvá­nyos megmozdulásokra is. Elsősorban azért, hogy a narkomániában szenvedők, illetve a drogokat még „csak" kipróbálok figyelmét felhívják a szenvedélybeteg­ségtől való menekülés lehe­tőségére. De szükség van a társadalmi támogatásra megnyerése okán is a figye­lemfelhívó akciókra. S, hogy nem hiába történtek e né­hány hónap leforgása alatt a drogambulancia cselekvésre késztető eseményei, mutatja a közel 100 ezer forint, amit a különböző intézmények, valamint a KISZ KB helye­zett el a drogambulancia OTP-számláján. A Taurus Gumigyár, a makói adven­tisták pedig az ambulancia lengyelországi tanulmányút­ját — amelyen narkomán fiatalok is részt vettek — tá­mogatták. A postaigazgató­ság pedig azonnal biztosítot­ta az ambulancia munkájá­hoz nélkülözhetetlen tele­fonvonalat, az 54-773-as szá­mot, ami hétfőn és csütörtö­kön él. Csakhogy, amíg sokak a maguk lehetőségeivel pró­bálják támogatni az egyelőre kísérleti jelleggel működő szegedi — Csongrád megyei drogambulancia munkáját, addig akadnak, akik nehezí­tik az egyébként is hihetet­len nagy feladatra vállalko­zó gyógyítók tevékenységét. A Fésű utcai — véglegesnek szánt — épület felújításának határideje immáron harma­dik halasztását éli, ami azt jelenti, hogy még az év vé­gére sem lesz beköltözhető állapotban. Az ambulancia megfosztatott a betegek és orvosaik számára nélkülöz­hetetlen crossbar telefonvo­naltól, nem a posta hibájá­ból. Hiányzik a narkomán fiatalok társadalomba való visszailleszkedését segítő úgynevezett reszocializációs intézet, s ami a legfőbb, a betegek elhelyezésére sincs hely. A drogambulancia vezető­je, Grezsa Ferenc és mun­katársai olyan öt részből ál­ló írásos felvilágosító anya­got állítottak össze, amely szülők, pedagógusok, aktív kábítószer-fogyasztók s a drogokat még „csak' kipró­bálok számára készült. É szóróanyag pillanatnyilag azért jelent gondot az ambu­lancia munkatársainak, mert valószínűleg pénzért kell ad­niuk, jóllehet az egészség­ügyi tájékoztatót szivük sze­rint ingyen osztogatnák, csakhát szűkös anyagi lehe­tőségeik ezt nem engedik. A társadalmi tanácsadó testü­let tagjai közül többen ígér­ték, hogy segítenek anyagi­lag e nehézségen, és a szóró­lapok ingyen jutnak el a be­tegekhez, illetve a kábítószer veszélyét elkerülni, megelőz­ni kívánókhoz. A tanácskozás tapasztala­tai szerint úgy tűnik e kísér­leti narkomán gyógyító in­tézet — pontosabban ambu­lancia — elsősorban anyagi — de egyéb, a gyógyítástól igen távol álló — gondjai egyelőre sok-sok energiát vonnak el a kábítószeres fia­talok megmentésére hivatott szakemberektől. Ügy hiszem a támogatásra, anyagi és er­kölcsi segítségre hivatott szervek mellett mindannyi­unknak a saját lehetőségeink szerint támogatnunk kell a narkomán betegek — akik elsősorban fiatalok — men­tésének ügyét. K. K. Munkaügyi megbeszélés Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatalban szerdán or­szágos értekezletet tartottak, ahol a megyei, fővárosi és városi tanácsok munkaügyi osztályainak vezetőit tájé­koztatták a bér- és kereset­szabályozás, a bértarifa­rendszer és a vezetői érde­keltség jövő évi várható változásairól, továbbá a sze­mélyi jövedelemadó miatti bérbruttósitás gyakorlati megvalósításáról. Kitértek a későbbiekben bevezetésre kerülő bérreform egyes kér­déseire is. Világhírű művészek, gazdag prOgrQm ~ Á szovjet kultúra napjain | Megkülönböztetett érdeklő­dés előzi meg az idei —ok­tóber 7. és november 5. kö­zött az ötodi alkalommal megrendezendő — szovjet kultúra napjait. A program­sorozat egybefonódik az ok­tóberi forradalonf 70. évfor­dulójával. A várakozás azért is érthető — s ezt tegnap, szerdán Budapesten, a Fé­A kisgazdaságok helyzetéről Tanácstagi vélemények Ül lés nagyközség közös ta­nácsa tegnap, szerdán a Dé­ryné Művelődési Házban tar­totta ülését. A testület előtt a lejárt határidejű határoza­tok végrehajtásáról számolt be Kovács Tünde, a tanács­elnök általános helyettese, majd megvitatták a művelő­dési és szociális bizottság te­vékenységéről szóló beszá­molót. Ezután tájékoztató hangzott el a lakosság adóz­tatásáról, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok hely­zetéről. Üllésen és Forráskúton szinte minden család foglal­kozik növénytermesztéssel és állattenyésztéssel. A családi gazdaságokat támogatja a Fonáskúli Huladus Tsz, az Üllés és Vidéke Afész, a ta­karékszövetkezet és a szak­igazgatási szerv •ni.1.1 rtiOitaia« ««liVMrtw'n/dlHéthflitai A Haladás Termelőszövet­kezet többek között takar­manyt biztosit a kisegítő gazdaságoknak, amit térítés­mentesen házhoz szállít, a vágóállatokat is díjmentesen fuvarozza a felvásárló he­lyekre, de biztosit területet a tarlóburgonya termelésé­hez is. A növénytermesztés­ben a talajmunkákat elvég­zik, segítenek a vetésben, palántázásban és a növény­védelemben a szövetkezet szakemberei. Az áfész keretében mé­hész-, kisállat- és sertéste­nyésztő szakcsoport műkö­dik. A takarékszövetkezet természetesen mezőgazdasági kölcsönökkel támogatja a gazdaságukat. A tanácsülés előterjeszté­sekkel és interpellációkkal ért véget szek Müvészklubban tartott lesz, a moszkvai Nagy Szín­sajtótájékoztatón Rátkai Fe- haz, a Bulsoj világhírű renc művelődési miniszter- együttese a Borisz Godunov helyettes is kiemelte —, cimü Muszorgszkij-operát mert a gazdag eseménysora- mutatja be. Most először zat feltehetően ízelítőt ad vendégszerepel hazánkban a majd a szovjet művészeti moszkvai Kis Szinház is, Bu­élet új tendenciáiról. dapesten, illetve Győrben A rendezvények az egész hat előadást tartának. A ze­országra kiterjednek. Szege- nei élet világhírű reprezen­den is érdekes, különleges tánsai közül hazánkba érke­zenei és színházi élményekre zik Rozsgyesztvenszkij, aki számíthatunk. A Tisza Szál- az MRT Szimfonikus Zene­lóban, Jesz október 19-én a karát vezényli majd, Jurij szovjet versenygyőztes mű- Szimonov pedig az AHZ-val vészek, hangszeres szólisták koncertezik. A kitűnő hang­és énekesek koncertje, 26-án szeres szólisták egész sora Vlagyimir Ponykin vezényel lép fel szerte az országban, a nagyszínházban. A fiatal A képzőművészeti nóvum­karmester Gennagyij Rozs- nak az a kiállítás ígérkezik, gyesztvenszkij tanítványa, amelyet Művészet és forra­Londonban nemzetközi kar- dalom címmel a Képcsar­mesterversenyt nyert, jelen- nokban rendeznek, s amely leg a voronyezsi filharmónia az 1910—32. kozott keletke­vezető karmestere. Október zett müveket mutatja be — 27-én a Szovjetunió egyik először Magyarorszagon. A legrégibb együttese, a Boro- monstre tárlat az orosz­gyin Vonósnégyes lép fel a szovjet képzőművészet e leg­Tiszában, Borogyin, Soszta- izgalmasabb korszakáról kovics és Schubert vonósné- mintegy 700 mű révén ad gyesekkel. A napok eserrié- átfogó képet. Csak néhány nyei közé illeszkedik a Sze- név a majdnem 250-es alko­gedi Nemzeti Szinház vállal-, tói listáról: Tatlin, Rodcsen­kozása, Borogyin Igor her- ko, Malevics, Majakovszkij, cegének bemutatója; a ren- Chagall, Kandinszkij ... dezö szovjet vendégművész: November 2. és 7. között Vagyim Milkov. Október 30- rendezik meg a szovjet fil­án Szegeden is fellép az 50 mek fesztiválját jórészt új, esztendős Mojszejev Együt- illetve mostanában elővett tes; a világhírű táncosok ré- régi filmekkel, grúz filmhét­gebbi, nagv sikerű számai- tel. Könyvek, hanglemezek kat, valamint az F.j a kopár között válogathatunk, ira­hegyen cimü Mojszejev-egy- dalmi estek, tudományos felvonásost mutatják be. rendezvények, könnyűzenei A napok megnyitó dísz- koncertek bővítik a választé­elöadása az Operaházban kot S. E. Óm t .un. iitrT <«H'llltVl ittr'RMir far» i . •

Next

/
Oldalképek
Tartalom