Délmagyarország, 1987. augusztus (77. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

7 Csütörtök, 1987. augusztus 20. magazin | [DM A GYORSÍTÁS FELTÉTELRENDSZERE Miért van szükség bérreformra? A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról rámutat a bérreform szükségességének lényegére, amikor kimondja: „Az adó- és árreform mellett olyan, bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését. Első lépésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasznosságát." Az egész gazdaságot érinti A bérreform szükségességét nem valószínű, hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a széles körű bérlemaradásokban, az alacsony átlagkeresetben keresendők. Bérezési viszonyainkban, bérgazdálkodási gyakorlatunkban, bérpolitikai törekvéseink megvalósításában igen gyakran találkozunk megoldásra váró problémákkal, feszültségekkel. Elsőként kell megemlíteni, hogy a munkaviszonyból, szövetkezeti tagsági viszonyból származó munkajövedelmek színvonala viszonylag alacsony a más forrásokból, például a főmunkaidőn kívüli tevékenységből, kisvállalkozásból eredő jövedelmekhez képest. Az elmúlt tíz év alatt a dolgozók számottevő részét megélhetési gondok is sújtották a bérek reálértékének csökkenése miatt. A létfenntartási költségek növekedésénél lassúbb ütemű béremelkedés elsősorban azoknak okozott és okoz ma is gondot, akiknek nincs lehetőségük jövedelmük kiegészítésére. Ez az első jelentős feszültségforrás. A második az ösztönzés és elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy a bérnek, illetve tágabb értelemben a munkajövedelemnek nagy szerepe van a gazdaságpolitikai célok realizálásában. A megfelelő bérpolitika és bérgazdálkodás egyrészt ösztönző erőt hoz létre a teljesítmények javítására, másrészt a bérek, a munkajövedelmek képződése során olyan elosztási, illetve kereseti arányrendszer hozható létre, amely segíti jövedelem-, illetve életszínvonalpolitikai céljaink elérését. E követelménynek sem tudott maradéktalanul eleget tenni a bérpolitikai, a bérezési gyakorlat. Tehát a társadalmigazdasági reformfolyamat lényeges változásokat igényel a bérpolitikai, bérrendszeri elemekben is. De felvethető a kérdés: elégséges-e önmagában a bérezési gyakorlat változása? A válasz: nem. A jelenlegi bér-, illetve munkajövedelmi folyamatokban igen sok feszültség, ellentmondás halmozódott fel, ami sürgeti az orvoslást. Az ellentmondások jelentős részét viszont a gazdaság egészének kiegyensúlyozatlansága hozza1 létre, ezért a feszültségek enyhítése, megszüntetése nemcsak bérpolitikai, bérrendszeri változtatásokat igényel, hanem az egész gazdaságot átfogóan érintő reformfolyamat következetes végigvitelét. Elosztás, ösztönzés, érdekegyeztetés Mit értünk konkrétan bérreform alatt? A munkajövedelmek — ezen belül a bérek — képződéiénéi továbbra is elsődleges alapelv a munka szerinti elosztás, a teljesítmények szerinti jövedelemkeletkezés. A különböző munkajövedelem-szerzési szférákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvállalkozás stb.) viszont szükséges, hogy azonos teljesitménnyel azonos jövedelmek legyenek elérhetők. Ettől eltérő jövedelemtöbbletet kizárólag a valóságos vállalkozói magatartás (kockázatvállalás stb.) adhat. Továbbra is alapkövetelmény, hogy a keresetek, munkajövedelmek ösztönző szerepet töltsenek be. Az utóbbi évek fokozatosan eltorzuló felfogására, illetve gyakorlatára tekintettel azonban fel kell lépni az olyan nézetekkel szemben, amelyek lényege, hogy az öszA

z 1988. évi ár- és adóreform előkészületei során sokszor elhangzott a bérreform szükségességét sürgető vélemény. többnyire abban az összefüggésben, hogy javítaná az ösztönzés feltételeit, segítené a személyi jövedelemadó befogadását. -E vélemények — kimondatlanul — azt sugallják, hogy a bérreform gyors végrehajtása nyomán növekednének a reálbérek, javulnának a kereseti arányok, nagyobb mozgástere volna a vállalati bérpolitikának. kedvezőbb megítélést kapna a lakosság körében a tervezett adóreform is, ha párosulna egy bérreformmal. tönzés azonos a többletbér juttatásával. Az ösztönzés — minden szinten — mindenekelőtt világosan megfogalmazott, szigorúan érvényesített és ellenőrzött teljesítménykövetelményt jelent annak kilátásba helyezésével, hogy a kívánt teljesítmény létrejötte esetén (és csak akkor) meghatározott bérmennyiség jár. Az ország gazdaságában — társadalmában —,az egyik legsúlyosabb feszültségkeltő tényező a reálbérszint kedvezőtlen alakulása több éves távon. A reálbérek (reálmunkajövedelmek) emelése a társadalmi-gazdasági előrelépés fontos feltétele. Ugyanakkor az ehhez szükséges anyagi alapok csak fokozatosan teremthetők meg. Biztosítani kell, hogy a gazdaság egészének megújítására elsősorban hivatott szocialista szektor — illetve e szektor dinamikusan fejlődő területeinek — kereseti pozíciója javuljon. A kereseti, munkajövedelmi arányok gazdasági-társadalmi-politikai szempontból kiemelkedő fontosságúak, ma nem fejezik ki megfelelően a végzett munka társadalmi hasznosságát. A szocialista szektoron belül elsősorban a munkaköri kereseti arányokat keli javítani, az indokolt kereseti szinttől nagymértékben elmarad az érdemi, alkotó munkát végző, illetve általában a diplomás szakemberek (mérnökök, orvosok, közgazdászok, pedagógusok stb.) keresete. Hasonlóan nem kapják meg a kívánatos kereseti többletet a magasfokú kvalifikáltsággal és a nehéz munkakörülmények között tevékenykedő fizikai dolgozók. Nem javul érdemben a közép- és alsó szintű vezetők, termelésirányítók kereseti pozíciója. Az arányok várható javulása szempontjából kedvező viszont a magasabb vezető állású dolgozók elmúlt évekbeli gyorsabb keresetnövekedése. Olyan feltételeket kell mielőbb teremteni (például vagyonérdekeltség, kemény gazdálkodási körülmények, piaci verseny stb.), amelyek mellett a bérgazdálkodás kereteit a vállalat saját hatáskörben, hatékonysági megfontolások alapján döntheti el. A döntési jogkörök megosztásának változtatásával kapcsolatosan valamennyi szinten fokozni kell a bérdöntések demokratizmusát./Ki kell alakítani az általános tájékozottságra épülő, szervezetében szabályozott, intézményesített érdekegyeztetés mechanizmusát. A bérpolitikai célok megvalósítása változtatást követel az eszközrendszerben is. A bér-, illetve keresetszabályozási rendszer szerepét a gazdasági környezet egészének, az érdemi érdekegyeztetésnek kell átvenni. Ez azt jelenti, hogy a bérnek, mint költségnek a megkülönböztetett szerepe megszűnik és azáltal a központi, óhatatlanul bonyolult, bürokratikus szabályozás szerepét valós érdekek és azok hordozói (munkaadók, munkavállalók, szakszervezet, kormány stb.) veszik át. Idokoltak a változások a vezetők érdekeltségében, az alapbérbesorolási és tarifarendszerben, és nem utolsósorban a vállalati bérrendszerben (pótlékok, jutalmazás stb.). Fokozatos megvalósítás Mikor kerülhet sor a bérreformra? A bérreform a gyakorlatban nem függetleníthető a gazdaság helyzetétől, az általános reformfolyamat aktuális állomásaitól, ennek megfelelően nem lehet egyetlen év eredménye. A bérreform fokozatos — a reformfolyamat egészébe illeszkedő — megvalósításakor bizonyos korlátozó tényezőkkel kell számolni. így a bérreform, a bérrendszer átalakítása önmagában csak átmeneti vagy látszólagos hatásokat tud kiváltani. Amennyiben a gazdaság egésze nem a kívánt irányban hat, s ennek nyomán a gazdaság objektív viszonyai nem közelednek az egyensúlyi viszonyokhoz, a bér- és munkajövedelmi folyamatok elsősorban ezek negatív következményeit fogják tükrözni, nem pedig a bérrendszer módosításának valóságos céljait. Tehát nagyfokú a kölcsönösség és egymásrautaltság. ' A másik fontos dolog, hogy a bérreformot indokolttá tevő feszültségek nagy része csak fokozatosan szüntethető meg. Belátható, néhány éven belül még nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely lehetővé tenné a reálbérek jelentős emelését. á kereseti feszültségek felszámolását. Csökkenő reálbérek mellett a béritcsoportositások érdemleges lehetősége is nagyon korlátozott mind a szocialista szektoron belül, mind a szocialista szektor javára a második gazdaság jövedelméből. A vállalatok igazi vállalkozássá alakítása indokolttá tenné, hogy felhasználható béreszközeik meghatározásában a mainál sokkal nagyobb szabadságot élvezzenek. A közeljövőben például 1988-ban ez még nem oldható meg, mivel a gazdaság egyensúlyi helyzetét súlyosan rontó keresetkiáramlással járna. 1988-ban még csak a bérreformhoz szükséges előkészítő, lépéseket lehet megtenni. Mindez nem teszi kétségessé azt az irányt, amely felé haladva a bérpolitikai napi gyakorlat a mainál jobban találkozik az egyes emberek igazságérzetével, számol a megélhetési költségeinek átalakulásával, de mindenekelőtt elősegíti a hasznos, jól végzett munka, — a teljesitménnyel arányos — anyagi elismerését. HALMOS CSABA államtitkár, az ÁBMH elnöke REICH KAROLY RAJZA GARAI GÁBOR Honalapítók István király lovas-szobra alatt. a föld mélyén, a várfalak tövében ősi katona-csontok nyugszanak: karok, s lábak mészváza, koponyák, és kéz- és láb-fejek izekre hullott csonkjai: és rozsdás ember-patkók: a talpasoknak, — kik az utak kövén lóhalálban kocogtak kellett a bocskoron ily vasat hordani. . így hát a szobor méltó helyen áll. Mert még a végitélet harsonái sem terelhetnék össze a király hamvait úgy, hogy ráismerne bárki; íme a honalapító — ö az. kétséatelen. De a bocskorosok csonthalma: bizonyosság Általuk élt és rajtuk állt az ország, s holtukat túlélte a türelem, hogy megtartja majd, aki alapozta a hazát — házat rakván a romokra Fent a jelkép megrendülhet: lehet kiválasztott tehetség, hősiesség szobra, bölcs szigor s változó szerep emlékmüve — istenült őrület — de lent, kik az eszménynek testet adtak, testből csonttá lettek és fennmaradtak utódaikban: kik a lényeget őrzik, a megtartó titkok tudói, az örökös kezdetek folytatói, a hon folyton újjá-alapitái: rendületlenek a névtelenek. A Balaton melletti strandon sokan voltak, bár nem volt hét végi csúcsforgalom. Az idö kedvezett a pihenni vágyóknak, a nap ragyogóan sütött, s mint a napraforgók, a napimádók élvezettel itták melegét, barnító sugarait. Fel-felharsant a mondat: „Itt a finom, meleg lángos!" Egy másik árus csengő hangja a főtt kukoricára hívta fel a figyelmet. Az egyik srác elkiáltotta magát: — Hahó! Fiúk, ott is van egy toplesses! Karját fellendítette, a a szokatlan, különleges dolgot felfedezve élénken mutogatott előre: — Ezt is megmutatom apának! A többi gyerek is odapillantott, de mint akik illetlenséget látnak, a többség elkapta tekintetét. Nem mintha nem érdekelte volna őket mindez, de azért mégis. Az egyik bátortalanul szólt. — Ugyan! Nem is szép! — s fejét gyorsan elfordítva a vizre nézett, a következő pillanatokban már önfeledten dobálta a vízben a labdát, majd talpait az ég felé mutatva kézen állt. A gyerekek beszéde a felnőttek figyelmét sem kerülte el, s Topless mindenki a jelzett irányba fordult. Volt, aki azonnal véleményt nyilvánított. — Fogadsz velem, hogy német? A nők többsége szerint egyáltalán nem volt szép a beszéd tárgya, a férfiak még mérlegelték a látottakat A társ nélküliek bátran meredtek előre a jelzett irányba, a hölgy társaságban lévők sejtelmesen tettek észrevételt' — Te szebb vagy! — mondta az egyik a mellette napozónak — Hát tudod! — s kettőt nyelve így folytatta. — Miért vetkőzik le az ilyen? — s magában merte csak tovább gondolni ilyen formán . csak félig? Egy sörtől izzadó, ragyás arcú ember nagyot csettintett Egy kisfiú anyukája karját rángatta: — Anyu! A néni otthon felejtette a fürdőruháját? A forgalom szemlátomást megnőtt arra, amerre a toplesses napozott. A férfiak nyomban sétáltak arrafelé, s volt akinek azonnal kukoricát kellett venni, mert az árua háromkerekűje „véletlenül"' épp a közelben állt. Percek múlva többen tolongtak körülötte, s 5 húzta az időt, lassan emelte ki a kukoricát, hátha a látvány még több embert vonz oda. Egy asszony igy szólt: — Bár csak annyi százasom lenne, ahányan megnézik ma ezt a nőt! A toplesses láthatóan nem zavartatta magát, felült, olajos bőre megcsillant a fényben, majd a pillantások kereszttüzében elindult a móló felé Lábával megnézte, elég hűvös-e a víz, majd lassan ereszkedett le a lépcsőn, c kis idő múlva a hullámok eltakarták testét, csak feje emelkedett ki a vízből. így ügyet sem vetettek rá. beolvadt a többiek közé, s a parton ülők gondolatai is már másfelé kalandoztak. Csak egy ember tűnődött el — Vajon mi késztethet valakit arra, hogy megjegyzéseket, vizslató pillantásokat eltűrve közszemlére állítsa magát? Miért nem toplesseaek közt napozik? Ott bizto6 nem szólná meg senki' Végül a napimádat, s a mindenhol barnulni vágyás gyenge érve mellett hasra fordult, s lest«, mikor jön ki a hableány Elvégre ennyi ingyen kínált látványosság minden férfinak kijár. KOKEK MAKIA