Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-09 / 57. szám

8 Ilctfő, 1987. március 9. DM Röviden 11. HET Március 9-étől március 1S-éig Ügy tűnik, az idén alaposan „rázi a Gergő a szakál­lát". Legalábbis, a meteorológiai előrejelzésekből tovább­ra is szokatlanul hideget lehet kiolvasni. Ítéletidő volt az 1879-es esztendő, Gergely-napra virradó éjszakáján is, amikor a petresi gáton átlépett a nagyvíz. Rókus felől el­öntötte a várost. Megkondult a városháza öreg harangja, hirdetve a pusztulást. Száznyolc esztendeje ennek. A Ger­gelyeknél mindenesetre szerencsésebbek a Krisztiánok, ők ugyanis, pénteken, 13-án ülhetik névnapjukat. Minden­esetre, a néphit szerint, ilyenkor nem jó semmilyen új munkába kezdeni, se adni-venni, de legfőképpen háza­sodni. Éhgyomorra tüsszenteni, szintén nagy veszedelem. Ügy tűnik, a babonák Musaveni, ugandai qlnököt egyál­talán nem zavarják, ő ugyanis pénteken indul tárgyalni Egyiptomba. Moszkvában óriási várakozás előzi meg a szovjet új­ságírószövetség szombaton kezdődő kongresszusát. A kül­földi hírügynökségek előrejelzései szerint, a fagyos már­cius különben sem vette el a diplomaták kedvét a világ­politikai jelentőségű utazásoktól. Idehaza a Franciskák, az Ildikók, a Szilárdok, a Ma­tildok is névnapjukat ülik még ezen a héten. Hasonlóan jó hír, hogy a legtöbb vállalatnál ezekben a napokban fizetik ki a nyereségrészesedéseket. Vasárnap pedig az 1848-as forradalom és szabadság­harc hőseire emlékezünk országszerte. Indiában a Bóbita Egy nagy és mélységesen igaz szempontból teljesen mindegy, mi­féle társadalomban élünk, vagy merrefelé haladunk: a menyasz­szonnyal mindig jár egy anyós is. Ennek érzelmi háttere már mindjárt Mert az elsőnél még csak annyi a férfiember panasza, hogy a több­nejűség nem is olyan buta dolog, de a másodiknak a felénél már azt is mellégondolja: istenem, hát az meg, ugyanannyi anyós is egyszer­re! így aztán, a harmadik, negye­dik, meg a többi fröccsöt azért kor­tyintja csak, mert semmi baj nem lenne tulajdonképpen, ha az anyós nem tüzelné, sarkantyúzná mindig az asszonyt... És akkor, Bergengóci széles moz­dulattal ellentmond. Nem átallja kijelenteni egy egész kocsmaközön­ség előtt, hogy márpedig ebben sem lehet általánosítani, minthogy teszi azt: az ő anyósa igenis!... — s en­nélfogva nem árulhat egy gyéké­nyen a különben tiszteletre méltó kompániával. — Halljuk hát, milyen csoda a te anyósod! — Nevelés, szoktatás dolga ez kö­zönségesen! — teszi hozzá határta­lan nagyképűséggel, s már nyúlna az újabb pohárért, de ilyen felizzott hangulatban erről szó sem lehet. Anyósdicsérő — Mondjad csak, mondjad! — Jó, jó... Az úgy esett, hogy sehogysem tudtam még egy vacak garzont sem szerezni, s minthogy már igen-igen reszelt az avas Ter­csiért, hát megesküdtünk, és beké­redzkedtünk a szülői házba. Közös háztartás, de legalább külön szoba. No, és azt mondja harmadikán az anyósom, amikor leteszem a fizetést a konyhaasztalra, hogy: hát a cé­dula, édes fiam!'.' Még csak nem is vakkantottam rá. Hanem egy hó­nap múltán, a következő fizetésna­pon letettem neki a cédulát. Nézte, nézte, majd céklapirosan rákérde­zett: és a pénz, kedves fiam?! No, kedves mama, akkor most egy élet­re tessék eldönteni, hogy a pénz kell, vagy a cédula! A kedves mama természetesen bölcsen döntött. Bergengóci meg itt sütkérezik a siker napjánál. Mint aki éppen most doktorált pedagó­giából. Persze, igaz ami igaz, Bergengóci anyósa művelt, intelligens asszony. Nemcsak a pénzhez ért, elmehetne ő akár népi ülnöknek, vagy bírónak is. De ezt már csak a hatodik fröccs után tudjuk meg. — Szigorú amúgy, istenemre mondom, de Igazságos is. Nem le­het mondani, hogy elfogult lenne a lányával. Követel. Egyformán köve­tel. Elkezdett leckéztetni a múltkor: Tónikám, mi igazán meg vagyunk magával elégedve, de valami sutto­gás támadt maga körül! — fohász­kodott nekisóhajtozva, ahogy mon­dom: „Tónikám, maga", mert nincs tegezés! — Azt beszélik, hogy maga újabban feltűnő figyelmet tanúsít a Kórászné iránt, no! De legyünk tisztában egymással, Tónikám, ha maga megcsalná az én Tercsikémet, hát kimondom, ahogyan a szivem­ben termett: én magát, nem is ma­gát, önt, közönségesen megölöm! A dolog nem esett meg, mert Tó­ni tovább mesélte. — Pletykák, kedves mama, hazug oletykák! De ha már itt tartunk, tessék nekem válaszolni: és ha tör­ténetesen Tercsi tenné meg azt. akár Kórásszal, vagy akárkivel? Akkor mit tenne a kedves mama? Bölcs asszony, bölcsen válaszolt: Hát természetesen nagyon össze­szidnám! No, még egy pohárral, sietősen, aztán, sipirc haza. Nehogy szegény Bergengóci gyanúba keveredjen megint Kórásznéval. Kell manapság a jó számítógép-technikus, meg a ió pedagógus, akár egy falat foszlós ' kenyér. Sz. S. I. Kéthetes indiai vendégsze­replésre utazott vasárnap a Pécsi Bóbita Bábszínház. In­dia fővárosában, Delhiben nemzetközi bábművészeti fesztivált rendeznek március 10. és 14-e között, hazánkat a Bóbita képviseli. A pécsi együttest — a két ország kö­zötti kulturális csere kereté­ben — a bábművészek nem­zetközi szövetségének (UNI­MA) indiai szervezete hívta meg és a Soros-Alapítvány adott támogatást a találko­zón való részvételhez. A társulat — Kós Lajos Jászai-díjas művész vezeté­sével — egyórás műsort ál­lított össze a fesztiválra és a további fellépésekre. A pé­csi bábszínház meghívást kapott több más indiai vá­rosba is. A termésiet a döntőbíró A februári tavaszt idéző napos időben igen hamar el­tűnt a növényeket védő hó­takaró. S ez bizony hiány­zott az ezt követő erős hi­degben, a januárra emlékez­tető márciusi fagyok idején. Az őszi gabonák igencsak megsínylették ezt a változé­kony időjárást. A nagy kü­lönbségek már az ősszel ki­alakultak. A szerencsésebb csapadékeloszlású helyeken szépen kizöldült a határ, míg másutt a hó alatt indult csak a csírázás, s az épp kibújt növények kevésbé bírják a mostani megpróbáltatásokat. Egy részük biztosan kifa­gyott, a károsodás mértékét azonban csak az igazi tavasz mutatja majd meg. Ahol szükség lesz az újra­vetésre, csak annyi a biztató, hogy van elegendő tavaszi­árpa- és kukorica-vetőmag a jó minőségű fajtákból, hib­ridekből. A hosszabbra nyúlt téli pihenő idején jól halad a fejtrágyázás, országosan a terület egyharmadán kész ez a munka. A másik teendő, a metszés, amely hamarosan a félidőhöz érkezik. A korai kezdés itt kényszerűség, hisz a jó idő beálltával nem le­het egy-két hét alatt végez ni a hatalmas nagyüzemi táblákon. A kisparcellákon jobban meg lehet várni az optimális időszakot. A többszöri fagyhullám a szőlő- és gyümölcstermés ki­látásait is alaposan leron totta. A mikroszkópos rügy­vizsgálatok komoly károso­dásokat mutatnak. Az egyes fajták regenerálódó képessé­ge igen eltérő, így a valós helyzetet itt is csak a tavasz tudja megmutatni. A mérsé­kelten optimista és a pesszi­mista szakembereknek egy­aránt igazuk lehet, s a döntő­bíró nem más, mint a termé­szet. Marad a hideg idő Várható időjárás az ország területén ma estig: Változóan felhős lesz az ég, jelentékte­len hózápor, hószállingózás elszórtan továbbra is várha­tó. Az északkeleti szél nap­pal gyakran megélénkül. A legalacsonyabb reggeli hő­mérséklet általában —8 és —13 fok között — néhány derült helyen —15 fok körül — a legmagasabb nappali hőmérséklet —2 és —7 fok között várható. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság és a Ma­gyar Tudományos Akadémia pályázatot hirdet a tudomá­nyos kutatás és műszaki fej­lesztés infrastruktúrájának korszerűsítése érdekében. A pályázaton részt vehetnek azok a szervezetek, intézmé­nyek, amelyek a kutatás­fejlesztés területén adatbázi­sok és szolgáltató központok kialakítására és továbbfej­lesztésére vállalkoznak. A pályázati felhívás részletes kiírása és az egyéb szüksé­ges mellékletek az Informá­ciós Infrastruktúra Fejlesz­tési Programirodában — Bu­dapest, Victor Hugó utca 18 —22., telefon: 497-987 — ve­hető át. DARVAS JÓZSEF­EMLÉKEST A Hazafias Népfront Sze­ged Városi Bizottsága és a November 7. Művelődési Ház holnap, kedden este 6 óra­kor emlékestet rendez Dar­vas József születése 75. év­fordulója tiszteletére. Az új­szegedi művelődési házban tartandó műsorban közre­működik Fodor Zsóka szín­művésznő, Dér Endre író, Kiss Ernő és Szűcs Attila, az újszegedi klubszínpad tag­jai. Az emlékest második ré­szében az író regénye alap­ján készült Szakadék című filmet láthatják az érdeklő­dőig. Egy halálos, több súlyos baleset , i •<.,' Magánügy — Mi van abban a ketrecben? — kérdezi a vámos a teherautó veze­tőjétől. — Egy kutya. — Nyissa ki, hadd nézzem me« — mondja a vámos. és amikor meglátja, hogy a ketrec­ben egy szarvas van. íity folytatja: — Oe hi­szen a maga kutyájának szarva vanl — Mar megbocsásson, mi köze macának a kutyám magánéletéhez? Március 6-án, pénteken 11 órakor az 55-ös úton Móra­halom külterületén kerék­párral haladt Baja irányá­ba Vecsernyés József (Mórn­halom, II. ker. 14.), maj'l figyelmetlenül kanyarodott balra, és így nem vette észre az őt előző személygépkocsit. Az összeütközéskor a kerek­páros nyolc napon túl gyó­gyuló sérülést szenvedett. Másnap, szombaton hai­nalban 3 óra 20 perckor az 5408-as számú úton, Bor­dány és Üllés főzött a sze­mélygépkocsiját vezető Sári Tivadar (Üllés, Gorkij u. 8) menet közben elaludt, és ki­sodródott az útpadkára, majd egy fának ütközőit. Utasa, Farkas Zsolt (Üllés, Makarenko u. 11.) súlyos sé­rülést szenvedett. Ugyancsak figyelmetlenség okozta ^azt a balesetet is, amely szombaton délelőtt fél 12-kor Szegeden, a Párizsi körút és a Klapka tér keresz­teződésében történt. Filep Zoltán, jugoszláv állampol­gár személygépkocsijával közlekedve figyelmen kívül hagyta a kötelező haladási irányt jelző táblát, s szabály­talanul balra kanyarodva ösz­szeütközött a vele szemben szabályosan haladó segédmo­tor-kerékpárral, amelynek ve­zetője, Fürtön János (Sze­ged. Kormányos u. 8/A) nyolc napon túl gyógyuló sú­lyos sérülést szenvedett. Sajnos, halálos kimenetelű balesettől sem volt mentes a hét vége. Szombaton este n 45-ös főút Hódmezővásárhely és Szentes közötti szakaszán kivilágitatlan kerékpárral közlekedett Kasza Pál (Hód­mezővásárhely, Tanya 271.). Szentes felé haladva, eddig meg nem állapított okból, át­tért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol egy vele szembeh szabályosan haladó személygépkocsi elütötte. Kasza Pál a helyszínen bele­halt sérüléseibe. Vasárnap reggel háromne­gyed 7-kor Zákányszéken, a Petőfi út és Dózsa György út kereszteződésében Hevesi Ferenc (Pusztamérges, Ko­lozsvári út 38.) a Tisza Volán autóbuszát vezetve, a féke­zés ellenére is becsúszott a védett útkereszteződésbe. A Dózsa György utcán szabá­lyosan odaérkező személy­gépkocsi nekiütközött az autóbusznak. A gépkocsi ve­zetője, Barna János (Balás­tya, Tanya 565.) nyolc napon túl gyógyuló súlyos, de nem életveszélyes sérülést szen­vedett. A gépkocsiban kelet­kezett anyagi kár meghalad­ja a hatvanezer forintot. Köszönöm, hogy... ... szombat este nem ha­gyott magamra a Magyar Televízió. Ugyanis minden ellenkező híreszteléssel szemben éppen éjjel tizen­egy óráig volt mit köszön­nöm neki. Hogy mire gon­dolok? A „Köszönet a se­gítőknek" című, egyébként igen változatos és elszóra­koztató műsorra. Csak né­hány dolgot nem értek, persze azon kívül, hogy miért lepődünk, lepődtünk meg azon, ha Magyarorszá­gon januárban esik a hó, sőt néha több is hullik az égi áldásból a kelleténél. Így van ez már évezredek óta, ha éghajlattani isme­reteim nem csalnak. No. de hagyjuk. A másik, amit nem értek, miért kell nevet adni egy kívánságműsornak, azért, hogy kívánhassunk? (En műsor nélkül is szoktam.) Félreértés ne essék, nem azok ellen szólok, akik a fagyos napokban sokszor emberfeletti küzdelmek árán, de elvégezték a munkájukat. Egy kis rossz­májúsággal persze azt is mondhatnám, hogy ez a természetes. Mert aki busz­vezetőnek áll. az tudja, hogy télen is, nyáron is mennie kell. (Lásd kollek­tív szerződés.) Ezért aligha jár külön köszönet. Aztán nézem a gurítót. aki ja­nuárban egy teljes hétig egyáltalán nem gurított (egyébként én sem gurítot­tam mert legtöbbször nem volt mit!) hanem havat la­pátolt. Én is. Nézem to­vábbá az ismerős arcokat. Egyre-másra visszaköszön­nek a tévéhíradóból. Na­mármost: aki azokban a kemény napokban ráért ar­ra, hogy békésen nyilatkoz­gasson ... No, inkább nem folytatom. Aztán látom-hallom azt is, hogy az operatív bizott­ság embere néha hazament tiszta inget váltani. (Néha én is hazamegyek!) A moz­donyvezető pedig, tizenki­lenc órai szolgálat után is állta a sarat, azaz a havat. Végül visszafordult, már amúgy is jócskán lejárt a munkaideje. Most ő is kí­ván. Az igazi blikfang még csak eztán jön: köszönet a televíziónak, hogy televízió volt, hogy tudósított. (Sic!) Gyanítom, nekik meg ez a do'.guk. Ezek után én sem maradok adósa magamnak: köszönöm, hogy megírtam ezt a glosszát! Hiába no, jólesik néha az embernek, ha megköszönik, amit csi­nál ... R. G. NÖI FOTÓSOK A női fotósok ötödik or­szágos kiállítását nyitották meg szombaton Székesfehér­várott. Csaknem 70 amatőr művész 150-nél több színes, illetve fekete-fehér felvéte­lét, valamint 30 női fotós 160-nál több diáját láthat­ják az érdeklődők. A bemu­tatott képeket csaknem fél­ezer felvételből válogatta a zsűri. A kiállítást március 22-éig tekinthetik meg az ér­deklődők. HÉT VÉGI PIACI ARAK A hét végén a Marx téren az élő csirke kilója 50—52, az élő tyúké 47—52, az élő libáé 65, az élő kacsáé 48— 50, a tejfel literje 80, a túró kilója 40—90, a tojás darab­ja 1,60—2,50 forintért kelt. A burgonya kilója 8—12, a sár­garépáé 16—20, a petrezse­lyemé 30—40, a vöröshagy­máé 16—20, a kelkáposztáé 18—24, a karalábéé 12—15, a paradicsomé 350, az uborkáé 120, a fokhagymáé 150—160, a parajé 50, a sóskáé 100, a gombáé 110, az almáé 7—20, a körtéé 25—30. dióé 45—50, a száraz babé 50—70, a sava­nyú káposztáé 25—26 forint­ba került. A korai petrezse­lyem csomóját 3—4, a rete­két 3—22, a zöldhagymáét 5 —8. a korai saláta darabját 5—15, a zöldpaprikáét 5,50— 27, a mák literjét 80—90 fo­rintért árulták Gyászközlemények Mély megrendüléssel tudatjuk, azokkal, akik ismerték és sze­rették. a legdrágább feleség, anya. anyós és nagymama, va­lamint testvér és rokon, S7.ELEK I.ASZLON E Küzdy Olga 58 éves korában rövid, de sú­lyos szenvedés után elhunyt. Te­metése március 9-én délután 13 orakor lesz az Alsóvárosi teme­tő kápolnájából. A gyászoló csa­lád. Mély fájdalommal tudatj'á'. hogy szeretett férj, édesapa, nagyapa, testvér és rokon, ID. ILLÉS JÁNOS Zsombó. Dózsa dulö 145. szám alatti lakos 72 éves korában el­hunyt. Temetése március 10-én 13 órakor lesz a kiskundorozs­mai temetőben. A gyászoló csa­lád. Köszönetet mondunk mind­azon rokonoknak, jó barátok­nak, szomszédoknak, ismerősök­nek. akik drága jó ferjem, szere­tő édesapánk. POLGÁR ISTVÁN temetésén megjelentek, es mély fajdalmunkban velünk együtt éreztek. Külön köszönetet mon­dunk kezelőorvosainak a fárad­ságos munkájukért. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mind­azon rokonoknak, barátoknak, munkatársaknak, akik szereteti feleségem, edesanyam, DR. VASS ZOLTANNE Osztertág Viktória temetésén megjelentek, részvé­tükkel, virágaikkal mély fajdal­munkban osztoztak. Köszönetet mondunk a II. sz. Belklinika kardiológiai oszlalya, a bel-, in­tenzív es szívsebészeti osztály, és az idegklinika orvosainak, munkatársainak, akik gyógyítá­sán évek folyamán fáradoztak. A gyászoló család. Köszönetet mondunk a roko­noknak, szomszédoknak, isme­rősöknek és mindazoknak, akik felejthetetlen ferjem. KOVÁCS JÓZSEF temetésén megjelentek, virága­ikkal és részvétükkel fájdal­munkat enyhítettek. Köszönetet mondunk a ságváritelepi körzeti orvosnak es ápolónőnek több­éves aldczatos munkájáért. Ko­vács Jozsefné és családja. Köszönetet mondunk mind­azoknak. akik szerettünk. KIS GUCZI JÓZSEF temetésén megjelentek és virá­gaikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló csalad. DELMAGYARORSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged Városi Bizottságának napilapja Főszerkesztő: Sz. Simon István Főszerkesztő-helyettes: Szavay István Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vallalat, Felelős kiadó: Kispál Antal — Szerkesztőség es kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10. Sajtóház 674(1, — Telefon: ¡11-6:13, — A lapot nyomja. Szegedi Nyomda, szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 26. 6720, Igazgató: Suranyi Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta, Előfizethető a posiahivaialokoal és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 43 forint — ISSN: 0133—025 x V. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom