Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-16 / 39. szám

lJótíü. 11)87. február 10. 3 Országjárás Csalik az út mentén Falatozók, vendéglők az út mentén. Szerencsére olyan sűrűn, hogy az úton járóknak nem nagyon van idejük farkaséhessé lenni. A színvonalban óriási a különbség. Előfordulhat, hogy a vigyázatlan utazó cseperészö esőben a szabad ég alatt álldogálva kénytelen elfogyasztani a látytyadt hurkát, íztelen kolbászt. De nemegyszer mondja távozóban: ha ez az üzlet Szeged belvárosában lenne, ezekkel az árakkal, esküszöm, gyakori vendég lennék. A Szegedről indulók reggel már megállnak Kiskunfélegyháza után, az Aranyhegyi csárdában, és hazafelé is lehet itt még pihenő. Nyáron hideg a sor (kőbányai és jobb fajták sorakoznak a hűtőpultban) és a cola (mindig van!). Jó kávét tesznek a vendég elé. A legnagyobb vonzerő a konyha, vagyis inkább a szakács nagy-nagy tudása. Szerződéses üzletvezetőktől tudom, hogy a legnagyobb hiba a jó konyhafőnök pénzén spórolni. Hiába nyernek olimpiákat csapatban és egyéniben szakácsművészeink, mostanában úgy megszaporodtak a vendégváró konyhák az országban, hogy a jó szakácsot igencsak csalogatják egymástól a vállalkozók. Nem tudom, hogy az Aranyhegyi csárdában milyen minősítést tudhat magáénak az ételkészítők legfőbb parancsnoka, de az bizonyos, sokan nyitják ki miatta az utca felőli ajtót. A legutóbb göncöl májat rendeltünk. Hárman kóstoltuk, előtte egyikünk sem ismerte az étket. Egyikünknek sem maradt egyetlen falatka sem a tányérján. (Natúr sült májszeletekre tükörtojást ütnek, ehhez kapunk még egy gombócnyi sült velőt, egy tekerék sült hagymát és sült krumpli köretet.) Amikor valaki ily messzire bejuthat az ízek birodalmába, törődik-e azzal, hogy a zenegép kicsit hangosabb a kelleténél, és ~ talán a füstelszívó körül sincs minden rendben. * Lajosmizsén a naponta átvonulok serege hozta az üzletet a butikosnak, az autóalkatrész-kereskedőnek. De a kádárnak sem kellett portékájával a piacokat járnia. Egyszerűen kiállította a hídra a teljes választékot, és bejött a műhelybe a vevő. Szezonban a gyümölcsös kosarak és a dinnyehalmok is megjelentek az út mentén. A legvirágzóbb üzletág mégis a vendéglátás volt. A rohanós hurka-kolbász harapóktól a ráérősebb halsütödéken keresztül az üldögélős vendéglőkig nagy volt a választék. Miért a múlt idő? Mert most sok itt az eladó üzlet. Belátható időn belül elkészül az 5-ös útnak a községet megkerülő szakasza, ezért került ki a talán legnépszerűbb pecsenyesütőre is a tábla: Eladó. A tulajdonost faggatom: — Mennyiért adná? — Amennyiért vinnék. — Mégis, mekkora összeget kérne? — Fogalmam sincs. Eddig egyetlen érdeklődő sem jött hozzám vásárlási szándékkal. A falak és a berendezés nekem félmillióban van, jó ha a töredékét megkapom. — Megkereste már a bolt ezt... — Erről nem nyilatkozom, ez üzleti titok. — Elképzelhető, hogy a jó ízekért visszajárnának a törzsvendégek. — Erre nem lehet építeni. Egyszer-kétszer még talán átjönnének hozzám a visszatérő vendégeim. De aztán rájönnének, hogy az új út mellett is találnak legalább ilyen hurkát, kolbászt. — Pályázik egy ottani engedélyre? — Korai lenne. Előbb az út készül el, és csak évek múltán a betérők, pihenők. Aztán, ha adnak engedéjyt, még az építkezésre is kell idő. Szóval konkrét elképzeléseket ne várjon tőlem. * Ersekcsanád nagyközség Baja szomszédjában. Régóta gondolkodom, vajon ilyen, viszonylag kis lélekszámú helységben hogyan tud megélni két kiváló étkezde egymás mellett. A központban az állami, a falu szélén a maszek. A közeli városból utazók itt még nem, illetve már nem állnak meg. Mégis virágzik az üzlet anélkül, hogy a késő éjszakába nyúlna a nyitva tartása. Gyanítom, hogy az italforgalom sem túl jelentős. Orosháza Vásárhely felőli kijáratánál gyönyörű betérő nyílt tavaly augusztusban. Fiatalasszony főnöknője elárulja, hogy temérdek kölcsönt vett fel a tanya átalakítására. A napi bevételekből törleszt, egy ideig késhegyen táncol... A legfenyegetőbb veszélynek érzi, hogy valaki a szomszédjában esetleg igénytelen korcsmát nyit majd. Félő, hogy annak lenne több vendége. Az M7-esen „kötelező megállóhely" a „100-as". A tulajdonosnő számításai szerint nyári csúcsidőben előfordul, hogy egy nyitva tartás alatt háromezren is rendelnek tőle. Kedves, udvarias szó mindenkinek jut. Egy időben gyakori vendég voltam itt. Egy másik szerkesztőség kék Ladájával érkeztem, mire kiszálltunk a kocsiból, ki volt készítve az unikum. A hölgy tudta, hogy akik ebből a kék Ladából szállnak ki, ezt az italt kérik. Nem voltunk kivételezett helyzetben; tízezer visszatérő vendégéről tudta, mit kérnek. >8 Országjárásunkról térjünk vissza Szeged közvetlen környékére! Dorozsmán rendkívül nagy az átmenő forgalom. Még a bevezető szakaszon levő italbolttal szemben van egy cégtáblás lángossütő. A dél-alföldi városból — vagy messzebbről — további százkilométerekre indulók közül sokan vennének itt egy-két darabot a forró tésztából. Egy hete, szombaton reggel hiába próbálkoztunk, csak azt tudhattuk meg, hogy lángos legközelebb kedden (!) reggel lesz. Nyugodtan merem ajánlani kényes ízlésű, úton járó ismerőseimnek is a 47-es út kivezető szakaszán épült Favillát. Tisztaság, ízléses berendezés, gyors kiszolgálás, finom ételek, nagy választék. Ilyen ebédért Tarjánban és a Belvárosban is érdemes beindítani a kocsit, vagy éppen a megállóban megvárni az algyői buszt. Bőle István Megfordított pohár Emberek. Sorsok. Korszakok. Hajdanvolt nyugodt, kiegyensúlyozott életek. Tervekkel teli, vidám napok, hetek, hónapok. Most: tervekkel teli napok, hetek, hónapok, de csorbult lelkű, meggyötört, ám rettenetesen erős ákaratú emberek. Velük találkoztam a klubjukban. Alkoholisták, narkósok — voltak! Azt papoljuk: a szesz, a narkotikum rabjai az élet perifériáján, a csak és kizárólag lefelé vezető létra alsó fokain csetlenek-botlanak. Igaz, sokan félvállról, közönyös megvetéssel csak annyit mondanak: az ilyeneknek mindegy, úgy is elviszi őket a szesz. Nem igaz! Az alkoholista, a narkomán egyértelműen beteg, s a betegség gyógyítható! Meg kell keresni a gyógyuláshoz vezető utat. Ezt az orvos tudja, minden célravezető terápia rendelkezésére áll; a betegek akaratereje nélkül mégsem boldogul. A klub tagjai akaraterősek ... * Móraváros. Csáktornyai utca 22. „Napfény" alkoholellenes klub. Még 1980-ban alakult, Újszegeden, a Székely soron funkcionált egy garázsban, a Vöröskereszttél társbérletben. Ebbe a családi házba 1985-ben költöztek, a tanács jóvoltából: ez a testület fizeti a bérleti díjat. A klub tagja lehet bárki, a részvétel ingyenes. Mindennap összejönnek itt a gyógyult emberek. Jelenleg 35 az állandó tagok száma, de enrél többen megfordulnak itt egy biliárdra, römire, videóra, pszichoterápiára, vagy „csak úgy", beszélgetésre. >8 T. Lajos Ausztráliából települt haza. Absztinens. — Amikor gyerekfejjel nekivágtam a világnak, akkor is részeg voltam. Ausztráliában kötöttem ki. Az első dolgom az volt, hogy italt keressek, de az utolsó dolgom is ez volt. Alkalmi munkából szerzett, pénzemet szeszre költöttem. — Mit ivott? — Az égvilágon mindent. Az alkohol, mint jó börtönőr rabságban tartott. Szörnyű volt. A gyerekemtől elvettem a tej árát. Végül denaturált szeszt ittam, és elhittem, hogy atomtudós vagyok. — Hogyan gyógyult meg? — A kinti alkoholellenes mozgalom mentett meg. Négy és fél évet töltöttem összesen egy Nagyfa-szerű intézetben. Szerencsés vagyok, mert nem estem viszsza. — Haragszik azokra, akik isznak? — Szeretem őket, mert tudom, nem bűnözők; betegek. Azokat megvetni tilos, segíteni kell rajtuk. Lehet! Én is megfordítottam a poharat. Tejpénzből whisky jön a vendég Szombaton reggel disznót vágtak a Kiiskőróssy halászcsárdában. Micsoda idea, csodálkozhat a szegedi polgár a halpaprikásáról híres szegedi vendéglön. Hogy kerül a hurka, a kolbász a fé". gott asztalokra? Az IBUSZ Csongrád Megyei Igazgatóságának egyik programajánlata a disznótoros. Ugyanis déli szomszédaink körében népszerűek a gasztronómiai élvezetek. Ennek is köszönhető, hogy a szegedi IBUSZ tavaly — a ¡korábbi esztendőkhöz képest — tízszeresére növelte a jugoszláv turistaforgalmat. Am a lehetőségek nincsenek teljesen kihasználva, ezért rendezték a hét végén Szegeden a magyar—jugoszláv idegenforgalmi szakemberek tanácskozását. Az utazási irodák vezetőin kívül a tapasztalatcserén részt vettek a két ország diplomáciai képviselői, a belgrádi televízió, a jugoszláv napi- és hetilapok munkatársai is. Rade Bokán, a vajdasági utazási irodák szövetségének igazgatója és Cejovic Vmi, a Vojvodina Tours vezetője rámutatott arra, hogy tovább bővíthető a jugoszláv—magyar idegenforgalmi együttműködés. A külföldi szakemberek elismerően nyilatkoztak az IBUSZ propagandájáról, aminek köszönhetően tovább nőtt a hazánkba szervezetten utazó turistacsoportok száma. Déli szomszédaink véleménye szerint további 15 százalékkal emelkedhet a forgalom. Mester János, az IBUSZ Csongrád megyei vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy enyhíteni lehet Budapest és a Balaton túlterheltségét, ahová a jugoszláv állam)polgárok 90 százaléka utazik. Az alföldi megyék, ha összefognak és színes programot biztosítanak, több turistát maradásra késztethetnek. Az elmúlt esztendő+>en több mint 8 ezer jugoszláv állampolgár fedezte fel a szegedi, gyulai, hajdúszoboszlói fürdőket, örvendetes, hogy a Tisza-parti város gyógyvize felkeltette az érdeklődést. A termálfürdőre és a nyári szadtéri játékokra alapozva növelhető a Szegeden eltöltött vendégéjszakák száma. Az alföldi körzetben hamar népszerűek lettek a Kalocsára és Hajósra szervezett kirándulások. És ¡mindenek fölött a disznótoros rendezvények, amelyek sokfelé megtalálhatók. A tanácskozás résztvevői maguk is meggyőződhettek, milyen változatos módon készíthető ízletesre a hurka, a kolbász. A tapasztalatcsere egyik sikere: a szegedi mesterszakács, Nagy Endre receptjeit az Újvidéken megjelenő Magyar Sző rendszeresen közli, II. M. H. László. Egy hónapja jött Nagyfáról. — Egy évet töltöttem bent, egy év próbaidőre engedtek ki. Szinte mindennap a városba jártam az intézet ügyéiben. Néha pénzt is adtak, hogy fizessek ki valamit. Borzasztóan jólesett a bizalom. A végén már ezreket bíztak rám. Egyetlen kortyot nenr ittam meg, pedig nyitva voltak a kocsmaajtók..'. — Hol dolgozik? — Az idegosztályon vagyok beteghordó. Hivatásos jogosítványom volt, hogy újra legyen, egy év múlva vizsgáznom kell. Az első lépést már megteltem: meg akartam gyógyulni. Sikerült. Ha nincs akaratereje az embernek, semmit sem ér az orvostudomány. * M. Ibolya. Gyógyszerrel narkózott. Soha nem ivott, a férje annál többet. Rossz volt a házassága. — Tíz évig nyakló nélkül nyeltem a tablettákat. Három gyereket nevelek egyedül. Öngyilkos akartam lenni, de szerencsére bevittek az idegosztályra. Három hónap alatt kikezeltek. Gyógyszert nem adtak, magam voltam az. — Hogyan fogadta a környezete, amikor kijött? — Azt kívánom valamenynyi sorstársamnak, érezze azt, amit akkor nekem nyújtottak. A gyerekek a nyakamba ugrottak. Elsírtam magam. Az öntödében dolgoztam a kórház előtt is. Visszavártak, visszafogadtuk. Nagyon rendesek. P. Istvánné Ida. Zugivó volt és visszaeső. — Periodikusan ittam. Sokszor hónapokig semmit, aztán hetekig válogatás nélkül mindent. Kétszer 6 hétig voltam elvonón. Négy gyereket szültem, közülük három él. Eladó voltam, az vagyok most is, csak másik üzletben. — Miért ivott? — Egyhangú volt az életem. A férjem nem akarta, hogy dolgozzak, legyek otthon, asszonynak ott a helye. Nagyon szerettem a férjemet, mindent elnéztem neki, de nagyon magányos voltam. Az első elvonó után el is vált tőlem. — Találkozik most szeretettel? — Az egyikkel itt, a klubban igen, a másikkal... Érti ugye, mire gondolok? Lesz erőm kitartani, bizonyítottam már akaratomat. — Mióta nem iszik? — Két éve. Akkor újjászülettem. Igaz, ugyanazok a problémáim most is megvannak, amik voltak, de tudom, az alkohol nem old meg semmit, az alkohol rossz mankó, olyan, mintha gumibot volna. Arra nem lehet támaszkodni, nincs tartása ... >8 Emberek, sorsok, korszakok. Üj korszak kezdődőit ezeknek a volt betegeknek és társaiknak. Olyan meggyőzően szóltak sorsukról, hogy néha már úgy éreztem, forralt bort sem iszom. Acs S. Sándor m -ym';«"» ¿a,«».^-*,. .»ntimiÁjij- " *** ^^xSxoL MM —„ - •tit, w< tfg "•¡"'.A \ El tőlem ... Elhunyt Majláth István Életének 88. évében, február 11-én elhunyt Majláth István a munkásmozgalom régi harcosa. Majláth István 1899-ben született Tiszaföldváron. Az elemi iskola elvégzése után gépkocsivezetői szakképesítést szerzett. Már 1919-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, az év márciusában részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja zsombói alapszervezetének megalapításában, majd a Tanácsköztársaság harcai idején vöröskatonaként szolgált. A munkáshatalom bukása után 1 bujkálni kényszerült, majd katonai szolgálatra hívták be. Kommunista múltjára való tekintettel fegyelmező alegységhez került. Leszerelése után mezőgazdasági, majd ipari munkás. 1923-tól ismét kapcsolatba került a munkásmozga. lommal, röplapokat terjesztett. 1931 és 3(1 között a szociáldemokrata párt tagja volt. 1939-ig dolgozott gépkocsivezetőként. amikor katonai szolgálatra hívták be, s a frontra került. ' A felszabadulás után ismét a párt aktívájaként dolgozik. Szegeden egy fuvarozónál dolgozott, majd egyéni gazdálkodó volt. 1949-től tagja lett a MEDOSZ-nak. Két hónapos pártiskolát végzett, 1950-ben párttitkárrá választották a Pusztamérgesi Állami Erdőgazdaságnál. 1956-ban agitációs munkájával segítette az ellenforradalom leverését. Az egykori vöröskatona sok évtizedes helytállását pártunk és államunk több kitüntetéssel ismerte el. Megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, a Tanácsköztársaság Emlékérmet, és tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst fokozatának. Majláth István temetésére február 19-én 14 órakor kerül sor Zsombón, MSZMP Szeged Városi Bizottsága *