Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-03 / 259. szám

Szombat, 1986. november 15. 5 Vár áll ott, nem kőhalom! m a Gyakran visz el utam a várkert előtt. A színházhoz érve, megcsodálva szépségét a túloldalra pillantva a múzeum kupolájának csücskét látva keresek valamit. Gyermekkorom bizsergő félelmét, jóleső enyhe borzongásainak okát, a várat. Azt a várat, ahol törököt, kurucot, labancot, betyárokat véltem felfedezni a felém tonyosuló falakon és falak mögött. Nagymamám mesélte, úgy tudta, hogy Rózsa Sándor .hatalmas vasgolyókkal lebéklyózva. rabláncon szenvedve, i.sokáig ¡raboskodott itt. Ilyenkor szorosabban fogtam meg a kezét. A felújított színházra büszkék lehetünk és vagyunk, annak szépen kialakított környékére is A város ezen a területén található büszke, kiegyensúlyozott háztömbjei közrefogják a sárgán villogó „ékszerdobozt". Csillogása az átadás után most jobban kiemeli azt a kontrasztot, amely mellett az állvány és keritéserdő ottlétékor nem tűnt föl. Kihasználva egy késő őszi napsugaras délutánt, 'jobban szemügyre vettem a környéket. A majdnem •kész Komócsin Zoltán tértől indultam el és a régi Szép, régi kút egy udvarbei sőben, lom takarja csak éppen téglahahíd szegedi hídfőjénél fe- ket idéző épülete. Építőanya- összebarKácolt bódék tömejeztem be sétámat. Benyitva gok. hulladékok halmai, fel- ge Erről mi a véleménye? — Építésügyi hatóságainkhoz számtalan kérelem érkezik területfoglalás-, felbírálják el ezeket, s döntenek az enkapualjakba. bekukkantva a vonulási épületek sora. házak udvaraiba, lépcsőhá- Dankó Pista szomorúan vezaiba. Tapasztalataim így heti tudomásul, hogy némár nem olyan felemelőek. hányszor még cserélni kell használás, garázs es butik A sokat megcsodált kapuk, eltörött hegedűje nyakát, epítésére. Minden esetben kapualjak, tömbbelsők elszo- míg a környék ismét ren- szakemberek morítottak. Horpadt, piszkos deződik. kukák állnak félig-meddig — Sajnos, a Kass-szálló gedélyek Kiadásakor. Most vigyázba és köszöntik az rekonstrukciójára még vár- látva magam is csodálkozom, arrajárót. Engedélyezett (?) nunk kell. A körülötte dúló hogy milyen állapotok uralés felépitett garázsok, kerék- vita, huzavona, pénzhiány, kodnak. Az itt lakók zömpártárolók, lomkamrák, ott- most nem teszi lehetővé a mel idős emberek, ezért az felejtett építési anyagok, végleges' megoldást. Talán IKV és rir városgazdálkodási törmelékeit rondítják — néhány éven belül sikerül, vállalat munkatársaival szándékosan használom ezt Egyébként környékének te- megbeszéljük, hogy rendszeresen kísérjék figyelemmel az udvarokat. kapualjakat a kifejezést — Belvárosunk rületfoglalási engedélye 1990•képét. ig érvényes. Véleményemben megerő- — A magyarázat érthető és szállítsák el a felgyülemsített az egyik napon tartott és elfogadható, de itt van lett hulladékokat. A száfórum, ahol a Belváros la- egy másik szelete ennek a momra is hasznos séta után kői találkoztak tanácstagok- területnek A vár és környé- azt mondhatom, hogy a lakai. városvezetőkkel, felelős ke. A nyesetlen. kiszáradt kosság segítségével, a körmunkatársakkal. Ott isgyak- fáktól, az embermagasság- nyezetvédelmi felügyelet ran hangzott el kérés a vá- nál is nagyobb suttyóktól, munkatársaival, közös erőros gondnokainak, az arra gazoKtól látni sem lehet, feszítéssel előre tudunk juthivatott apparátusnak. fi- pedig ott van a vár. kiálli- ni. Figyelemmel azonnali gyeljenek jobban oda A tásokkal. Erzsebet Királynő intézkedésekkel. kevesebb város tisztasága, ápoltsága szobra, és a kőtár. Szerves energiával és pénzzel is meg vagy éppen ápolatlansága egységet» kellene, hogy al- lehet és meg kell óvni érminősiti a várost és polgá- kosson a Tisza-partig ez a tékeinket. rait egyaránt. A közérdekű, rész. hozzátartozik a városjószándékú bejelentéseket képhez. Sötét, kivilágitatlan nem szabad figyelmen ki áthatolhatatlan dzsungel távúi hagyni. Egy-egy gyors karja el a szárazra vetett yetobsze-r csavarjuk ki a határozott intézkedés. az bőgőhajót is. lándzsát? épületek, parkok állapotának — Igaza van. A városgaztovábbromlását előzheti meg. dálkodási vállalat szakemEzután Kerestem meg né- bereivel összedugjuk a fehány nappal a városházán jünket és kertészmérnökükLászló Ivánt, a városi épi- kel még az ősz folyamán tésügyi osztály főelőadóját, megkeressük a lehető legVázolva előtte jövetelem ijobb megoldást — terepcélját. .javaslatomra együtt rendezéssel. az elvadult sétáltuk végig az utat. Köz- cserjék kiirtásával, a váben meg-megállva kérdez- gásra megérett fák Kivágátem: sával és természetesen azok — Törekvésük a tömbre- tervszerű pótlásával, konstrukciók minél szebb és — Most nézzünk be az jobb végrehajtásában két- udvarbelsőkbe. Van egy-két ségtelen. Jó néhány épület-, — a lakók által gondozott — épületcsoport bizonyítja vá- tiszta, de a többi... Szerosszerte. Mégis évek óta méthalmaz, kiégett gáztűzéktelenkedik a régi Hun- hely. kiselejtezett biciklik, gária Szálló háborús sebe- ízléstelen toldozott, foldozott, Lehet, hogy a rni városunkat és védő Pallas Athéné kezéből egyre keveCzakó János Ötletekből nincs hiány •Ha valaki átlapozza a szegedi ifjúsági rendezvények krónikáját, biztos elismerően bólint, hisz egy-egy évben színes ajánlattal állnak elő a különböző társadalmi és tömegszervezetek, a vállalatok. Az szmt és a szegedi szakmaközi bizottság mégis úgy döntött, újabb szint kavar ki, vagyis megrendezi a megyei szakszervezeti ifjúsági napot. Az ötletet tett követte, szombaton reggeltől zajlottak az előadások, vitatkoztak a szekcióülések résztvevői. Aki pedig a politika helyett inkább a sportot választotta, több helyszínen is kipróbálhatta erejét. A kérdés akkor sem fölösleges: miért hívták össze ezt a találkozót, kikre és miért számítottak a rendezők? — Arról azt hiszem minden szervezett munkás tud, hogy napjainkban alakulnak a szakszervezet ifjúsági tanácsai, de azt is észrevettük, hogy a részletek még igencsak ismeretlenek, és sok alapszervezetben, vállalatnál találkoztunk értetlenséggel is — kezdte válaszát Horváth Károly, az szmt ifjúsági ügyekkel foglalkozó titkára. — Ezt a fórumot arra szerettük volna felhasználni, hogy az oly sokat hiányolt részletesebb információk eljussanak minden érdeklődőhöz, és a szekcióüléseken máris megvitathassák a részleteket. Nos, információból nem volt hiány. A nyitó előadáson Bersényi Iván, az Állami Ifjúsági és Sportbizottság osztályvezető-helyettese ugyan nem a témához szorosan kapcsolódó célokról beszélt, de nem árt egy kicsit „belehallgatni" mondandójába: „Sokan megkérdik, az ÁISB hogyan kívánja kép: viselni az ifjúság érdekeit. Nos, mi szeretnénk részt venni a kormányzati döntések előkészítésében már a kezdeti szakasztól. Kiemelt célunk, hogy mind több, az ifjúság érdekeit szolgáló társadalmi program induljon el. Ezeket igyekszünk majd beépíteni a népgazdasági tervekbe is, hogy végre elkerüljük a kampányjellegű fellángolásokat. Az egészséggel kapcsolatos kérdéseket, tárgyi feltételeket minősítsék alapszolgáltatásnak. ÉlőkéSzakszervezeti ifjúsági nap szítjük az Országgyűlés számára az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló beszámolót, kezdeményezzük a törvény korszerűsítését, mivel az elmúlt 15 évben sokat változott a fiatalok helyzete." A felsorolás nem teljes, de jól mutatja — ötletek, tervek, dicséretes célok tömege gyűlt már össze az új hivatal asztalain. Ezek után nem csoda, hogy az oktatási központ. nagytermében ülők érdeklődéssel várták — mit kínálnak a szakszervezetek az ifjúságnak. A választ Dávodi lstvánné, a SZOT ifjúsági tanácsának titkára ötéenperces beszédében foglalta össze. Lényeg: a szakszervezetek a korábbi években is sokat tettek a fiatal munkások megnyeréséért, de a 80-as évek közepére kiderült — ebben a közös munkában a fiatalabbak (a 19 ágazati szakszervezetben a 30 éven aluliak száma 1 millió 300 ezer!) többnyire csak passzív szemlélők. Ekkor döntöttek az ifjúsági tanácsok létrehozásáról, azzal a nem titkolt céllal, hogy az új forma adta lehetőségekkel élve mind több huszonéves is bekapcsolódik a konkrét mozgalmi munkába. A tanácsokról pedig ezt mondta az előadó: minden olyan jogkör megilleti, amely a szakszervezetek egészét, s most már csak tagjain múlik, mennyire tudnak élni a lehetőségekkel. A központban meghozott keretszabáT lyokat ugyanis egy-egy üzemben, alapszervezetben kell kitölteni tartalommal." Egy ekkora írásban képtelenség összefoglalni két előadást — akár csak a fő gondolatokat is —, de a tényt, miszerint a sok cél, ötlet, terv megfogalmazása közben számos alapeiv is tisztábbnak tűnt, azért nyugodtan leírhatom. A szekcióülések előtti szünetben mégis újra Horváth Károlyt hívtam segítségül. Amire pedig válaszokat kértem: mi igaz az ifjúsági mozgalomban sokszor felvetett kérdésből — ellenKlSZ-t alakít a szakszervezet? Válasz: Erről szó sincs, hisz a KISZ a párt ifjúsági szervezete,, amely politikai szervezet, s az ország minden fiatálját'szolgálja. Az ifjúsági tanácsok a szakszervezeten belül működnek. Ez a szervezeti különbség. Ami pedig a tartalmi munkát befolyásolja: miközben az ifjúsági n^pzgalom fő figyelmét a XI. kongresszus határozatait'kőVéWe a tizenéves ifjúság, a diákság felé fordítja, a tanácsok a munkásifjúság fórumai. lS Második kérdésem épp a tartalomhtíz kapcsolódott: Az általános élvárások hogy néznek ki hétköznapi feladatokra bontva? A válasz: azt várjuk, hogy közösségek teremtődjenek'. Hogy a tanácsok tagjai aktívan bekapcsolódjanak a termelés alakításába, ha kell, harcoljanak minden olyan kezdeményezés bevezetéséért, amelyek a jobb eredményt célozzák. Szociálpolitikában egyértelműen a fiatalok eddiginél jobb érdekvédelme a feladatuk. Egy példával élve: az ifjúsági tanács harcolhatja ki épp a fiatalok érdekében azt, hogy a munkahelyen nem az eltöltött évek száma, hanem a teljesítmény határozza meg a béreket. Harmadik kérdésem ha úgy tetszik a jelen, ha úgy, inkább csak a jövő — az elveket hány helyen ültették már "át a gyakorlatba, vagyis alakulnak-e már a tanácsok megyénkben? A válasz: nyár óta jönnek létre az új szervezetek. Előszór a pedagógusok és a kereskedelmi dolgom zók hozták létre a tanácsokat, s a tervek szerint ez a munka jövő év elején fejeződik be. A megyei titkárt hallgatva, újra felmerült bennem: ötletekből valóban nincs hiány. A kérdés csak az, menynyire lesznek partnerek a fiatalojs. Nos, a szekciókon — külön üléseztek az ifjúsági tagozatok vezetői, a műszakiak és közgazdászok, a szocialista brigádvezetök, a szakmunkástanuló szakszervezetek vezetői és a humán értelmiségiek képviselői — is ez volt a gyakran feltett „nagy kérdés". Választ persze ma még nem fogalmazhat senki. Mint ahogy egykét év múlva kizárt ilyen „fiatalos" védekezés: nincs hol elmondanom a bajom. Legalábbis a szakszervezetekben .. . B. Z. Ifjúsági kémiai előadói napok A Magyar Kémikusok Egyesülete Csongrád megyei csoportja 1988. november 4 —6. időszakban rendezi meg a 35 éven aluli kémikusok számára immár hagyományos, 9. tudományos szimpóziumot. Ez évben szerveskémiai és gyógyszerkémiai tárgyú előadásokra kerül sor és bemutatják az MKE által nívódíjban részesített egyéb kémiai tárgyú 1986. évi diplomamunkákat is. A rendezvény ünnepélyes megnyitása holnap, kedden délelőtt fél 11 órakor lesz. Inczédy János egyetemi tanár, a Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke átadja az ország egyetemein 1986ban készített kémiai tárgyú diplomamunkák nívódíjait. Ezt követően háromnegyed 11 órai kezdettel Medzihradszky Kálmán akadémikus „Alkilező hatású opiüt peptidek szintézise és biológiai aktivitása" című nyitóelőadéia hangzik el. Az ifjú kémikusok a rendezvényen 29 előadást tar•inn'' A <e/:mpóziumot a legjobb előadások jutalmaza.saval csütörtökön zaijuu. A rendezvény helye: MTESZ-szekház, íszeged, Kigyó u 1 Egy zsurnaliszta sosem tudhatja előre, melyik írása kavar vihart? Néha hetekig készül a nagy, az átfogó, a kritikus dolgozata — végül semmi hatás. Máskor elég egy felháborodott telefont követö terepszemle, néhány papírra vetett sor, s a megjelenes után azonnal kirobban a lelefonháború. Ej, barbárok, barbárok... így jártam én is az elmúlt héten, kedden megjelent írásommal. Csak emlékeztetőül: két, Tarjánban kibelezett lift ügyében emeltem szót, egy-két ütést mérve a hétköznapjainkat keserítő vandálokra. Es itt kezdődött a baj. „Miért csak egy-két ütést?" — háborgott az egyik telefonáló. „Es miért ilyen gyöngéket?" — zengett a másik ismeretlen hang. Aztán lassan csordogált néhány dicséret is a kagylóból, míg végre elérkeztünk a beszélgetésekig. Mert volt kérem ilyen is — méghozzá több. Következzék ezekből néhány igézet: „Tudja, uram, magának igaza van abban, hogy a vandalizmus mind jobban irritálja az embereket, de vajon megpróbálta-e valaki kideríteni, miért rombolnak ezek a tinik? (Kérdésem: miből gondolja, hogy ez is az ifjúság nyakába varrandó?!) Mert én megmondom — ezt látják. Mármint a hanyagságot. A koszos tereket, az elhanyagolt házakat, vagyis: nem kell vigyázni értékeinkre, s az sem bún, ha pusztulni hagyják. Innen viszont csak egy lépés az elhatározásig — akkor szét is verhetjük. Tarjánban a liftet, máshol a lépcsőházi villanykörtét, az utcai padot, a szobrokat." Ezen a véleményen el sem gondolkodhattam, mert egy másik indulatos hang máris iskolarendszerünk nyakába varrta a vandalizmust. „Kérdem én. mit tanul a gyerek az iskolában? Sokat, kérem. Biológiát, meg matematikát, meg béziknyelvet. vagy mi a fenét, de azt, hogyan kell emberként élni, azt tanitják-e? Mert kérem, ez a v.ohezebb. ezt már nevelésnek, és nem okitásnak hívják." Hűha, egyre nehezebb — vakargattam az állam, amikor úgy döntöttem, rövidke jegyzet lesz az elhangzottakból. Meg inkább bajba kerültem, amikor egy kolleganőm a legújabb pszichológiai kutatásokra alapozva elmondta: „úgy tartja jó0 néhány tudós, hogy a tévé, az egyre több agresszivitást bemutató film neveli félre utódainkat, legalábbis egy részét. Mert ezekből a krimikből azt tanulja a gyermek, hogy válságos élethelyzetekben mindig az agresszív megoldást válasszák. Vagyis, a pofon kerül az észérvek helyére." Elfogadnám én kérem ezt a felfogást is, de vajon milyen válságos konfliktust idézhet elő egy kamaszban, az élettelen lift. Vagy a tereinkre kitett padok, a közvilágítást szolgáló lámpák, a frissen festett házfalak. „Mit gondolkodik ezen annyit?" — vágta hozzám kicsit dühösen a kérdést régi ismerősöm. „Hisz pofonegyszerű a dolog — a mai kölyköket elfelejtették megtanítani arra, hogy becsüljék más munkáját, hogy tudják, mennyi munka, ötlet, energia fekszik egy liftben, vagy akármiben. Es miért nem. tanították meg. Mert a munka becsület? is szép lassan a múlté." írásom végére érek, így hát illő némi saját véleménnyel összefoglalni a hallottakat. Hát . . . Az egyszerűség ^kedvéért hadd kapcsolódjam a legutolsó mondatokhoz. Szakközépiskolás koromban, még első nyári gyakorlatomon kínoskeserves munkával raktam föl az első' válaszfalat, azt is csak félffc-Yneddig. De az az én falam volt. Aztán megjött a jnester, a maga nemesén egvsfeerű modorában kfjéTfmc'fte, milyen is az én falam, és egy jól irányzott rúfyissal rombolta szét cfelelóttnyi alkotásomat. Ijedten bámultam a szomszéd falig guruló téglákat, de.tanultam valamit. (Ma már bevallhatom — nem falazn?!)" Tudom, minden tinivel.-'flézengő, unalmát ..rombolásba fojtó kamasszal,. nem rakathatunk falat. De á javíthatatlanoknak talárt elmondhatnánk: egy téglájuk.— a'közhiedelem szeriijt, — nekik is van. Á szegedieknek például a Marx tér legnagyobb intézményében, amely csillag alakú alaprajzáról kapta határokon is túl ismert nevét. . . Bátyi Zoltán