Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

BELÁNY1 GYÖRGY VERSEI Külön hely magamról itt én azt tudtam meg csupán hogy mások helyén jártam magam után na most akkor hogyan vannak itt még mások ha a személy — ha van ' — önmagának már sok nem is keresem hát hol lenne a helyem mert a végén még bánt hogy külön hely jár nekem Reminiszcencia piros csönd vár az ablakban arcoddal én csak álmodtam bánija szemem a nagy fényesség csak tudnám hová is vesztem rég napok fbrdulnak fal felé vagyok s a múltam mondd kié álmaim itt holtak alusszák a kertben felsírnak a rózsák Ha kell boldogok lettünk volna tan de olyan volt már hogy mindegy mi visszük vagy minket visznek most holnap vagy holnapután emlékezem csak s dolgozom könnyű szél jár itt a fákon de lehet ezt nem is látom tán erre sincs már nincs jogom nézek csupán az égre fel ha leteszem olykor tollam M .... .„„ voltál te is én is voltam s boldogok leszünk majd hu kell Fordítva feledjük el hogy mindez volt az ég a föld is csak egy foh s hogy ki szólal itt hely eltem tán nem fontos már nekem sem hu volnál még vagy lehetneI / míg napnyugat vagy kelet kél ne hidd azt ne hogy nagy hiba ha mindez volt csak fordítva PÁTZAY MÁRIA: PÉNELOPÉ A „Piar" száz éve A világ oktatástörténete mintegy 3000 éves múltra tekint vissza és Egyiptomban kezdődött. Az első ha­zai iskólát 1. István alapította, 996­ban. Pannonhalmán, majd jóval ké­sőbb létrejöttek a híres kollégiumok, a humán- és reálgimnáziumok, vala­mint más oktatási intézmények. Szeged első iskoláit a középkorban alapították, és vakászinűsithető, hogy ezekben pretnontcri és donionkos szerzetesek tanítottak, de az itteni fe­rencesek is foglalkoztak oktatással. 1301-től kezdődően. A későbbi száza­dokban kialakult a népiskolai hálózat Szeged városrészeiben is. Az alapfokú oktatási rendszer bi­zönyos mértékű kialakulását köve­tően, Szeged vezetőiben 1702-ben ve­tődött fel a gondolat, hogy gimnáziu­mot hozzanak létre a városban. Elő­ször a jezsuitákkal tárgyaltak, de nem tudtak idemelegedni. Nemes if­jak tanítómesterei voltak akkoriban e páterek, fejedelmi aulákhoz, púderes fejű környezethez szokott úri papok, itt meg bizony csak bőrruhás szittyá­kat találtak, szegénységükben is nvers, nyakas magyarokat. Hiszen adni adták volna jámbor szívvel, ami­jük volt. de bizony nem sok telt tő­lük. Kevés az utca, sok az omladék, még szállás sem igen akadt igénye­sebb embernek való, noha még ekkor nem volt dakáshivatal." (Móra Fe­renc, 1921). Tehát a jezsuitákkal nem jutottak dűlőre, így 1719-ben Po­zsonyból küldött piaristákkal tárgyal­tak és a gimnázium alapításra vonat­kozó szerződést 1719. augusztus 5-en irták alá. Eszerint a rend kötelezte magát, hogy az ifjúságot VI. osz­tállyal bezárva oktatja, és a belváros parochiális teendőit is ellátja. A város vállalta az iskola elhelyezését, felsze­relését és fenntartását. A szerződést a király 1720. szeptember 20-án hagyta jóvá. E gimnázium létesítése korában azért is igen jelentős, mert a Dél-Al­föld első ilyen létesítménye. Aradon 1745-ben, Szabadkán 1747-ben, Te­mesváron 1751-ben, Baján 1761-ben és Kalocsán 1765-ben létesítettek csu­pán 4 osztályos kisgimnáziumot. A piaristák 1720-ban költöztek ide, a Hatrongyosnak nevezett épü­letbe, amely hat szobából és néhány mellékhelyiségből állt, s korábban a pestises betegek kórházául szolgált. A tanítást 1721-ben kezdték Pécsy Domokos vezetésével és 110 tanuló­val, az egykori palánk! sütőműhely­ben, éppen 265 esztendeje. A köz­bülső megoldásokat követően, 1793­ra épült fel az új gimnáziumi épület Vedres István tervei szerint, Szcwörtz János kivitelezésében, copf stílusban, de már a klasszicista ele­mek is megjelentek rajta. A város rekonstrukciós építkezései­nek befejezése körül Reizner János. javasolta 1883. januárjában a köztör­vényhatósági bizottságnak, hogy a gimnázium épülete már tarthatatlan állapotú, és új épület felépítését kérte. Reizner felvetése meghallgatást talált, és az egykori Sina-telep egy részén, mintegy 6000 négyzetméternyi terüle­ten Bachó Viktor tervei szerint 1886. szeptemberére felépült a volt piarista gimnázium és rendház (ma a Bolyai Intézet és más egyetemi intézmények otthona) eklektikus épülete kétemele­tesre, impozáns homlokzatokkal. Az igen tehetséges építész tervei szerint épült a Jerney-ház (Széchenyi tér 8.), a Burger-ház (Kelemen u. 7.), az 5. honvéd gyalogezred egykori lakta­nyája (Honvéd tér 6.), a volt pénz­ügyigazgatósági palota (fínancia), amely ma párt- és tömegszervezeti ház (Komócsin Zoltán tér 1.), a Szé­chenyi téri Prosznitz-ház és több la­kóépület. Bachó tervei kivitelezésé­nek művezetését is maga vállalta. A tervet és a költségvetést Trefort Ágoston miniszter 1885. áprilisában elfogadta, de előírta, hogy a munká­latokat árlejtés (versenytárgyalás) útján valósítsák meg. A költségvetés 290 ezer forintot irányzott elő, és vé­gül az összes költség 287 ezer forint­ra rúgott. A tervező a tervért ezer, az átdolgozásért 600 és a művezetésért hatezer forintot kapott. Az építkezést 1885..június 15-én kezdték, és a munkálatokkal olyan jól haladtak, hogy a hatalmas épület ugyanazon év decemberére tető alá került. A kezdettől alig egy hónap múlva a talajvíz kellemetlenségeket okozott, és állandó szivattyúzás mel­lett tetemes betonozási munkálatokat kellett végezniok az építőknek. A Szegedi Híradó 1885. november ll-i számában igy ir az építkezésekről: „Néhány nap múlva tető alatt a gim­názium. Sajnos a tetőzet diszharmó­niában lesz az épülettel. A gimnázium épülete leghosszabb fronttal bír a vá­ros valamennyi háza közölt. A Mafs téri kaszárnyánál csaknem 20 méter­rel hosszabb, és ennek a nagy hom­lokzatú épületnek feltűnően alacsony lelője lesz. Alacsonysága mellett ke­vésbé meredek, ami még jobban ront­ja a hatást. Javaslat egy olyan terv, hogy a tetőzet és az épület szögletei nyerjenek olyan díszítést, ami ellensú­lyozza ezt a hibát. " A kivitelezés so­rán-némelyest ezt a megjegyzést is figyelembe vette Erdélyi Mihály, aki az alapozási, a kőműves, a kőfaragó, a vas- és kútmunkálatokat végezte, 176 ezer forintért. Az ácsmunkálato­kat Heitzman Györgynek Ítélték oda a versenytárgyaláson. A bádogosipari feladatokat a Silberg Mór és Braun Mór társcég végezte. Az asztalos, az üveges és mázoló munkák kivitelezé­sét Rainer Károly, a lakatosipari fel­adatokat Csikós Ignác kapta. A szo­bafestést Kaszta Antal, a cserépkály­hák szállítását Tóth Béla végezte. Mindannyian szegedi iparosok. Az épület külső munkáival 1886. márciusára elkészültek, és ekkor 160 ember dolgozott az építményen. A bécsi Erlich-cég ekkorra leszállította a szellőző rostélyokat és a redőnyö­ket. Rainer Károly munkásai meg­kezdik a padozat építését, és megér­kezik Schwalb Lőrinc budapesti asz­talosmester két emelőgépe, mond­hatnánk liftnek az étel és a tüzelő felszállítására. Időközben verseny­tárgyalást írtak ki az iskolai padok elkészítésére, amire három asztalos is jelentkezett, s ezek közül Juhász György ajánlatát fogadták el, amely ugyan a legdrágábbnak bizonyult, de a mérnöki hivatal ebben látta a biz­tosítékot, hogy a padok időben és a meghatározott minőségben el is ké­szülnek. Bachó Viktor 1886. júliusá­ban megbetegedett, és az építkezés művezetését ifjú Heszlényi József szintén szegedi műépítész vette át. „A lépcsőkorlátok fényezett szürke porphyr-kőből, faragott korlát­oszlopok, a lépcsőfordulónál kettős oszlop faragott nagy gombbal a tete­jén. A Tisza Lajos krt.-ra néznek az igazgatói'szobák, a házfőnök szobája, az igazgatói iroda. Készen vannak a természettani, természetrajzi szertárak szobái, a házi kápolna, templomi han­gulatot keltő festéssel. Kész a díszte­rem is. Festése ízléses, szép.. A vastag pöttyögetelt bronz-alapú bordűrök közt két csinos rozelta van elhelyezve. A gipsz- és cachir-munkák oldalúi arany sávokkal vannak behúzva, s az egésznek a stylje ugyanaz, ami a bör­tön tárgyalási teremé." (Szegedi Hír­adó 1886. aug. 8!) Ekkorra kialakult az egész épület nagyvárosias jellege, amely új hangulatot adott a Gizella (ma Aradi vértanúk) térnek, magá­nyos méltóságot sugározva. Egyidejű­leg az utcákat is alakítják az épület kö­rül, feltöltik és kövezik. Főként a Pé­chy (Pécsi) és az Árpád utca (a Béke épület felépültével 1952-ben megszűnt) igényelt jelentősebb ráfordítást, ugyanis az építkezés ezt a két utcát vet­te leginkább igénybe. Az egész építkezés alatt szorosan együttműködött a munkák üteme és minősége érdekében Szabados János helyettes polgármester, Tóth Mihály városi főmérnök, valamint Magyar Gábor (1842—1912) házfőnök és gimnáziumi igazgató, aki korában Szeged művészeti és tudományos éle­tében is jelentős szerepet vitt. A hatalmas épületkolosszus korúti homlokzata 151, ésa tér felőli mellék­homlokzata 49 méter hosszú. A gim­názium bejárata a tér, a rendházé a körút felől volt. Udvarát szépen par­kosították. Minden tanterem három nagyméretű ablakot kapott. Az egész épületet gázvilágitásra rendezték be. A vízellátást az udvaron létesített ásott kútból oldották meg. Az épület kápolnáját csak egy évvel később avatták fel. Az oltárt készítette, és a helyszínen felállította Mayböhm Jó­zsef budapesti asztalos. Bachó Viktor eredetileg egy konviktus épületszár­nyat is tervezett, de ez költségkímélés miatt nem valósult meg. A most 100 éve elkészül épületről így ad híradást a Szegedi Híradó 1886. szeptember 15-i száma: „A Gi­zella-téri féőyes palota, amelyet Sze­ged város nagy áldozatok árán létesí­tett az oktatásügynek, nem csak kül­sőleg díszes, az egyik legremekebb középiskolai épület az országban, ha­nem a belső berendezése és fölszerelé­se tekintetében is ritkítja párját. Dísz­terme oly gyönyörű, hogy akármelyik balkáni fejedelem elfogadhatná trón­teremnek; az iskolahelyiségben pedig egyesítve van mindaz, amit csak a pe­dagógiai tapasztalatokkal karöltve já­ró építészeti technika előállíthat." Kolerajárvány miatt az oktatást időben nem kezdhették meg, így a még hiányzó berendezéseket októ­berben teljesítik. A tornaszereket a budapesti Geitner és Rausch-cég szállította, az ablakok függönyeire ö;v. Lengyel Lőrincné ajánlatát fo­gadták el, 152 darabra. A gimná­zium természettani múzeumában a szegedi Tóth Béta kályhakészítő domborművekkel gazdagon diszitett kályháját is kiállították. Áz új iskola Magyar Gábor igaz­gatása alatt érte el tetőfokát, és diák­jainak száma meghaladta a 850-et. Hazánk szellemi életének számos nagysága tanult itt, vagy a diákok­nak volt neves tanítómestere. A Ko­vács József főorvos és Tóth Mihály vezette közegészségügyi szemlét kö­vetően, 1886. november 3-án kezdő­dött meg az oktatás a most százéves gimnáziumi épületben. Az épületet számosan megcsodál­ták, és a benne folyt munkát nagyra értékelték. Pálfy Ferenc polgármes­ter minden elismerését kifejezte az építőknek. Egyes vélemények szerint az épület „ valóságos szegedi Palazzo Pittiként tűnik ki a szegényes kör­nyezetből. " A most százesztendős épület alag­sorában 1940-ben végeztek átalakítá­sokat, a közpoijti fűtést ekkor építet­te ki Brittíg-Bertéhyi Ferenc cége. Épületbővítési gondolatokkal 1943­ban foglalkoztak, de ez nem valósult meg. Az 1948-ban készített helyreállí­tási terveket Stampay János (1903— 1983) szegedi építészmérnök, a Rer­rich-iroda volt vezetője készítette. Az Aradi vértanúk terét uraló nyugodt megjelenésével, sarokri/a­litjaival diszitett erőt sugárzó két­emeletes palota száz év távlatából is dicséri a szegedi iparosság hatalmas és pontos munkáját, Bachó Viktor alkotómérnöki felkészültségét. BÁTYAI JENŐ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom