Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

12 Szombat, 1986. január 4. Juhász Gyula és Osvát Ernő Juhász Gyula. hő hétlel Szakolcára kerülése után, 1911. szeptember 8-án verseket küld az immár beérkezett, az újpesti gimnáziumba került barátjához, Babits Mihályhoz: „A Nyugatba szántam ezeket, de tartok tőle, hogy Osvát úr, akit igen becsülök mint embert, de akivel mint szerkesztővel kissé összekülönböztem a múltkor, egy rossz órában, mellőzi őket. " Két év múlva, 1913. február 17-én, még mindig Szakolcáról, Fenyő Miksának, a Nyugat társszerkesztőjének panaszolta: „Osvát Ernő úrral elvi okokból egyszer, rég összekülönböztem. Nem tudom, haragszik-e még rám, én igaz lélekkel mondom: becsültem, s ma szintén igen becsülöm őt, ha ez különösképpen nem is imponál neki." Ezek a levélrészletek nincsenek ugyan benne az Osvát Ernő a kortársak között címmel a Gondolat Könyvkiadónál nemrég megjelent gyűjteményben, amelyet Kőszeg Ferenc és Márványi Judit szerkesztett, és Benedek Mihály látott el alapos, jó jegyzetekkel, de szerepel Osvátnak Babitshoz 1923. március 12-én írott, eleddig kiadatlan levele, amely tanulságos fényt vet a legendás szerkesztőnek és a szülővárosában is száműzött költőnek sajnálatosan feszült kapcsolatára. Mielőtt azonban ezt idézném, vissza kell nyúlnunk kapcsolatuk kezdeteihez. m Juhász Gyula Osvát nevét először 1905 decemberében irta le, akkori folyóiratának, a Figyelőnek ismertetésekor: „Maga a szerkesztő Osvát Ernő egyetlen bevezető cikket irt lapjába. Ez a nagy szerénység igen rosszul esik az igaz írásművészet kevés rajongó barátjának." A bírálat mezébe öltöztetett dicséret talán el sem jutott Osváthoz. Juhász Gyula 1907. december 29én a Szeged és Vidéke első oldalán, vezércikkben köszöntötte a Nyugat első számát. írását elküldhette a főszerkesztő Ignotusnak, és mellékelt hozzá néhány verset. Ignotus 1908. január 3-án így köszönte meg a küldeményt: „Igen tisztelt Uram, verseit átadtam Osvátnak, ki a Nyugat teljes hatalmú szerkesztője, s a kegyed munkásságának éppúgy ismerője s tisztelője, mint én." A Nyugat február 1-i számában meg is jelent Juhász egy verse, a Turris eburnea. Utána csak az augusztus 16-i szám közölt tőle két verset (Filológia, Hauser Gáspár). Az utóbbihoz 25-i levelében Ignotus külön is gratulált, és tolmácsolta Osvát kérését: küldjön Juhász prózát is. Utóbb Osvát is kérhette, megtoldva a kívánsággal, hogy Babitstól is kérjen a Nyugat számára verset, prózát. Augusztus 25-én Juhász Szegedről Osvát nevében.erre kéri Szekszárdon vakációzó Babitsot. Szeptember 1-én Nagyváradon megjelent A holnap költői antológiája. Osvátnak annyira megtetszettek Babits versei, hogy a Nyugat számára kéziratot kérni tőle leutazott Váradra. Nyilván nem tudta, hogy Babits Fogarason tanár. Ekkor találkozott személyesen először Juhász Gyulával, és ismét őt kérte, vegye rá Babitsot, adjon kéziratot neki. Szeptember 19-én irja Juhász Váradról Fogarasra: „Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője postafordultával kéri címedét, verset és prózát kér tőled." A hónap végén Juhász Osvátnak magyarázkodik: „Babits Mihály barátom egy idő óta nem ad életjelt magáról. Fogarason a gimnáziumban rendes tanár." Juhász október 5-én közli Babitscsal, hogy a következő héten Pestre megy, s ha barátja küld neki verseket, cikkeket, elhelyezi őket a legjobb lapokban. ' Most Babits küldött verset. Juhász november 2-án értesítette: „Kedves Mihályom, verseidet személyesen adtam át Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének, aki prózát is kér tőled." Később, november végén, megismételte: „Verseidet személyesen adtam oda Osvát Ernőnek, és egy része (4) a Nyugat legújabb számában jött, nagy lelki szenzációt okozva mindenütt." Juhász később is tisztelettel szól Osvátról. Fenyő Miksához irt leveléhez sem felejti el hozzátenni: „Osvát Ernőnek tisztelet!" •D 191 l-ben fordulat állt be mind Babits, mind Juhász életében. Babits Újpestre került, Juhász Gyula a „víg Váradról" a „szomorú Szakolcára". S most írta a bevezetőben már idézett levelét Babitshoz: ezúttal megfordult a kocka, most ő kérte barátját, hogy segítsen elhelyezni verseit a Nyugatban: „Szíves elnézésedet kérem — folytatta idézett levelét —, de lennel oly jó, és beajánlanád őket u Nyugatnak, ha érdemesek erre A Nyugatban megjelenni, ahol te jelensz meg, újra erős és — nemde — indokolt vágyam nékem." Babits késedelmes válaszában csak azt tudta közölni a végeken búsuló Juhásznak, hogy verseit átadta Osvátnak, „aki azonban véleményt még nem nyilvánított róluk". De ugyanennek a levélnek a végén már mást írt: „Verseid — amint írtam, Osvátnál vannak, aki nagyon melegen beszélt rólad, bár nem titkolta, hogy ez újabb dolgaid nem mind tetszettek neki." Nem is jelent meg Juhásznak verse a Nyugatban, csak 1912. február 16-án, a Halálhimnusz. Juhász 1914-ben Eőrsi Júliának irja: „Osvátot tiszteltetem." Pedig 1912 és 1918 között egyetlen versét sem közölte a teljhatalmú szerkesztő. QZI Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárából közli a most megjelent dokumentumkötet Osvátnak Babitshoz 1923. március 12-én irt, máig kiadatlan levelét. Babits a Nyugatban ismertette Gragger Róbertnek a lipcsei Insel Verlag Bibliotheca Mundi sorozatában megjelent Anthologia Hungarica című versgyűjteményét. Cikkét Osvát korrektúrakor olvasta, és nem volt rest, hogy Babitsot szövegének módosítására kérje. Leveléből az tűnik ki, hogy Babits együtt emlegette az antológiából kimaradt Juhász Gyulát és Gellért Oszkárt, és mind a kettőt közös jelzőkkel („termékeny", „nagyértékű" s hasonlók) illette. Osvát szerint nem szerencsés a Juhász és Gellért jelentőségét föltüntetni akaró szavak összevonása. „Azt, hogy G. O. előbb kezdte, mint Ady, azért szabad, sőt azért kell felemlíteni, mert G. O. rendkívüli eredetiséggel mint újitó előzte meg Adyt; mit J. Gy. — ha csakugyan néhány nappal előbb írta volna is az első verseit, mint Ady — azonban bizony nem sok önállóságot mutatott. Azután a termékeny« jelző egyikre sem talál: J. Gy. szapora, G. O.-t csak az mutatja termékenynek, hogy abból a kevésből, amit irt, a késői idő számára alig veszett el valami. Végül: a nagyértékű« nagykendőjén nehéz két ilyen különböző értékű költőnek megosztoznia." Valóban különböző, de éppen fordítva! Babits engedett. Szövege (olvasható az 1978-ban megjelent Esszék, tanulmányok első kötetében) végül így jelent meg: „Gellért (aki fellépésével Adyt is megelőzte) az új nemzedéknek legtermékenyebb s egyszersmind legnagyobb értékű költői közé tartozik. Tavaly megjelent nagy versgyűjteménye meggyőzően demonstrálja ezt. Ez a könyv bőven tartalmaz oly darabokat, melyek igaz emberi tartalmukkal bármely antológiában méltóan büszkélkedhetnének. Juhász szintén a legelső jelentkezők közt áll az első sorban, magyar mélabúja oly akkord, mely nélkül a kórus tökéletlen marad." Szemmel látható, hogy az elismerőbb jelzők Gellért jellemzésében maradtak, Juhásznak már csak vállveregetés jutott. Osvát ellenszenve még Babitsot is befolyásolni tudta 1945-ben, amikor összegyűjtött műveinek ismertetése kapcsán rámutatott ízlésének ingatagságára, középszerűségére. A dokumentumkötet számos írása elárulja, hogy a kritikátlan, hálára kötelezett hívei (pl. Füst Milán, Elek Artúr, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Komlós Aladár, Nagy Endre, Reichaéd Piroska, Tersánszky J. Jenő) mellett nagyon sokan voltak ellenfelei (Balázs Béla, Hatvany Lajos, Németh László, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Szomory Dezső stb.), de még olyanok is, mint Ady, Babits, Hamvas Béla. Kaffka Margit, Illés Endre, Kosztolányi, az odi et amo (szeretek és gyűlölök) ambivalenciájával viszonyullak Osváthoz. Kosztolányi egyrészt szokásos nagyzásával kijelenti, hogy az új magyar irodalom századát Osvátról fogják elnevezni, és hogy századok múlhatnak, míg hozzá fogható akad. Füst Milánnak viszont azt mondta róla, hogy „rosszhiszemű sznob"; „rosszhiszemű Schöngeist", azaz széplélek. Babits a Baumgarten-dijak első kiosztásakor, 1928 végén Osvátot is bevette a tanácsadó testületbe, tőle is javaslatot kért a jutalmazandókra. Osvát jelölése sorrend szerint ez volt: Szini Gyula, Tersánszky J. Jenő, Elek Artúr, Erdélyi József, Szász Zoltán, Füst Milán, Telekes Béla és Nagy Lajos. 1929. január 18án Elek Artúr, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron és Tersánszky J. Jenő kapta meg a Baumgarten-díjat. Babits tehát nem feledkezett meg Juhász Gyuláról. •D Azon hasztalan tűnődünk, mi volt előbb: Osvát ellenszenve Juhásszal vagy költészetével szemben, avagy összekülönbözésük; tehát azért csaptak-e össze, mert ízlésük különbözvén „elvi okokból" Osvát mellőzte Juhász verseit, vagy pedig azért nem közölte, mert és miután hajba kaptak. A következmény a fontos. Amelyet Féja Géza — szintén közölt Osvát-nekrológjában — már észrevett és szóvá tett: „Juhász Gyula elsőrangú tehetségét nem ismerte fel, sőt megbocsáthatatlan ridegséggel bezárta előtte a Nyugat ajtaját." PÉTER LÁSZLÓ BARCZANLAI.VY FERENC: PORTRÉ SZEMENDREY ISTVÁN Az elmúlás vázlatkönyvébe Vágyaim piros léggömbjei rőtté festik az eget. Az Ősz torkában itallá vált vad, sötétlő fellegek. Mert menve-maradna minden. Szürke-fátylas lett a fény. Üres a galambdúc-paróka a tetszhalott Nyár fején. Nyírfa nyög fel az éji csöndben Mint én, még élni vágyna... De szélroham kél. S ráfesziti a Tél kék vérpadára. 4. Az Osvát-legendát, a csalhatatlan itélctű szerkesztő nimbuszát nemcsak Lukács György tépdeste meg Mikor megy a vonat? A HELYI TUDNIVALÓK SZÜKSÉGESSÉGE Földrengés, járvány, árviz, helyi háború, merénylet, új híd, új termék, új csúcstalálkozó estérc már nem újdonság. Világi és országos ügyekben mindannyian indulhatnánk egy televíziós vetélkedőn. Csak azt ne kérdezze meg valaki, hogy mikor van nyitva a Patyolat, mikor rendel a körzeti gyermekorvos? Mi történt nálunk a szabadságharc alatt? Melyik üzemben milyen körülmények és feltételek várnak? Mikor megy a busz, a vonat? Hol lehet palántát kapni? És mennyiért? Évek, évtizedek óta könyörgünk helyi információkért. Hiszen egy megyei lap nem bírhatja minden kisebb vagy nagyobb község helyi tájékoztatását tökéletesen ellátni. Ahhoz mindennap lexikon vastagságú kötetként kellene megjelennie. S mióta a kis, helyi újságokat szétszórta a történelem szele, csak a bölcsebb helyi vezetők próbálkozásai, kísérletei enyhíthették az információs szomjúságot. Iyen kísérlet volt a művelődési házak előterében vagy a könyvtárakban a menetrendek, a tanácsi határozatok, a növény- vagy állattenyésztést elősegítő szakirodalom, vagy a helyi telekvásárlások és építkezések lehetőségeiről szóló felvilágosítás elhelyezése. Az előtér azonban nem oldhatta meg a gondot. Szabó bácsi az alvégről nem ment a felvégi művelődési házba, hogy megnézze, mikor megy a vonat. Neki otthon kellett volna egy kis füzet, amelyben efféle adatok szépen felsorakoztatva mindig a rendelkezésébe állnak. Kalendáriumnak nevezték az efféle „tudós" kiadványokat régen. Ma sem másképp. Bakonyszentkirályról érkezett az első kalendárium helyi adatokkal, adomákkal, és a tanulni valamint tanitani vágyó lakosok névsorával. Dombóvárról jött a második, tele információval a városról és környékéről, szolgáltatásokról és üzemekről, tervekről és történelemről. De vajon valóban a kalendárium a helyi tájékoztatás legtökéletesebb formája és végső megoldása? Nem akarok ünneprontó lenni, különösen, hogy éppen az imént én tartottam jónak e nagyszerű kezdeményezést, de az elektronikus kultúra kapujában inkább a kalendáriumok szemléletmódját kell követnünk, és nem szolgai másolásukat. „Elsősorban érdekes helyi értékű, hasznos, praktikus, az itteni életünket segítő, gazdagító írások, ínformációk közlését" kell szorgalmaznunk, mint azt Balipap Ferenc a dombóvári kalendárium szerkesztője irta. Ezt a célt azonban a helyi televíziók szolgáltatásai sokkal jobban elláthatják, mint a nyumtatott kiadványok. De már hallom is a megrovó kérdést: ugyan, hol vagyunk még attól, hogy a kisebb helységekben kábeltelevíziót alapítsunk, s mi több, műsorszolgáltatási biztosítsunk?! Két lépésre. Több tucat olyan városról, városrészről, s öt községről tudok, ahol nem az álmok világába tartozik a helyi televízió kiépítése! Nem beszélve azokról a helyekről, ahol már rendszeres program látható. Meglepően sok vezető ismerte fel, hogy a helyi tájékoztatás megerősítése eloszlathatja a közéleti közömbösséget és a találgató pusmogást. Akik a vezetők közül nem értik meg, hogy a demokratizmust csak az „információs hiánygazdálkodás" megszüntetésével erősíthetik, menthetetlenül hátrányos helyzetbe kényszerítik szűkebb pátriájukat. Az informáltság fokozza az aktivitást, hatékonyabbá teszi a cselekvést, elősegíti a döntésképességet. Jó néhányan a kábel-hívők közül azt is felismerték, hogy a lakosság szívesen fizet a helyi tévé kiépítéséért, ha a kábelen át megfelelő programokat kap a helyi tájékoztatástól a szórakoztató filmekig. A helyi televízió lehetőséget biztosít arra, hogy egy adattároló számítógépre kapcsolva tájékoztassa az előfizetőt a Patyolat nyitvgtartásáról, a vonat indulásáról, és az alma felvásárlási lehetőségéről, amely információk nem kevésbé fontosak számunkra, mint egy gépeltérítés a Földközi-tenger felett. NÓGRÁDI GÁBOR