Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

4 Vasárnap, 1985. augusztus 18. tzeyedi ünnepi hetek A szarvassá változott fi­ak. Táncdráma a Dóm téri színpadon este fél 9-től. Holnap, hétfőn, valamint 20-án. kedden, a János a vitéz látható. Táblakép-festészeti Bien­nálc a Móra Ferenc Mú­zeum Horvátit Mihály ut­cai Képiárában és az If­júsági Házban. Tóth Sándor szobrász ki­állítása a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus 24-ig. Szathmáry Gyöngyi szob­rászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Ku­pola galériájában, szep­tember 19-ig. Nyitva: 10­től 18 óráig. Keserű Ilona festőmű­vész gyűjteményes kiállí­tása a Bartók Béla Műve­lődési Központban, au­gusztus 20-ig. Nyitva: 10­től 18 óráig. Váradi Gábor grafikái a Sajtóház klubjában, au­gusztus 20-ig. Nyitva: hét­köznap 9-től 18 óráig. Hobbim a vasút. Orszá­gos vasútmodell-kiállítás a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20­ig. Nyitva: 10-től 18 órá­ig. A Kass Galéria kiállítá­sa a Vár utca 7. szám alatt. A munka poézisc. Kép­zőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésé­nek elmúlt 40 esztendejé­ről a Fekete Házban. Nyit­va: 10-től 18 óráig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai: Móra-emlékszoba; Hunok, avarok, magyarok; Csong­rád megye gyógyszerészc­tének múltjából; Ember és környezete; Csongrád me­gyei parasztbútorok és né­pi viseletek; Kőolaj és földgáz; Lucs-képgyűjtc­mény; Buday György met­szetei. Ifj. Lelc József néprajzi gyűjteménye. (Tápé, Vár­tó utca 4.), nyitva: 3-tól 6-ig. Arabeszk a Fürj utcában Zsörtölődések, leltár közben Gyorsmérleg a fesztivál kiállításairól Kétségtelen tény, hogy nemcsak Szeged számára, de országosan is az utób­bi időszak legjelentősebb képzőművészeti kiállítása a 11. Szegedi Táblakép-festé­szeti Hiennáíé. Sajnos, hiá­nyosságai sem lokálisak, ha­nem a hazai képzőművészet zavarából és bizonytalansá­gaiból származnak. Ha na­gyon sommás szeretnék len­ni, azt kellene mondanom, (bár rossz jósnak bizonyul­nék!): ketelyeim vannak a következő seregszemle élet­rehívaSát Illetően. Mert ez a mostani találkozó sok* problémát vet föl, jellem­zőbb rá a visszavonulás, az erőlködés, a bezárkózás, mint — ami az életrehívás reménye és a tárlat lényege — a pezsditő erőfelmérés, ' az. 'őszinte megnyilatkozás, a világos, .tiszta latlelet. Nehezen ífOip lé, de a té­nyek makacs dolgok: n ren­dezés bizonytalan, a kiállí­tók számának és az alko­tás arányának meghúzása alapvetően elhibázott. Nem mintha ez a város alkal­mntlan lenne ilyen monstre tárlat fogadására, csak ak­kor két dolgot kell tisztáz­ni: vagv szigorúbb lesz a zsúri, és annyi műalkotást válogat be, amit egy hely­színen képes bemutatni, vagy az eddigieknél is szé­lesebbre nyitja körzőjét, s akkor új helyszín után néz (mondjuk — mert éppen vásárszünet van — a Marx téri pavilonok környékén). Mert az Ifjúsági Házba ke­rült müvek alkotói ezúttal joggul emlegethették, hogy őket leminősítették, csak az „NB II-be" tartoznak. S nem csupán azért, mert a látogatók töredéke veszi a fáradságot, hogy a Képtár­ból átsétáljon a Tisza-part­ra, de azért is, mert a zsú­folt rendezés szinte átte­kinthetetlenné teszi a tár­latnak ezt a részét. A katalógus fi> erénye, hogy minden egyes alkotó munkájának reprodukciója szerepel benne, de nem hallgatható el; hogy négy mű fejjel lefelé vagy elfor­dítva került az oldalakra (ez még akkor is szerkesz­tési hiba, ha az alkotásokról nehezen deríthető ki alap­állásuk). Az első pillanatra az. föl sem tűnik — talán majd évek múlva a műtör­ténészek bizonytalankodnak —, hogy a tárlat dátumát sem tartalmazza a kataló­gus. A plakát viszont fél­revezető. Nemrégiben kér­dezték tőlem, hogy miért nem az ünnepi hetek ide­jén rendezik ezt a kiállí­tást, merthogy a plakáton a nyitás dátuma: VIII. 28. A zsűrizéssel kapcsolatban is van megjegyzésem. Egy 15 tagú bíráló csoport lehet, hogy képviseli a kollektív bölcsességet, de abban is bizonyos vagyok, hogy fel­aprózza a felelősséget. Eny­nyi ember már mutogathat egymásra, könnyedén ma­gyarázhatja a bizonyítványt. Kisebb létszámú, valóban szakemberekből álló zsűri személyesen és nagyobb fe­lelősséggel garantálhatná a bekerülő müvek számát és színvonalát. S kizárhatná, hogy tagjai közül ketten is a díjazottak között szere­pelnek. Számomra az is ért­hetetlen, hogy a 156 mű­vész közül 18 miért két képpel van jelen, míg a többi eggyel? Magyarázat lehetne, ha a díjazottaktól válogattak vclna, de hát nem. S akkor még nem is ele­meztük, miért nem igazi művészeti esemény és kö­zönségélmény e tárlat, és szó sem esett tartalmi, esz­tétikai problémákról.. . A város számára minden bizonnyal az első önálló ga­léria megnyitása a leghosz­szabb távra kiható ese­mény. Kass János kétszeres Munkácsy-díjas grafikusmű­vész szülővárosának ado­mányozta közel négy évti­zédos, sokirányú és gazdag alkotói pályájának darabja­it: illusztrációkat, önálló grafikai lapokat, szobrokat, a Fejek-sorozat darabjait, animációs filmjeit, könyv­es bélyegterveit és levele­zését, a pályájával kapcso­latos dokumentumokat. A tervek szerint a bőséges anyag majd, a régi Hungá­ria Szálló átépítése után, a kialakuló művelődési cent­rumban kap helyet, addig a Kass Galéria a Vár utca 7. szám alatt levő elegáns bemutatóteremben székel. Az elképzelések alapján az anyag változni fog, így min­dig új és új alkotások ke­rülnek az érdeklődő kö­zönség elé. A Szegedi Ünnepi Hetek kiállitáskínálatából három tarlat mindenképpen ki­emelésre érdemes. Az egyik Keserű Ilona festőművész nagyszabású bemutatkozása a Bartók Béla Művelődési Központban. Bepillantást enged egy nonfiguratív al­kotó tudatos és következe­ted műhelyébe és végigve­zet a motívumok metamor­fózisán. Makovecz Imre Ybl-díjas építész tárlatát a November 7. Művelődési Ház vállalta föl. A világ tíz legjobb építésze közé választott, a szefves építé­szet hazai vezéregyénisége­ként számon tartott alkotó az építőművészet új lehe­tőséget villantotta föl a lá­togatók előtt. A harmadik kiemelkedő tárlat Szathmá­ry Gyöngyi szobrászművész portré-dombormüveinek be­mutatása a Móra Ferenc Múzeum Kupola-Galériájá­ban. A félmúlt szegedi pantheonját eredeti és nagy­vonalú plasztikai eszközök­kel megformáló művésznő olyan szobrászi erényeket csillant meg, melyekben öt­vöződik a hagyományokhoz való kötődés éppúgy, minta portrémúfaj megújítási szándéka. Tápai Antal szobrainak és Varga Mátyás díszlettervei­nek kiállítása a SZOTE ok­tatási épületében elsősorban a közművelődés, a művé­szet-népszerűsítés aspektu­sából értékelhető. A sza­badtéri játékok szomszédsá­gában olyan művészi hát­térinformációkkal szolgál­tak, amelyeket eredménye­sen hasznosíthattak a lá­togatók. S ha mar a köz­művelődésnél tartunk, meg­jegyzendő, hogy mind Ma­kovecz, mind Szathmáry ki­állításához bőséges és gon­dosan válogatott dokumen­tumanyag csatlakozott, me­lyek az érdeklődők számá­ra hasznos információkat, bőséges ismeretanyagot kí­náltak. Sikeresnek könyvel­hető el a fiatal Váradi Gá­bor sajtóházbeli grafikai anyaga, kuriózumnak szá­mított a Nagy László 60. születésnapja tiszteletére képverseiből. tipografikai­ból és rajzaiból rendezett tárlat az egyetemek aulá­jában, tartalmas anyagot hozott a kecskeméti mű­vésztelep három tagja, Áb­rahám Rafael, Bakonyi Mi­hály és Kiss Zoltán László a JATE-klubba, a klasz­szikus értékek iránti von­zódás, a karakterérzék és az anyagszerűség tisztelői Tóth Sándor érmeivel és szob­raival találkozhattak a Kép­csarnok Gulácsy Termé­ben, ahol előzőleg Máthé András belsőépítész jól funkcionáló és esztétikus kisbútorait is láthattuk. T. L. Kispiccel, arabeszk, nagy levegővel aláemel, kontraakció, egy kis válla­zás demi pliében, jó! — vezényel a balettmester. A színes harisnyás, bokamele­gítős, feszes dresszes tánco­sok ötödik -órája gyakorol­nak a 35 fokos melegben. S láthatóan még mindig nagy kedvvel. Táncpróbáról, ezekben a napokban, legtöbbünknek a Győri Balett jut eszébe. Leg­alább oly lelkesen és ko­molyan gyakoroltak a teg­nap zárult szegedi tánctá­bor résztvevői is, mintha előadásra készültek volna. Tartottak is bemutatót a búcsúesten, de az egészben valahogy nem ez volt a leg­fontosabb. — Egy hétig igazi táncos­nak érezhettük magunkat — mondják a gyerekek. — Na,íi öt órán keresztül gyurtuk a testünket. Az ország minden részé­ből érkeztek ide a szegedi modern táncstúdió felhívá­sára. — Jó kis társaság jött össze. A táncosok kedvesek, nyíltak, érzékenyek, köny. nyen barátkoznak — mesé­lik a gyerekek tovább. — Mindenki azért jött, hogy tanuljon. Voltak ügye­sek és kevésbé ügyesek. De senki nem nevetett a mási­kon, ha a lépés nem ment rögtön. Inkább átvettük az elmaradt mozdulatot, bonyo­lult lépéskombinációt. Az egyik szünetben úgy meg­hajtottuk magunkat, alig bírtunk bemenni az órára... Horváth Károly táborve­zető, táncpedagógus: — Harmadik táborunkat rendeztük, D és C osztályos versenytánc- valamint dzsesszbalett csoporttal. Ideális helyet találtunk a Fürj utcai 1 KISZ-'iskolában. Párhuzamosan peregtek a három csoport órái, olyan oktatók vezetésével, mintáz országos társastánc-bajnok Pálinkó Lujza, a Győri Ba­lett általános iskolájának balettmestere, Kovács Ka­talin s a hódmezővásárhe­lyi dzsesszbalettes, Fogarassy Judit. Sajnos, helyhiány miatt nem tudtunk fogadni mindenkit. Pedig ráférne a gyerekekre a mozgás. Sze­retnénk felébreszteni ben­nük a vágyat, hogy karban tartsák testüket, izmaikat, s közben a művészet élmé­nyeit is átéljék. Itt megis­merkedhetnek a legújabb irányzatokkal, például Varga Gusztáv táncprofesszor a legmodernebb dzsessz.tech­nikát szállította, egyenesen Amerikából. — A tánctáborok közül mi vezettük be először a klasszikus balettoktatást — veszi át a szót Ábrahám Anikó, a Szegedi Nemzeti Színház szólótáncosa. — Fel­ismertük, hogy minden tán­cosnak szüksége van arra az alapra, amelyet a klasszi­kus balett nyújt. Nem arról van szó, hogy rögtön spicc­technikát tanuljanak, hanem tudatosítjuk a gyerekekben, milyen a helyes testtartás, koordináljuk a testrészek mozgását. A csoportok össze­tételét figyelembe véve kö­zépszintet alakítottunk ki, de inkább emeltük a mércét. Ha ugyanis az amatőrmozga­lomban nem támasztunk kö­wr vetelményeket, kárára lehet az egész táncművészetnek. Sok amatőr egyébként olyan jól képzett, hogy megállná helyét bármely közepes szin­tű hivatásos együttesben. Példa rá FÖldesi Mária. „Civilben" a tánctábor or­vosa. — A tánc örök szerelmem marad, talán mert más hi­vatást választottam. Hosszú évek óta járok el Ábrahám Anikó dzsessz-csapatába. Két ügyelet között beállok a színház tánckarába, a West Side Story-ban is fel­léptem ... Egyébként, a tá­borozók egészséges, strapa­bíró fiatalok. Nem fordult elő semmi komoly baj, eny­he gyomorrontáson vagy izomhúzódáson kívül... Varjú Erika Űrhajósolc a téren Tegnap, szombaton Szegedre érkezett Farkas Bertalan űrhajós és szovjet vendége, Pjotr Iljics Klimuk vezérőr­nagy, űrhajós; este megtekintették A szarvassá változott fiak bemutatóját. Fotóriporterünk, Schmidt Andrea P. J. Klimukot — aki a családjával együtt vendégeskedik a magyar űrhajósnál — és Farkas Bertalant családjuk, va­lamint Papp Gyula tanácselnök, társaságában fény­képezte le a Dóm téren. A szovjet űrhajós — aki Csillag­város parancsnokának politikai helyettese — két napot tölt Szegeden. Aki a szegedi Tisza-part sétányán — a Móra Ferenc Múzeum épületét is magá­ba Ölelő Stefánián — bal­lag. előbb-utóbb észreve­szi. hogy mutatós, kerek kőgolyók díszelegnék a fák tövében vagy a keskeny aszfaltutak szögleteinél. Az első pillantásra olyanok, mintha valami esztergafé­lén alakultak volna ilyen formásra, ám akit érdekel, megtudhatja, hogy egyálta­lán nem művi képződmé­nyek. hanem, maga a ter­mészet kerekítette ilyenre valamennyit. Emberi kéz érintése nél­kül keletkeztek ezek a gombócok, szakszerű elne­vezésükkel mondva. a -ömbkövek. Szülőhelyük a szomszédos Erdély, ahol — szintén utcai, terekre ki­tett díszként — sokfelé ta­lálkozni velük, s ahonnan Sízegedre is elkerültek az 1879. évi nagy árvíz után. Jókai Mór figyelt fel leg­először eme „ „forogmá­nyok"-ra. Egyik 1856-ban kelt levelében írta az er­délyi Bencencröl: Ko­lozsvárt elhagyva. Feleken vitt keresztül az >'t. mely­nek hegveiben teremnek azok az óriási kőeombócok, miknek keletkezéséről nin­csenek tisztában tudósa­ink". Öt követően aztán mind nagvobb érdeklődés nvilvánult meg a gömbkö­vek iránt, s egyre-másra láttak napvilágot a velük Gömbkövek a Stefánián foglalkozó írások. Orbán Balázs, a Székelyföld mind­máig legkiválóbb ismerője Nagygalambfalva környé­két bemutatva fogalmazott így: kétfelől megdöb­bentő hegyomlások, néhol erkélyszerüleg kinyúló hegyoldalak, melyeknek homlokrétegeiben csudás alakú forogványok kapasz­kodtak, amelyek mint a hegy fogai. rémledeznek ki. .." Jellemző a felfokozott fi­gyelemre. hogy még olyan jeles nyelvészünk, mint Hunfalvy János is érde­mesnek tartotta foglalkozni e képződményekkel — ő 1864-ben kerek kövekként említi őket —. és gramma­tikus kollégája. Szinnyei József is felvette a maga szótárába a forogvány kö­gomb kifejezést. Termé­szetesen a szaktudósok is hozzáláttak atalánv meg­fejtéséhez. Pávay Elek a kiváló természetbúvár a következő magyarázatot tette közzé: nem egye­bek (tudniillik a eömbkö­vek). mint sajátos Concre­tiok, azaz: a fövénysze­meknek egv tengely vaav központ körül történt össz­csoportosulása. tehát bizo­nyos Morpholitnemü kép­ződmények." Hogy mik a Pávay emlí­tette morfolitok. azt vi­szont a német Christian Gottfried írta meg klasszi­kus müvében, a Microgeo­lógiában. Szerinte: „mor­foliton értjük azon szer­vetlen testeket, amelyek kristályhoz hasonlóan fejlő­dési tengelyekkel és haj­lott lapokkal bírnak, de el­ütnek a jegeczektől a ros­tos, lemezes belszerkezet v az egymást her-*es vagy tompa szögben szelő ékek és síklapok hiánya által. Azonban a morfolitok* is nőnek és szaporodnak vagy sarjadzanak. anyagok kül­ső egymáshozi ragadása ál­tal, bizonyos belső törvé­nyek szerint." Ezt a summázatot Pávay fordította le — átültetésén jól érződik a múlt századi magyar nyelv kedvesen tu­dóskodó stílusa - és mi­után közreadta, eey nálánál is híresebb tudóst, Koch Antalt késztette arra. hogy a gömbkövek titkának megfejtésére adia a feíét. Koch úgy vélte az e témá­ról írott dolgozatában, hoev a gömbkövek az efv­kori folyamatos homokkö­rétegek darabiai. amelyek ,.a légbeliek és a talajvi­zek behatása és elmosása" következtében lassan gömb alakúvá koptak. (Koch An­*il egyébként nemcsak el­méletet fabrikált, hanem vizsgált is: az általa meg­nézett forogványokban csi­gát, kagylót és levélnyo­mokat talált.) Mai szemmel nézve Pá­"avnak adhatunk igazat, aki a „Morpholitnemü kép­ződmények" közé sorolta a szegedi Stefánián is látha­tó parkdíszeket. Igen. ilyen „alakulatok" ezek amelyek sorába más, hasonlóképpen érdekes formációk is bele­tartoznak. Ezeket a termé­szet játékainak (latinul: lusus naturae) szokás ne­vezni. Hogy mik lehetnek ilyenek? Egyebek között azok a Svédországban ta­lált agyagmorfolitok. ame­lyek hol szem-, hol csór-, hol meg nyelvformát mu­tatnak. Egyébiránt a gömbkövek hajdan nem csupán díszí­tőelemekként szolgáltak, hanem tárgvai voltak egy érdekes népszokásnak is. Nagyszeben környékén. Kisdisznón. a házasulandó legényeknek a templom ke­rítéséül összegyűjtött gömbköveket kellett meg­szaporítaniuk egy-egy da­rabbal — erejüket bizonyí­tandó. Ez a templom he­gyen állott, a Gombolya­gok pedig alkalmasint 2—3 mázsásak is voltak. Elgon­dolhatjuk, mennyit kellett izzadniuk, ügyeskedniük az esküvőre készülő ifjak­nak .. . Akácz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom