Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

Szombat, 1985. július 6. 47 Fellendülőben egy kis téesz Újra bíznak a homokon Köztudott, hogy a tengeri Nem kis feladat az össz- hogy féltették a háztájiju­kagyló is megszenvedi, míg hangot megtalálni. Kacska- kat, hisz a másik téeszben a egy porszem köré igazgyön­gyöt izzad ki magából. A homoki területek gazdasá­gai sem sokkal könnyebben boldogulnak, keményen m^pon7, 3,5 meg kell küzdeni az ele­mekkel, hogy kinyerjék a föld jól elrejtett kincseit Külön örül a szem, ha aranyló kalászú árpa- vagy búzatáblát, vagy szépen ter­mő őszibarackost fedez föl a zegzugos dűlőutak között. ringók után az elnök azt közös gazdálkodáson van a reméli, hogy végre ismét hangsúly. jó felé haladnak. Fokozatosan átvették az Aa 1981-es év volt a ottani normákat, munkain­milliós vesz- tenzitást, mindenkiben tu­teséggel zártak. A gondok datosult, hogy több veszte­korábban kezdődtek, 1977- séges évet már nem enged­ben kockázatos vállalkozás- hetnek meg maguknak. A ba kezdtek. Mindenkinek gépesítés mellett a vetés­hitelt adtak, aki tojáster- szerkezetet megváltoztatták, melésre szerződött náluk, a náluk nem nyereséges Nem voltak elég óvatosak, dinnye-, káposzta, alma- és s a tyúkot tartók közé„csir- paradicsomtermeléssel fel­Szatymazon, a Homok- kefogók.", kalandorok is ke- hagytak. Most legnagyobb gyöngye Tsz irodája és ma- veredtek. Közben megcsap- területen árpát, búzát és ro­jorja tanyák sűrejében, a pant a kereslet a tojás iránt, zsot, valamint napraforgót falutól közel másfél kilo- Több évig tartott a bírósá- termelnek. Emellett egy ke­méterre található. Még mű- gi hercehurca, míe a tömér- vés kukoricát, s van egy út sem köti a belterülethez, dek pénz egy része vissza- kisebb területen g.vümöl­az 5-ös útra járnak ki. Ta- csordogált a maguk igazát csös is. Az együttműködés Ián egyszer jut pénz és ösz- védő vállalkozóktól. Aztán keretében felvállalták a szefogás a befele vezető út- a 81-es esztendőben végre község teljes területén a hoz is. A munkagépek még tiszta lapoai indulhattak. A tejbegyűjtést. Az előnyösebb csak bírják a földúton, de korábbi években halogatott vetésforgó érdekében jövő­az itteniek motorja, bicikli- elavult BxDek Ieírását nem re olaÍretekkel és maglu­je ugyancsak belésüpped a mvult gepek leírását, nem cernatermesztéssel is pró­száraz homokba, ha boltba, terT1>° ultetvenyek kivaga- bálkoznak. Ezek betakarítá­iskolába mennek. Kis téesz sát ekkor kellett elszámol- sára alkalmasak a tavaly és ez, 1274 hektáron, 180 tag- niuk. A tagság egy részével '^én vásárolt adapteres pal gazdálkodnak, és ebből keménv harcok sora_ sik~_ is csak hetvenen aktív doL kemeny harcok soran Slke^ gőzök. Az emberben rögtön rult megertetni, hogy val­fölmerül, életképes lehet-e toztatni kell a gazdálkodá­egy, az átlagnak harmadát, sorii a munkafegyelmen. S^t'tv^ Akl nem t«d0" idomulni a dasag? Való igaz, hogy a követelményekhez, attól NDK-kombájnok. őszre öt­száz tonnás gabonatároló színt építenek, amelyben télen munkagépeiket tart­ják. S ami e változások élet­képességét bizonyítja, ta­kezdetekben másutt is több me(JVÁltak_ Az akkori szaz. téesze volt egy-egy község- harminc tagból így lett het- valú sz<íz forint termelési nek, de idők során, egy-egy ven. Sokan magángazdái- költségre több mint húsz veszteséges év után egve kodásba kezdtek a család- 1°nnt nyereseg jutott. E ha­veszieseges ev uian egye- .. . e dt tékonysági mutatóval ötödi­sültek, újjászerveződtek. Síban a ttertTSS- kek a megyei rangsorban. Voltak errefelé is ilyen sze- mölCsöst foetak ki megmű- ^az, az idei szabályozóvál­lek. de eddig ellavírozott a vélni. A közösben elkerül­kis közösség a veszélyek hetejlennéválta gépesítés között. tozások itt is éreztették ha­tásukat, kevesebb a támoga tás. s ehhez központi és megyei támogatást is kaptak. így Az elnököt az idén újabb Móricz Imre öt éve elnök sikerülhetett megtartani a öt évre megválasztotta a it» előtte három évig fő- korábbi termelési értéket, tagság. Csak úgy vállalhat­agronómusként ismerkedett A Finn—Magvar Barátság ta ha minden tényezőt mér­e tájjal. A magával hozott Tsz-t kiielölték melléjük legelve bízni tud a jövőben, hazai, vásárhelyi téeszmo- eevüttműködő partnemek. a talpon maradásban. Ehhez delit hamar el kellett fe- Ez a téesz ióval erősebb, bizony szüksége lesz a pa­lednie. Egyszerűen itt mások szieorúbb gazdálkodást foly- raszti származásából adódó a realitások. A tanyai em- tátott, s e segítséget joggal szívósságára, az itteni kö­berek zöme a háztájiban is hihette a tagság az e«vesí- zösséghez való kötődésre, dolgozik, nemcsak a téesz- tés előszelének. Az ellenke­ben keresett "énzből él. zés oka elsősorban az volt. Tóth Szeles István Messze van-e Attól függ, honnan néz­zük. Közel, ha a Kissorról, messzebb, ha Szegedről, de még mindig közel. Ha a tá­voli Zalában tesszük fel a kérdést, egyértelmű, hogy azt a feleletet várjuk, hát persze, hogy messze van. Meglepetés csak akkor ér, amikor az ellenkezőjét hall­juk. A Balaton nyugati — Nem. Utána a Dunai Vasmű! Esem! — Magyarul: segédmun­kás? — Igen. Ezután mentem 1976-ban Mórahalomra a söprűgyári üzembe. Laka­tosnak. Szegeden pedig hi­vatásos gépkocsivezetői tan­folyamra jártam. Azután {visszamentem a Vasműbe olyan termelőüzem, al)ol "jogerős munkakönyvvel" dolgoznak. No én nem tar­tozom ehhez a „brigádhoz" — és civilként voltam ott. — Vépre fölvették.. Mit csinál agrármérnök úr? — Egyetem után a Biome­tod Agrárfejlesztő Betéti Társuláshoz kerültem, s most csücskében, párszáz méterre » egy hónapja ágaratveaetá­lAtsssx^rz ss? ásrjssis KESS-SSEÍBa,a­nel Horváth Zoltán all az kohászmérnök_hallgatónak. az ifjú, 28 éves gazda kezenyo­mát őrző új ház előtt, és felderült arccal bizonygatja, a kétszáz-egynéhány kilomé­ternyi távolság mintha köz­tük sem lenne, úgy gondol a Szeged melletti községre. Hazai levegőt hoztam neki. — Mórahalmi? — Nem én! Dunaújvárosi. — Akkor meg Szegeden tanult és Mórahalomra járt udvarolni! — Ez sem nyert. — Hát akkor miért emle­gette Márahalmntj — Mert az a pám oda való. Meg a nagyapám, Horváth József kovácsmester. És én is éltem, nevelődtem ott. Érettségi után dolgoztam is a szövetkezetben. — Hogyan lett egy móra­halmi dunaújvárosi? — Ahogy annak idején olyan sokan dunapenteleiek, majd sztálinvárosiak. Apám elment az iparba vágyók — vagy inkább kényszerültek — nemzedékével. Én már ott születtem, 1957-ben. — Városi gyerek lett. — Falusi élményekkel. Alföldi élményekkel! Ren­geteget voltam Mórahalmon. — Iskolái? — Dunaújvárosban a Bán­ki ' Donát szakközépiskolában érettségiztem gépészeti sza­kon. — Es utána Mórahalmon... — JVIost nem kohász. — Nem annyira! Agrár­mérnök vagyok, Keszthelyen végeztem. — Simának nem nevez­hető út... — Nem éppen, de nem zavar. Sőt, kifejezetten gaz­dagnak érzem magam élmé­nyekben, tapasztalatokban. Az egyetem előtt — a Vas­mű után — még egy évet lehúztam a mezőgazdaság­ban a pálhalmai célgazda­ságban. — Céí? — Nem állami gazdaság, cél-gazdaság. Szóval ez egy tonmogyoródi Virágzó Téesz­ben. — Milyen ágazat... — Giliszta. A biotechnoló­gia érdekelt, és a téesz ve­zetője rámbízta, hogy ala­kítsak ki egy nagyüzemi gilisztatelepet trágyafeldol­gozásra, humusz-előállításra. Ez a jövő iparága... — Hogyan gondol Móra­halomra? , — Mindjárt megmondom. Most kaptam levelet, de még nem olvastam. — Miért? — Mert egy újságíró kér­dezget ... I. Zs. Tanévzáró után Majdnem háromezren „A marxizmus—leni­nizmus elméletének ma hazánkban valóságos fe­dezete és hitele van: a szocializmus építésének eddigi gyakorlata és kétségbevonhatatlan eredményei. Ezen az ala­pon jobb elméleti és propagandamunkával to­vább lehet szélesíteni a tudatos marxista meg­győzödésűek körét is." Kanyó Ferenc, a megyei pártbizottság oktatási igaz­gatóságának vezetője ada­tokat sorol. — A pártiskolán 54 ta­nulócsoportban ezerhét em­ber tanult. El kell monda­nom. hogy a korábbi évek­ben, így tavaly is. csak ha<­százötven volt a létszám. A marxizmus—leninizmus es­ti egyetemi oktatásban ezerkilencszázhatvanan vet­tek részt. Az általános ta­gozaton negyvenkilenc, a szakosítón tizenkilenc cso­port volt. Huszonkilenc kö­zösség pedig tanfolyami ok­tatásban részesült. — A számok önmagukért beszélnek... Sok ember fordul meg itt, szerzi_ meg azokat az ismereteket, ame­lyek nélkül nehezen boldo­gulna napi munkájában. Kanyó Ferenc odalép az; íróasztalához, felvesz egy paksamétát, mutatja. — Tavaly megrendeztük a vezető értelmiség .konfe­renciáját. Lukács • György centenáriumára pedig elő­adássorozatot szerveztünk. Ezek a rendezvények sike­resek voltak. — Véget ért az oktatási év... — És van érdekes vonása is. Növekszik a szakosító tagozat iránti érdeklődés. — Az ok? — Az embereket, meg­győződésem. egyre inkább foglalkoztatják a gazdaság­politikával összefüggő kér­dések. Csak jellemzésként mondom: el akartunk indí­tani egy, a korszerű válla­lalatirányítás kérdéseivel foglalkozó tanfolyamot. Hármat kellett indítani. Egyre népszerűbbek a munkásmozgalom-törté­neti szakosítók is. Ügy gon­doljuk. hogy mindez azért van. mert értelmes jövőkép nincs a múlt pontos isme­rete nélkül. — Az intézmény egyik legfontosabb feladata a pro­pagandisták képzése. — Szeretnénk, ha a hall­gatóinkban erősíteni tud­nánk a szocializmussal való azonosulás érzését. Tudato­sítani akarjuk, hogy melyek azok az értékek, amelyek csak a szocialista társadal­mat jellemzik. Sajnos azt ta­pasztaljuk, hogy rok ember nem ismeri jól a mi társa­dalmunk alapelveit. zava­rok mutatkoznak néhány fontos világpolitikai kérdés megítélésében is. Hogy mást ne mondjak, hallgatóink többsége nem ismeri beha­tóan például azokat a kez­deményezéseket, amelyeket a szocialista közösség veze­tő országa, a, Szovjetunió tesz a béke érdekébein. — Hol lehetnek a prob­léma gyökerei? — Minden bizonnyal az iskolai történelemoktatás­ban. — A tavalyi jeles eszten­dő volt... — Felszabadulásunk! negyvenedik évfordulójába és pártunk XIII. kongresz­szusára készültünk. Novem­berben tudományos emlék­ülés is volt az oktatási igaz­gatóságon. A kongresszus anyagát előadássorozatokon ismertettük a hallgatókkal. — A hallgatókkal, akik kérdeznek... — Kérdeznek bizony és sokszor nem is könnyű a kérdéseikre válaszolni. Föl­vetik a személyi jövedel-i mek i'vyét. Vitatkoznak az) életszínvonal alakulásáról, a gazdasági munkaközössé­geknek a társadalomban, el­foelalt helyéről és szerené­rői a szocialista intéz­ményrendszer korszerűsí­téseinek problémáiról. És nekünk ezekre a kérdések­re válaszolnunk kell. — Nincsenek könnyű helyzetben. — Azt hiszem, túloz — mondja Kanvó Ferenc —• nem ex cathedra oktatunk. Elvünk, hogy az. előadó ex­ponálja a oroblémát. utána azonnal változzék át vita­vezetővé. — Erről jut eszembe. Hány oktatót foglalkoztat­nak? — Az oktatási ieazgató­ságon 14 függetlenített ta­nár dolgozik, és több m'nt. 110 előadó, akik tiszteletdí­jat kannak. A meghívott óraadókkal együtt összesen. 150 emberrel — ismerked­hettek még a hallgatóink a nemrégiben befejeződött oktatási évben. — Iskola ez? — Is. — Akadémia? — Is. — Vitafórum? — Is. A három kérdés és a három válasz kifejezi az itt folyó munka jellegét. Vitat­kozó embereket szeretnének nevelni. olyanokat, akik meggyőződésüket hirdetni és védeni is tudják. — Ujabban retori'/át is tanítunk — mondja az ok­tatási igazgatóság vezető­je. — Nagyon fontos stúdi­umnak tartom. Bizonyárai tudja, hogy az oktatási igazgatóságon alapszerve­zeti párttitkárokat is kéoe­zünk. Fontos, ho~-- minden, olyan szituációra fölkészít­sük őket, amelyben szavu­kat kell hallatniuk. Beszélgetésünk végén az igazgatóság vezetője el­mondja, hogy nemrégiben készült el az igazgatóságon! az oktatást segítő video­rendszer. melyet sikerrel tudnak hasznosítani. — Mik a tervek? — 1986-ot az ENSZ nem­zetközi békeévvé nyilvání­totta. Készülünk ennek tu­dományos értelmezésére. Javítani óhajtjuk kapcsola­tainkat a másutt marxiz­must oktató intézmények­kel. Kanyó Ferenc egy ooliti­kai füzetet emel föl az asztaláról. Ebből idéy- A megyei pártértekezleten hangzott el ez év márciu­sában. ..Az oktatási Igazga­tóságunk a káderkéozés és továbbkénzés mellett a tö­megoktatás oropagandis­táinak felkészítésében. a propagandisták továbbkép­zésében eredményesen tevé­kenykedett. A tanfolvam­struktúra változásával, a speciális tnvábhkénzés ki­szélesítésével sokoldalú kép­zési tr)t;ékenvsóp bontako­zik k> a nártískolán. Intéz­ményünk országos feladatok megoldásában is részt vesz. Tudományos kutatómunkája feilődött. kaorsolat- a tár­sadalomtudományi és poli­tikatudományi kutatóműhe­lyekkel szélesedett." P. F. Várják a gabonát A gabonaipar vallalatai országszerte felkészültek az aratásra, a termés fogadá­sára — erről tájékoztatta az újságírókat pénteken Lénán Lajos, a Gabona Tröszt vezérigazgatója. Az állami ipar a termés­nek hozzávetőleg kétharma­dát veszi á.t. A termelőkkel a szerződéseket döntő több­ségben megkötötték, a vár­ható gabona mennyiségé­nek 90 százalékára van szerződéses fedezete az iparnak. Az idei szezonban számolnak azzal, hogy egy időben nagyobb tételek ér­keznek majd az átvevőhe­lyekre. A ipar ezért 6 szá­Vasutasoknak Új szociális létesítmény A 35. vasutasnap alkal- minőségben, 15 millió fo- 35 éves szolgálatért és jó mából tegnap Szemök Béla, rintért. munkája elismeréseként a MAV vezérigazgató-he- Az építésért dicséretet Kispétcr Lajos, Vajay He­lyettese átadta a MÁV ba- kapott a Délép építésveze- zső, Nacsa Imre és Kolo­dapesti Gépjavító Üzem sze- tője Vörös Imre és műveze- nincs István a szolgálati gedi egységének új szociális tője Tölgyesi Sándor, 12 emlékérmet. dolgozót jutalmaztak. Az öreg üzem kiváló va­A 65 éves vasipari üzeni sas kollektívája megérde­dolgozói vasúti kisgépeket melten veszi birtokba né­készítenek és javítanak, ón- hány nap múlva az új szo­tevékeny gyártását végzik ciális létesítményt, amely a itt. Az átadási ünnepségen munkakörülmények lénye­ciális létesítményt * kiváló vette át a 40 éves, illetve a ges javítását szolgálja. épületét a Tisza-pályaudva­ron, amelyet Fenyvesi Jenő üzemegységvezetö vett át Gyors beruházással a Délép építette fel a 220 sze­mély ellátását szolgáló szo­zalékkal fokozta műszaki­technikai felkészültségét; új átvevőhelyeket és -vonalakat létesítettek, helyeztek üzem­be. Az országban 865 he­lyen fogadják a termést, amely csaknem 1700 átve­vővonalon érkezik. A gabonaipar 12 órás mű­szakkal számolva naponta 350 ezer tonna fogadására kepes. Az természetesen el­méleti teljesítmény; ameny­nyiben a gazdaságok kíván­ják, meghosszabbítják a te­lepek nyitvatartási idejét és szombaton, illetve vasárnap is átveszik a búzát. Az ipar tárolótere egy év alatt 100 ezer tonnával egé­szült ki. Mindent egybevet­ve azonban a raktárháló­zatnak ez a bővülése to­vábbra sem teszi lehetővé a termés ipari tárolását. Ezért a mezőgazdasági nagyüzemekkel bértárolási szerződéseket kötnek. Július l-jétől 40 százalékkal emel­ték a bértárolás díjtételeit, I TOT-tal egyetértésben. A kalászosok felvásárlási ma és minőségi feltételei az előző évhez kénest nem vál­toztak. A felvásárolt gabo­->a minősítése, átvétele, az ellenérté kifizetése a tava­lyi feltételek szerint törté­nik. Az inar arra törek­szik. hogy lehetőleg az át­tétellel párhuzamosan fi­tessen a gabonáért. Megalakult a Fővárosi Tanács A Városháza dísztermé­ben pénteken megtartotta alakuló ülését az újjává­lasztott Fővárosi Tanács. A testület ülésén részt vett és felszólalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbi­zottság első titkára és Czinege Lajos, a Miniszter­tanács elnökhelyettese; je­len volt Trautmann Rezsó, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. A Fővárosi Tanács elnö­ke ismét Szépvölgyi Zoltán lett, általános elnökhelyet­tesnek pedig Farkasinszky Lajost választották. A Fő­városi Tanács elnökhelyet­tesei: dr. Nyíró Rózsa, Gér­nyi Kálmán. Nagy Richárd, dr. Pénzes János és Stadinger István. A tisztségviselők és a végrehajtóbizottsátf io­vábbi tagjai ? tanácsteslü­let előtt esküt tettek. A korábbi 201-ről 151 ta­gúra szűkült testület ez­után megválasztotta a bi­zottságok elnökeit és tag­iait. a fővárosi népi elle­nőrzési bizottság tisztségvi­selőit és tagjait. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom