Délmagyarország, 1985. július (75. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

r 1 Szombat, 1985. július 20. 31 Vándorló kombájnokkal Aratási csúcs Elérkezett az aratás csúcsidőszaka, az ország egész területéri teljes kapacitással dolgoznak az arató-cséplő gépek. A gazdaságok sok kölcsön-kombájnt is használnak, az északi országrészekből ugyanis a déli megyékbe irányították a gépek egy részét, oda, ahol tökéletesen beérett a termés. A hazai kombájnparknak hozzávetőleg egyharmada tesz ilyen vándorutat, a hozzá tartozó járművektől kísérve. Amint délen „elfogy" a búza, az ottani gazdaságok visszaadják a kölcsönmunkát és saját gépeikkel segítik az aratást az északi országrészekben. A munkákba 250-300 csehszlovákiai kombájn is bekapcsolódott, s az ottani üzemek hasonló módon kapják vissza a gépi segítséget az aratás záró időszakában. Eddig országosan a termőterületnek hozzávetőleg 40 százalékáról vágták le a kalászos gabonát. Az őszi árpa aratása gyakorlatilag befejeződött, a búzatábláknak pedig több mint egyharmadán végezték el a betakarítást a gépek. Az aratás néhány napja igen erősen felgyorsult, naponta a termőterület 7—8 százalékát aratják le. Ez a. csúcsidőszak még további öt-hat napig tart: utána a teljesítmények lassan visszaesnek gyakoribbak lesznek a gépátcsoportosítások, és sorra kerülnek a nehezebben aratható munkaigényesebb részek, területek. Azt, hogy az aratók igencsak jól dolgoznak, mutatja, hogy csak alig egy százalékkal kisebb területet vágtak le eddig, mint az elmúlt évben, amikor pedig jobb körülmények között dolgoztak. Az aratást követő munkák is jól haladnak. Különösen fontos, hogy több mint 50 ezer hektáron máris sor kerül a tarló- és másodvetésre, ami jelzi, hogy a termelők igyekeznek maximálisan kihasználni lehetőségeiket. A kapásnövények szépen fejlődnek. A kukorica ismét pótolt valamit korábbi fejlődési lemaradásából, és kedvező képet mutatnak a napraforgótáblák is. A déli országrészekben máris 24—26 dekásak a cukorrépák. ezután következik be az erőteljesebb gumóképződés. Több a borsó A konzervgyáraknak és a hűtőházaknak ezekben a napokban a zöldborsó adja a legtöbb munkát. A Nyíregyházi Konzervgyárban, ahol számítógép irányítja az egész munkafolyamatot, éppen félidőben van a borsószezon. Az átlagoshoz képest késve beérett borsó minősége kitűnő, s hogy ne is veszítsen a zsengeségéből szombat, vasárnap és még éjszaka is átveszik a termelőktől, s nyomban feldolgozzák. A gyár eddig csaknem 3500 tonna borsószemet vásárolt fel és •tartósított. A békéscsabai konzervgyárban máris raktárban van az ez évre tervezett zöldborsó. A felvásárlás azonban nem fejeződött be, így aztán az idén ebben a gyárban minden eddiginél több, együttesen, mintegy 10 ezer tonna zöldborsókonzervet készítenek. A békési megyeszékhely másik nagy élelmiszerüzemében — a hűtőházban — már körülbelül 7 ezer tonnát tartósítottak. Ugyancsak befejezéshez közeledik a borsószezon az ország legnagyobb szövetkezeti feldolgozójában, a nagyrédei Szőlőskert Tsz hűtőházában. Kissori évtizedek (9.) Iskolák, iskolamesterek „Túlzásba nem. vitték a verést: süketté vagy nyomorulttá nem tettek senkit." Szögi Mihály mesél, régi iskolákról: — Hétéves voltam, amikor beíratott apám az elemi iskolába Az 1—6. osztályba 90—100 gyerek is járt, 2—3 tanító foglalkozott velünk. Reggel nyolctól délután 3-ig tartott a tanítás, ebédelni nem lehetett hazamenni. Vittünk magunkkal parasztkalácsot, pogácsát, de leggyakrabban kenyeret. Annak az is előnye volt, hogy nem zsírozta be a könyveket — Milyen tárgyakat tanultak? — Számtant, természetrajzot, olvasást, írást, történelmet, polgári jogokat és kötelességeket, hittant. — Volt sok analfabéta? — Nem. Olvasni-irni majd mindenki megtanult egy kicsit. Azontúl meg: ki mennyire értelmes volt. — Verekedős volt a tanító? — Akkor még nem tiltották a testi fenyítést. Kellett is az, én azt mondom, mert nagyon vad gyerekek voltak, olyan is akadt, amelyik bicskát fogott a tanítóra. Engedelmességre szoktatták a gyerekeket. Ha valaki nem jól tudta a leckét, azért nem verték meg, de szófogadatlanságért igen. Most sem ártana némelyiknek, hamarabb ember lenne belőle. Túlzásba nem vitték a verést akkor sem: süketté vagy nyomorulttá nem tettek senkit. — Most nincs testi fenyítés, mégis megnőnek a gyerekek. — Meg is látszott, mikor megtiltották a pofont meg a nádpálcát a tanítóknak. Kis. asszonyok jártak ide, a végén annyira rájuk ismertek a gyerekek, hogy fölmásztak az iskola tetejére és belepisáltak a kéménybe. Szögi Mihály polgáriba is járt a Kissorról. 1927-töl indult mg a kisvasút, néha térdig érő hóban gvalogolt hajnalban az állomásig. — Hogyan találta ki egy nyolcgyermekes parasztember, hogy polgáriba adja a fiát? — Azt akarta, hogy vigyük valamire Akinek a polgárija megvolt, az már mehetett vasutasnak, kereskedőnek. Még ott is volt verekedős tanár. A hitoktató akkora pofont tudott adni, volt egy alsóvárosi Uhrin Györgyné gyerek, az mindig fölbukott, ha megcsapta. Nem is felejtettem el máig sem az egyiptomi csapásokat: vér, béka, szúnyog, légy, dögvész, kelés, jégeső, sáska, sötétség, elsőszülöttek mind meghalnak. Uhrin Györgyné 1959-ben került Kissorra tanítani, öt pedagógus tanított akkor 118 gyereket. Együtt járt az első-harmadik és a másodiknegyedik osztály. Az akkori kissori munkaközösség igazi közösség volt: birkát vágtak gyereknapra, összetartottak. Az emberek nyíltak és ragaszkodók voltak, tisztelték a tanítót. Nem volt lakodalom a pedagógusok nélkül, hivatalos ügyeket is ők intéztek gyakran, Uhrinné még végrendeletet is írt. — Táviratot kapott egyszer egy bácsi, hozzám hozta, hogy olvassam el. Azt mondta, nincs nála a szemüvege. Szégyellte megmondani, hogy nem tud olvasni. — Sokat hiányoztak munka miatt a gyerekek? — Nem. De volt, amiről a szülök úgy érezték, az jár nekik, öszi munkában egykét nap, de főként tavaszszal, palántázáskor. Palántát hányni a gyerek éppolyan jó, mint a felnőtt. Ha nem adtuk ki a gyerekeket, jött a szülő veszekedni. — A sok házi munka fegyelmezettebbé tette a gyerekeket? — Hogyne. Volt olyan harmadikos gyerek, aki egyedül főzött otthon. Az ilyenekkel nem volt baj sosem. Apró gubancok azért előfodultak. Volt egy tanítványom, a szülei próbálták volna szigorúan fogni. Egyes lett a felmérő dolgozata. Jön egy hét múlva az anyja, hogy a Ferike elvesztette az ellenőzőjét. Kifaggattuk a gyereket, és kiderült, hogy nem merte hazavinni, inkább elásta az út mellett az olajfasumár közé. A másik meg beteg volt, már sokallottam, hogy meggyógyul. Elmentem egyszer meglátogatni. Nagyon csodálkozott az anyja, mondta, hogy már rég meggyógyult, minden reggel eljött hazulról. Kiderült, csak a kövesútig jött, ott bujkált délig, aztán visszafordult. — Sokan továbbtanultak? — Régebben többen, mint ma. A hatvanas évek elején volt olyan osztály, hogy a fele gimnáziumba vagy technikumba ment. Most sokkal kevesebben mennek gimnáziumba. — Nem olyan odaadok, szülőtisztelők a mai gyerekek, mint rég. Nagy önállóságot kapnak, nem függenek a szülőktől, jól keresnek és nem kell hazaadniuk — vélekedik Bíró József. — Régen a gyerekek 8—10 éves korukig azért nem mertek rosszalkodni, mert attól féltek, látja a jóisten. Aztán meg már ért az eszük. A fiatalabbik fiam a Ságvári gimnáziumba járt. Egyszer a szülői értekezleten az osztályfőnök kifejtette, a szülök másként nevelnek, mint az iskola. Otthon van isten, az iskolában nincs. A gyerek meg, na látja, hogy egyik helyen így mondják, másik helyen úgy, a végén egyiket sem hiszi el. 1978-ban központosították az iskolákat, elnéptelenedett a kissori is. Szögi Mihály máig sincs kibékülve az akkori döntéssel. — Előbb kijavították nagy költséggel, utána meg bezárták. Most akinek kisgyereke születik, választhat: vagy hurcolja 3-4 kilométerre a buszhoz, avval meg ki a faluba, vagy analfabéta marad. Tán ezért is olyan kevés itt a gyerek. Melyik fiatal marad így itt? Mi lesz akkor a szakszövetkezettel tíz év múlva? Ki fog abban dolgozni? Tanács István (Folytatjuk.) Hz új középiskola terve A középiskolr. homlokzati terve A Szeged Megyei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban olyan határozatot hozott, hogy egy új középiskolát kell építeni, mivel a demográfiai helyzet, „csúcs" miatt zsúfoltak a középfokú oktatási intézmények. Szűkebb pátriánkban két évtizede nem épült új középiskola. Ez a mostani, a hetedik ötéves tervben készül el, de a kiviteli tervek már a befejezés előtt állnak. Nóvák István, a Csomiterv főépítésze egy építészetileg új alma matert álmodott. -Egyébként az országban Tatabányától Nyíregyházáig, Békéscsabától Budapestig több mint húsz iskola az ö elképzelése alapján készült és az újszerű megoldásokért Ybl-díjat is kapott. Először a szegedi intézmény tervezésének körülményeiről kérdeztem. — Köztudott, hogy Szegeden az új lakótelepeken különösen mostohák a körülmények, hiszen sem Tarján, sem az Északi városrész vagy Rókus nem rendelkezik megfelelő szabadidő-központtal, de középiskolával sem. Ilyen helyzetben logikusnak látszik az a megoldás, ami ésszerű és gazdaságos. Arról van szó, hogy a hagyományos tiszta funkciójú középületek, iskola, könyvtár, művelődési ház, sportpályák elszórt, egyedi építése helyett egy olyan intézmény készüljön, mely az egyes funkciókat térrendszerében egyesíti. A területi integráció elsősorban telepítési kérdés, és nemcsak a tervezőtől, hanem a beruházóktól is megköveteli, hogy szakítsanak a beidegződött kényelmes normatíva szemlélettel. — Hol lesz majd az új középiskola? — Folytatnám az előbbi gondolatmenetet. Ügy látszik, hogy végre Szegeden is az új gondolkodási mód nyert polgárjogot, mert a 24 tantermes középiskolát — ami 800—1000 diákot fogad be — az Északi-városrész és Tarján közötti központi területen az Agyagos utca — Északi körút — József Attila sugárút — Gyevi sor által határolt tömbben, az általános iskola és a szakmunkásképző között helyezhetjük el. A középiskola térrendszere a szomszédos tanintézetek kiszolgálása mellett biztosítja több tízezer ember, a környék lakóinak alapfokú művelődési ellátását is. — Miben különbözik a majdani középiskola elődjeiül? — Eddig az iskolák úgy épültek — a tervezési előírások is ezt szorgalmazták —, hogy az azonos területű — mintegy 36 gyerek befogadására alkalmas — osztálytermeket — a speciális tevékenységet figyelmen kívül hagyva — egymás mellé sorolták, és ezeknek a helyiségeknek a száma meghatározta az iskola nagyságrendjét. A szabvánnyal és a hagyományokkal szakítva az iskolai tevékenységnek megfelelő differenciált térrendszert terveztünk. A különböző csoportméretek mellett tekintettel voltunk a munkaformákra és az oktatási típusokra. A nyitott és fedett terek racionális kihasználására törekedtünk. A sokeszközű, aktív tanulásra, hatékony tudásszerzésre inspiráló építészeti környezet az oktatási reformpolitika bevezetését is segítheti. Az iskola háromszintes lesz, az érkezési szinten az első emeleten a nagy közösségi terek — aula, nagy terem, klubövezet, információ, könyvtár — találhatók. A földszinten a természettudományi egység és az étterem, melegítő konyha kap helyet. A harmadik szinten a matematikai, anyanyelvi és társadalomtudományi képzés valamint a látás- és hallásnevelés tércsoportjai helyezkednek el. Az iskola foglalkozási övezetekre osztható, és szakaszolva is üzemeltethető, így a környező lakosság igényeit zavartalanul kielégítheti. II. M. Vevőcsalogató Kirakatok versenyben — és aion kívül... Eredményt hirdettek tegnap délelőtt az idén huszonhetedik alkalommal megrendezett szegedi kirakatverseny lezárultával. A Magyar Reklámszövetség fődíját Balázs Attila nyerte el az Oskola utcai Éliker-bolt száraztésztákat kínáló kirakatával. Első díjat kapott Bolla Józsefné dunaújvárosi versenyző a Kárász utcai sportszerbolt, második-második dijat Móra Edit (Komplett) és a Molnár HajnalBeőthy Zsuzsanna páros (Szolnok, Ideál Kereskedelmi Vállalat) a Kárász utcai Revü-bolt kirakatának illetve a Centrum Áruház 6. számú vitrinjének rendezéséért. A négy harmadik díjon Kocsis Lajos (Komplett — Lenin körúti lakástextilbolt), Rácz Klára és Bitó Klára (Centrum Áruház — 4. számú vitrin), Moczok Lászlóné és Petrovai Jánosné (Kőbányai Közért — Oskola utcai élelmiszerbolt 4. számú kirakat), illetve Kovács Andrea (Komplett — Kígyó utcai rövidárubolt) osztozott. Négy megye, 11 vállalat illetve szövetkezet, 21 versenyző, 17 kirakat — ezek az idei verseny „személyi adatai". A zsűri megállapítása szerint az érdeklődés az elvárt alatt maradt, a versenyablakok színvonala jó közepes volt — az átlagtól lényegesen jobb és rosszabb versenymunka nem készült, ötletekben, vevőcsalogató szlogenekben azért nem volt hiány, bár ezek egy részének indokoltságát, egyértelműségét lehetne vitatni. . i „Tcsztagyöngy.szemek" az Oskola utcai üzlet fődíjas kirakatában Az utca emberét, a vá-|. sárlót talán nem gondolkoztatja el, miért is áll meg egy kirakat előtt. Azért-e, mert a keresett árut már ott meglátja, s tájékozódhat az ára felöl, vagy azért, mert témaválasztásával, a színek harmóniájával, a tér és a felületek kihasználásával a rendező odavonzza a kirakathoz a tekintetet. Valamilyen összkép azonban nyilván kialakul a nézelődőben —, s ha kedvező, talán vásárló lesz belőle . S ha nem tetszik, ha zsúfolt és slendriánul összedobált árut kínál a kirakat, bizony inkább árt, mint használ. Sajátos, hogy erről az ellenhatásról az idei verseny bírálóbizottságának szólnia kellett az értékeléskor. Mégpedig azért, mert jártukban-keltükben bizony rá-ránéztek a nem versengő kirakatokra is. Ezek többsége pedig nem éri el az ünnepi hetekhez méltó színvonalat! Furcsa, hogy a kereskedelmi vállalatok lemondanak a vendégjárta utcákban a vevöcsalogatásnak erről a módjáról... A zsűri tehát igazolva látta azt az előzetes döntést, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező kirakatversenyt a továbbiakban csupán kétévenként hirdetik meg a szervezők... P. K. 4 t