Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

0 Hétfő, 1985. jannár 7. És Nagy Bandó fogta a sámliját... öt évvel ezelőtt mér is­mert rajzos humoristája volt Nagy Bandó András a sze­gedi és Szeged környéki if­júsági klubok közönségének. Bárhova jelezték érkezését, telt ház várta. Az ismerősök nógatták: Bandó mutasd meg a dolgaidat, a tévének, a rádiónak! Türelemre in­tette a „szurkolókat". Az volt a véleménye, hogy ne ő rohanjon a lehetőség után, inkább kivárta, amíg észre­veszik. És ez a nap 1980-ban a Rátóti Humorfesztiválon következett be. Ettől kezdve villámgyorsan peregtek az események, ma pedig a „leg­jobbak" között tartják szá­mon. öt nappal a szilveszteri tévé- és rádiófellepés után beszéltünk meg randevút Nagy Bandóval. Fáradt volt BZ arca. — A „szakma" az 1981— 82-e.s humorfesztivál után fogadott be igazán. Hogy emlékszel erre a szereplésre? — A Rátóti rajzok után Farkasházi Tivadar ral és Sinkó Péterrel kerültem kö­zelebbi kapcsolatba. Ök biz­tattak, hogy lesz egy humor­fesztivál, ahol aztán lehet „robbantani". Öriási lendü­lettel fogtam a munkába. Harminc anyagot küldtem a versenyre, melyből a „Koc­ka utca 13-at" választották ki. A mezőnyben olyan el­lenfelek voltak, mint Mar­kos György, Nádas György, Trunkó Barnabás, Maksa Zoltán ... Végül a Magyar Rádió fődíját kaptam meg, mint a Markos—Nádas-duó. Ráadásul mindhármónkat szerződtetett a Mikroszkóp Színpad. — Azt hiszem ennél na­gyobb elismerés egy „vidé­ki" és kezdő humorista ré­szére nem képzelhető el. Aztán eltelt egy év és 1983 novemberében „kiszálltál" a Mikroszkóp-csapatból. Miért? — A Mikroszkópban ál­talában 6—10 perceket kap­tam. Ügy éreztem, ez nagyon kevés ahhoz, amit el sze­retnék mondani. Aztán ami­kor indult a ..Bal? Jobb? Bal!" című műsor, láttam, hogy minden napomat ott kell töltenem. Ez az elfog­laltság csak környékbeli és rövid fellépéseket engedett volna. Nekem viszont ren­geteg meghívásom volt az ország különböző részeire egy-két órás önálló estekre. Végül, de nem utolsó sor­ban a 3500 forintos kezdő­fizetésemről eljutottam 3800 forintig és ez annyira meg­zavarta szokott életritmu­som, hogy gondot jelentett a pénz elköltése! — Mint „szabadúszónak", hogy sikerültek a fellépések? — Maksa Zolival közös esteket csináltunk. Ehhez kapcsolódtak a tévészereplé­sek. Szívesen emlékszem a Telepohárra, a Kocka ut­cára. a Bástya csótányra, a Kis mesékre és az E. T.-re. Soha nem tapasztalt szere­tet vett körül bennünket és rengeteg meghívást kap­tunk. Ettől kezdve Buda­pest szinte faluméretüvé zsugorodott. Üton-útfélen rámköszöntek az emberek, mintha szülőfalumban. Desz­ken lennék. Soha nem felej­tem el egy szegedi hölgy le­velét, aki leírta, hogy bete­gen, lakásóhoz kötötten él. de ..amikor jön a Nagy Bandó a sámlijával és beüt a szobánkba. otthagyunk mindent és rohanunk a tár­saságába!" Ez nagyon fon­tos volt nekem, hiszen éppen ezt akartam kifejezni, hogy fog az ember egy kissámiit, beül a lakás kellős közepébe és egyszeriben családtaggá válik! — Műsorvezetőket klub­vezetőket kérdezve azt mondták rólad, úgy tudtál profivá válni, hogy amatők maradtál! Mit jelent ez szá­modra? — Szinte mindent. El­mondhatom, hogy 1984-ben álltam a sarat. A meghívá­sok zömének eleget tettem, 80 ezer kilométert autóztam. — Mi a véleményed a „haknikról"? — Könyvet írok róla. Ré­gen fizetéskiegészítést jelen­tett. ma „kaszálást"! Akik ennek az uszályában szer­vezik programjaikat., „rendet vágnak" a humorra, zenére kiéhezett közönség soraiban! Teljesen elkülönítem ma­gam a „haknizóktól?, nem vagyok hajlandó 20 perce­ket szerepelni és „töltelék emberekkel" fellépni. A szakma becsülete is így követeli. — Milyen elhatározásokkal kezded az új évet, mikor látunk-hallunk Szegeden? — Egy barátom Szegeden azt mqndta: Vigyázz Bandó, ha ilyen jól megy. a közön­ség ki fogja szívni a vére­det! Erre csak most jöttem rá. Tavaly nem hagytak időt a feltöltődésre, írásra, olvasásra, éppen ezért január 1-től teljesen leállók a fel­lépésekkel. ha kell 2—3 hó­napig is. Üj műsort akarok összeállítani, ehhez viszont rengeteg anyagot kell össze­gyűjtenem. Egyszemélyes színpadi játékot is tervezek, melyben nemcsak „hahotát" ígérek, hanem közös gondol­kodást is problémáinkról. Tavaszra várom a Nyílt kár­tyákkal című lemezem meg­jelenését. Szegeden pedig áprilisban találkozunk. — A főváros életritmusa pergőbb, mint a szegedi. Hogy sikerült beilleszked­ned? — A beilleszkedés legne­hezebben 14 éves kislányom­nak. Natáliának sikerült. Imádja Szegedet. Mi. a fele­ségemmel úgy fogtuk fel, hogy olyan kicsi ez az or­szág. hogy Budapesten is Bandó maradok és szegedi. S ami az érdekes: Mátyás­földön lakom, a Rákosi úton iárok haza. de hála Istennek ezt az utat keresztezi a János utca. Egy bökkenő mégis van. Csak jobbra le­het kanyarodni, hogy ha­zaérjek! — Meddig szándékozol a pályán maradni? — Most 37 éves vagyok. Remélem a búcsúfellépés még messze van. De ha egy­szer eljön az ideje, úgy sze­retném befejezni, mint Szö­rényi Levente! * Bagaméry László A sláger: DenriyLaine­Paul Mc. Cartney A Magyar Hanglemez­gyártó Vállalat boltjai iga­zán felkészültek az ünne­pekre. Hatalmas sikere volt a Bojtorján együttes és Ha­lász Judit, valamint a Jeles Napok című Szörényi Le­vente, Sebestyén Márta ka­rácsonyi albumoknak. De milyen lesz a lemezkínálat januárra? — kérdeztük Ri­móczy Sárát, a Kölcsey ut­cai hanglemezbolt vezetőjét. — A budapesti szinfoni­kus zenekar előadásában megjelenik a Klasszikusok discó ritmusban album. Az avantgard zene kedvelői kapják a Rolls együttes és az Á. E. Bizottság Jégkrém­balettjét. A vállalat licenc­lemeze lesz Denny Laine és Paul McCartney In Flight­ja. Januárra várjuk a Vonó­párbaj gálakoncertjének nagylemezét is. A „Nagy Előadók" sorozatban újabb három lemez jelenik meg Széli György és Bruno Wal­tér vezényletével, valamint, Glenn Gould. A dzsessz­kedvelők Binder Károly mű­sorát kapják. Megjelenik a Macskák prózai kiadása Kern András és Hernádi Judit tolmácsolásában. An­gol nyelvlecke készül gyer­mekek részére. valamint egy Dómján Edit emlékle­mez. A külföldi LP-k kö­zül Elvis Presley sorozat indul, néhány hét múlva várjuk a Spandau balett. Lionel Hampton és írón Maidén lemezeit. ByL. Kcvászolás hétfőre A korszerűen gépesített pékségben Horváth Tamásné pék­mesternö „keveri" a kovászt, s aki garantálja a berendezé­sek pontos működését: a férje, Horváth Tamás műszerész. Ha vasárnap - akkor bábszínház? Délelőtt fél 11. AT. elő­csarnokban nagy az élet. A gyérekek topognak, kint térdig járni a hóban. A fel­nőttek a szatyorban koto­rásznak. „Máskor meg nem eszi a cukorkát. ilyenkor viszont kell miamit ropog­tatni. Óriási az izgalom." — magyarázkodik a magas, szemüveges férfi, s két zacskóval vesz. Magának is egyet. A bá bszí n h á zba n va ­gyünk Az oldalbejárón a színfa­lak mögé kerülök, dr. Kö­rít Bélát keresem. A kez­detektől, 38 éve vezetője, motorja, mindenese a sze­gedi bábszínháznak. Az idei szezont új helyen, de nem a várva várt űj épületben, har.em a Bartók művelő­dési központban kezdték. — Jobb itt? — A közönségnek kényel­mesebb. van ruhatár, van hoi leülni a szülőknek, ha itt akarják megvárni a gye­rekeket. Es egyáltalán: ros­katag Volt már a Dózsa György utcai helyünk, kí­vül-belül. Az eszközeinket viszont csak három méter mélységű színpadon tud­tuk elhelyezni. A nézőtér mégis kétszer akkora, mint a , régi házban, ezért tart­hatunk kettő helyett egy előadást vasárnaponként. Háromszáz gyerek, óvo­dások és kisiskolások cso­dálták a repülő' szőnyeget, az aranypalotát Aladin bá­torságát. nevették a kapzsi kalifát és ki nem állhatták a gonosz nagyvezír sötét üzelmeit — tegnap is. Nyolc férfi, négy hölgy — 1 ennyi a társulat. Bartus Magdolna hat éve van köz­tűk, matematika-kémia sza­kcs tanár. — Még főiskolás korom­i ban beültem egv eiőadás­, ra. Megragadott. hogyan | élik a gyerekek a mesét, örülnek, sírnak, rágják a körmüket, kiabálnak, tap­solnak . . . Ezért érdemes. És persze a társaságért: egységes, összetartó, ambi­ciózus, önzetlen csapat. — Bz a társulat valóban amatőr — Vnondja Szabó Béla a Baítők művelődési központ igazgatója. — Né­hányuk nyugdíjas már, de a többiek munkahelyi elfog­laltsága nem engedi, hogv Szegeden kívül, a megyében is tartsunk előadásokat. Pe­dig szívem szerint mindent megtennék, hogy tájolhas­sanak. mert színvonalas mű­soraikból többeknek kelle­ne részelniük. — Es én még azt hittem, gond és teher a Bartóknak, hogy ideköltöztek a bá­bosok! — A nagytermet ugyan­űgv tudjuk használni, mint er'dig. Vasárnaponként az előadás előtt még táncpró­ba is van. körülbelül száz gyereknek. Gyors takarítás, rendezkedés után jöhet a bábszínház közönsége. így összesen majdnem négy­száz vendégünk van a hétvégeken. — Mikorra ígérik az épí­tők a Lenin körúti új báb­színházat? — Az év végére. Már a belsőépítészeti, berendezési terveink is megvannak, re­ménykedünk, hogy a szín­ház fennállásának 40. év­fordulóját ott ünnepelhet­jük meg. Ez 1986 szeptem­berében lesz. A nézőtéri sereg meg­kezdte a visszaszámlálást: az előadás előtti gongüté­seket minden alkalommal kerusban számolják a gye­rekek — Te nem nézed meg? — kérdem az egyetlent. aki kabátban, sapkában, magá­nyosan indul a kijárat fe­lé. — Most jöttem rá, hogy már kétszer Is láttam az Aladdint. Harmadikos va­gyok három éve járok a bábszínházba. Egyedül — húzza ki magát Simon At­tila az odesszai Il-es isko­la tanulója. llia Sándor is kifelé tart, autóval hozta lányát, a má­sodikos Noémit. Az előadás után érte jön. Batori János­né viszont beült az unokái­val Mónikával és Barba­rával. — Sokkal kényélmesebb itt. mint a Dózsa György utcában volt. És mitagadás, én is élvezem az előadáso­kat Szívesen hozom a lá­nyokat legalább az anyu­kájuk is nyugodtan főzhet, moshat, takaríthat otthon. Ismerősökkel jött Németh Anita, évek óta bábrajongó. ..De olyat mint a Csipke­rózsika volt. annál szebbet még sose láttam." — em­lékezik a csodálkozó szemű kislány S talán ebben a pillanat­ban korrigálja is magát: mert, ahogy titokzatos füst­ködben. eget-földet renge­tő. villámló robbanással kiszabadul a szellem a cso­dalámpából — az ám a valódi csoda a bábszínház­ban. S. E. Vasárnap dél körül igen csendes a város. A buszo­kon és a villamosokon is kevés az utas. A Nagykör­úton a tisztítógépek párosá­val igyekeznek félrelökni a havat. A Tavasz utcai ke­nyérgyár hátsó bejáratához fiatal házaspár érkezik. Horváth Tamás és felesége, Márta. A kovászol éteremben be­szélgetünk. Meglepődöm, hogy a vékonyka fiatalasz­szony a pékmester, a férj műszerész. Együtt kezdik a műszakot vasárnap tizen­kettőkor. A felvonó ajtaja nyílik és begördítenek húsz doboz élesztőt. Márta az órájára pillant. megnyom egy gombot a műszerfalon, s csak annyit mond: — Indu­lunk. A táskarádió a déli ha­rangszót recsegteti. Tizen­hat kilogramm élesztőt mor­zsolgatott a mesternő egy kádba, majd föl bugyboré­kolt a langyos víz. A műszak vezetője Varas­diné Bartyik Éva üzem­mérnök, Dorozsmáról érke­zett. Vasárnapi műszakja déltől este tízig tart. — A heti inditás mindig ilyen. Megszoktuk. — Mindenki megszokta? — Aki a sütőipart válasz­totta. annak ezzel is szá­molnia kellett. Hétfőn haj­nalban várják a friss ke­nyeret. Minden gyorsan, pontosan történik. A korszerű gépek működésbe lépnek. A garat­ból vékonyan szóródik a liszt egy keskeny hevederre, majd csőlabirintuson át a hatalmas tartályba, ahol a kovász elkészül. Néhány csészében a szombati ko­vász maradéka, arra is szük­ség van, hogy megfelelő savtartalmat nyerjenek a friss., új kovászhoz. Téblábolok a pékmesternő birodalmában, nézegetem a berendezéseket irányító és működésüket jelző műszer­táblákat. „Kovászvonal". Minden plasztikusan leraj­zolva. három csésze, villogj bennük a fény. jelzi, hogy . megy a víz, a liszt és az élesztő, mutatja egy piro­méter a hőfokot, s mind­ezeket összegezi a ..homoge­nizátor". A szomszédos mű­szerfalon a dagasztás mene­tét lehet figyelemmel kí­sérni : kovász, liszt, só és ja-, vítóanyag. vízhőfok. Egv pa­pírlapon üzenet: „Marta! az ötös és a hatos csészében kovász van." — Mikor lesz ebből friss, ropogós kenyér? — kérdem a műszak vezetőjét. — A kovász hat órán át érik, majd lehet dagasztani. A dagasztó mester este hat­ra érkezik. Friss kenyér fél nyolckor hagyja el a ke­mencét. v Érdekes világ a pékség, különösen az vasárnap dél­ben. Ekkor dől el: „Meg­kel-e időre a kovász?" Már­ta mosolyog: — Olyan még nem volt, hogy a dagasztó üres kovászos tartályokat ta­lált volna. A műszak vezetője magá­val hozta a vasárnapi ebé­det. Havonta kétszer is csak így lehet a pékeknek ebé­delniük. Bár ezen egyálta­lán nem csodálkoznak. Mi­kor újra kérdezgetek a va­sárnapi műszakról. vissza­kérdeznek: — S ön? Mit csinál vasárnap? Valójában én is ..kovászo­lok", s mire kisül a friss kenyér, megjelenik a hétfői, friss Délmacyarország is. Gazdagít István Hiszek a kamerában, a mikrofonban, a tévé ha­talmában — mondhatnám, mint egy profán, „audio­vizuális imádságot". Eddig is hittem persze, de köny­nyű a más bőrén tudási szerezni ... Eddig úgy gondoltam, elsősorban az minősíti a beszélő embert. amit mond, s csak másod­sorban — ahogyan mond­ja. Immár hajlok arra. hogy botorság sorrendet kreálni. Bizony nem mind­egy, miféle a forma, a me­takommunikációs környe­zet. ami kíséri a kamerák előtt megszólalót. Eme szentenciákat két ..vetélkedés" televíziós es­te tanulságaiból szűrtem. És még miegyebet! Nehéz is sorolni. A Szivárvány című mű­veltségi vetélkedő pénte­ken este lezárult szá­munkra, a szegedi csapa* elbúcsúzott a középdöntő­ben, mert a zalaegerszegi­ek többet tudtak. E két­ségtelenül igaz, tényszerű megállapítást tenném, nyilván, ha otthon, a ké­szülék előtt drukkoltam volna a mieink sikeréért. De. .. Milyen is az. ha a hóhért akasztják? Ha a Csapat­búcsúztató kritikust odaültetik a ka­merák elé? Ott sültem­főttem a fények kereszt­tüzében, és érteni véltem kollégáimat, akik egyszer, a tévések—kritikusok ál­landó vitáinak egyik tető­zésekor, nem vállalkoztak, hogy a stúdióban mondják el. szemtől-szembe, ama sok súlyos kifogást, miket a papírra irkáltak volt. Egyenlőtlen harc lepne — állították, Biztos. Kérem­szépen: a kamerák előtt beszélni az ebben gyakor­latlan embernek ... Fejet hajtok előtte, ha kifogás­talanul csinálja. Mert bi­zony létezik a kameraláz, nyomasztó a stressz. A já­ratlan hajlamos még a nevét is elfelejteni, ami­kor az orra elé dugják a mikrofont, pedig azt kell megmondania. mondjuk, hogy kivel szokott volt be­szélgetni Deveeseri Gábor, a költő és műfordító . . . Mindezt azért írtam ide, hogy kifejezzem főhajtá­somat a szegedi csapat minden tagjának. „Ha tu­dok, segítek" alapon, amolyan helyszíni kibic­ként ültem mögöttük. a felelősséget föl nem véve — s bámultam. Az önfe­gyelmüket, mellyel min­den megszólaláskor palás­tolni tudták: micsoda ma­gasfeszültség. tetőfokra hágó izgalom vibrál ben­nük, és mögöttük, végig a tisza szállóbeli nagyte­remben! Már-már univer­zális, reneszánsz típusú tájékozottságukat, miről szakosodásra berendezke­dett világunkban oly ke­vésszer sikerült tapaszta­lást szerezni! Improvizáci­ós képességüket, mire sok­kal inkább szükség volt, mint a tiszteletreméltó el­lenfeleknek. hiszen. lát­tam. korántsem volt oly mérvű az előkészítés. a szervezettség, a segítő hát­tér nálunk, mint Zala­egerszegen. A csapat hat tagia ok­kal-joggal. önismerettel, lokálpatriotizmusból. kö­zösségi érzületből, felelős lelkiismeretességgel vál­lalta a város képviseletét. Megköszönjük. — sulyok —

Next

/
Oldalképek
Tartalom