Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

0 Hétfő, 1985. jannár 7. És Nagy Bandó fogta a sámliját... öt évvel ezelőtt mér ismert rajzos humoristája volt Nagy Bandó András a szegedi és Szeged környéki ifjúsági klubok közönségének. Bárhova jelezték érkezését, telt ház várta. Az ismerősök nógatták: Bandó mutasd meg a dolgaidat, a tévének, a rádiónak! Türelemre intette a „szurkolókat". Az volt a véleménye, hogy ne ő rohanjon a lehetőség után, inkább kivárta, amíg észreveszik. És ez a nap 1980-ban a Rátóti Humorfesztiválon következett be. Ettől kezdve villámgyorsan peregtek az események, ma pedig a „legjobbak" között tartják számon. öt nappal a szilveszteri tévé- és rádiófellepés után beszéltünk meg randevút Nagy Bandóval. Fáradt volt BZ arca. — A „szakma" az 1981— 82-e.s humorfesztivál után fogadott be igazán. Hogy emlékszel erre a szereplésre? — A Rátóti rajzok után Farkasházi Tivadar ral és Sinkó Péterrel kerültem közelebbi kapcsolatba. Ök biztattak, hogy lesz egy humorfesztivál, ahol aztán lehet „robbantani". Öriási lendülettel fogtam a munkába. Harminc anyagot küldtem a versenyre, melyből a „Kocka utca 13-at" választották ki. A mezőnyben olyan ellenfelek voltak, mint Markos György, Nádas György, Trunkó Barnabás, Maksa Zoltán ... Végül a Magyar Rádió fődíját kaptam meg, mint a Markos—Nádas-duó. Ráadásul mindhármónkat szerződtetett a Mikroszkóp Színpad. — Azt hiszem ennél nagyobb elismerés egy „vidéki" és kezdő humorista részére nem képzelhető el. Aztán eltelt egy év és 1983 novemberében „kiszálltál" a Mikroszkóp-csapatból. Miért? — A Mikroszkópban általában 6—10 perceket kaptam. Ügy éreztem, ez nagyon kevés ahhoz, amit el szeretnék mondani. Aztán amikor indult a ..Bal? Jobb? Bal!" című műsor, láttam, hogy minden napomat ott kell töltenem. Ez az elfoglaltság csak környékbeli és rövid fellépéseket engedett volna. Nekem viszont rengeteg meghívásom volt az ország különböző részeire egy-két órás önálló estekre. Végül, de nem utolsó sorban a 3500 forintos kezdőfizetésemről eljutottam 3800 forintig és ez annyira megzavarta szokott életritmusom, hogy gondot jelentett a pénz elköltése! — Mint „szabadúszónak", hogy sikerültek a fellépések? — Maksa Zolival közös esteket csináltunk. Ehhez kapcsolódtak a tévészereplések. Szívesen emlékszem a Telepohárra, a Kocka utcára. a Bástya csótányra, a Kis mesékre és az E. T.-re. Soha nem tapasztalt szeretet vett körül bennünket és rengeteg meghívást kaptunk. Ettől kezdve Budapest szinte faluméretüvé zsugorodott. Üton-útfélen rámköszöntek az emberek, mintha szülőfalumban. Deszken lennék. Soha nem felejtem el egy szegedi hölgy levelét, aki leírta, hogy betegen, lakásóhoz kötötten él. de ..amikor jön a Nagy Bandó a sámlijával és beüt a szobánkba. otthagyunk mindent és rohanunk a társaságába!" Ez nagyon fontos volt nekem, hiszen éppen ezt akartam kifejezni, hogy fog az ember egy kissámiit, beül a lakás kellős közepébe és egyszeriben családtaggá válik! — Műsorvezetőket klubvezetőket kérdezve azt mondták rólad, úgy tudtál profivá válni, hogy amatők maradtál! Mit jelent ez számodra? — Szinte mindent. Elmondhatom, hogy 1984-ben álltam a sarat. A meghívások zömének eleget tettem, 80 ezer kilométert autóztam. — Mi a véleményed a „haknikról"? — Könyvet írok róla. Régen fizetéskiegészítést jelentett. ma „kaszálást"! Akik ennek az uszályában szervezik programjaikat., „rendet vágnak" a humorra, zenére kiéhezett közönség soraiban! Teljesen elkülönítem magam a „haknizóktól?, nem vagyok hajlandó 20 perceket szerepelni és „töltelék emberekkel" fellépni. A szakma becsülete is így követeli. — Milyen elhatározásokkal kezded az új évet, mikor látunk-hallunk Szegeden? — Egy barátom Szegeden azt mqndta: Vigyázz Bandó, ha ilyen jól megy. a közönség ki fogja szívni a véredet! Erre csak most jöttem rá. Tavaly nem hagytak időt a feltöltődésre, írásra, olvasásra, éppen ezért január 1-től teljesen leállók a fellépésekkel. ha kell 2—3 hónapig is. Üj műsort akarok összeállítani, ehhez viszont rengeteg anyagot kell összegyűjtenem. Egyszemélyes színpadi játékot is tervezek, melyben nemcsak „hahotát" ígérek, hanem közös gondolkodást is problémáinkról. Tavaszra várom a Nyílt kártyákkal című lemezem megjelenését. Szegeden pedig áprilisban találkozunk. — A főváros életritmusa pergőbb, mint a szegedi. Hogy sikerült beilleszkedned? — A beilleszkedés legnehezebben 14 éves kislányomnak. Natáliának sikerült. Imádja Szegedet. Mi. a feleségemmel úgy fogtuk fel, hogy olyan kicsi ez az ország. hogy Budapesten is Bandó maradok és szegedi. S ami az érdekes: Mátyásföldön lakom, a Rákosi úton iárok haza. de hála Istennek ezt az utat keresztezi a János utca. Egy bökkenő mégis van. Csak jobbra lehet kanyarodni, hogy hazaérjek! — Meddig szándékozol a pályán maradni? — Most 37 éves vagyok. Remélem a búcsúfellépés még messze van. De ha egyszer eljön az ideje, úgy szeretném befejezni, mint Szörényi Levente! * Bagaméry László A sláger: DenriyLainePaul Mc. Cartney A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat boltjai igazán felkészültek az ünnepekre. Hatalmas sikere volt a Bojtorján együttes és Halász Judit, valamint a Jeles Napok című Szörényi Levente, Sebestyén Márta karácsonyi albumoknak. De milyen lesz a lemezkínálat januárra? — kérdeztük Rimóczy Sárát, a Kölcsey utcai hanglemezbolt vezetőjét. — A budapesti szinfonikus zenekar előadásában megjelenik a Klasszikusok discó ritmusban album. Az avantgard zene kedvelői kapják a Rolls együttes és az Á. E. Bizottság Jégkrémbalettjét. A vállalat licenclemeze lesz Denny Laine és Paul McCartney In Flightja. Januárra várjuk a Vonópárbaj gálakoncertjének nagylemezét is. A „Nagy Előadók" sorozatban újabb három lemez jelenik meg Széli György és Bruno Waltér vezényletével, valamint, Glenn Gould. A dzsesszkedvelők Binder Károly műsorát kapják. Megjelenik a Macskák prózai kiadása Kern András és Hernádi Judit tolmácsolásában. Angol nyelvlecke készül gyermekek részére. valamint egy Dómján Edit emléklemez. A külföldi LP-k közül Elvis Presley sorozat indul, néhány hét múlva várjuk a Spandau balett. Lionel Hampton és írón Maidén lemezeit. ByL. Kcvászolás hétfőre A korszerűen gépesített pékségben Horváth Tamásné pékmesternö „keveri" a kovászt, s aki garantálja a berendezések pontos működését: a férje, Horváth Tamás műszerész. Ha vasárnap - akkor bábszínház? Délelőtt fél 11. AT. előcsarnokban nagy az élet. A gyérekek topognak, kint térdig járni a hóban. A felnőttek a szatyorban kotorásznak. „Máskor meg nem eszi a cukorkát. ilyenkor viszont kell miamit ropogtatni. Óriási az izgalom." — magyarázkodik a magas, szemüveges férfi, s két zacskóval vesz. Magának is egyet. A bá bszí n h á zba n va gyünk Az oldalbejárón a színfalak mögé kerülök, dr. Körít Bélát keresem. A kezdetektől, 38 éve vezetője, motorja, mindenese a szegedi bábszínháznak. Az idei szezont új helyen, de nem a várva várt űj épületben, har.em a Bartók művelődési központban kezdték. — Jobb itt? — A közönségnek kényelmesebb. van ruhatár, van hoi leülni a szülőknek, ha itt akarják megvárni a gyerekeket. Es egyáltalán: roskatag Volt már a Dózsa György utcai helyünk, kívül-belül. Az eszközeinket viszont csak három méter mélységű színpadon tudtuk elhelyezni. A nézőtér mégis kétszer akkora, mint a , régi házban, ezért tarthatunk kettő helyett egy előadást vasárnaponként. Háromszáz gyerek, óvodások és kisiskolások csodálták a repülő' szőnyeget, az aranypalotát Aladin bátorságát. nevették a kapzsi kalifát és ki nem állhatták a gonosz nagyvezír sötét üzelmeit — tegnap is. Nyolc férfi, négy hölgy — 1 ennyi a társulat. Bartus Magdolna hat éve van köztűk, matematika-kémia szakcs tanár. — Még főiskolás koromi ban beültem egv eiőadás, ra. Megragadott. hogyan | élik a gyerekek a mesét, örülnek, sírnak, rágják a körmüket, kiabálnak, tapsolnak . . . Ezért érdemes. És persze a társaságért: egységes, összetartó, ambiciózus, önzetlen csapat. — Bz a társulat valóban amatőr — Vnondja Szabó Béla a Baítők művelődési központ igazgatója. — Néhányuk nyugdíjas már, de a többiek munkahelyi elfoglaltsága nem engedi, hogv Szegeden kívül, a megyében is tartsunk előadásokat. Pedig szívem szerint mindent megtennék, hogy tájolhassanak. mert színvonalas műsoraikból többeknek kellene részelniük. — Es én még azt hittem, gond és teher a Bartóknak, hogy ideköltöztek a bábosok! — A nagytermet ugyanűgv tudjuk használni, mint er'dig. Vasárnaponként az előadás előtt még táncpróba is van. körülbelül száz gyereknek. Gyors takarítás, rendezkedés után jöhet a bábszínház közönsége. így összesen majdnem négyszáz vendégünk van a hétvégeken. — Mikorra ígérik az építők a Lenin körúti új bábszínházat? — Az év végére. Már a belsőépítészeti, berendezési terveink is megvannak, reménykedünk, hogy a színház fennállásának 40. évfordulóját ott ünnepelhetjük meg. Ez 1986 szeptemberében lesz. A nézőtéri sereg megkezdte a visszaszámlálást: az előadás előtti gongütéseket minden alkalommal kerusban számolják a gyerekek — Te nem nézed meg? — kérdem az egyetlent. aki kabátban, sapkában, magányosan indul a kijárat felé. — Most jöttem rá, hogy már kétszer Is láttam az Aladdint. Harmadikos vagyok három éve járok a bábszínházba. Egyedül — húzza ki magát Simon Attila az odesszai Il-es iskola tanulója. llia Sándor is kifelé tart, autóval hozta lányát, a másodikos Noémit. Az előadás után érte jön. Batori Jánosné viszont beült az unokáival Mónikával és Barbarával. — Sokkal kényélmesebb itt. mint a Dózsa György utcában volt. És mitagadás, én is élvezem az előadásokat Szívesen hozom a lányokat legalább az anyukájuk is nyugodtan főzhet, moshat, takaríthat otthon. Ismerősökkel jött Németh Anita, évek óta bábrajongó. ..De olyat mint a Csipkerózsika volt. annál szebbet még sose láttam." — emlékezik a csodálkozó szemű kislány S talán ebben a pillanatban korrigálja is magát: mert, ahogy titokzatos füstködben. eget-földet rengető. villámló robbanással kiszabadul a szellem a csodalámpából — az ám a valódi csoda a bábszínházban. S. E. Vasárnap dél körül igen csendes a város. A buszokon és a villamosokon is kevés az utas. A Nagykörúton a tisztítógépek párosával igyekeznek félrelökni a havat. A Tavasz utcai kenyérgyár hátsó bejáratához fiatal házaspár érkezik. Horváth Tamás és felesége, Márta. A kovászol éteremben beszélgetünk. Meglepődöm, hogy a vékonyka fiatalaszszony a pékmester, a férj műszerész. Együtt kezdik a műszakot vasárnap tizenkettőkor. A felvonó ajtaja nyílik és begördítenek húsz doboz élesztőt. Márta az órájára pillant. megnyom egy gombot a műszerfalon, s csak annyit mond: — Indulunk. A táskarádió a déli harangszót recsegteti. Tizenhat kilogramm élesztőt morzsolgatott a mesternő egy kádba, majd föl bugyborékolt a langyos víz. A műszak vezetője Varasdiné Bartyik Éva üzemmérnök, Dorozsmáról érkezett. Vasárnapi műszakja déltől este tízig tart. — A heti inditás mindig ilyen. Megszoktuk. — Mindenki megszokta? — Aki a sütőipart választotta. annak ezzel is számolnia kellett. Hétfőn hajnalban várják a friss kenyeret. Minden gyorsan, pontosan történik. A korszerű gépek működésbe lépnek. A garatból vékonyan szóródik a liszt egy keskeny hevederre, majd csőlabirintuson át a hatalmas tartályba, ahol a kovász elkészül. Néhány csészében a szombati kovász maradéka, arra is szükség van, hogy megfelelő savtartalmat nyerjenek a friss., új kovászhoz. Téblábolok a pékmesternő birodalmában, nézegetem a berendezéseket irányító és működésüket jelző műszertáblákat. „Kovászvonal". Minden plasztikusan lerajzolva. három csésze, villogj bennük a fény. jelzi, hogy . megy a víz, a liszt és az élesztő, mutatja egy pirométer a hőfokot, s mindezeket összegezi a ..homogenizátor". A szomszédos műszerfalon a dagasztás menetét lehet figyelemmel kísérni : kovász, liszt, só és ja-, vítóanyag. vízhőfok. Egv papírlapon üzenet: „Marta! az ötös és a hatos csészében kovász van." — Mikor lesz ebből friss, ropogós kenyér? — kérdem a műszak vezetőjét. — A kovász hat órán át érik, majd lehet dagasztani. A dagasztó mester este hatra érkezik. Friss kenyér fél nyolckor hagyja el a kemencét. v Érdekes világ a pékség, különösen az vasárnap délben. Ekkor dől el: „Megkel-e időre a kovász?" Márta mosolyog: — Olyan még nem volt, hogy a dagasztó üres kovászos tartályokat talált volna. A műszak vezetője magával hozta a vasárnapi ebédet. Havonta kétszer is csak így lehet a pékeknek ebédelniük. Bár ezen egyáltalán nem csodálkoznak. Mikor újra kérdezgetek a vasárnapi műszakról. visszakérdeznek: — S ön? Mit csinál vasárnap? Valójában én is ..kovászolok", s mire kisül a friss kenyér, megjelenik a hétfői, friss Délmacyarország is. Gazdagít István Hiszek a kamerában, a mikrofonban, a tévé hatalmában — mondhatnám, mint egy profán, „audiovizuális imádságot". Eddig is hittem persze, de könynyű a más bőrén tudási szerezni ... Eddig úgy gondoltam, elsősorban az minősíti a beszélő embert. amit mond, s csak másodsorban — ahogyan mondja. Immár hajlok arra. hogy botorság sorrendet kreálni. Bizony nem mindegy, miféle a forma, a metakommunikációs környezet. ami kíséri a kamerák előtt megszólalót. Eme szentenciákat két ..vetélkedés" televíziós este tanulságaiból szűrtem. És még miegyebet! Nehéz is sorolni. A Szivárvány című műveltségi vetélkedő pénteken este lezárult számunkra, a szegedi csapa* elbúcsúzott a középdöntőben, mert a zalaegerszegiek többet tudtak. E kétségtelenül igaz, tényszerű megállapítást tenném, nyilván, ha otthon, a készülék előtt drukkoltam volna a mieink sikeréért. De. .. Milyen is az. ha a hóhért akasztják? Ha a Csapatbúcsúztató kritikust odaültetik a kamerák elé? Ott sültemfőttem a fények kereszttüzében, és érteni véltem kollégáimat, akik egyszer, a tévések—kritikusok állandó vitáinak egyik tetőzésekor, nem vállalkoztak, hogy a stúdióban mondják el. szemtől-szembe, ama sok súlyos kifogást, miket a papírra irkáltak volt. Egyenlőtlen harc lepne — állították, Biztos. Kéremszépen: a kamerák előtt beszélni az ebben gyakorlatlan embernek ... Fejet hajtok előtte, ha kifogástalanul csinálja. Mert bizony létezik a kameraláz, nyomasztó a stressz. A járatlan hajlamos még a nevét is elfelejteni, amikor az orra elé dugják a mikrofont, pedig azt kell megmondania. mondjuk, hogy kivel szokott volt beszélgetni Deveeseri Gábor, a költő és műfordító . . . Mindezt azért írtam ide, hogy kifejezzem főhajtásomat a szegedi csapat minden tagjának. „Ha tudok, segítek" alapon, amolyan helyszíni kibicként ültem mögöttük. a felelősséget föl nem véve — s bámultam. Az önfegyelmüket, mellyel minden megszólaláskor palástolni tudták: micsoda magasfeszültség. tetőfokra hágó izgalom vibrál bennük, és mögöttük, végig a tisza szállóbeli nagyteremben! Már-már univerzális, reneszánsz típusú tájékozottságukat, miről szakosodásra berendezkedett világunkban oly kevésszer sikerült tapasztalást szerezni! Improvizációs képességüket, mire sokkal inkább szükség volt, mint a tiszteletreméltó ellenfeleknek. hiszen. láttam. korántsem volt oly mérvű az előkészítés. a szervezettség, a segítő háttér nálunk, mint Zalaegerszegen. A csapat hat tagia okkal-joggal. önismerettel, lokálpatriotizmusból. közösségi érzületből, felelős lelkiismeretességgel vállalta a város képviseletét. Megköszönjük. — sulyok —