Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

Szombat, 1984. január 14. A vályogvető Levetet kaptam Dorozsmáról Van ott egv igen érdekes ember fiflfcéfclenül beszélje* vele. Vályogvető volt, a seétmalomhoz is ó verte a vályogot. Hkkorat ugrott vokia a világ? Mar az is érdekes, aki világszegény volt? Mert ennek a szakmának az a legfőbb jellegzetessége, hogy akármennyi sár ragadt az emberre, gazdagodás irányában erőre kapni soha nem tudott. Köszönöm a kináíutoC megnézem, hogyan él ma a dorozsmai valyogos. Egymásután lökik szét a régi tas viskókat, és terjedelmes nagy hássakmt raknak a helyükre. Ami HBéttökódik. vályog, ami föl rakódik. tégla. Sfat samktuk észrevenni mostanában, a szépet, az ttjai. a nagyot. a másiktól szívesebben tonhalunk el Amíg elbaktatok a Kun utcába, ez zötykölődik a fejemben, hogy a dorozsmai vályogvető is megérdemelne egy szobrot, ahogy a szentesi knbakos is kapott. Nála -raáfcCH nem épültek volna házak, faldk. de+még városok se nagyon. Ne nagyon köpködjük le a kezüket. láttam én már másfélszáz éves vályogházat is. Aki akarja, tegye mellé, hogv a betörd nem merik ennyi időre tervazni. Nagyot keTI hajolnia. aki ebbe a házba be akar menni, különbéi beveri fejét a kapu eeemöldökfájába. Aki itt lakik, méretre nagyon alacsony lAet. Oezkó Ádám. étósBör tehát a 'aedádról illik kérdezni Az Ádám .nevet énen a vidéken legtöbbször akkor mondta kl a keresztelő pap. ha Éva « volt mellette. — Volt hát. Tkoenheten vot tank testvérek, — Hányan? — Tizenheten! ®s egy anyátdB Egyszer hármas. kétszer kettes, aztán jött sorba a többi. Az egyik kettesbe én is benne voltem. azért lettem Ádám. Föl nevelődtünk mind, csak a bátyámat vitte el a tüdőgyulladás huszormégv éves korában. — Nagy a füst. Ádám bátyám. — Majid kiengedjük. — Sötét is van. — Majd fölgyújt jtttc a villanyt. Hanem azt el ne felejtse, hogv milyen lacibetyár emberek vannak a világon. Megkaptam a nyugdíjat karácsony ellőtt, mentem a boltba, kenyeret, zsírt lisztet. cukrot, sót, paprikát, krumplit, tésztát, tarhonyát akkor vesz az ember, amikor pénze van. A fejeimet is elvittem a borbélyhoz, hogy igazítson rajta valamit, aztán bekukkantottam a Fényesbe. Magam vagyok egész hónapban, legalább egy kis emberi szót halljak. Kértem egy korsó sört meg egy kávét, a maradék ezrest adtam oda. Kifigyelte valaki, hogv ennek pénze van. Amikor jöttem haza. már szemközt jött velem: Ádám bácsi, adjon egy kis kenyeret! Dehogy adok! Italra telik. kenyérre nem? Nem ég le a bőr a .pofádról? Fiatal vagy, és keregetsz? Bejövök, zörget, engedjem be. Maradt egy kis leves, nekiadtam, megette, elment. Este tizenegykor jut eszembe, hátha nem is a leves kellett ennek, jó lesz megolvasni a pénzemet. A fejem alatt tartom, odanyúlok, de azt már olvashattam. Mentem a rendőrségre. állítólag megvasalva vitték el a kocsmából, de pénzem nekem akkor se maradt. Főzi magának az orvosságot. Lábas fenekén cukrot pirít, vizet önt rá. és amikor lobog a forróságtól, kicsi borsot bele. és kész. Inni nem lehet, csak kanalazni — Miből van a torka, ha bírja ezt a meleget? — Jól megsütögetem, akkor nem köhögök. Reggel a torko-, mat sütögetem, este meg a lábamat. Anhak is nagyon jó a tjTró víz, különben ki nem állnám • fájdalmakat. Beleivódott a hideg a csontokba. Tavasztól őszig mi mindig benne álltunk a sárben. a velőt is kiszívta belölünk. Fejenként kétezret kivertünk, de a sárnak olyannak kellett ám lenni, mint a tésztának kenyérsütés napján. Dombóvárról is eljöttek értünk. Kaposváron is. Szigetváron is dolgoztunk. Elmentünk1 tavasszal, hazahoztak bennünket ősszel. Hajnali háromkor már ébresztő. — Hideg akkor még a sár. — Nyáron? Dehogy hideg. — Tavaszt is mondott az előbb. — Addig a főidet rámoltuk, amíg hideg volt. hogy pihent fokiunk mindig legyen. — A szélmalom? — Az igen szép munka volt, mert a vályog helyben volt Ahogy összerogyott a malom, kiszedték a követ, a garatot, meg a szép famunkákat. mi csak beáztattuk, kivetettük, és bangétába raktuk. Kettes furmával dolgoztunk, de azt már az illető adta. aki tudta, mekkora legyen a vályog. Pontosan olyannak kellett lenni ott mindennek. amilyen a régi volt. Biztosan van benne húszezer vályog. egy nyáron megcsináltuk ketten. Csikós Jancsinak hívták a másikat, de az már meghalt, mert hyolcbeli volt. én meg tizenegyes vagyok. Ami most következik, hivatalos emberek ne olvassák. Persze. olvashatják is, mert a nagy bűnök is elévülnek ennyi idő alatt. Megkérdeztem. mikor ment legjobban a sora. Amikor megnősült, és amikor nyugdíjba ment. Ennyi idő után az elsőről már nincs sok beszélni való. de a jómód második szakasza kanyargós utakon még előjön. Azért volt jó a konzervgyár. mert oda csak kenyeret vitt az ember, ennivalót mindig talált. És ha esze volt, vitt a pálinkafőzőknek is. Na. gyerekek. lesz valami? Hozhatod. Adam! Mire én odaértem, már tele volt a kétliteres dunsztösüveg pálinkával. Mindenki úgy segít a másikon, ahogy tud Ilyen játékot csak éjjel iehetett leginkább csinálni. Rájártak, reggelig elfogyott a pálinka. Megint főz. de most túrós tésztát. Sokat főzhetett, mert érti a módiát. Hideg vízzel is leönti szűrés után. zsírt melegít alá. hadd sercegjen, amikor beledönti. Leves ma nem lesz. mert tegnap volt. Van hús is. egv teljes tánvérral. de arra vigyázni kell. mert munkába készülődik. Se teste, se lelke nem kívánja már a munkát. elülne naphosszat a tűz előtt, de akinek ellopták a pénzét, annak dolgoznia muszáj. Megy a nádvágókhoz. mert a nádvágásnak van most a legjobb ideje. Amikor fiatalabb volt. százharminchat kévét vágott le. kötött be és rakott össze egy nap. de abból is kijön a napszám, amit most le tud vásni. Mennyi a napszám? Finomodott a világ, órabér van. harminc forintjával, de az csak kertásósnál érvényes, a nádat kévénként, fizetik. Tfz forint kévéje. EHmegv reggel, viszi a húst, mert ahhoz a munkához erő' keSl. eljár egv hétig, kettőig, mert pénztelenül megélni nem lehet este pedig megsütögeti a lábát forró vízzel, hogv aludni is tudjon. — És a Fényes? — Oda is benézek majd. ha pénzem lesz. Muszáj egv kicsit csavarogni, különben megesz a fene. Most jut eszembe, a nyáron neves építészünkfcel futottam öszsze az egvik tanyán. Azon törte a fejét, hogyan lehetne visszahozni a vályogot a családi házakba. El kell mennem hozzá is. hátha jutott valamire. Nem a nosztalgia beszéli belőle, hanem a célszerűség. HORVÁTH IW1SŐ Jókai-emlékek és -relikviák A tetevízk) minapi Jókai-vetélkedőjén részt vett csapatok olyan föladatot is kaptak, hogy gyűjtsenek Jókai-emlékeket. A döntőbe jutottak gyűjtésük három darabiát bemutatták a december 23-i adásban. A szegedi csap.at föl nem mutatott relikviái között volt a Mire megvénülünk Amerikában megtalált — hiányos — kézirata is, melvet városunk szülötte és nagy mecénása. Vasváry Ödön ajándékozott 1963-ban a Somogyikönyvtárnak. A Delmagyorországban megjelent fölhívásra jelentkezett Blazseties Ferencné szegedi lakos, aki elmondta, hogy nagyapja, a trencséntepliei Zemányi János (1855—1944) barátságban állott Jókaival. Nemcsak a családi emlékezet, egykorú újságcikkek is tanúsítják, hogy Zemányi Jánosnak a romantikus Jókai-hősökre emlékeztető sokágú tehetsége ragadta meg az írófejedelem figyelmét. Zemányi szépen festett: megkapó tepUci parkrészletek és csendéletek díszítik az unoka Hunyadi sugárúti lakását. Ez egymagában elég ahhoz, hogv a fiatal korában festőnek készülő Jókai valakire érdeklődéssel tekintsen. Ám Zemányi nemcsak festett, hanem nyelveket beszélt, verselgetett. tárcákat és elbeszéléseket írt. zongorázott. és a zeneszerzésben is otthonosan mozgott Zemánvl János kaftauzolta Jókait 1879. augusztusi fölvidéki útiának egv részén. Végigbarangolták Trencsénteplic festői tájait, fölsétáltak a mahnácsi erdőbe, ahonnan gvönyörű kilátás nvílt a Vág völgyében meghúzódó híres fürdőhelyre. Az. elragadtatott Jókai így dicsérte Teplicet: A Kárpátok gyöngyét látom magam előtt! Évtizedekkel később Zemányi János megjelölése alapján kapta nevét a Jókai-pad. melyen az író megpihent. Jókai szeretett volna látogatást tenni a közeli illavai fegyházban, ami Zemányi és mások segítségével sikerült is. Az írót minden érdekelte, a híres illavai fegvenclázadástól kezdve. az elítéltek napi életéig. Élmenveit. benyomásait az Akik kétszer halnak meg című regényében használta föl. A fegvházlótogatásról a regérrv 1966-ban megjelent kritikai kiadásában olvashat részletesebben az érdeklődő. ' "" 1 Jókai fényképet készíttetett magáról egy Stern nevű teplici fotográfusnál. E fölvételt és két ismert dedikációját közli E. Csorba Csilla a Fotótéka-sorozat Jókai-kötetében (19«1). Eszerint a harmadik-ajánlás, mely Zemányi Jánosnak szól. ismeretlen. Jókai az alábbi emléksorokat irta barátjának: A gyémánt mindenütt drágakő, de ritkasága teszi / méa becsesebbé: a honszeretet, a magyar / hazafiság a mi gyémántunk, de legdrágább / ez is ott. hol legritkább a magyar nemzeti I elem. itt ti Nálatok, a felföldön / Illaván 1879 Aug. 11. / Jókai Mór. Sorai alá ragasztotta fényképét. melynek ajánlása a következő: Zemányi Jánosnak / baráti emlékül Jókai Mór. A fénykép alá egy nemzetiszínű szalagot ragasztott, mely préselt virágokat szorított arcképe két ®1 dalára. Az emléklap és a rajta levő Jókai-fénykép az özvegy adományaként a trencséntepliei városi múzeumba került E. Csorba Csilla a Jókai-ikonográfia gyűjtése során Csehszlovákiában is járt, de az emléklapot már nem találta. A család és a Jókai-filológia szerencséjére. Blazseties Ferencné kitűnő fölvételt őriz az egész emléklapról... Végezetül egy festményről ejtünk szót: 1895ben. esetLeg egy éwfel később lehetett. amikor Zemányi újból elkalauzolta Jókait az illavai fegyházba. (Ügv látszik, az írót érdekelte a börtön világa, hiszen 1 Rítt-ben Szegeden jártában a Csillagban is látogatást tett.) Az egyik cellában egy beteges kinézetű elítélt elmondta, hogy ő festő, és bankóhamisításért kiszabott büntetését tölti. Egvetlen kívánsága, hogy festhessen. Jókai és Zemányi vásznat, festéket, ecseteket, és Zemányi "4—5 év körüli. Adrién nevű leánykájának fénykénét vitte be neki. A századvégi fotográfia és a főkötős, csipkegalléros leánygyermekről készült olajfestmény — ez utóbbi a pozsonvi múzeum engedélyével — Szegedre került. Könnvű megállaoítani. hogy készítője valóbkn festőművész volt. aki ismerte a portréfestészet minden csínját-bínját. Kár, hogy nevét nem őrizte meg a családi emlékezet. A. F. ANTIK TÉMÁK VÍNKIJBR LASZLO KÉPEIN ,. < 1 1 —