Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

C&Btöríolk, Í9S3. november 3. 3 Zsornbói próbálkozás Árendás Intelemként kiírták Szegeden a falra is, hogy nem él hiába, aki elültet egy fát, vagy megöl egy kígyót. Változnak az idők, kígyóink védett férgek lettek, de a faültetést ma is becsüljük. A fanyüvöket pedig eltartjuk. Valamilyen oknál fogva idén nehéz eladni az almát, egy cscmó gazdaság tehát igyekszik megszabadulni fáitól. Attól is, amit par évvel ezelőtt állami támogatással ültetett el. Nem tehet mást, hiszen ráfizetésből megélni nem lehet, mi mégis sajnáljuk a szép gyümölcsöst. Éppen bőventermó igyekezetük hozza a vesztüket. Ha kevesebb termett volna, könnyű lenne eladni, megmaradhatnának. (Az. eladásánál a külföldi piacokat is beleszámítjuk természetesen.) Aki lebecsüli érzelmi kötődéseinket, annak szívesen mondok gazdasági szempontokat is. Ha idén kihúzunk egy csomó fát, mert sok gyümölcsöt adtak, jövőre meg azután nyilván kevesebb lesz a termés, tehái jobban el lehet adni. Ha viszont keresi a piac, elkezdünk újra fákat telepíteni, föltehetően megint állami segédlettel. Azt még meg tudnánk mondani, mennyi kell itthon, de a külföld piacába nehezebb belelátni. Ha megint telepítünk maja, megint sok lesz. és újra huzigáljuk kifelé. Eljátszhatunk így szépen akár * világ végezetéig is. A zsombói szakszövetkezetben is mondja az elnök a közgazdasági tételt: ami ráfizetéses, meg kell szüntetni, ami viszont gazdaságos, azt magas színvonalon kell művelni. Almára tavaly 860 ezret fizettek rá. -•iclen- HOO ezret, huszonkét hektáron tehát' kihúzzák az almafákat. A tétel igaz, megföllebbezm nem lehet, megkérdeztük mégis, hogyan sikerült a veszteséget egy év alatt több mint a felére csökkenteni. Maroli Antal azt mondja, egyszerű dologra jöttek rá, de Angliába kellett érte menni. Valamelyik angol városban akkor volt a szamócaszüret, amikor ott járt a zsombói elnök. Az egész város síeate az epret, pedig nem szerveztek társadalmi munkát az értékes gyümölcs megmentésére. Vitte mindenki az edényét, lemérték üresen is, megrakva is, kifizette az árát, és vitte haza. A mérést és a pénzbeszedést — végeredményben az egész eperszüretet — egyetlen ember lebonyolította, és a létezhető legfrisebb epret ette az egész város. Nem lottyadt, nem ütődött, vigyázott rá mindenki. Na, ha az angolnak lehet ennyi esze, legyen nekünk is. Idén Zsombón ugyanígy szedték az al-' mát Nem kellett munkaerőt toborozni, mert jött magától. Szállítani se kellett, jött a maga kocsiján. Munkabért se kellett fizetni, inkább az fizetett, aki szedte. (A munkabér ügynevezett közterhei se nyomják a szövetkezetet, nekik ez külön jó.) Nem kellett kocsira rakni, raktárba vinni, egyik piacról a másikra cipelni az almát, és nem maradt a nyakukon egy szem se. Négy forintot fizetett mindenki minden leszedett kiló almáért, és vitte haza. Lehet, hogy felét eladta nyolcért, a maradék tehát ingyen van neki. Mindenki jól járt — de a nagyüzemi veszteség így is 300 ezer forint. Drága a metszés, a vegyszer, a műtrágya, tehát meg kell szabadulniuk az almafáktól. Gondoltak még egyet, először magukban, és később merték csak hangosan is kimondani. Az egyik táblát meghagyják, és kiadjak árendába. Tíz évre igen előnyös ajánlattal. Négyszögölenként mindössze négy forint a bérlet évi összege. Ez a szám önmagában kevés embert tud eligazítani, ezért részletek után is érdeklődtünk. Száz négyszögölön körülbelül tizenöt fa van, ennek a bérleti díja egy évre tehát négyszáz forint lenne. Ha minden fáról csak harmincöt kiló termést várunk, akkor is öt mázcán fölül járunk. Ennyi már nem is kell egy családnak, tehát adhat is el belőle. Ha ügyesen termel, és eladni is tud, a müvelés költségei is megtérülnek, és családi fogyasztásra is marad. A szövetkezetnek természetesen az lenne a legjobb, ha egy-egy család legalább egy sort vállalna, vagy rokonok összefogásával akár többet is. A nagy fák tizennyolc évesek — almánál nem nagy kor! —, de a sorok közé három évvel ezelőtt törpe fajtákat is raktak. Egy régi és egy új sorban összesen hatvankilenc fát számoltunk meg. Ha rokonok feleznék a kettőt, biztosan ügy osztanák, hogy mindegyiküknek jusson a fiatalabból és az idősebből is. Rugalmas igyekszik lenni szövetkezet, a jelentkezőket akarja megkérdezni, nekik hogyan lenne jobb. Aki a fák alját krumplival vagy mással akarja beültetni, a bérleti díj akkor se változik. Zsákbamacskát nem árulnak, mindenki megnézheti a fákat, és kedvére választhat. Szegedi érdeklődőkre számítanak elsősorban, ezért hangoztatják, hogy csupán 14 kilométerre van az almás a várostól, közel a Wesselényi iskolához. »<?, És aki nem ért az almatermesztéshez? A szomszédos iskolában kertbarátkor működik, ott is tanulhatja, de vállalja a szövetkezet., hogy hirdetőtáblán mindig fölhívja a bérlők figyelmét, mikor kell permetezni, és mivel. Érdeklődéssel figyeljük a zsombói almáskert sorsát Ha megmenekülnének a közgazdasági számításokkal halálra ítélt fák, örülnénk neki. Az derülne ki, hogy egy másik gazdasági számítás föl is menthet az ítélet alól. Horváth Dezső találkozó! A magyar—szovjet barátság nevet viselő, valamint szovjet hősök és magyar internacionalisták nevét felvett szocialista brigádok képviselői találkoztak szerdán a tízéves jubileumát ünneplő Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Miként Földi Sándor, a ház szocialista brigádok klubjának elnöke az ünnepi eseményen elmondotta: a szakszervezeti mozgalom -kezdeményezésére 1974-ben alakult klub gyorsan népszerűvé vált, egyre többen csatlakoztak tevékenységéhez. munkájához. Ma országszerte kétezer brigád húszezer dolgozója alkotja a tagságot. A programok iránti érdeklődés évről évre nő: nemcsak a kulturális központban, hanem a gyárakban, üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél tartott rendezvényeken, szakmai és munkástalálkozókon. kulturális eseményeken és különféle fórumokon is sok a résztvevő. A szocialista brigádok napja egyik eseményeként a júniusban meghirdetett „Népek barátsága" című pályázat eredményét is kihirdették. Első lett a Mikroelektronikai Vállalat Trofimencev nevét viselő brigádja. Tegnap, szerdán ülést tartott Szegeden a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa. A testület tagjai meghallgatták és megvitatták az SZMT elnökségének értékelő beszámolóját az elmúlt években végzett szakszervezeti munkáról, s elfogadtak egy olyan határozatot, amely a következő esztendőkre fölvázolja tevékenységük irányelveit. Az értekezletre meghívták a vállalatok párt-, társadalmi és gazdasági vezetőit is. Részt vett a testület ülésén dr. Komócsin Mihály. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke, és dr. Csehák Judit, a SZOT titkára is. Az elnökség nevében dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára terjesztette elő a megve szakszervezeti szervezeteinek, tisztségviselőinek munkáját értékelő beszámolót. Csehszlovákia gazdasási fejődéséről A TIT megyei szervezetének vendégeként Szegedre érkezett és tegnap, szerdán délután előadást tartott a társulat Kárász utcai klubjában dr. Ottó Oncsák, a Csehszlovák Kommunista Párt KB agitációs és propagandaosztályának konzultánsa, a politikai tudományok kandidátusa — Csehszlovákia gazdasági és szociális fejlődésériek aktuális kérdéseiről, a CSKP XVI. kongresszusa tükrében. Dr. Ottó Oncsákot tegnap délelőtt fogadta dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára. Bevezetőjében foglalkozott a feszült nemzetközi helyzettel, annak hatásaival, s abból is kiemelte a gazdasági következményeket. E körülmények között a szakszervezeti munkában is bizonyos változásokat kellett kialakítani. Előtérbe került az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység. A magyar szakszervezetek nem vizsgáztak rosszul a bonyolultabb viszonyok között sem, bár — s nem rejtette véka alá a beszámoló — akadnak gyöngeségek és melléfogások is. A megyei vállalatoknál arra törekedtek eredményesen a szakszervezetek, hogy tovább erősödjön a szocialista demokrácia, s bővüljön a munkahelyi demokratizmus fórumrendszere, váljék eredményesebbé a bizalmiak és a bizalmi testületek munkája. Dr. Ágoston József beszámolójának első részeként a szakszervezetek területpolitikai munkáját elemezte. Elmondta többek között, hogy a szakszervezetek tevékenysége, érdekvédelmi munkája nem ér véget a gyárkapuknál, hanem tovább kísérik tagjai életét, figyelemmel vannak helyzetükre lakóterületükön is. Ajánlásokat adnak a tanácsi testületeknek. szorgalmazzák a lakóhely fejlesztését, az ott IevŐ kereskedelmi. iskolai, éÉfészségiigyi lé'téfeítmények javítását, bővítését. Tevékenyen részt vesznek a lakásgazdálkodási kérdések igazságos megoldásában, szorgalmazzák a vállalatok lakásépítéshez adott támogatását. Megtudhattuk, hogy Csongrád megyében 145 vállalatnál 94 millió forintot adtak közei 1500 dolgozónak lakásgondjainak megoldásához. Azt is megjegyezték, hogy ez a pénzösszeg a szigorúbb szabályozók miatt, sajnos, nem növekszik. Beszámoltak az elnökség nevében arról is, hogy a szakszervezetek milyen táNagy Péter köszöntése 1916-ban született Prónafalván. A községet ma Tázlárnak nevezik. Apja napszámos volt, ö a család hatodik gyerekeként született. Péternek is igen hamar kellett megismerkednie a nélkülözéssel. Már gyermekkorában dolgozott. Pásztorkodott. Az elemi iskola elvégzése után mezőgazdasági cselédnek szegődött. Nagy Pétert a munkásmozgalom céljaival, a marxizmus eszméivel bátyja ismertette meg, aki cipészmester volt Sándorfalván. 1933-ban lett párttag. Tiltott sajtótermé- ' keket terjesztettek, agitáltak. Cipészmesterséget tanult, de élete során sok más foglalkozása is volt. ö kezdeményezte, hogy a lábbelik repai-álói szövetkezetbe tömörüljenek Sándorfalván, s öt választották a többiek először elnökül. Volt párttitkár, karhatalmista, bolti "llenör a háziipari szövetj kezet dolgozója és motorke' zelö az olajosoknál, ám minden poszton azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a szocializmus eszméjének cselekvő harcosa legyen. Dolgozik, agitál ma is, pedig már 15 esztendeje nyugdíjban van. Aktív tagja a sándorfalvi községi pártalapGyárfás Mihály és dr. Somogyi Ferenc az ünnepelttel (középen) szervezetnek, melynek egykor titkára is volt. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. Sok más elismerés mellett birtokosa a Szocialista Hazáért Érdemrendnek is. Nagy Pétert tegnap Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság titkára és dr. Somogyi Ferenc, a szegedi járási pártbizottság első titkára köszöntötte, párttagságának 50. évfordulóján. Átadták neki a megyei pártbizottság emléklapját és a járási pártbizottság ajándékát. mogatást, segítséget adtak a 40—42 órás heti munkaidő bevezetéséhez. Az előterjesztésből sok apróbb adatot is megjegyezhettek a résztvevők: az SZMT nagy gondot fordit oktatási intézményeinek tevékenységére, a szakszervezetek által fönntartott művelődési házak munkájára, könyvtáraikra, kulturális és művészeti csoportjaik fejlődésére. ' ; r Igen részletes elemzést adtak az SZMT koordinációs, különböző szervezetek munkáját egyeztető, segítő tevékenységéről. Azt általában tudják a szervezett dolgozók, hogy az SZMT nem fölöttes szervezete, irányítója az ágazati szakszervezeteknek. Csongrád megyében nyolc szakszervezeti ágazatnak van megyei bizottsága, kettőnek viszont több megyére is kiterjed „hatásköre" (vasutasok, postások), ugyanakkor vannak ágazatok (textilesek, vasasok), melyeknek nincs megyei középszervezetük, hanem közvetlenül az országos vezetőség irányítja munkájukat. Az is evidens, hogy a sajátos szakmai ágazatokat, a tagságnál fölmerülő speciális kérdéseket legjobb ilyen vonalon kezelni. Persze az SZMT ezeket az ágazatokat sem hagyja figyelmen kívül. Ha teheti — s miért nem tehetné — segíti, koordinálja munkájuk lényeges mozzanatait. Különösen fontos ez a KPVDSZ-nél, a HVDSZnél és más olyan szakmai területeken, ahol a tagság nagyobb részben kapcsolódik a lakossági szolgáltatásokhoz. Ügy értékelte az SZMT elnöksége, hogy e szakmai ágazatokkal megfelelő a kontaktus. Néhány konkrét tényt is fölsorakoztattak a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének köréből. Megtudhattuk, hogy a megyében a szakszervezeti jogsegély-szolgálat vonalán 84 jogtanácsos dolgozik, s évente körülbelül 2 ezer esetben adnak segítséget, gyakran a bíróságon is képviselik a szakszervezeti tagokat. Külön fejezetet kapott a szakszervezeti munka állandóan változó stílusa. Fölemlegették a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom mai állapotát, a szakszervezetek szerepét a bérpolitika alakításában. A szervezett dolgozók részvételét a vállalatok vezetésében, irányításában. A szakszervezetek érdekvédelmi munkája érvényesül, közvetlenül és közvetve, Közvetlenül érvényesül a munkavédelemben, a területpolitikai munkában, a kereskedelmi társadalmi ellenőrök közreműködésében, a jogsegély-szolgáltatásban, s bizonyos mértékig a környezetvédelemben is. Közvetett a részvétel — éppen a legfontosabb szakszervezeti tisztségviselők közvetítésével — a bizalmiak és a bizalmi testületek révén. Csongrád megyében 6300 bizalmi és körülbelül 6500 bizalmihelyettes végez társadalmi munkát. 168 helyen van bizalmi testület Igen érdekes, s olykor bizony elgondolkodtató adatokat jegyezhettünk föl a társadalombiztosítás területéről. Csongrád megyében 455 ezer embert érint közvetlenül a társadalombiztosítás. Az e területen fölhasznált pénzösszeg sem elhanyagolható, hiszen majd; nem 4 milliárd forintról van szó. A társadalombiztosítás egy főre évente több mint 18 ezer forintot fizet ki. Szomorú, hogy Csongrád megye nem dicsekedhet a szociális ellátottság és a nyugdíjak eredményeivel. Sok az alacsony nyugdíjas környezetünkben. Majd 100 ezer embert érint a nyugdíj és különféle járadék folyósítása. A baj ott kezdődik, hogy a nyugdíjasoknak legalább 70 százalékának 2500 forintot sem visz a postás havonta, sőt, még elkeserítőbb a kép, ha azt is megjegyezzük, hogy a megye nyugdíjasainak közel fele még 2000 forintot sem kap. E területen az ország tizenkilenc megyéje között a tabella utolsó helyét foglaljuk el. Minden bizonnyal közrejátszik ebben a szegedi és a környékbeli ipar történelmi i fejlődésének helyzete .is.: az élelmiszer- és a textilipar volt a vezető, a e szakmai ágazatokban a nőket foglalkoztatták korábban is, s köztudott, hogy a kereseteket mindig alacsony szinten tartották. Végezetül az SZMT elnöksége nevében dr. Ágoston József elmondta, hogy milyen munkát végez a megyei szervezet Jelzéseket is megfogalmaztak; úgy tűnt, hogy a SZOT-nak címezték megjegyzéseiket. Az üdüléseknél kifogásolják, a nagycsaládos dolgozók hátrányát (bár azt is megjegyezte a vezető titkár, hogy Szegeden egy 300 személyes gyógyüdülő építésének előkészületeit egyengetik, körülbelül 300 millió forintos kiadással), bíznak abban, hogy segítenek gondjaikon. Azt is szóvá tették, hogy a szakszervezeti tagdíjak megállapításánál stabilabb megoldásokat kellene keresni. Érdekesnek tűnt a megjegyzés,*- hogy • <a szakszervezeti tisztségviselők választásánál is, követni kellene a többes jelölés útját A beszámolót igen élénk vita követte. Sokan felszólaltak, véleményt mondtak, javaslatokat tettek. Börcsökné Szabó Márta, a Taurus Gumigyár szb-titkára az ifjúmunkások helyzetét elemezte. Megszívlelendő dolgokat mondott, például viszszájára fordult a szlogen: sok helyütt nem az a kérdés, hogy hogyan is éljünk, hanem az, miből éljünk? Dr. Sipos Sándorné, a szegedi tanárképző főiskola szb-titkára a munkásfiatalok egyetemi fölvételeiről mondott el néhány tapasztalatot. Külön is tudósítást érdemelne dr. Lugossi József, Fabula Jánosné, dr. Nagy Máté, Bihari Józsefné fölszólalása. Dr. Csehák Judit. a SZOT titkára hozzászólásában választ is adott néhány kérdésre, elsősorban a várható nyugdíjtörvényről szólt. Dr. Komócsin Mihály a megyei pártbizottság véleményét mondta el fölszólalásában. Különösen azt hangsúlyozta, hogy miként lehet a szakszervezeti munkát illeszteni a megváltozott nemzetközi, belpolitikai és gazdasági viszonyokhoz. A megyei pártbizottság — mondta —, nagyra értékeli a szakszervezeti szervek és tisztségviselők szorgalmát, hasznos munkáját. Megköszönte a pártbizottság nevében, hogy milyen eredményesen segítették a szakszervezetek a területfejlesztési program végrehajtását, javaslataikkal, közreműködésükkel hathatósabbá tették a környezet fejlesztését. Külön is dicsérte a szakszervezetek oktatási és nevelési eröfcs-í'íseit. köszönetet mondott a -z-:l tervezeti aktMstáknak. tisztségviselőknek odaadó, értékes munkájukért. A testület végül elfogadta azokat az ajánlásokat, amelyeket az SZMT állásfoglalásaiban meghatározott az elkövetkezendő évek tennivalóira. G. I.