Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-09 / 187. szám

Kedd, 19S3. augusztus 9. 3 Üzenetek bronzkazettában ünnepélyes pillanat: a hazánk közepén emelt jeltorony előtti betontömbbe Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács Miitkára a jövőnek szóló üzenettel bronzka­zettát helyez el A béke gondolatának je­gyében folytatódott vasárnap Pusztavacson a Képes Új­ság-fesztivál, Több tízezren írták alá az Országos Béketanács és a Képes Üjság sátrainál a bé" két, leszerelést! követelő plakátokat, a fesztivál béke­könyvét, s az ország minden tájáról százával érkeztek bé­keüzenetet tartalmazó táv­iratok a Képes Újság szer­kesztőségéhez. Fiatalok, idő­sebbek küldtek a jövő em­beriségéhez ilyen és hasonló üzenetet: „Ti, akik száz év­vel később éltek, már ne ismerjétek a fegy­vereket, ne tudjátok meg soha, milyen a háború". De nemcsak a jövőnek, hanem a mának is intézte valaki üzenetét: ..Világnézettől, val­lástól függetlenül, együttes erővel , kell érvénvesíteni akaratunkat a békéért. Te­gyük félre, ami elválaszt, keressük azt. ami összefog. Fogjunk össze, hogy meg tudiuk akadályozni a hábo­rút". A fesztiválra elküldték békeüzenetiiket állami és tömegszervezeti vezetők. szocialista brigádok, szövet­kezetek dolgozói, KlSZ-szer­vezetek, írók. művészek, egyházak képviselői ós diá­kok. A békefesztivál délutáni békedemonstrációját Geren­cséri Jenő. a Képes Újság főszerkesztője nyitotta meg. s átadta az összegyűjtött bé­keüzeneteket Farkas Berta­lan űrhajósnak, maid.heli­kopterek érkeztek. Az ejtő­ernyősök békeüzenetet hoz­tak a fesztiválnak. Sarkadi Nagy Barna az Országos Béketanács főtitkára köszön­tötte ezután a béketalálko­zót. Ezen megjelent Romes Csandra. a Béke-világta­nács elnöke 'is. aki szabadsá­gát Magyarországon tölti. Üdvözölte a magyar fiatalo­kat, s beszédében hangsú­lyozta: „Ezekben az órák­ban. a hirosimai atomtáma­dás évfordulóján világszer­te milliók tüntetnek tilta­koznak a nukleáris fegyver­kezés ellen, és ezek az em­berek azt mondják, nem lehetnek amerikai rakéták Európában ne legyen több bomba, ne legven több há­ború". Ezt követően a tö­meg elénekelte a békedalt. s békemenetet alkotva elin­dult az ország közepén fel­állított jeltoronyhoz. ahol a Himnusz elhangzása "ián Gerencsért Jenő mondott ünnepi beszédet. Maid a bronzkazettába helyezett bé­keüzeneteket, táviratokat az ejtőernyősök békemondatát, a háború ellen tiltakozó alá­írásokat befalazták a jelto­rony melletti betonoszlopba azzal, hogy azt száz év múlva szabad felbontani. A kétnapos ünnepség záró­eseményeként a fesztivál te­rületén béketüzet gyújtottak amelyen jelképesen elégették a háború szellemét ós az emberiség életét fenyegető atomíegyverket. K észséggel elhiszem, hogv a Traubisoda a természet ajándéka. Nem különben azt. hogy a tiszta, élő gyapjút egyetlen más anyag sem pótolhatja. Engem azonban reklámjaink arra is figyelmeztetnek hogy lassan fölébredünk a műanvagna* laózisból: a nyloning alulmarad a pup­linnal szemben, a szintetikus szálak pamuttal keverednek. Néhány évvel ezelőtt még cseppnyi buszKeseg is Kevt­reueu ao&a a szenzáciuoa, meiyet a tengereiituiroi K.ai­togíaií le a teiexgdpeit: az eg.yia ameriKai varosban a Kipusztult íaic heiyébe uisz­leUaKut „ültetlek', s eZea a robogu autoKbol nezve. osz­szecseréllietoK az eredetieit­kei. Lam, a talalékon.y em­ber mi mindenre ivepes! igaz ugyan, hogy kipusztítja ma­ga körül a növényzetét, de közben le is kopirozza — a „mutars" strapabíróbb, elvise­li a szennyezett földet, levegőt, ráadasul örökzöld. Akkori­ban dívott idehaza a mű­anyag karácsonyfa; túlevelei nem hullottak, használat után az egész elfért a szek­rény aljában. Persze, a fe­nyőillatról a tulajdonosnak szintén le kellett mondania, de a megannyi giccses dísz és szaloncukor ugyanolyan szép volt. mint máskor. Visz­szagondolok: mivel is csap­i tuk be magunkat? Azt hi­szem. a holmik megítélése­kor egyedül a praktikusság kritériumát tartottuk szem előtt, el voltunk telve attól, amit nem kell velük csinál­ni: folösfeges a vasalás, a takarítás, a kezelés, egyszó­val. semmivel sem kell tö­rődni. csak használatukkal. Ráadásul a technika vívmá­nyai növelték függetlenség­érzetünket. úgv lettünk úr­rá a természetesen, ahogvan nem lett volna szabad: gaz­da helyett rablóként visel­kedtünk. „Megsebzett boly­gónk" könnyeit 'feiitattuk a parkerdőkkel.- a rezervátu­mokkal. és megnyugtattuk .magunkat azzal. a vé­dettnek minősített területek földjébe táblákat szúrtunk: óvd a természetet! Ismerősöm most úgv mu­tatja lakásában a műanvag kilincsek helyére felszerelt patinás rezet, mint annak idején a külföldről hozott műbőr zakót, amelyet elő­állítója — gondosan — még a rendes bőr illatával is el­látott. Fröccsöntött korunk- . ban ismét megnőtt az ázsió­ja a valódinak, a termesze- j lesnek. Olyannyira. hogy manapság már inkább a nosztalgia túlkapásai ellen kell védekeznünk. Rájöttünk — éppen a használat közber. —. hogv a nylon elszigeteli pórusainkat a levegőtől: hogv a műszálat érdemes háziasítani a pamuttal, hi­szen ígv a kedvező tulajdon­ságok összegeződnek: a Co­ca-Colával versenvre kelt a gyümölcslé, sőt hovatovább a répa- és sütőtökital is. Az olajárrobbanás szerényebbé tett bennünket, s aki közü­lünk kerékpárra ült. talán tapasztalat híján is elhiszi, hogv az utak mentén elhe­lyezett valósághű díszletfák mégsem nyújtják egészen azt. amit az igaziak. S a természettel való kaDcsolatunk azonoan változatlanul Janus­arcú. Egyfelől elfogadjuk, s ami ennél is több. becsülni •kezdjük ajándékait, másfe­lől — kincseivel mit sem tö­rődve — libikókázunk azon a bizonyos biológiai egyen­súlyon. Nincs a világnak olvan kormányzata, amelyik még ne mondta volna ki: a természetet elsősorban mitő­lünk. az emberektől • kell megvédeni. A minap éppen egy tanácskozáson hallottam: a tisztítóművek, a porlevá­lasztók és egyéb környezet­védelmi berendezések hiá­nya sokszor num okoz annyi kárt. mint a köztudat foghí­jai. Miközben milliárdokat emészt fel a talajjavítás, a gazdaságok egyike-másika a műtrágyát kint hagyja a fa­gyos mezőn, a földek szélén. Akad olyan vállalat, amelvik kín-keservvel megépítette szennyvíztisztítóiát. de nem működteti, mert az üzemelés költségeit drágának találja. Másutt a masinákat úgyne­vezett gőzborotvával mosták s külön olaizsírleválasztó szolgált a szennyezés ellen, ám az ott dolgozó munkás úgy vélte: egyszerűbb, ha a tartály helyett a csatornába önti a vegyi anyagokkal ter­helt vizet — ezzel pedig na­gyobb bait okozott, mintha nem lett volna se gőzborot­va. se zsírleválaszló. Rendezhetünk mi vitát, szimpozionokat. költhetünk milliárdokat a környezetvé­delemre. ha szemléletünk rövidlátó marad. Fenyegethe­tünk. bírságolhatunk, ha az elrettentő erő csak a papír jés a ceruza marad, és nem a természet roncsainak lát­vánva. A szilvásvárad! er­riéfisetí skanzennél kevés szebbet láttam életemben, a szabadtéri kiállítást áthat­ja az e"dő tisztelete és sze­re'e'e. Már azok részéről, akik rendezték. Mert akik látogatják ... Figyelmeztet­nem kell magam, ne húzzak túloijtől nacv átmArőiű kört a vétkesek bekerítésére mert a vanda1 izmus 'tt ta­lán megbocs'thata'lné-hb mint a sivár lakótelepeken. Törnek, zúznak, lopnak né­hányan. a többiek bűne pe­dig a ' közömbösség — azt b'zonvííván. hogy a sokat csepült sivárság nem is any­nyira a panelban, mint in­kább bennünk fészkel. Hajdanán körülölelt min­ket a föld, a víz, a levegő, a fa, a fű, a virág. Maga a kapcsolat nevelt termé­szetszerető embereket. Torz optikánkkal odáig jutottunk, hogy a sudár fát akkor te­kintjük értéknek, amikor bűlor lesz belőle; a virágot selyemoapírba csomagolva becsüljük igazin; a földet, a levegőt külföldön az élel­mes kereskedők már doDo­zolva árulják. Közben a természet is kezd visszafeleselni nekünk. Rádöbbenünk: fegyvere van. Ügy viselkedik, ahogy a ve­le foglalkozó tantárgyak ál­lítják. Ismeri a természet­rajz törvényeit és fittyet hány szabályozókra, határo­zatokra, intézkedési tervek­re és cselekvési programok­ra —. bár a papír is „belő­le" készül, tetteket sürget A televízió reklámbárá­nyait fülbemászó ze­ne kíséri, és a szé­pen csengői női hang tulaj­donképpen őket dicséri, hi­szen a gyapjú — woolmark­védjegy ide vagy oda — a jószágok műve. Ahogy a képek a Traubisoda eseté­ben sem a technológiai lán­cot, a sokat tudó gépeket és az automatikus palackozót mutatják, hanem azt igyekez­nek velünk elhitetni, hogy az ital a természet aján­déka. Visszatérnek minden­napjainkba a nem is oly tég sutba dobott anyagok, kel­mék, fűszerek, újra követel­jük a fából készült játéko­kat — unjuk a kék mű­anyag lovakat, a fröccsön­tött szánkónál jobban sze­retjük a hagyományos ród­lit. Remélhető hát, hogy mihamarabb megtaláljuk a természetes és a mestersé­ges úton. előállított tárgyak _ ideális helyét, szerepét, ki­aknázzuk harmonikus együttélésük lehetőségeit. Hiszen azt már tudjuk, hogy a tehnika száműzetése és a környezetvédelem két kü­lönböző dolog — az egyiket rem lehet kijátszani a má­sik ellen. Ideje viszont észreven­nünk, hogy nemcsak az olaj fáradt. A természet is. Tamás Ervin Nagy forgalom A nyári vásár első napja A nyári vásár első nap­ján élénk volt a forgalom az áruházakban és üzletek­ben. A vállalatok tájékoz­tatása szerint kelendőek voltak a 30—40 százalékos árengedménnyel kínált sze­zoncikkek, s az érdeklődők az eredeti áron kínált ter­mékekből is sokat vásárol­tak. A Centrum áruházak ezen napon összesen 70 millió fo­rint forgalmat bonyolítottak le. s ennek a fele volt ked­vezményes áron vásárolt Nemzetliezi kezgszűász nyara egyelem Hétfőn a Magyar Keres- szaktekintélyeinek segítségé­kedelmi Kamara .székházá- vei. ban megnyílt a XI. közgaz- A nemzetközi gazdasági dasági nyári egyetem. Lő- kapcsolatok problémái a vi­rincze Péter, a Kereskedel- ]ag közgazdászai számára mi Kamara főtitkára egye- sürgető, egyszersmind hosz­"bek között elmondotta: a szÚ távra szóló feladatokat minden évben nagy nem- adnak — a világ országai , , ,-j i számára pedig, mondhatni, zetkozi erdeklodes kjserte Sértést jef;ntenek. Alig. rendezvény — amelyre az hanem ez a felismerés hoz­idén 12 országból 60. főleg za össze évről évre ezt a ta­fiatal közgazdász érkezett— nácskozást is — hangoztatta. ',< 1 éc a vi A TIT budapesti szerveze­ezuttal a magjai es a vi- ^^ )2 napig tertó egye(e. lággazdasag kapcsolatrend- mén eiöadások hangzanak. szerének jellegzetességeit, Az előadásokat konzultációk mutatja be a témakörök követik. ruházati cikk, méteráru és lábbeli. A legtöbb áru Bu­dapesten a Corvinban, a Versenyben, a Csillagban, vi­déken pedig a Miskolc áru­házban talált gazdára. So­kan keresték a férfi és női nyári ruházati cikkeket, strandruhákat, rövid ujjú ingeket, és blúzokat, puló­vereket és blézereket. Somo-syl Károlyné felvétele Húsz vidám fiatalember — tíz magyar és tíz lengyel diák — indult országjáró körútra tegnap reggel a Kölcsey utcából új, piros kismotor-kerékpárokon. Az 1500 kilométeres távra tervezett túrát a KONSUMEX. a Vidia. a lengyel TORIMEX külkereskedelmi vállalat és a Romét gyár közös szervezésében rendezik. Természetes, hogy e hosszú. 12 napos út reklámcélokat is szolgál — többen ismerkedhetnek majd meg a Ponv és Ka­det kismotorokkal —, de arra is jó, hogy megkedveltesse a motoros kirándulásokat, or­szágjárásokat. Felvételünk az indulás előtti percekben készült • A Ruházati Bolt vállalat 58 üzlete összesen 9,8 mil­lió forint forgalmat bonyo­lított le hétfőn, az előző évinél 1 millió forinttal többet. A Cipőbolt Vállalat üzleteiben női és férfi szan­dálokból, könnyű nyári láb­belikből a tavalyihoz ha­sonlóan sok talált gazdára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom