Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

Éljen póriunk és népünk megbonthatatlan egysége! (Az MSZMP Központi Bizottságának május I-i jelszavaiból.) 73. évfolyam 96. szám 1983. április 24., vasárnap Ara: 1,40 forint Előrelátás K

özhely — de sajnos, igaz —, hogy a többszintes panelházak lakói többnyire csak a lépcsőházban találkoznak. Napra nap, hóra hó, évre év, többségük igen ritkán cserél szót a köszönésen, a szinte teljesen személytelen, „hogy vannak, de régen láttam"-okon túl — s még kevésbé értünk szót egymással. Tapasztalataim szerint még közös dolgunkban is nehezen. — Akkor sem, ha szervezetten találkozunk s állunk a lépcsőházban — lakógyűlésen. Sőt elég ritka az ilyen összejövetel. Amin nemhogy összejönnénk (legalább annyian, hogy határozatképes legyen) — inkább „össze-összeugrunk". Mert a szövetkezeti és OTP-s öröklakások társtulajdonosai között mindig akad. aki szerint „a másik nem takarít rendesen a lépcsőházban, akkor mért pont én"; „ha más egymásra dobálja a vackait a lomraktárban, én mért ne"; „amíg a más gyereke lármás és szemetel, addig az enyém miért lenne angyal" stb. stb. Ügy tűnik, akkor boldogulunk legnehezebben egymással, ha közös ingatlanunk anyagi ügyei kerülnek napirendre; ha valamire plusz pénzt kell megszavaznunk a közös kasszába. Mostanában pedig kellene. Mert később meg még több kéne majd. Hisz nemcsak a lakók, a házak is öregszenek. Nemcsak a lakásokon belül kell egyre gyakrabban felújíttatni ezt-azt (festés, mázolás, csapcsere, csőcsere, radiátorjavítás stb. stb.); a ház úgynevezett alapközműveinek, közös helyiségeinek karbantartása, megújítási is esedékessé válik. S vele a kérdés: miből fizessük? Kézenfekvő s azonnal jön a válasz: a közös pénzből. Abból, amit havonta befizetünk (lakásnagyságtól függően 150—250 forintokat) az úgynevezett közös költségekre. Vagyis vízdíjra, szemétszállításra, a központi tévéantenna használatára, a közös helyiségek fűtésére és villanyszámlájára, ügyeink intézőjének tiszteletdíjára. Meg az esetleges javításokra, felújításokra. Amikre azonban a legtöbb lakóközösség eddig fizetett pénzéből már nemigen futja. Mert emelkedtek az úgynevezett üzemeltetési költségek, díjak — s mert a lakóházak többségében mégis a jó pár évvel ezelőtt megállapított közös költségtérítést fizetik csak be. Tarjánban például számos olyan, nyolc-tízéves ház van, amelyekben a havi bevétel összege alig haladja meg a havi kiadásokét. Például évente „bejön" 55—60 ezer forint, s igen gondos, takarékos közös ügyintézői munka után „kimegy" — csak üzemelési költségre!.— 45 ezer forint. Ugye, senki sem ábrándozhat arról, hogy az évi 10—15 ezres megtakarításokból fedezni lehet egy később esetleg elkerülhetetlenné váló csőrendszercserét, födémjavítást, panelillesztés-szigetelést, lépcsőházfestést, szellőzőrendszer-felújítást, vagy hasonló nagyjavítást, ami százezrekbe kerülhet? Meg arról se álmodozzunk, ugye, hogy alkalomadtán majd csak belenyúlunk a családi bukszába, és képesek leszünk sok-sok vadonatúj ezerforintost egyszerre a közös ügyintéző kezébe nyomni, fizesse, amit kell?! Ha nem lesz elég se a közös, se a családi kasszában, akkor vajon honnan fizetünk? Ha most elég okosak vagyunk előrelátásból. Ami — bizony, mondom mindazoknak, kik még nem hallották volna — hitelforrás. — Született ugyanis a múlt évben három öszszefüggő pénzügyminiszteri rendelet. Azaz, ajánlás, ami már évekkel az esedékes házfelújítások előtt észszerű takarékosságra igyekszik ösztönözni a lakókat idén július 1-től. A 15 évnél nem régebbi házakban négyzetméterenként 2, liftes házban 3 forintot kell a tulajdonosoknak fizetni, a korosabb házakban négyzetméterenként 3, illetve 4 forintnak kell havonta a felújítási alapba kerülnie, a takarékba — s akkor az esedékes felújítási munkák költségeinek fedezésére bizonyos kedvezményeket kapnak. Akik a kivánt összeget befizetik, úgy kapnak hitelt a felújításokra, hogy az évi 6 százalék kamat helyett csak 3 százalékot fizetnek, s számolhatnak arra, hogy a leghosszabb, 15 éves határidőre kapják a pénzt, az adható maximális hitelt az OTP-től. (Százezer forintos kölcsön esetén például több mint huszonötezer forinttal lesz kevesebb a 15 év alatt megtérítendő összeg.) Akik július l-ig nem kötelezik el magukat ilyen felújítási alap képzésére, nem részesülhetnek a kedvezményekben. T

apasztalhatjuk nap mint nap saját háztartásunkban, hogy a váratlanul jelentkező hibák javítása (a legegyszerűbbtől, a kivágódó villanykörtétől és biztosítéktól, a megszakadó menetű csapszelepen és a csöpögni kezdő radiátoron át, a gáztűzhely drága égőfejeinek cseréjéig) plusz kiadást jelent, s ha nem vagyunk elég előrelátóak, s nincs e célra tartalékalapunk, bizony felborulhat a családi költségvetés. S ugyanígy felborul a közös is. Hacsak sürgősen nem szakítunk azzal a „hagyománnyal", hogy nem értünk szót a lakótársakkal közös anyagi ügyeinkben. Higgyék el, az lenne a „legkifizetődőbb", ha úgv ugranánk össze a nanokban a lépcsőházakban egy röpke lakógyűlésre, hogy vita nélkül megszavaznánk a közös kasszába havonta pár forinttal több befizetését — a magunknak és egymásnak hitelt biztositó előrelátást! Szabó Magdolna Szovjet pártmunkásküldöttség látogatása Az MSZMP KB meghívására Nyikolaj Aparmnak, az SZKP KB alosztályvezetőjének vezetésével április 18— 22. között szovjet pártmunkásküldöttség járt hazánkban. Tanulmányozták az MSZMP gazdaságpolitikai gyakorlatát, a termelés és a munkaszervezés új tapasztalatait. A küldöttséget fogadta Ballai László, a KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. (MTI) Magyar delegáció Cipruson A Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) meghívására április 21—22-én magyar pártmunkásküldöttség tett látogatást Cipruson Horn Gyulának, az MSZMP KB külügyi osztálya helyettes vezetőjével az élén. A delegációt fogadta Ezekiasz Papajoannu, az AKEL főtitkára. A küldöttség megbeszéléseket folytatott Donisz Krisztofinisszel, Georgosz krisziodulidesszel, a Politikai Bizottságság tagjaival és az AKEL Központi. Bizottságának más képviselőivel. Sikeres kísérletek a termálvizek hasznosítására Mint arról korábban már beszámoltunk olvasóinknak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által meghirdetett pályázat nyerteseiként a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, a DÉLTERV munkatársainak közreműködésével a termálvizek hasznosítására kísérleteket kezdett Szegeden. Azzal a céllal, hogy laboratóriumi, illetve úgynevezett félüzemű próbával igazolják a feltételezést: megfelelő szűrés, tisztás, kezelés után a termálvíz alkalmassá tehető arra, hogy a lakások használati melegvíz-ellátásában jelenleg honos technológiát — az ivóvíz felmelegítését — felváltsa, illetve hogy a távfűtésben is takarékoskodhassanak az ivóvízzel és a szénhidrogének energiájával, s a „készen kapott" termálvízzel táplálják a hőellátási rendszert. A használati melegvíz-ellátás új módszerének kikísérletezését a Bikató mellett fúrt kút vizére alapozták: a laboratóriumi méretű, s a félüzemi vizsgálat is azt igazolta, hogy mosogatásra, mosásra, fürdésre éppúgy megfelel a termálvíz, mint a lényegesen nagyobb költséggel előállítható, felmelegített ivóvíz. A múlt hét végén Budapesten tudományos tanácsülésen értékelte a kutatási célprogram-bizottság az eddigi tapasztálatokat, a tanulmányterv jóváhagyása után ott született meg o. döntés: a Bikató melletti kút vize bevezethető a csőrendszerbe. (Vasat, mankánt nem tartalmazott a víz, s noha sótartalmta magasabb az ivóvízszabványban megengedettnél, emiatt egészségügyi károsodástól nem kell tartani. Egyébként maguk a kutatók is abból a termálvízből főzték a kávéjukat, teájukat, tehát forralás után itták is a termálvizet. Életben maradtak ...) A kísérlet ezzel lényegében lezárult. Elhatározás kérdése most már, mikor honosítják meg az eljárást Szegeden a gyakorlatban is. A beruházási pénzeszközökkel, az ivóvízzel és a gázenergiával is takarékos műszaki megoldást nyilvánvalóan a közeli Északi városrész lakásaiban lehetne alkalmazni — a kiviteli tervkészítésre a startjelet a városnak kell most már megadnia, a gazdaságossági számításoktól függően. Lezárult a második termálvizes kísérletnek, a felsővárosinak is egy fontos szakasza. Ott. a távfűtőmű szomszédságában víznyerő és -visszasajtoló kútpárt fúrtak a kőolajkutató vállalat szakemberei. 1900 méteres mélységben találtak olyan vízréteget, mely a kísérlet folytatására alkalmas. (Érdekesség, hogy 1600 méterrel a föld feiszíne alatt hetven méter vastag barnaszénréteget fedeztek fel.) A környék lakóinak megnyugtatására elmondjuk, hogy gázkitörés veszélyétől nem kefl tartaniuk; a kísérlet kövé'tkező szakaszában a Vízkutató, és Kútfúró Vállalat megnyitjg ugyan a kutat, de abban a rétegben, amelyből biztosan vizet nyernek, s nem gázt. A szakembereknek most azt kell megtudniuk, mit tud a kút, azaz van-e elég vize a rétegnek,. milyen hőfokú, s összetételű. Kísérleti berendezést telepítenek tehát a megnyitandó kyt .mellé, az elfolyó vizet pedig abba a hűtőtóba vezetik, . mely már el is készült a kút szomszédságában. A tó lényegében nyitott csatornarendszer, melyben a termálvizet — környezetvédelmi szempontok miatt is — 40 fokig lehűtik. Az 50-szer ötven méteres területet biztonsági okokból védőkerítéssel vették körül, s táblák is óvják az arrajárókat, ne. hogv a kerítés mögé merészkedjenek. (Az újabb kísérleti szakaszban, mely májusban kezdődik, a hűtőtó egyes részein akár nyolcvan fokos is lehet a víz. ezért különösen a kisgyermekes szülők figyelmébe aiánliuk a szakemberek kérését: felügyelet nélkül ne engediék gyermekeiket a kerítés köze'ébo!) A hűtőtóra egyébként szükség lesz a visszasajtolási kísérlet alatt is — amikor több hónapon át azt figyelik majd a kutatók, milyen ütemben nyeli el a visszasajtolt, lehűlt vizet a földréteg. Közben persze az FTV talajvizsgálói „kóstolják" is majd a vizet — ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ, mint a bikatavi kísérletben. Mivel a fűtőmű és a lakóházak szomszédságában esztétikaitag nem túl értékes, műszaki berendezéseknek kell helvét biztosítani. a DÉLTERV építészeinek. kerttervezőinek máris föladták a leckét: hoguan illeszthetők be a termálvroqram műtárgyai a lakókörnyezetbe. P. K. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Sok kicsi sokra megy! A „sok kicsi sokra megy"-elv tegnap és ma némiképp módosítva érvényesül Szegeden: a sok helyről üszszegyűjtött, kis mennyiségű hulladék ára a műjégpálya bankszámláját gyarapítja — bizonnyal tekintélyes összeggel. De másként is fogalmazhatnánk: a sok kicsi, mármint a városlakók apraja sokat végzett, lelkesedésüknek nyilván meglesz a nekik gyümölcsöző haszna. A gyűjtőszenvedély nem ismer lehetetlent — a gyerekek szorgalma átragadt a felnőttekre i.s. Akik máskor talán becsukták volna az ajtajukat a papírt, rongyot, fémet gyűjtögető kisiskolások előtt, azok a „műjégpálya" bűvszavára kinyitották a rongyzsákot, a sufni ajtaját. Somogyi Károlyné képriportja őket is megörökítette. 4