Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

Szombat, 1983. február 12. B^U K&m MSI HL__ USwM Ásotthalmi tudósítások S

zeretek ácsorogni a faluk főterén, mert sokat elárul az első körbepillantás is. Erről le kellett tennem. Nem mondom meg, ki kérte buszról lelépésem után két percen belül a milyen színű okmányomat, s azt sem. mit kérdezett, azt meg végképp neip, miért került másfél órámba rájönni: mindenhová érdemes menni, a helységgel ismerkedni, csak Asotthalomra nem, ha „csupán" ez az egyetlen, becsületesen bevallott úticélom. A tanácselnöknél már természetes mozdulattal nyúlok táskámba szakmai „dokumentért". Rend a lelke mindennek! i A rendszeretetről árulkodik egyébként az egész épület, az ízléses egyszerűséggel berendezett iroda, s még inkább a belsőépítész-remeknek is beillő, modern kiképzésű házasságkötő terem.. S ezzel már — az esztétikai élménnyel jóllakván — az ismerkedés közepébe is vágtunk. Nem éled, nem halódik — él! — Éledő vagy halódó község Ásotthalom? — Nem éledő, hanem élő. Nem halódó — de fogyó. Igaz ez, mert épülő és új házak láthatók lépten-nyomon, viszont ezzel együtt is a lélekszám egyelte.müen csökken. Az elnök szavait bizonyító legfrissebb adatokat az ügyfélszolgálati iroda vezetője, Nyerges Károly segítségével gyűjtöttük össze: tavaly, 1982. február 16-án 4752 lakosa volt Ásotthalom községnek, augusztus 31-en 4726, szeptember elseje es december 28-a között 26 lakó bejelentkezett, 14 gyermek született, utolsó útjára kísértek 18 Esotlhalmit. a*, elköltözöttek száma pedig 56 volt. Februártól december végéig épp hatvannal lett kisebb a község lélekszáma, vagyis 4692-en köszönthették az új évet. Tessék utánaszámolni: — Az „épül-szépül a falu" és a csökkenő népesség kettős igazsága ellentmondásnak tűnik. — Nem lehet tényeket így szembeállítani, már csak azért s«m, mert mindkettőnek közösek a gyökerei. A tanyavilágbi nyúlnak. A község lakói közül háromezer még tanyán él. Az uj házak nagy részét azok építik, akik onnan beköltöznek, de az el pályázók többsége ugyancsak a tanyát hagyja ott. — Hová költöznek? , — Szegedre, Mórahalomra Az ilyenfajta nagy tanyavilággal „megáldott" településeknel nem mindig egyértelmű elkönyvelni, vajon egy bekövetkezett változás, vagy a változás érdekeoen megtett intézkedés hogyan szoigslja a fejlődést. Mert igaz, hogy a papírforma szerint minél magasabb fokban urbanizáloaoit egv település, annál fejlettebbnek mondjuk, s ennek érdekeben igyekszünk is a régen meghirdetett program megvalósításán. a falu és a város közötti különbség — ha nem is az eltörlésén, de — csökkentesen munkálkodni. Volt amikor ki•monatuk. a község magasabb színvonalú a tanyánál- a lányok sorsa megpecsételődött, mezőgazdászok, szociológusok, írók, földrajztudósok vitatkoztak. lesz-e tanya 2000-ben. « miközben egyesek vitáztak, voltak, kik szót emeltek az emberibb életért, s a mások áttol „kihalásra ítélt" tanyai életformát elviselhetőbbé, civilizáltabbá tenni igyekeztek. Ám ahogy nem igaz, hogy a tanya egyenlő a pusztulásra ítélt létforma színhelyével, ugyanúgy az sem. hogy istenháta mögötti paradicsomot teremt, aki a kétségkívül nyugodtabb helyen meghúzódó tanyát városi kényelemmel Játja el. Jó évtizede Papp Ferencné. az ásotthalmi tanyai lakók ügyét képviselve szenvedélyesen emeit szót az elhibázott rendelet ellen, amelyik jelentősen korlátozta a tanyai éoítkezéseket. Bár a célon túllőtt intézkedés azóta is érvényes, a kényszerű toldáifoidás helyett új házak is épültek, épülnek. A valóság mégis megmutatja, ezzel senki nem tartósítja a tanyavilágot. NEM renaelet kell hozzá, hanem társadaimi, gazdasági mozgatóerő, hogy valami marad, vagy megváltozik. Fejleszteni a falut, amelyben 1954-ben 150 ház állt, és 800 lakos élt, és a szűkre méretezett ehetőségek közepette is javítani a tanyaiak életkörülményeit, akik pedig akkoriban hétezren voltak. Körülbelül ez jelentette Sági János, tanyai tanítóból lett tanácselnöknek akkoriban a két fő településfejlesztési feladatot. — Jól emlékszem, az első komo'yabb vásárlásunk az volt, hogy a beszedett adókból vettünk egy vetítőgépet. Ezzel jártuk a tanyákat, és „vittük a mozitEmellett igyekeztünk fokozatosan megteremteni legalább az elemi feltételeket az ottani ellátáshoz. Kezdeményeztük, hogy tartyai boltok is legyenek. A község fejlődésének számokban tükröződő krónikáját állította össze Sági János, s mint valami jól sikerült röntgenképsorozaton egy szervezet fejlődése, úgy rajzolódik ki a község lokozatos változása a bejegyzett tételek mögött rejlő megvalósult értékekkel. A következő évDen például, 1955-ben — úgy látszik siiceie volt a tanyai vetítéseknes — a csupán három tételből álló tanácsi kiadások közül az egyik egy újabb filmvetítő vá-. sarlósát jelzi. Aztán vettek még hídmérleget 8 ezerért, és 11 ezret költöttek a Kissoron levő tanyai házra, hogy az államosított épületben kultúrotthont !é'esítsenek. Első tétel a következő évben a kultúrotthon felszerelésére adott összeg. Buszváró és járda épült, községi kukoricagóré a beadáshoz és az első ami a faluban is látszott igazán: park •i belterületen. És ismét a kultúra. 1957-ben községi zenekart szerveztek 14 ezer 400 forintért, s oái milyen hihetetlen 3 hegedűt, egy nagybőgőt, egy klarinétot es egy zongorát vettek ebből a pénzből. Es vissza a tanyára: szikéit útjavítás, majd 100 ezerert es felújították a Gátsori ÍSKoia nevelői lakását. És kezdődött az új fejezet, villany gyulladt a tanyai iskolákban. — össze sem tudnám adni, hány kilométert kocsikáztunk, hogy megnyerjük a tanyaiakat arra, hogy társuljanak az iskolák villamosításához — mondja Sági János —, 1958-ban a Köröséri Iskola volt az első, amely villanyt kapott, s örültünk, ha el tudtuk érni, hogy a környékbeliek is megragadták az alkalmat, hogyha már az iskolához jön, nekik is épüljön ki a hálózat. Ebben az évben még a tanyai isKolák vízellátásáról is gondoskodtak, fúrattak kutakat, s mintha csak ebből fakadna az ötlet, az 1959-es év legnagyobb tétele a 780 ezer forintos ösz?zeg, amelyet fürdőépítéshez tartalékoltak. 1960-ban termálkutat fúrtak, fejlesztették a belterületi kultúrotthont, egy évvel később megszülettek a fürdó tervei, elkezdődött az építés Még 1962 slagere is a tisztasági fürdő építése, 772 ezer forint az erre szereplő összeg. Részt vesznek már a járási összefogásban is, és a mórahalmi szociális otthonhoz hatezret, a tüdőgondozó felújításához 100 ezret szavaznak meg hozzájárulásként. És persze a tisztasági fürdő: újabb 672 ezer 400 forint. Miközben odakint halkan megcsendül a lélekharang, a véletlen játéka folytán bukkan fel a kcvetkező: ravatalozó tervezési dija. —- Gondolom ismerik, nem mindennap fordul elő, hogv a tanácsülés leszavazza az előterjesztett javaslatot. Emlékszem, annak idején hajszálon múlott. Erdei Ferenc Város és vidéke cimű könyvében is idézi az ásoithalmi népfrontbizottságnak azt a javaslatát, mgly _ szerint a tanyai lakosságnak fielyébe kell vinni az orvost. 1964 utolsó létele: a Gátsori iskolánál orvosi rendelő épül egy régi házból. Azóta megoldottnak veszik a tanyai orvosi ellátást Ásotthalmon. Ha már van tisztasági fürdő, miért ne lenne strand, így aztán 1966-tól 1969-ig "ez a sláger, s az évről évre villamosított újabb tanyai iskolák mellett az első nagyobb, szemmel látható változás: a régi piacteret felparcellázták, a beköltözőknek kellett a Házhely. Előre vetítette árnyékát a madzagvasút sorsát megpecsételő buszközlekedés. 1963ban a gabonatárolóból — amely Korábban leventeotthon volt — buszgarázst építettek, s ekkor „mái" napi 2—3 járat kötötte össze a megyeszékhellyel. Most 22, de néha az is kevés. Községyógyszertár épült 1970-ben, teiefont kapott a Gátsori és a Haiasteleki iskola, újabb összegek a nevelői lakások felszereié— Kellene egy új sportpálya. — A régi nem jó? — De jó. Csak a helye kellene. — Mire? — Sorházakat terveztünk rá. Az új sportpályának van már helye, víz is van, villany is. csato az öltözőt nem tudjuk felépíteni, mert óvodára tartalékoljuk a pénzt. Sajnos, a teljes fedezet arra sincs még meg, pedig • lett volna miből... — Miből? — Házhelyekből. Bár igen alacsony áron adtuk, mégis jól kimutatható bevételünk volt az újabt és újabb igénylőknek érPillanatképek Tanyáról A sokadik vadonatúj ház melléképületében szorongva fogadott a gazdasszony. Kétszeresen is. Szorong, mert a „palota" mellett igen szűkös a kis otthon, és szorong a lelkében is. Nem tudhogy nem így történt. Majdhogy nem felzúdulássá növekedett az ellenerzés, minek nekünk ravatalozó. Otthonról temettek eddig is. ne változtassuk meg ezt a hagyományt. Mi minden érvet eló kellett szedni, hogy meggyőz zük őket! Ez volt 1964-ben. s a háií krónika szerint végre ekkoi befejeződött a tisztasági fürdő építése, s a ráfordított 514 ezer forint mellett 47 ezret a berendezésére költöttek. sére és újabb házhelyek a beköltözőknek. — Most különösnek tűnik, de akkor nem nagyon csodálkoztunk rajta, hogy a tanyáról Deköitczők még itt is megőrizték az elkülönülést. A kissoriak a keleti részre, a gátsoriak a nyugatira akartak építkezni. Ahogy egy-két évtizede a villanygyújtás, úgy a hetvenes években a csapból szökő víz kellett, hogy jelezze, itt is léptünk egyet a fejlődésben. Megkezdték 1971-ben a községi vízmű tervezését, no és a vízműtársulat szervezését. 1972-ben mái 413 ház volt a faluban, s épphogy sikerült az 51 százalékot jelentő 207 tulajdonosát meggyőzni, fogjanak össze, hogy aztán a többi kötelezően belépve megalakítsa a társulatot, ameiy már megkaphatta az elengedhetetlen állami támogatást. Azóta van vízmű, van társulat, s mert éver.te mintegy 30 új házzal lesz több a különösen olcsón mért názhelyeken, a vízhálózat bővítése és a társulat fejlesztése most is élő feladat. Elvégre a rrai 700 ház többet igényel, mint az induló 400. tékesitett telkekből, egészen 1981-ig. — Miért csak addig? — Mert amikor bejött, a tartós használatbavételről szóló rendelet, egyszerre elapadt az érdeklődés. — Mennyire? — Míg 1980-ban 1 millió 200 ezer forint értékű házhelyet adtunk el, addig 1981-ben egyetlen fillér bevételünk nem volt. Csupán tavaly év végén tört meg a jég. összesen kilencen jelentkeztek házhely ügyében. — Hiába, a tulajdonostudat nagy úr! ja jól járt-e vagy rosszul. Megunván a homokvilágot, s követve a beköltözők divatját, odahagyta a majdhogynem összkomfortos, tágas tanyáját, s közten a nagy lendülettel induit építkezés abbamaradt, a kacsalábon forgó vár nem forog, gazdája lejárta lábát kacsalábért, eresz alá való széldeszkáért — s mi mindenért! Ráment a pénze, s rá a nyugalma. A statisztika szerint eggyel többen csereltek otthont, életformát. A körzeti orvosnál eggyel több a kiírlak száma. Tanyára A aoktor úr arca ragyog, nyugodt. kigyensúlyozott. Senki se venné észre, hogy három éve túl van a nyugdíjkorhatáron. Ügy örül az ügyfélszolgálati iroda előzékeny dolgozójának, Simon Istvánnénak segítségén, adóügyi tájékoztatásán, mintha csak most fedezné fel, lám-így is lehet a hivatalban. Bizonyára £jz ügyintéző is boldog, elvégre nem mindig adatik meg, hogy egy jogászdoktor, ügyésznek adjon jótanácsokat. Na és jókívánságot: jó munkát. A házadó bevattásán immár túllevő szegedi „vendég" ásotthalmivá vedlett. Egyike annak a háromszáznak, akik a kint üresen hagyott ásotthalmi tanyákat — egyre borsosabb áron megvásárolva — feltámasztják. Ügy nevezik őkot errefelé: hobbitanyások. Ha értéket teremtenek, mindegy, hogy hívjuk őket. Iskola Miközben a tanácselnök magánszorgalmát dicsérő „maszek statisztika" tényeit vizsgálva elégedetten fedezzük fel a fejlődést bizonyító újabb és újabb tanyai iskolavillamosítást, és a kisvasút megszűnte után megépült utakat, s a kiteljesedett buszközlekedést. észrevétlenül bontakozik ki előttünk, hogy ugyanezzel az iskolák sorsa is megpecsételődött. Körzetesttettünk. bezártuk az iskolákat. Azért mégsem mindegy, hogy már villany van bennük! Áz egyiket szociális otthonnak rendezték be, a másikat óvodánaK. a beköltözött anyukák gyerekeit autóbusz viszi kifelé. A tanyai óvodába. Nincs mit vitatkozni azonban azzal a pedagógussal, aki felpanaszolja: nem volt igazi oktatómunka az. ameiv egyszerre négy osztály különböző életkorú tanulóinak különböző tananyag megtanítását követelte egyetlen órán. Egy nap húsz órát kellett terveznie a tanyai tanítónak. Mai „benti" kollégájának egy hétre is aiig többet. Nem győzök helyeselni, még akkor is, amikor a buszon újdonsült útitársam, a kertészeti egyetem oktatója, rovartani kutató erősítgeti, mily fontos a tanulás. Fékez a busz, leszáll, búcsúzóul a szemközti házra mutat: — Itt végeztem. Pillanatok alatt elnyeli a sötétség vak szemeivel a pusztába bámuló tanyai iskolát. hogy eszembe jusson, nincs kizárólagos igazság. IGRICZI ZSIGMOND A fölparcellázott piactér Mitől fáj most a tanácselnök feje? \