Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

Vasárnap. 1933. febrnár 20. 5 Empátia N

ehezebben élünk, figyelősebb a vásárló. Precízebb a sokévi átlagnál. Fölkapja fejét a hévenyészett árcédulákra, szúrós szemmel lesi a mérleg nyelvét. hogy húsz deka parízerért kétszer annyit fizessen, fillérrel se többet, mint tíz dekáért Még a pénztártól távoztában is összead, számol, a gép is „ember", tévedhet az is. Pedig a pénztárgépek ritkán tévednek. Hanem arnig odáig elkerül az áru ... Tűzről pattant asszonyság cserfel a fölvágottak pultjánál. Óhaja rávall, rakott nyelvet kér, s minthogy a köteg sarkától kezdik szeletelni, önérzetesen fölcsattan: akkor innkább nem viszem el. De hát, kedves hölgyem, azt is el kell adnunk — villan a válasz szemből, olaj a tűzre. rögvest kezdetét veszi az oktató-nevelő munka, indul a fölvilágosítás. Nézze, aranyoskám! Ha maga elmegy a tisztitóba, és gyűrötten kapja vissza a ruháját, vagy könyvet vesz, amiből oldalak hiányoznak, lenyeli, ugye nem. na látja. Én is arra tartok igényt, ami a pénzemért dukál. Ügyis átvágják az embert lépten-nyomon, hétfőn este szombati kenyeret árulnak, péntekj sütésűt, és nehogy azt mondja nekem, olcsóbban, egy frászt, pont anynyiba kerül, mintha friss volna, s az se három forint már. Hát legalább a szemem előtt ne csinálják! Hosszú sor burkolózik mögötte egyetértő, néma hallgatásba. „Mi áj. gyere, mesélj" — búg föl Zorán lágy, nazális baritonja a bolti diszkó diszkrét hullámhosszán. Idefigyeljenek, emberek! — ágaskodnék oda Alfonso modoraban, ha kedvem szottyannék a viccre, de nincsen kedvem hozzá. Mert mond valamit a házsártos asszonyság. Én megrövidítelek téged, te kipackázol mással, a gyanú körbejár, se vége, se hossza a bizalmatlanság tengeri kígyójának. Mindenki fut a pénze után. s az irdatlan iramban észre sem vesszük, 'hogy valamennyien nyitott pultok körül keringünk, egyszer az innenső oldalán tűnik föl az ember, másszor a túloldalán. Aki itt eladó, amott vásárló, a szolgaltató is lehet kiszolgáltatott, a vendéglátó is vendég, két házzal odébb. Az élet iskolájában hol tanár az ember, hol tanítvány. Eszerint cserél gazdát az onerzet is. Amíg bennünket ér sérelem, ágaskodik, fortyog — de nem értjük a szemből hullámzó indulatokat, ha mi sértjük a másik érdekeit, akaratlan bár. Van egy szép idegen szó (mert az idegen szavaink sem mind csúnyák ám): empátia. Beleérzőképesség. Hajlam a másik fejével való gondolkodásra ,a másik érzelmeinek fölvállalasára. Erről tesz tanúbizonyságot nap mint nap a villamosvezető, ha a megállóban nem csapja össze gyorsan az ajtókat piros lámpánál; a futva érkezőket beváró buszsofőr; a rendőr, aki nem mindjárt jogosítvánnyal kezdi, ha a forgalomban deíektes kocsit meglát; a kétszer is becsengető postás; gázóraleolvasó; vagy a cipész, a szabó, aki folt hátán is vállal foltozást Megfigyeltem, az ilyen és ehhez hasonló' kis dolgok éi;téke minő mértékben meg tud nőni a mindennapi rohanásban. Az apró figyelmességeké, melyeikkel embertársainkra vagyunk tekintettel, azok méltóságát tiszteljük, megbecsülését fejezzük ki. S az ilyesminek, ha kultuszt teremtenek, rangot, netán hivatalos formát adnak a munkahelyeken, kihat az emberek közérzetére. Nap mint nap látom a parkban ételhordójával sétálni az egykor ünnepelt művészt, a város elsó számú baritonistáját. Sok-sök éve már, hogy holtvágányra tették, akkor dacosan hátat mutatta a szakmának, ám szerény nyugdijából nem telt a családra, fölcsapott szobafestőnek, félig kész lakásokban kezében a pemzlivel. harsogta naphosszat a Bajazzók prológját. Fogalmam sincs — kérdezgettem, más sem emlékszik rá —, hogyan búcsúzott, miként távozott a rivaldak, virágesők mámoros, zsongító világától. Évtizedes sikereinek színhelyétől (mellesleg). Csak egyszerűen eltűnt, fölszivódott, legendás alakításainak emléke legföljebb a régi színházbarátok nosztalgiájában él tovább. S nem ő az egyetlen e fájdalmasan göröngyös, fájdalmasan csodaszép pályán. Eltűnt a karmester, aki évtizeden át dirigálta .gondozta az akkor irigyelt szegedi opera néhai gazdag repertoárját. El nem egy színművész, énekes, énekesnő, akiről társulati ülésen távirati stílusban jelentették be sietve a nyugdíjazást — miközben az érintettek ideüzentek titkon, kérték, telefonálták, hírt se adjunk felölük, ne vegyünk róluk tudomást. S

zerencsére, néhány ellenpélda is akad mostanság. Hosszabb hallgatás után vissza-visszahívja előadasaira a tegnapok jeles művészeit a színház. A gesztusnak örül a nézó. lázra lobban a kiábrándult, elfásuit sztár; mégsem feledték el végleg, érdemes volt annyiannyi esztendőn át küzdenie, fölsrófolnia magát. Minden porcikáját estéről estére megosztani másokkal. Furcsa módon, azokon a munkahelyeken, ahol a szakma farkastörvényei szelídebb paragrafusokkal vezérlik a dolgozók szerencsecsillagát, mintha körültekintőbben, figyelmesebben kalauzolnák révbe a nyugdíj felé közelgő kollegát Furcsa módon, mondom, mert az effajta empátia mindenkinek jólesik, minden, munkában kiérdemesült, megfáradt dolgozónak kijár — mégis, ott feledkeznek meg róla. ahol a hiánya tán a legerősebben karistol belül tán a legjobban fáj. Tessék föllapozni az újságokat, hetilapokat, tele van sértett, visszahúzódó művészekkel az ország. Jutalomjátékok, alapítványok, testre szabott föladatok permanenciája — ugye. mily egyszerű a megoldás. Persze van, ahol élnek ebekkel az alkalmakkal. Mindenütt gondolni kellene rá ... Nikolényi István Daruk külföldre Hidraulikus darukat szál- építkezéseknél, szállításnál lit az idén az NSZK-ba a eredményesen használható kaposvári Mezógep Vállalat, darukból több mint harminA Budapesti Nemzetközi Vá. cat exportálnak meg az ev sáron nagydíjat nyect, az elsó felében. Bármennyire is szeretném, nem sikerül mindig objektíven összeállítanom a Postaládát. Szó mi szó, vannik olyan levelek, panaszok, amelyek közelebb állnak a szívemhez, s ncha akadnak olyanok, amelyeket minden különösebb együttérzés nélkül teszek közzé. Vannak visszatérő, már-már ismerős, ' kedvenc levélíróim. Ezek közé tartozik Paréj Zoltánné is, akinek néhány hcttel ezelőtti panaszát is „kiemelten kezeltem". Kérve az illetékeseket, mielőbb tegyenek valamit egy rossz szigetelés miatt átnedvesedett, penészes lakás ügyében, amely többek között egy héthónapos kislány egészségét is veszélyezteti. Való igaz, hallgattak a szóra az érintettek, megvizsgálták az ügyet és a lakást, aztán közölték tulajdonosával, valóban újból kell szigetelni. festeni, parketlá/.ni. A munkához azonban csak postalada társszerzőnk az olvasó akkor tudnak hozzákezdeni, ha a hőmérséklet plusz 5 fok fölé emelkedik. Szigetelni valóban csak melegebb napokon lehet. A panaszos többszöri bejelentését viszont megvizsgálni azonnal is lehet, azaz lehetett volna még plusz öt felett. így hát kedves levélírónk, nem tehetek már egyebet — hiába kéri újra segítségemet —, mint várok önnel együtt a tavaszra türelemmel. jat 550 forintra jósolta. Közel egy hónapig vártam, hogy végre elkészüljön, de hiába. Végül javítatlanul elhoztam, s fizettem érte 46 forint úgynevezett bemérési díjat. Persze ezzel nem lettem boldogabb, s elvittem a gépet egy kisiparoshoz. aki viszont azt állapította meg. hogy a motornak semmi baja. csupán a vezeték szakadt el. Körülbelül 5 perc alatt forrasztotta össze, minimális pénzért." Kiss Ferencné egyik OFOTÉRT-üzletünkben dühítette fel magát; aholis — leírása szerint — a három eladó közül egyik sem foglalkozott vele egyéb magánügyeik intézése miatt. Megunta a várakozást, s kénytelen-kelletlen elment a másik szaküzletbe. aholis a tömeg ellenére hamarosan kiszolgálták. Hát igen. Nem vagyunk egyformák. Sorokban Kérjük tisztelettel! Meglehetősen ritkán és csak nagyon indokolt esetben teszünk olyan levelet közzé, amelyben írója arra kér bennünket, legyünk segítségére elveszett értéktárgyainak visszaszerzéseben. Kiss István (Űrhajós utca 14 ) sorainak közlésétől nem zárkózhatunk el. hiszen a 70 éves súlyos beteg ember joggal számíthat segítő közbenjárásunkra. Mj pedig a becsületes megtaláló emberségére. „Február 9-én a délutáni gyorssal érkeztem Szegedre a balatonfüredi szívkórházból — ahol két szívinfarktus után — gyógykezelésen voltam. A villamosról a Kálvin téren kellett volna átszállnom a Tarján felé közlekedő villamosra. Áramszünet miatt azonban autóbuszok közlekedtek. Mivel buszjegyem nem volt. elmentem a Lenin körúti jegyárusító pavilonhoz s vásárlás közben sajnos, ott felejtettem fekete színű, cippzáras kézitáskámat, Ebben volt a személyi igazolványom. a havi nyugdíjam, valamint összes nélkülözhetetlen gyógyszereim. Kérem a megtalálót, juttassa vissza címemre utánvéttel táskámat, vagy adja le a Közlekedési Vállala Bartók Béla téri pavilonjába. Fáradságát meg fogom jutalmazni." Bíró Arpádné (József Attila sgt. 138/B) kérdezi, hogy kié a járda? Mivelhogy a lakásukhoz közeli Uzsoki utcai óvodát sáros járdán kell megközelíteniük, parkoló személyautókat kerülgetve. A környező magánházak autótulajdonosai magukénak nyilvánították a járdát. Van, aki a 715. épület mögötti játszóteret átszelő gyalogjárón át közlekedik személygépkocsijával. Aligha túloz olvasónk, mikor e szabálysértést nemcsak bosszantónak. balesetveszélyesnek is mi nősíti Jó néhányszor terítékre került már o József Attila sugárúti villamos vegailomasavak ügye. Sokan kérték, építsenek ide fedett várakozóhelyet. A városi tanács vb építési. közlekedési osztálya levélben magyarázta, erre most nincs lehetőség, egyébként sem oly vigasztalan a helyzet; az utasoknak nem kell esőben, fagyban, kánikulái napsütésben a járdaszigeten várakozniuk, beülhetnek az indulásig állva veszteglő villamoskocsiba. Szép is, jó is az elképzelés, az a kár csupán, hogv egynémelyik villamosvezetőnek tömegiszonya van. ami persze nem csoda, sokszor nekünk, utasoknak is. Mint Kovács Mihály. Dalos utcai olvasónk írja, a vezetők egyike-másika ..egészen fent áll le a kocsival", nehogy be tudjanak szállni az utasok." Mégiscsak tűrhetetlen, mi több. fölöttébb kellemetlen — füstölög egyik olvasonk —. hogy a Széchényi teri nyilvános illemhely negyedik hónapja zárt ajtóval fogadja lalogatóit. vagyishat nem fogadja sehogysem. Hogy mit kíván olvasónk az ügyben felelősnek, inkább nem írjuk le. Ki lehet találni! Utak, várók, megállók Válaszol az illetékes Baj van a Csongrádi sugárúti közlekedéssel. Legalábbis ezt latszik igazolni két levél is. amelyekben az itteni forgalom/ ói. balesetveszélyekről, rossz helyre „telepített" megállókról panaszkodnak. Bauer László szerint az elmúlt időszak balesetei is bizonyítják, mennyire veszélyes a Rózsa utca kereszteződésétől az Északi körútig terjedő útszakasz. Véleménye szerint feltétlenül fontos lenne az úttest mindkét szélén lánckorlátot felszerelni, mindenekelőtt a gyerekek biztonsága érdekében. Ugyancsak ö javasolja, hogy a Diófa vendéglő és a Csongrádi sugárút közt levő útszakasz elejére sem ártana sebességkorlátozó táblát tenni, mivel tapasztalata szerint „egyes gépjárművezetők úgy közlekednek itt. mint az autósztrádán." Mészáros Lajos egy áthelyezett trolimegállóhelyre hívja fel figyelmünket. Azt írja, hogy korábban volt a Csongrádi sugárúton egy jó trolimegálló ott. ahol balra fordulnak a Rókus városrész felé. Ezt azonban áthelyezték — a balra fordulás után — a lakóházaktól körülbelül 200 méterre. Az ezen a vonalon utazó sok iskolás gyereknek ettől a kiserdőá megállótól két forgalmas útkereszteződésen is át kell haladniuk. Juhos János egy korábban társadalmi munkával épített ásotthalmi autóbuszváró bezárásáról panaszkodik. A megállót ugyan nem helyezték át. nem szüntették meg, „csak" bezárták, a padokat kiszerelték. Sajnos, leveléből nem derül ki. hogy hol található e megcsonkított váróterem. Ennek ellenére bízunk abban, hogy azok, akik ezt felszámolták, pontosan ismerik. Gáz van ?! Január 23-i Fostaladánkban dr. Csajtai Miklós A megoldás elmaradt című írására válaszolja a ZÖLDÉRT igazgatója: „A Bécsi körúti bisztrónk üzemeltetésével kapcsolatosan — az elmúlt év alatt — több intézkedést tettünk, a színvonal javítása érdekében. Többek között olcsó italok forgalmazását a délutáni óráktól betiltottuk. A környéken élők közül kevesen veszik igénybe étkezési szolgáltatásunkat, ebből adódóan a szeszmentes üzemeltetést még átmenetileg sem tudjuk a gazdálkodás miatt lehetővé tenni. Ugy ítéljük meg. hogy a bisztró jelenlegi üzemeltetési színvonala a városban levő bármely III. osztályú bisztró színvonalával felér. A gondok, a problémák végleges megoldásáig szíves türelmüket kérjük." Február 6-én ielent mea Intézkedik a Szelka? című cikkre érkezett a következő válasz a Szegedi Elektromos Karbantartó Kisvállalattól: „Nemet László (Ostrom u. 18.) panaszát kivizsgálva megállapítottuk, hogy tévékészülékét alkatrészhiány miatt nem tudtuk időben megjavítani. Készülékéhez megfelelő alkatrészt 1983. február 2-án kaptunk, es február 4-én a készüléket megjavítottuk. A levél írója kölcsönkészüléket a mi tudtunk nélkül vett ki a kölcsönző boltból. Ebben as esetben is a Szelka a tényleges szerződésbe foglalt időre a kölcsönzési díjat kifizeti ügyfelünk részére. —Tomsek Károlyné (Ag u. 5.) meghibásodott tévékészülékéhez 1983. február 11-én érkezett meg a várt képcső, melynek beszerelései méí aznap elvégezle szervizünk. Ügyfelünk még aznap átvette készülékét. Szíves elnézést kérünk ügyfeleinktől az esetenként elhúzódó javításokért. amelyek alkatrészhiányok miatt fordulnak elő". Összeállította: Kalocsai Katalin Temesvárt László (Zöldfa u.) F 5-ös gázkonvektorát meg az elmúlt év novemberében a szerelő üzemképtelennek nyilvánította. Anyaghiány miatt azonban csak selejtezni tudta, de kicserélni nem. Levélírónk azóta villanymelegitővei fűti a lakást, amj nem olcsó mulatság. Ez év ianuárjában ismételten kérte a DEGAZ-t. hogv részletfizetésre csereljék ki a konvektort, Valaszt azóta sem kapott. Marad a villanv? K. T.-né (Tanács utca) azt kérdezi, várható-e. és ha igen. mikor utcájukban a gázbevezetés. Mind a Berkert utcában, mind a Rózsa Ferenc sugárúton már régóta bevezették, ezért érthetetlen, hogy az ezeket összekötő Tanács utcában miért nem teszik meg ugyanezt. Az itt lakók illetékes helyről semmilyen konkrét választ nem kaptak, mindennek elenére évek 'óta spórolnak es várják. hátha mégis. Bizonyíték hiányában Jó néhány héttel ezelőtti Postaládánkban levelezési rovatunk ..játékszabályai' kapcsán írtunk arról, hogy a szerkesztőségünkbe érkezett panaszok valódiságát, jogosságát az esetek döntő többségében megvizsgáljuk. Esetleg saját tapasztalataink igazolják — utánajárás nélkül — a panasz hitelességét. Baj akkor van. amikor olvasóink olyan történetekről írnak — ameleyknek igazságában ugyan nem kételkedünk —. de a vádolt fél meghallgatása nélkül ítéletei sem mondhatunk. Bizonyara csalódni fog az alábbi két levél szerzője is azért, hogy az általuk ismertetett eseteket módosítással közöljük. Nem írjuk meg. hol történtek. Miért? Az előbb említett bizonyíték hiányában. Ugy gondoljuk, a történetek így általánosítva is tanulságul szolgálnak, s a „vádlottak" is bizonnyal magukra ismernek. Hajdú Sándorné az egyik elektromos karbantartó szövetkezetről panaszkodik. „Elromlott Rakéta típusú poi-szívómról az itt dolgozó műszerész megállapította, hogy új motort kell beletenni. A várható javítasi diUtcaseprők Elgondolkozva baktatok a város peremén. gyermekseregek zajától kísérve. akik a déli órákban úgy tódulnak ki az iskolából, mint a méhek a kaptárból. Állnak az iskola előtt, az autóbusz.megálló előtt, mert sokan messziről jönnek ide. Szia, szia, köszönnek el egymástól, amint megáll s viszi őket tovább a busz. A „nagy tarkaságtól kitisztult" tereken és utcákon nap-nap után feltűnnek a köztisztaság munkásai jellegzetes egyenruhájukkal, narancssárga „jelző" mellénvükksi. Ketten vannak házas ársak. Szinte hallani lehet a seprűk surranását, hol a Nagyállomás környékén, hol a Mátyás téren, hol a Hámán Kató utcán, vagy a Hunyadi János sugárúton. Tudja kedvesem, tisztára kell seperni mindent — mondja az asszony. — Most annyi a szemét, alig lehet bírni! Sokszor elnézem, amint szorgalmasan dolgoznak a nagy seprűk, s gyűlik oszsze a sok szemét az utak két oldalán. Majd elindul a szeméttárolóval a „kiskocsi" jellegzetes mozgassál. Viharban, nagy melegben, nagy hidegben sepernek a seprűk, tisztára hagyva a teret, a Nagyállomás környékét, s a környező utcákat. Látszik, hogy munkájukat hivatásnak tekintik, ök az utcák névtelen hősei, akik mellett legtöbbször közömbösen vagy sajnálkozva mennek el, hiszen CSUK „utcaseprők". Pedig ók a városgazdálkodási vállalat tisztes munkásai. Szeretik munkájukat. Eg'vensapkájuk meg-megbillen, ahogv köszöntik az ismerős járókelőket, s egy egy jó szót is váltanak. „Szeretünk itt lenni ebben a körzetben! Nem is megyünk innen sehova" — mondja az ember. A narancsszínű mellények úgy világítanak, mint a jelzőlámpák ... Másnan újra kezdik a munkát, amit olyan rendesen végeznek. Rndisrh Ferencné