Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-20 / 43. szám

Vasárnap. 1933. febrnár 20. 5 Empátia N ehezebben élünk, figyelősebb a vásárló. Precízebb a sokévi átlagnál. Fölkapja fejét a hévenyészett árcédulákra, szúrós szemmel lesi a mérleg nyel­vét. hogy húsz deka parízerért kétszer annyit fizessen, fillérrel se többet, mint tíz dekáért Még a pénztártól tá­voztában is összead, számol, a gép is „ember", tévedhet az is. Pedig a pénztárgépek ritkán tévednek. Hanem arnig odáig elkerül az áru ... Tűzről pattant asszonyság cserfel a fölvágottak pult­jánál. Óhaja rávall, rakott nyelvet kér, s minthogy a köteg sarkától kezdik szeletelni, önérzetesen fölcsattan: akkor innkább nem viszem el. De hát, kedves hölgyem, azt is el kell adnunk — villan a válasz szemből, olaj a tűz­re. rögvest kezdetét veszi az oktató-nevelő munka, indul a fölvilágosítás. Nézze, aranyoskám! Ha maga elmegy a tisztitóba, és gyűrötten kapja vissza a ruháját, vagy könyvet vesz, amiből oldalak hiányoznak, lenyeli, ugye nem. na látja. Én is arra tartok igényt, ami a pénzemért dukál. Ügyis átvágják az embert lépten-nyomon, hétfőn este szombati kenyeret árulnak, péntekj sütésűt, és ne­hogy azt mondja nekem, olcsóbban, egy frászt, pont any­nyiba kerül, mintha friss volna, s az se három forint már. Hát legalább a szemem előtt ne csinálják! Hosszú sor burkolózik mögötte egyetértő, néma hallgatásba. „Mi áj. gyere, mesélj" — búg föl Zorán lágy, nazális bariton­ja a bolti diszkó diszkrét hullámhosszán. Idefigyeljenek, emberek! — ágaskodnék oda Alfonso modoraban, ha kedvem szottyannék a viccre, de nincsen kedvem hozzá. Mert mond valamit a házsártos asszony­ság. Én megrövidítelek téged, te kipackázol mással, a gyanú körbejár, se vége, se hossza a bizalmatlanság ten­geri kígyójának. Mindenki fut a pénze után. s az irdatlan iramban észre sem vesszük, 'hogy valamennyien nyitott pultok körül keringünk, egyszer az innenső oldalán tűnik föl az ember, másszor a túloldalán. Aki itt eladó, amott vásárló, a szolgaltató is lehet kiszolgáltatott, a vendég­látó is vendég, két házzal odébb. Az élet iskolájában hol tanár az ember, hol tanítvány. Eszerint cserél gazdát az onerzet is. Amíg bennünket ér sérelem, ágaskodik, for­tyog — de nem értjük a szemből hullámzó indulatokat, ha mi sértjük a másik érdekeit, akaratlan bár. Van egy szép idegen szó (mert az idegen szavaink sem mind csú­nyák ám): empátia. Beleérzőképesség. Hajlam a másik fejével való gondolkodásra ,a másik érzelmeinek fölválla­lasára. Erről tesz tanúbizonyságot nap mint nap a villa­mosvezető, ha a megállóban nem csapja össze gyorsan az ajtókat piros lámpánál; a futva érkezőket beváró busz­sofőr; a rendőr, aki nem mindjárt jogosítvánnyal kezdi, ha a forgalomban deíektes kocsit meglát; a kétszer is becsengető postás; gázóraleolvasó; vagy a cipész, a sza­bó, aki folt hátán is vállal foltozást Megfigyeltem, az ilyen és ehhez hasonló' kis dolgok éi;téke minő mértékben meg tud nőni a mindennapi rohanásban. Az apró figyel­mességeké, melyeikkel embertársainkra vagyunk tekintet­tel, azok méltóságát tiszteljük, megbecsülését fejezzük ki. S az ilyesminek, ha kultuszt teremtenek, rangot, netán hivatalos formát adnak a munkahelyeken, kihat az embe­rek közérzetére. Nap mint nap látom a parkban ételhordójával sétál­ni az egykor ünnepelt művészt, a város elsó számú ba­ritonistáját. Sok-sök éve már, hogy holtvágányra tették, akkor dacosan hátat mutatta a szakmának, ám szerény nyugdijából nem telt a családra, fölcsapott szobafestőnek, félig kész lakásokban kezében a pemzlivel. harsogta nap­hosszat a Bajazzók prológját. Fogalmam sincs — kérdez­gettem, más sem emlékszik rá —, hogyan búcsúzott, mi­ként távozott a rivaldak, virágesők mámoros, zsongító vi­lágától. Évtizedes sikereinek színhelyétől (mellesleg). Csak egyszerűen eltűnt, fölszivódott, legendás alakításainak emléke legföljebb a régi színházbarátok nosztalgiájában él tovább. S nem ő az egyetlen e fájdalmasan göröngyös, fájdalmasan csodaszép pályán. Eltűnt a karmester, aki év­tizeden át dirigálta .gondozta az akkor irigyelt szegedi opera néhai gazdag repertoárját. El nem egy színművész, énekes, énekesnő, akiről társulati ülésen távirati stílusban jelentették be sietve a nyugdíjazást — miközben az érin­tettek ideüzentek titkon, kérték, telefonálták, hírt se ad­junk felölük, ne vegyünk róluk tudomást. S zerencsére, néhány ellenpélda is akad mostanság. Hosszabb hallgatás után vissza-visszahívja előada­saira a tegnapok jeles művészeit a színház. A gesz­tusnak örül a nézó. lázra lobban a kiábrándult, elfásuit sztár; mégsem feledték el végleg, érdemes volt annyi­annyi esztendőn át küzdenie, fölsrófolnia magát. Minden porcikáját estéről estére megosztani másokkal. Furcsa módon, azokon a munkahelyeken, ahol a szak­ma farkastörvényei szelídebb paragrafusokkal vezérlik a dolgozók szerencsecsillagát, mintha körültekintőbben, fi­gyelmesebben kalauzolnák révbe a nyugdíj felé közelgő kollegát Furcsa módon, mondom, mert az effajta empátia mindenkinek jólesik, minden, munkában kiérdemesült, megfáradt dolgozónak kijár — mégis, ott feledkeznek meg róla. ahol a hiánya tán a legerősebben karistol belül tán a legjobban fáj. Tessék föllapozni az újságokat, hetila­pokat, tele van sértett, visszahúzódó művészekkel az or­szág. Jutalomjátékok, alapítványok, testre szabott fölada­tok permanenciája — ugye. mily egyszerű a megoldás. Persze van, ahol élnek ebekkel az alkalmakkal. Mindenütt gondolni kellene rá ... Nikolényi István Daruk külföldre Hidraulikus darukat szál- építkezéseknél, szállításnál lit az idén az NSZK-ba a eredményesen használható kaposvári Mezógep Vállalat, darukból több mint harmin­A Budapesti Nemzetközi Vá. cat exportálnak meg az ev sáron nagydíjat nyect, az elsó felében. Bármennyire is szeretném, nem sikerül mindig objek­tíven összeállítanom a Pos­taládát. Szó mi szó, vannik olyan levelek, panaszok, amelyek közelebb állnak a szívemhez, s ncha akadnak olyanok, amelyeket minden különösebb együttérzés nél­kül teszek közzé. Vannak visszatérő, már-már isme­rős, ' kedvenc levélíróim. Ezek közé tartozik Paréj Zoltánné is, akinek néhány hcttel ezelőtti panaszát is „kiemelten kezeltem". Kér­ve az illetékeseket, mi­előbb tegyenek valamit egy rossz szigetelés miatt át­nedvesedett, penészes lakás ügyében, amely többek kö­zött egy héthónapos kislány egészségét is veszélyezteti. Való igaz, hallgattak a szó­ra az érintettek, megvizs­gálták az ügyet és a lakást, aztán közölték tulajdonosá­val, valóban újból kell szi­getelni. festeni, parketlá/.ni. A munkához azonban csak postalada társszerzőnk az olvasó akkor tudnak hozzákezdeni, ha a hőmérséklet plusz 5 fok fölé emelkedik. Szige­telni valóban csak melegebb napokon lehet. A panaszos többszöri bejelentését vi­szont megvizsgálni azonnal is lehet, azaz lehetett volna még plusz öt felett. így hát kedves levélírónk, nem te­hetek már egyebet — hiá­ba kéri újra segítségemet —, mint várok önnel együtt a tavaszra türelemmel. jat 550 forintra jósolta. Kö­zel egy hónapig vártam, hogy végre elkészüljön, de hiába. Végül javítatlanul elhoztam, s fizettem érte 46 forint úgynevezett be­mérési díjat. Persze ezzel nem lettem boldogabb, s elvittem a gépet egy kis­iparoshoz. aki viszont azt állapította meg. hogy a mo­tornak semmi baja. csupán a vezeték szakadt el. Körül­belül 5 perc alatt forrasztot­ta össze, minimális pénzért." Kiss Ferencné egyik OFO­TÉRT-üzletünkben dühítette fel magát; aholis — leírása szerint — a három eladó közül egyik sem foglalkozott vele egyéb magánügyeik intézése miatt. Megunta a várakozást, s kénytelen-kel­letlen elment a másik szak­üzletbe. aholis a tömeg el­lenére hamarosan kiszolgál­ták. Hát igen. Nem vagyunk egyformák. Sorokban Kérjük tisztelettel! Meglehetősen ritkán és csak nagyon indokolt eset­ben teszünk olyan levelet közzé, amelyben írója arra kér bennünket, legyünk se­gítségére elveszett értéktár­gyainak visszaszerzéseben. Kiss István (Űrhajós utca 14 ) sorainak közlésétől nem zárkózhatunk el. hiszen a 70 éves súlyos beteg ember joggal számíthat segítő köz­benjárásunkra. Mj pedig a becsületes megtaláló ember­ségére. „Február 9-én a délutáni gyorssal érkeztem Szegedre a balatonfüredi szívkórházból — ahol két szívinfarktus után — gyógy­kezelésen voltam. A villa­mosról a Kálvin téren kel­lett volna átszállnom a Tar­ján felé közlekedő villamos­ra. Áramszünet miatt azon­ban autóbuszok közleked­tek. Mivel buszjegyem nem volt. elmentem a Lenin kör­úti jegyárusító pavilonhoz s vásárlás közben sajnos, ott felejtettem fekete színű, cippzáras kézitáskámat, Eb­ben volt a személyi igazol­ványom. a havi nyugdíjam, valamint összes nélkülözhe­tetlen gyógyszereim. Kérem a megtalálót, juttassa vissza címemre utánvéttel táská­mat, vagy adja le a Köz­lekedési Vállala Bartók Béla téri pavilonjába. Fáradságát meg fogom jutalmazni." Bíró Arpádné (József At­tila sgt. 138/B) kérdezi, hogy kié a járda? Mivelhogy a la­kásukhoz közeli Uzsoki ut­cai óvodát sáros járdán kell megközelíteniük, parkoló személyautókat kerülgetve. A környező magánházak au­tótulajdonosai magukénak nyilvánították a járdát. Van, aki a 715. épület mögötti játszóteret átszelő gyalogjá­rón át közlekedik személy­gépkocsijával. Aligha túloz olvasónk, mikor e szabály­sértést nemcsak bosszantó­nak. balesetveszélyesnek is mi nősíti Jó néhányszor terítékre került már o József Attila sugárúti villamos vegailoma­savak ügye. Sokan kérték, építsenek ide fedett várako­zóhelyet. A városi tanács vb építési. közlekedési osztálya levélben magyarázta, erre most nincs lehetőség, egyéb­ként sem oly vigasztalan a helyzet; az utasoknak nem kell esőben, fagyban, káni­kulái napsütésben a járda­szigeten várakozniuk, beül­hetnek az indulásig állva veszteglő villamoskocsiba. Szép is, jó is az elképzelés, az a kár csupán, hogv egy­némelyik villamosvezetőnek tömegiszonya van. ami per­sze nem csoda, sokszor ne­künk, utasoknak is. Mint Kovács Mihály. Dalos utcai olvasónk írja, a vezetők egyike-másika ..egészen fent áll le a kocsival", nehogy be tudjanak szállni az utasok." Mégiscsak tűrhetetlen, mi több. fölöttébb kellemetlen — füstölög egyik olvasonk —. hogy a Széchényi teri nyilvános illemhely negyedik hónapja zárt ajtóval fogad­ja lalogatóit. vagyishat nem fogadja sehogysem. Hogy mit kíván olvasónk az ügyben felelősnek, inkább nem ír­juk le. Ki lehet találni! Utak, várók, megállók Válaszol az illetékes Baj van a Csongrádi su­gárúti közlekedéssel. Leg­alábbis ezt latszik igazolni két levél is. amelyekben az itteni forgalom/ ói. baleset­veszélyekről, rossz helyre „telepített" megállókról pa­naszkodnak. Bauer László szerint az elmúlt időszak balesetei is bizonyítják, mennyire veszélyes a Rózsa utca kereszteződésétől az Északi körútig terjedő út­szakasz. Véleménye szerint feltétlenül fontos lenne az úttest mindkét szélén lánc­korlátot felszerelni, minde­nekelőtt a gyerekek bizton­sága érdekében. Ugyancsak ö javasolja, hogy a Diófa vendéglő és a Csongrádi su­gárút közt levő útszakasz elejére sem ártana sebesség­korlátozó táblát tenni, mivel tapasztalata szerint „egyes gépjárművezetők úgy köz­lekednek itt. mint az autó­sztrádán." Mészáros Lajos egy áthe­lyezett trolimegállóhelyre hívja fel figyelmünket. Azt írja, hogy korábban volt a Csongrádi sugárúton egy jó trolimegálló ott. ahol balra fordulnak a Rókus város­rész felé. Ezt azonban át­helyezték — a balra fordu­lás után — a lakóházaktól körülbelül 200 méterre. Az ezen a vonalon utazó sok iskolás gyereknek ettől a kiserdőá megállótól két for­galmas útkereszteződésen is át kell haladniuk. Juhos János egy korábban társadalmi munkával épített ásotthalmi autóbuszváró be­zárásáról panaszkodik. A megállót ugyan nem helyez­ték át. nem szüntették meg, „csak" bezárták, a padokat kiszerelték. Sajnos, leveléből nem derül ki. hogy hol ta­lálható e megcsonkított vá­róterem. Ennek ellenére bí­zunk abban, hogy azok, akik ezt felszámolták, pontosan ismerik. Gáz van ?! Január 23-i Fostaladánk­ban dr. Csajtai Miklós A megoldás elmaradt című írá­sára válaszolja a ZÖLDÉRT igazgatója: „A Bécsi körúti bisztrónk üzemeltetésével kapcsolato­san — az elmúlt év alatt — több intézkedést tettünk, a színvonal javítása érdekében. Többek között olcsó italok forgalmazását a délutáni óráktól betiltottuk. A kör­nyéken élők közül kevesen veszik igénybe étkezési szol­gáltatásunkat, ebből adódó­an a szeszmentes üzemelte­tést még átmenetileg sem tudjuk a gazdálkodás miatt lehetővé tenni. Ugy ítéljük meg. hogy a bisztró jelenle­gi üzemeltetési színvonala a városban levő bármely III. osztályú bisztró színvonalá­val felér. A gondok, a prob­lémák végleges megoldásáig szíves türelmüket kérjük." Február 6-én ielent mea Intézkedik a Szelka? című cikkre érkezett a következő válasz a Szegedi Elektromos Karbantartó Kisvállalattól: „Nemet László (Ostrom u. 18.) panaszát kivizsgálva megállapítottuk, hogy tévé­készülékét alkatrészhiány miatt nem tudtuk időben megjavítani. Készülékéhez megfelelő alkatrészt 1983. február 2-án kaptunk, es február 4-én a készüléket megjavítottuk. A levél írója kölcsönkészüléket a mi tud­tunk nélkül vett ki a köl­csönző boltból. Ebben as esetben is a Szelka a tény­leges szerződésbe foglalt idő­re a kölcsönzési díjat kifize­ti ügyfelünk részére. —Tom­sek Károlyné (Ag u. 5.) meghibásodott tévékészülé­kéhez 1983. február 11-én ér­kezett meg a várt képcső, melynek beszerelései méí aznap elvégezle szervizünk. Ügyfelünk még aznap át­vette készülékét. Szíves el­nézést kérünk ügyfeleinktől az esetenként elhúzódó javí­tásokért. amelyek alkatrész­hiányok miatt fordulnak elő". Összeállította: Kalocsai Katalin Temesvárt László (Zöldfa u.) F 5-ös gázkonvektorát meg az elmúlt év novembe­rében a szerelő üzemképte­lennek nyilvánította. Anyag­hiány miatt azonban csak selejtezni tudta, de kicserél­ni nem. Levélírónk azóta villanymelegitővei fűti a la­kást, amj nem olcsó mulat­ság. Ez év ianuárjában is­mételten kérte a DEGAZ-t. hogv részletfizetésre cserel­jék ki a konvektort, Valaszt azóta sem kapott. Marad a villanv? K. T.-né (Tanács utca) azt kérdezi, várható-e. és ha igen. mikor utcájukban a gázbevezetés. Mind a Berkert utcában, mind a Rózsa Fe­renc sugárúton már régóta bevezették, ezért érthetetlen, hogy az ezeket összekötő Tanács utcában miért nem teszik meg ugyanezt. Az itt lakók illetékes helyről sem­milyen konkrét választ nem kaptak, mindennek elenére évek 'óta spórolnak es vár­ják. hátha mégis. Bizonyíték hiányában Jó néhány héttel ezelőtti Postaládánkban levelezési rovatunk ..játékszabályai' kapcsán írtunk arról, hogy a szerkesztőségünkbe érke­zett panaszok valódiságát, jogosságát az esetek döntő többségében megvizsgáljuk. Esetleg saját tapasztalataink igazolják — utánajárás nél­kül — a panasz hitelességét. Baj akkor van. amikor olva­sóink olyan történetekről ír­nak — ameleyknek igazsá­gában ugyan nem kételke­dünk —. de a vádolt fél meghallgatása nélkül ítéle­tei sem mondhatunk. Bizonyara csalódni fog az alábbi két levél szerzője is azért, hogy az általuk is­mertetett eseteket módosí­tással közöljük. Nem írjuk meg. hol történtek. Miért? Az előbb említett bizonyíték hiányában. Ugy gondoljuk, a történetek így általánosítva is tanulságul szolgálnak, s a „vádlottak" is bizonnyal magukra ismernek. Hajdú Sándorné az egyik elektromos karbantartó szö­vetkezetről panaszkodik. „Elromlott Rakéta típusú poi-szívómról az itt dolgozó műszerész megállapította, hogy új motort kell bele­tenni. A várható javítasi di­Utcaseprők Elgondolkozva baktatok a város peremén. gyer­mekseregek zajától kísér­ve. akik a déli órákban úgy tódulnak ki az iskolá­ból, mint a méhek a kap­tárból. Állnak az iskola előtt, az autóbusz.megálló előtt, mert sokan messzi­ről jönnek ide. Szia, szia, köszönnek el egymástól, amint megáll s viszi őket tovább a busz. A „nagy tarkaságtól ki­tisztult" tereken és utcá­kon nap-nap után feltűn­nek a köztisztaság mun­kásai jellegzetes egyenru­hájukkal, narancssárga „jelző" mellénvükksi. Ketten vannak házas ár­sak. Szinte hallani lehet a seprűk surranását, hol a Nagyállomás környékén, hol a Mátyás téren, hol a Hámán Kató utcán, vagy a Hunyadi János sugár­úton. Tudja kedvesem, tisztá­ra kell seperni mindent — mondja az asszony. — Most annyi a szemét, alig lehet bírni! Sokszor elnézem, amint szorgalmasan dolgoznak a nagy seprűk, s gyűlik osz­sze a sok szemét az utak két oldalán. Majd elindul a szeméttárolóval a „kis­kocsi" jellegzetes mozgas­sál. Viharban, nagy me­legben, nagy hidegben se­pernek a seprűk, tisztára hagyva a teret, a Nagy­állomás környékét, s a környező utcákat. Látszik, hogy munkájukat hivatás­nak tekintik, ök az ut­cák névtelen hősei, akik mellett legtöbbször kö­zömbösen vagy sajnálkoz­va mennek el, hiszen CSUK „utcaseprők". Pedig ók a városgazdálkodási válla­lat tisztes munkásai. Sze­retik munkájukat. Eg'ven­sapkájuk meg-megbillen, ahogv köszöntik az isme­rős járókelőket, s egy egy jó szót is váltanak. „Sze­retünk itt lenni ebben a körzetben! Nem is me­gyünk innen sehova" — mondja az ember. A narancsszínű mellé­nyek úgy világítanak, mint a jelzőlámpák ... Másnan újra kezdik a munkát, amit olyan ren­desen végeznek. Rndisrh Ferencné

Next

/
Oldalképek
Tartalom