Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

Megkérdeztem a pszichiátert (1.) Az egészségügyi felvilágosítás, a tudományos ismeretterjesztés, az információk hozzáférhetősége minden érdeklődő számára lehetőséget nvúit ismeretek megszerzésére. Az elmeorvosiás az utóbbi években az érdeklődés hom'okterébe került, de az emberek többsége mégis tájékozatlan e téren. leginkább az ..elme" előtaghoz taoadó félelmek, sablonos vélemények. előítéletek leküzdhetetlenséíe miatt. Az elavult nézetek megszüntetéséhez korunknak megfelelő szemléletre van szüksége. Ennek formálását szeretni szolgálni, segíteni ez az írás is. A szocialista társadalom középpontjában mindenkor az ember áll. A pszichiátria széles spektrumából néhánv színt felvillantva tehát, az emberi, a társadalmi vonatkozásokat keressük. Bevezető kérdés: mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között? A pszichológus az ember élményeivel. magatartásával, érzelmi és értelmi megnyilvánulásainak folyamataival, ezek törvényszerűségeivel foglalkozó szakember. A pszichológia tárgva az ember, elsősorban az egészséges ember „lelki" folyamatainak vizsgálata önmagában, saiát fogalomrendszerében. az emberi személvisée és műveltség egységes kapcsolatában. A pszichiáter szakorvos, akit azon folvamatok érdekelnek — legyenek akár fizikai, kémiai, biológiai vagv pszichológiai természetűek —. amelvek az ember közérzetét és lelki, pszichés működőképességét megzavarják. A pszichológia tárgva sokkal bővebb az ember pszichés betegségeinél, ugyanakkor a pszichiátria számára a pszichológia csupán egv — nem is a legfontosabb — a felhasznált alaptudományok közül. Az angol író. A. Huxlev eavik regényének szereplője iav beszél: ..Nincs nagyobb mulatsáa védtelenül kiszolgáltatni embereket ama tény tudatának, hoav nem tudnak meglenni embertársaik nélkül, s hogy mégis utálják embertársaikat." Mi a véleménve erről a meghökkentő állításról? Kétlem, hogv ne lenne ennél nagyobb vagy jobb mulatság. Ez az állítás a hegeli paradoxon ismétlése: egvik élő valóságnak a másik jelenléte miatt érzett szüksége, valamint félelem és gyűlölet, melvet ez a szükség táplál." Ez a paradoxon valóiában közhelv. hiszen csakis azt utáljuk igazán, amire kényszerítve vagyunk, amire menthetetlenül rá vagyunk utalva. Sokszor utáliuk az iskolát, nem szeretiük a kényszerítő rendet, néha a törvényeket. rokonainkat, de soha nem utáliuk a virágos rétet, a kék eget. a más feleségét. A ténv. hogy gyakran (esetleg ioegal) utáliuk embertársainkat énnen rászorultságunkat tükrözi. hogv nem lehetünk meg nélkülük. Cinikus lélekkel szemlélve lehet mulatságos ezen ellentmondás hálójában vergődve látni indulatos, türelmetlen, irritált, unott, gyűlölködő vagv elkeseredett, depressziós. kiúttalan felebarátainkat. de ez csak éretlenségüket bizonyítja. azt hogv még Kanthoz (nemhogy a marxizmushoz) sem jutottak el. és ígv nem értik, hoev a szabadság nem más. mint a felismert és tudomásul vett szükségszerűsúg. Hogyan könnyíthetnénk mea egymás elviseléséi? Több tueatnvi kiváló (és kevésbé kiváló) könvv. ezernvi szakdolgozat foglalkozik a feltett kérdéssel, bizonyítva nehézségét. Ezek rövid összefoglalása is ieen hosszú lenne Ezért most csak azt említeném meg. hogv túl sokat (főleg rosszul) foglalkozunk egymással. Mea kellene tanulnunk kímélni egvmást kev:*sebbet törődni azzal, mit csinál és mit nem csinál a másik. Sokan összetévesztik a társadalom, a közösség érdekében végzett munkát, a közösségi szórakozást a szocializmus eszmei közösségevei. és úgv vélik. mindent csak és kizárólagosan közösségben cselekedhetünk. De lássuk be. hogv az embernek magánvra is szüksége van. a magánv nem csuoán kétségbeeitő szenvedés, hanem béke és harmónia is. legtöbbször uz alkotó tevékenvseg leltétele. Ne avatkozzunk erőszakosan mások ügyebe. különösen akkor ne. ha nem kértek erre! De igen is törődjünk azokkal. meniünk el azokhoz, akik szenvednek a magánytól. Gyakran halljuk: ez normális, ez nem normális. Mi a normalitás? Egyértelműen megválaszolhatatlan kérdés. mert többféle „norma" létezik. A statisztikai (átlag) norma egv adott csonort leggyakrabban előforduló iegveit hordozó egvedeire mutat. Ezt gyakran félreértik, hiszen az átlag: matematikai absztrakció. Tehát a statisztikai átlag sem egyetlen érték, típus, forma, sajátosság. hanem egv tartomány, amin belül minden változat egyenértékű, „normális". Létezik azonban úgynevezett ..funkcionális norma" is: eszerint bármiféle, még olv bizarr ielenséa is normális. amíg működőképes, azaz nem okoz az alanynak szenvedést, környezetének vagv egv nagvobb egységnek munkáiát zavaró mértékű vihart. Ezért ..normális" a szemölcs, az anvaiegv. a foghiánv. kisebb-nagyobb testi hiba is addig. amig az érintett ezektől nem szenved, nem válik tehetetlenné, vagv, környezete számára elviselhetetlenné. Nyilvánvaló, hogv ez a mérték relatív, a környezet tűrőképességétől épp annvira függ. mint magától az elváltozástól. De éppen ezért reálisabb. orvosi szempontból használhatóbb fogalom. Sokat hallunk manapsáo a devianciáról. deviáns viselkedésről. Mi ez a fogalom közelebbről? Kit nevezünk deviánsnak? A deviancia egyértelműen szociológiai. tehát nem orvosi fogalom. Deviáns az. aki az adott társadalmi közeg — csoport, réteg. nemzet stb. — magatartási normáit megszegi, figvelmen kívül hagvia. azokkal ellentétesen cselekszik. Ismét csak a betegségfogalomtól független kategória, hiszen a betegség orvosi fogalom, ez meg szociológiai. A» deviáns lehet beteg, de nem szükségszerüen az (deviáns a depressziós beteg, ha nem eszik, esetleg felköti magát — de az anagvilkos is deviáns, ha azért gvilkol. mert az örökséget kivárni türelmetleni másfelől a beteg, az elmebeteg is lehet deviáns (ha például szellemekkel beszélget), de nem szükségszerűen az. hiszen sok elmebeteg készséges, udvarias, szolgálatkész. kooperábilis. BANKI MIHÁLY TAVASZI NÉZELŐDŐ — NAGY LASZLO FELVÉTELEI „Rómáról jut eszembe..." Nem vagvok se régész, se történész. Szerénv gvűiteménvt kívánok nvúitani a rómaiak aikán ma is élő anekdoták, legendák leírásával. beleszőve ezekbe saiát megfigyeléseimet. reflexióimat. Tehát nem fontos hogv mennvi az igazság a történetekben, az a lénveges. hogv ezeket ma is továbbadia egvik generáció a másiknak. Ígv adhattam volna gyűjteményemnek ezt a címet is: „Félig igaz mesék Rómáról." Sok zarándokút előzte meg munkámat. számos neves vagv egvszerű embert hallgattam meg Azt is mondhatnám, hoev a sikátorokban és a fénves körutakon heverő témákat mind felszedegettem, amit a maevar közönség érdeklődésére méltónak tartottam. Nem járatlan utat kellett betörnöm, sokan iártak már előttem: hiteles történeti kútfőkre vagv a gazdag olasz irodalom forrásaira is támaszkodom. Természetes és érthető. hogv olyan személyiségek, mint Borromini. Michelangelo vaav Raffaello nem csupán műveikben de anekdoták, legendák tömegében is tovább élnek sok száz évvel haláluk után. Akár turistaként, akár könvvtári kutatóként járjuk Rómát, a velük történt események folvton felbukkannak, de az utcákhoz, vendéglőkhöz, lépcsőkhöz. a római palotákhoz is érdekes történetek fűződnek. Ezekből nvúitom át hetente a legérdekesebbeket, csuoán szórakoztatás céliából. Pasquino Elt Rómában, a XV. században egv élesnvelvú szabómester, akit Pasauinónak hívtak A hatalmasok túlkapásaival, a népeket szipolyozó nagvurak igazságtalanságaival szembeni kirohanásai mée eletében félelmetessé tették. De aki félt tőle az is igyekezett ióí>an lenni vele. Amikor 1500 táián. Pasauino halálakor házát lebontották, kiástak egv. a haza küszöbének látszó. a földben körülbelül háromgved részig betemetett szobrot, amelynek tálaiból kiálló, teteiét a szabómester vendégei lábtörlőnek használták. Ez eev Patroclos holttestét vivő. Menelaos-szoborcsoport töredéke volt. amelv Pcrnlni egvike a "űriig művészet legszebb alkotásainak. 1501-ben átvitték a szobrot a Campo de'Fiorihoz közel levő Braschi-oalota (ma múzeum) mellé, ahol most is található. Itt magas talapzatra helvezték Ettől kezdve a szobor esészen különleges célt szolgált. Szokássá vált. hogv — az igazmondó vesékbe látó élesnvelvú szabómester stílusát követve — ismeretlen panaszosok társadalombirálataikat. sérelmeiket röocédulákra írva. éjjelente a szobor talapzatára ragasztották. Természetesen a szobrot ettől kezdve Pasauinónak hívták. Ezeket a oanaszeédulákat. röpiratokat nasauinátáknnk nevezték el. Először kézzel írták, név nélkül, maid nyomtatásban mea. és ellenőrizhetetlenül. százszámra terjedtek. A szobor kiásásának évétől kezdve. Szt. Márk napján minden évben oogánv istennek öltöztették fel a rómaiak. Ekkor még latinul is. olaszul is irtak oasouinátákat. de idővel csak olasz nvelven és hamarosan a szabad szájú rómaiak szóvivői lettek A sértettek sem maradtak restek a felelettel. Válaszaikat a ielenlegi Capitoliumi Múzeum udvarán található hajdanában Mars isten fórumán kiásott folvami istenség szobrának talapzatára ragasztották. Ez utóbbi. Marforio isten szobra és Pasauino. ahogv a rómaiak mondiák. .beszélgető" szobrok lettek. Még kéti ilven „beszélgető" szobor található Rómában: Luigi apáté és Lucrézia asszonyé. A pasquináták divatja úgv szárnyra kapott, hogv egvetlen éjszaka sem múlt el anélkül, hogv Pasauino szobra ne lett. vclna ú.iabb röpcédulákkal befedve. A pápa úgv döntött hogv összetöreti és a Tiberisbe süllveszteti a torzót. De mielőtt naav elhatározását megvalósította volna, illetékes személv véleménvét akarta hallani A szakember úav vélte. ezzel nem oldódik meg a probléma, hisz ismerte az emberek hailamait. tudta, hogv a balok gyökerét kell kitépni. Mert könnyű egv szobrot megsemmisíteni. de annál nehezebb az elégedetlenséget eloszlatni, sőt Pasauino eltüntetése növelné a szatirikus kedvet, a nép elégedetlenségét. gúnvolódási hailamát. Az illetékes célba talált és Pasauino maradt. Megmaradt úgyannyira. hogv a pasauinata irodalmi műfaiiá lett. Pietro Aretino. a társadalombíráló Ariosto által a ..fejedelmek ostorának" nevc-eft író. az udvari (let kegyetlen lelcplezóie irodalmi rangra emelte a nasauinátákat. Aretino egv lépéssel továbbment: nem hallgatta el nevét. Még a XVIII században is burjánzottak Rómában (és Itálián kívül is) a pasouináták. 1727-ben a Pápai Apostoli Kamara szigorú rendszabályokat hoz e röpiratok ellen XIII. Benedek pápa halálbüntetést szab ki azokra, akik — napokat is beleértve —. függetlenül az elkövető személvétől, kinyomtatnak vagv terjesztenek efféle röpiratokat. vagyonelkobzás és nevük megbecstelenítése vár. E szigorú intézkedésből kitűnik. milv mértékben teriedt el e népi szatíra és Pasauino által elindított röpiratok divatia. menvnvire féltek tőle azok. akiket érintettek. Most ott áll a szobor némán az egyik legszebb római palota sarkánál. de a mai kor embere nem fárasztia magát azzal hogv elégedetlenségét megfogalmazva, a szoborra ragassza inkább elszórja a cédulákat Róma utcáin. Az említett másik két szobor: Luigi apáté és Lucrézia asszonyé. szintén régi. Pasauino epigoniai. Ezek talapzatára is raktak gúnviratokat Lucrézia aszszonv szobráról feltételezik, hoev Isis templomához tartozott, vagv az istennő, vagv valamelvik papnője szobra volt. Lugi apát szobra a Vidoni palota sarkán, a Viktor Emánuel korzón állott. később a palota udvarán kapott menedéket, ma pedig a St. Andrea della Valle-templom külső falánál, a korzó felé néz. Lucrézia asszonv szobra a Szt. Márk téren, a Palazzo Venezia mellett búslakodik. Ma már valamennvi „beszélő szobor" hallgat. TIMARNÉ MAKKÁR ERZSÉBET Szombat, 1982. május 8. 11