Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-06 / 80. szám

l 36 Kedd, 1982. április 8. A Mányiak közérzete Mint lassított felvételen; poroszkáló andalgással húzzák a lovak a fogatot Tavaszi hangulattal festette ítiss zöldre gazdája. Királyi pózban feszít most a bakon, de azért — tartózkodó kedvességgel — rám köszön. Üdvözöl még az ostor hegyével is. Gráciával emelvén azt fekete kalapja karimájához. Tekintete még rajtam, öt magát már tovább viszi a gondtalan lassú fogat Megintcsak úgy érzem, filmet nézek, lassított felvételen. Vagy mintha álmodnék; ismerősként köszöntöttük egymást, én és az öreg. De minek , is csodálkozom. Errefelé, ahol együtt él, lélegzik ember és természet, ez így szokás. Egy Jónapot, fogadj isten mindenkinek kijár. Nem úgy, mint a tízemeletesek gyomrában, ahol néma csöndben, egymás tekintetét kerülve várakoznak látogatók és a házban lakók, míg a földszinten nyekken a lift. * Kétezer-hétszázötvenhét lelket számol a község. Mindenki mindenkit Ismer. Többnyire névről is, tudván. ki hol lakik. Vagy látásból, könnyűszerrel kiokoskodva; ez a szép, karcsúra serdült lány, farmeros ifjú kinek a gyereke, unokája. De nemcsak egymást, egymás gondjait, örömeit is ismerik. S mert a tanácsházán tősgyökeres bordányiak intézik az ügyeket—s miként Balogh János né vb-tltkár mondta, valamennyien tudják, ők vannak a községért, s nem az értük — az állami vezetés és a lakosság karöltve munkálkodik a közös sikerekért. Meg persze a fájó pontok gyógyításáért. A városiakhoz hasonló tőből sarjadnak a nehézségek errefelé is. Minden tekintetben többre, szebbre' es jobbra vágynak az emberek, hisz egyre igényesebbek. A vágyak, jogos elvárások, zsákja degesz — tanácstagi beszámolókon, falugyűléseken rendre meg is oldják nyakán a zsinórt —, lapos viszont a tanács pénztárcája. — Magunk erejéből bizony fele ennyire sem jutottunk Volna — Idézzük ismét a vb-titkár asszonyt — Mifelénk az emberek nemcsak hogy nem ódzkodnak a társadalmi munkától, idejüket és erejüket gyakran maguk ajánlják föl, Tavaly augusztusban életveszélyessé vált az óvoda épülete. Űjra lenne szükség, de nincs meg rá a pénzügyi fedezet. Mit tehettünk? Rendbehozíuk a szülők közreműködésével. Nagy gond nekünk az óvoda, valamit mindenképpen tennünk kell. Elképzelésünk valóraváltását pénzügyi jogszabályok nehezítik. Igaz, szokatlan megoldásra . gondoltunk. A terület előkészítését, a tervek megrajzoltatását a tanács finanszírozná. Az építkezéshez szükséges pénzt a két gazdaság és a lakosság adná kölcsön. Tudomásom szerint hasonló — célrészjegyes megoldással már másutt is próbálkoznak a megyében. Kíváncsian lessük az eredményt. Az óvodai mellett más gond is akad a községben. Ma már nem elég a viz nyomása a központi hálózatban ahhoz, hogy a lakosság és a gazdaságok igényeit kellőképpen kiszolgálja. Hidroglóbuszt terveznek hát építeni, még az idén. Hétszázezer forintos tanácsi beruházással és a két gazdaság összesen ötszázezer forintos hozzájárulásával. Zártrendszerű szennyvízelvezető rendszerre viszont még nemigen gondolhatnak. Maradnak a nyílt csatornák. Karbantartásuk, tisztításuk nem okoz a tanácsnak fejtörést. A lakosság lelkiismeretesen elvégzi a munkát. Jó hír — a legutóbbi falugyűlésen csillant föl a remény — talán sikerül a községbe bevezetni a gázt önkéntes segítségüket máris sokan felajánlották. Társadalmi munkában járdákat építettek, fákat, virágokat ültettek, rendbehozták a régi temetőt, kerítést betonoztak az ifjúsági sporttelephez. Az Előre és a Mun. kasőr gazdaság társadalmi munkában hozza-viszi a rendezvényekre a sportolókat, javítja a külterületi utakat A kisgyerekeket és az idősebb, betegebb embereket nem számítva, talán egyetlen egy sem akad a község lakói között, aki valamelyik társadalmi megmozdulásban ne vett volna részt. Ezúttal csak a legszorgalmasabbakat említve: Dudás Imre — egykori tanácselnökhelyettes, volt tsz-elnök. most nyugdíjas —, Tas Nándor, Ádám Jenő, Kovács Frigyes, Szabó Ferenc, Gyuris Ernő, Godó Lajos és Kocsis István. * Faggatózom. hogy megfejtsem a talányt, mi serkenti, buzdítja újra és újra, önzetlen munkára a lakosságot. Mi magyarázza, hogy noha a föld, a gyümölcs, a paprika és a paradicsomtermelés, a saját kert bőven ad tennivalót, a tanács mindig, bizton számíthat az emberek közreműködésére. Minek köszönhető, hogy a tanácstagi beszámolóra, falugyűlésekre nem lasszóval kell fogni az érdeklődőt, s minek, hogy a hozzászólások mindig érdekesek. Miként a vb-titkárasszony megjegyezte: a közösségi összejövetelek mindig újabb feladatokra ösztönzik a tanácsot. A sok kérdésre egy mondatban összegezhető a válasz. Szeretik a bordányiak lakóhelyüket, szívesen tesznek is érte. Tekintve, hogy a többség a két gazdaságban keresi a kenyerét, csak minimális az elvándorlás. Körülbelül ötszázan utaznak naponta más munkahelyekre, túlnyomórészt szegedi üzemekbe. De jó a buszközlekedés, óránként indulnak járatok Szegedre. A gyárak saját járműveikkel szállítják a városba és vissza dolgozólkat. Lényegesen javultak az utóbbi esztendőkben a szórakozási, művelődési lehetőségek is. A tíz évvel ezelőtt, tanácsi beruházásban épült művelődési ház nagy városnak ls díszére válna. Nemcsak szép, meg is felel minden igénynek. Itt a mozi, a könyvtár. Helyet ad tizenhárom szakkörnek, ifjúsági és nyugdíjas klubnak. Kétszázhatvan férőhelyes nagytermében szombatonként discót tartanak. A fiatalok közmegelégedésére; hétvégeken ötszázan váltanak belépőt. A műveltségi vetélkedőket, irodalmi esteket, szakmai előadásokat és Író-olvasó találkozókat főhivatású népművelők szervezik. Nem elhanyagolható tény towábbá: a szülőknek nem kell aggódniuk. mit csinálnak a gyerekek, amíg ők dolgoznak. A napközi minden gyermek előtt nyitva áll. kétszáz adagos konyhájáról valamennyi igénylő kap ételt. A fentieknél is bőségesebb bizonyítéka a bordányiak jó közérzetének, hogy nemrég, dicséretes összefogással segítették felépíteni a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ új élelmiszerüzletét a Zákányszéki úton. Sőt. Nemcsak segítették, maguk buzdították, sürggették a tanácsot és a szövetkezetet. Merthogy — vetették fel a falugyűlésen is _ olyan kicsi volt az új üzlet elődje, hogy többen ki kellett jöjjenek, ha valaki bemenni szándékozott. Raktárral együtt alig tett ki negyven négyzetmétert. Pultja mögé, — hogy ne tartson órákig a várakozás, s hogy kapható legyen minden, mit a vásárló keres varázsló kellett volna. Gyuris Zoltánná, — a parányi bolt vezetője, eladója, árurendezője egyfzemélyben — nem akármilyen kereskedő, az új üzlet árukészlete tanúsítja. Mégis időbe tellett, míg az új ÁBC vezetői posztjára avanzsálhatott. A lakosságtól sürgetve a tanács megállappodásra jutott az AFESZ-szel. A tanács — a régi vásártér helyén — területet biztosított az építkezeshez, melynek kivitelezési költségeit az ÁFÉSZ vállalta. S most ismét meg kell állnunk egy pillanatra. Az építkezés ugyanis úgy kezdődhetett el. s fejeződhetett be rövid idő alatt, hogy a lakosság egv része, valamennyien ÁFÉSZ-tagok — hivatalosan fogalmazva, célrészjegyre történő befizetéssel — saját pénzével segítette ki a szövetkezetet. Több mint hétszázezer forintot adtak kölcsön. Magunkon segítünk, a mi életkörülményeink lesznek jobb;*; — érveltek a szervezők. Köztük az egyik leglelkesebb, Rácz Jánosné, aki maga is kölcsönzött. Való-N színűleg szivesen mesélt volna a vállalkozásról, ha sikerül találkoznom vele. De éppen Ullesen volt, a piacojv így hát a vb-titkárasszonv szavait idézzük tovább. Szorgalmas szervező volt még Fábián Lajosné, Masa István, Szabó András, Lajkó György és Márta József, ők ugyancsak szép summával segítették ki a? ÁFÉSZ-t, csakúgy, mint Szabó B. József és Hegedűs Mihály, j Hogy a régivel ellentétben hűtőpultokkal szépen ellátott, takaros új üzletnek kik örülnek leginkább, igencsak sokáig tartana felsorolni. Masir Teréziát biztosan közöttük említhetjük. Tavaly végzett, szakképzett keres- j kedő. A községben született, itt él családja is. Most elégedetten rendezi az árut, . szolgálja ki a vevődet, még 1 a továbbtanulásra is van ideje és ereje. Nem úgy, mint korábban, mikoris hajnalban kelt és csak késő délután ért haza. Mivelhogy az új üzlet elkészültéig Szőregre járt dolgozni. Laö. ryi Zsuzsa A levegőben r Építkezéstől életmentésig A nyugat-szibériai tyumenyí területen a hatvanas években feltárt kőolaj- és földgazkészletek e vidék rohamos fejlődéséhez vezettek. Gennagylj Laszkin a tyumenyi polgári repülésügyi hivatal vezetője arról számol be, hogy a kőolaj és a földgáz felfedezése új korszakot nyitott e vidék történetében: 1967 januárjában megalakult a terület önálló légiközlekedési vállalata. A tyumenyl területen kétszer elférne Franciaország, Belgium és Spanyolország együttvéve. Szibériában, távol-keleti viszonyok között. a járhatatlan tajgán. tundrán és mocsaras vidékeken az aviatika régóta a fő közlekedési eszköznek számít. 1976—1980 között 20 új légi útvonalat nyitottak meg, és több mint 18 milUó utast szállítottak Tyumenyból Moszkvába és Habarovszkba leszállás nélkül jut el a TU—154 utasszállító óriásgép. Űj légi útvonalak vezetnek az ország déli. fekete-tengeri fürdőhelyei felé is. A tyumenyi légiközlekedési vállalatnak természetesen rengeteg különféle rakományt is .el kell szállítania az olajmunkásoktól, gázipari dolgozóktól. geológusoktól. halászoktól és rénszarvastenyésztőktől kapott megrendelések alapján. Az országban a légi szállítások volumenének több mint egynegyed részét a tyumenyl „légifuvarozók" teljesítették. Különösen népszerűek itt a helikopterek. E vidék sajátossága. hogy nem mindenütt lehet kifutópályákat építeni. E tág teret nyitott a helikopterek számára. A repülési lehetőségeket az éghajlati viszonyok korlátozzák. A jó időt azonban nem lehet megrendelni, és gyakran kivárni sem. Az egészségügyi repülésnél a legtapasztaltabb személyzet dolgozik. Így például a terület északi részén fekvő Szalehardban a mentőszolgálat repülőgépei és helikopterei évente körülbelül 400 felszállást végeznek. Mozgások és áthatások Mostanában egyre többen boncolgatják köztéri szobrásza tunk helyzetét. Mondják például; hogy lehet igényes. jó emléket állítani eszméinknek, jelentős egyéniségeinknek. ha az emlékművek. a műalkotások zöme sablonos, netán középszerű. Ha a plasztikák anvagtestében elsorvad a társadalmi, közösségi töltés, s marad csupán a szakmailag hitelesített, rutinos produktum. A progresszívebb történelmi korszakokban jóformán ismeretlen volt az ilyenféle luxus, gondoljunk csak a . -görög stadionok vagy az olasz reneszánsz terek' színvonalas térszervezésére. De hát mivel magyarázható napjaink köztéri szobrászaténak elszürkülése? Talán a közösségi felelősség elsorvadásával, a művészeti közélet liberalizmusával? Pedig vannak tehetséges. szellemes alkotóink. A Corvina műterem sorozat legújabb darabja éppen Segesdi György .munkásságával foglalkozik, mégpedig Fábián László műtörténész tolmácsolásával. Ez a kötet is egyféle állásfoglalás a köztéri plasztikák ügyében. Már az is árulkodó, hogy pont Segesdi művészetének közvetítésére vállalkozott a szerző. Ám még inkább jellemző a szorosabb szelektálás. Hisz elsősorban az utóbbi évtizedben született konstruktív, nonfiguratív szellemű alkotásokra koncentrál a tanulmány írója, az előző periódus természetelvűbb, figurális munkái pedig alighogy megemlítődnek. Ne forszírozzuk most, miféle buktatói vannak az efféle sarkított bemutatásnak! Annál Inkább, mivel szűkebb környezetünk is elégséges példát szolgáltat az alkotói pálya átfogóbb érzékelésére. Meg kell néznünk először Juhász Gyula-szobrát, majd a Tanácsköztársaság emlékművet. Aztán újra elsétálhatunk az Árvízi plasztika előtt. Egyazon művész keze nyomát, egyszersmint változó szemléletét dokumentálják e művek. Némiképp még az átmeneti vonások is adva vannak. Mert a Tanácsköztársaság-szobor vaskosabb, szerkesztettebb formáitól viszonylag belátható és logikus utak vezetnek a tisztább szerkesztettségű. geometrikus építkezésű Árvízi HAZASSAG Jeney György és HaUn Maria. SchiLd László és Zakar Erika. Engi Antal István és Bezdán Ágota Vilma, Nagy Károly és Gácter Mária Amália. Szügyi László és Kalász Aranka, Doka Ottó és Kurai Anikó Ildikó, Tóth Imre és Varga Erzsébet, Tóth József és Bíró Magdolna Irén. Takács Antal és Rábll Mária. Fekete Mihály és Kovács Magdolna, Nagygyörgy István Mihály és Csurgó Edit Ilona, Mészáros György és Fodor Mária Terézia. Böröcz I+ajos és Kószó Jusztina hazassagot kötöttek. SZÜLETÉS SzAvics Ivánnak és Polyák Piroskának Milán, Balassa Jánosnak és Nagy Rozália Juliannának János, Lénárt Tibornak és Ancsányi Tündének Klaudia. Rébék-Nagy Dezső Imrének és Witke Angelikának Krisztián, Kardos Gábor Józsefnek és Szabó Ilonának Zsolt Zoltán, Horváth László Sándornak es Magyar Zsuzsanna Máriának Rábán. Lazar Péternek és Hűdi Marta Katalinnak Attila, Szabó Andrasnak és Bereczky Gabriella Zsuzsannának Noémi Barbara. Györfi Antalnak és Pölüs Mária Annának Róbert, Hegedűs Sándornak és Bartos Ildikó Arankának Krisztina. Dudás Bela Gábornak és Farkas Katalin Rozáliának Andrea. Tóth József Györgynek és Stnkó Matild Veronikának József, Borbély Zoltán Lászlónak ée KLausz Erikának Zoltán. Szőke Ferenc Istvánnak és Rattay Margit Gizellának Tamás Pál, Abraham Lajosnak es Kollár Katalinnak Helga, Simon Mihály Istvánnak és Döme Rozáliának Attlki Zoltán. Barna Istvánnak és Ottlik Évának Éva, Száraz Pálnak és Papp Ilona Máriának Zoltán, Papp Péter Istvannak es Wentzel Klára Veronikának Péter Dániel. Tanács Imrének és Horváth Annának Edit. Kiss Pálnak és Klspéter Jullannanak Anikó, Bende Ferencnek ós Bán Juditnak Nikolett. Zelikó Benőnek es Mező Családi események Máriának Annamária, Fodor Istvannak ós Pálmai Zsuzsannának Akos István, Nagy Sándornak és Kiapeter Mária Erzsébetinek Csaba, Farkas Zoltánnak és Farkas Kornéliának Vivien, VIrágh Mihálynak és Szenai Évának Gábor, Gonda Antalnak és Buri Margitnak Petra, Zstkai Andrásnak és Rzedlák Erzsébetnek Gergely Miklós. Hajdú Imrének és Révész Erzsébetnek Róbert. Bíró Lászlónak és Korpa Annának Edda, Gyurik Laszlónak és Katona Anna Máriának László, dr. Olasz Tibor Pálnak es dr. Marta Juditnak Gergely Ferenc, Hatvani Istvannak és Lantos Ilonának István Zsolt, Bodó Gusztávnak és Hevesi Emese Ildikónak Norbert, JégaSzabó Istvannak és Langó Annának Móndka. Szabó Ernőnek és Kondasz Erzsébet Ételnek Ernő. Balázs János Illésnek és Lajkó Martának Melinda Eszter, Hűvös Lászlónak és dr. Zoliéi Magdolna Annának Magdolna Ágnes, Sutka Józsefnek es Zomborl Veronikának Katalin. Rolenc Sándornak és Konkoly Erika Katalinnak Erika Katalin, Csóka Bélának és Tóth Irénnek Béla, Kopasz Lászlónak es Veress Irmának László, Tóth Istvánnak és Batki Juliannának Ildikó, Lehoczkl Pálnak és Weöres Klárának Miklós. Nagy-Dani Tibor Istvánnak és Péter Erzsébet Rózsának Katalin, Juitas S te vannak és Sastyln Évának Éva. Mén tus Árpádnak és Kovács Mária Margitnak Szabolcs. Héj ja Imrének és Krucsal Máriának Ramóna Mária, Agóca Istvánnak és Kristó Évának Beatrix, Réti Gábornak és Váczi Erika Mártának Barnabás Gábor, Mayer Ferencnek és Rlbánszki Ilonának Ferenc, Bella Jánosnak es Fazekas Magdolna Annának Magdolna Veronika. Barcsök Ernőnek és Karai Margit Ágnesnek Csaba Ernő, Frank Mihalynak es Apró Gizella Gyöngyinek Gabriella Gyöngyi, ördög Dezsőnek és Gulyás Klárának Albert, Barna Péter Józsefnek és Ralotay Zsuzsannának Zsófia. Daka Istvánnak és Fodor Sarolta Annának Imre, Birlnyl Györgynek és Jankó Ildikónak Katalin Eva, Valkai Péter Janóénak és Szögi Anna Máriának Anna Krisztina. Garamszegi Nándor Ákosnak és Puskás Zsuzsannának Réka, Dudás Lászlónak és Király Annának Márta Teréz, Tóth Józsefnek és HoTti Gabriellának Gabriella. Rutai Sándornak és Vass Magdolnának Anett nevű gyermekük született HALÁLOZÁS Varga Istvánná Király Etelka, Becski Pálné Kopasz Erzsébet, Szabó Pál János, Németh István. Gorzás András, Bittó József. Fehér Ferencné Baranyás Matild, Kopasz Sándor. Faur Sándor, Galgóczi László Lajosné G alias Matild, Kispéter Palné BÁnfi Julianna. Natty-Pál Jánosné Simon Erzsébet. Strohner József, Czirok József né Czlrok Anna Etelka. Kéri Pálné Korponai Terézia. Ezslás István, Hödor F ere rumé Gradlty Erzsébet, Szakái Ildikó, Czirok Albert, Török Józsefné Kónya Ilona, Tóth Mihályné Csányi Márta, Csomor Lajosné Sinka Rozália. Dobra Sándor. Jani Ferencné Kaponyas Mária. Tombácz Józsefné Makra Julianna. Gelényi József Károly, Teleki Lajosné Molnár Matild, Báló Erzsébet, Masa Imréné szűcs Rozália, Szécst Józsefné Ballá Anna, Tan József, MaJattnszki Irén, | Volford Imre, Tombácz Antal, Tézsla István, Pap Rezsöné I Farkas Erzsébet. Víncze Illés, { Bodt K aknán látván tneghatt. 1 emlékműig. Fábián kötete mindenesetre ehhez a művészi problémakörhöz kapcsolódik. Megkérdezi például: mi a szobrászat ma?, mit jelent ma szobrásznak lenni? S nem kisebb fogalomból indul ki. mint a modern tér problémájából. Ebből az irányból jut el a tömeg, a plasztikai tér és a köztér gondolatköréhez, amelyekben már potenciálisan adva van Segesdi művészetének értelmezési lehetősége. Igaz, meglehetősen elvontak, néha spekulatív ízűek ezek a fejtegetések, másrészt viszont igen tanulságosak, sőt szükségszerűek is. A nonfiguratív szobrászat megértésénél ugyanis éppúgy szembe kell néznünk néhány ismeretelméleti, művészetelméleti alternatívával, mint a sajátságos anyagi, technikai mozzanatokkal. Nem véletlen hát. hogy az előkészítő, bevezető részek után jobbára konkrétabb, életközelíbb lesz a tanulmány. Egészen a műterem eszköztárának naturalista részletességű felsorolásáig elmegy a szerző, mintegy azt sugallva, nézzétek, ez a művész egyszemélyben lakatos. hegesztő, mérnök-konstruktőr is. És tényleg így van. A konstruktív szellemű, filozofikus tartalmú alkotások hátterében megannyi elméleti, gyakorlati probléma rejtőzik, s csupán e kétféle terület szerencsés találkozásából születhetnek meggyőzőbb, színvonalasabb művek. Tudjuk, meglehetősen nagyfokú bizalmatlanság övezi még a nonfiguratív művészetet. New, Fábián László kötetének talán legfontosabb erénye, hogy Segesdi plasztikái kapcsán türelmesen és szisztematikusan elmagyarázza, miről is van szó tulajdonképpen. Felhívja a figyelmet a különféle formai és szerkezeti harmóniákban rejlő esztétikai, jelentésbeli értékekre, ezzel eleve értelmetlenné teszi a hagyománvosabb. mimetikus vonások számon, kérését Közben az alkotói pálya mozgását is érzékelteti. A krómacél építőelemek mellett például egyre nagyobb szerepet kap a szobrokban a plexiüveg, amely már nemcsak tükröz, hanem átlátszó is. így roppant gazdag fényeffektussal rendelkezik. A művek konstruktív szerkeszt ettség e tehát átitatódik fény- és színhatásokkal, a mobil plasztikák egyszeriben öszszetettebbé, látványosabbá válnak (Stabil mobil. Formaáthatás). Mindez persze valamiképpen összecseng a művész törekvéseivel, hiszen Segesdi Györgyöt főként a mozgás, az áthatás és a tükrözés téralkotó lehetőségei foglalkoztatják. Más kérdés. hogy közel sem egyenletes színvonalúak a létrejött produktumok. És ezt a szerző részletezőbben is tudtunkra adja, pedig többnyire fehér hollónak , számít mostanában a kritikai határozottság. Fábián szerint a brazíliai magvar nagykövetség elé készített „tulipános" plasztikában, valamint a szegedi Árvízi emlékműben sűrűsödnek a legintenzívebben az esztétikai kvalitások, s némileg ide tartozik még a Stabil mobil rendhagyó, ám nívós megoldású kompozíciója. Így hát területileg is érdekeltek vagyunk a kötet anvagában. ugyanakkor . a változatos, igényes képösszeállítás az előző kiadványok példás hagyományát folytatja. Kevésbé érvényes ez a bemutatás. a minősítés rendjére. Mert mindenféle történeti és kortársi kapcsolatrendszerből kiszakítva tárgyalja a szerző Segesdi György munkásságát. Ám ezzel együtt is valószínű, hogy történelmi távlatunk növekedésével egyre nagyobb értéke lesz a művész legszellemesebb alkotásainak (Corvina műterem. Bp.. 1982). Sonromi Pál «