Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

73 Vasárnap, 1981. január 11: Mester Attila Csorba Győző Félúton Almaim gyakran visszatérnek — az öregkor üzen, tudom — egy ember vág neki a térnek, angyalok jönnek félúton elébe állnak szárnyasan. s az embernek csak árnya vaa Csak árnya vaa meg: nyűtt kabátja, meg múltja, mint mindenkinek, rágyújtana, de nincs gyufája, áll a félúton s didereg. — az angyalok meg fénylenek. Aztán hazamegy, nyűtt kabátban (mint akinek csak árnya van) motyog valami angyalokról, gyufát keres — 'tanácstalan. Kihaló falu Bejön az erdő. , — eddig csak táplált, védett, nyugtatott. Szétfut a gyom, — eddig csak megtűrten lapult. S a tömény alkonyati béke nem hull többé emlékezőkre s várakozókra, az éjszakát nem bontják meg nyögések, suttogások, víg és szomorú emberi zajok A szél próbálja utánozni őket. Lógó kfsértetjelöltek az utcán, lépésük, mint az enyém is, nehéz. Tavalyi naptár A családok cserearányai M egint túlléptük a kerefet. Elterveztük, hogy kinek mennyiért veszünk aján­dékot: a gyerekeknek, a nagy­mamáknak, a testvéreknek, és magunknak. Az ünnepekre ké­szülve a „keret-túllépés" bűnébe estünk. Nem mondhatom, hogy nálunk olcsóság van. Megkérik az áru árát. Ami pedig olcsó, az hamar elfogy. Az árukínálat bőséges volt, karácsony előtt azonban megnőtt a hiánycikkek száma, mert az emberek többsége előre megfontolt szándékkal vásárolt, s nem azt vette meg, amit kapott. A kereskedelem pedig egyfoly­tában szabadkozik: képtelenség előre felmérni, hogy miből meny­nyíre lesz szükség! El kell fo­gadni ezt az érvelést. Kormányunk nagy súlyt helyez a fogyasztói biztonságra — ezen belül az ellátási és az árbizion­ságra. Az ellátási biztonság fenn­tartásában sikerei nagyobbak, mint az árbiztonság fenntartásá­ban. A fogyasztói árak színvo­nala a múlt hónapban mintegy öt százalékkal volt magasabb az elmúlt decemberinél. Mi, vásár­lók ezt képtelenek vagyunk ki­számitani — jobb. ha a Központi Statisztikai Hivatalra bízzuk a dolgot. Eléggé megzavart ben­nünket az elmúlt hónapokban a rengeteg árengedmény. Eseten­ként 30—40 százalékkal lehetett olcsóbban vásárolni. Évtizedek óta először fordult elő, hogy az ipar futott a kereskedelem után, az pedig a vevő után. Akinek volt pénze és szerencséje, sok mindent olcsón meg tudott ven­ni. Aki pedig „tervszerűen" vá­sárolt, az esetleg ráfizetett. A jó áruellátásnak ára van. Évek óta drágul az élet, egyre nehezebben tudunk kijönni a pénzünkből. Az árak mozognak — rendszerint felfelé. Valamikor nem így gondoltuk. Természetes­nek vettük, hogy nő a munka termelékenysége, csökken az ön­költség, s azt vártuk, hogy foko­zatosan csökkennek az árak is. Nem egészen így történt. Évek óta csak drágul a termelés, nő az önköltség. Régebben az növelte az önköltséget, hogy megnőt-ek a vállalatok úgynevezett általános költségei, amelyek az üzemek szociális ellátásával, a hatalmas adminisztrációval kapcsolatosak. Aztán meg az növelte az önkölt­séget, hogy megnőttek a szo­cialista állán/ szociális, kulturá­lis, egészségügyi ellátó funkciói; növelnie kellett az adókat, az el­vonásokat, ez pedig emelte az árakat. Az időközben jelentkező mun­kaerőhiány miatt gyorsítani kel­lett a gépesítési: elsősorban a nehéz és egészségre ártalmas fi­zikai munkát kellett kiküszöböl­ni. A gépesítés az esetek több­ségében nem csökkentelte, hanem növelte a termelési költségeket. A vállalati nyereségérdekeltség olyan rendszere érvényesült, hogy a vállalatoknak évről évre nö­velni kellett nyereségüket. Ezt pedig csak úgy érhették el. ha mindig „új" és „új" termékkel jelentkeztek, amelynek árába már az előzőnél magasabb nyereséget kalkulálhattak. Olykor az állam is belekény­szerült hatósági áremelkedésekbe, mert ha az önköltség nő, a ter­melői ár emelkedik, akkor a fo­gyasztói árszínvonal csak úgy tartható, ha az állami költség­vetés támogatást ad. Amikor már az állam úgy érezte, hogy a nö­vekvő támogatási terheket nem bírja, kénytelen volt emelni a fogyasztói árakat. Más oka is volt erre. Sok területen a terme­lés bővítésének, a szolgáltatások fejlesztésének, a háztáji tevé­kenység növelésének nem volt egyéb akadálya, mint az ala­csony ár. Ilyenkor az ellátási szempont az árstabilitási szem­pont fölé kerekedett: emeltük az árakat. Kimondtuk, hogy az a legdrágább, ami nincs. Végül: ne felejtsük el. hogy a világon mindenütt a mezőgazda­sági és a bányászati tevékeny­ségben ki kellett terjeszteni a termelést a rosszabb feltételek ellenére is. Az olajat, a földgázt, a búzát, a kukoricát, a húst olyan körülmények között is elő kell állítani, ahol a természeti, geo­lógiai feltételek rosszak, az ön­költség magas. A nyersanyagok és az energiahordozók féktelenül gyors áremelkedése nem kerülte el hazánkat sem. Tavaly nyáron a megnevekedett terhek jelentős részét kénytelen volt az állam áthárítani a vállalatokra és a la­kosságra. Valamikor nem így képzeltük ... Körülbelül hét évvel ezelőtt megbolondult a világpiac. Telje­sen megváltoztak az árarányok, méghozzá a mi kárunkra. Az ál­talunk kivitt termékek ára las­sabban nőtt, mint az általunk behozottaké, tehát romlott a cserearány. Leértékelődött a munkánk. Nemsokára a vállala­tok, szövetkezetek számára is bekövetkezett a cserearányrom­lás: a költségek gyorsabban nőt­tek, mint az általuk előállított késztermékek árai. Végül pedig eljutottunk oda, hogy a munkás­ember számára is romlani kezd­tek a cserearányok: nem nőtt olyan mértékben a keresete, mint amennyire megemelkedtek a mindennapi élet költségei. Arra törekszünk, hogv a ma­gánháztartások „cserearányai" a VI. ötéves tervidőszakban ne ro­moljanak, az árszínvonal-emel­kedést az ezzel azonos mértékű béremelkedés ellensúlyozza. Régen, ha az életszínvonal va­lamilyen okból lassan nőtt, azzal vigasztaltuk az embereket, hogy közben azért épülnek a kórházak, rendelőintézetek, óvodák, bölcső­dék, iskolák, művelődési ottho­nok: nemcsak az a jövedelem, ami a borítékban van. Most in­kább azzal érvelünk, hogy a csa­ládok többségének nő a vagyona: mind több családnak van auto­mata mosógépe, színes televízió­ja, új lakása; épül a metró, nyíl­nak az új áruházak, üzletközpon­tok. Ez talán nem mindenki szá­mára meggyőző vigasz, de sok benne az igazság. Ha nem nő egy család reáljövedelme — vá­sárlóerőben kifejezett pénzbevé­tele —, akkor is javulhatnak az életkörülményei. Ha eddig félre tudott tenni havonta bizonyos összeget, ezután is spórolhat, így javulhat a lakás felszereltsége, a bútor-, ruhaállomány, tehát ja­vulhat az életszínvonal. Ma már egy nemzetgazdaság növekedését nem csak azzal mérik, hogy évente hány százalékkal rő a nemzeti jövedelem, hanem azzal is. hogy hány százalékkal nő a nemzeti vagyon. Mai nehéz helyzetünkben, igazi vigasz az, hogy hazánk népessége életszínvonalban, ellátottságban, szociális juttatásokban viszony­lag jól áll. Az is vigasz, hogy ma már hazánkban önhibáján kfvül alig él valaki nyomorban. Az állam viszont mindent elkö­vet azért, hogy az árszínvonal­emelkedés elviselhető legyen, ne veszélyeztesse a fogyasztói árbiz­tonságot. Stabil, erős, ellenálló­képes népgazdaságunk, szorgal­mas munkásságunk és parasztsá­gunk van. És annyi belső tarta­lékunk, amely — ha gyorsabban megmozdulna —, talán elég is volna a világpiac káros hatásai­nak ellensúlyozására. PIRITYI OTTÓ Szeged 1980-ban K edves szokás volt a század­forduló szegedi lapjaiban, hogy az óév végén vagy az újesztendő elején összefoglal­ták az elköszönő év történetét. Nem törekedhettek teljességre, de az összeállítást így is szíve­sen fogadták az olvasók. A mai kutató hálás a névtelen újság­íróknak, hiszen egy-egy jelesebb esemény végett nem kell átla­poznia az összes számot. Szeret­nénk e hagyományt folytatni. Reméljük, hogy krónikánk rövid­sége ellenére is kellő áttekintést nyújt 1980-ról. JANUÁR 1-én Deák Mihálvné hármas ikreknek (Emese, Hilda, Dóra) adott életet a szülészeti klinikán. Ezen a napon hunyt el Sipka Sándor egyetemi docens, Németh László barátja Űjév napján halt meg Tamkó Sirató Károly költő, rövid ideig szegedi diák. Két halottunk is volt 9-én: a szeged-alsóközponti (mórahal­mi) születésű Tóth Menyhért fes­tőművész és dr. Ádámffy József, a Kossuth-szobrok kutatója távo­zott körünkből. Posztumusz köny­ve szeptemberben jelent meg (A világ Kossuth-szobrai). Calderón darabját (Az élet álom) mutatta be a színház 11-én. A Pillangó­kisasszony premierje 25-én volt. Megyei művészklub alakult 28-án. FEBRUÁR 5-én és 6-án nagy sikerrel szerepelt Szegeden a ko­lozsvári állami magyar színház (Az ötödik hattyú. Egy lócsiszár virágvasárnapja). Színházunk 15­én mutatta be Molnár Ferenc A doktor úr című darabját. A vá­rosi pártértekezlet 16-án válasz­totta újjá a pártbizottságot. A hó végén helyezték el a szeged-al­győi egészségház előtti parkban Kligl Sándor Gondoskodás című háromalakos szobrát. Avatása nem volt. MÁRCIUS. A Délmagvarország 19-i híradása szerint fölszámol­ták a dorozsmai cigánytelepet; elhunyt dr. Reményik László, a Szegedi Dózsa labdarúgó-csapatá­nak edzője. Az odesszai pártkül­döttség 30-án érkezett Szegedre. ÁPRILIS Í3-án nyitotta kapuit a Dugonics téri Domus bútor­áruház. A színházban 12-én Anouilh-bemutató volt (Becket vagy Isten becsülete). A József MEDGYESSY FERENC SZOBRA Attila-emlékkiállítás 13-án nyílt meg. Mozart-bemutató volt 18-án a színházban (Szöktetés a szeráj­ból). A Délmagyarország 22-i gyászjelentése szerint elhunyt Németh István főiskolai docens, városunk kiváló ismerője. MÁJUS 2-án Budapesten gép­kocsibaleset érte Bálint Sándor néprajztudóst, és eszméletének visszanyerése nélkül 10-én meg­halt. Újszegeden 11-én — elhe­lyezése után fél évvel — fölavat­ták Szigeti Magda Életfa című mészkő kompozícióját. A könyv­hét országos megnyitója 31-én volt Szegeden. JÜNIUS 8-án voltak a válasz­tások. A 70 éves Délmagyaror­szágot 11-én mutatta be a tele­vízió. A színházban Rozewicz és Albee-premier volt 14-én. JŰLIUS 7-én megkezdődtek a szabadtéri próbái. A 17. pedagó­giai nyári egyetem 16-án nyílt meg. Űrhajósok érkeztek 17-én Szegedre: Jeliszejev, Kubászov, Dzsanibekov és Farkas Bertalan! Az 50. szegedi ipari vásár 413 kiállítója 18-tól fogadta a láto­gatókat. Két esemény is volt 20.-án: megnyílt a nyári tárlat, Trikolidisz vezényletével a sza­badtérin bemutatták a FalstaffoL A 14. szegedi ifjúsági napok ren­dezvényei 25-én kezdődtek. E na­pon nyílt meg a 9. szegedi mű­velődéselméleti nyári egyetem. AUGUSZTUS 1-én volt a sza­badtéri második bemutatója (Car­men). A Piros karaván című mu­sical 8-i bemutató előadását el­mosta az eső. Az Állami Népi Együttes 15-én mutatkozott be. Károlyi István, a szegediek ked­velt színésze 23-án elhunyt. A 60 éves Fontos Sándor festőmű­vész gyűjteményes tárlatot ren­dezett 31-től. SZEPTEMBER 1-én elhunyt Ivánovics György orvosprofesz­szor. A Tabán és a Csaba utca sarkán 19-én avatták föl a pos­tás-vasutas óvodát. A Bizományi Áruház Dugonics téri áruháza 23-án nyílt meg. OKTÓBER 4-én Pintér László­nénak négyes ikrei (Diána, Atti­la, Krisztián, Zoltán) születtek! A színház 11-én mutatta be A Mikádót. Imre József orvospro­fesszor 23-án elhunyt. Másod­szorra születtek hármas ikrek 30-án (Szabadi András, Réka és Bálint). Shelley A Cenci-ház cí­mű darabját 31-én mutatta be a színház. NOVEMBER 3-án fölavatták a tarjáni 16 tantermes „piros is­kolát". Két ünnepélyes átadás volt 4-én: a radiológiai klinika sugárterápiás osztályáé és a Szil­léri sugárúti 3. számú totó-lottó körzeti irodáé. Ezen a napon nyílt meg a Vedres-emlékkiállí­tás. Stöckert Károly Komócsin Zoltán-szobrát avatták 6-án. Prettenhoffer Imre akadémiai doktor, a talajjavítás tudósa 7-én elhunyt. Verdi Simon Boccanegra című operáját mutatta be a szín­ház 14-én. Kol Erzsébet, a sze­gedi egyetem növénytani intéze­tének egykori tanára 15-én meg­halt. Rédei László Kossuth-díjas akadémikus, az absztrakt algebra kiváló művelője 21-én elhunyt. Szeged búcsúztatta 22-én az ak­tív sportolást befejező Magyar Zoltánt, a lólengés kétszeres olimpiai bajnokát. A Szabadkai Népszínház 24-én tartott előadást Tóth Valéria Dóm téri díszkút­domborművét avatták föl 27-én. E napon leplezték le Kertai Gvörgy akadémikus emléktáblá­ját. DECEMBER 2-án elhunyt Vinkler László festőművész, fő­iskolai tanár. A Szeged nagyáru­ház 4-én nyitotta kapuit; az első napi bevétel 10 millió forint volt A színház 7-én mutatta be Thur­zó Gábor A holló és a sajt című darabját. A 79. éves Tápai Antal szobrászművész életműkiállítása nyílt meg 7-én. Diskay Lenke grafikusművész 12-én elhunyt. A Hazafias Népfront 20-án tartotta megyei küldöttértekezletét. APRÖ FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom