Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-15 / 164. szám

4 Kedd, 1980. július 15. Se kép, se hang! — Halló. Gelka? — Tessék. Itt a szerviz. — Elromlott a televízióm, kérem, jöjjenek ki. — Kérjük a nevet és a cí­met. (Név és cím bemondva.) — Milyen jelenséget ész­lelt? — Tessék? — Mi baja a tévének? — Se kép, se hang, én meg itthon maradtam egyedül és este akarom nézni a... Itt egy-egy felsorolás kö­vetkezik a beszédesebb be­jelentőknél. ami aztán bősé­ges szóáradattal folytatódik a helyszínen annak bizonyí­tására. mi mindenért fontos az egyszemű családtag* a te­levízió. A szerelő pedig csak hallgat, hallgat, „piszkálgat valamit" a csudálatos masi­nán, s öt-tíz perc múltán megszólal, „no, most már jó", s még vagy öt perc és nyújtja a munkalapot „itt tessék aláírni". Bezsebeli a minden­féle díjakat az expresszmun­káért, (..istenkém, hány órát dolgozik egy segédmunkás ezért a pénzért!") bevágja magát az autójába és elpor­zik. Ez ám a jó szakma! Ítélet, vagy előítélet? Ki tudja, mikor, mi. Lényeg, hogy sokezredmagammal jó néhányan az orvosnak kijá­ró várakozással és tudása hatalmába vetett hittel — és tudatlanságunk tudatában a szolgáltatóval szemben ki­szolgáltatottnak érezvén ma­gunkat — engedjük be a ki­hívott szerelőt a lakásba, s váriuk. tegyen csodát. Vagy amit akar. csak éljen már az a képernyő! Csiszár József szegedi kiszálló-műszerész tizennégy évi munkájáról jócskán tudna mesélni. Kí­sérjük el. Háztól házig, eigy keddi napon. — Nyolctól délig, tíztől délig, délután egy órától... — Mit csinál? — Osztályozom a megren­delőlapokat. ki vár délelőtt, ki délután. -- Mindenhová ki akar menni? — Hál persze. Ebből élek! — Volt már, hogy potyára várták? — Volt. Rosszul vették fel n címet. Engem hiába vár­tak. én meg hiába mentem a rossz házszámra.,. Dupla méreg. — Ét amikor kimegy és nem várják? — Előfordult, sőt olyan 1s. hogy letagadták a bedobott cédulát, s csak tanúval tud­tam bizonyítani, hogy ott jártam előző nap. — Van mit egymás szemé­re vetnünk. — Ne ezt nézzük. Azt liogy egymásért vagyunk. A tizenhét cím sorbarakva lapul a degeszre tömött szer­számostáskában. Indulunk a beteg tévékhez. Fordul a slusszkulcs a saját Zsiguli­ban kilométerpénz nincs, a kiszállási díj 30 százaléka a szerelőé. Amikor a taxisofőr kat­tantja a taxiórát, beugrik a nyolcforintos alapdíj. Taxis­nyelven a Gelka-alapdíj 70 forint. Harminc a kiszállás, negyven a „vizsgálat". Vagy­is. ha ... de most felfüggesz­tem a számolgatást, mert megérkeztünk W. nénihez, akinél se kép, se hang. A készülék hátlapiát le­szedi. kapcsol, ellenőriz, vi­lágítanak-e a lámpák, van-e „fázis", szóval meddig jut el az áram? Hát az biz' sem ed­dig! Ki sem jön a konnek­torból. Kilazult a falidugó drótja. „Amúgy" a tévé jó. Két mozdulat, s most már „emígy" is. Itt tessék aláír­ni: harminc forint kiszállás, negyven a szerelési alapdíj. A legközelebbi helyen már kir,inasként buzgón cipelem a táskát Lemértem: tíz kiló. Az ötperces bűvölés itt is. a kővetkező háznál is megis­métlődik. Ez az. amikor el­bámulunk: ..Belepiszkált és már kész is". — Az öt perc mögött évek gyakorlata van! — A szerelő miben érde­kelt? — Amiben a megrendelő. Minél hamarább javítsam meg a készülékét. Régen az eltöltött idő után fizettek, most az elvégzett — és ered­ményes — javításért. — Jó. akkor én most nem fizetek! — csattant fel az egyik tulajdonos. — Vagy most ezt a javítást kifizetem és az előző kettőnek az árát visszakérem! A pillanatok alatt felszik­rázó indulatok mögött a hoz­zá nem értők kiszolgáltatott­ság-komplexusa rejtőzik. Ezek azok az érzelmi hullá­mok. amelyek az egymás köl­csönös sértegetésében csap­hatnak össze. Kötélidegzet kell ide — és diplomáciai ér­zék. Sokáig úgy tűnt. a sze­relőnek csak az előbbi van meg. Nagyokat nyelve igye­kezett nem tudomásul ven­Képes monográfia a Vajdaságról Jugoszláviában gazdag ki­vitelű képes monográfia je­lent meg a Vajdaságról. A soknemzetiségű Jugoszlávia autonóm tartománya egé­szen 1848-ból eredezteti ne­vét, amikor a szerb népkép­viselőinek májusi gyűlése el­határozta a Vajdaság meg­alakítását. Ma a Vajdaság Szocialista Autonóm Tarto­mány — amely a második világháború Idején lezajlott felszabadító harcban és né­pi demokratikus forradalom­ban Jött létre — a Szerb Köztársaság kötelékébe tar­tozik és a jugoszláv föderá­ció alkotórésze. Jelenleg az ország éléstárának, nemzeti tarkaságánál fogva kis Eu­rópának, székhelyét, Újvidé­ket pedig kulturális és nép­művelő szerepénél fogva szerb Athénnek nevezik. A több mint 250 oldalas, 225 színes fényképfeltétellel gazdagon illusztrált kiadvány részletesen Ismerteti a tarto­mány természeti viszonyait, történelmi múltját, jelenlegi politikai életét, viszonyait, a lakosság összetételét, városai fejlődését, gazdasági életét, az oktatás, a tudományos, kulturális és sportéletének alakulását. A színes fény­képfelvételeken megelevene­dik a táj szépsége, a múlt és a jelen találkozása, be­pillantást nyerünk általuk a Vajdaság és lakóinak mai életébe. A képes monográfia 15 ezer példányban jelent meg. s a szerb-horvát nyelvű ki­adás mellett kapható a nem­zetiségek nyelvén, magyarul, románul, ruszinul, szlovákul, valamint angol, francia, né­ném, orosz nyelven megje­lent változata is. ni hogy a még szalonképes, ám kemény szavak kevésbé kozmetikázott lényege: ő be­csapta a tulajdonost. Mert hogy: harmadszor jön ki. s mindig ugyanaz a hiba volt a készülékben. Mindig ugyanazt csinált; valamit forrasztott és kész. ö pedig magában: mégis csak felháborító, hogy szél­hámosnak néznek. S men a bontakozó vitá­ban az elején egyik sem érti még a másikat, mindkettő­nek igaza van. Ha egy hibát megjavíttatnak, ne forduljon elo mégegvszer! Ha egy em­ber becsületesen dolgozik, ne nézzék csalónak! A pana­szos érzi az igazát, de nem tud ja, miért nincs igaza még­sem. A szerelő tudja, hogy igaza van. de nem érzi, mit nem tud a házigazda, aki jegász lévén visszatérítést, eljárást, s ha kell, pert em­leget — Tessék nézni: a múlt­kor azt a két ellenállást épí­tettem be. Meglátszik, hogy új. nem poros, mint a többi alkatrész. — Látom. — Most meg ezt a csövet. Itt pedig forrasztottam, mert érintkezési hiba volt. — Ertem. Ezek szerint ugyanazt a képhibát más­más alkatrész is okozhatja? — Igen. — És hány ilyen alkatrész van a tévében? — Többezer. — És a garancia? — Az a beépített alkat­részre. és csak „arra" a ja­vításra vonatkozik. „A tárgyaláson a felek megegyeztek a vitás kérdé­sekben". s ha közös közle­ményt adtak volna ki. vala­hogy így festene: 1. egyikünk sem rosszindulatú; 2. én fe­ledem a gyanúimat, te pe­dig — ha csak egy mondat­tal is — segíts hozzá, hogy tudjam, mit kapok a pénze­mért; 3. az én tévémet ez­után is csak te javítod meg, értsünk hát szót. A kiadmány hiteléül: Igriczi Zsigmond 1 Különleges „járműpark" Akinek esküvői hintóra, postakocsira, vadászfogatra, fiákerre. régi idők különle­ges kocsitípusaira volna szüksége, szinte mindet meg­találja a 73 éves Hans Pohl­nál, Berlinben. Az idős férfi 40 különféle úti alkalmatos­ság és 18 stílusosan felszer­számozható ló gazdája, tu­lajdonosa. Legnépszerűbbek az eskü­vői hintók, amelyeket igen szívesen kölcsönöznek kl az esküvőre készülő berliniek. Hetekkel előre kell elője­gyezni az egykori társas-ko­csira az ülőhelyet, amely vá­rosnéző sétára viszi utasait. Leggyakoribb „bérlői" azon­ban a filmesek, televíziósok. Egyik kocsija a berlini Ál­lami Opera színpadán is „fellépett". Tárgyak vagy emberek? Építőtábort vezetni nagy felelősség. Száz vagy annál is több diák egészségével, tel­jesítményével — és még mi mindennel! — kell törődni. Jogos az igény tehát a tá­bort irányító pedagógus ré­széről. hogy mindenki segít­se a munkáját. Még akkor is. ha vendégként szállásol­ják el a viszonylag jól fel­szerelt kollégiumban. Persze van leltár, s a tár­gyakért, az ellenőrzésekért felelős személy is, de ne fe­lejtsük el, hogy az eszközök emberekért vannak. így eny­hén szólva meghökkentő ha a kollégium rendjéért, be­rendezéseiért felelős személy — a gondnok — eltérő tör­vényeket diktál. Nevezetesen azzal, hogy nem biztosítja a tábornak este 10-től reggel 6 óráig a telefont. Holott erre ilyenkor is szükség lehet Egyszer ugyan kéznyújtás­nvira volt a táborvezető ta­nároktól a készülék. Meg­kapták az orvosi szoba kul­csát. ugyanakkor azonban a gondnok elvitte onnan a te­lefont. Nem bizalmatlanság­ból — mint mondta. Azóta csak a gondnoki la­kásból lehet telefonálni, ki­zárólag sürgős esetben. A kérdés csak az. hogy a sür­gősség eldöntése a gondnok­ra tartozik-e? A szóban for­gó Vedres István kollégium­ban, ahol a konzervgyári éoítőtáborosok laknak, ez aligha a gyakran távollevő gondnok feladata. Mellesleg a KISZ KB elő­írása szerint az építőtáborok­ban éjjel-nappal biztosítani kell a telefon használatát! J. E. Szegedi klubtérkép 1. Nosztalgia helyett.., Angolszász méltósággal szál­ló pipafüst, halálos pontosan érkező pincér. Formaruhá­ban feszítő tagok.. Egymást nevükön szólító urak. Akik­nek az asztalszomszédja szin­tén úr... Ez az a híres szigetországi klubmodell, amely nálunk csak nyomokban honosodott meg. Egyébként olyan sokfé­le a klub fogalmának értel­mezése. hogy már gondot is okoz. Senki nem tudja pél­dául megmondani, hogy hány ifjúsági klub működik jelen­leg Szegeden. Nincs olyan szerv, intézmény sem. amely ténylegesen számon tartaná és felügyelné az ifjúsági klu­bokat. Így gyakran külső hatásra szűnnek meg és jönnek létre a klubok. Néha úgy fest, mintha szabadverseny lenne kialakulóban. Némelyik ki­emelkedik, s akad, amelyik csak névleg létezik. Valószínű, hogy mindez a törzsközönség hiánya miatt megy végbe. Nincs, aki az ultiparti és a sok" üldögélés után értelmes beszélgetésre, vitára is kapható lenne — panaszolják sokan. S egy-egy látványos felsülés emlegeté­sével is alátámasztják „nosz­talgiájukat". Egy végzős főiskolai hall­gató. Szentirmai László azon­ban másként vélekedett er­ről. Néhány társával felke­reste a szegedi ifjúsági klu­bokat. Kezdeményezésükhöz több helyről is kaptak bízta­tást. Ami azt bizonyítja, hogy a KISZ. a városi tanács Is felfigyelt a magára hagyott klubmozgalomra. Támogat­ták a csaknem 200 oldalas, 111 kérdésre válaszoló, a klubkiadványokra és munka­tervekre is alapozó, körülbe­lül 15 ezer adatot tartalmazó tanulmány elkészítését. An­nál is inkább, mert város­szerte becslés szerint 80 klubszerű intézmény, közös­ség működik. Ezek egy ré­szének szociológiai igényű feltérképezése két hónapig tartott, s utat mutat a to­vábblépéshez. — Az országban csak egy hasonló felmérésről tudok — mondja Szentirmai László némi büszkeséggel. — Szege­den biztosan ez az egyetlen. Tükrözi a korábbi állapotot, hogy a tanácsok művelődési HÁZASSÁG Saakács KAroJy és Bari Erzsé­bet, Zsolnay B-éia és Héjjá Zsu­zsámmá, szálai Zoltán István és Tóth Gizella Emilia, Jéga-Szabó László Tamás és Mutsy Zsu­sa'njna, Voss János József és Decker Katalin Terézia, Tóth Mihály Csaba és .Makra Mag­dolna Hona, Fóliák Tamás és dr. Faragó Katalin. Perczd Gá­bor és za.llár noiikó Eva, Né­meth László és Bankó Ildiik ó Sva. Hegedűs János és Mateai Franciska Mária, Keczer Gábor Árpád és Szentesi Ilona Éva, Acsal László és Tihanyi Ágnes, Kovács Béla Seré ne és dr. Sip­ter Katalin Margit. Balogh Gá­bor és Gedó Zsuzsanna Klára, Szögi János és Molnár Julianna, Szaruiszló Antal István és Mösz­mer Eirika Anna Mihók Mihály László és Bullás Mária. Hajnal F.fraim és Miksi Zsuzsanna, dr. Halász Jenó Attila és dr. Né­meth Zsuzsanna, Juhász István és Kiss Rozália Katalin, Varga István és Ttmkó Erika, Felföldi Pál és Fendrik Erzsébet. Fülöp István és Juhász Etelka, Ta.kács András és Albert Edit Anna házasságot kötöttek. SZÜLETÉS. Pap® Ferencnek és Plgndczlci Anikó Zsuzsannának Nikolett Anikó. Tülkös Mihálynak és Orovtrz Márta Erzsébetnek Zol­tán Mihály. Dainkó Jánosnak és Szabó Irénnek Adrienn Ág­nes, Török Eleknek és Szabó Évának Ágnes Mónika, Komá­romi Zoltán Istvánnak és Szir­buly Jultannániaik Renáta Ju­lianna. Kormos László Istvánnak és Puskás Magdolnának László, Plavetz Jenőnek és Nagy Má­riának Balázs Csaba, Ördög Csabának és Bazsik Ágnesnek Csaba. Horváth Lászlónak és Kovács Margitnak Gabriella. Bozókl Andrásnak és Kiss Edit­nek Gábor Csaba. Búzás Károly Mátyásnak és Kormányos Már­tának Márta, Gregus Ferenc Ká­rolynak és Vlnczé Margitnak Csaba. Rozgonyi László Tibor­nak és Csányi Györgyi Fllomá­nánaik Rita. Lantos Árpádnak és Lányi Ilona Erzsébetnek Dá­vid, Nagy István Lászlónak és Kéri Máriának Andta, Sárközi Családi események Tibornak és Gyuris Máriának Tibor, Simon Sándornak és Makra' Ilonának Ildikó, Roczkó Miklósnak és Katona Évának Miklós. Fráter Jánosnak és Hor­váth Kornélia Katalinnak Petra, Lapu Ferencnek és Horváth Ka­talinnak István. Kiss Józsefnek és Hegedűs Éva Máriának Ta­más József. Mészáros Lajos An­talnak és Magony Tlonának An­na, Batári Ferencnek és Doma­nowszki Beatrix Tündének Fe­renc. Mihály Szilveszternek és Gárgyán Ilonának Erika Julian­na. . Vaskó Jánosnak és Kószó Juditnak Marianna, Sípos Kál­mánnak és Fazekas Zsuzsanná­nak Gábor, dr. Gál Mihály Já­nosnak és dr. Guglava Mária Magdolnának Csaba János, Kö­vecses Ferencnek és Kósa Anna Teréziának Ferenc. Zsolt, Szabó Ferenc Józsefnek és Asztalos Annának Anita, dir. Feleky Gá­bornak és Bodor Erikának Gá­bor Attila, Révész Antalnak - és tJnigor Erzsébetnek Tamás. Bó­zsó János Vilmosnak és Fülöp Máriának Andrea. Dudás György­nek és Hámor Irénnek Roland György, SupLicz Istvánnak és Mészáros Máriának Melinda, Nagy Andrásnak és Tóth Teré­ziának Krisztián AnrlrAs. So­mosi Istvánnak és Benke Erzsé­bet Etelkának Sarolta. Bozókl Csaba Györgynek és Vámos Klá­ra Veronikának Klára, Kurucsal Lajosnak és Király Honának Csaba Attila. Csonka Istvánnak ós Varga Szilviának Gábor, Farte Sándornak és Kovács Ju­liannának Sándor. Kiss Emil Ferencnek és Sánta Etelkának Barbara Mercédesz, Horváth Jenőnek és Horváth Ágota Ni­kolettának Levente. Bokor An­talnak és Kiszel Gyöngyinek Zoltán, Bitó Istvánnak és Kala­pács Honának Etika, Bixgés Lászlónak és Tóth Klárának Andrea. Tóth Györgynek és Gyulai Gizellának Eva. Feith Zoltán Mártonnak és Pősa A^nes Honának Ágnes, vass Ferenc­nek és Németh Katalin Zitának Attila. Bórcsök Istvánnak és Börcsök Máriának Angéla, Csa­mangó Ferencnek és Lakatos Klára Katalinnak Ferenc. Fischer I-ajosnak es Nagy Katalin Etel­kának Gábor, Csóti Györgynek és Bilinecz Klára Rózsának Zsolt István, Csűri Istvánnak és Pásztor Évának Csaiba István, dr. Berkó Gyula Ferencnek és Kovács Máriának Rita Tímea, Mezei István Gyulának és Ba­kos Judit Jultonmánaik Róbert, Varga Mihálynak és Mezei Er­zsébetnek Gyöngyi Anita, Va-rga Mihálynak és Mezei Erzsébetnek M-'mika Erzsébet, Gera Ferenc­nek és Szopkó Irénnek Roland Ferenc nevű gyermekük szüle­tett. HALÁLOZÁS Nővé István, dr. Russay An­dorné Fekete Jolán, Budai Ist­vánná Miklós Anna, Nagy Mik­lósné Kovács Veronika, Tóth Máriaa, Téglás János, Márta Pálné Bodó Veronika, Kovács Sándor, Plplcz Istvánná Ördög Rozália, Sztojkov Radovánné Deszpotov Zsófia, Farkas Mihály, Pataki Mlhályné Kispét-er Mária, Ba-gi József. Kákonyl József, dr. Kunfalvi András, Frank Jánosné Molnár Erzsébet, Lászlói János­n-é Nagy Ilona, Balla István, Hirsch Márton, Gyuris István, dr. Berényi László, Horesnyi Imréraé Tóth Ilona, Szabó Ml­hályné Szanka Irma, Gombos Gábor László. Lovas Lajosná Tóth Anna. Molnár József, Fo­dor István, Kocsis Jánosn-é Du­dás Mária. Szabó Mihály. Gonda Balázs. Tóth János, Molnár Sán­dor, Szekeres Lajosná Horváth Katalin, Rácz Ján-osné Fürge Rozália. Lele József, Kiss De­zsőné Vetró Vilma, Ispánovlty Józeefné Nagy Mária. Cziczalek Alajos Ferencná Major Margit, Udvari Imiréné Pataki Rozália, Kopasz Vendélné Balogh Mária, Na-gy Ferencné Engi Julianna, Gyön Józsefné Nyerges Julianna. Bálint Zoltán. Blzzier József meg­hált. osztályai ls csak engedéllyel működő klubról tudnak. Mi összesen ötvenet kerestünk fel, ennyiről volt informá­ciónk Nem vettük figyelem­be a Bartók Béla Művelődé­si Központ és az Ifjúsági Ház klubjait, mivel ezek már ismertek. — Melyik ifjúsági, klubot legérdemesebb felkeresni? — Mondhatnám, hogy a JATE-ét. De ez nem igazi klub. Jobbnak tartom a Centrum Áruház és a bünte-, tésvégrehajtási Intézet klub­jait. Ezeknek viszonylag ál­landó a közösségük. — Melyik klub mondható jónak? — Amelyik újonnan ala­kult és még tart a kezdeti lelkesedés. A klubteremtők nemzedékére inkább lehet számítani, mint azokra, akik a készbe ülnek bele. Később elmaradoznak a rendszeres látogatók. S ettől kezdve a klub könnyen műsorszolgál­tató Intézménnyé válhat. De ilyenkor is vigyázni kell az elítélő véleményekkel. — Hány évesek járnak a klubokba? — Zömmel 20—23 évesek. Szép számmal vannak per­sze fiatalabbak és idősebbek is. Meglepő, hogy a középis­kolák többségének nincs sa­ját klubja. Én legalábbis csak a Majakovszkij kollé­giumét tartom jelentősnek. — Sokan vélik azt. hogy a discó a legfontosabb prog­ram. — Csak anyagi szempont­ból az. s a törzsközönséget érdekli legkevésbé. A valódi klubokat nem kell félteni a gépzene és az erősítők elide­genítő hatásától. Nem ez a program csúcspontja. Átte­kintésük során 13 együtessel és 39 féle, összesen 50 kör­rel találkoztunk. Az öntevé­kenységi formák tehát sok­színűek. — Mit értsünk tehát klu­bon? — Olyan bázist, amely kedvez az öntevékeny közös­>ségek kialakításának. Alkal­mas a szórakozásra, a ki­kapcsolódásra. és az ifjúság nevelésére. Elvileg nem fon­tos. hogy azonos körből ke­rüljenek ki a tagok. Tapasz­talatom szerint csak az egy helyen dolgozók, tanulók tarthatnak fenn stabil közös­séget. A nagy nyitottság többnyire csak a bevétel nö­velésére jó. — Néha a klubvezetőknek is ez a célja. Például a tán­cos rendezvényekkel. — Ehhez, úgy látszik, al­kalmazkodik a klubba járók összetétele is. Fele arányban fiúk és fele arányban lányok. Az ötven klub közül kilenc helyen erős a „női demok­rácia". igaz, ebből két klub­ba csak nők látogatnak. Jámbor Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom