Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

Kedd. 1980. június 3. 5 P jubileumi EDOSZ-műsor Kitüntették az együttest Az alapításának negyedszázados évfordulóját ünneplő ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes az utóbbi években rendszeresen megtartotta a munkát összegező, az eredményeket reprezentáló, amolyan évadzáró jellegű, ónálló műsorát. Tulajdonképpen ilyennek tekinthetnénk a vasárnapi, az újszegedi szabadtérin rendezett kétórás bemutatót is, ha a jubileum nem ruházta volna fel a szokásosnál ünnepélyesebb jelleggel. S nemcsak a külsőségekben nyilvánuló ünnepélyesség emelte ki a „rendes évi" önálló műsorok sorából. Nagy Albert, az együttes művészeti vezetője. Zsoldos Ildikó és Kissné Kispéter Julianna, a gyerekcsoportok vezetői, koncepciózusán, különös gonddal szerkesztették meg a kétrészes programot, amelyben körülbelül 200 táncos és a Szurdi Zsolt vezette Huzavona zenekar kapott szerepet A kialakított műsorrend nemcsak arra adott lehetőséget hogy a táncosok és a zenészek sokoldalúan mutatkozzanak be. A felnőtt- és gyerekcsoportok; vegyeskari-, férfi- és lánytáncok; a sok táncost foglalkoztató, színpadot betöltő, valamint a kamarajellegű koreográfiák egymásutánja a magyar néptánckincs egészére jellemző vál• tozatosságot mutatta feL s e rendezőelvnek a következetes érvényesítése a műsor egyik esztétikai értékét jelentette. Ha tartalmi szempontból nézzük a jubileumi programot, hasonló szerkesztői igényességet tapasztalunk. ' Olyan koreográfiák kerültek i a színpadra, amelyekben — az együttes művészi célkitűzéseinek megfelelően — a Kárpát-medence eredeti tánckincsének legjellemzőbb fajtái, stílusjegyei találhatók meg. Legalább kétféle, egyként nagyon fontos dolgot bizonyíthatott így az együttes: 1. elkötelezettek a sokéves, nagy értékű gyűjtőmunkával feltárt eredeti hagyományanyaghoz, 2. ezek stílusjegyeit hűséggel felhasználó koreográfiákat részesítenek előnyben, hogy adekvát előadással a mai nézőknek „fölfogható" tartalmakat és látványt-esztétikumot, művészi értékeket teremtsenek a színpadon. Minden nagyobb magyar táncdialektus hagyomanykincsét „megízlelhettük" a bemutatón, jórészt Szurdi Zsolt és Nagy Albert alkotásaiból, a repertoár állandó és korábban már sikert aratott számaiból. Talán legjobban sikerült a szerzőpár műsort záró koreográfiájának, a Szatmári táncoknak az előadása. Ez a kompozíció megkívánja a rendkívül fegyelmezett előadásmódot, ami föltétlenül sajátja az egész együttesnek. Ugyanakkor a motívumkincs gazdag variációi alkalmat adnak a táncosoknak arra. hogy improvizációs készségüket is csillogtassák. Természetesen erre csak olyan együttesekben van lehetőség, ahol tánctudásbeli. technikai problémák már régen nincsenek, s az előadói stílus csiszolására fordíthatók az energiák. Hogy körülbelül itt tart az ÉDOSZ, az — a kezdeti, némi elfogódottságról bizonykodó, kissé merev, kevéssé átélt táncolás ellenére — most is elég nyilvánvaló volt. Üdítőek és ügyesek voltak a gyerekek is. mint mindig, a zenekar szintén kitett magáért, pedig a hangosítással megint nem lehettek elégedettek — mint annyiszor máskor. * A jubileumi műsor szünetében Benkő István, a SZOT osztályvezető-helyettese adta át a Szocialista Kultúráért kitüntetést az együttesnek, magas színvonalú művészeti tevékenységükért. Ugyanezt a kitüntetést kapta Horváthné Szűcs Ágnes táncos, Nagy Antalné, a jelmezek készítője pedig Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült. A megyei úttörőelnökség dicsérő «oklevelét Borbola István városi úttörőelnök adta át az utánpótlás-együttesnek, a Magyar Úttörők Szövetsége Kiváló ifjúsági vezető kitüntetését pedig Kissné Kispéter Juliannának. A megyei KISZbizottság elismerő oklevelét és nívódíját az ÉDOSZ KISZ-koroszlályú csoportja kapta, Czakó János munkatárs adta át. Táncosok és zenészek összesen tizenegyen kaptak jutalmat. • V Ünnepi könyvhét '80 Szegedi nap a könyvtéren Somogyi Károlyné felvétele Kalocsai táncok az ünnepi műsorban Sok van, mi csodálatos... Alekszej Tolsztoj fantasztikus regénye következett volna a hétfői műsorban ... Tolsztoj fantáziája nem lebecsülendő, de arra még a Mars-béli történet megálmodója sem gondolhatott, hogy ugyanannak a századnak az utolsó harmadában, amelynek az elején 6 megírta az ürbonyodalmakról szóló regényt — valódi, hús-vér emberek öltik magukra a szkafandereket, hogy kilépjenek az űrbe. Azt meg még a magyar tévések sem tudták kiszámolni, hogy éppen egy fantasztikus film vetítését kell majd megszakítani, s közölni a nézőkkel: valódi űrhajó kering a jó öreg Föld körül, fedélzetén egy magyar űrhajóssal. Vagy éppen az aktualitásérzék bizonyítása érdekében kezdték meg az Aelita sugárzását — amikor a rádió már világgá röpítette a nagy hírt? Eltöprenghettünk ezen egy percig, a Farkas Bertalan utazása fölötti öröm közepette ls, s mialatt a tévések is leküzdötték az apróbb zavarokat, amelyek nyilván a megilletődöttség miatt kerültek az ország elé. Mindenesetre később — egész héten — megdolgozott a televízió azért, hogy elfelejtesse a hétfő esti gondolatunkat: mintha meglepetésként ért volna az űrhír Bajkonurból a Szabadság térre. A nagy esemény lett kétségtelenül a hét legfőbb televíziós eseménye is. Soha nem tapasztalt rugalmassággal változott a műsorrend, dicséretes frisseséggel kaptuk az új és új híreket az űrben térténtekről, a háttéranyagokat ezek jobb megértéséhez. Az előre elkészített riportok jóvoltából Farkas Bertalant és családját úgy ismerjük, mint legközelebbi barátainkat (róluk talán még többet ls tudunk, mint emezekről. A híradó miskolci stábja olyan riportot csinált idősebb Farkaséknál, amihez hasonlóra nemigen lesz lehetősége egyetlen tévésnek sem. Amikor Lódi György tiszteletteljesen, de a soha vissza nem térő lehetőséget meglátó, vérbeli újságíró makacsságával csak tartotta, tartotta a mikrofont az aggódó édesanya előtt — valódi televíziós percek voltak. Nézők sokasága találkozhatott egy vissza nem térő pillanatban — magával az őszinteséggel. Egy szó mint száz: a héten megint bebizonyosodott, a tévé nemcsak arra jó, hogy páholytól nézhessük segítségével a technika csodáit. A tévé, mely szintén a technika egyik leleménye, képes nap mint nap eszünkbe idézni azt is, hogy sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb. S. E. Szegedi napot rendeztek vasárnap a Dugonics téri könyvpavilonok körül. A délelőtt a gyerekeké volt. Az idegennyelvű könyvesbolt két kirakatában a Balázs Béla Üttörőház kerámiaszakkörének bűbájos szobrait láthatják az érdeklődők. A gyerekek olvasmányélményeiket, legkedvesebb mese- és regényhőseiket formálták agyagba dr. Somi Imréné irányításával. A megnyitót és a jutalmak átadását a Rózsa Ferenc sugárúti általános iskola irodalmi színpadának kedves műsora színezte. Később a Kincskereső került reflektorfénybe —. a Béke utcai általános iskola Kincskereső körének tagiai vetélkedővel színesített irodalmi műsort mutattak be gyerekeknek, felnőtteknek. Bábmüsor is volt. a Balázs Béla Üttörőház szakköre A csillagszemű című műsorát musttá be a könyvpavilonok között. Délután a Tiszatáj szerkesztői és munkatársai várták az érdeklődőket. Sokan dedikáltatták Mocsár Gáborral A város és a fejedelem című új könyvét és Fülöp Jánossal két szatirikus kisregényt tartalmazó könyvheti kötetét. Igen népszerű volt a könvvüonepre megjelent Szegedi grafikusok című, 17 művész 17 lapját tartalmazó mappa, a frissiben megjelent Péter László-kötet, a József Attila közöttünk, már szinte teljesen hiánycikk Trogmayer Ottó és Zombori István a Gyorsuló idő sorozatban megjelent munkája, a Szer monostorától Öpusztaszerig, sokan dedikáltatták Tóth Béla Móra-kötelét és az árvízi képeskönyvet. A vasárnapi program az egyetemi tánccsoport műsorával zárult. 4 Tegnap szépirodalmi napot tartottak, Raffai Sarolta, Balázs Anna, Szakonyi Károly és Dobai Péter találkozott olvasóival. Zenei nap lesz a mai. A Zeneműkiadó Vállalat új könyveit, kiadványalt és a legfrissebb hanglemezeket külön pavilon árusítja a könyvtéren. A Magyar néptánchagyományok című kötet a könyvhét újdonsága. Délelőtt 11 órától a szerkesztő, Lelkes Lajos és az egyik szakíró, Martin György dedikálja a könyvtéren a kötetet. Délután 0 órától erről a könyvről beszélgetnek a Somogyikönyvtár olvasótermében, az élő illusztrációkat pedig kiváló népművészek és az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes tagjai mutatják be, akik már korábban, fél 5-kor műsort adnak a Dugonics téri szökőkút mellett. Egyórás komoly zenei program premierje lesz a Dugonics téri zenélő szökőkútnak este 8 órakor. A műsorban tíz Nag?' László felvétele A Tiszatáj munkatársai az érdeklődők gyűrűjében komoly zenei részlet szerepel, s akik fölismerik a műveket és a szerzőket, azok június 6-ig ntlílt levelezőlapon juttassák el a városi tanács művelődésügyi osztályára. A pályázaton sikeresen szereplők értékes könyvutalványokat nyernek. A szerencsés nyertese s névsorát június 8-i lapunkban közöljük. Holnap rendezik meg a képzőművészeti napot. A 25 éves Corvina Kiadó különpavilonban árusítja termékeit, kiállítása a kupolában tekinthető meg. Tizenegy órakor Kontha Sándor a Beck ö. Fülöp szerzője dedikál a könyvtéren. A Corvina könyvpremierjét délután 6 órakor rendezik meg a Juhász Gyula Művelődési Központban. Bojár Sándor Fél évszázad pillanatai című fotóalbumát és a szerzőt dr. Lőkös Zoltán, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese mutatja be. Az album fotóiból kiállítás is nyílik. A Művészeti Alap kiadóvállalata is különpavilonban árusítja könyveit, és népszerű posztereit. Délután 2 órakor áz Országház című könyv szerzői dedikálnak a könyvtéren, majd a szerzőkkel Egry Margittal és Markovics Ferenccel délután 5 órakor a TIT Kárász utcai klubjában találkozhatnak az érdeklődők. A Szegedi grafikusok című mappa alkotói fél 12-től dedikálják a kiadványt a könyvtéren. 5 órakor a Bartók Béla Művelődési Központban Kass János könyveiből és illusztrációiból nyílik alkalmi kiállítás, a művésszel dr. Trogmayer Ottó beszélget. A szerdai találkozók íróvendége lesz Bárány Tamás, Bihari Klára, Csurka István. Orbán Ottó, Andráss y Lajos. Ugyancsak szerdán délután 5 órakor Púja Frigyes külügyminiszterrel beszélgethetnek az érdeklődők a politikai könyvkiadásról és hazánk külpolitikájáról az olajipar) dolgozók Lenin körúti klubjában. Magyar-szovjet együttműködés Hétfőn megtartották a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a nehézipari tárca területén dolgozó volt szovjet ösztöndíjasok találkozóját. Több mint 200. volt szovjet ösztöndíjas vitatta meg a magyar—szovjet nehézipari együttműködés eredményeit, a kapcsolatok forábbi elmélyítésének módjatt. Ismeretterjesztő szakmai filmbemutatón is részt vettek. A vitaindító előadást Simon Pál nehézipari mlniszr ter tartotta. A találkozón részt vett Regős Gábor, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság titkára, valamint Leonyid Szergejevics Jagodovszkij, a Szovjetunió bu-' dapesti nagykövetségének tanácsosa is, (MTI) Tófh Dezső előadása a Művészklubban A Csongrád megyei művészek klubja tegnap, hétfőn délután a Sajtóházban megrendezett összejövetelének vendége volt dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes. A Szegeden és a megyében élő íróknak, képzőművészeknek, színház-zeneművészeknek a miniszterhelyettes mwvészeti életünk időszerű kérdéseiről tartott előadást. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának a kulturális életet érintő vonatkozásait taglalva dr. Tóth Dezső többek között kiemelte, hogv társadalmunk szocialista vonásait a művészetek területén úgy kell erősíteni, hogy a kultúra ne lehessen különálló, elszigetelt „éltartottja" a társadalomnak, hanem a fejlett szocializmust építő ország szociális életének szerves része. Fontos követelmény, hogy a „mindenkinek teljesítménye szerint"-elv értelmében a kulturális élet mecenatúrájában véget vessünk egy egészségtelen nivellálási, „egyenlősítő" folyamatnak. A legfőbb értékmérő — akárcsak társadalmunk más területein — a kultúrában is a teljesítmény legyen. Népünk politikai műveltségi színvonalának további emelése a legnagyobb feladat, s ebben vár nagy szerep az elkövetkezendő évek művészeti életének képviselőire. A miniszterhelyettes előadását érdekes vita követte. Mentem vele Igen, mert hívott. S nő volt az illető: Szél Júliának hívják. Ne higgyék, hogy indiszkrét vagyok: a hölgy írásban kért fel arra, hogy menjek vele — a rádióújságban hirdette meg a múlt héten pénteken délutánra Időzítve a Jöjjön velem! című, határozott felszólítást tartalmazó műsorát. Így hát — mentem vele. ö viszont — a beharangozó szerint — nem is annyira .velem jött, hanem mindazokkal, akik ilyen-olyan ügyes-bajos dolgaikban a rádió segítségét kérték. A riporter szakértőket, specialistákat is hívott magával — velünk, a hallgatókkal együtt. Az új, ezután kéthavonta jelentkező egyórás műsor egyszerre lehet majd panaszokat intéző és szines, kuriózumokat és tipikus társadalmi jelenségeket az éterbe vivő. Talán a túl nagy nekigyűrkőzés, talán a sok járkálás (ha ennyien mászkálnak ennyi emberrel) tette, mindenesetre fura módon már az első alkalommal fáradtnak tűnt az adás. A kisajátítási ügy, vagy a nők alkoholizmusa az emberek mindennapos panaszai révén összekötődhet éppen — ha összekötik. Ám a felvázolt előzetes elképzelést számon kérve, a Jöjjön velem! mindennek, csak homogénnek nem volt nevezhető. Olykor elveszni látszott csip-csup ügyecskékben. olykor belebonyolódónak tűnt logladminisztratív részletkérdésekbe. Persze azért a kritirádiófigyelo kus töredelmesen bevallja: minden aszfaltbetyárszándék nélkül mégiscsak ment. ment együtt Szél Júliával a hívó szó után. Egy teljes órán keresztül. Egyetlenegyszer fordult elő ez idő alatt, hogy a vele tartó hallgató lelkesen megszaporázhatta gondolatban lépteit: amikor Déry Tibor és felesége árván maradt egykori bejárónőjének, Terikének SOS-üzenete nyomán ezzel foglalkozott a Jöjjön velem! Egy élő ember, aki örök emlék immár. Lélegző, mozgó panteon, irodalmi múzeum, emlékhely. Magányosan, egy nagy iró kutyájával, a tamás-hegyi házban, ök ketten, akik fizikai valóságukban életben maradtak — utánuk. Azután az emberpár után, akikből az életerőt ma merítik, s akiknek egymás Iránti szeretete Philemon és baucisi méretű volt. A Terikével készített interjút méltán lehet torokszorítónak nevezni. Az új műsor csúcspontjának bizonyult. Ám mindezeken túl a Jöjjön velem! bevallottan „járkálós műsor". „Csak oda megyek egyedül, ahová a mikrofon is elég" — így Szél Júlia. Változatosságot, sokszínűséget. eredeti és izgalmas ügyeket lehet és kell várni tehát tőle, a célnak megfelelően. S mivel első adásról van szó, indokolt a biztatás: ha ilyen kedvesen-rámenősen invitál, bizakodva megyek. megyünk vele ezután is. Csak legyen miért. D. L.