Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

Van magának A tudományról a XII. kongresszuson gyereke; G yurika megsértődött, mert másik osztályra helyezték. Napokig nem mosolygott és nem adott kezet. Ügy látszik, már megbékült, a maga módján újra kommunikál. Felfigyel a fő­nővér hangjára. Rengeteg-nagy koponyája előtt mosolyféle jele­nik meg szenvedő babaarcán. Ujj­nyi vastag karjával klnyúl a ta­karók közül, karomszerű kis keze imbolyog egy darabig a levegő­ben. Amikor rátalál a főnővér kezére, ujjait ragaszkodva rákul­csolja, lepkényi erejével meg is szorítja. Gyurikát szeretik. Meg fog halni. Egy ideig még teregeti fonnyadt kezét a becéző hangok irányába, aztán elmegy, ahogy a vízfejű kis­gyerekek itthagyják az ismerős hangokat, anyás nővérkék mo­solyát. * Minden 100 újszülöttből 3 fo­gyatékosnak születik. * \ — Miért? — Ez statisztikai adat. Minden századik újszülött pedig súlyosan togyatékos. Ha több a szülés, a fogyatékosok száma is növekszik — válaszol dr. Galántai Erzsébet, a Szegedi Egészségügyi Gyermek­otthon igazgató főorvosa. — A fogyatékossághoz köze van a szülők életmódjának? — A koraszülöttek közt több a fogyatékos. A koraszülést pedig gyakran idézi elő a terhes anya rendszertelen életmódja, a korlát­lan dohányzás, a mértéktelen al­koholfogyasztás. A koraszülöttek­nek fejletlenebb az idegrendsze­rük. szülés közben le könnyebben megsérülnek \ — Hogyan kerülnek Intézetbe a súlyosan fogyatékos gyerekek? — Minden csecsemő védőnő felügyelete alatt áll. A védőnők — ha szükséges —. ideggyógyász­szakvizsgára küldik a gyereket. Utána javasolhatják egészség­ügyi gyermekotthonba. A tanács egészségügyi osztályára kell a kérvényt beadni. — A szülők nem ragaszkodnak ahhoz, hogy maguk neveljék fo­gyatékos gyereküket? — Nem tudnának mindegyik­nek megfelelő körülményeket biz­tosítani. Olyan is volt már. aki disznóólban tartotta a fogyatékos gyereket, mégis úgy kellett el­venni tőle. — Van látogatás a; gyermekott­honban? — Igen. — Idebenn mi lesz velük? — A célunk az, hogy rehabi­litáljuk őket, amennyire lehetsé­ges. 18 éves korukra legalább ön­ellátók legyenek. A mozgássérül­tek elvégzik az Intézetben az is­kolát. A többieket is igyekszünk lekötni, foglalkoztatni. — Ha betöltik a 18. évet, hová kerülnek innét? — Normál szociális otthonba, elmegyógyintézeti szociális ott­honba, esetleg munkaterápiás foglalkoztató intézetbe. — Vissza, a társadalomba nem nyílik út? — Ritkán. Volt nálunk egy kis­lány, ő elvégezte Budapesten a mozgássérültek gimnáziumát. Egyébként rengeteg ostoba előíté­let él az emberekben, szinte lehe­tetlenné teszik azt. akiről meg­tudják, hogy egészségügyi gyer­mekotthonból jött. * Szegedtől 40 kilométerre. Asott­halmon ls túl, egy volt határőr­laktanyában van a gyermekott­hon másik részlege. Az udvaron a gyér napsütésben jönnek-men­nek. óbégatnak a járni tudó gon­dozottak. Három hinta. néhány földbe ásott traktorguml. pár pad kettéhasított fatörzsekből — eny­nyl a „játszótér" berendezése. Benn a fekvőosztályon zsúfolt­ság. meleg. A ketrecforma, rácsos ágyakban mozgolódnak, furcsa, monoton ritmusra himbálóznak a fekvő gondozottak. Fiúk, lányok, egyformára nyírt hajjal, könnyen tisztán tartható ruhában, pelen­kában. Naponta négyszer cserélik rajtuk a ruhát. A cserépkályhák melegétől mégis szinte felforr a vizelet és az emberi testek pá­rája. A pelenkát Itt nem csecse­mők. hanem 16—18 éves felnőt­tek használják. — Ki kerül a szegedi, ki az ásotthalmi részlegbe? — Asotthalomra kerülnek azok, akik nem foglalkoztathatók, nem igényelnek állandó orvosi keze­lést és nem, vagy nagyon ritkán látogatják őket. A gondozottak mindenfélét kapnak. amit az egészségesek. Gyümölcsöt, primőrt, mikor mi van. Kalória- és fehérjedús éte­leket. bőséges húsadagot adnak nekik: saját hizlaldája van Ásott­halmon a gyermekotthonnak. A körzeti orvos, az igazgató főorvos rendszeresen felügyel rájuk. Ka­rácsonyt húsvétot gyermeknapot megünneplik. — Mennyibe kerül mindez? — Évente 11—12 millió forint­ba. — Nem kidobott pénz ez? Az egészségeseknek sem Jut elég böl­csődei. óvodai férőhely... — Van magának gyereke? — kérdez, vissza a főorvosnő. — Igen. — Egészséges? — Igen. — Tehet ő róla? És tehet a má­sik gyerek arról, hogy fogyaté­kos? Nemcsak a szülésnél lehet ezt szerezni, később is. A mi tár­sadalmunkban nincsen Tajgetosz, ahonnét ledobnák az életképtele­neket. Ebből a humanista alap­állásból következik, hogy nekik is emberi körülményeket kell te­remteni. Ez pedig rengeteg pénz­be kerüL — Mindezt annak tudatában, hogy ezekből a gyerekekből soha nem lesz munkaerő. — Nem Igazi így nem igaz A gyerekek hihetetlen regenerálódó képességgel rendelkeznek. Senki­nek nincs joga csecsemőkorukban eldönteni róluk, hogy nem lesz belőlük semmi! * j Attila és Zsófi kitűnő ered­ménnyel végezték el az intézet iskoláját. Zsófi mozgássérült ő ittmaradt Attila megpróbálko­zott szakmunkásképzővel, de ő is visszakerült az intézetbe. A munkaterápiás szobában or­sókról szedik le a fonalat haj­csavarokhoz gumigömböket erő­sítenek. A busa fejű kisfiú ügyes lenne, csak lusta. Egy kis mon­goloid viszont szörnyen lelkes, de nem boldogul a hajcsavarral. Jó­kedvűnek tűnnek. mindegyikük szöszmötöl valamit Az ügyesebbek vázákat suba­szőnyegeket textilállatkákat ké­szítenek. Zsófi gyönyörű virág­mintákat fest tányérokra. Külön­böző ipari szövetkezetektől kap­nak fa-, bőr-, textilhulladékot a foglalkoztatáshoz. A gyermekotthon Iskolájában egy matematika szakos tanárnő a Kacor királlyal Javítgatja az egyik lurkó beszédkészségét Szét­szórtak, nehezen kezelhetők a gyerekek, valami eredmény még­is mutatkozik, mondja a tanárnő. — Még eredményesebb lenne az oktatás, foglalkoztatás, ha kap­nánk gyógytornászt, pszicholó­gust logopédust — mondja a fő­orvosnő. — Nyilván több pénz is elkelne az intézetben? — Elkelne. De ezt azért nem hangsúlyozom, mert tudom, hogy amit a tanács józan belátással adhat, azt megkapjuk. Marad tehát teendőnek az ál­dozatkész ápolómunka, amelynek eredményeként még az ásotthalmi gondozottak is fejlődnek valamit Volt, amelyik a pépesről áttért a normál ételre: évek türelmes munkájával megtanították rágni. Volt amelyik szobatiszta lett: nem kell pelenkázni, a szobákban el­helyezett bilis padon végzi el a dolgát. Olyan is akadt, aki meg­tanult járni, sőt, önállóan öltözni. — Egymással milyen a kapcso­latuk a gondozottaknak? — Mint a kintieknek. Szeretik egymást, összevesznek. Amelyik erősebb vagy értelmesebb, az igyekszik irányítani a többit. Pél­dául amelyik tud beszélni, az már dirigál a többinek. * — Meg lehet ezt a szakmát ta­nulni? — Nem. — Ugyanazt, mondja a főorvosnő, amit Gárgyán István­ná. az ásotthalmi részleg főnővére. — Hogyan lehet kapcsolatot te­remteni olyanokkal, akik beszél­ni sem tudnak? — Egy simogatásból képesek megérezni a szeretetet. Már ab­ból is, ahogyan odamegy az ágyukhoz az ember. A nővérek munkája Iszonyúan nehéz. 3 műszakban dolgoz­nak. Asotthalmon kevesen van­nak. 33 állásból 4 nincs betöltve, 1—2 beteg vagy szabadságos is mindig akad. Szűk a hely, a fek­vőkórtermekben szinte egymást érik az ágyak. A járóképes gon­dozottak is sűrűn, emeletes ágya­kon alszanak. 18 éves koruk után el kellene Innen helyezni az ápoltakat De ha nincs hely, maradnak. 27 éves a legidősebb. A mozgásképtelenek közt is sok a súlyos, 40 kilón felüli. A munkavédelmi előírások szerint az ilyet két nővérnek kellene ki­vinni a fürdőszobába. Az ágyak közt azonban olyan szűk a hely, hogy ketten nem is férnének; egyedül cipekszenek. Az ásotthalmi részleg személy­zete a faluból jár ki, motorral, biciklivel. Eddig nem egyezett az autóbusz-menetrend az intézet napirendjével, nem is járt be ide a busz. Az országgyűlési képvi­selő közbenjárása és a Volán ve­zetőinek méltányossága talán szep­tembertől változást hoz. A szegedi gondozónőket otthon csak a család várja. Az ásotthal­miakat a háztáji ezernyi fárasztó munkája is. Naszradi Istvánná, az ásotthal­mi részleg gondnoka sorolja: — Naponta 6 mázsa szén fogy a cserépkályhákban. At kellene rakni a kéményeket, így időnként felrobbannak a kályhák. Néha a TÜZÉP is beletesz gyengébb mi­nőségű szenet is a szállítmányba, nem győzünk körmölni. Olyahkor meg kell bontani a kályhákat, a gyerekeket oda-, meg visszaköl­töztetni ágyastól. Mállik a vakolat. A vakolás azonban hiábavaló lenne csator­názás nélkül. A gyerekek gyakran nyugtala­nok. rongálnak ajtót, ablakot. Ro­zogák a bilis padok, ha ketten ráülnek, már megreped a deszka, becsípi a feneküket. Az asztalla­pok szélét lemezzel kellene borí­tani, különben szétszedik az ápol­tak. Van magasnyomású kútja az intézetnek. De ivásra alkalmatlan, színe főzés közben elváltozik. Ásott kút vizével főznek. Csóku­tat kellene fúrni. Nem igaz, hogy az itteni gye­rekek nem tudnának valamivel foglalkozni. Nehezen rongálható fajátékokra, csúszdára, esetleg mászókára lenne szükség. Anyagokra lassacskán kiszorí­tanák a pénzt, a munkaerőt azon­ban nem tudják megfizetni. Je­lentkezett ugyan egy-két szocia­lista brigád a különböző kampá­nyok lázában, a többség azonban azóta sem csinált semmit. Pedig aki valóban hasznos társadalmi munkát akar végezni, nemcsak a brigádnaplót díszíteni, az találna itt munkát. * Kifelé sétálok a szegedi Inté­zetből, amikor megpillantom Ilon­kát. Kerek. Ül a padon egyedül és kövér könnyeket dörgöl a sze­méből. Másik kezében löttyedt luftballon. Belefúrja fejét a fő­nővér köpenyébe és hüppögve pa­naszolja, szétpukkant a léggömb. Mindennap kap egy lufit. Teli tüdőből fújja, a lufi pedig nő­növekszik. Egyszer aztán kidur­ran. — Másikat akarok! — bömböli Ilonka. — Majd holnap — vigasztalja a főnővér. Majd holnap. Akkor talán si­kerül úgy felfújni, hogy nem pukkan ki... TANÁCS ISTVÁN A XI. pártkongresszus óta a hazai tudománypoliti­ka eredményeként to­vább növekedett a tudomány szerepe a társadalmi, gazda­sági. politikai és kulturális életben. A tudományos kutatá­sok bekapcsolódtak a szocia­lista társadalomépítés felada­tainak megoldásába. Társadal­mi-gazdasági célkitűzéseink megvalósítása részben a vi­lághelyzetben bekövetkezett változások miatt a kutatási és fejlesztési tevékenységnek az eddiginél lényegesen ered­ményesebb közreműködését tette szükségessé. Hazánkban 128 kutatóinté­zetben és mintegy 1340 kuta­tóhelyen (ebből 1086 egyetemi. Illetve főiskolai tanszéken) vé­geznek kutató-fejlesztő mun­kát A kutatóhelyeken 85 ez­ren dolgoznak, ennek majdnem fele tudományos kutató. A tudományos kutatók mintegy fele a műszaki tudományok, 13,8 százaléka a természettu­dományok területén dolgozik. A tudomány Jelenlegi struk­túrája szervesen illeszkedik a magvar társadalom intézményi rendszeréhez. Kutatóintézete­ink nagy része megfelel annak a követelménynek, hogy szín­vonalas. eredményes kutatási tevékenységet folytasson. Ugyanakkor napjainkban min­den korábbinál nagyobb súlyt kapott a meglevő kutatóbázis hatékony kihasználásának szükségessége, az igények és a rendelkezésre álló erőforrások közötti összhang megteremté­se. A XII. pártkongresszus határozatban hívja fel a fi­gyelmet arra. hogy ..a kuta­tó-fejlesztő munkát célratörőb­bé. a tudományos intézmé­nyek és termelőüzemek együtt­működését közvetlenebbé kell tenni. A felhasználásban ér­dekelt gazdasági és tudomá­nyos Intézmények — ahol le­hetséges — közösen határoz­zák meg a kutatási feladatot, és a gyakorlati alkalmazásban is működjenek együtt." Eddig is volt erre példa. Szabó Fe­renc. az MTA Központi Fizi­kai Kutatóintézetének főigaz­gatója kongresszusi felszólalá­sában elmondta, hogy „A tu­domány termelőerővé válása folyamatának Igen jó példája a Paksi Atomerőmű megvaló­sításának folyamata. Paks óriási vállalkozása a tervezők­nek. beruházóknak, az építők­nek és a kutatóknak is. A kapcsolat a tudomány és a gyakorlat között itt az első perctől kezdve kitűnő volt Egyetlenegy pillanatig sem merült föl a kérdés, hogy ho­gyan megv át a kutatási ered­mény a gyakorlatba. A leg­különbözőbb szervekhez tarto­zó szakemberek összeforrottan dolgoznak együtt. Miért megy ez ilyen Jól? Azért mert itt kezdettől fogva világos volt a cél. Világos volt hogy a ku­tatásnak hol. mikor, milyen feladatokat kell megoldania." Őszintén meg kell mondani azonban, hogy ilyen és ehhez hasonló példa még kevés van. De az a tény. hogy pártunk igényli a tudomány fokozot­tabb részvételét a gazdasági élet minden területén, annak szerves részeként, az jelentő­sen növeli a tudósok megbe­csülését és társadalmi felelős­ségét. A kutatási szférán belül is egyre több kutató látja be. hogy munkájával társadalmi, gazdasági érdeke­ket ls szolgálnia kell. A kong­resszusi dokumentumokban szerepel az, hogy „a tudomá­nyos teljesítmény eredményes­ségének megfelelő elismerés­ben részesüljön". Pál Lénárd, az MSZMP KB tagja kong­resszusi beszédében Így fogal­mazta ezt: ..Különösen fontos, hogy a kiemelkedő munkát végző, legértékesebb műszaki szakembereinket megkülönböz­tetett erkölcsi és anyagi elis­merésben részesítsük, hiszen alkotásaikra, kezdeményező-, vállalkozó kedvükre — és sze­retném hozzátenni — kritiká­jukra és ellenkezéseikre nagy szüksége van hazánknak." Kádár elvtárs vitaösszefoglaló­jában azt mondotta. hogy ..beruházni kell, a műszaki fejlesztésről, a tudományos munka, a közoktatás. az egészségügy fejlesztéséről sem mondhatunk le. de a rendel­kezésre álló anyagi eszközök igényeinkhez mérten szűkö­sek. a gyorsabb javítás egyik kulcskérdése tehát most az emberi tényezők kihasználása, mind a kádereknél, mind tö­megméretekben." Folyamatban van a. Minisz­tertanács 1978. évi határozatá­nak végrehajtása, amelynek értelmében 1979-ben elrendel­te a hazai kutatóintézet háló­zat felülvizsgálatát, a kutató­helyek minőségi elemzését. Ennek a felmérésnek az a célja, hogy néhány év alatt a mainál reálisabban körülhatá­rolt. jobban strukturált intéz­ményrendszer alakuljon ki, amely hatékonyabban tudia kielégíteni a társadalmi és gazdasági igénveket, és a tu- j dományok belső fejlődéséből I adódó problémákat A XII. kongresszust követő időszakban a tudományos köz­élet legjelentősebb eseménye az Akadémia 140. közgyűlése volt. amelv foglalkozott mind­azon kérdésekkel is. amelyeket a kongresszus r> tudományra vonatkozóan megfogalmazott. BEKE MARGIT, Központi Fizikai Kutatóintézet KISS ATTILA RAJZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom