Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

2 Szerda, 1980. május 28. Szovjet-magycir űrpáros kozmoszban Ketten beszélnek lf. Ny. Kubászov ezredes Kedves Elvtársak, Barátaim I A Szojuz—36 szovjet űrhajón két testvéri ország — a Szovjetunió és Magvarország — állampolgára Indul űrrepülésre. Az irántam való nagyfokú bizalom jelének és megtiszteltetésnek tekintem, hogy e nemzetközi személyzet parancsnoka lehetek. Az űrrepülés programja előirányozza azoknak a kutatásoknak és kísérleteknek a folytatását amelyeket a szocialista közösség országainak űrhajósai végeztek az Interkozmosz-program keretében a Szaljut —6—Szojuz szovjet tudományos kutatókomplexumon. Űrrepülésünk újabb tanúbizonysága államaink. az egész szocialista közösség megbonthatatlan barátságának. gyümölcsöző együttműködésének és egységének. A Szojuz—36 űrhajó személyzetének nevében Jelentem: az űrrepülésre felkészültünk. minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy végrehajtsuk a ránk bízott felelősségteljes feladatot. s űrrepülésről Farkas Bertalan százados Farkas Bertalan, a Szojuz—Í6 űrhajó kutatóűrhajósa a rajt előtt az alábbi nyilatkozatot tette: Honfitársaim, kedves Barátaim! Megtisztelő feladat részemre, hogy mint n Magyar Népköztársaság állampolgára, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, elsőként vehetek részt közös szovjet-magyar űrrepülési program végrehajtásában, a Szojuz—36 űrhajó és a Szaljut—6 tudományos űrlaboratórium fedélzetén. Büszke vagyok arra, hogy hazánk ls aktívan részese lehet a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt az Interkozmosz keretén belül a világűr békés célú kutatásának. Külön öröm és felemelő érzés, hogy repülésünket hazánk felszabadításának 35. évfordulója tiszteletére hajtjuk végre. Szolgálja ez az űrrepülés népeink és országaink megbonthatatlan és örök barátságát. Engedjék meg. hogy ebben az ünnepélyes pillanatban hálás köszönetemet fejezzem ki hazám, a Magyar Népköztársaság párt- és állami vezetőinek, az egész magyar népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, kormányának és népének. Jelentem: a Szojuz—36 űrhajó fedélzetén űrrepülésre kész vagyok. Minden tudásomat, erőmet a megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem. Farkas Bertalan százados, a Szojuz—36 kutatóűrhajósa. A Szaljut—Szojuz program A Szaljut—6—Szojuz program minőségi változást jelentett a Szovjetunió és az egész világ űrkutatása törtenetében. A több mint kilenc éve, 1971 áprilisában megkezdett program lényegében a világűr „benépesítésének", az ember huzamosabb kozmikus tartózkodásához szükséges feltételek megteremtésének első szakasza. A Szovjetunióban az elmült 19 év alatt összesen 53 űrhajót bocsátottak fel, s háromféle személyszállító űrhajótípust hoztak létre. Az elfő hat űrhajós — köztük Vo lentyina Tyereskova. az első és eddig egyetlen űrhajósnő — 1961 és 1963 között Vosztok típusú űrhajón repült. Ennek továbbfejlesztett változata, a már több személyes Voszhodok fedélzetén 1964— 1965-ben öt űrhajós hajtott végre két expedíciót. A Szojuz típusú űrhajók továbbfejlesztett változata, a Szojuz—T is az első pilóta nélküli próbarepülés után készen áll a további próbákra. Viszonylag újdonságnak számít még a Progressz teherszállítóűrhajó-sorozat is: az 1978. januárja óta felbocsátott ktlenc Ilyen űrhajó csaknem annvl terhet juttatott már a Szaljut —6-ra, mint amennvl az űrállomás teljes tömege. A hosszú távú űrexpedíciók ott-tartózkodására alkalmas Szaljut—űrállomások fejlesztésének sikerét mutatja az a tény. hogy míg az első. 1971-ben felbocsátott Szaljuton három űrhajós 23 napot töltött, addig a Szaljut—4 kétszer kéttagú személyzete már összesen 91 napig dolgozott az állomáson, s a most már néhány nap híján 32 hónapja keringő Szaliut—6 eddig 460 napig adott otthont űrhajósoknak. A Szojuz űrhajó a világ első komplex, önálló manőverezésre alkalmas, háromszemélyes ürhg.tótípusa Tömege csaknem hét tonna. hossza 7.5 méter, s három fő részre tagozódik. Központi része n csonkakúp íilnkú parancsnoki-visszatérő fülke, itt kaptak helyet uz űrhajósok ülései és a repülést ellenőrző műszerek, s az expedíció végeztével ez g rész tér vissza a Földre. Ehhez csatlakozik egyik dalon a henger alakú úgynevezett műszaki egység (hajtóanyag, oxigéntartályok, levegőregeneráló berendezés. hajtóművek stb.). Az önálló repülésre tervezett Szojuz űrhajó ezen részének külsejére erősítették az áramot szolgáltató napelemtáblákat is. A pilótafülke másik oldalán egy kör alakú ajtón át a gömb formájú orbitális fülke található. A műszaki egység és az orbitális fülke nem tér vissza a Földre, hanem lassan a légkörbe süllyedve megsemmisül. Valamennyi Szojuz-űrhajót összekap, csoló berendezéssel szerelték fel. A Szojuzok háromlépcsős, mintegy 330 tonna Induló tömegű hordozórakétája a szovjet űrkutatás klasszikus rakétatfpusának továbbfejlesztett változata. Legnagyobb átmérője 10.3 méter, magassága az űrhajó nélkül 35 méter. A Szaljut—6 a szovjet űrállomások második nemzedékének első képviselője. Mint felbocsátásakor a szovjet űrprogram vezetői elmondták, ez a jövő űrállomásának alapja. Legfontosabb tulajdonságai közül csak néhány. Alkalmas arra — amint az eddigi tapasztalatok mutatják —. hogy igen hosszú ideig Föld körüli pályán keringjen, rendszeres utánpótlást kapjon a Földről, személyzetét meghatározott időközönként váltsák. Két „bejárata", azaz két összekapcsoló berendezése van, így egyidejűleg két űrhajó fogadására képes. Iránvttó rendszere alkalmas a két hozzákapcsolt űrhajóval megnövelt tömegű állomás irányítására is. A Szaljut—6 külső burkolata az adott magasságban megfelelő sugárvédelmet nyújt. A csaknem 19 tonna tömegű, 14 méter hosszú űrállomás három, viszonylag tágas helyiségből áll. amelyeknek együttes térfogata több mtnt 90 köbméter. A legnagyobb térfogatú. 6,7 méter hosszú, két részből álló munka- és lakóhelyiségben összpontosítottál: az űrhajósok életéhez és munkájához szükséges legfontosabb berendezéseket: ezernél több műszert és tudományos berendezést. az egyetlen közös pulton elhelyezett irányító berendezéseket, a levegő- és víztisztító berendezéseket, a személyzet „hálószobáié t", „ebédlőjét", „zuhanyozófülkéjét" és tornaszereit. A szovjet—magyar közös űrrepülésről Márta Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz tanácsának elnöke nyilatkozott. A többi között kijelentette: Ez az esemény méltán vált ki megkülönböztetett figyelmet, jóleső örömet és nem kis büszkeséget hazánk közvéleményében. Tudósaink nemzetközileg is elismert eredményeket értek el a naprendszer és a Nap kutatásában, a kozmikus sugárzási, geofizikai, geodéziai s más egyéb vizsgálatokban, amelyektől számottevő gazdasági eredmények is várhatók. A szocialista országok közötti Interkozmosz-program tette lehetővé, hogy a szerény adottságokkal rendelkező országok is bekapcsolódhassanak a világűr kutatásába. és az így elért eredmények békés célú felhasználásába. A Szovjetunió segítsége tette lehetővé a jelenleg folyó szovjet--magyar űrrepülés megvalósítását is — mondotta egyebek között Márta Ferenc akadémikus. Dr. Guba Ferenc egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetének igazgató, ja: — Magyarország nem űrnagyhatalom, azonbun az űrhajózással kapcsolatos kérdések bennünket is érintenek. Az Interkozmoszprogram keretében éppen most hagyta el légterünket az első magyar űrhajós: akinek útját a magyar emberek, köztük a tudósok is nagy érdeklődéssel figyelik, és eredményes munkál, Az űrhajósok egymásról Az orosz közmondás szerint, ahhoz, hogy megismerjünk egy embert, egy pud sót kell megenni vele... Nem számítottam ki, hogy a kétéves közös felkészülés alatt mennyi sót ettünk meg Farkas Bertalannal, de azt hiszem, joggal állíthatom: megismertem és olyannak ismertem meg, hogy nyugodtan indulok vele erre a felelősségteljes munkára" — mondta Valerij Kubászov azon a sajtóértekezleten, amelyet a szovjet—magyar űrexpedíció tagjainak Bajkonurba indulása előtt tartottak. Immár hagyományossá vált, hogy az űrhajósok, mielőtt elbúcsúznak a Csillagvárostól, beszámolnak az újságíróknak felkészülésükről, repülésük programjáról, s elmondják, milyennek Ismerték meg egymást. A Szojuz—36 parancsnoka elmondta, hogy az elmúlt két évben alaposan megismerkedhettek egymással a szovjet és" magyar űrhajósok és űrhajósjelöltek. Családjaik is öszszebarátkoztak, számos jól sikerült közös kiránduláson, kulturális programban vettek részt — az ünnepeket is együtt töltötték. „Mit becsülök legjobban partneremben? Nyíltságát és a rábízott feladat iránti felelősségtudatát? Farkas Bertalanra mindig lehet számítani... s még valami, ami nagyon fontos: a felkészülés során teljes kölcsönös megértés alakult ki köztünk, a szó szoros értelmében félszavakból ls megértjük egymást, s ez nagy könnyebbséget jelent majd a program végrehajtásában." Kubászov elismerően szólt Farkas Bertalan és Magyart Béla felkészültségéről, megalapozott tudásáról, kiváló minősítéssel letett 'vizsgáikról, fizikai erőnlétükről. Farkas Bertalan felszabadultan mesélt a megismerkedéskor érzett izgatottságáról: „Amikor megtudtam, hogy Kubászov lesz a parancsnokom, együtt fogunk felkészülni az űrrepülésre, nem mondom, éreztem némi szorongást... Ilyen tapasztalt ember, aki mér kétszer járt a világűrben — s én a kezdő ... Vajon mit segíthetek neki? ö azonban az első pillanattól kezdve mellém állt: sohasem keltette még a látszatát sem, hogy gyakorlatlan vagyok, nem ismerem a technikát, sohasem nevetett a hibáimon. S ez átsegített a nehézségeken ..." Kubászov jellemvonásai közül Farkas Bertalan elsősorban a nyugalmat emelte ki. „Minden helyzetben, még a legkritikusabb pillanatokban is tökéletesen nyugodt, hidegvérű. Ügy gondolom, nagyon jól megértjük egymást" — mondta a magyar űrhajós. sikeres visszatérést kívánnak neki. Az űrhajózás kü-. lönböző tudományágak szoros együttműködését követeli meg. Nemcsak a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban, hanem számos más országban, köztük hazánkban is folytatnak olyan kutatásokat, amelyek közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódnak a kozmonauták munkájához. — A Szegedi Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetében például a tartós űrutazás izomrendszerre gyakorolt hatásaival foglalkoznak. A kutatócsooort tó néhány évvel ezelőtt, már 1974-ben megalakult, és a Debreceni Orvostudományi Egyetem munkatársaival együtt sz évenként megrendezett Interkozmosz szimpo. zionokon több előadásban számolt be a földi modellkísérletek eredményeiről. A súlytalanság izomzatra gyakorolt hatása laboratóriumi körülmények között is jól modellezhető a végtagok működésének időleges kiiktatásával. Így a kutatók felkészülhettek a világűrt ténylegesen megjárt kísérleti állatok izmainak vizsgálatára. A kísérletek azt mutatták, hogy az egyes izmok eltérően viselkednek a tartós súlytalanság állapotában. Legnagyobb változást a földi nehézségi erővel szemben működő úgynevezett „antigravitációs Izmok" szenvednek, de a többi izmok változása ls ielentős. A súlytalanság bizonyos mértékben csökkenti az eltérő funkciójú izmok élettani és biokémiai jellegzetességeit, ugyanakkor az izmok tömege is megváltozik; de viszonylag hosszú idő alatt sem következik be az izomsejtek teljes elhalása. Az izomszövet károsodásának megelőzése céljából az újabb űrhajók már speciális tréningeszközökkel vannak felszerelve, de a kutatások arra is irányulnak, hogy a több hónapos súlytalansag következményeit esetleg gyógyszerek, vagy speciális diéta alkalmazásával kivédjék. A szovjet és magvar kutatók további együttműködése remélhetőleg újabb felfedezésekhez vezet a szervezet súlytalansághoz való alkalmazkodásban. Dr. Kovács Kálmán. a SZOTE orvosvegytani intézetének egyetemi tanára, az MTESZ megyei elnöke: „Igazán örömmel hallottam a hírt, hogy magvar űrha. Jós Is startolt Bajkonurban. Azon túl, hogy ez hazánk megbecsülését is jelenti, azt hiszem, közvetve vagy közvetlenül hatással lesz bizonyos tudományágak fejlődésére. Én, mint a gyógyszerek kutatásával foglalkozó kémikus, el tudóm kéozelni, például, hogy az eddig állatokon, embereken kipróbált hatóanyagokat, hormonokat a súlytalanság állapotában is megvizsgáljuk. Nem lehetetlen ez. hiszen az űrkutatásnak célja, hogy hoszszabb Időre Is, a szovjet űrhajósok féléves útjánál is hosszabbra berendezkedjenek az űrben az emberek. Erre alaposan föl kell készülniük a vegyészeknek, gyógyszerészeknek is, oéldául a hormonok, vitaminok, egyéb anyagok hatásának további vizsgálatával is. Azért is nagy jelentőségű számunkra ez az esemény, mert az olvasmányélmények, a film közvetítette ismeretek után magunkénak is érezzük az űrkutatást, és minden, ehhez kapcsolódó tudományban új gondolatok sorát indíthatja meg. Paszt György, a Csongrád megyei Állategészségügyi Állomás osztályvezetője: „Megmondom őszintén, már régen vártam, hogy magyar űrhajós is tevékeny részese legyen az űrrepülésnek, vagy éppenséggel a Szaljutprogramnak. A tény számunkra Igen nagy jelentőségű, hiszen bármilyen furcsán hangzik, beléptünk az „űrnagyhatalmak" sorába. Ezt a ml nemzetünk saját erőből sohasem tudta volna megvalósítani. Csak így. mindenekelőtt a Szovjetunióval, s a többi szocialista, baráti országgal együtt nyílhatott lehetőség a magyar űrkutatás kibővítésére. ez alkalommal végre személyes részvételiek A magyar űrhajós kozmoszbeli munkája ugyanakkor elismerése műszergyártásunknak, hiszen tudjuk, nem egy hazai gyártmányú megfigyelő műszerünk bizonyíthatja újólag a magyar termékek világszínvonalát. Ügy érzem, a magyar kozmonauta révén egész népünk részesévé vált az űrrepülés hallatlanul izgalmas és tudományos jelentőségű élményének." Almássy Kálmán giplcoc sikísérő. Ásotthalom: „Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ez az esemény büszkeséggel tölthet el minden magyart. Elég, ha csak arra gondolok, hogy az egész világ sajtója megírja. Egy kicsit ahhoz tudnám hasonlítani ezt az érzést, mintha valami nagy világversenyen magyar sportolók nyerték volna el az aranyérmet. Bár az az igazság, hogy csak részben hasonlíthatom sportteljesítményhez, mert ez annál sokkal több. Ez konkrét bizonyítéka annak. egy Ilyen kis ország is, mint a miénk — szovjet segítséggel —, hozzá tud járulni az űrkutatáshoz." Dr. Bátyai Jenő, az MTESZ megyei szaktitkára: Clolkovszkij, a rakétarepülés atyja mondta: „A Föld az emberiség bölcsője, de az ember nem akar örökké a bölcsőben élni." Valóban, az Interkozmosz-program május 26-án megvalósult állomásával az első magyar ember, Farkas Bertalan is kilépett a „bölcsőből", és kozmikus sebességgel száguld azon az úton, amely Valerij Kubászov társaságában a csillagokhoz, illetve a Szaljut—6—Szojuz—35 űrkomplexumhoz vezet. Ezt kővetően egyhetes kutatómunka következik, amely újabb bizonyítéka a tudományos integráció kiszélesítésének. Ezzel az űrrepüléssel az űrpáros újabb jelentős adalékkal szolgálhat világrendszerünk mind tökéletesebb megismerésének. A hazai műszaki-tudományos haladás korszakos eseménye történt május 26-án a Szovjetunióban, és mindannyiunkat nagy büszkeséggel tölthet el az a tudat, hogy ettől kezdve magyar szakemberek, most már nemcsak a gyakorlatok és a felkészülés szintjén, hanem a valóságban is részt veszünk a világűr kutatásában. Az űrhajózás az elmúlt közel 2 évtizedben is számos eredménnyel szolgálta az emberiség jövőjét, s reméljük, hogy a mostani program megvalósulásával is napok alatt évszázadokat nyerünk a világmindenség megismerésébea