Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

2 Pénte'í, 1980. május 30. postaláda Büntetést a rongálóknak! társszerzőnk az olvasó A Postaládát szerkesztő munkatársainak nagyon sok esetben találkoznak névtelen levelekkel, s már nem egyszer okozott fejtörést, vajon tartalmát nézzék, tekintet nélkül a homályban maradt szerzőre, vagy épp emiatt — udvariasan szólva — kételkedjenek a benne foglalt információk hitelességében: a panasz megalapozottságában. Esetenként az sem dönthető el egyértelműen, vajon az éles hangú bírálatot milyen mértékben szülte a túlfűtött indulat, s mennyi benne az egyetértést érdemlő jogos felháborodás. Mindkettőnk — az olvasó és „társszerzője", az újságíró — munkáját megkönnyíti, ha legalább a laphoz címzett levél alján szerepel írója neve. mert egyrészt „gazdája" van a véleménynek, másrészt viszont lehetséges, hogy a téma iránt érdeklődő újságíró megkeresné, s a maga eszközeivel esetleg többet segíthetne, mint amennyit csak a levél közlésével tudna. Mindez a legkevésbé sem jelent! a levélíró nevének kiszolgáltatását Illetéktelenek számára, már csak azért sem. mert ilyenkor, mint közérdekű bejelentöt. bizonyos védelem illeti meg. s amennyiben kéri. nevét vagy kezdőbetűvel jelöljük, vagy még úgy sem. Ez utóbbi azonban korántsem azonos a hozzánk névtelenül érkező anonim levelekkel. mert legalább ml tudjuk, hogv nekünk, előttünk vállalta a bejelentő a véleményét, megállapítását. A fentieket máskor ls leírhattuk volna, de salnos az utóbbi időben sem csökkent az ismeretlenségbe burkolózó levélírók száma. Sőt! Így hát ezúttal sem adunk nyilvánosságot egyes névtelen leveleknek. Kezdjük hát azzal, amelyiknek aláírója teljes nevét és címét vállalja a nyilvánosság előtt. Hány forint a rágógumi? B. J., aki idestova 60 éve lapunk olvasója, régóta figyelemmel kfséri az olvasói leveleket, melyek a közvagyon rongálóit ítélik el. Szemrehányó soraiban megszívlelendő tanácsot ad, hogy „ne azt mondjuk a rongálóknak: ejnyz-ejnye, már megint mit tettél, hanem büntessük meg keményen. Pénzbírsággal, s akár elzárással ls... Ha a büntetés példája riasztó lesz, csökken a garázdák száma ls". Szó, ami szó, felháborítónak tartjuk magunk is a felelőtlen emberek sok százezer forintos kárt okozó „aknamunkáját", s szívesen adnánk hírt többször az •lyenek rajtacsípéséről, s a kiszabott büntetésről. Amig van miért. Egyelőre, sajnos, volna, mert a város tisztaságát tekintve nem épp Patyolat-reklám. Ahogy B. J. a garázdáktól, úgy egy régebbi levélírónk a tinédzserektől félti Szeged rendjét, s példáját az Alföldi utcából véve adott hangot nemtetszésének. A keretben közölt levél mellé tehetnénk P. Gy.-né ugyancsak az Alföldi utcaiakkal vitatkozó levelét, de hogy kérése ellenére nem tesszük, annak oka nemcsak azonos tartalma, hanem a sértegetésnek ls beillő hangvétele. Ügy gondoljuk, a békés(ebb) „tárgyalások útján" (azaz az érdekek összehangolásával) történő rendezés a kisebb dolgokban is hasznos, nemcsak a nagyvilág konfliktusaiban. Fede+tpályás dominót? ,Bocsánat, megengedi...?" Kisebb, azaz a „ki3 dolgok" egyáltalán nem kis gondjaival foglalkozik K. Z. tarjáni olvasónk, s joggal említi, bizony azért, mert valahogy szemérmeskedve nincs kedvünk beszélni róla, azért még közügy: az új, több tízezres lakosú városrészekben nincs nyilvános illemhely. Illik — nem illik — helytelen! Elvégre ls az ember nem víztorony! Persze, Tarjánban a víztoronynak ls jobb, mert abba nem csak bele folyik a víz, hanem az ugye, ki is engedheti! A lakásokba. Ahová az idegen, az élettani törvények alól kibújni A kislányomék május 25én az iskolával színházban voltak. (Szabactoág filmszínház.) Kislányom első osztályos. Hét forintot adtam neki, hogy ha megszomjazna, vegyen magának a büfében egy üdítőt, vagy esetleg szendvicset. Miután hazaér, kérdem tőle, mit vett a pénzen? A válasz: rágógumit. Kérdés: hol a megmaradt pénz? Válasz: mondtam, hogy vettem egy rágógumit További kérdezősködésemre a gyerek sirva mondja, hogy a büfés néninek odaadta a 7 forintot és az egy, azaz J darab rágógumit adott neki, Erre én a gyereket kérdezve megtudtam, hogy még két osztálytársa is vett, de 6k már „csak" 2 forintot fizettek darabjáért. Azért ragadtam tollat, mert hetek óta ugyanazt a csomag rágógu. Bolt és üzlet Természetesen ini is szú \ esőbben olvastuk volna? hogy utólag kiderült, félre?, értésről van szó, ám a levél alapján csak azt gyaníthatjuk. hogy Itt a boltos megcsinálta a maga kis üzletét. Holt és üzlet, nem véletlenül adódott a szójáték, ugyanis dr. Lobl Endréné sorai ls ezt sugallják. Nevezetesen, hogy ami az egyik boltnak nem üzlet, a másiknak lehet az. Ml másra gondolhatnánk, amikor ezt olvassuk: „Szemüvegkeretem eltört. Elmentem a Széchenyi téri OFOTÉRT üzletbe, ahol azzal utasítottak el, hogy nem leEgy hét ráadás? Bfzunk benne, hogy mire e sorok megjelennek Teleki Ferenc (Retek u. 322. A.) már hallgatja megjavított magnetofonját. amelyet a GELKA tarjáni szervizében tlz napra, május 20-ra vállaltak el — egyébként ud. varias, kedves modorban. Olvasónk amialt méltatlankodik, hogy amikor a megadott időben jelentkezett a készülékért, sajnálkozva közölte vele az átvevő, hogy a központi szerviz leltározása miatt plusz egy hétig várakoznia kell. Bosszúsága erthető, hiszen ő a GELKA megjesölt) időpontban JetentKczutt — hiába. Azt minden nem tudván, viszont a maga alkotta törvényektől félve becsenget: „bocsánat, megengedi, hogy..." De ha nem, és a lakótelep zugait, bokrait választja, akkor megbüntetik. Mert „szennyezi a közterületet". Erre meg majd mások írnak be a Postaládába! Azt is írja: „... minden elismerésünk szocialista államunknak, építőiparunknak a sok, szép épületért Tarjánban is, az Északi városrészben is..Csatlakozunk, de megjegyezzük: akik azt a sok nagy házat emelték, biztosan tudnának egykét „kicsit" is. mit 3 forintért veszem a boltban, amelyben viszont nem egy, hanem öt darab van. Így 60 fillér darabja. Egy másik alkalommal szintén így jártunk ugyanannál a mozi-, illetve szín. házbüfénél. Akkor elkönyveltük, biztos megtévedt a büfés néni, hisz 6 la ember. De hogy ez a tévedés többször megismétlődik, ennek már nem ilyen „szaga" van. Es vajon hány első osztályosnál tévedt meg május 25-én az a néni! Erre, gondolom az anyukák tudnának választ adni. Én ls eladó vagyok, és nem tudom, mit szólna az a szemüveges, őszhajú Idős büfés néni, ha én „véletlenül" 10-szeres árat számolnék fel neki egy pulóverért? — irja i/j. Molnár Andrásné, a Dobó' utca 49/A-ból. Kerékpárok, kismotorok het megcsinálni. Ugyanakkor a tarjani OFOTÉRT boltban udvarias hangon egy nao alatt igen jól megcsinálták ugyanazt a keretet. Ez nemcsak az én tapasztalatom. Ismerőseim közül másoknál? is Jó véleménye van a tarjám OEOTERT-ról. Egyúttal azt Is elmondom, igaz, már tavaly történt, hogy a Klauzál téri villamossági szaküzletben nemcsak hogy megkeresték a megfelelő búrát az éjjeli lámpámhoz, hanem fel U szerelték azt. Köszönöm az eladók figyelmes munkáját" „Lapjuk múlt pénteki számában Sz. B. autós kollégám sírta el keserveit a Kálmány utcai kanyarok miatt Legyen szabad most a figyelmet felhívni egy másik , anomáliára ls, melyről már megjelent egy levél ezeken a hasábokon. Mivel sem válasz nem érkezett rá, sem intézkedés, nyilván az illetékesek el sem olvasták. Hátha most lesz foganatjai Arról van szó, hogy a hídépítés és a sugárút bővítése miatt kitiltották a kerékpárosokat és a kismotorokat a József Attila sugárút Kálmány utca—Retek utca közti szakaszáról anélkül, hogy használható terelő utat kijelöltek volna. Több száz társammal együtt azóta enyhe lelki Ismeret f urd aláasal kocogunk végig az úton, mert nem tudunk jobb megoldást. A múltkor egy jóindulatú, jóhumorú rendőrt megkérdeztem: milyen legális útvonalat javasolna számomra, hogy a Szent György térről kismotorommal eljuthassak Fodortelepre. Javaslatát a gyengébb idegzetűek ne olvassák el: 1. Törjek át lámpák védelme nélkül az autóvillamosforgalommal zsúfolt József Attila sugárúton az Osztrovszkv utca irányába. Ha ezt túlélem, akkor 2. álljak be a Sándor utca vonalába és a nagykörútnél parkírozzak le. Közlekedési lámpa nincs, életveszedelem nélkül átjutni nem lehet. Ha pedig éppen torlódás lenne a sugárúti lámpák miatt, akkor próbáljak átszökellnl a jármüvek felett. Aztán 3. a Sándor utcában két lehetőségem van.: vagy a kocsiúton megyek és akkor az első sarokig már alkatrészeire rázódik szét kismotorom a macskaköveken; vagy a járdákon robogok végig. 4. Térjek rá a Rózsa utcára és a közismert szegedi halálkanyarban (a Retek utca—Rózsa utcai „Z" kanyarnál térjek rá lámpák védelme nélkül) a sugárútra. Legszűkebben számítva is legalább három helyen kell kereszteznem minden védelem nélkül nagyforgalmú útvonalakat, szaporítva a baleseti lehetőségek számát. Sok nagyvárosban már belátták, hogy a városokban a kerékpároké és a lassú kismotoroké a jövő, azokat kell segíteni. Egy kórházi kezelés árából vagy leszerelhetnék az ldejétmúltú tiltó táblákat, vagy a fák közt létesíthetnének kerékpárutat. Bocsássanak meg, de a túl sűrű tiltó táblákkal idegenek előtt úgy tűnik fel, hogy ezekkel akarunk nagyzolni, megjátszani a nagyvárost. Szedjék csak le a tiltótáblákat és bízzanak benne, hogy a lámpák védelme alatt a szegélynél haladó kismotorok, kerékpárok nem fognak több balesetet okozni. Köszönöttel: Szabó József" Kutya-potyautas bizonnyal ő is megérti, hogy egy évi nagyleltár átmeneti „bénaságot" okoz, s megértette volna, ha akkor mondjál: is neki, amikor készülékét javíttatni beadta. A véletlen úgy hozta, hogy jómagam ugyanebben a leltár előtti időszakban voltam a szerviz ügyfele, s megértéssel vettem tudomásul: leltároznak. Mert velem s még sok más megrendelővel idejében közölték. Ez így tiszta ügy. Apropos. tisztaság! A közelmúltban a város szépségéért aggódva többen ls írtak, K most. sem csitultak dl ezek a hangok. Szabó József állításait erősítik meg Szerencsés György sorai is, amelyben azt kén, létesítsenek kerékpárutakat a szerinte egyre nagyobb számban kerekező szegediek részére. Ezután megköszöni a Volán 10. számú Vállalatának a korábban írt levelére adott válaszait, amelybén az Északi városrész buszközlekedésének problémáiról adott hírt. Felhívja azonban az Illetékes szakemberek figyelmét, hogy a jelenlegi helyzet' a Volán-ellenőrzések után sem kielégítő, s a városrészben élő több ezer embernek kevés1 az autóbuszjárat. Autóbusszal foglalkozik E. I. szegedi olvasónk ls. aki május 24-én Szegedről 17 óra 25 perckor indult busszal Asotthalomra. Ezúttal nem a zsúfoltságról ír, vagyis helye volt, mégis hely-telenít valamit: „A gépkocsivezető a rókusi megálló előtt felvett a kocsira egy körülbelül 3—4 hónapos, úgynevezett „farkas" kölyökkutyát. Az ebnek sem gazdája, sem semmiféle felszerelése nem volt. A buszvezető és egy katonatiszt barátja az ebbel játszott mindaddig, míg le nem tették körülbelül 20kilométerre Szegedtől, Mórahalom előtt két megállóval. A kutyát „természetesen (?)" otthagyták az út mellett (A gépkocsi rendszáma: GF 20—89.) Az eszükbe sem jutott, hogy az az állat menynyit szenved, mire hazatalál — ha el nem üti valami. A gazdája pedig hiába keresi. Ha Jól meggondoljuk, az egyik emberre emberek életét bízták rá. a másik emberek neveléséért felelős. Mert valójában nem egy szerencsétlen kutyáról van csak Olvastam a Délmagyarország Postaláda rovatában „A város tisztaságáért" című levelet, amit az egyik lakó irt az udvarunkból és nem egészen értek egyet az ott olvasottakkal. Mi tizenévesek szeretünk játszani, ugrálni és kell is nekünk a szabad levegő, a mozgás. Szép udvarunk van, ami szinte park, de mi mit kezdjünk vele, ha lemegyünk játszani? Ülünk — vagy még azt sem tudunk a padokra teregetett szőnyegektől — és csodáljuk a gyönyörű parkunkat. Most „lerajzolom" az udvarunk képét. Az egyik terület egy óriási focipálya. Csodálatos lenne ott játszani, de Sz. néni ránkszól, hogy ne pufogjunk az ablaka alatt, pedig joggal focizhatnánk, hiszen a házak végénél vagyunk, és senkinek sem az ablaka alatt. A másik helyet fű forítja. Nagyon jól lehetne ott kiütözni, de D. bácsi és H. bácsi kiszóltak, hogy kirúgjuk az ablakokat. Ez volt régebben. Azóta gyönyörűen beültették fenyőfával ezt a részt, és így most már joggal szólhatnak ki, hogy megsértjük a kis fákat. De minek ültették be? Hiszen van egy olyan tábla a lépcsőházakban, aminek az a címe: 3/1975. számú rendelet a lakóházak rendjéről. A 17. § 4. pontjában azt fogalmazza meg, hogy a gyerekeknek fenntartott játszóvagy tartózkodási területét elvenni vagy csökkenteni tilost Hát a felnőttek mégis megszegték ezt! A harmadik terület egy kavicsos rész. Itt szoktuk felrajzolni a pályát a tollasnak, lábtenisznek ás különféle játékoknak, de onnan is elküldenek, mondván, hogy zavarjuk őket és hangoskodunk. Hát hol kiabáljunk, nevessünk? Otthon, a lakásban? Nem, nem, ezt csakis lent, a szabad levegőn tudjuk, mert ott nem harsog annyira. Az utolsó lehetőség a negyedik területen van. Ez szintén füves rész. Innen is elzavar bennünket B. bácsi. A kocsiútra nem mehetünk, mert ott jönnek-mennek az autók, és az veszélyes. Sokszor küldenek minket a felnőttek a Mátyás térre, de nem engednek oda el bennünket a szüleink, hiszen 6 órakor szoktunk öszszeverődni lent. A felnőttek elfelejtik, hogy ók is voltak gyerekek, ők is szerettek játszani. ugrálni. Törődni kell velünk is. A lakógyűlésen is félszólaltam, és a néni meg is ígérte, hogy majd intézkedik, ebben az ügyben. De eddig nem történt semmi (pedig de régen volt már ez a gyűlés!). Ma itt volt a kör zeti megbízott rendőr bácsi, mert az egyik lakó a rendőrségre is írt levelet, hogy felháborítja őket, hogy mi itt játszunk a ház előtt. De amíg az 6 gyerekei kicsik voltak, nem zavarta öt, hogy itt játszottak. Hát eljött a rendőr bácsi megnézni, hogy mit müvelünk mi Itt. Barátságosan beszélgetett velünk, amit az itt lakók és a levélben említett felnőttek durva kiabálással tesznek. Nekem az a véleményem, hogy nem mindig a felnőtteknek van igazuk. Egyben minden gyerek egyforma: szeret játszani. De ezután mit lehet csinálni? Fedettpályás dominószimultánt? Palotai Erzsébet 8. osztályos tanuló Szeged, Alföldi u. 22. III/C. sző. Legfőbb gondom az, A vezetővel beszélgetni tthogy mi történt volna akkor, loe! — hirdeti a felirat. A ha játszadozás közben azau- kutya egy szót sem szólt — tóbusz nekimegy valaminek, így hát nem lehet felelősség, vagy éppen elüt.' valakit... re vonni! Fülétől a farkáig Szegény Jószág, amikor egyszerre kitették az autóbuszból, aligha tudta, merre hány méter". De hát nemcsak vele fordul elő ilyesmi. Nézzük csak, miről ad hírt Kerekes Ferenc, Tiszakécske, Béke utca 24. szám alatti lakos. „Itt látható a világ leghosszabb óriáskígyója! Fülétől a farkáig 54 kilométer, farkától a füléig 56 kilométer (az Összesen 120), tessék, csak, hölgyeim és uraim". Az egykori vásári kikiáltó szavai így lennének aktuálisak a Jószemű olvasónk levele nyomán, melyből Ilyenformán az derül kl, hogy az E5-ÖS út Szeged és Kiskunfélegyháza szakasza valami csoda folytán még önmagával sem egyenlő. A Szeged helység végét jelző táblától néhány méterre készítette olvasónk a fotót, (Kiskunfélegyháza 54 km), a másikat pedig Kiskunfélegyházán, ugyancsak a helyiség határát mutató táblánál kapta lencsevégre a feliratot (Szeged 56 km). Gyanítjuk, hogy „a hiba nem hiba". A nagyobb távolság Szeged központjáig, a kisebbik Szeged városhatárától értendőt Válaszol az illetékes Május 9-i Postaládánkban Ültéitől Szegedig címmel közöltünk egy panaszoslevelet, amelyben a zsúfoltságról, késésről írt olvasónk. A Volán 10. sz. Vállalaténak. üzemigazgatója, Balogh Imre válaszában elismeri a bejelentés jogosságát, s az utazóközönségtől a történtekért elnézést kér, majd így ír: „Május 7-én a Szegedről Ül lésre 16.30 órakor Induló járat 25 perc késéssel indult a Marx téri autóbuszállomásról. A vonalon rendszeresen feladatot ellátó autóbusz rugótörés miatt Jelesett a forgalomból. A más vonalainkon 1s előfordult műszaki hibák miatt a forgalom átszervezése vált szükségessé, azért, hogy járat ne maradjon ki. Ez viszont késést eredményezett. Május 8-án az ÜRésről 6.30-kor induló csuklós autóbusz helyett kisebb befogadóképességű kocsit közlekedtettünk, műszaki meghibásodások miatt.. II. rész beállítására sajnos nem volt lehetőség, ugyanakkor a Pusztamérgesről ullés autóbusz vt-n át 6.35-kor érintő járatunk sem tudott minden utazni kívánót elszállítani. Mint azt II. rész járataink indítása is bizonyítja, rendszeresen figyelemmel kísérjük a térség közlekedését, s megállapítottuk, hogy az előfordult hiányosságok egyedi esetként jelentkeztek." Ugyancsak a május 9-i számban Jelent meg a Javaslat a postának című írás új hírlappavilonok létesítésénei:: ötletével. Dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság vezető helyettese adott választ: „A levélíró által javasolt területen hírlappavilon felállítására nincs lehetőség, mivel a rókusi városrész rendezési tervében az érintett csomópont átalakítása ls szerepel. A Kossuth Lajos sugárútra történő pavilon telepítésének lehetőségével több esetben foglalkoztam. A helyszíni bejárások és elemzések során megállapítottam, hogy főfoglalkozású postai árushely gazdaságos üzemeltetése nem biztosított. A városrész fejlődését azonban a Jövőben ls figyelemmel kísérem, a csomópont átépítése után a pavilon lehel.vezésének lehetőségét ismételten megvizsgálom." összeállította: Igriczi Zsigmond