Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

4 Péntek, 1979. december 28. A társadalom fele...! Férfi ismerősöm, aki egyébként évtizedek óta aktív szereplője a mozgalmi életnek, azt találta mondani: ha meghallja azt a szót: nőpolitika, kikapcsolja a tévét, a rációt, ha értekezleten van, legszívesebben fölállna és jelszaladna, ha újságban olvas róla. „átugorja" a cikket Hogy miért? Mert annyit beszéltünk már róla, és aligha akad ember, aki újat tud mondani ezzel kapcsolatbaa F Mindez Igaz. Csakhogy hány Imeg hány férfi és nő be sem kapcsolja a tévét a rádiót nem vesz kezébe újságot ha mégis, nem hallja, nem látja meg a körülötte való világ változásait Ezért van még manapság is oly sok szakképzetlen, élete boldogulását csupán a házasságban kereső fiatal lány, a három műszakban fölőrlődött feleség és anya mellett odahaza lábát lógató férfinépség, ezért tűnik még városokban is, nemcsak faluhelyen szentségtörésnek, ha egy nő könyvve] a kezében „lustálkodik", netán „kiöltözve" elmegy a művelődési otthon vagy a helyi népfrontbizottság rendezvényére. Egyszóval: hiába beszéltünk oly sokat a nőpolitikáról, úgy tűnik, még nem eleget, hisz a köztudat lassú léptekkel követi a valóságból táplálkozó szándékot Hosszű évekig egyik fő íeladata lesz még a népfront, nak ls, hogy ahol csak teheti, mondja, mondogassa: ne elégedjenek meg az asszonyok a mesterségesen szűkre szabott világgal, amelyben a nagyanyák, (lkanyák mozogtak. Azért se hunyhatunk szemet a mai, teljes valóság egy-egy jelensége előtt, mert ők maguk is ebben a valóságban élnek. A magyar társadalom 51 százaléka nő. Bármit tesznek, bármitakarnak, bármire mondanak igent vagy nemet befolyásolják mai életünket. S nem mindegy, miként vélekednek n világ és hazánk eseményeiről, gondjainkról, terveinkről. Hisz anyaként a jövőt is építik ezek az asszonyok. * ' A családon belül valőszfnfi tneg is marad a nő főszerepe, hisz érzelmi gazdagsága különösen alkalmas az együvé tartozók összekovácsolására, testileg-lelkileg egészséges emberek szárnyra bocsátására. Ezt az örök aszszonyi hivatást azonban csak tartalmasabbá, gyümölcsözőbbé teszi az Intelligencia, a világ dolgaiban való tájékozottság, éa a helytállás példája. Hogy ki mikor, mit gondoljon, hogyan vélekedjen a világról, arra nem lehet receptet adni. A valóság ismerete azonban alapvető követelmény ahhoz, hogy ítéletet mondjunk, a hogyan tovább kérdésre átgondolt, reális választ adjunk, és a lehető legcélravezetőbben cselekedjünk. A népfront nőbizottságainak éppen ehhez kell segítséget nyújtaniuk. Ezt hangsúlyozta nemrégiben Szegeden jártakor Lerch Józsefné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának csoportvezetője is a megyei népfront nőbizotteági ülésén. A gazdasági élet változásainak, gondjainknak, terveinknek ismerete nélkül aligha tud hasznosan, összehangoltan, nemzeti érdekeinknek megfelelően tevékenykedni ez a féitársadalomnyi asszony. Még akkor sem, ha jóllehet, egyenként valamennyien saját és gyermekeik életét szebbé, .jobbá, gazdagabbá szeretnék tenni. Először is tisztában kell lennünk gazdasági életünk külső és belső tényezők okozta változásaival, azzal, hogy nincs az országnak annyi elosztható pénze, mint öt-hat esztendeje volt A politikai, társadalmi célok mindegyikét nem. tudjuk elérni egyik napról a másikra. Ez Indokolja a visszafogottabb 'tervezést a beruházások rangsorolását Az ésszerű sorrend nem mindig jelent szükségképpen kevesebbet ls. Ha egy községet válaszút elé állít a költségvetés: művelődési házat vagy óvodát építsenek, bizonyára a gyermekintézményé lesz az elsőbbség. Ez persze nem Jelenti azt hogy a kultúrotthomról le kellene mondaniuk. A „nem most" nem egyenlő azzal, hogy soha. A következő években meg kell tanulnunk takarékoskodni A szellemi és anyagi energiák ésszerű fölhasználásáról van szó, nem lefaragásukról Ezzel pedig hamarabb lehet gyarapodni, mint a pocsékolássaL AZ okos ötletben, a hasznos gondolatban, a társadalmi összefogásban, a tisztességes munkában rengeteg tőke rejlik. Nehéz helyzetekben az ember rendkívül találékony tud lenni, hogy talpon maradjon. A közösség érdekében is ki lehetne bontakoztatni ezt a találékonyságot Csakhogy aki ezért töri magát hagyni kell, hadd élvezze egyéni életében az ezért járó több fizetséget Lett légyen nő vagy férfi Az elmúlt évtizedekben sikerült föléleszteni a lányokban a tanulási kedvet olyannyira, hogy a ló másik oldalára esve már elnőiesedett pályákról ls számot adhatunk — az ipar nem kis bánatára. A jövőben újabb szakmákat kell megismertetni a lányokkal amelyéket a megrögzött hagyomány csak a férfiak számára tartott fönn. Egy nevezőre kell hozni a közfelfogást és az élet igényeit: még mindig sok szülő álmodik adminisztrátori állást lányának, ahelyett, hogy az alkotás örömét érző Szakmunkást nevelne belőle • A képzett, tájékozott asszonyok szívesebben vállalnak társadalmi megbízatásokat is, könyebben szólalnak föl az értekezleteken, persze, ha azok nemcsak formális fórumai a szocialista demokráciának. Márpedig ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, amikor minden ötlet, ésszerű javaslat pénzt ér. Laza a munkafegyelem. Évek óta mondjuk. Fölerősödtek ezek a hangok. Sokszor az anyasággal „ takaród zó" nőkkel kapcsolatban. Igaz. akadnak jónéhányan, akik visszaélnek az anyáknak nyújtott társadalmi kedvezményekkel De a munkahelyen csak egy dolog lehet az elbírálás alapja: a teljesítmény, a munka minőségé. Nem az számít, férfi vagy nő, szülő-e vagy sem az illető: mit tett le az asztalra. Föltételezhető, mindezt fegyelmezett munkával lehet elérni. Hány gyárban dolgozó asszony számára Ismerős a történet: vésztörvényszéket ültek az anya fölött, aki munkakezdés után 2 perccel „esett be" az üzem" kapuján. Holott Jóllehet. 6 intenzíven dolgozik hét órán át, szép hibátlan munkadarabok kerülnek ki a keze jcözül, míg pontosan érkező kartársnője öt-hat órán át selejtet gyárt. Azért sem a dolgozó nőt hibáztatnám, hogy a vállalati büfében vásárolja meg a családnak valót: tegyen a kereskedelem róla, hogy szombaton délben vagy hétköznap öt után friss kenyér, stb. várja őt a közértben is. Mert nehéz ám egyformán tisztességgel teljesíteni a munkahelyi és a családi hivatást. Márpedig a társadalom elvárja ezt az asszonyoktól. A szolgáltatások, a kereskedelem, a háztartási gépe ket gyártóipar, a gyermek intézmények hálózata, oda haza a férj és a nagyobb gyerekek sokkal de sokkal több gondot vehetnének le a vállukról De a gyárban, a pult mögött, a katedrán senki nem végezheti el helyette munkája töredékét sem. Egy országnyi család is számít a helytállására. Chikán Ágnes Harminc éve a kereskedelemben Mintha hiányozna valami azokból a fiatalokból, akik az eladói pályát választják. Az iskolában is ritkán javasolják a jó tanulókat kereskedőnek. Erős a közhiedelem, hogy a pult mögött nincs szükség különösebb képességekre. — Ez koránt sincs így, — állítja dr. Gráf Imre, a szegedi Centrum Áruház áruforgalmi igazgatója. A Jó elárusítónak legalább a szakmáját kell ismernie, de emberismeretre is szüksége van. Szinte az első mondat után tudnia kell, hogy milyen hangulatban van a vásárló. Mert akad olyan vevő, aki igényli, hogy többet foglalkozzanak vele, mások beérik a rövid tárgyilagos tájékoztatással A mi áruházunkat kereskedelmi nagyüzemnek szoktam nevezni. Ugyanis mindegyik osztályon más az eladók dolga. A műszaki cikkek eladásához szakismeret is kell de a készruhákat például zömében önkiszolgáló módon árusítjuk. Ez azért is előnyös, mert könnyebben választhat a vásárló. Viszont hátrányos lehet, mert így a kereskedő kevesebbet beszél a vevőveL Mint régi szakmabeli fontosnak tartom, hogy az eladő, s a vevő között is alakuljon kl közvetlen kapcsolat Qsak így őrizheti meg a kereskedő a legfontosabb erényét, a türelmet — A vásárlók néha kifogásolják a centrum eladóinak viselkedését, hiányolják az udvariasságot. — A türelem és az udvariasság egyformán fontos. Persze számításba, kell venni azt is, hogy nagy a forgalmunk. Naponta 10—12 ezren fordulnak meg, s a dolgozóink elfáradhatnak. Közülük többen családanyák, háztartást is vezetnek otthon. Országosan is jellemző, hogy az utóbbi években főként a nők jelentkeznek eladónak. Harminc éve, amikor először álltam a pult mögé. több volt a férfi, és közelebbi kapcsolatban voltunk a vásárlókkal is. Az idei karácsonyi vásár első napjaiban például megszólított egy asszony: segéd úr, még mindig dolgozik? Vagy huszonnyolc évvel ezelőtt vett tőlem egy edényt. Az ilyen vásárlás akkor negyedóráig is eltartott Most is megvan a fazék — újságolta. Jólesett, hogy emlékezett rám. Ezen a pályán a legnagyobb öröm, ha a vevő elégedetten távozik az üzletből. Még ma sem szeretem kimondani hogy ez vagy az az áru nincs. Áruforgnlmisként az a feladatom, hogy biztosítsam a széles választékot. Szerencsére elég régóta dolgozom a szakmában ahhoz, hogy sok embert Ismerjek. Legtöbbjük velem együtt kezdte a kereskedelmi pályát Szinte tőmondatokból is megértjük egymást — Napközben szívesen sétálgatok az áruházban. Közben láthatom, mit hiányolnak a vevők, mivel kellene bővíteni az árukészletet, hogyan lehetne tovább javítani az eladók munkáját Ha elkészül a Domus és a Szeged Nagyáruház, akkor ezekkel az üzletekkel is állni kell a versenyt Ez pedig még jobb együttműködést kíván a vezetőktől és az eladóktól egyaránt Különben azt tartom, hogy egy üzletvezetőnek, bármennyire tájékozott és jó szakember, érdemes meghallgatni a beosztottak véleményét is. Csak így ismerheti meg a problémákat ami elengedhetetlen a közös munkához. Dr. Gráf Imre nemcsak az elveit igyekszik megfogalmazni. a munkájában is a pontosságra törekszik. A belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetés után aa Idén novemberben megkapta a belkereskedelmi minisztertől a Kiváló Munkáért kitüntetést is. Ebben közrejátszott az a hét és fél év, amit a Centrum Áruházban dolgozott J. E. Szeged első fényképészei Kicsiny terjedelme ellenére is nagyon fontos és értékes művelődéstörténeti adatokat közölt a Délmagyarország december 19-1 számában T. Knotik Márta. Jelentőségét növeli, hogy a várostörténeti művek — eléggé érthetetlenül — hallgatnak erről a tárgyról, holott mi rtd Reizner, mind Kulinyi könyveinek képanyagát éppen az említettek, a szegedi fényképezés úttörői készítették. Érdemes és illő tehát tovább folytatni a kutatást, és kiegészíteni a hiányzó adatokat A különféle szegedi címtárakból ugyanis megtudhatjuk az idézett cikkben keresztnév nélkül Idézett fotográfusok teljes nevét is, tisztázhatjuk kapcsolataikat, 1879-ben két fényképész működött Szegeden. Az egyik Bietler Ferencné, a Színház (a mai Kelemen) ut- . cában, a Hági mellett; a másik pedig Letzter és társáé a Kereszt (ma Somogyi) utcában, a Hoffer-házban, a Hungária-szálló, azaz a mái akadémiai székház mellett. Kombinát a sivatagban Egy évvel ezelőtt helyezték üzembe Tádzsikisztánbán a Javanl sztyeppén az óriási méretű helyi Elektrokémiai Kombinátot. Ezzel, s előzőleg a Vahs folyó vizének szabályozásával alaposan megváltozott a vidék arculata. Ez az esemény megfosztotta tartalmától a helység elnevezését. A tádzsik „javan" szó ugyanis „vizszegényt", „lakatlant" jelent. A Vahs folyó vize életet hozott a Javani-sztyeppére. Jelenleg 40 ezer hektárnyi öntözött területen a hét gyapottermtíkzlő gazdaság jdentős részét termesztette annak a 900 ezer topna gyarotnak, amelyet az elmúlt évben Tádzsikisztánban betftkirítottak. A völgyet övez ző hegygerincek csaknem teljesen mészkőből, dolomitból állnak, és kősóban gazdagok. A kitermelésükhöz szükséges energiát ugyapcsak a Vahs szolgáltatta. A folyón, nem egészen negyven kilométerre Javántól, befejezéséhez közeledik Közép-Ázsia legnagyobb erőművének, a Nurekí Vízerőműnek az építése. A kilenc, egyenként 300 ezer kilowatt teljesítményű aggregátból nyolc mar áramot termel. Az Elektrokémiai Kombinát első terméke, a klórmész, azonnal meghatározta a gyár jelentőségét nemcsak a köztársaság, hanem az egész Szovjetunió gazdaságában. Letzter Lázárnak Lauscher Lipót volt a társa; az árvízi képek jó részét ők készítették külön-külön is, közösen is („Letzter und Lauscher"; Letzter és Lauscher"). 1883-ban már Bietler ls társat vett maga mellé, és műtermét a Fekete sas (ma Bajcsy-Zsilinszky) utcai Lábdy-házba helyezte át. Ennek pontos helvét hem tudom, de egy másik adat szerint átjáróház volt a Tisza Lajos (Lenin) körútra. A Letzter és társa cég is elköltözött már a Kölcsey u. 8. sz. alá, a Próféta söröző mellé. Két új fényképész nevével ls találkozunk az 1883-i Szegedi Kalauzban. Garai Izraelnek a Somogyi u. 13. sz. alatt (tehát a Fekete házban), Ravasz Imrének a Horváth Mihály utcában (valószínűleg a 7. sz- alatt) volt műhelye. 1896-ban már nem találjuk sem Bietlert és társát, sem Letzter és társát. Szerepel Garai J. (talán elírás Garai Izrael helyett, talán a fia) ezúttal a Somogyi u. 24. sz. A felmondás szabályairól ^ K-S.-né szegedi olvasónk munkahelyén átszervezés van, ezért néhány dolgozót másik vállalathoz akarnak áthelyezni. Olvasónk tájékoztatást kér arról, hogy ilyen esetben felmondhat-e a munkáltató annak, aki a felajánlóit munkahelyet nem fogadja el. Ha ilyen esetben a munkáltató felmondhat, akkor mennyi a felmondási Idő és jár-e ilyenkor felmentési illetmény? Abban az esetben, ha a dolgozó a felajánlott munkahelyet valamilyen oknál fogva nem fogadja el, a munkaviszonyt a munkáltató az átszervezésre hivatkozva felmondhatja, a felmondási tilalmakra és korlátozásokra azonban ilyenkor is figyelemmel kell lenni, és a munkáltatónak mérlegelnie kell a szociális körülményeket is. A munkajogi szabályok szerint a felmondási idő tizenöt naptól hat hónapig terjedhet a munkaviszonyban töltött időtől és a beosztástól függően. E határokon belül a felmondási idő mértékét a kollektív szerződés határozza meg. Ha a munkáltató mond fel, köteles a dolgozót a felmondási Idő egy részére a munkavégzés alól felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés időtartamát, tizenöt-harminc nap között, szintén a kollektív szerződés határozza meg. A munkavégzés alól a dolgozót kívánságának megfelelő időpontban, összefüggően vagy részletekben kell felmenteni. A felmentés idejere az átlagkereset jár a dolgozónak. A munkaviszony a felmondási idő lejártával szűnik meg. A munkáltató felmondása esetére a munkajogi szabály azt is kimondja: ha a dolgozó már a felmondási idő alatt, de a munkavégzés alóli felmentés előtt, új munkahelyen kíván elhelyezkedni, a munkáltató köteles a munkaviszonynak a dolgozó által megjelölt időpontban történő megszüntetéséhez hozzájárulni. A megszüntetést követő Időre a dolgozót munkabér nem illeti meg. Ha azonban a dolgozót a felmondási idő letelte előtt a munkavégzés alól végleg felmentették, a felmentés időtartamára kifizetett átlagkeresetet vagy annak arányos részét a munkáltató akkor sem kövelelheti vissza, ha a dolgozó már a felmondási idő tartama alatt új munkaviszonyt létesített és munkába is lépett. Dr. V. M. alatt, továbbá Gévay Béla a Horvát Mhihály u. 7. alatt (bizonyára Ravasz Imre utóda), Kalmár és társa a Széchenyi tér 3. sz. alatt és Keglovich Emil a Kölcsey u. 8. alatt Valószínű tehát, hogy Keglovich Emil (1856— 1912), aki a századfordulón Szeged legjelentősebb fotográfusa volt, a Letzter-cég utódaként kezdte a városban működését A hírlapi nekrológok „a város legkiválóbb fényképészeként" emlegették, és azt mondták róla, •hogy mintegy három évtizeden át tevékenykedett itt. Mivel 1883-ban még nevével nem szerepel, két eset lehetséges. Vagy kb. 1882-től már 6 volt Letzter társa, vagy kevéssel 1883 után kezdte meg önálló működését Szegeden. 1911-ben már nyolc fényképész működött a városban. Keglovich üzlete a Klauzál1 tér 7. alá került. A Kölcsey u. 8. alatt most az Auer fivéreket találjuk. Bárdot Sándor a Takaréktár u. 3„ a Brenner testvérek a Jókat ü. 3., Lintner Ferenc * Széchenyi tér 7., Szilágyi Artúr a Somogyi u. 24., Véber Ferenc a Csongrádi sugárút 14., Weisz Adolf pedig az Iskola (Oskola) u. 10. sz. alatt tevékenykedett a szeged> városkép és a szegedi ar„ cok megörökítésén. Miért tulajdonítunk ezeknek az adatoknak látszatra 3 kelleténél nagyobb fontosságot? Azért, mert az összefüggések és az időrend pontosabbá tételével lehetővé tesszük egy-egy megmaradt kép fölvételének időzítését, keltezését. Ha pl. Keglovich nevével találunk várostörténeti érdekű képet, legalább tág időhatárok közé (1883— 1912) szoríthatjuk. A rövidebb ideig tevékenykedő fényképészekkel (pl. Ravasz Imre képeivel) még könynjebb lesz a dolgunkí csak a nyolcvanas évekre gyanakodhatunk. Szeged készülő történeti monográfiájának képanyagát a szükséges tanulságot sugalló hiteles Időrendben megszerkeszteni csak ezeknek az apró adalékoknak a figyelembevételével lehetséges. Ezért örvendetes T. Knotik Márta kezdeményezése a szegedi fény kepészet múltjának föltáró* sara. Péter László