Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

Péntek, 1979. október 5. 9 postaláda társszerzőnk az olvasó A Magyar Rádiónak, a Televízlónak, legtöbb heti- és napilapunknak van olvasói rovata. Gyakran hangzik el az a vád szakmai körökben is ezekkel az összeállításokkal kapcsolatban, hogy csupa-csupa panaszt tartalmaznak. Ml is jobban szeretnénk, ha több hasznos észrevétel, közérdekű Javaslat között válogathatnánk. „Postaládánk" hétről hétre megjelenő leveleit azonban mégsem tartjuk alkalmatlannak arra, hogy nyilvánosságra hozva, közéletünket és közérzetünket javítsák. Hiszen ha egyetlen olvasónk leírja, hogy vásárlóként, utasként, ügyfélként valamilyen sérelem érte. föltételezhető, hogy nem 6 az egyetlen, „kiválasztott" szenvedd alany. Vagy ha netán igen: a negatív példa fölhívja a köz figyelmét arra. hogy a hasonló, elítélendő Jelenségebet nem szabad megtűrnünk. De méltányolandó az a hatás Is, amelyei egy-egy kapcsolatokra, protekcióra nem cpltö ember megjelent véleménye vált kl. Az, hogy egyszerűen elmondhatja, amit akar. Mert legtöbbször nem azok Írnak a szerkesztőség címére, akiknek apró-cseprő vagy nagyobb ügyeit más csatornákon el tudják Intézni. A hivatali berkekben járatlan, tájékozatlan emberek fordulnak hozzánk, vagy azok, akiket máshol nem hallgattak meg. Természetes, hogy az ő szószólóik Is vagyunk, nem mindenhatók, de segítőtársuk az Igazságkeresésben. Emellett azonban fönntartjuk igényünket és óhajunkat: minél több olyan írást szeretnénk, amely a közérdek felöl közelit! meg mindennapi gondjainkat. Vevők voltak Szegeden Kravecz István (Kistelek, Felszabadulás u. 5.) szeptember 17-én délután három és négy óra között autóbuszra várt a Marx téren. Volt Ideja, gondolta, vesz valami harapnivalót. A Tisza—Marosszög Mgtaz büféjét nyitva találta, ott vett egy fasírtot ineg kenyeret, • mindezt szőlőmárkával akarta leöblíteni. Kért tehát egy üveg italt, s hozzá poharat. Meglepetésére a kiszolgáló férfi azt felélte, „az nem jór". S ahogy ez Ilyenkor lenni szokott, szó szót követett, eladó és vásárló felbőszültén vált el egymástól, a vevő pedig még első mérgében megírta levelét az újságnak. Hogy mennyibe kerül a cslrkeaprólék kilója, azt több mint 2 órai utánjárással nyomozta ki szeptember 27-én délelőtt Nagy Györgyné (Tarján 310/B). A tarjáni víztoronynál levő üzletben 41 forint RO-at számláztak 1 kiló 45 dekagramm aprólékért. Olvasónk odahaza lemérte az árut, s mivel úgy tudta, 24 forint kilója az apróléknak, visszasietett a boltba, reklamálni. Nem járt sikerrel, ugyanis 28 forintosnak ítélte uz eladó ezúttal az aprólék kilóját. Olvasónk fogta magát, elment a Hüvelyk utcai üzletbe, ott azt a fölvilágosítást kupta: 24 forint az aprólék. Vissza a víztoronyhoz. Végül az üzletvezető elnézést kért, és írt egy storno-blokkot 6.80-róL A panaszkönyvet azonban hiába kérte olvasónk, aki 2 ezer forintból élő, nehezen járó nyugdíjas. Hogy nincs minden rendjén a hús eladása körül, arról a Hét két legutóbbi műsorából is értesülhettek mindazok, akiknek eddig nem voltak ilyen tapasztalataik. Keserű hangú levélben számolt be szerkesztőségünknek Horváth Ferencné arról, milyen nehézségekbe ütközött az ÉLIKER 40. számú árudújában,. hogy óhajának megfelelően szolgálják ki. Olvasónk ugyanis egy kilogramm sertéscombot kért, méghozzá úgy, hogy egyik, szebbik fele rántani való legyen, másik felét darálják meg. Ebből a látszólag egyszerű kérésből keletkezett a huzavona, a panaszkönyvi bejegyzés, a szerkesztőségbe és a megyei tanács vb kereskedelmi osztályára is elküldött panaszlevél. S minthogy olvasónk a legilletékesebbekhez is megtalálta az. utat, kérjük, várja meg az ott megfogalmazott választ, a szakemberek állásfoglalását. Azt azonban mi sem értjük, miért kellene a vásárlók könyvébe beírt panasz hitelesítése érdekében tanúkkal igazoltatni a történteket. Mindenki felelőssége Hogy milyen gondot jelent u várandós anyának, a kisgyermekes anyáknak az utazás, bizonyltja az a két levél is, amely — ellentétesen ugyan —, de állást foglal a szeptember 21-én megjelent, Kioktatást kaptam című cikkel kapcsolatban. D. P.-né levelét Idézzük: „Nagyon felháborított a Postaláda rovatukban szereplő Kioktatást kaptam című cikk — pontosabban a benne szereplő „emberek" viselkedése. De szeretném megnyugtatni a kedves pesti édesanyát, hogy es nem szegedi jellegzetesség, hanem nyugodtan állithatjuk, országos. Én például éppen Budapesten jártam ugy, hogy kezem tele szatyrokkal és közben 2 éves kisfiam kezét igyekeztem valahogy megfogni, mert mondanom sem kell, hogy egy ekkora gyerek mozgó járművön még milyen labilison áll. A másik — előző — eset Szegeden az újszegedi autóbuszon történt velem. 5—6 hónapos terhes voltam, ültem az autóbuszon — a végállomásnál szálltam fel —, amikor az egyik megállóban felszállt egy terhes kismama, S—9 hónapos terhes lehetett, és szegény alig állt a lábán, Taian mondanom sem kell» álljunk fel, és adfuk át a helyünket, ne várjunk folyton másra I" Fodor Balázsnó ugyanazokkal a szavakkal kezdi levelét, mint B. P.-né, később azonban merőben mást olvashatunk soraiban. „Mélységesen felháborított Kovács Tiborné pesti édesanya levele. Hogy valaki ilyen felelőtlen legyen?! Hogy van bátorsága ilyen körülmények között utazni? Egyedül, pici gyerekkel, héthónapos terhességgel, babakocsival, csomagokkal, Az ilyen felelőtlen szülők miatt van a sok gyermekbaleset. Először is nem tudom elképzelni, hogy egy picigyerekes, héthónapos terhes anyának miért olyan fontos az utazgatás Pestről Szegedre, ha pedig olyan halaszthatatlan dolga volt, miért nem szervezte meg, hogy férje elkísérje, vagy az édesanyja, akihez utazott, elébe menjen. Ha pedig az orvos pihenést, nyugalmat rendelt el, és megtiltotta a cipekedést, akkor hogy Jutott eszébe ilyen útra vállalkozni? Egyáltalán nem törődik gyermekei egészságévei? Es aki úgy indul útnak, hogy az utasok segítségére számit, az utána ne hányja senki szemére, hogy ezt nem kapja meg. A segítőszándékot és a jóindulatot az erőszakos követelőzéssel csak elfojtani lehet. Én is kétgyermekes fiatalasszony vagyok, de nekem soha eszembe se jutott babakocsival és gyerekkel együtt buszra vagy villamosra szállni, mert én ezt tartom balesetveszélyesnek. Es képzelje csak el, kedvet anyuka: mennyivel kényelmesebb lett volna, ha ezt az utat a Centrumtol a Retek utcáig gyalog teszi meg, a gyerek is nyugodtan pihen és levegőzik a kocsiban és az ön terhességinek is jól jön egy kis séta, mozgás, próbálja csak kl, ml ls Turjánban lakunk, és sokat járunk be a városba a gyerekekkel babakocsival, kényelmesen, és a kocsira szerelhető hálóban még a csomagok is elférnek. Az út fél óra oda, fél óra vissza, és ennyi levegőzés feltétlen kell a gyereknek. Remélem én is. mint ahogy ön, hogy más kismama nem fog így járni, mert fontosabbnak tartja gyermekei nyugalmát, egészségét, mint a sok kellemetlenséget rejtő utazgatást, és ha mégis elkerülhetetlen, akkor előre okosan megszervezi is csak utána indul el." Hátimé, a két levél. Mindkét olvasónknak igazat kell adnunk; az anyának kétségtelenül elsődleges kötelessége gyermeket megóvása az utazás megpróbáltatásaitól, de számtalan olyan kényszerhelyzetbe állíthatja az élet az édesanyát, amikor nincs más választása; együtt kell gyerekkel, csomaggal, segítség nélkül útra kelnie. Ilyenkor viszont egyetlen ember sem nézheti végig segítségadás nélkül, nyugodt lelkiismerettel törődésüket, kínlódásukat. Csöndes az út a rakparton Gyermekbaleset — felnőttfelelősség Németh Lászlóné (Boros József u. 13.) beteg, nyugdíjas asszony, aki maga ls orvoshoz igyekezett, amikor szeptember 23-én, a déli órákban két 12 év körüli fiút pillantott meg, aki fölváltva cipelt a karjában egy 8—7 évesnek látszó fiúcskát. Olvasónk megkérdezte, hova viszik a gyereket. Megtudta, hogy leesett a bordásfalról, nem tud járni, ezért Igyekeznek a Korda sori rendelőbe. Németh Lászlónét azóta is nyugtalanítják a látottak: talán mégsem két diáknak kell helytállnia, ha súlyos baleset történik az Iskolában. Mit tettek a felelős felnőttek ez idő alatt? Nem tudjuk, ki volt a kisfiú, melyik iskolába jár, s azt sem, csakugyan testnevelésórán történt-e a baleset. Ha csak a szülők, az orvos, az Iskolatársak nem jelentkeznek, bizony utána se tudunk járni a dolognak. Az általa látottak alapján azonban mindenképpen igazat adunk olvasónknak. Röviden Kádár Miklós (Maros u. 15.) panaszával már fordult a lakásszövetkezethez, a tanácshoz, a népi ellenőrző bizottsághoz, mindhiába. A lakása alatti helyiséget kiadták garázsként, ám a bérlő műhelynek használja, olvasónkat pedig zavarják az ott végzett munka zajai. Azzal, hogy megértjük gondját, sajnos segíteni nem tudunk, ha az erre Illetékes hivatalok ezt megtagadták öntől. Nacsa Józsefné (Deszk, Rákóczi u. 24.) azt kéri tőlünk, tegyük közzé levelét: aki szeptember 26-án délelőtt piros mintás kendőt talált a Kossuth Lajos sugárúton, a Rókusi templom és az SZTK közötti óton, küldje el címére, Moszkvából kapott kedves emlékét hagyta el. Állatbarátok figyelmébe hogy senki nem adta át a helyét — pedig egy 40—50 éves férfi, vagy nő még nem öreg, ugye? Felkeltem, és kértem, hogy üljön le, hiszen ón még könnyebben bírtam állni, még ha féltem is attól, hogy egy hirtelen fékezésnél megütöm magam. Ez az egész hazat közlekedési morál szégyenletes, iszonyatos dolog. Több országban — nyugaton ts — Jártam már, de ennyire elfajzott állapot, nyugodtan állíthatom, sehol nincs. Es azt hiszem (tapasztalatom szerint), ezen a téren nem a fiatalokkal van probléma, hanem a középkorúokkal, akiknek eszük ágában sincs felállni — tisztelet a kivételnek —, ha egy terhes, vagy egy kisgyermekes édesanya küszködik a jármüveken, hogy talpon maradjon. Sőt azt is állítom — még az esetleg érintettek felháborodását ls vállalva hogy alkalomadtán oz 50—60 évesek is nyugodtan átadhatják a helyüket, ök még mindig biztosabban állnak, mint a terhes mama, vagy egy kisgyermek. Nem a sportújságot kell gyorsan magunk elé teregetni, uraim, és nem az ablakot kell tanulmányozni, hölgyeim, hanem Az Országos Állatvédő Egyesület Csongrád megyei helyi csoportjának titkára, Onezay Gyula, az elhagyott, gazdátlan állatokról írt szerkesztőségünknek. Az egyesület fáradságot nem kímélve gondoskodik kutyákról, macskákról, de az állatbarátoknak szívesen adnak Ingyen még fajkutyákat ls. Az egyesület szerény tagdíjakból, adományokból gazdálkodik. A menhelyen levő állatok élelmezésére évente 10— 15 ezer forintot fordítanak. Nem nagy ez az fisszeg, ezért arra kérik az állatokat szerető embereket, minél többen lépjenek be az egyesületbe, ezzel is támogassák életet tisztelő céljalkat, Az egyesület egyébként minden hónap első keddjén délután 6 órakor tartja gyűlését a Bartók Béla Művelődési Otthonban. Válaszol az illetékes Hagyjatok engem dolgozni címmel jelent meg írás augusztus 5-1 lapunkban, amelyre Sarusi Ferenc. a Volán 10. sz. Vállalatának főosztályvezetője válaszolt. „A Mórahalom—Szeged között közlekedő járatokon esetenként, a hivatalos forgalmi időszakokban valóban van. bizonyos fokú zsúfoltság. Azonban ez egyáltalán — bár tudjuk, hogy ez az elmondót kevésbé érdekli, és természetesen nem vigasztalja — nem nagyobb az átlagosnál, az egyéb vonalakon esúcsidőban tapasztalható!cnál• Sajnos jelenleg még nem áll annyi eszköz rendelkezésünkre, hogy a jelentkező igényeket maximálisan és kulturált formában kiszolgáljuk. Lehetőségeinkhez Teljesen érthetetlen számomra, miért halogatják a sok millió forintos költséggel megépített tiszai rakparti út megnyitását, a Lenin körút két végpontja között. Egy idő óta már az átadás határidejét sem ígérik. Pedig ez a nagy fontosságú és láthatóan kitűnően elkészített közúti létesítményünk vitathatatlanul tehermentesítené a Belváros és a körutak jármüterheltségét, hiszen kereszteződésmentes közvetlen útvonalat kínál Szeged északi és déli városnegyedei között. Ügy gondolom, közlekedésbe való mielőbbi bekapcsolása már pusztán energiatakarékossági okokból is roppant kívánatos lenne. Ismeretes ugyanis, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes. A korszerű közlekedés szervezői szerte a világon ezért is törekszenek arra. hogy a tekervényes szúk utcákról egyenes és lehetőleg a Tisza-partihoz hasonlóan jól szellőző útvonalakra tereljék át a gépjárműforgalmat. Néhány éve Szeged is felismerte ezt a lehetőséget, is ugyanilyen ésszerűségi okok miatt vállalta a költséges rakparti út megépítését. Logikus is megérett beruházást valósítottunk tehát meg, hiszen az út megnyitása után —' legalábbis amikor a Tisza magas vízállása nem akadályozza a használatát — csendesebbek lesznek belvárosi utcáink és tisztább Szeged levegője. Közlekedésünk pedig gyorsabbá, kulturáltabbá, s nem utolsósorban takarékosabbá válik. De mikor? Dr. Jakuos László tanszékvezető egyetemi tanár Udvariasság és embertisztelet Az udvariasság az emberi együttélés, érintkezés egyik alapvető formája, Írott és íratlan szabályaival együtt. Az életből merített tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy mindenképpen élni kell velük. De nemcsak hogy megsértjük a jelentéktelennek tűnő legalapvetőbb szabályokat, hanem azt sok esetben mellőzzük, figyelmen kívül hagyjuk, már-már a feledés homályába veszve. Önkéntelenül felvetődik bennem a kérdés. Talán a gyorsuló idő szabott volna keretet útjának? Aligha. Napjainkban is akarva, akaratlanul szóba kerülő téma, fiatalok és idősek között egyaránt. Jó és rossz példáival együtt. „Rohanó, felgyorsult világban élünk, van is az embernek ideje, türelme udvariaskodni? Ki figyel oda? Talán ,hálásak' érte az emberek? Miért én, mások miért nem?" Pedig vannak udvarias emberek is. Rájuk is olyan hatással van a gyors élettempó, mint bárki másra. Számukra ez a viselkedés megszokott, életük szerves tartozéka. Nem különös emberek. Közöttünk vannak. A munkagépek mellett, az irodákban, az iskolák padjaiban, a vonaton, a zsúfolt autóbuszon, villamoson, boltokban a várakozó sorokban. Egy közös tulajdonságuk alapján azonban könnyen felismerhetők. Arcukon, viselkedésükön nem külső máz az udvariasság, hanem tartós emberj tulajdonságuk. Minden mozdulatuk ezt tükrözi, ezt, meg belső emberi gazdagságukat. Hogy éri őket is csalódás, megaldzás, sérelem? Sajnos, igen. Mégsem ezt a példát követik. Ok udvariasak maradnak. Tisztelem őket, mert tisztelik az embert. De hogyan '.ehetne minden embert embertiszteletre tanítani? Barna Péter, Szeged, Ságviri Endre u. 13. képest mindent elkövetünk, hogy az elmarasztaló, jogos észrevétel minél kevesebb legyen. Ennek érdekében nagyobb befogadóképességűre cseréltük a térségben közlekedő utolsó farmotoros jármüvet is. A jövőben tehát csak műszaki meghibásodás esetén, tartalékként és egyes esetben közlekedhet a mórahalmi térségben farmotoros jármű. Ami a késve, illetőleg menetidő előtti indulást illeti, kérjük konkrét időpont megjelölését, hogy a vétkes munkavállalót mulasztása níatt fegyelmileg felelősségre vonhassuk. A vállalatunk hibájából történő késésekről igény esetén természetesen megfelelő igazolást adunk." Ugyancsak Postaládánkban tette szóvá egyik olvasónk, hogy Szőregen. a Légió ut. cában nincs gyalogjárda. A városi tanács vb építési és közlekedési osztálya útfelügyelőiétől, Dalló Zoltán osztályvezető-helyettes aláírásával a következő választ kaptuk: „A helyszint megvizsgáltuk. A bejelentés jogos. Az utcában körülbelül 3500 méter hosszúságban szükséges járdát építeni. Tekintettel arra, hogy új járdát kell építeni, ennek kivitelezése a fejlesztési alapból történhet, amelyet az új híd és a kapcsolódó építkezések lekötöttek. A gyalogjárda építésére a VI. ötéves tervben kerülhet sor. Jelenleg gyalogosan az árvízvédelmi töltésen lehet közlekedni, ahová gépkocsik is felhajtanak. A gyalogosközlekedés biztosítására megkerestük az ATIV1ZIGet, is kértük a korábbi sorompó visszaállításával a j, .múközlekedés kizárását a töltésszakaszról. Az AT1VIZIG a sorompót 1979. október 5-lg visszaállítja." Szeptember 10-én jelent meg Savanyú kakaó címmel olvasói levél. A Csongrád megyei Tejipari Vállalattól Schopper János üzemigazgató válaszolt szerkesztőségünknek, és a panaszt tevőnek ls, Ezekből a levelekből idézünk: „Olyan mérvű savanyú kakaó és csokoládés tej kiszállítása nem történt és nem is történhet, mint ahogy az a levélben szarepei. Az üzemünkben készülő termékek vizsgálata — az alapanyagtól a késztermékig — minden esetben megtörténik, amelynek eredményétől függ forgalomba hozása. Szigorú belső ellenőrzésünk eredményeként 1979, évben két esetben találtunk minőséghibás kakaót, melyért a szükséget fegyelmi felelősségre vonást meghoztuk a gyártásért felelős dolgozóval szem ben. Gyártásközi ellenőrzésünket még szigorítjuk. Ennek érdekében javítottuk e héten a minőség-ellenőrzés tárgyi feltételeit. Az ellenőrzés megállapításai alapján eddig is, és a jövőben is megteszszülc a szükséges felelősségre ronást, hogy fogyasztóinkhoz csak jó minőségű termék kerüljön." „A tejtermékek minőségéi általában szabványok írják elő, igy a kakaóét az MSZ 13 257jl—74. számú szabvány. Ez a szabvány kötelező érvényű minden, kakaót gyártó üzemre nézve. A csokoládés tej minőségét a MÉMSZ 1245—76. számú szabványa szabályozza, mely a MÉM irányítása alatt dolgozó üzemekre nézve kötelező. Olyan Jellegű összehasonlítást nem végeztünk, hogy az üzemünk által gyártott kakaó az országban a legrosszabb minőségű lenne. Az üzemünk által gyártott kakaó minőségét az ellenőrző hatóságok ebben az évben sem kifogásolták. A kakaó érzékszervi minőségének javítása és állandó szinten való tartása üzemünknek is érdeke, hiszen az a célunk, hogy a terméket minél nagyobb mennyiségben gyártsuk, és adjuk el a kereskedelmi hálózaton keresztül a fogyasztók részére. A kakaó fogyaszthatósági ideje egy nap, és mintnégét csak abban az esetben szavatoljuk, ha a termék fogyasztásáig plusz 10 Celsiusfok alatt van tárolva, a kereskedelemben és a fogyasztónál egyaránt." összeállította: Chikán Ágnes