Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

Kedd, 1978. szeDtemher 19. 5 •• • • I • I ^ I orokvilag l. ezúttal nem Magyarországon, Jókai regényének címében visszhangozva. Hanem törökvádág, Törökországban. Nagyjából így lehetne összefoglalni a péntek esti, a Kossuth radióban hallott híradást egy távoli, ismeretlenül is léssé ismerős univerzumról, amit a Rádiószínház bemutatója biztosított Bazar Sabuncu A megtiszteltetés című színművének rádáóvádtozatát kifejezetten a Rádiószínház felkérésére küldte el Budapestre. (Major Anna „igazította" át, Orbán Tibor rendezte a darabot, a dramaturg Mesterházi Márton volt) A szerencsés találkozáson is el lehet gondolkodni, s hogy imiért, arra a sztori és tanulságai adják meg a választ. Hallgatás közben végigkísértett a jó háromnegyed éve sugárzott Végh Antal-kisregény rádiós adaptációja, a Vendégek a tanyáról. Ott fordított előjellel történik minden: a tanyaiak látogatnak el húsvéti locsolkodásra felkapaszkodott egykori komájukhoz, s ezáltal válik a társadalmi különbség feszültsége edvisedhetetíenné és fel oldhatatlanná. Nos, Törökországban kicsit más a képlet. Saibri, a portás tolvajt fog, a nála talált értéikéket hiánytalanul visszaszolgáltatja. Hálából — micsoda kitüntetés — a dúsgazdag gyáros feleségével meglátogatja a tisztességes alkalmazottat nyomortelepi otthonában. A helyzet képtelensége mindkét esetben nyilvánvaló: a török író művében pedig minél inkább közvetlenebb, „emberségesebb" a főnök, annál kiáltóbb a megaláztatás, annál reménytelenebb bármiféle valóságos közeledés. Sőt, a távolodás idővel teljes szakításba torÉrtékek az időben Ot éve, 1973. szeptember 11-én a chilei légierő bombázta a Moneda-palotát. Allende elnök elmondta üzenetét népének és a világnak, aztán meghalt. Megölték. És még sok-sok chileit megöltek, és sok embert szerte a világban — azóta és azelőtt. Gyengéket és esendőket, sodródókat és tudatos harcosokat, asszonyokat és gyerekeket is. Szenvtelenül, céltudatosan, szinte kedvtelve öldösték halamra őket. Victor Jara, Chile énekese felkiáltott: „Ez az a világ, amelyet megteremtettél, óh Uram?" Kabay Barna és Gyöngyössy Imre, az emberi minőségekre rendkívül érzékeny, ezek mibenlétét kitűnő alkotásokban kutató szerzőpár; Tengerre néző cellák című tévéfilmjükben mintha folytatnák Victor Jara kérdését: Hol van hát az ember? Megmaradhat-e az öldöklés világában olyannak, amilyenné ősi hiteik szerint teremtetett? Mit tehet, ha a végletekig kiszolgáltatott a vad, embertelen dühöknek? A nagyhatású tévéjátékban néhány arc választódik ki a gyilkos gépezetben őrlődő tömegből. Előéletüket csak kevéssé ismerjük, mert valójában nincs is annak különös jelentősége, mik voltak, miként él lék. A börtönben ugyanis: halálra ítélték és kiszolgáltatottak, valamennyien. egyformán. Ebben az állapotban érvénytelenné válik látszólag minden, ami megelőzte. A tévéfilm tulajdonképpen nem más, mint különös, de nagyon átgondolt és katartikus erejű „bizonyítási eljárás". Miközben már-már szenvtelen tárgyilagossággal kalauzol bennünket, hogy figyeli ük a megkínzottak reakcióit az erőszakos halál előtti pillanatokban, megadja a bizonyságot: az ember — ember maradhat az embertelenségben; szabadsága és akarata lehet a rabságban és önkényben. Méltósága a megaláztatásban. A kápók és gyilkosok kevesen vannak. De vannak — figyelmeztet erre is a tévéjáték. Vagyis megvizsgáltatja, mi is a jelentésük a komfortos hétköznapokban szürkére kopott szavainknak: emberség, szolidaritás, hazaés ügyszeretet. A tévéfilm alcíme szerint tiszteletadás, Allende elnök emlékének. Valójaban mindazok emlékére, akik úgy tudtak élni és meghalni, mint Chile elnöke. És felszólítás, didaktikától mentes, mert a művészet erejével, mindannyiunknak: gondolkodjunk és tegyünk emberhez méltón. Hogy lényegi értékeink megmaradjanak az időben. Régmúltaik művészi értékeinek feltárását tűzte célul Rajnai András — a legújabb civilizációé vívmányok felhasználásával. A magyar és a rokon népéknél fellelhető legendák, szájhagyomány útján megőrzött sámánénékek, ősi mitológiák fűződtek „történetté1' a dramaturgia újkori követelményei, valamint a mágneses képrögzítés adekvátnak vélt kívánalmai szerint. Ez a technika, mint már annyiszor, ahányszor csak Rajnai-müvet nézhettünk, megint elkápráztatott, és megint nem hagyta, hogy eszközt, formát lássunk benne. Az ősművészetek varázsa helyett az egyhangúság hűvös fuvallata ért el bennünket, amint konstatálhattuk: a fantasztikus díszítésű épületkolosszusok, a ruhaköltemények és ruhátlanságok, a köddé-semmivé foszló szereplők és más varázslatok (konfltiktusnélküliség, egyeduralkodó elbeszélő jelleg a drámának mondott műfajban) ugyanúgy jellemzői A táltosfiú és a világfa történetének, mint mondjuk Kalaf és Turandoténak, vagy Gilgamesének. Mindazonáltal nem tudjuk eldönteni, hogy ez a „tévédráma" nagy tömegekkel megfelelően ismerteti-e meg a világfa mitológiai mibenlétét, vagy korántsem. Egyéb mitológia — ismertető mü híján. Esszük, •nem esszük... Addig is, az új „temegművészet" által célba vettek bizonyára jókat vitatkoznak olyasmin, hogy a csodatavak gyűszünyi, vagy lavórnyi vízből lettek-e, vajon szalmaszáltól bugyborékolnák vagy forralástól, Szilágyi Zsuzsa hogy' került Sáfár Anikó azok ás oa aligkósztümjébe — és így tovább. A világfa? Jó nagynak látszott, és göcsörtösnek. Akár általában az út — valami újnak a sikeréig. S. E. Közületeknek, magánszemélynek kétszobás, konyhás, artézi vfzzel ellátott üdülőház a Sárgán (Szeged. Tömörkény István üdülőtelep) eladó. Érdeklődni: Taurus Gumigyár. Szeged, Budapesti út 4., dr. Narozsnyné szociális előadónál. Telefon: 14-622/210-es mellék. kollik. Ügy, hogy a főnöktől ajánciCÍfea kapott repitálbam keverd a család a maltert a rozoga ház helyreállításához; a családfő vegszdmegj agyzésével: „Ha valaki még egyszer így megtisztel, annak a képébe mászom!" Ne vitatkozzunk most azon, mennyire jelenlevők a lélektani és egyáltalán az alaphelyzetet jellemző képtelenségek. A törökországi munkanélküliség és a nyilván más minőségű, ma-féle tudati hagyományokba ágyazódott emberi kapcsolatok elégtelen ismerete egy kényszerűen-hihető világot szembesített velünk, nagyjából hasonló tanulságokkal, mint Végh Antal „suba a subávaT'-jelszót sugalló rádiójátéka. Ám, némá pluszt is nyújtott. Ami túl van a törökvilagon. Nem tudom, vajon hogyan ós mennyire képzelhető el mindez — a mi viszonyaink között Mert gyárosok ugyan nincsenek, és munkanélküliség sincs, de gyanítom, bizonyos emberi gyarlóságok a társadalmi rendszer különbözősége ellenére is, sajna, megvannak. Nemcsak úgy. ahogyan Végh Antal az uborkafára felkapaszkodott egykori koma pöffeszkedéséről irt, hanem kicsit olyaténképpen is, ahogyan A megtiszteltetés tálalta a la Törökország. Van olyan gyár és vállalat, ahol a munkás még mindig a főnök beleegyezésével, netán atyaian figyelő statisztálásával beszélhet — mondjuk az újság üóknak. S ahol a vállalati bulikon különteremben ül a főnökség és külön a „plebs". Vajon a magyar Sabrit (a szegedi Mentes József alakította, kiválóan) nem kicsit hasonlóképpen látogatná-e meg egy-két főnök, ha úgy alakulna? D. L. Megközelítések A képzőművészeti világhét három szegedt kiállítása — G ink Károly Tiszteletadás Bartóknak című fotótárlata, Korzim Erika Építészet és falikárpit című bemutatója és a Pécsi Műhely vizuális kísérleteinek tárlata — a vállalkozás, a téma megközelítésének különböző lehetőségeit és eredményeit példázza GINK KAROLY FOTÓSOROZATAI a lehetetlent kísérlik meg. Bartók Béla három színpadi műve nyomán — A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára és A csodálatos mandarin — próbálta megidézni a fotóművész eszközeivel a zeneművek tartalmait, üzeneteit. Két évvel ezelőtt jelent meg Változatok Bartók színpadi müveire címmel Gink Károly és Keresztúry Dezső közös kötete a Gondolat Kiadónál. „Célunk nem az volt, hogy illusztráljuk, hanem az, hogy a kivételes művek ihletében azok fő gondolatait vigyük tovább a magunk eszközeivel — képpel, verssel" — vallották vállalkozásukról. Bartók művei megszületésük óta ihletői a társművészeteknek. Színpadi alkotásai különösen, hiszen a koreográfia, a színpadi megjelenítés serkenti a vizuális fantáziát. De Bartók nagysága, kivételes művészete, etikai tartása olyan példa, mely minden művészeti ág képviselői számára ihlető forrás és inspiráló erő. Gink a Commedia XX. pantoniimegyüttes tagjainak közreműködésével idézte meg a három Bartókművet: A fából faragott királyfit a meseszerűvé varázsolt természeti és emberi viszonylatok sejtelmes érzékeltetésével; A kékszakállú herceg várát a természeti köKÉPZŐMÖVÉSZETt VILÁGHÉT MAGYARORSZÁGOM Közlekedési balesetek Sok a baleset. Az elmúlt hét végén tizenöt karambolhoz hívták ki a közlekedésrendészetet, s többnyire a mentőket is. A szentesi közlekedési alosztály három balesetről számolt be, a nagy többség Szegeden, illetve környékén történt. Rúzsán, az úgynevezett Csorvai öregdűlőn, sötétedés után hajtotta kivilágítatlán lovas fogatát Makra István 44 éves helybeli (Tanya 849.) lakos. Egy arra haladó jármű éppen felverte a dűiőút porát, amikor utolérte a fogatot és hátulról nekivezette motorját Rácz István 22 éves rúzsai (Tanya 731.) lakos. A motoros sérülései súlyosak. Mindketten hibáztathatok. A fogathajtó a klvilágítatlanságért, a motoros pedig nem a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel haladt. Szegeden a Moszkvai körúton a belső sávban egy egész kocsisor leállt forgalmi akadály miatt. A ZB 74-43 forgalmi rendszámú Wartburg vezetője valószínűleg nem figyelte az előtte alakuló helyzetet, mert nekivezette kocsiját az előtte megállónak. A balesetező járművezető néhány mondatot váltott az összetört hátuljú autót vezető növel, majd személyazonosságának igazolása nélkül beült kocsijába és elhajtott. A rendőrségi vizsgálat utólag állapította meg, hogy a Wartburg Petrovics József 30 éves szegedi (Olajos u. l/A) lakos tulajdona, aki a karambol után nem hazatért autójával, hanem a Veresács utca 45. számú háznál hagvta azt. Mivel a két jármon keletkezett kár is jelentős, így a balesetért is eljárást indítottak Petrovics József ellen. A helyszín jogellenes elhagyása azonban önmagában is büntetőeljárást vonna maga után. . Mórahalmon, a Felszabadulás utcában kerékpárral kihajtott a táblával védett útvonalra Dobó Ferencné 50 éves helybeli (IV. ker. 292.) lakos, s egy oda érkező autó elütötte. A figyelmetlenség sérüléseket eredményezett. Kübekházán egy szabálytalanul kanyarodó autós okozott balesetet. Nagy Kálmán 78 éves helybeli (Mátyás u. 384.) lakos a csomagtartón vitte feleségét biciklijén, Cserhalmi Antal 56 éves budapesti lakos megelőzte őket autójával, majd rögtön ezután bekanyarodott egy kapu bejárójára. Pontosan elébük. Nekiütköztek a kanyarodó autónak, felbuktak a biciklivel, s az idős asszony sérült meg. Az É5-ös főúton Balástya és Szeged között Jawa motorjával irányjelzés nélkül balra kanyarodott Liliom István 22 éves szegedi (Tavasz u. 7.) lakos, s egy őt már előző autó elgázolta. A motoros sérülései súlyosak Teljesen forgalommentes helyen karambolozott Szege den Martanosi Antal 27 éves helybeli (Acs u. 3.) lakos. A Kék csillag étterem mögül ittasan nagy sebességgel balra kanyarodott autójával. s nekihajtott a DÉLÉP egyik ott álló gépkocsijának. Sérülés nem történt, a kár meghaladja az 50 ezer forintot. Az ittasan volán mögé ülő járművezető jogosítványát a helyszínelő rendőrök rögtön elvették, s eljárást indítottak ellene. Volt egy gyalogosbaleset is Szegeden, de járművezető hibájából. A Kossuth Lajos sugárúton a Pozsonyi Ignác utcai kereszteződésnél haladt át a zebrán Pete Rozália 70 éves helybeli (Szt. Mihály u 1.) lakos, amikor Ludvik Bartolsiv csehszlovák állam, polgár elütötte kocsijával Az idős asszony súlyosan megsérült zeg és emberi lélek végtelen mélységeinek képi megfogalmazásával; A csodálatos mandarint a szenvedélyes szerelem jelképi erejével. Mindhárom műhöz megtalálta Gink Károly az adekvát képi nyelvét: a motívumok sajátszerűségét, jelképi erejét, színeinek finom tónusát, a montázs sokféle megjelenését, a tárgyfotózás magasiskoláját, a groteszk elemeket stb. A November 7. Művelődési Központban rendezett kiállítás — bár hatásában nem nyújt annyit, mint a könyv eszenciatöménységű, értelmi és érzelmi sűrítménye —, felvillantja Bartók műveinek termékenyítő erejét, és a merész feladatra vállalkozó fotóművész eredeti tehetségét KORZIM ERIKA STÜDIUMBEMUTATÖJA az Építészet és falikárpit címet viseli a Bartók Béla Művelődési Központban. Különös feladatra vállalkozott a művésznő. Az épített emberi környezet és a textilművészet — ezen belül is a nagyméretű falikárpit — kapcsolatait keresi — egyelőre montázsokon, tervrajzokon, papírlapon. Elképzelései egyelőre elméleti síkon mozognak, ám így is világos és egyértelmű alapállásról tanúskodnak. A külföldi folyóiratokból „kölcsön vett" modern enteriőrök, nagyszerű építészeti architektúrák, belső terek adják elképzeléseinek kereteit. Ide applikálja textil terveit. Az építészet szigorúságát, . célszerűségét és pontosságát a textil puhaságával, az organikus formák és a finom színek tobzódó harmóniájával igyekszik feloldani — a terveket szemlélve, sikerrel. Az építeszet új anyagainak — beton, lém. üveg stb. — ridegseget, hűvös logikáját bizonyára humánussá, meleggé, oldottá formálhatnák a puha, «övött falikárpitok. Szép ritmusaik, bársonyos textúrájuk, dekoratív felületük, oldott formaviláguk alkalmasak lennének a modern építészet társául. A művésznővel együtt bízunk abban, hogy ezek az elképzelések túljutnak a stúdium stádiumán, és elnyerik méltó helyüket mindennapi környezetünkben. A PÉCSI MŰHELY VIZUÁLIS KÍSÉRLETEIT a petőfitelepi klubkönyvtárban láthatják az érdeklődök. Az öt fiatal művész — Halász Károly, Pinczehelyi Sándor, Ficzek Ferenc, Kismányoky Karoly és Szíjártó Kálmán — nem grafikákat, nem plasztikákat, nem is fotókat vagy festményeket állít ki. Kísérleteikhez szinte valamennyi műfaj eredményeit fölhasználják, elsősorban a grafika és a fotó kapcsolataiból táplálkoznak. Szándékaik közössége egyértelmű, dokumentálni szeretnék — korunk rohano tempójához igazodva minél frissebben, eredetibben és meghökkentőében — jelenlétüket a világban, gondolataikat és érzéseiket. Az eredetiség keresése nem eredetieskedés, hanem őszinte — nem mindig egyértelműen sikeres — kísérlet Tevékenységükkel filozófiát igyekeznek teremte ni, ez a filozófia viszont még meglehetősen cseppfolyós. Valósagközeliségüket fényképezőgéppel és filmkamerával, véleményüket, a gondolatiérzelmi személyiségjegyet tollal, ecsettel reprezentálják. E kettősség dokumentálja gyakorlati munkásságukat. A valóság látható oldalát igyekeznek szembesíteni a valóság mélyrétegeivel, igazi arcával. Eredeti vágások, elmozdulások, torzítások, fényárnyék játékok, fuziskimerevitések jellemzik alkotásaikat. Vizuális kísérleteik a nézők fantáziáját is a gondolkodás felé lendítik. Tandi Lajos Szabadkaiak tárlata <JT| Tiz évre tekint vissza Szeged és jugoszláviai testvérvárosa, Szabadka képzőművészeinek kapcsolata. A tízesztendős együttműködés alkalmából vasarnap délelőtt kiállítás nyílt a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában szabadkai művészek alkotásaiból. A megnyitón ott volt Deák Béla, a városi pártbizottság titkára. Prágai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese, és Kulcsárné Kiss Piroska, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára. Megnyitót Marija Simokovic-Mlkovic, a Szabadkai önigazgatasú Művelődési Érdekközösség titkára mondott. A kiállításon n szabadkai művészek az utóbbi években készített festményeiket, grafikáikat, szobraikat, kerámiáikat mutatják be. Képünk a megnyitón készült