Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

XXIII. Vasárnap, 1977. október 39. Odesszai hajósok csepeli vendégségben -rs~ezdeményezésük, kedvet elvJK társak, harmonikus egységben van a szovjet emberek lelkes munkájával, akik magabiztosan váltják valóra az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott grandiózus kommunista építési terveket. Szervesen összefonódik a szocialista országok dolgozóinak törekvéseivel, akik munkájukkal szintén a Nagy Október ügyét folytatják, a béke, szabadság, egyenlőség, testvériség és a népek barátsága nagy eszméinek a földön való elterjedéséért küzdenek. (L. I. Brezsnyevnek a Csepel! Fémipari- és Kohászati Kombinát dolgozóihoz írott leveléből.) „Vörös Csepel". Van-e a Dunán rendszeresen közlekedő hajók legénységéből valaki, aki nem Ismeri ezt a nagyszerű közősséget, mely dicsőséges forradalmi és munkáshagyományokat tudhat maga mögött? Itt kezdődött 1905ben a fémipari dolgozók első sztrájkja, amelyik az egész országra kiterjedt és általános sztrájkká vált A csepeli munkások már akkor tanúságot tettek az orosz proletariátus iránti internacionalista szolidaritásukról: megtagadták a cári kormány megrendelését képező 25 millió töltény elkészitését, melyet az önkényuralom elnyomása ellen fölkelt oroszországi munkássággal való leszámoláshoz rendeltek. 1918 októberében a csepeliek Magyarországon elsőként alakították meg forradalmi szervüket, a Munkástanácsot, amely kezébe vette a hatalmat Csepelen, ellenőrzése alá vonta az üzemet és megszervezte a munkásgárdát. 1919 márciusában Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot és a munkások megalakították az első csepeli zászlóaljat, amely a későtjbi vörös gyalogezred magját képezte. Az üzem dolgozói hősiesen küzdöttek a tanácsi Magyarországért, az ellenforradalmi erők egyesített alakulatai ellen. Itt, a „Vörös CsepeP-en többször is föllépett a Magyar Kommunista Párt egyik megalapítója, Kun Béla, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége; a kommunista és internacionalista harcos, aki 1917—1918-ban a fehérgárdisták elleni harcban is kitűnt, Szamuely Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság egyik vezéralakja. Nevét ma a Dunai Hajózási Társaság egyik 24 ezer 900 tonnás szállítóhajója viseli, melyet szovjet megrendelésre Finnországban készítettek. A „Vörös Csepel" hatalmas fémipari és kohászati kombináttá fejlődött, a szocialista Magyarország iparának bázisa lett, ahol 30 ezer ember dolgozik. A kombinát több gyárat egyesít: a gépgyárat, a híradástechnikai üzemet, az egyedi gépek gyárát, a csőgyárat és másokat, összesen 11 egységet. Ezeknek az üzemeknek több műhelyét szovjet segítséggel építették, azokban szovjet berendezéseket használnak. Dunai tengerészeink minden útjukon szállítanak a kombinát szükségleteinek megfelelően acélt és nyersvasat, csőgyártási acélszalagokat, színes kohászati félkésztermékeket, vasércet és kokszolható szenet. Hajóink a csepeli kombináttól sajtoló berendezéseket, színes kohászati termékeket, eszterga- és harántfúró gépeket, programvezérlésű gépeket, gépkocsimosó berendezéseket, autómotor próbapadokat, könnyűipari gépeket, vákuum-gépeket, csőgyártó és hengermű berendezéseket, meleghengerelt kész csöveket és sok más termékeket vesznek fedélzetükre. Itt, a dicsőséges „Vörös Csepelen" született a hazafias kezdeményezés, hogy köszöntsük a Nagy Október 60. évfordulóját új munkasikerekkel, tervfeladataink határidő előtti teljesítésével. A szovjet hatalom jubileumának tiszteletére indított szocialista verseny az egész Magyar Népköztársaságban elterjedt. A csepeliek tartják szavukat, sikeresen teljesítik szocialista vállalásaikat A dunai flotta tengerészei hűen hazafias kötelességükhöz, állandóan erősítik és fejlesztik a szocialista Magyarország dolgozóival fönntartott Internacionalista kapcsolataikat. A hajózási társaság vonaljáratait képező 33 hajó legénysége kollektív tagja a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak. Egyikük, a „Dnyeper" motoros hajó legénysége magyar barátaik meghívására nemrég a „Vörös Csepel" vendége volt. A tengerészek kirándulást tettek a kombinátba, megismerkedtek az üzemek életével, találkoztak a munkásokkal, mesterekkel, mérnökökkel. Fölszólalt előttük a „Vörös Csepel" pártbizottságának titkára. Arról emlékezett meg, hogy a csepeliek kollektívájának kezdeményezése az egész országra kiterjedő termelési versennyé alakult és hogy sok vállalásukat máris teljesítették. — A „Vörös Csepel" munkásai, — mondta a pártbizottság titkára, — büszkék arra, hogy sikereiket folyamatosan figyelemmel kíséri az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Csepel tiszteletbeli veteránja L. I. Brezsnyev elvtárs. A kollektívánknak címzett levélben Leonyid Iljics azt írta, hogy a „Vörös Csepel" régóta nemcsak szakmai tudásáról hires, hanem munkáskollektívájának magas fokú öntudatáról is. A tengerészek fölkeresték a kombinát múzeumát ls. Bejáratánál Lenin mellszobra áll, a nagyteremben pedig egy munkás szobra. L. I. Brezsnyev elvtárstól kapták ajándékba, és ez az ajándék allandóan a két ország kommunizmust építő munkásainak töretlen barátságát és proletár szolidaritására emlékeztet. Amikor a fémipari kombinátot elhagyták, a „Dnyeper" tengerészei magukkal vitték azoknak az emlékét, akik olyan vendégszeretően és forrón fogadták őket A szovjet hajó legénységének sok igazi, őszinte barátja van Itt, a Duna partján. R. PERSZIN E

nnek a karnak a végzői meglehetősen prózai bejegyzést kaptak indexük „szakképzettség" rovatába: „közgazdász—matematikus". Magának a karnak modern neve van: gazdaságkibernetikai kar. Mi ez? Adózás korunk divatjának és az a vágy, hogy egyetlen ilyen típusú kara legyen az országnak? Szó sincs róla. Minden törvényszerű itt. Emlékezzünk csak az ismert szovjet tudós, A. Berg szavaira: „A kibernetika, — írja — általánosítja az élő természetben, az emberi társadalomban és az iparban végbemenő irányítási törvényszerűségeket". Tehát az odesszai Mezőgazdasági Intézet gazdaságkibernetikai karán vagyunk. Ebben az intézetben képzik a mezőgazdaság leendő vezetőit, pontosabban valamennyi termelési folyamat vezetőit Hat évvel ezelőtt, amikor az intézetet megalakították, abból a számításból indultak ki: ennek a tudománynak abban van a Jelentősége, hogy föltárta az élet minden területén megnyilvánuló vezénylési folyamatok fő jellemzőit Első találkozásunk a termelés leendő parancsnokaival az irányítói laboratóriumban történt őszintén szólva, magával ragadott bennünket ez a kitűnően dramatizált dinamikus cselekményű „darab", melyben az ötödévesek játszották a kolhoz elnökének, vezető szakemberek, brigádvezetők szerepét... Ma még egymás mellett ülnek az asztaloknál. Olyan asztaloknál, melyeken a technika modern eszközei találhatók. Mindegyiken telefon, mikrofonok, szelektort* rádiók, kapcsolóberendezés. Az egyik hallgató a diszpécserpultnál ül. Évfolyamtársai bőségesen ellátják munkával. Hogy milyen kérdéseket kell pillanatok alatt „megoldania"? Az első brigádban felmondta a szolgálatot a kombájn. Egy kapcsolás és a diszpécser kapcsolja a hivót a „gépműhellyel". A „sertésfarmon" eltört a takarmányadagoló. A diszpécser pillanatok alatt összeköttetést teremt a sertéstelep vezetője és a főmérnök között... Minden távkommunikációs eszköz működik, az ipari tv, a magnetofon, a diktafon... Ez ugyan tandiszpécserszoba, a megyében azonban már több tucat működő vezénylőpult található. A számítóközpont több helyiségből áll. Berendezésük a legváltozatozabb. Billentyűs gépek, könyvelőautomaták közép nagyság rendű faktúrás gépek, program vezénylésű apparatúrák — „Minszk—22", „Minszk—32", „Nairi—Sz" és a legmodernebb, a harmadik nemzedék, az „ESz— 1020". Választ a robot Ez az agyközpont Mindent öszszegyűjtenek és elraktároznak Itt, amit a gazdaság kibernetikai, a számítógép- és a mezőgazdaságirányítási tanszékek feltaláltak et> felhasználnak. Az első feladat, melyet a gépekbe tápláltak és n kar munkatársai és hallgatói sikeresen megoldottak, az ovidiopolszki járás Lenin kolhoza állattakarmányozási normáinak optimalizálása volt. Ez tíz évvel ezelőtt történt. Ahogy nőtt a kar, nőttek a feladatai is: a gép- és traktorállomány struktúrájának helyzete, a mezőgazdasági ágazatok elhelyezésének kérdése a terület járásaiban, az egyes gazdaságok perspektivikus tervei. Jelenleg a karon és itt, a számítóközpontban a sirjajevi járás Ukrajna kolhozának perspektivikus fejlesztési tervén, továbbá a nyikolajevszki járás Szuvorov kolhozának az ötéves terv éveire lebontott optimális takarmánytermelési struktúráján dolgoznak... Fut, egyre fut a perforált szalag. A „Minszk—22" irányítópultjánál a kar végzős hallgatói V. Tintulov és V. Szokolova ülnek. Végtelen számoszlopok. December ötödikére készülnek el a dekódolással és a Szuvorov kolhoz patronáló! támogatásként megkapja a takarmányadagolás részletesen kidolgozott optimális tervét az egész jászoltartási Időszakra. A gépnek e bonyolult feladat megoldásához mindössze két órára van szüksége. Aligha lehet mindazon tudományos témákról beszámolni, melyekkel a karon foglalkoznak. És hogyan kötődik ez az élethez, hoRyan válik anyagi valósággá, hogyan használják a gyakorlatban és milyen a fent vázolt kutatások gazdasági hatékonysaga? Induljunk el az ovidiopolszki Járás Lenin kolhozába, ahol az odesszai területen először alkalmazták és már hatodik esztendeje sikeresen működik a termeíesdiszpécser irányltásánaic speciális rendszere. Az irányítópultnál Valentina Tumak operatőr áll. Korábban könyvelőnő volt. A szolgálat vezetője az elnök operatív helyettese, Sz. I. Gyermenzsi. Egyébként ő is a gazdaságkibernetikai karon végzett. Gyorsan tájékoztat bennünket, hangsúlyozva, ez nem a távközlési központ, hanem a kolhoz operatív irányítási centruma. — Ma már a gazdasagban az elnök nem foglalkozik napi ügyekkel, — meséli Sz. I. Gyermenzsi. — Minden operatív ügyet mi intézünk: a napi munkafeladatok kiadásától az évi tervek részletezéséig. Az elnök ily módon lehetőséget kapott arra, hogy a gazdaság távlati fejlesztésének kérdéseivel, általánosabb problémákkal foglalkozzék. Az új Irányítási technika bevezetésével kapcsolatban a gazdaságokban új szakmák képviselői jelennek meg. Ugyanaz a kar bocsátja ki őket Riportunkat az intézet 117-es tantermében fejeztük be. Számos kolhoz és szovhoz vezetőivel együtt meghallgattuk V. F. Szuhorukov docens előadását „A gazdasági folyamat gazdaságmatematikai modellezése a mezőgazdaságban" címmeL A. SZTANCSEV és SZ. JANOV Az a híres Goncsar család... E

gyenesen a szántóföldön köszönti kenyérrel és sóval a Kotovszkij járás kultúrházának műkedvelő együttese a gabonatermelő Goncsárék családját. ötvenhármán vannak. A lvovi konzervatórium hallgatói Grigorij Kujba, Galina Vilha és Larisza Krivocjuk dalokat énekel tiszteletükre egy népzenei együttes kíséretében. 45 éve élnek békében és barátságban Nyina Dmitrijevna és Ivan Pavlovics Goncsar. Szép emberek, szép a sorsuk és a haza javára végzett munkájuk is. Legidősebb fiuk, Szergej, a „Szovjet Hadsereg" kolhoz sofőrje, Fotógrafika egy odesszai építkezésről többször nyert szocialista munkaversenyt, a kommunista munkabrigád legjobbja. Lányuk Jevgenylja mezei munkás, férje sofőr, gyönyörű gyerekeik vannak. Ivan Pavlovics udvarában hatalmas fűzfa áll. Szélesre tárta vastag ágait. Ez alatt a fűzfa alatt, hol ünnepi asztalnál, hol egyszerűen csak úgy, esténként gyakran gyűlik egybe az egész család. Ivan Pavlovics akkor ültette a fát, amikor Nyikolaj fia született Az apa nem sokkal később vonult be katonai szolgálatra. Nyikolaj különben most traktorvezető, sokat es lelkiismeretesen dolgozik. A Nagy Honvédő Háború idején egy újabb fiúval szaporodott a család. Ügy határoztak, hogy Ivánnak keresztelik. Az apa a frontra készült, sok minden történhetett. Mert ha nem tér viszsza, akkor a fia fogja a nevét viselni. Ivan sofőr a kolhozban, szintén kiváló dolgozó. Az idei betakarítás során rá esett az a megtiszteltetés, hogy a kombájntól az első kocsi gabonát raktárba szállítJelena lányuk főiskolát végzett és a Kotovszkij járás „Mezőgazdasági technika" egyesülésében közgazdász. A legfiatalabb, Grigorij. szintén kiváló traktorvezető, és noha mindössze 30 esztendős, ügyesen irányítja a fiatalokat a Komszomolban. Kommunista. A Munkadicsőség" érdemrend harmadik [okozatával tüntették ki. A hadseregben letöltött szolgálat után Koszi faluban megjelent egy orosz legény, Szasa Zsarkov. Szülei mar nem éltek. Megtetszett neki ez a baráti szántóvető család. Azóta Szasa a kolhoz traktoristája és nagyon büszke arra, hogy az ukrán gabonatermelő Goncsárék családja befogadta. GALINA IVCSENKO