Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

Vasárnap, 1975. május 25. II közélet aktív fórumai voltak a jelölő gyűlések Molnár Sándor megyei népfronttitkár nyilatkozata A fínlus I5-ére kitűzött országgyűlési képviselőválasztások előkészítésének első, igen fontos szakasza zárult le a jelölő gyűlések sorozatának befejeződésével. Az ezzel kapcsolatos tényekről, tapasztalatokról érdeklődve fordultunk kérdéseinkkel Molnár Sándorhoz, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága titkárához. — Az első jelölő gyűlésre Szegeden, az 1. sz. országgyűlési választókerületben került sor május 12-én. A legutolsó csatlakozó jelölő gyűlést pedig ugyancsak Szegeden szervezték, az 5. sz. választókerületben, május 21-én — mondotta bevezetőként a megyei népfrontbizottság titkára. — A május 12-től 21-ig terjedő időszak során Csongrád megye városaiban, községeiben összesen 82 jelölő, illetve csatlakozó jelölő gyűlést tartottak, amelyeken harmincezernél több választópolgár vett részt. Közülük 447-en szólaltak fel. A tizenhat országgyűlési Választókerületben összesen tizennyolc képviselőjelöltet javasoltak — tizennégy választókerületben egyet-egyet, míg a 6. és a 16. sz.-ban kettőt-kettőt javasolt a népfront. A javaslatot valamennyi helyen egyetértőleg támogatták és elfogadták a jelölő gyűlésen megjelent választópolgárok. Mindössze két helyen vetődött fel javaslatként újabb esetleges jelölt neve. Az egyik helyen szóba került személy azonban nem kapta meg a jelöléshez szükséges szavazatmennyiséget, egy másik helyen pedig a javasolt a szavazás megtörténte előtt közölte, hogy nem kíván jelöltként szerepelni, hanem a Hazafias Népfront által javasolt személy jelölését támogatja. — A jelölő gyűlések a számvetés fórumai is voltak egyben. Hallhatnánk valamit az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról? — Valóban jól illik rájuk a számvetés szó. Hiszen az előadók beszédükben összefoglalták az elmúlt négy év helyi fejlődésének tényeit, eredményeit, egyben szóltak a jövő legsürgetőbb feladatairól is. Ugyanakkor természetesen országos kitekintést is adtak, foglalkozva az egész népet érintő fontos politikai kérdésekkel, köztük a XI. kongresszus határozataival, a párt programnyilatkozatával, és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának választási felhívásával. — Milyen volt a jelölő gyűlések légköre, hangulata? — Tükrözték a közéletben tapasztalható konstruktív légkört. Jó hangulat, az ügy jelentőségéhez méltó ünnepélyesség, őszinteség, szókimondó problémafelvetés jellemezte őket. Hadd jegyezzem meg: most háromszor annyian vettek részt a jelölő gyűléseken, mint az 1971-es választásokat megelőzően tartottakon. S ezek az események valóban a közélet fórumaivá váltak, ahol mód nyílt informálásra, a párt politikájának ismertetésére, magyarázására csakúgy, mint a lakosság különböző rétegeivel való újabb kapcsolatteremtésre, véleménycserére. — Mivel foglalkoztak a jelölő gyűléseken felszólalók? — Mint már a bevezetőben említettem, a 82 jelölő és csatlakozó jelölő gyűléJelöltjeink az országgyűlésbe Bibők Istvánné sen összesen 447-en nyilvánítottak véleményt. Témakör szerint három csoportra osztanám a felszólalásokat. Az elsőbe sorolha tok azok, amelyekben az országos és a helyi célkitűzésekkel összefüggésben nyilvánítottak egyetértő véleményt. A másodikba azokat, amelyekben a jelöltnek javasoltak mellett álltak ki egyetértőleg. S a harmadikba a helyi fejlesztéssel öszszefügő javaslatokat tartalmazókat. Utóbbiról szólva: legtöbb gyűlésen szóba kerültek a helyi fejlesztés olyan sarkalatos problémái, mint a bölcsőde- és az óvodaépítés, a kommunális ellátottság, a szolgáltatások javítása. Mindez egyben már „útravalóul" is szolgált természetesen a jelöltnek javasoltak számára: mivel is foglalkozzanak elsősorban, ha június 15-én országgyűlési képviselővé választják őket. — A rendezvények tehát minden szempontból igen jól sikerültek ... — Igen. S a lap hasábjain is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak — megjelenésükkel, felszólalásukkal, a szervezésben, az előkészítés munkájában való részvételükkel — ahhoz, hogy a jelölő gyűlések valóban betölthessék hivatásukat közjogi és közéleti értelemben egyaránt. Egyben azt kérjük: a választási nagygyűléseken és gyűléseken is vegyenek részt minél többen megyénk választópolgárai, és a június 15-i választásokon pedig támogassák szavazataikkal a Hazafias Népfront jelöltjeit, s személyükön keresztül jól bevált, országépitö politikánkat — mondotta befejezésül Molnár Sándor. Az Aranyfonal brigád újabb célja Sok fáradságos munka *an az olyan dolgozók mögött, akik valamelyik üzemben egy évtizedet eltöltöttek. Jó kollektívában persze valamivel könnyebb munkálkodni, megoszthatók a gondok, problémák. Társak között még a munkasikerek is jobban boldogítanak. Különösen akkor, ha a sikerek jelentősek. Mint például azok, amelyeket a Szegedi Textilművek gyűrűsfonó II. üzemében dolgozó Aranyfonal brigád ért el. A kollektíva megalakulása utáni években nem mindig ment úgy a munka, ahogyan kellett volna, de szerencsére a fonónők nem csüggedtek. Később aztán Füstös Nándorné brigádvezető irányításával egyre jobban munkába lendültek. Jó munkájuk elismeréseképpen tavaly elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja, majd a gyár kiváló brigádja kitüntetést, az idén tavasszal pedig az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi oklevelét — ezzel együtt a Szakma Kiváló Brigádja címet. Tagjai közül többen tulajdonosai a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetésnek is. Az eddigi legnagyobb elismerést, a kongresszusi oklevelet főként tavaly: jó eredményeiknek köszörhették. Teljesítményük vállalásaiknak megfelelően alakult, egy százalékkal haladta meg az üzemi átlagértéket. A minőségi norrr\áknak is kiválóan eleget tettek. De helyén van a szívük az Aranyfonal brigád tagjainak akkor is, amikor másokon kell segíteni. Teljes létszámban ott voltak például a legutóbbi kommunista műszakon, adtak vért rászoruló embertársaiknak. Idős nyugdíjasoknak segítenek a házimunkában, hivatalos ügyeiknek intézésében. Nem hanyagolják el azonban az önképzést sem, minden évben beneveznek néhányan a Szakma Ifjú Mestere mozgalomba ; marxista középiskolába tavaly hatan, pártszemináriumokra még ennél is többen jártak. Az ilyen sokrétű munkálkodás természetesen nagy energiát igényel, de Füstös Nándorné szerint feltétlenül megéri igyekezni. — Összefogással a legnehezebb feladatokat is meg lehet oldani. Igaz, sok a munkánk, de nagyon szépen keresünk. Hogy érdemes odaadón dolgozni, akkor éreztük leginkább, amikor Budapesten a kongresszusi oklevéllel együtt az ötezer forintos jutalmakat is átvettük. Az eddiginél is jobb munka továbbra is cd ja att Aranyfonal brigád tagjainak. Nem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy vannak a termelésben olyan nehézségek is, amelyek átmenetileg visszavetik a dolgozók teljesítményét (mint például jelenleg a gyenge fonalminőség, vagy a létszámhiány). A textilművekben még sok jó képességű kollektíva dolgozik, az idén -szorosabb lesz a brigádok közötti munkaverseny. Füstösné nemrég másik üzembe — az orsónélküli fonógépek mellé — ment át dolgozni. A brigádnak tagja maradt ugyan, de távolléte miatt irányítójuk már nem lehet. Vezetőnek ezért Király Istvánnét választották, aki korábban már betöltötte ezt a szerepet, mégpedig Füstösné szülési szabadsága idején. Most némileg aggódva, mégis bizakodón várja a folytatást. — Nekem most nehéz a helyzetem, hiszen jó vezető szerepét kellett átvenni. Az elnyert kitüntetés szerencsére lendületet adott mindnyájunknak, így remélem tudjuk tartani eddigi eredményeinket, sőt célunk fokozása is. SZ. 3. A jelölő gyűlés előtti percekben mondta Mórahalmon Bibók Istvánné: — Nekem még furcsa, hogy a kapanyél mellett voltam tegnap, ma pedig föl kell ülnöm a nagy asztal mellé az emelvényre. A Vörös Október Termelőszövetkezet tagja, mezőn dolgozó növénytermesztő. Természetesen eljöttek a jelölő gyűlésre munkatársaim is. Farkas Gézáné, Négyökrű Sándorné, Dobó Istvánné véleményéből néhány szó: — Jó vele dolgozni, mert szeret dolgozni. — Ha valakinek az ügyét kezébe vette, el is intézte. Miután 550 ember fölnyújtotta a kezét, hogy legyen ő a jelölt, az egyik hozzászóló ezt mondta: — Büszke vagyok rá, hogy fizikai dolgozót, asszonyt és fiatalt jelöltünk, és nagyon örülök, hogy a mi termelőszövetkezetünk tagját érte ez a megtiszteltetés. Ha büszkék rá a munkatársai, kérdezzük meg őt magát, mire büszke. — Nem tudom, kiejtettem-e valaha ezt a szót a számon. Mire lehetne büszke a magamfajta ember? A munkájára legföljebb. Ez a „legföljebb" a világ legnagyobb igazsága most. Aki mindig becsülettel dolgozik, egyedül annak jogos a büszkeség. Nyocan vannak testvérek. Ekkora családban nem nevelik külön munkára az embert: beleszületik. Szülei korán meghaltak, mire önálló lehetett volna, két öccse nevelését is vállalnia kellett. Hatéves korától a kisebbiket, nyolcadik évétől a nagyobbikat, amíg szakmát nem tanult mindkettő. — Nehéz volt? — Szép volt. A testvérek nálunk mindig összetartanak, de én anyánk helyett anyjuk akartam lenni. Nem volt nagyon nehéz, mert közben igazi anya lettem, kislányom született. Most építettünk házat, kétszobás összkomfortost, az új osztáson. De ezt úgy tessék érteni, ahogy mondom: mi építettük. Én voltam a segédmunkás, férjem az építő. — Nehéz munka. — De nagy öröm, ha készen van. Ha egyszer elmondhatnám az életemet, nagyon sokáig tartana. A mi korosztályunk — 1939-ben születtem — könnyebben élt, sokszor irigyeltem is a velem egykorúakat, de akkor se cseréltem volna velük, meg most se. A munkám — a munkánk, mert a férjemet ki nem hagynám — eredményére vagyunk büszkék. Most kezdem tudni, hogy élni is lehet. A közügyekbe nem született bele, beletanult. Tanácstag a nagyközségben, és tagja a járási pártbizottság kevés tagot számláló, nagy megtiszteltetést jelentő testületének, a végrehajtó bizottságnak. Ezt is egyik fölszólaló mondta: — Sok föladatot vállalt eddig. de minddel megbirkózott. Aki sorainkból kerül kl — ez a mi politikánk erőssége —, az tudja legjobban képviselni érdekeinket. H. D. Lóczi Pálné A jelölő gyűlésen mindenki egyszerre emelte fel a kezét. Egyhangúlag Lóczi Pálnéra szavaztak. Aztán hosszú ideig összeverődtek a tenyerek. Kék szemében meghatottságot vettem észre az országgyűlési képviselőjelöltnek, s kedves mosoly ült a szája szélére. Lóczi Pálnét sokan ismerik. Ásotthalmon nemcsak azt tudják róla, hogy óvónő. Például a szakszövetkezet elnöke szerint a község életének szinte minden területén olyan társadalmi munkát végzett, amire odafigyeltek, és jól képviselte a különböző fórumokon az ásotthalmiak érdekét. Pedagóguskollégája elmondta: a szülők szájából még mindig csak dicséretet hallott, ha az óvónőről esett szó. A népfront községi bizottságának elnöke szerint minden népfrontmegmozduláson ott van. Jegyzetfüzetemben sokasodtak a vélemények. Fölösleges tovább idézni, hiszen közös a lényegük, lelkiismeretes, jó szakember, és közéleti munkájáért kiérdemelte a népszerűséget. ö maga rendkívül szerény, közvetlen ember. Néhány mondatból kiderül ez, és talán ez is magyarázata annak, miért szeretik olyan sokan. Amikor nyolc évvel ezelőtt, táskájában az óvónői diplomával Asotthalomra jött, sok mindenre gondolt. Ha visszaemlékszik azokra az évekre, eszébe jutnak kétségei. Mint minden ember, amikor új helyre kerül, számítgatja, milyenek lesznek kollégái, talál-e barátokat, tud-e eredményt elérni munkájában. Hogy gyorsan megszerette a községet, ez nemcsak rajta, hanem mindenkin, az ott élőkön is múlott. Ezt ő állítja, és fogadkozik is, nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen megtalálja helyét. A fiatalok maguk közé sorolják a 31 éves óvónőt, s az idősebbek elismeréssel beszélnek róla. Nem véletlenül választották be a járási, illetve a községi pártbizottságba, s az sem véletlen, hogy ő lett az ásotthalmi nőbizottság titkára. Amikor megtudtam, hogy szép helyezéseket ér el a megyei pedagógusok pályázatain, igazán kíváncsi lettem időbesosztására. Hiszen otthon a munka nem kevés. Ahogy cseperedik lányuk — most már 10 éves —, egyre több gond is van vele. Igaz, férje sokat segít otthon. Férje erdőmérnök, neki is sok az elfoglaltsága. Délelőtt óvoda, délután óvoda, ezenkívül a járási óvónői munkaközösséget vezeti. Munkája elismeréseképpen nemrég kapta meg aa Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Aki hajnali 4 órakor kel, biztos nem kényelmes. A napi program ekkor kezdődik. Az óvodán kívül ott a család és a közéleti feladatok. Megbeszélések, ülések, viták, agitálás. Lóczi Pálné is azt szeretné, hogy minél többen végezzenek a közösség érdekében komoly munkát. H. M. Szívspecialisták tanácskozása A napokban Budapesten rendezték meg az amerikai kardiológusok kollégiuma vándorfakultásának előadássorozatát, melyen neves szívspecialisták és magyar kollégáik számolhattak be kardiológiai kutatásaikról és azok gyakorlati alkalmazásának legújabb eredményeiről. A tudományos tanácskozást követően M. Mcintosh professzor, az amerikai kardiológusok kollégiumának elnöke nyilatkozott, s a többi között megállapította: — Utazó fakultásunk ez alkalommal harmadszor tartotta tanácskozását Magyarországon. Elsősorban azokba az országokba látogatunk el, amelyekkel a tudományos együttműködés továbbfejlesztése kívánatos '•lenne. Jól tájékozott, nagy tudású szakemberekkel ismerkedtünk meg Budapesten. A magyar kardiológusok nemzetközi viszonylatban is magas színvonalú gyógyászati eljárások alapján dolgoznak. Igen kiválóak például a magyar izotóp és ultrahang szívvizsgálatok. Együttműködésünk a magyar kardiológusokkal biztató távlatokat ígér. Új eljárás Kurucz András, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kecskeméti állomásának tudományos kutatója — számos homoki borszőlőfajta nemesítője — új eljárást dolgozott ki a szőlő szaporítására is. Módszerével, amelyhez föld sem szükséges, két évvel rövidül a szőlőszaporítóanyag előállítása, gyorsabban kerülhetnek köztermesztésbe az új fajták. (MTI) Diáktalálkozó Az országjáró Csongrád megyei diákok háromnapos találkozója és versenye szombaton délben nyílt meg az ópusztaszeri millenniumi Árpád-emlékmű mellett levő ligetben. Mintegy 400 középiskolás diák és szakmunkásképző intézeti tanuló táborozott le, hogy összemérje tudását, ügyességét. Az első napon környezetvédelmi vetélkedőt, a lányok részvételével főzőversenyt rendeztek. 1