Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-08 / 235. szám

KEDD, 1ML OKTÖBER & 3 Hatrészes motorvonatok Az ötödik ötéves tervben már hatrészes motorvonatokat szállít a Ganz-MÁVAG a Szovjetunióba a négyrészes szerelvények helyett. A motorvonatgyártásban és a gépigyártásban is magyar—szovjet szakosodási szerződéseket készítenek elő. Jelenleg évente 20 négyrészes Diesel-motorvonatot szállít a magyar vállalat a szovjet vasutaknak. 1976-tól a szerelvények hat kocsiból állnak majd, a megnövekedett személyszállítási igények kielégítésére. Ez a vonattípus biztosítja az átmenetet az új, hatrészes, elektromos erőátvitelű Dieselmotorvonat kifejlesztéséig, amely a tervek szerint három ország kooperációjában készül. Eszerint a motort a Szovjetunióban állítják elő, az elektromos átviteli beren. dezéseket Csehszlovákia szállítja, a komplett motorvonatot pedig a Ganz-MÁVAG tervezi és gyártja, amelyre magyar—szovjet szakosodási egyezményt készítenek elő. Somogyj Károlyné felvétele A hidegebb napokon szívesen elosztanánk azt a hőséget, amibeh a szegedi vasöntöde munkásainak bőven van részük akkor is, amikor a járókelők fázósan begombolják a ballonkabátot, legszívesebben már kesztyűt is húznának, ha nem is olyat, ami a vasöntők kezén van. \z izzó, olvasztott vas 1400 fokos, körülötte minden átforrósodik. Védőkesztyű óvja a munkás kezét az égési sérülésektől. A levegő hőmérséklete 40—50 fok. Az üzemben is jól járnának, nekünk is jól jönne, ha elfelezhetnénk. Magyar-román ünnepség Aradon Emlékezés az aradi vértanúkra — Dumitru Popescu és dr. Orbán László beszéde Aradon vasárnap délelőtt közös magyar—román ünnepség keretében emlékeztek meg az aradi vértanúk halálának 125. évfordulójáról. A magyar kormányküldöttséget dr. Orbán László kulturális miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a román kormánydelegációt Dumitru Popescu, a Hornén Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnöke, a Komán Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára vezette A magyar és a román himnusz elhangzása után a kormánydelegációk — a felsorakozott díszszázad előtt, az emlékünnepségen megjelent több ezer ember gyűrűjében — megkoszorúzták azt az obeliszket, melynek oldalában tizenegy vértanú földi maradványait helyezték örök nyugalomra. A koszorúzás után a résztvevők az aradi kultúrpalotába vonultak, ahol mintegy 800 meghívott vendég előtt Dumitru popescu és dr. Orbán László mondott beszédet." Dumitru Popescu beszédében örömmel üdvözölte a magyar kormányküldöttséget, majd így folytatta: „Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a házigazdái lehetünk ennek, a román és a magyar nép közötti hagyományos baráti kapcsolatok tekintetében mélységes történelmi jelentőségű megnyilvánulásnak." A román kormánydelegáció vezetője ezután rámutatott, hogy az új világ építésében vállvetve halad egymás mellett a román és a magyar nép. Szolidaritásunknak és barátságunknak alapja a társadalmi rendszer azonossága. Meggyőződése szerint ez az új típusú barátság teljes mértékben megfelel a két nép alapvető érdekeinek, és a társadalmi haladásért vívott világméretű harc általános érdekeinek. . Ezután dr. Orbán László emelkedett szólásra. — Emlékezni jöttünk Aradra, és baráti kézfogásra, népeink barátságának további erősítésére, azért jöttünk. hogy elhelyezzük a kegyelet virágait a 125 évvel ezelőtti vértanúság színhelyén, a hősök sírjára — mondotta dr. Orbán László. — Az aradi tizenhármak nemcsak Magyarország, hanem az európai népek mártírjai is voltak. Ma sem élnek eléggé a köztudatban azok a hídverő kísérletek, amelyek magyar, román, szlovák, szerb, horvát részről a szabadság közös ügyének szolgálatát állították előtérbe. Például 1849. július 28-án Szegeden, a magyar országgyűlés elfogadta a Szemere Bertalan által előterjesztett nemzetiségi törvényt, amely kimondja: „Mi minden népet testvérünknek tekintünk", s így kollektív nemzetiségi jogokat is törvényerőre emelt. — A század végéig kibontakozó és megerősödő munkásmozgalomban, az öntudatosodó és egységbe kovácsolódó proletariátusban született meg az a társadalmi erő, amely az 1848—49-ben eltiport forradalom, a benne kifejezett történelmi feladat megoldására hivatott. — A nemzeti függetfens^gi harcok hagyományainak ébresztése segített kovácsolni o nemzeti összefogást • Hitlerékkel, és az áruló reakcióval szemben. Az 1938. és 1939. évi segesvári Petőfiünnepségen magyarok és románok — a Román Kommunista Párt kezdeményezésére — igyekeztek útját Olésezett a Szakszervezetek Országos Tanácsa A Szakszervezetek Országos Tanácsa hétfőn, tegnap ülést tartott. A testület a szakszervezeti munka továbbfejlesztéséről és a szakJXXVCJCÜ választások «ióM> szítéséről tárgyalt. Határozat született, hogy a szakszervezeti vezető testületek és tisztségviselők újjáválasztásóra 1975-ben kerül sor. (AÍTI) állni a hitleri fasizmus, népeinket megosztó törekvésének. — Történelmileg gyökeresen új helyzet állt elő 1944 —45-ben, amikor a hős szovjet hadsereg felszabadította országainkat a fasiszta elnyomás alól — mondta a továbbiakban dr. Orbán László. — Nemcsak 1848—49 öröksége válhatott valóra, hanem az is, hogy a munkásosztály, a magyar nép — a kommunista párt vezetésével — diadalmasan megvívta harcát a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás ellen a szocialista forradalomért Hasonló utat járt be a román nép: a munkásosztály és pártja vezetésével győzelemre vitte a szocialista forradalmat, és sikeresen épífi hazájában a szocializmust. Üj lehetőségek nyíltak meg egymás mellett élő népeink kapcsolatában, melyeket a közös sors és a közös érdek fűzött össze a történelem során — ám az uralkodó osztályok, a reakció, a gyűlölködést szító nacionalista métely sokszor szembeállított egymással. Megnyílt az út közös dolgaink rendezéséhez. Két szocialista orszán él most egymás mellett, amelyet összekapcsol a szocialista építés közös ügye, a marxista—leninista világnézet, az internacionalizmus, a béke szolgálata. Összekötő kapocs országainkban élő nemzetiségek is, a nálunk élő románok, az itt élő magyarok. Annál' erősebb ez az egymást követő híd, minél következetesebben érvényesülnek országainkban a lenini nemzetiségi politika elvei. Internacionalista és nemzeti érdék, hogy kölcsönösen fellépjünk minden előítélet ellen, amely elválaszt, hogy támogassuk a gazdasági, szellemi hídépítőket, s hogy a határokat ne szakadéknak tekintsük, hanem közös ösvénynek, melynek mentén a barátság virágozhat — mondotfa befejezésül dr. Orbán László. Az ünnepi beszédek elhangzása után magyar és román művészek adtak közös műsort, majd Dumitru Popescu ebéden látta vendégül a dr. Orbán László vef zette magyar kormánydelejgációL A MŰVEL ODES PARTNEREI C

sokorba szedte terveit a megye is. Azóta, hogy a párt Központi Bizottságának tavaszi határozata tartós fazont szabott a társadalmunk egészét átfogó közművelődési munkának a helyi sajátoságokkal földúsítva, programot fogalmazott a pórt megyei végrehajtó bizottsága, majd a tanácsé is. A közelmúlt tanácsülésen született határozatok utasításokat adnak a közművelődés működési tervének kidolgozására a következő ötéves terv időszakára, 1990-ig az intézményhálózat fejlesztési tervének elkészítésére, s kiemelt feladatként szólnak „a munkások műveltségének gyarapításáról", a mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság közművelődési, a fiatalok kulturális igényeinek jobb ellátásáról. Aki rendszeresen lapozgatja az újságokat, figyelemmel kíséri a közélet eseményeit, észrevehette, egyre gyakrabban kerülnek napirendre az úgynevezett munkástémák. Szó van a munkások anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, annak mértékéről, művelődéséről, mindezekkel összefüggésben közérzetéről, s ha' szó van róla, okkal történik, hiszen az elmúlt évtizedben mintha kevesebbet beszéltünk volna ezekről a kérdésekről. S most, hogy beszélünk róla, derül ki: kevesebbet is tettünk. Az aktív keresőknek több mint a fele munkás, a nemzeti jövedelem háromnegyed részét termelik, jövedelmi viszonyai viszont ezt nem tükrözik pontosan. Figyelmeztető továbbá az is, hogy kevesebb százalékos arányuk a pártban — mely egyébként nevén viseli, munkáspártCsongrád megyében ugyan mindössze egy százalékkal, ám ha tekintetbe vesszük, hogy rohamosan iparosodó szűkebb pátriánkban ma a lakosság 44 százaléka munkás — majd kétszer annyi, mint tizenöt évvel ezelőtt —, ez a csökkenés sem lebecsülendő. Amikor tehát a közművelődés rajzolóasztalán a közeli és távolabbi jövőre- alapvetőnek tervezzük a munkások ügyét, tulajdonképpen össztársadalmi igényt ismerünk föl. Következésképp a feladatok megoldására is a társadalom egészének kell összefognia, a közművelődésben érdekelt Intézményeknek, szervezeteknek együttműködni. „Segíteni a szocialista brigádok kulturális vállalásának teljesítését — summázza a megyei tanács jelentése, s jó, hogy mindjárt hozzáteszi —, gondoskodva a szükséges tárgyi, személyi, módszertani feltételek megteremtéséről." Sőt, tovább megy: „biztosítani kell, hogy a területi — tanácsi fenntartású közművelődési intézmények nyújtsanak segítséget az üzemen belüli kulturális tevékenységhez", ami természetesnek hangzik; korábban sem ellenezte senki, hogy a közművelődési intézmények ajtót nyissanak az üzem°kbe, hogy terveikkel, programjaikkal költözzenek a gyárakon belülre is, csupán ez a kaocsolat maradt gyakorta alkalmi, s kimerült néhány elképzelés szegélyére befuttatott nróbálkozásban. Persze igaz lehet, a közművelődési intézmények gyűjtőfogalommal emlegetett kultúrházak, színház, TIT, könyvtárak teherbíró-képességét általában fölemésztik a legközvetlenebb, soros feladatok, személyi és tárgyi feltételeikkel maguk sem dúskálnak a javakban, de hát a munka szervezésében, a feladatok porciózásakor ezután majd fokozottabb gondot kell fordítaniok az üzemekre, a munkásokra. Éppen azért, mert senki sem várja, hogy kibújjanak bőrükből, erejüket meghaladó akciókra vállalkozzanak, a megyei tanács fontosnak tartotta leszögezni: „ahol közvetlenebb segítséget érintett gazdasági, szakszervezeti szervek nyújtanak a munkások művelődéséhez, az anyagilag is támogassák a közművelődési intézmények fejlesztését, bővítését, korszerűsítését, működési feltételeinek javítását." így teljes az áramkör. Így szabad és kell komolyan venni a munkásművelődés ügyét, ha támogatásról biztosítjuk azokat, akiktől a segítséget, a kezdeményezést, a munkát kérjük. Hivatkozhatunk ugyan arra, hogy politikai szempontból is jól felfogott érdekük — a valóságban viszont nem ilyen egyszerű a képlet. A kétkezi munkást, akit elfáraszt a gépek zaja, ambíciót érez szakmai ismereteinek gyarapítására, leköt a család, netán az utazás munka- és lakóhelye között — nem lehet egyszerűen bevárni a művelődési otthonokba, a színházba, olykor a városi könyvtárba se nagyon. Megnézi este a televíziót, műszakváltáskor benyit az üzemi könyvtárba, s ha nem talál kedvére olvasnivalót, aligha villamosozik utána. Amíg nem sikerül igényt támasztani benne a művelődés, az értékes szórakozás iránt, amíg nem válik belső meggyőződésévé, hogy szocialista társadalmunk neki halmozta föl a kultúra javait, s ebből dehogy kirekesztett, csak éppen nem került még lélegzetnyire hozzá — addig merő nosztalgia arról ábrándozni, hogy az élet természetes folyamata, a szocialista társadalom menetrendje magával hozza a gyors változást. A munkásokkal meg kell szerettetni a művészeteket, a kultúrát. És nem feltétlenül ott, csak ott, ahol intézményesen produkálják, kultúrházak irodalmi estjein, színházak előadásain, mozikban, képcsarnokban — hanem elvinni közéjük, oda, ahová az élet, a munka ezernyi szálaival kötődnek, a gyárba. K

ezdjük fölismerni, milyen kiaknázatlan lehetőségek szunnyadnak az üzemi munkások körében végzett művészeti agitációban. A kultúra munkásai kezdik fölismerni, hogy a gyárak munkásai nincsenek oly messzire tőlük, hiszen az agitáció közvetlen partnerének ajánlkoznak a szocialista brigádok. Imittamott képzőművészeti kiállításokat szerveznek, egyre több író-olvasó találkoaó melegszik föl huzamos vitává, tartalmas beszélgetéssé, hogy aztán hetekre forgalmasabb legyen az üzemi könyvtár. Az elmúlt napokban pedig a színház kopogtatott a szegedi gyárak kapuján, s tapasztalhatta, például a ruhagyárban, hogy milyen régóta várták. A különböző oktatási formák, a szakmai képzés, továbbképzés is a műveltség igényének, az olvasási kedv fölkeltésének, az embernemesítő művészetek megkedveltetésének tartalékenergiáit hordozzák, élni kell velük. Nem feltétlenül szükséges tehát új formákat, módszereket keresni. Szerencsére, van belőlük elég, a meglevőekkel is lehet hasznosabban gazdálkodni. Így fogalmaz a párt közművelődési határozata is: „a munkások műveltségének növelése érdekében terjeszteni és fejleszteni kell az eddig kialakult módszereket (könyvtárlátogatás, kedvezményes mozi-, színházbérlet-akció), bővíteni a kulturális lehetőségeket." Nikolényi István Pártszékházat avattak Pitvaroson Tegnap, hétfőn délután a pitvarosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet pártalapszervezetének helyiségében megbeszélést tartottak, melyen részt vett dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára, Szőnyi Ferenc, a makói járási pártbizottság első titkára és Szabó Jánosné, a makói járási hivatal elnöke. A megbeszélésen jelen voltak a pitvarosi Vörös Csillag, a nagyéri Vörös Lobogó, a csanádalberti Kossuth és az ambrózfalvi Dimitrov termelőszövetkezetek párt- és gazdasági vezetői és Rácz Mihály, Pitvaros községi közös tanács elnöke is. Hudak Márton, a pitvarosi községi pártbizottság titkára köszöntötte a résztvevőket, majd tájékoztatást adott a négy községi közös tanácsú település — Pitvaros, Ambjrézfalva, Nagyér és Csanád; alberti — politikai és gazdasági fejlődéséről. A termelőszövetkezetek gazdasági vezetői beszámoltak az őszi gazdasági munkák helyzetéről és üteméről. Pitvaroson, a Kossuth utca 32. szám alatti új pártszékházban ünnepi kibővített pártbizottsági ülést tartottak. Dr. Komócsin Mihály mondott beszédet, melyben megemlékezett Pitvaros és környéke munkásmozgalmi hagyományairól. Szólott a tervezők és építők jó munkájáról. Majd bel- és külpolitikai tájékoztatást tartott. Kiemelte: hogy belpolitikánkban az MSZMP XI. kongresszusára való előkészület áll előtérben, s a kongresszus hosszú fejlődési időszak mérlegét vonja majd meg. Hazánkban a szdcialista építőmunka új minőségi fokra emelkedett Továbbá ismertette a nemzetközi helyzetet s rámutatott; azt a feszültség enyhülése, és a békés egymás mellett élés politikájának pozitív tendenciája jellemzi. Az előadó beszélt hazánk, és ezen belül Csongrád megye ipari, mezőgazdasági termelésének eredményeiről. Felavatták az új pártszékházat, melynek létesítésére csaknem 700 ezer forintot használtak fel. Az átadáson részt vett Deák Ferenc, a CSOMITERV igazgatója és dr. Boldis Pál, a CSOMITERV gazdasági, műszaki tanáqsadója. Az új létesítményt a CSOMITERV dolgozói tervezték, az építkezést pedig a csanádpalotai Vegyesipari Szövetkezet dolgozói végezték. Az átadáson az óvodások színes műsorral kedveskedtek a megjelenteknek. Befejezésül dr. Komócsin Mihály további, eredményes munkát kívánt a négy község kommunistáinak.