Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-16 / 139. szám

ÍMJWBST, W73. JÜNTTJS WL r Átmeneti évad után * A szegedi színház szezonzáró társulati ülése Az elmúlt színházi évadot értékelte tegnap délelőtt Giricz Mátyás, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, a Bartók Béla művelődési központban tartott szezonzáró társulati ülésen. Az elnökségben helyet foglalt Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese, Szántó Tivadar, a városi pártbizottság munkatársa és Bőgel József, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának főelőadója is. Giricz Mátyás összefoglaló és részletező beszámolójában elmondta, hogy a prózai tagozat számára átmenetinek tekintették az évadot. Feladatuk volt, hogy egy-egy bemutatóval felderítsék, milyen fogékony a társulat, 'és a szegedi közönség a különböző, újszerű megoldásokra. Az opera bemutatóival viszont az volt a szándékuk. hogy a már meglevő, kialakult együttes színvonalát és az elért eredményeket megőrizve újabb, sikeres produkciókkal öregbítsék az együttes jó hírét. Arra a kérdésre, hogy az évad megfelelt-e az említett célnak, hogy a színház korábbi, kissé konzervatív arculatához képest a bemutatók jelentettek-e valami újat — az évad természetes és nem természetes egyenetlenségeivel együtt is határozott igennel válaszolhatunk — szögezte le a színház igazgatója, majd rátért a szakmai értékelésre. — Idei szezonunk főbb előadásaiban az emberi lét nagy kérdéseire kerestünk válaszokat, témáink az egyén és közönség viszonya, a szabadság • és szükségszerűség, az úgynevezett jóléti társadalomhoz való viszonyunk, egyszóval egy elkötelezett világnézetű, alkotói közösség témái voltak. A színészi játékban a hagyományos eszközökön túl differenciáltabb, egyszerre több szintet tükx rözni szándékozó, jó értelemben vett groteszk vonások is jelentkeztek. A rendezők sikeresebb előadásainkban a darab egyszerű eljátszásánál komplikáltabb elképzelésekre törekedtek, néhány esetben határozott sikerrel és újszerűséggel. A Médeia és az Antigoné, úgy tűnik, sikeres nyitány volt, s a Haway rózsája is, a maga nemében, kifogástalanul megfelelt a célnak, bár a belső értékelésében túl részletezettnek és zsúfoltnak találtuk a diszletmegoldást. A naptári év vége felé jártunk, az akkori gazdasági vezetés borúlátóan ítélte meg a színház gazdasági helyzetét, s most már tudjuk, szükségtelenül szigorúan takarékoskodtunk a Traviata és a Diákszerelem díszleteivel, jelmezeivel. A Például Caius ugyan kitűnő rendezésben és szcenikával került színre, ám a darab, még dramaturgiai átdolgozás után sem ütötte meg a mértéket. Az idő nem igazolta a később színre került Dürrenmattművel kapcsolatos eszmei aggályokat, s ha a görög tragédiák után mindjárt' az Angyal szállt le Babilonba című darabot játszottuk volna — ahogyan terveztük —, majd arra következik a Felszabadított Don Quijote, a színházi évad első periódusa más művészeti képet mutatott volna. A Diákszerelem sem nyújtotta egészen azt, amit vártunk, s csak átmeneti megkönnyebbülést hozott a Falstaff ragyogó bemutatója ts, melyet a minisztérium zenei főosztálya megjutalmazott. Azért beszélhetünk átmeneti megkönnyebbülésről, mert a Koldusopera sajnos, nagyon rosszul sikerült, s emiatt sokan inogtak meg azok közül, akik a színházi vezetéstől megújulást vártak. A konzekvenciákat le kellett vonnunk, a vezetés és a társulat becsületére legyen mondva, összeszedtük magunkat. A Lunacsarszkij-bemutató legfőbb ereje abban a harmonikus távolságban volt, amit az eredeti mű és az előadási mód korszerűsége, egyedisége között teremtettünk. Az előadás alkotóit megjutalmazta a minisztérium színházi főosztálya, a televízió színes adásban vette fel a produkciót. Giricz Mátyás elismeréssel szólt az Ida regényéről, kiváltképp A makrancos hölgyről, melynek előadása már csiszolt együttest mutatott. Az opera másik kitűnő pordukciójában, a Lohengrinbert Vaszy Viktor zenei megfogalmazása, a világos és nagyvonalú rendezés, valamint egy sajátos szcenika megvalósítása eredményezett nagyszerű előadást. Az Angyal szállt le Babilonban méltó befejezése volt a szezonnak. A vezetésről elmondta az igazgató, hogy a kettős főrendezői struktúra eredményesnek látszik, szezon közben Buday Zoltán személyében új igazgató került a gazdasági vezetés élére, s főtitkári rangba lépett Horkits Erzsébet művészeti titkár. Megemlékezett a prózatársulat sikeres szabadkai — és az opera debreceni vendégszerepléséről, elmondta, hogy a 284 helyi, 72 tájés 34 gördülő operai előadást kielégítő bevétellel, és némileg növekvő közönséggel tartották meg. Bejelentette, hogy az évad végétől nyugdíjba megy Szendrey Ilona színművész, Halmágyi Mihály operaénekes, Lakatos János és id. Rácz Imre énekkari tag, Berta Józsefné és Wiegand Gyuláné nézőtéri dolgozó; Angyal Mária, Somoss Zsuzsa, Horváth Eszter. Szakáts Eszter. Fenyő Ervin. Tolnay Miklós, Ojlaky Károly, Simon Péter, Szekeres István, Szögi Imre, Hegedűs Sándor, Kulka Eszter, Paál István és Kapantzián Artúr eltávozik a színháztól. Az új évadra javaslatot tettek a bemutatók számának csökkentésére, jellegük megváltoztatására is. A társulati ülésen Papp Gyula arról beszélt, hogy az új vezetőség sikeresen jutott túl a kezdeti nehézségeken, Bőgel József pedig hangoztatta, a minisztérium színházi főosztálya is átmeneti évadnak tekintette az ideit, ám máris látszanak az új vezetés. az új tagság, s az új koncepció eredményei. A társulati ülést Réti Csaba operaénekes, a színházi szakszervezeti bizottság elnöke nyitotta meg, és zárta be. N. I. A rakpart regénye Tanúk és bírálók A közjátékban az árvízsújtotta város maradt alul. 1879. augusztus 29-én felértékelték a vár falazati építményeit, tetőzeteket, telket, s a becsérték 611 ezer 872 forintot tett ki, s ezzel egyidőben kijelölték a Mars — ma Marx — téri déli oldalán az új laktanya helyét. 1880. november 22—23-án kapta meg Szeged a várat lebontásra. Az anyagok értékesítése fedezte a lebontás költségeit, viszont az új laktanya 586- ezer 450 forintjába került Szegednek. A vár, a haszontalan kőhalmaz eltakarítása után nem volt más akadály a rakpart építése előtt, csak az ismételt tiszai árhullám 1881-ben, 845 centiméteres tetőzéssel Szegednél. A Wein Aurél főmérnök tervezte rakpart — 1880. június 30. — építésével azonban késlekedett a vállalkozó, a Helwag és Würth cég, nyilvánvalóan a Tisza újabb fenyegetése, a még mindig lassan levonuló árhullámok miatt, mert ami munkát és pénzt addig befektettek, az szinte Ismét a hajóké a folyó semmivé vált az ismételt újrakezdésig. A munka vontatottságának egész Szeged tanúja és bírálója volt. A már egyszer árvízzel sújtott nép nem nézte jó szemmel a sziszifuszi vállalkozást, de már nem ígérkezett busás hasznú befejezés a kivitelezőknek sem. Egyik oldalon a munka lassúsága, a másikon pedig a jogos elégedetlenség a rakpart építésére kötött szerződés felbontásához vezetett. ' A további építést átvette — mintegy házi kezelésbe — a királyi biztosság, amelynek irányításával szintén nehezen birkóztak meg a kedvezőtlen talajviszonyokkal. A Tisza-szabályozásnak kezdettől fogva hatalmas irodalma van a különböző korszakoktól egészen napjainkig, amikor már a vizek útjait és törvényeit duzzasztók, erőművek, mesterséges tározók, vízkivételi művek befolyásolják a mai kor szükségleteinek, modern vívmányainak megfelelően. A szegedi rakpart regényét is sokan próbálták átfogóan Színesedik az őszibarack Hazánk összes őszibaracktermésének harminc százalékát a szatymazi tájkörzet adja, ahol a korán érő fajták már zsendülnek, színesednek és körülbelül tíz nap múlva megjelenik a piacon az ízletes nyári gyümölcs. A Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központjának szakemberei termésbecslő szemlét tartottak az ültetvényeken. Megállapításuk szerint jó közepes termést szüretelhetnek a nagyüzemi és a háztáji gazdaságok. A várható hozamot kedvezően befolyásolja a kiadós csapadék, amely után gyors ütemben növekednek a fák gyümölcsei. A MÉK vállalat telepein Jó ütemben haladnak a szerződéskötések, a tervek szerint ezer vagon őszibarack felvásárlására számítanak. A szegwfl járás egyik jelentős termelőüzeme, a rúzsai Napsugár Tsz a különböző időpontokban érő fajták arányát olyan kedvezően és tervszerűen alakította ki, hogy egész nyáron folyamatosan tart náluk az őszibarackszezon. A nyolcvankét hold közös terület és a háztáji földek gyümölcsét együtt szállítják, hogy ne legyen gondjuk a tagoknak az értékesítésre, és több idejük maradjon a közös munkára. A szövetkezet fejleszti a termesztést: még az ősszel 40 holdon telepítenek őszibarackot. A gazdaság ezerhétszáz négyszögölön kísérletnek is helyt adott, ahol a sokat ígérő „Szegedi arany" elnevezésű őszibarackot hasonlítják össze egyéb fajtákkal. Az eddigi megfigyelések igazolják, hogy érdenles elszaporítani a nagy gyümölcsű. ízletes szegedi nemesítésű fajtát. Július 27-től 30-ig Kis VIT Szegeden Tízezer fiatalt várnak az ifjúsági napokra Immár hetedik éve szerves része a Szegedi Ünnepi Hetek rendezvénysorozatának a Szegedi Ifjúsági Napok programja. Az idén július 27 és 30-a között rendezi meg ezt az országos találkozót a KISZ Szeged városi bizottsága és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Az 1973-as Szegedi Ifjúsági Napok rangját emeli, hogy megnyitója egybeesik a X. Berlini Világifjúsági Találkozó megnyitójával. így az idei program a legnagyobb VIT jegyében rendezendő ifjúsági akció lesz Magyarországon. Több mint tízezer fiatalt várnak az ország különböző részeiből. A Szegedi Ifjúsági Napok célja, hogy segítse a KISZ politikai és nevelési feladatainak végrehajtását, méltó módon emlékezzen jelentős politikai évfordulókra, kapcsolódjon az aktuális eseményekhez, s elősegítse a fiatalok szabad Idejének hasznos eltöltését. Ezen célok jegyében született meg az idei program. A fiatalok autóbuszai és különvonatai július 27-én, pénteken érkeznek Szeged-ne. A városnéző program után este a Dóm téren Gershwin: Porgy és Bess című operáját tekintik meg. Az ünnepélyes megnyitó ifjúsági nagygyűléssel kezdődik július 28-án, szombaton délután 5 órakor a Széchenyi téren. A berlini VIT szellemében, a béke és barátság gondolatának jegyében a nagygyűlés után nagyszabású demonstrációra kerül sor. A színpompásnak ígérkező jelmezes felvonulás — melyen 45—50 üzemi és mezőgazdasági KlSZ-szervezet, 600 középiskolás diák és 300 úttörő vesz részt —, felelevenítik az egykori VIT-ek hangulatát, és szólanak a ma legfontosabb akcióiról is. A szegedi fiatalokon kívül produkcióval lép fel néhány meghívott megye, valamint Szeged jugoszláv testvérvárosának, Szabadkának küldöttsége. Itt lesz néhány külföldi turistacsoport és a nemzetközi jelleget erősíti, hogy részt vesznek a karneválon a csere-építőtáborok külföldi fiataljai is. Este 5 ezer fiatal nézi meg Madách Mózes című drámáját a Dóm téren. Az előadás után a Tisza-parton tűzijátékkal és fáklyaúsztatással köszöntik a találkozó résztvevői a X. VIT-et. A Széchenyi téren hajnalig tartó utcabál zárja az eseménydús napot. Vasárnap, 29-én az újszegedi szabadtéri színpad lesz a programok központja. Neves színművészek, humoristák és beatzenekarok szórakoztatják az érdeklődőket, s fellépnek a vendég csoportok népi táncosai, zenekarai is. Este ismét a Porgy és Bess című dzsesszopera lesz a szabadtéri műsora. A szegedi városi tanács a Szegedi Ifjúsági Napok eseményeire vendégül látja a 10x10 a tizedikre vetélkedőnek azt a három csapatát, mely nem jutott ki a berlini Világifjúsági Találkozóra. A Szegedi Ifjúsági Napok előkészítéséről, szervezéséről és programjáról tegnap, pénteken délelőtt tartottak sajtótájékoztatót az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, a KISZ Szeged városi bizottsága és a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetői. A tájékoztatón ott volt Papp Gyula. Szeged megyei városi tanács elnökhelyettese, a Fesztivál Intéző Bizottság elnöke ÍS, Mcpuwim Beid felvetett feltárni, megírni, építésének, megcsúszásainak. meg-megsüllyedésének okát, mozaik ját összerakni; létét, szükségességét beilleszteni a Tisza csendes és háborgó életébe, a múltba és a jelenbe. Ha igazak az egykorú adatok, akkor a nagyvíz utáni geológiai feltárások nem kevesebb, mint 900 talajmintát eredményeztek keresztül-kasul a városon, sőt a Tisza-mederben 15—45 méter mélységig. A geológiai feltérképezésben feltehetően alaposan „végigtapogatták" a leendő rakpart hosszát szárazon és vízen egyaránt, hogy az építmény után ne történhessék meglepetés, s a mű kiállja az idők próbáját biztonságosan. A legkorábbi krónikások egyike, Kulinyi, azt jegyezte fel az utókor számára — s talán intelmül is —, hogy már 1889-ben, a rakpart alsó részén — mai klinikák előtt — „veszedelmes arányú repedések keletkeztek, és az építmény egy részét újra el kellett készíteni". A munka nehézségére nézve jellemző, hogy a király visszalátogatásakor, 1883. október közepén is javában folyt még a rakpart építése, és csak 1886-ban fejeződött be. Krajcárig kiszámított teljes költsége 2 millió 484 ezer 673 forint az állami költségvetésben. Ez az ösaszeg több mint a fele annak, amennyit Szeged a saját terhére beruházott — 4 millió 268 ezer 450 forintot — a város feltöltésére, utcák kikövezésére, csatornázásra, terekre, sétányokra, kisajátításra, laktanya építésére. Ha pánikot nem is, de nagy aggodalmat okozott a lakosság körében a rakpart legelső bedőlése, s a látvány a városi hatóságot is megingatni látszott hitében, hogy a tetemes költséggel létrehozott építmény biztonságot nyújthat-e a jövőben, ha máris szétesőben van. Emlékezetes volt ugyanis a munkák kezdeti szakaszában. amikor 1882 őszén két helyen is észleltek süllyedéseket, de azok megszüntetésére akkor nem került sor, mert a kiviteli szerződést felbontották a vállalkozók. A műszaki vizsgálatok alatt, a süllyedések okának felfedése közben is mozgott a partfal mind nagyobb mértékben. A talajviszonyok erőtlenségére gyanakodtak, és a további mozgások megakadályozása végett több helyen is megbontották a falat, hogy megerősítsék új alapokon, illetve a mögöttefölötte nyomuló földből % nyestek el, hogy a falakra ható terhelést csökkentsék. Lődi Ferenc k