Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

VASARNAP, 1973. MÁRCIUS n. I Munkás fogyasztási és értékesítési szövetkezet Szegeden alakul — Mí a szerepe? Szegeden — és a várost körülölelő telepeken — tiszteletre méltó múltja, hagyománya van a házi kertészkedésnek, és a kisállattenyésztésnek is. E kiskertek zamatos gyümölcseiből, zöldségeiből mindig jutott bőven piacra a város ellátására, sőt exportra is. Megvoltak a kialakult szervezett formák. Mostanára azonban — mivel a Szegedi ÁFÉSZ széles profilskálájában jócskán háttérbe szorultak — nagyobb részt felbomlottak ezek az egyszerű társulások. Csupán a baromfi- és a házinyúltenyésztő szakcsoportok maradtak fenn, s működik még egy önálló méhész szakszövetkezet is. Ugyanakkor nagymértékben megszaporodtak az utóbbi évek során a hétvégi, úgynevezett hobbikertek is. Ahol szintén föllelhető némi termelőtevékenység. Döntés született Ezt az új helyzetet értékelte a MÉSZÖV elnöksége múlt év június 27-i ülésén, és elhatározta, hogy megszervezik Szegeden a ház környéki, a kiegészítő gazdaságok, a zártkerttulajdonosok önálló beszerző, értékesítő és fogyasztási szövetkezetét Vagyis a jövőben két ÁFÉSZ lesz majd a városban. A lehetőségek alapos tanulmányozása után mostanában — amint Vass Imre, a MÉSZÖV ÁFÉSZ-titkára és Rostás István ÁFÉSZ-előadó elmondották — az ügyet megtárgyalták többek között a baromfitenyésztő szakcsoport közgyűlésén is, ahol a tagság — több mint százan — megfelelő hajlandóságot tanúsított az új, egyszerűbb nevén munkásszövetkezetbe való belépésre. Az újszegedi iparoskertek tulajdonosai közül pedig elöljárójában 106 közül 47-en döntöttek az önálló fogyasztási, beszerző és ellátó szövetkezet mellett. A MÉSZÖV vezetői szerint már most, indulásként mintegy 200 alapítótagra lehet számítani, s az év végéig pedig a taglétszám könnyen elérheti a 400-at is. Induló tőke gyanánt félmillió forintot tud a MÉSZÖV biztosítani az új munkásszövetkezet számára. Ennek egy kisebb hányadát 100 forintos részjegyek váltásával a tagság adná össze. Terv és program És mi van a programban? Először is megfelelő helyeket, árubegyűjtő telepeket létesítenek. A zöldség- és gyümölcsfeleslegeket átveszi a munkásszövetkezet, és többféleképpen értékesíti. A Marx téren és más, sűrűn lakott körzetekben elárusító pavilonokat is létesít. Ugyanakkor biztosít árut, a mennyiségektől függően az állami és más szövetkezeti kiskereskedelem számára is. Szervezetté óhajtja tenni a kisallattenyésztök — baromfisok, nyulászok, galambászok — táptakarmány-ellátását, gondoskodik majd továbbá a korszerű növényvédelem megszervezéséről, a szükséges növényvédő szerek, műtrágyák, korszerű kertigépek, kistraktorok intézményes és kedvezményes beszerzéséről. Jogszabály írja elő. hogy ha a tagság saját szövetkezete révén szerzi be a szükséges gépeket, a vételár 47 százalékát az állam dotációként biztosítja. Az anyagiakon túl, a TIT keretében előadás-sorozatokat is szerveznek, hogy a tagság — alap- és haladó fokon egyaránt — mielőbb megismerkedjék a korszerű kertészeti, kisállattenyésztési módszerekkel. A kezdők között máris vannak, akik szakismeretek hiányában fogtak munkához, s az első sikertelenség miatt kedvüket vesztették. Pedig ez a munka talán a leghasznosabb valamennyi hobbi közül. Természetes kikapcsolódást, aktív pihenést, testedzést, bizonyos értelemben tömegsportot is jelent. Ugyanakkor gyarapítja egyúttal kertészeti és kisállattenyésztési kultúránk általános szellemi színvonalát „Végezködjiink! 99 KEPERNYO Tudósportré Kardos István riporterrendező és Molnár Miklós operatör Wigner Jenőről, a magyar származású Nobeldíjas fizikusról készített kétrészes riportfilmje olyan vállalkozás, amelynek példáját jó lenne hamarosan követni. Több okból. Elsősorban, mert az így született dokumentumok értéke felbecsülhetetlen a tudománytörténet jelene és jövője számára. De mindnyájunk érdeke, hogy ilyen eszközök segítségével is lehetővé váljon az egyetemes emberi kultúra értékeinek és értékteremtőinek megismerése. A televízió különösen az értékteremtők, a tudósok portréjának megörökítésével segíthet abban, hogy sokáig élő, eleven legyen e személyiségek példája, hatása. Másrészt, a jövőnek tett szolgálaton kívül, a jelen pillanatában sem lebecsülaidő a riportfilm értéke és haszna. Wigner Jenő munkásságáról, érdemeiről más „források" is tájékoztatni képesek. De tudósi-emberi egyéniségéről, nem a fizikáról, hanem az élet különböző kis és nagy kérdéseiről alkotott felfogásáról nemigen lehet jobb forrásból tudomást szerezni, mint egy ilyen filmbőL Nem itt a helye (egyébként is megtették már sokan) annak az elemzésnek, amely a kiemelkedő személyiség hatásával, az alkotó élet messze sugárzó, megindító, követésre késztető erejével foglalkozik. De azt el kell mondani, hogy a világhírű tudós a hozzá hasonlóak körében is ritka közvetlenséggel, készséggel és egyszerűséggel szólalt meg, válaszolt Kardos István értő kereteseire. A riporter es » Molnár Miklós felvétele Wigner Jenő .riportalany" közötti jó együttműködés iskolapéldáját is szolgáltatta ez a film. Ha arra gondolunk, hogy különösen nehéz a riportkészítők dolga tudósok megszólaltatásakor (hiszen a tisztelet megakadályozza a szerkezet kívánta közbeszólásokat, az „átállást" más témákra stb.), meg kell dicsérni most azt a jó időfelhasználást, pontos szerkezetet, sokrétű témafeldolgozást, amit tapasztaltunk. Wigner Jenő mellett partnerré, sőt, a beszélgetést irányító partnerré válhat a riporter. Ha ez a valódi televíziós produkció meghonosodhatna a képernyőn, sorozatban ismerkedhetnénk a Nobel-díjasokkal. a tévé új, nagy értékű vállalkozását örömmel üdvözölnénk. fi. Et IS A kezdeményezést a szegedi városi pártbizottság és a tanácsi szervek is messzemenően támogatják. A MÉSZÖV szakemberei pedig már bizonyos épületeket, telephelyeket is kiszemeltek megvásárlásra, hogy a közeli hónapokban várható megalakulás után azonnal tevékeny munkához láthasson a megye első, önálló munkásellátó. beszerző és értékesítő szövetkezete. Ügy mondjál; Mórahalmon, hogy szombat a „végezködés" napja, vasárnap a pihenésé meg a szórakozásé. „Végezködnek" tehát szombaton a mórahalmi fiatalok, ráteszik a pontot az i-re, leteszik a szerszámokat, kipihenik a heti fáradtságot, elfogyasztják az ünnepi ebédet és vasárnap este a kultúrotthon nagytermének parkettján ropják a táncot hajnalig. Két sorban állnak ilyenkor az autók, Moszkvicsok, Skodák, Zsigulik, Wartburgok saroktól sarokig, mint hajdan a kocsik, szekerek álmos lovaikkal. is Ha húznánk az orrunkat e népes vasárnapi bálák miatt, rosszul tennénk. Sok jó és hasznos dolog rejlik ebben a tényben. Jó az, hogyakultúrotthonban gyűlik össze hetente egyszer a község szinte egész'fiatalsága, jó az, hogy szépen' felöltözve együtt szórakoznak, jó az, hogy nem támasztják a legények hajnalig a kocsmapultot, s az még inkább hasznos, hogy a bál szünetében egyszer-egyszer szegedi társastánc-klubok versenytáncosai tartanak bemutatót az igazi tánc szépségeiből. Ez még akkor is szükséges, ha e légiesen könnyed műfajnak el kell viselnie néhány faragatlan, bárgyú és nagyképű megjegyzés súlyát. S még mindig nem fogytunk ki a hasznos dolgok sorolásából, melyek valahogy kapcsolódnak e vasárnapi bálákhoz. Mert meg kell említeni, hogy e rendezvények bevételéből a művelődési ház vezetősége nemcsak Vámosi-esteket rendez, de Petőfi alakját is megidézik, vendégül látják a -daltulajdonos" Dinnyés Józsefet, összekötik a Röpülj páva kör foglalkozását és a Szeged környéki parasztbútorok bemuiatóját az öregek napjával, s jut a forintokból épületbővítésre, környezetszépítésre is. Az udvaron düledező kuglipálya még az épület kocsma-múltját idézi, de a frissen felhúzott falak már a holnapi új klubszobát, az öltözőket és raktárakat sejtetik. Csupa szép eredményt soroltam eddig, nemes és hasznos erőfeszítésekről számoltam be, melyek a községi közművelődés továbblépési igényeit jelzik és új lehetőségek objektív kereteit igyekeznek megteremteni, S ha most mégis berzenkedni fogok, azt éppen értük, e fellendülőben levő művelődesi intézmény érdekében teszem. Nagy örömmel vettem kezembe a meghívót, mely Takács Győző makói festőművész mórahalmi kiállítására invitált. Érdeklődésem csak fokozódott, amikor megtudtam, hogy ez lesz az első képzőművészeti kiállítás Mórahalom történetében. Az első tettek, az úttörő vállalkozások mindig különös jelentőségűek az emberek életében. Mert ha sikeresek, ha utat találnak az emberekhez, akkor nyert ügye van szervezőnek, közönségnek egyaránt. Ha viszont sikertelenek, oda a potenciálisan meglevő óriási lendítőerő, csak a keserű szájíz marad. Amikor láttam a megnyitóra gyülekező közönség lázas izgalmát, a fejkendős nénik, középiskolások és parasztfiatalok érdeklődő tekintetét, elhatároztam, egy hét múlva ismét elmegyek Mórahalomra, próbálom felmérni az első kiállítás hatását. 2. A csalódás első döbbenete: a festményeket az igazgatói irodába belépve a szekrény tetején, egymásra pakolva pillantottam meg. Az okok első pillanatban talán érthetőek — vagy talán mégsem?! „Alig állt három napig a kiállítás, vasárnap estére le kellett szedni, mert bál volt. Utána meg szakszövetkezeti és termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűléseket tartottak a művelődési házban. Kénytelenek voltunk leakasztani a képeket, mert ki vállalja a felelősséget, ha egy teli borospohárral valaki nyakon önt egy festményt, melynek hátuljára van írva, hogy hétezer forint" Az illetékesek szerint tehát a mórahalmi ifjak anynyira mégsem „végezködnek" szombatonként, hogy báli szünetekben elviseljék a társalgó falán függő festményeket Ezek szerint a zárszámadó közgyűléseken céllövő versenyt rendeznének (!) a gazdák, természetesen teli borospoharakkal a képekre. Itt valami sántít. Legelsősorban is a bizalom. Ezt nemcsak azért merem mondani, mert nem tudok olyan magyarországi esetről, hogy fiatalok vagy éppen termelőszövetkezeti tagok képeket rongáltak volna, borospoharakkal céloztak volna festményeket, késsel szabdaltak volna össze kiállítási tárgyakat. Az újdonság, a szokatlanság természetesen mindig célpont, de sokkal inkább a szív és az értelem, az első rácsodálkozás célpontja, mint a poharaké. Hiszen a kiállítás életének rövid három napján sikere volt. Érdeklődtek az emberek, s még hányan láthatták volna a bálozó fiatalok közül, a zárszámadó közgyűlésen résztvevők közül, ha nincsenek előítéletek, ha nincs bizalmatlanság. Mert ez a bizalmatlanság, ezek az előítéletek szalasztották el azt az óriási lehetőséget, műszerekkel nem mérhető embergazdagító erőt. melylyel most már sokszorosan tartozik a művelődési ház. Még egy apró javaslat: bízzunk az emberekben, • bízzunk a környezet emberformáló ereiében. Tegyünk a klubok, társalgók falaira ha nem is hétezer forintos festményeket, de négy netán tíz forintos reprodukciókat, vagy a szakkörök legsikerültebb darabjait. Qíegéri. S akkor nem kell majd a festőnek keserűen megjegyeznie, hogy neki megérte volna a tárlat még egy eltalált képpel is. 1*1 A mórahalmi utcán a művelődési ház előtt falukrónika. Messze földön híres. Szeretik, akik csinálják, szeretik, akiknek csinálják. A mórahalmi emberekről szói. S ha róluk szól, akkor erről a kiállításról is szólnia kell. Mert „végezködni'' kell az előítéletek felszámolásában, a bizalmatlanság felgöngyölítésében, „végezködni" a közművelődés kis ábécé-jével. rátenni a kis ire a pontot, hogy megtaníthassuk a nagybetűket is. Sürget az idő. Ideje „végezködni"! Tandi Lajos Életacsarnokban Bár jó ideje már eíké- bérlői közül elsőnek az Üj szült, ez idáig üresen állt a Élet Termelőszövetkezet kölMarx téren a piaci csarnok. ... , . . .. Tegnap, szombaton reggel ^^ ^ tanalva anllt a nyitott ki először. A csarnok nagy számú vevőnek. Kijev—Leningrád' Moszkva Utazás a Szovjetunióba Egy korábbi sajtótájékoztató adta az ötletet, amikor az IBUSZ vezetői ismertették az 1973-as programtervezetet, hogy érdeklődjünk hol is tartanak a Szegedről induló csoportok szervezésében, nevezetesen az április 26.—május 4-ig tartó Kijev—Leningrád— Moszkva társasutazással. Kérdéseinkre Mester János, az IBUSZ megyei irodájának vezetője válaszolt: — Háromszáz fővel szervezzük az utat, melyre már 220-an jelentkeztek. A program szerint legtöbbet Leningrádban tartózkodik a csoport, melynek során részt vesznek a május 1-i szovjet ünnepségeken. Problémát csupán az okoz, hogy a vállalatok, intézmények vezetői kissé lassan bonyolítják, illetve továbbítják hozzánk az információkat. Sürget bennünket az idő. ezért jó volna, ha gyorsabb ügyintézéssel minél előbb lezárhatnánk a jelentkezéseket. A Kijev—Leningrád— Moszkva útvonalra tervezett különvonat tehát már jórészt megtelt. Az a néhány hely is — nyolcvan — gyorsabb ügyintézéssel bizonyára napokon belül megtelik. Ehhez persze a különvonat szervezésével megbízott vezetők segítsége is szükséges Ujabb juttatások a paprikatermelőknek A zöldségtermesztés fejlesztése — fontos népgazdasági érdek. Ezen belül a Szeged környéki mezők piros kincsének, a fűszerpaprikának termesztéséhez is fontos érdeke fűződik gazdaságunknak. Az öntözést szolgálta korábban a nyerspaprika átvételi árának emelése — mázsánként 30 forinttal — melyet 1971 decemberében rendeltek el. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat tavaly ezt az előnyt további juttatásokkal tetézte meg. Emelték — a különféle kategóriákban 400-tól 1000 forintig terjedően — a növényvédelmi hozzájárulást. Idén tovább növeli a vállalat ezt a támogatást. A növényvédelmi hozzájárulást további 300 forinttal emelik: így 700tól 1300 forintig terjed az egyes kategóriákban. További kedvezményt jelent a korai termesztés ösztönzése. amivel a nagyobb biztonságot, illetve a hozamok növelését akarják elősegíteni, támogatni. Minden mázsa augusztus 31-ig átadott nyerspapria után 100 forint, szeptember 10-ig pedig mázsánként 60 forint idényfelárat fizet a paprikafeldolgozó. Mindezeket a juttatásokat a téesz-szövetséggel való alapos konzultálás után határozták el a vállalat vezetői. Mindkét |pl arra törekszik — hisz az érdekek itt találkoznak — hogy biztosítsák a paprika jövőjét. A múlt év, a rendkívüli időjárás sok problémát és feszültséget i« okozott; a szövetség közgyűlésén. majd a téeszek képviselőinek és a vállalat vezetőinek tanácskozásán ezeket szóvá tették, megtárgyal ták. Tovább keresik a minél jobb megoldásokat. A cél az, hogy a juttatások mind ösztönzőbbek és hatásosabbak legyenek a termelés fokozására. Borászati szerződések Az idei borászati szerződéskötésekből arra lehet következtetni, hogy a partnerek igyekeznek új, a felek számára kölcsönösen előnyös alapokra helyezői a gazdasági együttműködést. Ezt jelzi, hogy a szövetkezetek, állami gazdaságok eddig 670 hosszú lejáratú szerződést kötöttek az állami pincegazdaságokkal