Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

4 SZOMBAT, 1973. JANUÁR IS. 3 •MMHHft Álagútkemence Makón A Osongrád megyei Sütőipari Vállalat makói kenyérgyárában fölépült az áthordorendszerű alagútkemence és annak kiegészítő berendezése. A körülfalazott sütőtereket egyetlen helyről fűtik, és végtelenített sütőszalagokat építettek bele. Ezekre a szalagokra oldalról gép adagolja a tésztát, amely folyamatosan halad át a kemencén. A zsilipelő függönyök alatt kihaladva a kenyér automatikus mosdatást kap, majd a készáruraktárba jut. A sütőszalagok sebessége fokozat nélkül állítható, aminek révén a sülési idő 6— 96 percig változtatható. Így valamennyi ismert kemencetípus közül ez az egyetlen, amely a süteménytől a négykilós kerek-vágott kenyérig mindenfajta terméket képes sütni. A szakembereknek január 16-án mutatják be az új alagútkemencét Választékcsere Varsóban befejeződött a magyar—lengyei belkereskedelmi munkacsoport ülése. Záróaktusaként Szurdi István és Edward Sznajder belkereskedelmi miniszterek aláírták az 1973. évre szóló belkereskedelmi választékcsere és tudományos-műszaki együttműködési megállapodást. A tárgyalások eredményeként a tavalyihoz képiest 57 százalékkal növekszik a két ország között a fogyasztási cikkek cseréje, s a jegyzőkönyv szerint meghaladja majd a 41 millió devizazloty értéket. A lengyel export legfőbb tételei: textiláruk, cipők, illatszerek, irodaszerek, háztartási cikkek és dohányipari termékek. Az élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézetek téli ellenőrző sorozata több ismétlődő hibára hívta fel a figyelmet. Az ellenőrök megállapították, hogy a külföldről behozott élelmiszerek, termékek általában jó minőségűek, hiba azonban, hogy gyakran hiányzik a csomagról a magyar nyelvű felirat. Ilyen megállapításra jutottak a kecskeméti és a zalaegerszegi intézet munkatársai, akik ismételten felhívársulások Napjainkban igen sokat hallunk a különböző termelőszövetkezeti társulásokról. A Szeged környéki közös gazdaságok is éltek a kooperáció, a társulás lehetőségeivel, előnyeivel és több ágazatban jelentős társulást hoztak létre. Elég megemlítenünk a kisebbeket is, így szarvasmarhatelep építésére társult a dóci Virágzó és a sándorfalvi Rózsa Ferenc Tsz; barackmag-feldolgozó társulásra a baksi Bolgár—Magyar Barátság Tsz és a sandorfalvi Rózsa Ferenc Tsz; hűtőtároló közös vállalkozásba fogtak a zákányszéki körzet gazdaságai, ugyancsak hütőtároló építésére, együttműködtetésére az ásotthalmi gazdaságok. Minden esetben konkrét gazdasági igény érdekében adták össze anyagi és szellemi energiájukat a résztvevők. A hatvanas évek elején különösen megnövekedtek a termelőszövetkezetek beruházási igényei, és ezeket az állami építöipiar, valamint a kisipari termelőszövetkezetek kielégíteni nem tudták, a közös gazdaságokban megalakult és funkcionált kisebb építöbrigádok pedig nem voltak alkalmasaik korszerű, nagyobb létesítmények megépítésére. Több társulás kiterjedt a szolgáltatásra is. Általában szorosan összefüggtek a meghirdetett kormányprogram* végrehajtásával. Elég csak a sertéshizlalás, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére utalni. Napjainkban viszont az tapasztalható, hogy közös vállalkozások átalakulnak egyszerűbb gazdasági együttműködéssé. Érdemes néhány szót vesztegetnünk, az „elfuserált" hűtőházakra. A zákányszéki hűtőtároló egyszerűbb gazdasági együttműködés, 1970-ben négy alapító taggal hívták életre. Az ásotthalmi együttműködést pedig 1969- ben, öt alapító taggal. Mint lapunkban többször is szóvá tettük, az építés* befejezése után sem tudták a célnaik megfelelően hasznosítani ezeket a drága pénzen megépített épületeket. Eredetileg az építkezést az alapító tagok a részesedés és a kockázatvállalás vagyoni hozzájárulásának arányában képzelték el. Sajnos, mindez napjainkig nem így valósult meg. A zákány széki hűtőtároló 1969-ben készült el, majd ezt követően műszaki hiba folytán összedőlt. A helyreállítás, a garanciális javítás jövőre készül el. A tárolók kapacitása tárolandó termék hiányában kihasználatlan. Ez azt jelenti, hogy az alapító *iratban foglalt célt nem valósították meg, és folyamatosan nem működik az „üzem". Még magyarabbul: évenként nagy összegű veszteséget viselhetnek a tagok. Az ásotthalmi hűtőtaroló esetében az alapítói cél szintén nem valósult meg, tárolandó termék hiánya miatt. Mégis, ne álljon üresen, a rendeltetési céltól eltérően, terményrafctározásra és kereskedelmi vállalatok áruinak raktározósára használják. Szóval, építettünk, de minek! A közelmúltban alapios vizsgálat tárta föl Csongrád megyében a különböző közös vállalkozások munkálkodását, hibáit. Ebből tudjuk, hogy például a zákányszéki hűtőtárolónál három tagot és egy alkalmazottat foglalkoztatnak. Vajon mit csinálnak? Mint a vizsgálatok bizonyítják, a közös vállalkozások alapító tagjai bizony elég gyakran veszteséggel zárták évi gazdálkodásukat. A rúzsai Szivárvány Tsz piéldául 1970-ben és 1971-ben, a rúzsai Napsugár 1971ben zárt veszteséggel. Mindkét kczös gazdaság a zákányszéki hűtőtároló közös vállalkozásának tagja. Az ósotthalmi Aranykalász Szakszövetkezet 1970-ben és 1971-ben lett veszteséges, tagja az ásotthalmi hűtőtároto közös vállalkozásnak. Nem akarjuk ezzel azt mondani, bo"v a szóban forgó mezőgazdasági üzemeket ez a balsi'-^-ű vállalkozás döntötte „sírba". Csak közrejátszott. Mindezeket figvelembe véve. érdemes megyénkben is, s a szegedi járásban is nagyobb figyelmet. gondot szentelni a téesztársulásoknak, közös vállalkozásoknak. Sz. L. L ták az illetékesek figyelmét erre a rendellenességre. Néhány hónapos javulás után újra eléggé gyakran fordul elő, hogy üledékes szeszes italok kerülnek ki az üzemekből és a raktárakból. Ilyes esetben kötelezik a gyártókat, hogy a kifogásolt italokat szűrjék meg és távolítsák el a különben jó minőségű termékekből a leülepedő anyagszemcséket. A szombathelyi intézet szakemberei szabálysértési feljelentést tettek az egyik dunántúli tejüzem ellen, mert olyan túrósajtot állítottak elő, amelyikben túlságosan sok volt a savó. Miután egy ízben már figyelmeztették az üzemet hasonló minőségi hibára, most a második ellenőrzés után erélyesen felléptek a fogyasztói érdekek vélelmében. Az ellenőrök megállapították azt is, hogy Békéscsaba környékén olyan presszó tej port hoztak forgalomba, amelynek víztartalma a megengedettnél nagyobb, s emiatt a gyártóirat figyelmeztették: ügyeljenek jobban a technológia betartására. Ellenőrizték az étolajak minőségét is. Az eredmény kielégítő, ellenben találtak néhány olyan szállítmányt, amelyekben üledék is volt; emiatt a gyártó vállalat csak megfelelő technológiával szűrt étolajat hozhat forgalomba. A gépjárművek a benzinkutaknál adnak egymásnak „randevút" Szegeden is. Ha sokan összeszaladnak, akkor valamennyit várakozniuk kell a tankolásra, de már sokkal kevesebb ideig, mint korábban, néhány évvel ezelőtt. Akkor még nem volt meg a Brüsszeli körúton a kétoldali kiszolgálás és a Fonógyári — meg a Dorozsmai út találkozásánál sem a modern kiképzésű kútoszlopsor. Szeged kapujában két állandóan nyitvatartó ÁFOR-„állomás" összesen 12 kúttal fogadja a városból kifelé és a befelé tartó gépjárműveket. Egyik az Izabellahíd lábánál levő A DOROZSMAI ÜT „KI" öreg kút, amely az 1930-as évek elején létesült és akkor szinte luxus 6zámba ment. Ma viszont már idejét múlta abban a környezetben és a gépjárműforgalomhoz viszonyítva is. A kútkezelők nyelvén szólva ez a Dorozsmai út „ki" elnevezésű tankolóhely, amelynek négy oszlopát tizenketten látják el váltott műszakban, napi 9 órás munkaidőben. Innen adják a Emberi segítség Visszhangra talált az „Adjunk vért Vietnamnak1" mozgalom Mint ismeretes, az Országos Béketanács és a Magyar Vöröskereszt a hős vietnami nép részére véradást kérő felhívással fordult a lakossághoz. Még csak néhány nap telt el a felhívás megjelenése óta, máris széles körű az érdeklődés az akció iránt. Vollár János, a Vöröskereszt budapesti szervezetének titkára elmondta az MTI munkatársának: — Sajnos, ezrével vannak az amerikai agresszió ellen hősiesen harcoló Vietnamban olyan sebesültek — anyák, gyerekek, katonák—, akiknek megmentéséhez, gyógyulásához még a következő hónap*ban is nagyon sok vérre lesz szükség. Ezért különösen figyelemre méltó, hogy a Béketanáccsal közös felhívásunk széles körű visszhangra talált. A társadalom legkülönbözőbb rétegeiben változatlanul él és cselekvésre ösztönöz a vietnami nép iránti szolidaritás érzése. A véradásra jelentkezésben élen járnak a szocialista brigádok, de a munkások mellett ott találjuk a tudomány dolgozóit, az egyetemi, főiskolai hallgatókat, tanárokat, csak úgy, mint a kereskedelmi alkalmazottakat, vagy a közlekedésben, a postánál szolgálatot teljesítőket. — Szeretném hangsúlyozni, hogy a vietnami nép megsegítésére indult véradási akció nem akadályozza a hazai igények zavartalan ellátását. A kezdeményezés jelentőségét növeli, hogy nagy számban jelentkeznek olyanok is, akik eddig nem voltak véradók. Szükség van minden donor segítségére, de a szervezés, a lebonyolítás nem történhet égyik napról a másikra. Érért ezúton is kérjük a jelentkezőket; legyenek türelemmel, amíg rájuk kerül a sor. A mozgalom nem néhány hetes kampiány, hanem hosszabb időre szóló, tervszerűen, folyamatosan végzendő feladat. Ebből adódóan szorosan I együttműködünk a társadalmi és tömegszervezetekkel. | Felvettük a kapcsolatot az országos vérellátó szolgálattal, amely az alközpontokkal és a helyi Vöröskeresztszervezetekkel összhangban gondoskodik a vérvétel megszervezéséről. szolgálatot a ságváritelepi, a Bérkert utcai, az Üttörő téri és az Odesszai körúti háztartási olajkutakhoz ia. — Ez az idő úgy jön öszsze — mondja Szeles József Csoportvezető —, hogy nyolcórás talponlevés után ki-ki elvégzi a saját munkája adminisztrációját. Röviden szólva leltároz: az oszlopokon leszámolja a regiszterórákat a kiadott és megmaradt üzemanyagról, aztán százasával felragasztja a nem készpénzzel fizető, de különböző címletű utalvány*at a kartonokra. S a napi bevétellel el kell szaladnia valakinek a postára is. Hogy úgy mondjam; tisztába teszi magát. Más tisztálkodásra viszont alig van lehetőség — mutat szét a szűk helyiségben, amelyben egy kis lyuk az öltöző. Egy hordóból pumpálnak vizet mosakodáshoz, ivóvízért pedig a szomszédba járnak. Déielőtt van, kint nagy a sürgés-forgás, pedig sok magángépkocsi leállt a roszszabbá vált útviszony* miatt A közületi gépkocsiknak azonban menniük kell. Amíg bent beszélgetünk, kint ketten szolgálnak ki: Gyovai János és Gégény Béla. Mindketten „öreg" kutasok, a csoportvezetővel együtt kerültek az AFOR-hoz még 1960ban. MEGTALÁLJAK SZÁMÍTÁSUK AT Az AFOR törzsgárdájához tartozva bizonyosan megtalálják a számításukat télen és nyáron egyaránt. Szeles József nem csinál titkot az egy főre jutható jövedelemből. —- Az alapfizetéshez jön a borravaló, ami függ az időjárástól, a forgalomtól, a vendég hangulatától, a kiszolgálás milyenségétől — sorolja, majd hozzáteszi: — Hamis elképzelés a kutas*ról, hogy felveti őket a pénzt. Az összkereset havonta feltornászik kétezer fölé is, ha jó a forgalom. A város életét is felpezsdítő idegenforgalmi szezonban persze jobbak a lehetőségek, de ilyenkor télen, már kevésbé. Csak az átfutok, a Jugoszláviából nyugatra tartó vendégmunkások gavalléroskodnak olykor, de mi egyformán igyekszünk jól kiszolgálni mindenkit, a közületi pilótákat éppúgy, akik utalvánnyal fizetnek, mint a magángépjármű tulajdonosokat. Szeretjük, ha mindig nálunk tankolnak. A VAROSBA BEFELÉ Nulla órától 24 óráig alig állnak meg a számok a kútoszlopokon. Valamelyiknek a szerkezete mindig forog. Így jön ki mostani teljesítményük: napi 20 ezer liter gázolaj, ugyanannyi fűtőolaj, 8—10 ezer liter benzin, keverék, 4—5 ezer liter sima és extra szuper, különféle olajok, zsírok. — Nekünk az a tapaszt^ latunk — szőtte a beszélgetésbe a csoportvezető —, hogy jók, megbízhatóak, a piacon versenyképesek a ma-, gyar kenőolajok, zsírok. Szívesen veszik a külföldiek is, akik sokszor elkeverednek a különféle külföldi márkákban. Aki kifelé tart Szegedről, az rendszerint itt áll meg, pedig igazán helyszűkében vagyunk — mutat körük Nagyon az E5-ÖS út szélén vannak, s nem jó a beés kiállás. Korszerűsítésre, lebontásra és újjáépítésre csak akkor lesz kilátás, amikor az Izabella-hidat is átépítik, azzal egyidőben. Párszáz méterrel arrább viszont az úgynevezett Dorozsmai út „be" elnevezésű kútoszlopsor megbirkózik a legnagyobb forgalommal is. A korszerű épülethez és kiszolgáláshoz igazodott a szociális létesítmények sora, s ilyen körülmények között csak jól lehet dolgozni. Balogh János csoportvezető szerint az itteni forgalom nagyjából azonos az előbbi kútéval; napi 45—50 ezer liter üzemanyag és fűtőolaj. Négy darab 25 ezres tartályuk közül a gázolajosat naponta töltik újra. Normál benzint, kétnaponta, sima szupert négy, extrát pedig tizenkét naponta hoznak a tartálykocsik. Mindenből most ennyi az elég. Szeged háztartásaiból lassan kiszorul a szén, a fa. Elfoglalja helyüket a földgáz, és széles körben az olajjal fűtés, amely után szintén nincs takarítanivaló a lakásban, s amellett gazdaságos is. — Ezt jelzi az is — tájékoztatott Csapó Béla, az ÁFOR szegedi kirendeltségének most nyugdíjba vonuló vezetője —, hogy jelenleg Szegeden 17 helyen, a várost átfogóan szolgálunk ki fűtőolajat. További tervek pedig realizálhatók, hogy mintegy 5 millió forintos költséggel korszerű — nyáron normál benzint, télen fűtőolajat adó — kutakat építsünk Petőfitelepre, Üj6zegedre, a Mátyás térre és kettőt Felsővárosra. A kirendeltség nyugdíjba menő vezetője talán most adta utolsó tájékoztatóját az eredményekről, tervekről. Ilyen minőségében több mint egy évtizeden át szorgalmazta Szeged üzemanyag-ellátásának korszerűsítését a követelményekhez, a lehetőségekhez mérten. S amikor még — évekkel ezelőtt — gépjárművek hosszú sora állt a kiskapacitású kutak előtt, tartotta a hátát — ki teszi szívesen? — az elmarasztalásért. Sok köze van a Brüsszeli körúti és a Dorozsmai úti modern létesítményekhez, s a város peremén megszervezett fűtőolaj-ellátáshoz. Negyvenöt munkatársa szorít majd kezet vele, s koccint poharával: további erőt, egészséget kívánva n*i a sokszor szorongató munka után. Lődi Ferenc ) «