Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-08 / 289. szám

I I PÉNTEK, 1972. DECEMBER A Bírák esküje Aki reszt vett már bírósági tárgyaláson — s az állampolgárok tekintélyes hányada kisebb-nagyobb ügyekben tanúként már megismerte a bírósági tanácstermet, már az is észlelhette, milyen felelőssegteljes munka nehezedik azoknak a vállára, akik a bírói emelvényről a Népköztársaság nevében ítéletet hirdetnek. Államunk módosított alkotmánya ezt a felelősségteljes munkát emelte rangjának még jobban megfelelő helyre, amikor kimondotta, hogy a bírákat a Népköztársaság Elnöki Tanacsa választja. A bírói íüggetlenseg elvét demonstrálja az 1972-es 4. torvény, amely a bíróságok munkájának kereteit tartalmazza. Mindennek jegyében kerül sor — ünnepi eseményként — a bírák ünnepélyes esküiéielére. Pénteken, a Parlament lesz az első színhelye az ünnepi aktusnak: a megyei bíróságok elnökei, a munkaügyi bíróságok elnökei és a katonai bíróságok elnökei és bírái, összesen ötvenheten bírói esküt tesznek. Ezt követi december 11-én a főváros területén és Pest megyében működő 500 bíró eskütétele, majd december 22-éig valamennyi megyénkben a bírák esküje Idáig: az esemény. Ünnepi megújítása voltaképpen annak az eskünek, amellyel — sok-sok bírónk immár évtizedek óta — a nép, az állam szolgálatában végzik fáradságos, áldozatos munkájukat Felhangzanak a szavak: „a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szolgálatában eljárok és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy bírói működésemmel a Magyar Népköztársaság, fejlődését előmozdítani". Az eskü pedig — s ezt mindenki, aki az igazságszolgáltatásnak ezen a nehéz, de szép posztján tevékenykedik, tudja — kötelez. Magyarországon évente kétmillió különböző ügyet tárgyalnak az igazságszolgáltatás és a hozzá kapcsolódó területek szakemberei. Ebből a hatalmas tömegből több százezer a bíróságokon folyó polgári, illetve büntetőper. S január 1-től tovább gyarapodik a munka, még több fáradságot, energiát követel; dolgozni kezdenek a munkaügyi bíróságok is. Nagy felelősséget, körültekintést igényel az ítélkezés, a döntés élet — és néha halál felett. Mindehhez járul az a tökéletes feddhetetlenség, amely nélkül bírói munka természetesen elképzelhetetlen. Esküt tesznek a bírák. S akár a parlamenti kristálycsillárok fénye világít a szárnyaló mondatokhoz, akár a megyei bíróságok tanácstermeinek lámpái — ünnep az eskü tétele. Demonstrálja azt a függetlenséget, hogy saját lelkiismerete az első, közvetlen számonkérő a munkáról. És szimbolizálja azt, hogy — felelős a Magyar Népköztársaságnak, tulajdonképpen egész társadalmunknak, minden szóért, amelyet kimond a tárgyalóteremben, minden döntésért, amelyhez nevét aláírja. Köszöntjük bíróságainkat, köszöntjük az esküt tevő bírókat, valamennyi poszton, amelyre választották őket Ha az ókorban az ígazságosztás istenét, Justitiát bekötött szemmel is ábrázolták, jelképezve befolyásolhatatlanságát, az ítélkezés tisztaságát — ma már ezekhez a szimbólumokhoz odatartozik a bölcsesség, az emberismeret, társadalmunk céljainak őrzése, vigyázása is. A Magyar Kereskedelmi Kamara dél-magyarországi programja Elkészítette 1973. évi munkaprogramját a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-magyarországi összekötő bizottsága. Polák Zoltán, a bizottság elnöke elmondotta, hogy összegezték az Idei munka tapasztalatait, beszámoltatták a határmenti, valamint avasán albizottság vezetőit az 1972. évi tevékenységről, s a tapasztalatokat felhasználva dolgozták ki egy újabb esztendő munkaprogramját. Ebben a többi között szerepel a magyar és jugoszláv vállalatok kapcsolatainak erősítése, az árucserével kapcsolatos cikklista kialakítása, a vállalatok közötti kooperáció kiszélesítése, különböző konzultációk szervezése, amelyek során a vállalati szakemberek választ kaphatnak a határmenti árucserével és a vámügyekkel kapcsolatos kérdéseikre. Egy újszerű feladat megvalósítását is programjába vette a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-magyarországi összekötő bizottsága. Megvizsgálják annak lehetőségét, hogy működhetne-e kihelyezett tagozata Szegeden a Külkereskedelmi Főiskolának. A vállalatoktól érkezett eddigi információk szerint nagy szükség lenne a kereskedelmi kérdesekkel foglalkozók továbbképzésére, ez elősegítené az exporttevékenység javítását. Ehhez a munkához kérik a Csongrád megyei, illetve a dél-magyarországi tagvállalatok és érdeklődők tanácsalt, s igényeik bejelentését. magyar Színes magyar filmvígjáték. Irta: Kapás Dezsó. Kép: Somló Tamás. Zene: Hidas Frigyes. Rendezte: Várkonyi Zoltán. Főszereplők: Kállai Ferenc, Öze Lajos, Tahi Tóth László, Garas Dezső, Mensáros László, Somogyvári Rudolf, Tábori Nóra, Moór Mariann, Piros Ildikó és Schiitz Ila. Mint a harmat, olyan gyönge ez az új magyar film. Pedig az ötlet, amelyre épül, kitűnő egy vígjáték számára: három sötét szemüveges fiatalember egy napsúteses nyári délután elrabolja az egyik szocialista nagyvállalat igazgatóját. Reményeket sejtető kiindulás ez. Olyan fergeteges mozgást, olyan fordulatokat ígér, hogy szinte már előre nevetönk. Aztán az emberrablás után megkezdődik a tulajdonképpeni cselekmeny és a néző reményei szép lassan szertefoszlanak. A fergeteges mozgás egyre lassul, s csattanós fordulatok helyett egyre álmosabbá válik a tempó. Egy bizonyos ponton túl pedig egész egyszerűen megáll. A cselekmény helyben jár, mint az autó üresjáratban. A film alkotói nem tudták mit kezdeni a remek ötlettel. Addig ugyan még eljutottak, hogy a kiinduló ötlethez hasonlóan, jó érzékkel választották meg az igazgató típusát, akit a vállalat érdekében kell elrabolni. Nem rossz ember ez az igazgató, sőt talán nagyon is jó ember. Azt hiszi, legfőbb dolga annak biztosítása, hogy az emberek jól érezzék magukat a vállalatánál. Szinte kizárólag ez érdekli, erre büszke. De hogy közben a termelésben mi történik, nem izgatja. Fel nem tudja fogni, hogy legfontosabb feladata éppen a vállalat produltíivitásának biztosítása. Nem tudja felfogni, mert jellegzetesen „improduktív" karakter, akiből minden lendület, kezdeményező erő hiányzik. Olyan igazgató tehát, akire a mai gazdaságnak nincs szüksége. De mivel „jó ember", leváltani Sem lehet. Nincs más hátra — mondja a vígjáték —, el kell rabolni. Eddig rendben is van. De ez nem több puszta spekulációnál. Ez még nem művészet, nem filmvígjáték. Az Emberrablás magyar módra vetítésének másfél órája alatt talán csak egyszer nevetett a nézőtéren egy-két ember. Nem véletlen: a film a spekuláció színvonalán tartja a témát, nem képes vígjátékká, művészetté alakítani Nem segítenek ezen az alapvető bajon a kitűnő színészek sem, akik egyébként melyen a formájuk alatt játszanak. Még az igazgató szerepét alakító Kállai Ferenc sem az igazi, A figura emberi lényegét megragadja ugyan, de a forgatókönyv hibái miatt ő sem képes vígjátéki hőst teremteni. Nem csoda, hogy a remekül induló film végül is ásító unalomba fullad. Ö. L. Vízvédelem Hogyan sikerül a vizek tisztaságát megóvni, milyen intézkedéseket tettek ennek érdekében az elmúlt esztendőkben? — erről tanácskoztak csütörtökön a Tiszántúli Vízvédelmi Bizottság debreceni ülésén. A jövő feladatait is összegezték. „... hasznosítani kell az elmúlt évek tapasztalatait és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változnak a feltételek, új technika lép be és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben." (Az MSZMP KB 1972 novemberi határozatából.) Gyakori téma, hogy sok mindent dotál az állam, a vételár nem fedezi az 'előállítási költségeket. Segít a* közös kassza. Mindenben? Nem mindenben. A könynyűipari-textilipari cikkeknél alighanem a fogyasztó adózik, úgy mondhatnánk, hogy önmagunkat dotáljuk. Ezt különben is könnyű belátni, hiszen az állami pénztárt végül is az állampolgárok töltik fel. A legutóbbi párthatározatban arról is olvashattunk, hogy a hűs fogyasztói árát az ötéves terv végén valamelyest rendezik, s 1976-ban változnak az árak, de csak olyan mértékben, amennyire a könnyű- és textilipar termékeinek az árát csökkentik. Kérdés, hogy lehet-e majd a textíliák kínálatát növelni, vételárát mérsékelni? Eljön annak is a reális lehetősége. Ezért határozta el kormányunk a könyyűipar rekonstrukcióját sokmilliárdos befektetés árán. S a könnyűipar egvik fontos ágazata a textilipar. di központi gyárának. Jövőre lesz negyedszázada, hogy belépett a vállalathoz. Ott kezdte, mint szövőipari tanuló még a felszabadulás előtt, de azután elkerült iskolába, s mint technikus érkezett vissza a Tisza-parti gyárba. A rokonai csábítottak a kenderiparba, akik közül számosan találtak megélhetési lehetőséget a szövőgyárban. Valószínű naijy előnye van az igazgatónak a gyár élén, hiszen minden „rangot" végigjárt. A szövőtanulóból művezető lett, majd főművezető, később üzemvezető, több üzemrészben is, $ végül annak a gyárnak lett a legfelsőbb gazdasági vezetője, ahol a legalcsonyabb poszton kezdte. Semmivel sem pótolható ismereteket, gyakorlatot szerzett. Visszatérve a kérdésre: látható-e a technikai változás? — A fejlődés, a változás nem egyik pillanatról a másikra megy végbe — mondja Frányó igazgató. — Én ismertem és dolgoztam is a régi szövőgépeken. Lassan eltűnnek ezek a szövőgépek az újszegedi gyárból, de senki sem ejt könnyeket miattuk. AUTOMATIZÁLÁS Aki csak nagyon ritkán látogat el egy üzembe, az pillanatok alatt felfogja a változásokat. Aki ott él, évtizedek óta végzi mindennapos tevékenységét, talán nehezebben érzékelj a változást is. Alighanem olyan ez, mint a felnövekvő kisgyermek. A .szülők, akik állandóan mellette vannak, nem igen veszik észre, hogy mekkorát nőtt a baba, de a ritkán haza látogató rokonok összecsapják a tenyerüket a nagyfiú láttán. Azért jutott eszembe ez, mert amikor Frányó József igazgatóval beszélgettem az újszegedi szövőgyár technikájának fejlődéséről, csak nehezen kaptam meg a régivel összehasonlító adatokat. Az igazgató ugyanis régi munkása a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat újszegeA nagy hazai textilipari rekonstrukciónak szerves része a szegedi kenderfeldolgozó-ipar műszaki fejlesztése is. — Az új és automatikus gépek növelik a termelékenységet — magyarázza Frányó József igazgató. A legfrissebb adat: ebben az esztendőben 52 darab automata szövőgépet vásároltak és helyeztek üzembe. A belga gyártmányú PICANOl és a csehszlovák gyártmányú UTAS szövőgép majdnem teljesen automatikus. Egy számadat érzékeltetheti a teljesítményeket is: a régi szövőgépen 8 órás műszakban átlagosan 40 méter anyagot készítettek. Az új és automatikus gépeken qgy műszak alatt pontosan a duplája a produktum. A legújabb textilipari technikát képviseli az úgynevezett tűs technológia, amikor a gépek nem vetülékkel, hanem tűvel dolgoznak. A Mayer-féle gépgyártól vásárolták a lánckötőgépeket, s vezették be az újszegedi gyárban is a Raschell-típusú anyagokat Jelenleg hagymás zsákokat készítenek műanyagból. Ennek a gépnek a teljesítménye éppen tízszerese a réginek. A közeljövőben három darab ilyen automatikus lánckötőgépet vásárolnak és a négy darab gép elegendő lesz a piaci igények kielégítésére. Csupán zsákokból 240—360 tonnát gyártanak, amely mennyiség körülbelü 2 millió darab zsákot jelent. A polipropilén zsákok jelentős részét külföldön adják el. Ide sorolható a Malimó-technológia is, amely a szövetgyártásban hozott újat a szegedi kenderfeldolgozó-iparnak és természetesen a partnereknek, -akik felhasználják a szöveteket. Legszembetűnőbb fejlesztés az új szövőüzem, amelynek építése az előre elhatározott tervnek megfelelően halad. — Jövő őszre már ott szeretnénk dolgozni — lelenti ki a gyár igazgatója. A leendő szövőüzemben olyan körülményeket teremtenek, amelyre nem is számíthattak valamikor a kenderfeldolgozó-ipar munkásnői. A 10 ezer négyzetméter alapterületű csarnok a ma ismert legmodernebb viszonyokat garantálja. Az ablak nélküli épületben automatikus klímaberendezés biztosítja a levegő cseréjét, a hőmérsékletet, a levegő nedvesség tartalmát, a porelszívást, a korszerű fénycsövek pedig természetes világítást adnak. A hármas íagozású öltözők és fürdők 750 embernek biztosítanak kényelmes körülményt. — S a gépi berendezések? — Azok is teljesen automatikusak lesznek. Háromszázhatvan darab belga és csehszlovák szövőgépjét helyezünk el az új csarnokban, s így elérjük, hogv az újszegedi szövőgyár gépeinek háromnegyed része teljesen új és automatikus lesz. Ha megvalósul az új üzem. akkor lényegesen jobbá válnak a munkakörülmények is, amely maga után vonja a vállalat gazdálkodásának további javulását, a dolgozók fizetésének emelkedését. ELTŰNNEK A GONDOK Kiállítások a Művészklubban A Sajtóhaz műveszklubjának tegnap ésti rendezvényén ket kiállítás nyílt. Roller Éva iparművész kamaratárlatát Petri Ferenc újságíró, Andruskó Károly zentai grafikusművész kiállítását Szelesi Zoltán művészettörténész nyitotta meg. Koller Éva tavalyi kiállításán, melyet a Bartók Béla Művelődési Központban rendezett, érett alkotóként lépett közönség elé. Munkáit a finoman ívelő formák harmóniája és a hidegen csengő kék színek jellemezték. Mostani kiállítása bizonyítja, hogy az alkotóművész számára nincs megállás. Tovább kell lépni, kísérletezni kelL A művészklubban rendezett kamaratárlaton a bemutatott anyag nagy része az anyagszerűség primér élményeit, szépségeit kutatja, s a színvilág is követi az anyag melegebb tónusait. Különösen izgalmas alkotásai azok a samottplasztikák, melyek helyet követelve a térből, örvényekként, spirálokként, ívekként kapcsolódnak egymásba. A térbeli megmozgatással kihasználja az árnyékok pillanatonkénti változásainak mozgalmasságát is. Andruskó Károly zentai grafikusművész akvarelleket és metszeteket állított ki a művészklubban. Akvarelljei a Tisza-part és a vízi ember életéből merítik az ihletet. Metszeteinek nagy részén munkasembereket örökít meg a fekete-fehér foltok dinamikus építésével. Színezett metszetei zentai képeslapok. Kisvárosi házsorok, utcarészletek, tájak jelennek meg ezeken az alkotásain. Andruskó Károly realista alkotóművész, aki élményeit a körülötte levő valóságból meríti. S a megörökítésnél nem is vállalkozik többre. Robban-e a biológiai pokolgép? — ezt a címet viselte az az izgalmas beszélgetes, m,elyet Polner Zoltán újságíró folytatott dr. Kiszely György egyetemi tanarral. T Le A technikai fejlődés hatására egvre kevesebb gonddal küszködnek a vezetők és a dolgozók. A szövőnők fizetése már ebben az esztendőben is szépen javult, körülbelül 7—10 százalékkal, és elérte a havi 2000 forintos átlagot. Remélik, hogy jövőre a szövőgyár munkásnőinek a keresete további 8—10 százalékkal emelkedhet, s hasonló javítást várnak a művezetők is. Emlékeztetem a gvár igazgatóját, hogy tavaly legnagyobb gondot a munkaerőhiány okozta. Most mi a helyzet? — Jelentős változás történt — mondja az igazgató —, hosszú idő óta első ízben nyilatkozhatom úgy, hogy nincs munkaerőgond a gyárban. S ez a kedvező változás szorosan összefügg a technikai fejlődéssel és annak minden követkeanenyével. Gazdagh István