Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-28 / 150. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. JÚNIUS 92. Szegedi emlékek Megtelt A kertben dolgozik, amikor |BB|BIIBBBBI — s a színház? csengetésemmel megzavarom. . . . . Kaput nyit, leülünk az üve- Bí. r^QMMj^^^B azcrt az 18 • gezett verandán, az utolér- HTBBllBBMB^M ~ ^ °Pera előadásokon hetetlenül jó, növényszagú, ^nfBlllfl^^^^^^^H mindig telt ház volt. Jellem­budai ^ levegőben. Etósz^ a B, ^JH^I^^H ző Vaszy szervezőkészségére, fe^téf őJUgon(tozra aJgyepetU's J^H^^^^H ,nár negyvenhatban vendég­rossz ventillátor motorjából BK 11£ művészeket hozott Szegedre, saját mugu készítette Cűnyl- ||k <«jp> A Carmenben például Andai llte£rmesferVerná1kSTe || MM ^^ ^ még a kerítést sem. Úgy f| JWJ| Nagyon szép előadásokat csi­látszlk, ha nem volna ilyen náltunk. csodálatos szépségű hangja pP^^^B _ A Szegedi Szabadtéri A budapesti Opera ének- pelt­karában kezdte énekesi pá- if^^^^^^ES — A Szabadtéri Játékokat lyafutását 1939-ben. Itt ls- az én címszereplésemmel merkedett meg Vaszy Vik- M^BHBBBBI nyitották meg a Hunyadi torral, aki hamar felismerte, Lászlóval. A legnagyobb él­mi rejtőzik, illetve ki rejtő- kialakult társulati szellem, ményem azonban a szabadté­zik a fiatal kóristában, s Mindenki új tag volt, min- ri első Bánk bánjához íű­1945 őszén meg is hívta szó- denki idegen volt, hiányzott ződik. Amikor odaértem, listának Szegedre, a Nemzeti egy kialakult, összeérett hogy: „Hazám, Hazám, te Színház opera társulatába. mag, amelyik hosszú évek mindenem, Tudom, hogy — Hatvan kiló voltam, alatt összeszokott Aztán, "lindez^ neked köszönhe­Ennél többet nem is kell amikor megismertük, meg- valóban'ot" mondanom — mosolyog Si- szerettük egymást, már na- Szegeden indultam el a ma­mándy József, a Magyar Ál- gyon jó volt a szellem. Nem gánénekesi pályán. Amikor lami Operaház magánéneke- vitatkoztunk, ha el kellett ezt énekelem, abban benne se. - Irtózatos sokat koplal- menni egy kiló zsírért éne- körtöltésül ^táimta® tam, hosszú ideig egy Ungi kelni. Különben még mindig lanszor megcsodált naple­Marl nevű öreg mosónéni- tartoznak Szegeden egy kiló mente, amikor az Alföldbe nél voltam ágyrajéró. Ügy liszttel egy fellépésemért. merül a NaP­éreztem magam, mint egy Elfelejtették megadni — ne- — Azóta, hogy Szegeden kivert kutya. Két szegedi csa- vet jóízűen. neréSó^nőttS^' W Iád, Erdélyi főorvos úr és — 'Nehéz Idők voltak. Bencsáth főorvos úr család- - Ezek nagyon szép idők ^Túkal^or°Se£ ja karolt fel, megosztották voltak — helyesbít Simándy De még fiatalnak érzem ma­velem az otthonukat. Bármi- József. — Negyvenhat tava- gam. A művész, ha valóban kor felmehettem hozzájuk, és szán ingyenkoncertet adtunk művésznek született, mindig ez nagy szó volt mert a a Széchenyi téren, hogy azok SrtfcSfSJj1'wkületefkt magamfajta embernek em- is meghallgathassák hang- ván, a művésznek, akárhány bcr is kell, sokszor Jobban, versenyünket, akiknek nincs évet él le, optimista gyer­mint kenyér. pénzük színházra. Az egyik meklelke^ marad. ^ Maleczky — A színházi kollektívá- szobor mellett állítottuk fel ban nem tudta kielégíteni a dobogót öt-hatezer em­ezt az Igényét? ber is összejött, az a térzsú­— A nyomor ugyan na- tolásig megtelt! Gondolhat­gyon összekovácsolta a kol- ja, milyen fantasztikus él­légákat, de még nem volt mény volt... Iskola életközeiben M fa és az almaja Sokszor hallani ezt a mon- tálytársait, Hogy elejét ve- ügyesebb és okosabb diak. datot: „Nem esik messze az gyük a problémáknak, az Lám, ez a szegény kislány alma a fájától." A közmon- osztályfőnök behivatta a kis- az iskolába is magával hoz­dás jelentését mindenki is- lány édesanyját. Az első ta otthonról az édesapja né­meri. Azt azonban már ke- mondatok után rájött a való- zetelt. Nem esett az alma vesen gondolják, hogy ez a ságra: az édesanya pontosan messze a fájától. Keserves megállapítás sokszor egy-egy úgy viselkedett, mint a lá- munkába került, amíg a kis­pedagógiai probléma megöl- nya... lány hasznos tagja lett a kö­dásának is kulcsa. Ugyanis a Volt egyszer egy fiú tanú- zösségnek és megtanulta a szülő magatartása, az otthoni lóm. Első osztályos volt, s mások eredményeit, teljesít­környezet mindig hatással mégis egyre-másra gyűltek a ményelt ls tisztelni, van a gyermek fejlődésére, fellegek fölötte. Az évet az- Számos példát tudnék még s a bajoknak a forrása elég zal kezdte, hogy az őszi ter- mondani arra, hogy a gyer­sok esetben egész a szülői melőmunka után kiutalt dí- mek felfogása, modora, élet­házig nyúlik vissza Bér- jat kevesellve éktelen patá- stílusa stb. nem független a mennyire is igyekszik jó ha- liát rendezett. Végül azon- családi házban látottaktól, tással lenni a tanulóra az ban kiderült, hogy nem is Az élet a gyermek előtt ját­iskola, ha az otthoni vagy járt neki több, mert a bri- szódik le, s ő is részese az a társadalmi körülmények a gádon belül ő volt a leglus- otthoni örömöknek, gondok­fiatalokat más irányba lns- tább. Később sajnálattal ál- nak és izgalmaknak. Ezeket pirálják, csak fél eredményt lapítottuk meg, hogy a sze­tud a nevelő elérni. Ahol rénység és az önkritika a magával viszi saját életébe is, mint ahogy a szülők ma­például durva a családban többi testvérének sem volt guk is magukkal hordják az egymás közötti beszéd, erős oldala. még a munkahelyre is az annak a szülőnek a gyerme- Eszembe jut T. Ilona is, otthoni élet kisebb-nagyobb ^AOBBB^H" gondjait. A családi Szőrmegyár Közel 100 ezer prémes állat A puskinói — moszkvai több mint százan kapnak in­terület — vadtenyésztő gaz- gyenes beutalót az ország daság állatállománya mint- "anatóriumaiba ós üdülőibe „„ , ... . A vadtenyésztők gyermekei egy 90 ezer prémes állat Az nyaranta a szovhoz úttörő­1929-ben alapított szovhoz táborában töltik a vakációt, ma egyike a legjövedelme- A kilencedik ötéves terv zőbb gazdaságoknak: évi Jö­vedelme meghaladja az egy­millió rubelt. Nagy mennyi­ségben kerülnek Innen a Szovjetunió üzleteibe és a leningrádi nemzetközi szőr­meaukcióra a nerc-, coboly-, és sarkiróka prémek. A Pus­kinóban tenyésztett fekete coboly gereznája aranyérmei nyert a Lipcsei Nemzetközi Vásáron. A vadtenyésztő gazdaság­ban jelentős szelekciós és törzslenyésztő munkálatok folynak. Az itt kitenyésztett coboly és nagy termetű sö­tétbarna nerc rendkívül fi­nom prémet ad. A szovhoz­nak van saját tenyésztésű zaftr- és gyöngyháznerc, ezüst-, feketeróka és kék­róka falkája. A szovhoz egyik fő felada­ta a törzsanyag előállítása. Évente mintegy 15 ezer kis állatot szállítanak Innen az ország többi gazdaságának. A szovhoz hatalmas jöve­delemmel rendelkezik, ebből az utóbbi években 250 lakást építtetett dolgozót számára, felépült a szovhoz telepén a kultúrház, egy 140 férőhelyes gyermekgondozó kombinát, iskola, rendelőintézet, üzlet, szolgáltató kombinát. Évente végére (1071—1975) a szov­hozban a prémes állatok száma el fogja érni a száz­ezer darabot. (APN—KS) Oszkárral hetvenkét éves ko> rában még együtt énekel­tünk, olyan fiatal volt, hogy csuda. Komor Vili bácsi het­venhat éves korában halt meg. Olyan fiatal volt belül, hogy egyszerűen nem vette figyelembe évei számát. Szé­kely Mihály szerdán még énekelt a Bocca Negrá-ban és három-négy nap múlva te­mettük. Fiatal ember volt. Fiatalosan, fantasztikus hl­vatásérzékkel lépett színpad­ra, mintha húszéves lett vol­na. Csak a teste öregedett meg. Tőlünk pár méterre, a ve­randán héthónapos kisbaba levegőzik egy babakocsiban. Simándy József feláll, oda­megy, megnézi a kislányát. Elmosolyodik, rámnéz. Elis­merően bólintok: nagyon szép baba. Egyet elfelejtettem meg­kérdezni Simándy Józseftől, szokott-e gyermekeinek dú­dolni, énekelgetni? Gulay István ke az iskolában is ilyen akivel azért került összeüt hangnemben Igyekszik be- közésbe az osztályközösség, vező hatásai erősítik az is­szélni a társaival. Az a diák, mert magán kívül okosabb kolai nevelőmunka eredmé­aki dologtalan, csavargó ba- embert nem ismert a vilá- nyességét, a gyermek jelle­rátok közé keveredik, az gon. Ügye akkor vált külö- mének egészséges fejlődését, előbb-utóbb idomul hozzá- nősen kellemetlenné, midőn kiegyensúlyozott emberi má­juk és tanulmányaiban visz- már a tanárainak is sorra gatartását, segítik jó tanul­szaesik. Ha a szülők otthon kiosztogatta a „primitív" a mányi előmenetelét . stb. Mi az iskola politikai felfogásé- „koncepció nélküli" stb. jel- azt szeretnénk, ha minden val ellenkező nézetre oktat- zőket. Kértük az édesapját, gyermek sok szépet és jót ják gyermeküket, ott a ket- hogy jöjjön be az iskolába, hozna magával a szülői ház­tős nevelés hatásaként rövid Nos, megmagyarázott ő min- ból, s minél több szülő te­időn belül jelentkezik a kép- dent. S amikor elmondta a remtené meg otthon a csa­mutatás jellemromboló ha- pedagógusokról kialakult vé- Iádban annak a feltételeit, tása. leményét, akkor már nem hogy minéi több jót és szé­^^^^^^^^^^^^M^^HcaodAlkoEtam, hogy mlért^^^^^^^^H^^^^^^^^^H primitív a kislány szemé A pedagógusnak nem cél­ja, hogy beleavatkozzék a családok magánéletébe. Ha vannak kérései, kívánságai, azok is olyanok, amelyek a gyermek fejlődése, jellem­beli kibontakozása stb. ér­dekében hangzanak el. A csa­lád belső életének helyzete azonban akarva-akaratlanul kisugárzik az iskola felé is. A hirtelen visszaesés mögött a nemegyszer a megromlott családi viszony áll, a kisírt gyermekszemek sokszor az otthon uralkodó szeretet nél­küli légkörről tanúskodnak. Hány és hány jól induló, te­hetséges gyermek életét tette már tönkre a tanulmányi ideje alatt bekövetkezett vá­lás. a családi élet rendezet­lensége, az alkohol rabságá­ban szenvedő családfő dur­vasága. Hány és hány gyer­mek lelke égett ki korán és vált cinikusan kritizáló, fá­sult fiatallá, mert nem kapta meg otthon a várt szeretetet, s nem volt, akit gondjával, bánatával akárcsak egy jó szó erejéig is felkereshetett volna. pet lásson otthon is az élet­ben minden nevelő, s miért re készülő fiatal.. nincs az osztályban nála Bánfalvi József Hajóról a föld alá A szülőknek az emberek­kel való kapcsolatát ls visz­szatükrözi a gyermek visel­kedése. Emlékszem, volt egyszer­egy kislány, aki már az első hetekben feltűnt ellentmon­dást nem tűrő megállapítá­saival. Pár hét múltán már az osztályközösség is jelezte: nemcsak hogy nem tűri az ellenvéleményt, de még le is nézi a többieket. Helyeseb­ben: „felülről kezeli" az osz­Hogyan lehet tájékozódni föld mélyén a rejtelmes eljuttaták a kincstárnak. Aa első térképet 1560-ban a sel­kőzetek között, a természe- meci bányában készítették, s tes és mesterséges folyosók ezt követően már számos do­labirintusain? Ez a kérdés kumentum őrzi az egykori évek óta foglalkoztatja az föld alatti munkahelyek ut­emberiséget. Az ipar és a bányászat fejlődésével már túllépte a kíváncsiság hatá­rait, s bányászok millióinak létkérdésévé vált. Az első ókori maradványok szerint az egyiptomiak már rend­szerezték a föld mélyének ját, irányát. A bonyolult mérések és az egész föld alatti térképezés rendszerét forradalmasította a Gyroskop nevű műszer, amelyet először a hajókon alkalmaztak. Ez a berendezés egy nagy — 20 ezer percen­útjait. járatait. A járatok kénti fordulatszámú villany­kezdeténél, elágazásánál ko­rongokat helyeztek el, ame­lyeket viaszból vagy fából készítettek, s rájuk vésték a motor, amely egyetlen szálon függve, vagy vízen lebegve biztonságosan mutatja a csillagászati északi irányt. A következő útszakasz hosszát, hajókon alkalmazott műszer Irányát is. A korongokat több mázsás volt, a föld alá kötelek kötötték össze, hogy ekkora berendezési nem le­még biztonságosabbá váljon hetett levinni, éppen ezért a közlekedés a mélyben. Va- az említett alapelvnek meg lószínű ilyen bánya mélyén elhelyezett kötél volt a mi­tológiai Ariadné fonala is. Az évezredek alatt a koron­gokat és a kötelet felváltot­ták a mérőműszerek, az alapelv azonban maradt, s a térképkészítés lényege alig változott. Nálunk Magyaror­szágon nagy hagyományai vannak a bányaméréseknek, már 1400—1500 körül össze­gezték a föld alatti utak adatait és azt rendszeresen kellett keresni a lehelő leg­kisebb megvalósítási formá­ját. Négy világhírű műszer­gyártó cégnek sikerült, az elsők között a Magyar Opti­kai Műveknek ts. összesen 30 kilogrammos a föld alatti műszer, amelyet háton is le­vihetnek a bányákba, ahol biztonságosan jelzi az irányt. Az új műszer gyártását és alkalmazását hazánkban is megkezdték. ooooooooooooboöws Hullámsír 2. A fiatalember, akit Sánta Ferinek hívtak, s éppen a Tombácz halászbokrában volt a legügye­sebb laptáros, kesernyés mosollyal legyintett: — Ügy ki voltunk koplalva, Miska bácsi, hogy a végén már csak lézöngtünk s a világ legszöbb asszonyához se tudtunk volna hozzá­nyúlni. Még komiszkinyeret se kaptunk, répát mög káposztát faltunk nyersen, ha éppen akadt... No ettől még a szultán háremében sem tudtunk volna helytállni. Erre a fordulatra ő is elmosolyodott, szemét huncutkodva hunyorgatta, s újból kortyintott egyet — Nono — pajzánkodott Tombácz —, azt mondják, hogy ott még a holt is mögelevenö­dik. — Hát ha van hozza szerszáma — sodrintott nagy, hegyes bajuszán az öreg Zsótér s alig hallhatóan göcögött. De Sánta Feri keserű kifakadása, hogy a ka­tonák koplaltak s üres hassal vívták meg a di­cső bevonulást, felhergelte a kis társaságot, mely egyre gyarapodott egy-egy lebzselővel, akik eddig a sóntésnek dőlve iddogáltak s té­tova tekintettel mércsikélték. hogy melyik asz­talhoz érdemes letelepedni valami jó hír vag/ országos szenzáció reményében. A felforróso­dott hangulatban persze újra a mameluk-kor­mányt szidták, hazaáruló bandának nevezték, Tiszát pedig Habsburg-lakájnak, aki mindent megtesz, hogy a király kedvébe járjon, Auszt­riának kedvezzen s közben eltékozolja a leg­fontosabb hazai érdekeket is. — Itt van ez a gyászos gazdasági kiegyezés... Tíz évre eladták mögen az országot. Hát a kormány urai nem látják azt, amit mi is tu­dunk, hogy a vamközzösség végzetes a magyar iparra nézve, s hogy Ausztria a mi vérünkön fog möggazdagodni, mi mög előbb-utóbb kol­dusbotra jutunk? Ezt Ábrahám hajósgazda mondta, aki har­minc év után is fanatikus híve volt Kossuth­nak, s ennek megfelelően bolyhos körszakállt viselt, mindig zsinóros, feszes, fekete magyar­puhában járt, s még a legnagyobb hidegben is csak tollas pörgekalapot nyomolt a fejébe. La­kása is tele voll Kossuth-relikviókkal a Kos­suth-bankók bekeretezve lógtak szerte a szo­bája falán, s ereklyeként őrzött egv poharat, melyből a nagy száműzött ivott, mikor itt járt utoljára s megtisztelte híveit az Arany Orosz­lánban. — Még abba is belegyeztek ezek a banditák, hogy a vámot mi aranyban fizessük, ami any­nyit jelönt, ftogv ha — töszöm — egy mázsa gyapjúszövet vámja nyolcvan forint, akkor ez papírpénzben nekünk száz forintnak felel mög. Hát ez lött a dualizmusból! — No hütsd ie egy kicsit magadat — emel­te föl poharat Zsótér, aki higgadt, s türelmet­lenség helyett inkább megalkuvásra hajló ter­mészet volt. Neki még mindig Deák volt az ide­álja, a józan mérséklet embere, aki felfogását a valóság lehetőségeihez szabta s húzódott az elhamarkodott megfontolatlanságtól, még ha szive szerint boldogan lazított volna ls fegyel­mén. — Nem jó mérgelődni a te korodban. Ábrahám ivott, de csak nem csillapodott. — Andrássy elhitette a világgal, hogy nyolc­vanezer embörrel s hatvanmillió forinttal mög­szállja Boszniát. Aztán mi történt? Kiderült, hogy háromszázötvenezer katona is kevés volt s húszmillió forintot éppen az imént szavaztak mög pótlásul. És mi a hasznunk belőle? Az, hogy újabb nemzetiséggel gyarapodtunk, s mind­ezért még nekünk köll fizetnünk és — véröz­nünk. — Ez utóbbit Sánta Feri felbujtására fűzte szavaihoz, mert látta, hogy a fiatalember még mindig halálosan fáradt és kimerült. — Igaz-e, Feri? — Aranyigazság mindön szava. Jóska báesi. de az azért mégse mögy a fejembe, hogy még az éielmezésünkrőL se gondoskodtak, ha már mindön áron hódítani akartak. Vagy azt akar­ták, hogy éhön dögöljünk? Zsótér vette át a szót, s ő elég tekintélyes volt ahhoz, hogy még a heves Ábrahámot is elhallgattass. — Mögmondom én, édös fiam, hogy az hogy volt. Ebben az országban nagy fejetlenség ural­kodik. A kormány és a vármegye sehogyse tud mögegvezni abban, hogy melyik parancsoljon. A régivágású főispánok nem tűrik, hogy a me­gye dolgába beleüsse az orrát a miniszter, a miniszter mög azt mondja, hogy mindönki tar­tozik engedelmesködnl. A miniszter tehát cl­röndölte, hogy a vármegyék legalább, mondjuk, ötszáz fogatot állítsanak elő sürgősen, hogy a Boszniában harcoló katonák élelmezését bizto­sítsák. (Folytatjuk.) i 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom