Délmagyarország, 1972. április (62. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

iO VASÁRNAP, 1972, ÁPRILIS 23. Várostörténeti Olvasóink válaszait és üj kér­déseit. csütörtökig kérjükt Ki MIT TUD? Egyik legszorgalmasabb és legjobb kérdésíölteVő le­velezőnk, Kelemen Gábor (Tolbuhin sugarút 8.) azt ja­vasolta, hogy Időnként újra és újra ismételjük meg so­rozatunk „játékszabályait", mert tapasztalata szerint so­kan, akik csak később kezdték figyelemmel kísérni ro­vatunkat, azért nem kapcsolódnak be, mert nem tudják, hogyan lehet. Megismételjük tehát: korra, nemre, foglal­kozásra tekintet nélkül mindenki tehet föl kérdést la­tiunkban Szeged múltjának bármely őt érdeklő részleté­ről. s ugyancsak bárki válaszolhat a mások által föltett kérdésre. Ez egyszersmind válasz egy mOst érkezett levélre is, melyben a kérdés föltevöje saját maga mind­járt választ Is ad. Ez nem célunk, hiszen a közérdeklő­dést éppon az biztosítja, hogy más válaszöl. Nagyon Várjuk még Ördög Antal nyomdái* él társai igért he­lyesbítéséit nomdászattörténeti kérdéseinkre! Válaszok termetű, az összes tisztek közül ő volt a legszebb, leg­csinosabb. Vastagh György szobrásszal szoros barátság­ban voltak, sokat láttam őket együtt. 1919-ben Tabódy Zsolt ezredessel és Dettre Béla századossal együtt be­lépett a pártba. Vékes Imre nagy szónok volt, nyíltan ét­tette a kommunizmust. Nem tudom, utána volt-e börtön­ben, csak azt. hogy szél érte a jobb oldalat, s a szép em­ber roncs lett. Bicsérdy­koszton élt, a legnagyobb nyomorban. A felszabadulás után rehabilitálták. (Horváth Ferenc, Dugonics u. 39.) A 43 kérdésre: Cttek — anyagi gondokkal küzdött, A rovatvezető mepfegyzé­hélvesébbén cttök — sze- majd többszöri agyvérzés st: A valaszok — kisebb el­gödi tójszó; íz, ízület jelen- után 1948 végén mindenkitől lentmondssaikat nem tekint­tésü (pl. az ujjnak egy clt- elhagyatva halt meg. (Dr. vé — rendkívül eriékesek ke). A szűcs szakmában Völgyesi János, Kárász u. 8.) r""10 a Rákóczi-szobor lör­olyan bördarabot jelent, Vékes Imre Szegeden igen ténetére, mind a (orradal­melyből a sapkát varrják Ismert volt. Jó táncos volt, s mak érdekes, eleddig fi­(egy sapkához négy cltök a Tisztviselők Otthonában ő gyeimen kívül maradt sze­szükséges). Ennek megfele- rendezte a táncos összejőve- replojére nezve. Az Ilyen lően a citekföld vagy cltök- teleket. Rákóczi fejét azért kérdéseknek és valaszoknak föld (másként csucskafOld, mintázta róla Vastagh nagyon örülünk! Egyúttal Tápén csúcsföld) csücskösen, dvörgy. mert nagyon hason- nyugtázzuk Szegvári Sándor háromszögszerűen elkeske- litott a Mányoki Ádám <Als° Kikötő sor 9.) levelét, nyedő földdarab, amely pél- festményen ábrázolt fejre. A aki Vékes József munkás­dául útépítések következté- Tanácsköztársaság alatt hi- mozgalmi harcosról küldött ben jön létre. Az ilyen föld- vatalában vezető szerepet be választ, re azt ls mondják, hogy ló- játszott, ezért korán nyugdí- Az 50. kérdésekre: A Nem­bolonditó, mert munka köz- jazásra ítélték. Mivel na- zeti Emlékcsarnokról 1930­ben megzavarja a lovat. (A gyon szerette a csónakázást, ban kiadott füzet a kérdésre Szegedi Szótér nyomán.) nyugdíjban azzal foglalko- ezt a választ adja: „Apáczai A 49. kérdésre: Vékes lm- zott. hogy csónakon szállítót- Cseri János (1825—1659). AZ re 1879-ben született Sze- ta a fürdózőket át a strand- első magyar enciklopedista. gíden. Atyja Polczner Jenő ra és vissza. A felszabadulás a tanítás problémájának első híres ügyvéd Irodavezetője után rehabilitálta a MÁV, kutatója. Munkáit csak 200 volt. Szülői háza ma ls áll és mint MAV felügyelő halt évvel halálH után fedezték a Juhász Gyula u. 14. alatt. meg. Sírja a Belvárosi térne- fel Igazán, és tudták értékel­A MAV leszámoló hivatal- tőben, közel a főkapuhoz ta- ni. Innen az emlékmű sír­nak (jelenleg az Ady téri látható. (Ziétenyi Aranka, bolt-szimbóluma (Martinel­egyetem) volt tisztviselője. Kossuth Lajos sugárút 43.) 11.)" Nem tudom már hon­Daliás termetű, koromfekete, Én Vékes Imrét még gye- nan, másik magyarázatot is természetesen hullámos ha- rekkora óta ismertem. Oz- ismerek: Apáczainak nem jú, pödrött bajszú, tgen szép vegy édesanyjával lakott a maradt fönn hiteles arcképe, férfi volt, nem csoda, ha Fodor utcában. Honvédség- azért a művész, Martinelli Vastagh György a Rákóczi- néi szolgált századosi rang- Jenő. ötletesen csak a kopo­szobor modelljének szemelte ban. Nagy magyar érzelmű nváját vonta be az ábrázo­ld. A Habsburgokat gyűlölte, Volt, nagyon szép. magas lásba. (Péter László.) valahányszor elment a Kos­suth-szobor előtt, kalapot Máf<7áeoí/ emelt. Volt két vizsla kutya- #1 ürUüaüfl ja. mclvek ha meghallották a gyűlölt Gotterlmltét éne- 5e- kerdes: A Nemzeti hogy Karolyi Lajos festomú­kelni vagy zenélni, keserves Emlékcsarnokban üresen áll vész alakja több regényben vonflásban törtek ki. Az első 8 talapzat, melyen Bőhm is szerepel. Melyek ezek? világháborúban népfölkelő Karoly szobra állott. Hova (Klgyóssy Zsoltné, Tarján százados volt, 1918-ban sze- •«» • szobor? (Kelemen Gá- 302.) relt le, a forradalomban mint bor.) 59. kérdés: A harmincas kommunista n felsővárosi 57. kérdés: Mikor Indult övekben a Hétvezér utcai pártépítésben vett részt. A pro- meg Szegeden a villamos- és Munkásotthonban lakott Bu­letárdiktatúra után állásából aulóbuszközlekedés, és mi- csezén Miklós elvtárs, aki kitették, hosszabb időt bör- lyen útvonalakon? (Heiner tudomásom szerint nagyban tőnben töltött, haxassáw fel-MÉH bomlott, sokat betegeskedett. Iparjogvédelmi pályázat A Műszaki és Természet­tudományi Egyesületek tag­egyesüleleként működő Ipar­jogvédelmi Egyésület Csong­rád megyei szervezete pályá­zatot hirdetett meg. Téma­ként feldolgozásra javasol­ja : Az iparjogvédelem törté­netének megírását Csongrád megyében; Az iparjogvédel­mi ügyek bírósági és döntő­bizottsági gyakorlata, vala­mint harmadik" témaként: Az Újítások és szolgálati ta­lálmányok helyzete és haté­konyságuk növelésének le­hetőségei Csongrád megyé­ben. A pályázaton résztve­vőknek első díjként 3000 fo­rintot, második díjként 2000 forintot, harmadik díjként pedig 1000 forintot tűzlek ki. Az érdeklődőknek az egyé­sület megyei szervezete a részletes feltétéleket rendel­kezésre bocsátja. „Rázós" szökőkutak Szegeden omladoznak Sző- zelésükét a vérosgazdálkodá­kókútjaink. Ügy ls mondhat- si vállalat, mert elektromos nánk, hogy szökőkútjaink és apparátusuk már nem egé­díszmedeneéink, hiszen az szen veszélytelen. Mert nem­egyetlen igazi szökőküt a hogy a Dugonics téri, rend­Móra parkban van, a többi kívüli módon elhibázott szö­CSak afféle csobogó, de kéli kőkutácska átalakítására az ilyén ls, hadd fürdőzze- nem volt p±nti de bizony ar­nek valahol nyugodtan a ra íemi hogy időnként rész­galambok is, akiket az erős legsen felújíttasson a tanács valószínűleg elza- egyet-egyet Csupán az a baj, ^ már ^ vízéram várna. hogy lassú víz is partot mos, s romlásnak indult a hájdani erőa burkolat a Széchenyi téren is, baj van az Aradi vértanúk terének fiók-Nia­garájával, mert ott meg a lámpákat fenyegeti a víz. Ross nyelvek szerint ezek­ből a díszmedencékből a víz Immár nem fölfelé szökik, hanem meg-, s jóideje csak fenntartásokkal vállalja ke­érre is, ha nem is sok, s remélhetőleg kibírják a kutak s meden­cék is addig rázás nélkül, amíg sort kerítenek megújí­tásukra. Amit. azzal ls lehet­ne kezdeni, hógy a Széche­nyi téri medence oldalából hiányzó műkőlapokat vissza­illesztik helyükre. Legalább a városháza felőli oldalon. V, M. Lajos. Vidra v. 3.) 58. kérdés: Ügy hallottam, „Padláson kuntsorgó polgárokáé Könyvtárakat töltene meg, ián nem is egykönnyen ért­kötetek tízezreire rúgna az hető A dédapáink korabeli a szakirodalom, ami legna­gyobb hazai folyamunk, az híradás azonban földrajz- és „öreg" Duna viselt dolgairól nyelvtörténeti szempontból eddig megjelent. Felszíni vi- egyaránt érdekes és értékes zeink koronázatlan királya emlék, szórakoztató epizód évszázadok óta foglalkoztat­ja a természetbúvárok nem­zedékelt, s legújabban egy friss sütetü tudományág, az ős, illetve történeti földrajz kutatóit. Az ezzel kapcsola­tos levéltári tallózások során nemrégiben érdekes adat, egy 1834-ből származó rövid hírlapi tudósítás bukkant napfényre. A „Bétsi Magyar Kurir" című egykori hetilap jeles zsurnalisztikája íme így számol be a 138 eszten­deje bekövetkezett dunai je­ges árról: „Komáromból frják, hogy a partmelletti Csallóköz szá­mos alantabb helysége, mint Csicsó, Néma Nagy és Kiske­szi és Érsekkel rokon fektű és sorsú társaikkal (mintegy 300 ölnyire megszaggatván a töltést a Duna árja) úszik, s lakosai a padláson kuntso­rognak; a Vág pedig vissza­tolatván a Duna toriadó özönétől, Mátyus földjére könyöklött. A két víz dagá­lya összetapadván egész ten­gert ábrázol, hol tornyok, s helységek mintegy Velentze­ként (tsakhogy nem dönthe­tet.lon alapra építve) ötle­deznek eló az iszapos hul­lámból. mind Csallóközön, mind Párkány, Esztergom. Gvőr. Visegrád, s Gutta vi­dékén. Mennyi kár, s ínség már is. s leszsz még mind ezek következése!" A múlt századi tudósítás bonyolult mondatfűzése, sa­játos stílusa kissé szokatlan » mai kor olvasójának, s ta­öreg Dunánk „viselt dolgai­ról". segítette az 1938-i sztrájkmoz­galmat. Mi lett vele? (Szabó Árpád, Hunyadi János u. 39—41.) 60. kérdés: Szeretném tudni, mi lett a sorsuk a következő munkásmozgalmi veteránoknak: Kálmán Jó­zsef kőműves, Zsigmond Mi­hály kőműves, Gengler Mi­hály gyári munkás, Győríi Imre és Szabó Antal aszta­los, dr. Szepesi Imre fogor­vos, dr. Szamek Sára orvos. (Szegvári Sándor.) frisitcureBicl A Magyar Népköztársaság tőivel szemben is a humani- belépésre vonatkozó jógsza­államhatórának őrzésével, a tás jegyében érvényesül. bályt az oda belépni szándé­hqtárfoigalom ellenőrzésével A szabálysértésekről szóló kozók közül sokan nem is­egyült a határrend fenntartá- törvényünk szerint: útlevél- merik, s (gy rokonlátogatás sa ls a határőrség feladata, lel kapcsolatos szabálysértést vagy munkavállalás alkal­E három rendkívül fóntoe, követ el, aki útlevél iránti mával a területileg illetékes politikai feladatot azonban kérelmében valótlan adatot határőrőrs engedélye nélkül a határőrség csak a lakosság tüntet fel; aki az útlevélben az 500 méteres határsávban aktív részvételével tudja meghatározott tartózkodási tartózkodnak. Előfordultak eredményesen végrehajtani, időn túl tér vissza külföld- már olyan esetek ls, hogy a Számtalan példa bizonyítja, ről. Az említett szabálysértés határ közvetlen közelében hogy a határmenti dolgozók leggyakrabban előforduló élők — elssőorban tanyasi döntő többsége becsületlel esétei a következők: az út- lakosok — az állalalkat őri­tesz eleget hazafias köteles- levélben történt fényképese- tétlenül hagyták, s azok át­ségeinek és közvetlenül, vagy re; az útlevél érvényességé- mentek Jugoszláviába. Egye­közvetve részt vesz a határ nek megváltoztatása; más dl esetek ugyan, de előfor­BrzéSében ilj"t határőrséggel névre kiállított útlevéllel ha- dult már, hogy a határ köze­égyütt őrködik a határrend tárátlépés megkísérlése; út- lében lakó egyik-másik sze­glett és időben jelzi azokat levélben irt személyi adatok mély illuminált állapotban a rendellenességeket, nme- hamisítása; idegen eredetű „áttévedt" a határon. Vagy, lyek a határőrizeti feladatok útlevél szerzése és felhasz- hogy időmegtakarítás címén eredményes végrehajtását nálásának megkísérlése; & gyalog is, meg lovas kocsi­veszélyeztetik. Mert mi ta- forgalmi átléptető bélyegző va' >5 a hatértöréseket „le­gadás, előfordulnak még ha- más bélyegzővel való helyet- vágta" s így a határt kifelé tárrendészeti szabálysértések tesítése. »• él befelé i* megsértette, is. Ugyancsak a szabálysértő- A határrendészeti szabály­Társadalmi rendszerünk sekről szóló törvényünk sze- sértések megszüntetése érde­polltlkájának egyenes követ- rtnt: „Határrendészeti sza- kében — a határőrizeti szer­kezménye, hogy a szabály- búlyiértést követ el, aki az vek mellett — a községi la­sértést elkövetőkkel szemben államhatár rendjével és őr- nácsok és a szocialista szek­— így a határrendészeti sza- zésével összefüggő tiltó, vagy te,rok vezetői az eddigieknél bályok megsértőivel szem- korlátozó rendelkezést meg- méS eredményesebb munkát ben is — a meggyőző, felvi- szegi, engedély nélkül vadá- végezhetnek. Egyrészt, hogy lágosító munka az elsődleges, szik, halászik, horgászik, a a saját dolgozóikat, másrészt s az adminisztratív eszközök határvízen közlekedik stb., 8 batár mentén lakó állam­alkalmazására csak végső- 'íy különösen, aki a hátér- polgárokat rendszeresen tó­soron kerül sor. Tehát a s"vban jéKozteitjék a vonatkozó sza­tózkodik ., " balyokról és azok megtartó­meggyőző és kényszerítő A hatar'rendészeti szabóiy. sat mindenkitől megkövete­eszközök alkalmazása a ha- sértések leginkább abból lik­tárőrizeti szabályok megsér- erednek, hogy a határsávba Gazsó Béla Sza mos Rudolf: Káin szigete 28. — Nincs. Csak a sofőr jött. — Küldd ide Marcellót. A parkírozóban vá­rom. Sürgős. — Oké, főnök. Máris indul... Alig egy perc múlva a várakozó autó mellett -íun soduiois '))odoj( nopazszuadÁjaq iSaszo^ e formlsában egy görnvedt alak bukkant fel. Lát­tán a főfelügyelő bosszúsan kotorászni kezdett felöltője zsebében. — Marc szólalt meg végül zavartan — nincs véletlenül egy százlírás ér­méd?... Mert ellenkező esetben percekig el­vackol a visszaadással a parkőr és annyit du­mál ... ismerem őket. — Még szép — dörmögte Marc, s mintha bolha csípné, vakarózni kezdett mellényzsebé tóján, ahol az aprópénzt tartotta. Míg Luigi a római parkőrök bőbeszédűségéről panaszkodott, a díjbeszedő a vezetői ülés felől csendesen vá­rakozott. S mert senki nem szólt hozzá, végül is megkopogtatta az ablakot. — Adom már, adom!... — tekerte le a Ford ablakát a főfelügyelő, és hevesen magyarázta: — de türelmetlen vagy. Nem látod, hogy ke­ressük az, obulus L2J A díjbeszedő ekkor lehajolt a nyitott ablak­hoz: — Hivatott, főnök — mondta halkan. — A fene egyen meg! Te vagy az. Marcello? — dugta ki fejét az ablakon a főfelügyelő. — Az ördögbe is, ezt remekül csináltad! Biz1 is­ten nem ismertem rád... Hagyd, Marc az obu­lust, fordult a még mindig zsebeiben kotorászó Interpol-főnökhöz és elvette annak öléből a je­gyet és útlevelet tartalmazó borítékot. — Fleu­rot, adjál gyorsan egy útlevélképet. Luigi agyában meg sem fordult, hogy a fran­cia detektívnél esetleg nincs tartalékban magá­ról fénykép. Ezt nem írta ugyan elő a szabály­zat, de a kábítószer-ügyosztály minden nyo­mozója, az 1951-es nagy vadászat óta — aho­gyan maguk között az Interpol emlékezetes, el­ső, nagyszabásúd, három világrészre kiterjedő akcióját magük között nevezték, tratlan pa­rancsnak tartotta, hogy a revolver mellett fény­kép is legyen nála, hiszen egy-egy út során nem egyszer, sem kétszer kellett útlevelet és ez­zel együtt személyi adatokat változtatni. Fleu­rot maga is a világ legtermészetesebb dolga­ként kotorta elő az ütlevélképet. — Ha, tudna, szerezzen egy fekete diplomata­táskát is... — jegyezte még meg a díjbesze­dőnek öltözött detektívhez fordulva. — Van — mondta határozottan Luigi. — Te pedig, Mar­cello, Igyekezz, mondd meg a fiúknak: tizenöt perc múlva hozza valaki a cuccot a 17-es őrszo­ba táján a trafik elé. A kocsit itt hagy­juk. — Nem is kell bezárni, főnök, most ml őrkö­dünk itt. — Micsoda úri kiszolgálás! — jegyezte meg Marc a díjbeszedőnek öltözött detektív távo­zása után. — Az ám, pajtás! Barátainknak mindent, el­lenségeinknek semmit, avagy még annál is ke­vesebbet ... Most pedig gyerünk, öreg bulldog, igyuk meg azt a kávét. 28. Berti, a Luclanótól kapott utasítás értelmében, igyekezett a Manzella család hálózatónak fel­használásával a Jelzett áru továbbítását meg­szervezni. Ez néhány nappal korábban legfeljebb egy rövid megbeszélés kérdése lett volna. A nagy tekintélyű palermói maffia don, az öreg „ájtatos manó" felrobbanása azonban mindent a feje tetejére állított. Berti először a misiimeri maffiakápót, Don Mommo Grossót kereste, .. A nyugati part kébitószer-csenipészetét irányí­tó fűszeres azonban Berti érkezése előtt egy nappal, fiával együtt nyomtalanul eltűnt. Berti a Palermóban bérelt autón, növekvő nyugtalansággal hajtott visszafelé Misilmeriből a sziget fővárosába... Egyenesen a ktkötőne­gyed maffiacsaládjának fejéhez. Bonifacióhoz, az Eden-bár tulajdonosához igyekezett. Bonifacio mulatója zömmel a hosszú járatú tengerészek tanyája volt, akik közül sokan Bonifacio be­szervezésével a kábítószer-közvetítőlánchoz tar­toztak. Berti gyanútlanul kanyarodott az ódon kikötőnegyed Arkangyal utcájába, melvnek kö­zepén villózott az £den-bér kék-vörös neon pál­mafáinak fénye. Ösztönösen lépett a fékre és ahogy bekanyarodott a sarok utón, nyomban a járdaszegélyhez kormányozta autóját. Az ide­gesség hirtelen támadt feszültsége remegett benne. A bár bejárata előtt csődületet látott. Kiszállt a kocsiból és növekvő szorongással igyekezett az Éden felé siető járókelők nyomá­ba furakodni. Izgalmában az autót sem zárta be. Térdében a fáradtság remegő gyengeséggé vált. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom