Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

KEDD, 1971, JÜLIUS IS. Kísérleti borpince Plevenben megnyílt a Bol­gár Szőlészeti és Borászati Intézet kísérlett borpincéje. Itt a tervek szerint az összes borászati műveleteket elvég­zik: feldolgozzák a szőlőt, mustot, majd bort készíte­nek, a bort stabilizálják, le­fejtik és palackozzák. A pince fő feladata, hogy se­gítsen az intézetnek az új borfajtákkal folytatott kísér­letekben — hiszen az inté­zetnek és fiókintézeteinek ültetvényein 1600 fajta sző­lőt termesztenek. A pince évente ezer toiv­na szőlőt ls fel tud dolgozni. Már meg ls kezdték az első húsz borfajtával végzett kí­sérleteket. Jár-e háztáji föld az B. I. szegedi olvasónk azt szeretné megtudni, hogy mint családtag és egyedüli örökös, jogosult-e továbbra is husz­náinl, illetve megtartani el­hunyt édesanyja részére a termelőszövetkezettől hasz­nálatra kapott háztáji földet. A háztáji föld használatá­ra jogosultak körét és jogo­sultság-feltételeit a termelő­szövetkezeti törvény hatá­rozza meg. A törvény szerint a háztáji föld használata a termelőszövetkezeti tagokat munkájuk alapján illeti meg. A termelőszövetkezeti tag házastársak, külün-külön is — saját tagsági viszonyuk alapján — jogosultak a ház­táji földre, ha az előírt mun­kájuknak eleget tettek. Ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt (férfi a 65., nő a 60. életévét) elérte, ez idő­pontot közvetlenül megelőző évben végzett munkája alap­ján megállapított mértékben jogosult a kijelölt háztáji földre. Az idevonatkozó ren­delkezések szerint, ha a tag­sági viszony haláleset miatt szűnik meg, az elhunyt örö­kösét megilleti a tag részére kijelölt háztáji földjén ab­I. KERÜLET Házasság: Nagy Imre és K«r>­pau-Tóth Ilona, Csobén László ••s ayörfl Éva, dr. Palásti (lé­bor és Dell Elvira, Lovászi István os Várnai Erzsi'bei. Masa István és Tóth Magdolna Etelka, Misik Péter és Kunstar Marta, Wlegand Gyula és Rózsa Eva. Olár Péter és Kiraclmcr Katalin. ,loo Lajos <s Köhler Magdolna, Rákos István és Farkas Rozália, Kiss László és Kiss Edit. Ökrös Árpád és Kiss Erzsébet. Szabó György és Vecsernyés Mária, Annus Andor és Marczls Zsu­zsanna, Kozma Mihály és Rovó Ilona, Ugrt Ferenc és IIu­nyadvárl Eva, Kern Ferenc és Majláth Etelka, Kaufmann Ist­ván és Majláth Ágnes, Somogyi Béla és Császár Terézia, Barna Ferenc és Bencze Katalin, Tóth István és Lévay Ildikó, Galiba Mihály és Szekér Már­ta, Dávid László és Hoffer Márta, Molnár Sándor és dr. Uerezvai Rózsa, Kádár József és Kovács Edit házasságot kö­töttek. Születés: Matyasovszky Er­nőnek és Csapó Erzsébetnek Zsuzsanna. Szőke Bélának és Koosis Máriának Tamás, An­tal Ferencnek és Tóth Klárá­nak Ferenc, Kazal Gézának és Argyelán Ilonának Anikó, Bakos Jánosnak és Fazekas Ilonának János, Molnár Al­bertnak. és Daka Idának Anita, Csengődi Sándornak és Jenci Ilonának Attila Csaba. Buruzs Józsefnek és Bálint Hajnalká­nak Tamás Norbert, Bödő Ti­bornak és Mczőfl Juditnak Judit Ildikó, Búza Györgynek és Kazárt Margitnak Virág Anikó. Katona Józsefnek és Kovács Erzsébetnek Attila, Rózsavölgyi Istvánnak és Ter­hes Máriának Andrea Rita, Németh Sándornak és Berzúk Ilonának Mónika Edina. Farkas Józsefnek és Ordögh Ilonának Ilona, Fekete Istvánnak és Temesvári Máriának Ildikó, Koch Antalnak és Katona Etelkának Taimás Antal, Hay­fron Willtam Wilíridnek és dr. Kiss Ágnesnek Ágnes Esz­ter, Gyuris Jánosnak és Ötott­Kováes Juliannának Noémi Katalin, Kisguczl Mihálynak és Detkl Irénnek László Mi­hály, Nagy Lajosnak és Szú­nyog Irénnek Péter Lajos, André Jánosnak és Szabó Ilo­nának Barbara, Miklós István­nak és Mihály Almának István. Dömötör Györgynek és Kovács Katalinnak Gyöngyi. Vlncze Bélának és Domahldy Teréziá­nak Béla. Németh Jenőnek és Török Rozáliának Krisztina Ro­zália. Pélfi Györgynek és Már­ta Máriának Terézia, Tlralla Ferencnek és Majoros Ibolya­Anyakönyvi hírek nak Tünde Ibolya. Márta Já­nosnak ós Vidéki Honának Katalin, .Jakus Györgynek es Fődi Mártának Anlko, Lengyel Károlynak és Szunyi Klárának Zoltán, Szabó Istvánnak és Ba­ta Piroskának Tünde. Tóth Jánosnak és Szántó Erzsébet­nek Tamás Kálmán, Telszlcr Antalnak es Harmath Máriá­nak Tamás Antal, Péter Sán­dornak és Szabó Máriának Andrea, Kovács Istvánnak és Hegyes Máriának István, Ve­szelinov Dánielnek és Markov­lyev Ilonának Predrág, Sándor Ferencnek és Kovács Teréziá­nak Mónika. Kiss Jánosnak és Kovács Margitnak Márta. Ta­káos Imrének és Adám Klárá­nak Mónika Márta, Farkas Im­rének és Varga Erzsébetnek Imre Lóránt, Németh Antal­nak és Gyémánt Évának Ti­bor, Janka Bélának és dr. Várkonyl Agnesnak Tímea Ág­nes, Klri Mihálynak és Meszes Olgának Andrea, Hábel István­nak és Kőszegi Ágnesnek Fe­renc István, Gyuris Gézának és Bacsó Margitnak Anita Mar­git, Molnár Andrásnak és Tát­rai Erikának András László, Király Lászlónak és Kovalik Klárának Attila László, Hajda Pálnak és Badényl Ilonának Tamás Pál, Radvánszkt Mihály­nak és Dudás Terézlánuk Ró­bert. Daka Mártának és Lábodl Máriának Zsolt, Mihó Edének és Goda Juliannának Attila, dr. Csapó Zsoltnak és dr. Barthos Évának Szabolcs Endre, Szöjlő­sl Ferencnek és Csernl Anná­nak Ferenc János, Rodenckl Antalnak és Finta Katalinnak Katalin, Plgniczkl Józsefnek és Mládl Máriának Mária F.illn. Ludányl Gyulának és Varga Annának Endre, papdl And­rásnak és Kondász Etelkának Ildikó, Naszradl Györgynek és Megyeri Annának Rita Anna­bella. Gundrum Kázmérnak és Slnton Veronikának Tibor, dr. Pap Jánosnak és Horesik Ibo­lyának János Iván. Amaczi Viktornak és Bfró Zsuzsanná­nak Péter. Varga Istvánnak és Becsei Rozáliának Edina Rózsa. Rigó Balázsnak és Keresztes Ilonának Eszter Ilona, Gyuris Ferencnek és Szegvári Annának Eva nevü gyermekük született. Halálozás: Kovács Lajos Mi­hály. Latorcai Márton, Tóth Edzsébet. Juhász Lajosné Csúcs Anna, Ungi György, Sebestyén János, Molnár Károlyné Lele Ilona, Bakos István, Kirsch­teief Józsefné Pangert Ilona, Klspéter Ferenc. Enyedi Jó­zsefné Róth Erzsébet, Szöllősi lstvánné Velemt Mária, Hrcska Istvánné Koczkás Viktória, Tor­ma István, Rádl Dezső, Máté Imre, Dezső Sándor. Kovács Lajos, Tomlty György, Nógrádi Ferencné Tóth Julianna, Szél­pál István. Gercsó Sándor, Jani Mihály, Hódi Imréné Lele Má­ria, Kovács Gyula meghalt, n. KERÜLET Házasság: Dr. Szabó Béla és HochstSdter Zsuzsanna, Mo­nostori Antal és Eozó Maria Katalin. Bodrogi Ferenc és Bódi Etelku. Csikós János Jó­zsef és Pesti Mária Magdolna, Nádudvari Tibor és Tompái Etelka Lilla házasságot kö­töttek. Halálozás: ökrös Jánosné Táborosl Erzsébet, Nagyiván József Vince, Vajger István, Pataki József, Nagy Bálint, Czérevics Sándorné Császár Terézia meghalt. ni. KERÜLET Születés: Alsó-Molnár György­nek és Kovács Erzsébetnek Györgyi. Borbély Ferenc Bé­lának és Lauf Terézia Erzsé­betnek Terézia, Tenkel Sándor­nak és Sanylna Angelinának Olga, Börcsök Szilveszter Györgynek és Krisztin Mána Rozáliának Olga Emese, Bárká­nyi Istvánnak és Korom /Inna Máriának Annamária, Ménesi Istvánnak és Mészáros Klárá­nak Szilvia Klára. Szalma Sán­dornak és Szilágyi Anna Má­riának Sándor, Tímár Antalnak és Klspéter Irénnek Katalin, Szabó Sándor Józsefnek és Rovó Juliannának Sándor Szi­lárd, Török Lászlónak és Ura­bély Máriának Tímea Ildikó, Juhász Gyuln Mihálynak és Kádár Irén Piroskának Irén Julianna, Lippai Istvánnak és Tóth Juliannának István. Ta­kács Lászlónak és Pataki Ad­riennének Bence László, Bakó Zoltának és Hladinlczkl Iloná­nak Zoltán, Fantl Istvánnak (s Nagy Ilonának István, Orlei Ta­másnak és Kiss Anna Máriának Andrea, Acsai-Varga László­nak és Kormos Mária Magdol­nának Zsuzsanna, Kálmán Ti­bornak és Zákány Erz.sébetnck Tibor, Janzsó Jánosnak és Se­bők Rozáliának Attila Szil­veszter, Halász Józsefnek és Hegedűs Matildnak Rita Haj­nalka, Terhes Ferencnek és Kiss Erzsébetnek Erika nevü gyermekük született. Halálozás: Bunda Péter. Mak­ra Imre, Szolnoki István, Hu­dák Anna, Horváth-Zslkó And­rás. Mai őrfalvi Mózesné Hor­váth Julianna, Sándor László György, Filák János, Pap Vil­mos, Pap 11 Pálné Szél Terézia, Balla Illés meghalt. ban az évben végzett, meg nem térült munka és befek­tetés ellenértéke. Az ellenér­ték helyett az elhunyttal kö­zös háztartásban élt örökös — a termelőszövetkezet ve­zetőségének hozzájárulásával — a gazdasági év végéig a háztáji föld használatára jo­gosult lehet. A rendelkezések szerint a termelőszövetkezeti tag ha­lála esetén — az elhalálozás évétől függetlenül — a to­vábbi évekre is csak az el­hunytnak olyan házastársa tarthat igényt háztáji föld használatára, aki nem tagja a termelőszövetkezetnek, az öregségi nyugdíjkorhatárt el­érte, vagy tartósan munka­képtelen, vagy törvényes tartási kötelezettség alapján mást eltart. Olvasónk a fent ismertetett rendelkezésekre figyelemmel — legfeljebb az elhalálozás évére — kérheti a termelőszövetkezet vezető­ségétől a meg nem térült munka és befektetés ellen­értékét, illetve a háztáji föld használatához a hozzá­járulást a gazdasági év vé­géig. Ezen túlmenően háztáji föld további használatára irányuló igényének teljesíté­sére nincs törvényes lehető­ség. Dr. V. M. 0 kukorica karrierje Amikor Kolumbus Kristóf 1492-ben Kubában először pillantotta meg az ember magasságú, széles levelű nö­vényt, aligha gondolt arra, hogy a kukorica bevonul a mezőgazdaságba, s ott pél­dátlan karriert fut be. Mint érdekes ritkaságot hozta ma­gával nagy útjáról, s eleinte valóban csak a botanikus­kertek érdklődtek iránta. Bár Kolumbus állította, hogy a kukorica jó ízű, ezt nem­igen hitték el neki, hiszen embereivel együtt a hazafelé vezető úton éhséggel küsz­ködött, s az éhség köztudot­tan a legjobb szakács. Az amerikai őslakosságnak azonban kedvenc tápláléka volt, s mindenütt, ahol a gyarmatosítók amerikai föld­re léptek, ott találták a ku­koricát; a spanyolok Mexi­kóban, a franciák Kanadá­ban, az angolok Virginiában. És ez sokáig igy is maradt, az amerikaiak hosszú ideig nem váltak meg kedvelt ku­korica kenyerüktől. George Washington, amerikai elnök­ről tudjuk, hogy csak euró­pai vendégek látogatásakor evett búzakenyeret Persze a kukorica karrier­je csak közvetve indult el az asztaltól: mint a legérté­kesebb takarmánynövény hódította meg Európát, aho­vá 1520 táján került. Elő­ször Andalúziában termesz­tették, majd Spanyolország­ból Franciaországon és Olaszországon át Délkelet­Európába is eljutott. 1574­ben az Eufrátesz völgyében is kukoricát kezdtek ter­meszteni, s ezzel az új nö­vény befejezte világkörüli útját. Az évszázadok során a kukoricatermesztés Euró­pa kedvező éghajlatú vidé­keire összpontosult, így Ma­gyarországon, Romániában és Jugoszláviában valóságos kukoricaszigetek alakultak ki. De rendkívüli alkalmaz­kodó képessége folytán a hűvösebb zónákba is elju­tott: Tirol déli lejtőin 1300 méter magasan is megterem, sőt eredeti hazájában, Me­xikóban 3500 méter magas­ságban is megtaláljuk. A kukorica további gyors elterjedésének feltételeit a modern hibridfajták megho­nosításával teremtették meg. A mezőgazda számára ma már magától értetődő, hogy a hibridfajták hosszú listá­járól választja ki a számára legcélszerűbbnek tűnőt A kukorica vetésterülete millió hektárokban mérhető, s a kiváló takarmánynövény ha­zánkban is a mezőgazdaság slágere lett. Magyarországon ezévben 1 325 000 hektáron terem kukorica, nagyobb t®; rületen, mint búza. „Gyémánt" a magyar ezüstből Kevesen tudják, hogy Ma­gyarországon, a bodrogke­resztúri üzernbn alumínium­ból „pirokoritet", a gyémánt keménységével vetekedő alumíniumoxidot állítanak elő. A karbidokkal megmun­kálható anyag rendkívül si­ma, fényes lesz, s a kopta­tásnak mintegy ötvenszerte jobban ellenáll, mint az acél, kétszázötvenszer job­ban, mint a porcelán, s ugyanolyan jól, mint a ke­ményfém, avagy ismertebb nevén a vídia. Felhasznál­hatósága annál sokrétűbb, mivel olyan forgácsoláshoz is alkalmas, amelynél mun­ka közben az esztergakés nem hűthető, így a gyémán­ton is túltesz. A 2,5 milli­méternél kisebb átmérőjű színes fémhuzalok húzásá­hoz a pirokorit húzószerszá­mok a keményfémből ké­szültekhez képest kétszeres­háromszoros teljesítmény el­érését biztosítják és ötszörös az élettartamuk. A tűzálló pirokoritból készült labora­tóriumi tégelyekkel olyan hőmérsékleten (1600—1950 C-fok között) ls dolgozhat­nak, amelyen a közismerten drága platinafémből készült tégelyek már elolvadnak. Természetesen az új anyagnak vannak „hibái" is, gyengéi közé tartozik példá­ul, hogy a fémekhez viszo­nyítva kicsi a hajlítószilárd­sága, s nem bírja huzamo­sabb ideig a váltakozó moz­gású igénybevételt. {Merényletek a levegőben és a földön 15. Levél a színhelyen Charles Bürke Elbrick, az Egyesült Államok brazíliai diplomáciai képviseletének 61 eszten­dős vezetője 1969. szeptember 4-én Rio de Janei­roi lakásán ebédelt és fél kettőkor fekete Ca­dillac kocsiján visszaindult a nagykövetség épü­letébe. Néhány száz méterre lakásától az autó elé kanyarodott az 1500-as Volkswagen. A kocsiból két férfi ugrott ki, egyikük kloroformos vattát nyomott Elbrick arcára, majd az elkábult diplo­matát belökte a Volkswagenbe. A másik támadó arra kényszerítette a gépkocsivezetőt, hogy ko­csijával nagy sebességgel induljon el egy közeli, beépítetlen erdős dombocskára. A gépkocsivezető tíz perc múlva merészelt visszatérni a lakott környékre, rendőrt keresett és a kiérkező detektívek társaságában ment visz­sza az emberrablás színhelyére. A detektívek néhány pillanat múlva egy nagy borítékban el­helyezett levelet találtak az emberrablás szín­helyén. A rövid, de rendkívül kemény hangú szöveg arra szólította fel a brazil kormányzatot — tömören, népelnyomó diktatúrának, kegyetlen katonai klikknek nevezte őket —, hogy azonnal bocsásson szabadon tizenöt politikai foglyot. A le­vélben közölték a tizenöt fogoly nevét és azt is, hogy melyik börtönben tartja őket fogva a brazil kormány. A levél részletesen foglalkozott a sza­badon bocsátás megkívánt körülményeivel, meg­jelölve, hogy hol kell, vagy hol lehet átadni a foglyokat, még azt is előírták, hogy a kormány a rádióban és a televízióban milyen közlemény­ben köteles bejelenteni a szabadon bocsátást. A levél egyébként nem hagyott kétséget afelől, hogy a feltételekről semmiféle tárgyalásnak nincs he­lye — egyik utolsó mondata így hangzott: „Ért­sék meg a katonai junta tagjai, a szemet szemért, fogat fogért ideje van". Több mint három napig • tartott, amíg a bra­zil kormány — amelyet egyébként az amerikai kormány igen erős nyomás alá vett Elbrick nagy­követ életének megmentése érdekében — úgy határozott, hogy szabadon bocsátja a kért tizen­öt foglyot. A foglyokat ezután repülőgépen Mexikóban vitték; a volt foglyok ott rögtön a nemzetközi sajtó képviselőinek kérdéspergőtüzébe kerültek. De még mielőtt bevonultak volna a repülőtér egyik nagy csarnokába, a brazil kormány külön­leges kérésére foto- és filmriporterek csoportja készített egész sor felvételt a repülőgépről le­szállott egykori politikai foglyokról. A Rio de Janeiró-i hatóságok megrendelésére készített felvételsorozatot képtávírón azonnal Brazíliába továbbították; a brazil televízió adását megsza­kítva mutatta be a képeket. Néhány órával később Rio de Janeiro egyik külvárosában Tijucában, egy éppen a strandra tartó üres taxi vezetője az utcakereszteződésnél egy férfire lett figyelmes, aki hevesen integetett. Amikor a taxi megállt a sofőr felkiáltott: „Hi­szen maga az amerikai nagykövet! Szegény fickó! Mi történt a fejével, mi az a ragtapasz a hom­lokán?" Valóban Charles Bürke Elbrick volt a taxi­nak integető férfi. A friss sérülés homlokán mindössze félórás volt, akkor ütötte be a fejét egy gépkocsiajtóba, amikor elrablói egyik autó­ból a másikba tuszkolták. A taxi a nagykövetség épületébe szállította, ahol azonnal megérkeztek a brazil rendőrség és kémelháritás emberei. Elbrick elmondotta, hogy elrablása után félórával magához tért a kloroform-kábulatból, megállapította, hogy rend­kívül kisméretű egyszobás téglaépületben tartják fogva, amelynek ablakain színes függöny van és ez akadályozza a kilátást. Elrablói naponta több­ször is meglátogatták, megfelelő ellátásban ré­szesítették és amikor az első étkezés után pa­naszkodott, hogy szivartárcáját lakásán felejtet­te, megkérdezték tőle, milyen szivart szív. Né­hány perccel később két dobozzal hoztak ked­venc szivarmárkájából. Este megkérdezték tőle: óhajtja-e, hogy reggelre kimossák és kivasalják az ingét. Szabadon bocsátása élőtt már másfél­két órával megjelent az apró épületben az az em­ber, akit az elrablók vezetőjének tartott és kö­zölte: „A brazil kormány szabadon bocsátotta azokat a politikai foglyokat, akiket megnevez­tek". „Most láttuk a televízióban, hogy az em­bereink már Mexikóban vannak, ön is szabad lesz nemsokára" — mondotta a férfi. Nem sokkal később bekötötték Elbrick szemeit és autóba ül­tették. A gépkocsi renkívüli sebességgel indult útnak, majd megállt és a bekötött szemű nagy­követet egy másik gépkocsiba tuszkolták be. Ak­kor ütötte be fejét a gépkocsiajtóba. Elrablói né­hány perc alatt valahonnan ragtapaszt szereztek és a vérző karcolást leragasztották. Űjabb autó­út következett, újra rendkívüli sebességgel. Majd a kocsi lassítani kezdett, valószínűleg ekkor ér­tek lakott területre. Az autó megállt, egy férfi közölte a nagykövettel: „Itt most kitesszük ma­gát az autóból. Negyedóráig maradjon ebben az utcában, aztán mehet, amerre akar". Kézenfog­ták, egy kapuhoz vezették a bekötött szemű Elbricket, aki még hallotta, hogy két kísérője futva a kocsihoz tart, felbúgott a motor és az autó elrobogott. Elbrick azonnal letépte szeméről a kötést, megállapította, hogy az utca, ahol sza­badon engedték az Eduardo Ramos út — néhány pillanattal később a közeli utcakergszteződésnél meglátta a szabad jelzéssel közeledő taxit. (Következik: Elítélendő módszerek* NAPI KISLEXIKON a gyorsírásról A különlegesen rövid jelekből és rövidítések­ből álló gyorsan jegyez­hető írás beszédek, tár­gyalások, diktált szöve­gek gyors rögzítésére alkalmas; görögből származó neve: szte­nográfia. • Eredete? Cicero felszabadított rabszolgájának, Marcus Tullius Tironak jeleit használta az ókor és a középkor, amelyekkel a latin írásbeliség általá­nos elterjedtsége idején szótagokat és szavakat rövidítettek. • Változatai? A modern gyorsírás betűírás. Két fő vál­tozata ismeretes: a geo­metrikus és a kurzív. Az angolul és franciául beszélő országok az an­gol Taylor-féle geomet­rikus rendszerű gyors­írást használják, amely­nek elemei körök, el­lipszisek, ezek egyes ré­szei, rövid, hosszú vo­nalak különböző hely­zetekben, amelyeket nem kapcsolnak össze — tehát nekünk ugyan­csak ismeretlen jel­rendszer. A kurzív rendszer ki­dolgozója a német Ga­belsberger, lényege pe­dig, hogy a gyorsírási jelek összekapcsolásá­ból áll, amely elsősor­ban a mássalhangzókat jelöli, a magánhangzó­kat csak közvetve (a szomszédos mássalhang­zó vastagításával, sor fölé emelésével vagy sor alá, süllyesztésével, két mássalhangzó kötésének nyújtásával stb.). • Hazai írásrajták? Az első gyorsírásfaj­ta hazánkban Gáti Ist­ván „szaporaírása" volt a 18. század végén. A 19. századi reform-or­szággyűléseinken már parlamenti gyorsírók je­gyeztek a Taylor-féle geometrikus rendszer Kovács Imrétől szárma­zó (1821) „magyarí­tott" változatával. (A gyorsírás elnevezés Ko­vács Imrétől szárma­zik, a sztenográfia he­lyett.) Szélesebb körben a Gabelsberg-rendszer Markovits által átülte­tett változata terjedt el 1863 ulán. Közben még sokféle változat „diva­tozott", mígnem a Rad­nai Béla által egysége­sített gyorsírást fogad­ták el a Tanácsköztár­saság idején. f Sebesség? gyorsírás sebessé­gét. a percenként leírt szótagszámmal mérik, irodai fokon 120—150 szótag a követelmény, beszedfokon 250—nél több.

Next

/
Oldalképek
Tartalom